Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)
1989-01-07 / 7. szám
î ki nel s ta tu , . Trischler Ferenc rajza Autororacs Biilleri'ten lóg a szurdok felett. Tolóin le is zuhanna, ha egy gyökérfonat nem tartaná elszántan és értelmetlenül. Régen Itt állhat már. Amit lehetett, leszereltek róla, a kormánykereket meg a gumikat. A maradék, a bádog skatulya csupa sár, rozsda, szutyok. Néhány drót kilóg belőle, mint bűzlő kadáverből a betek — de ez a bádogikadáver nem bűzlik, legalábbis amióta a szemétre került. Az erdő félitj-medd'ig benőtte már folyondáréival. Fenekén megtapadt a föld. Felverte a fű, a sok névtelen gyom. Az obla- . kok ásító nyílásán elszánt indák nőnek befelé. Ahogy elnézem a roncsot, egy kék bádoglepkét veszek észre a tetején: napozik. A szűrt fényben mozdulatlan ólJ, csak né- fid nyitja-csukja a szárnyát, szinte gyakorlaeszerűen, mert nem száll odébb. Pihen. Az oldalsó falon hosszú sorfa-i:. bodobácsók masíroznak - piros regiment. Kíváncsi vagyok, mennyire tartanak még a bá- dogifafok — megkopogtatom őket. Potyog a rozsda és - mint egy elvarázsolt mágus — az árnyékból előugrál egy püffedt varangyosbéka. Valahol a motorház helyén lapult eddig. Megáll, kíváncsian veti rám a szemét: mit is keresek itt, az ő birodalmában? N zük egymást. Ahogy megmozdulok, behúzza a fejét, a hasát felfújja, bizalmatlanul méreget, de nem ugrik odébb. Érezteti velem, hogy az Idő és az emlékek jogán már ő itt a gazda. Vár. fi remetenyúl Jó évtizede még számtalan vad-nyál élt az Óbudai-szigeten. Szokásuktól eltérően nem annyira a füves, kopár mezőt kedvelték, inkább a bokrosokba vették be magukat. Ahányszor csak a-rra jártam, mindig sikerült megpillantanom hazudnak — ott vezet a hólepedőn ó-t a tapsifüles jellegzetes Y-alakú nyoma: a két mellső mancsát egymáis mellé helyezi szökdécseléskor, a két hátsót pedig egymás mögé rakja le a. hóba, miközben jobbra-bafra kanyarog a nyomvonal, aztán hirtelen vége szakad, eltűnik, mikor gazSzepesi Attila: Egy évszázad emlékművei nőm egyet-egyet, amint lela- pitott füllel leskelődik, majd közeledtemre eltűnik a cihe- resben, néhányat szökken - csak fehéren -megvillanó tükrét látom -, aztán elnyeli a zöld csalit. Néhány éve aztán megváltozott a helyzet. Egyre több és több fát vágtak ki a szigeten, ritkították a bozótost, parkosítottak, s a vadnyúlak úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket. Azóta egyszer sem kerültek a szemem élé. Hacsak ... szóval hacsak azt nem számítom, hogy havas téli hónapok idején mindig találok vadnyúl- nyomaka.t a rét peremén és a bokrok között. Először nem akartam hinni a szememnek: mi ez? Fantomnyulak bolondoznak velem? De a nyomok dója valami ravasz trükköt eszel ki, hogy követőit bolonddá tegye: visszacuru'k-kol a maga lépésnyomaiba helyezve tappancsát — majd oldalirányban nagyot szökken, kiugrik a nyomvonalból, és kóbor kutya legyen a talpán, aki rájön a turpisságra. Nem pusztult hát ki a nyúl végérvényesen^ a szigetről, csak remeteségbe vonult. Talán éjszaka lopak- szik elő ismeretlen rejtekhelyéről, amikor még a legelszántabb kóbor kuvaszok is szundítanak. Ügy él, teljes vísszavonultságban, mint a tibeti hegyek magasában az állítólagos jeti, mely a magányt választotta, a rejtezke- dést, mert számára ez volt az -élet ára. Ott bújik fönn a sziklák közt, a csönd és a hó birodalmában, ahová csak ritkán téved egy-egy jak, meg talán egy-egy mindenre elszánt, mindennel végképp leszámolt lámaista reméte, Mi- lairepa követője, vadcsalánon tengődő magányos különc, aki elunta odalent a nappali nyüzsgést, és közelebb akart kerülni a csillagokhoz. fi jövő fája Akaratlanul is megteremti 'jelképeit a világ. A békásmegyeri mezőn, a város legszélén találtam rá az öreg facsonkra. Lombja rég nincs már, -néhány korhadt ága a levegőbe mered, mint felmutató emberi tenyér. A törzse üszkös, rovarok rejtőzködnek ben-ne, madár is ritkán téved rá. Tövét ellepi a szemét, papír és konzervdoboz, bútordarab, kilógó kóc csomójával, rugók és lyukas zsákok. A szél fel-alá sodorja pillanatnyi szeszélye szerint a sok hulladékot, aztán ahogy felkap közülük egyet- egyet - már ami könnyebben a levegőbe emelhető -, az véletlenül fennakad a korcs fa ágain. így kerülhetett oda a nejlonzacskó és a koszos pántlika, a kócfűzér meg az újságpapír. Kár, hogy nem szoktam fényképezni, ez a fa oz évszázad jelképe lehetne. Pusztuló élet, felcicomázva lomokkal, melyek lassan elborítják az egész földgolyót. Az újságpapírt, a szélső ágon, szél cibálja. Kíváncsi volnék, mit írnak rajta: talán a haladásról elmélkedik valaki, vagy a jövőt ecseteli csábos színekkel. írása oda került, ahová való: erre a riasztó, jelképes fa csonkra. A kaszát, ásót, sarlót, ge- leblyét otthagyta, amiből arra lehet következtetni, hogy az illető setétben bújkáló nem bírja, vagy nem szereti a fizikai munkát. Főglein Jakab kiskerttulaj, az utóbbira tippel. Együtt tűnődünk azon, hogy milyen szerény a Csóvás-dűlöi kapcabetyár. A fenébe is, hál nem kísértette meg az ördög, hogy betörjön a házba?! Igénytelen, afféle l'art pour l’art-betörő a tolvaj-kartárs. Ügy gondolja, ha elcsípik, legföljebb néhány hónapol kap, tekintve, hogy ez már o harmadik sufni volt, amit o környékbeliek emlegetnek. Visszaeső tehát a pasinger. Addig sufnizik, míg egyszeresek kihúzza ökelme a lutrit. Grubacsek Vencel indigna- lódva mondja: tíz újjón meg tudná számlálni hányszor hallgatta az utóbbi 20 évben a Szabad Európá rádiót. Amíg mocskolódott az intézmény, honfitársam fittyet hányt o torzításokra: amit meg valamennyire reálisan találtak oda- kintről, Vencel úr is keserve- sen-valósnak ítélt. Amikor normálisabbá vált a müncheni hang, miért csigázta volna föl Grubacsek polgártárs érdeklődését? Egyébként hajdanán is zavarták, most is zavarják idehaza a magyarnyelvű adásokat. Grubacsek Vencel nem érti, miért akadályozzák 1988-ban, hogy felnőtt létére élhessen demokratikus jogaival. Méri nem lehetséges az ..audiatur et altéra pars"-elv gyakorlat megvalósítása? Józan honpol górnak tudja magát, aki csak is a kellő latolgatás után to galmazza meg a véleményét Köznapi példával is szolgál Még az ántivilágban tör tént, hogy hivatali principálisa (az adóügynél dolgozott), szaglászni kezdett a beosztottak után. _ Nekem - meséli Grubacsek úr többször a tányéromra tette: „Nem egyenes dolog, hogy eljáro- gatsz a kismisére is, meg a pártrendezvényekre is! Látod, a Kralnek Teréz kartársunk eQy'k épületbe jár. Igaz, hogy o templomba, dehát. . ."- ön mit felelt erre Grubacsek úr? - kérdezem a nyugalmazott adóügyist. Grubacsek Vencel nem hi- valkodik, de jogos önérzettel mondja:- Ugyan mit felelhettem? Csakis az igazat. Azt válaszoltam, hogy engem mindenkor, minden vélemény, nézet érdekelt és érdekel. Ezekhez hozzáteszem a magamét is, hogy valamiképpen el tudjak igazodni! T ájékozódás Készül a Magyar Néprajzi Atlasz Különös kiadvány vonja magára a figyelmet a könyvesboltok kirakataiban: három tasakból áll, és összesen 220 térképlapot rejt magáiban. A Magyar Néprajzi Atlasz ez, s megjelenésének azok is örülnek, akik hosszú évek munkájának eredményeként elkészítették, és azok is, akik most mint érdekelt szakemberek, érdeklődő olvasók kedvükre böngészgethetik. Hogy valóban mekkora vállalkozás ez az atlasz, azt mi sem jellemzi jobban, minthogy a burgenlandi Alsóőrtől egészen a moldvai Ploszkucénig járt faluról falura, házról házra az a százötven kutató, aki 418 településen rögzítette: itt így meg így arattak, amott meg úgy fejték, raktározták, dolgozták fel a tehéntejet. S ugyanígy mindazt a temérdek ismeretanyagot, amelyet most, az utolsó történelmi pillanatban lehet és kell megmenteni. . Legelőbb a svájciak, utánuk az osztrákok és a németek döbbentek rá, hogy a hagyományos műveltség tárgyi világa és szokás- rendszere megérdemli — sőt megköveteli —, hogy papírra kerüljön, s ily módon az utókorra átöröklődjön. Ez a három nemzet immár be is fejezte a maga atlaszának a készítését. A lengyelek most dolgoznak javában ezen a kiadványon, és a csehszlovákok szintén ezekben az években szeretnék befejezni a» térképlapok megrajzolását. (A jugoszlávok egyelőre a gyűjtés végén tartanak; úgy tudni, hogy Ukrajnáiban is, Romániában is tervezik-szer- vezik az atlaszkészítést.) Hogy mi minden olvasható le arról az immár nálunk is kapható, 220 térképlapról? Nos, abban a három tasakban olyan lapok sorakoznak, amelyek egyrészt az úgynevezett alaptérképet mutatják a folyók, határok halványan nyomott vonalaival, másrészt pedig e jelek sokasága hinti be őket. Ez utóbbiak üres és „teli” kockákból, szintén üres és vonalas háromszögekből, azután vonal- kókból stb, állnak, s azt közlik, hogy kik, hogyan és milyen eszközökkel végeztek el egy-egy mezőgazda- sági munkát. A szalma kazalba rakása például mindenfelé nagy nyári feladat volt. A helyi hagyományok szerint voltak, akik villával, mások villával és nyárssal, megint mások petrencerúd- dal, megint mások pedig villával is, nyárssal is, pet- rencerúddal is kazlaztak. Ugyanígy roppant érdekes, mely vidékeken hogyan hajtották, biztatták az igavonó állatokat. Morvay Judit néprajzkutató rendsze- | rezte ezt, s kutatásai nyomán kiderült, hogy az Alföldön kevesebb és egységesebb hangzású volt ez a szócsoportozat, míg ellenben Erdélyben és a Dunántúlon gazdagabb, színe- sébb. A Tisza—Duna közén így mondták az ökörnek, hogy balra: „cseli", „cselé", ettől keletre és nyugatra jóval több indító és irányító ige élt: „ha", „hojsz”, „bükk”, „csati", „hó”. Ezekre a szavakra —, s velük együtt még az ilyen rik kan fásokra, hogy „hajde”, „hajszi", ,;prk", -„prükk” (ez utóbbiak a menet fékezését igyekeztek szolgálni) — talán még emlékeznek azok, akik gyermekségüknek néhány évét vagy hónapját falun töltötték. Az azonban már valóban ritkaság, hogy valaki tudja, hány neve volt hajdan egy erdélyi számodó juhásznak. Mondták pakulárnak, hívták bácsnak, mindemellett bűcs, major és csobán is lehetett. Nyilván az eddig elmondottakból kitetszett, hogy mire és miért vállalkozott ez az atlasz. Tudós készítői azt szándékoznak megörökíteni, hogy a magyarok lakta vidékeken hogyan élt, s él a hagyomány. Voltaképpen térképrajzolók ők. afféle etnográfiai geográfusok, akik papírra vetik: meddig nyúlt az az országrész, ahol tizennégy, és meddig, az, ahol huszonegy kévéből állt egy búzakereszt. A történelem során kialakult úgynevezett nagytájak' és tájak rajzolódnak ki e munkálatok alapján. Még élesebben elválik az Alföldtől a Dunántúl, ez utóbbiban pedig határozottan kirajzolódik a Nyugat-Dunán- túl arculata, ahol — Zala és Vas megye ez! — az ökör vagy a ló helyett elsősorban a tehenet fogták igába. Akár még meg is patkoltók, ami másutt nemigen volt divat. A Magyar Néprajzi Atlasz lapjainak zöme addig a termeléssel -, ezen belül is az állattenyésztéssel, a földműveléssel és a szállítással - foglalkozik. A még megjelenésre váró hat kötet és a 640 térkép ennél is változatosabb lesz, hiszen azokban az öltözködés, a táplálkozás, az építkezés, a szokásrendszer, és még számos témakör is megkapja a maga helyét, jelét. így aztán lassacskán teljessé válik múltunk örökségének ez az atlaszokba sűrített összefoglalása. A. L. Nagy Anna Szeretet/otthon állott hó __ na ppal már szivárog mint csipás öreg szem az éjszaka a kerítés peremére fagy ketté osztva a világ; még innen — már túl igy este felé karácsony felé földsúlyú a sötét kapun rácson belül apróra görnyedt alakok havon vánszorgó varjok bukdácsolnak aprócska fények felé egy fekete kendös a kerítésnél a csöndbe néz vár szent estére egy tékozló fiút vagy a lányt 'tmény őrzője, a rettent- ®*len jakobinus regruta!" október elsején, be- , .O'ósomkor, már jócskán !abbhagyott a buzgóság. ■ büszkén elkönyveltem vol- ■ , a nyomorúságos untaugch-minősitést. Sufni ismÖ9je'n Jakab, régi kedves ^ • erősöm Csóvás-dülői kertes ¿jjZa tájékán betörő járt. Az ^ ótogató nem a házikóba be ^e, hanem a lók végé- 1^ p meghúzódó sufniba. A ^ helyiségben kerti szerszá- pe tarto‘t Főglein Jakab; 'metezögépet, ásót, kapát, l r.ehlyét, gyomirtó szereket, ^ésdrótot, miegyebet. betörő úr kifeszegette a e 1)1 ajtaját; magával vitt tuc ^'mustrált öntözőkannát, ^ félcolos szeget, egy b0ap°cs°t. továbbá egy do- ^^^fölbontatlan Ditrifont.
