Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)

1989-01-01 / 1. szám

Magyar társasjáték (Csúszik a pénz körbe-körbe) Dallos Jenő haza­tért? Igen, kicsit hazatért Dallos Jenő, a Ludas Ma* tyi népszerű humoristája ugyanis pécsi származású. Szilveszterre gondolatban hazajött, és Pécsett is vesébevágó karikatúrával köszönti a VDN olvasóit Nyugodt volt, határozott és vádló H Halalraítelt reményei ............— Jf tlcdr lrllággtta la nwhetunk...! ..._________—------------------------—----------------------------------------------------------------------'___-____;_______ ______ Ba ndó: Itthon maradok! Óriási dolog, hogy világ- útlevelet kaptunk!... Mert, ha ahhoz van kedvünk, akár világgá is mehetünk!... Vi- láaqá?... Én már annak is örülnék, ha simán kijutnék az országból!... De hol és ho­gyan? . .. Gondoltam, Cseh­szlovákiával kezdem, 68 óta úgysem voltam ott, mert ak­koriban gondjaim voltak a tankolással .. . Hát mit mond­jak? ... Ha ugyanúgy indulok Ko'márno felé, mint 68-ban lehet, hogy előbb kijutok!... Először is, mert koronához jut­ni képtelenség!... Egy hétig jártam a várost, hogy szerez­zek, de ekkor lebuktam, mert én hülye nem elégedtem meg a koronával, visszamentem a jogarért is!... Komáméból visszajönni ne­hezebb volt, mint kimenni!... Pechemre tornacipőben járok, s először azzal küldtek vissza, mert azt hitték, hogy náluk vettem . . . Aztán kiszúrták, hogy a motor mellé bepréselt varrógép nem hidegenindí- tó ... És ettől kezdve már mindennel lebuktam!... El­vették a mankónak álcázott vadószpuskámat, az akvárium­ként beírt színes tévémet, vé­gül pedig egymás után vetet­ték le rólam a rám erősza­kolt tizenhárom rúgdalózót. . . Na, gondoltam, ide se jövök többé!... Inkább próbálkozom Ju­goszláviával !... Volt egy kis dugi-dinárom, s nálam volt még a január­ban kiváltott dinár is, de ez most csupán arra volt elég, hogy busszal eljussak Horgo­sig!... Próbáltam még venni pár dinárt, de bár ne tettem volna!... Mire átszámoltam az ötezer forintért vett nyolc Mányi dinárt, lejárt a szabad­ságom ! .. . Legközelebb Románia volt az úticélom ... A határon nagyon kedvesen fogadtak bennünket a közép­korú hangulatú vámosok és a román légitársaság, a BE NEM képviselői . . . Azon nyomban bagollyal keresztez­tek bennünket, hogy majd a sötétben is lássunk... A ha­táron töltött órák jól teltek ... Volt káromkodóverseny, s kör­besétálhattunk egy vegyesbolt­ban is, melyről az a hír jár­ja, hogy egykoriban még Liszt is megfordult benne ... Megnézhettük azt a néprajzi kiállítást is, melyet a magya­roktól elvett tárgyakból ren­deztek ... Láttuk a határát­kelőhely világhírű fatornyát, melyben a világon egyedül­álló óra működik, az óramu­tató járásával ellentétes irány­ban ... A várakozást szabad­idős programokkal töltötték ki ... Volt motozás közbeni masszázs .. . Solarium gyer­tyafénynél és hoztak billiárd- asztalokat is, szőrös végű dá­kokkal ... A kaja isteni volt!... Svéd asztal román módra: bármilyen ételből bár­mennyit rátehettünk az asz­talra . . . Mikor végre áten­gedtek, olyan emberáradat jött szembe, hogy visszasodor­tak egészen a rákosszerrtmi- hályí templomig . . . Úgyhogy itt sém jutottam ki!... Per­sze, nem adtam föl!... Megyek az anyaországba, az úticél, a Szovjetunió! . . . Igaza volt apámnak!... Moszkvába vagy Szibériába könnyebb eljutni, mint Ung- várra!... Annyi almásvagon állt előttem, hogy nem győz­tem kivárni a végét! . .. És ekkor nyugat felé for­dultam .. . Irány Ausztria!... Volt egy szabadnapom, el­indultam Bécs felé .. . Bár ne tettem volna!... No, de ki hitte volna, hogy az elköte­lezett magyar kommunisták nem otthon ünnepük novem­ber hetedikét?!... Egyik cso­portjuk Moszkvában áll sor­ban a mauzóleumnál, a má­sik meg vagy a Maria Hilfe- ren, vagy Hegyeshalomnál . . . Na, mindegy, én visszafordul­tam, s ezzel el is dőlt: itthon maradok . . . Viszont azóta egyfolytában azon töröm a fejem, hogyan tudnék kijutni az országból?... Van egy megoldásom!... És ha to­vábbra is visszafogják a fo­gyasztást, sikerülhet is!... És akkor végre tudjuk majd valamire használni az Ad- ría-csővezetéket!... (Elhangzik-elhangzott a B. Ü. É. K., 1989! című szil­veszteri rádiókabaréban!) A budapesti fegyház és bör­tön épületében baranyai illető­ségű elítéltet kerestünk meg az új esztendő beköszöntének előestéjén. Sallai Károly, 44 éves komlói rokkantnyugdíjast, aki a vád szerint ez év január 7-én éjszaka megölte élettár- sót, a 28 éves Kupái Évát. '(Jgyében egyébként — mint ar­ról lapunkban tudósítottunk is — első fokon mór ítéletet ho­zott a Baranya Megyei Bíró­ság dr. Györegy Ernő büntető­tanácsa. Bűnösnek találták a vádlottat különös kegyetlen­séggel elkövetett emberölés, különös kegyetlenséggel elkö­vetett súlyos testi sértés, vala­mint súlyos testi sértés elköve­tésének bűntettében, és mint többszörös visszaesőt, halma­zati büntetésül halálra ítél­ték. Talán morbidnak tűnhet az ötlet: megkérdezni egy balál­ra ítéltet, hogy mit vár az új évtől. Ha azonban figyelem­be vesszük, hogy ügyét — má­sodfokon — a Legfelsőbb Bíró­ság is tárgyalni fogja, és Sal­lai Károly végső esetben még az Elnöki Tanácshoz is be­nyújthatja kegyelmi kérvényét, akkor a morbidnak tűnő kér­dés már nem tekinthető öncé­lúnak. Mielőtt azortban rátérnénk a 'halálra ítélttel való találko­zásra, nem árt néhány sort idézni Marton Gyöngyi mun­katársunk azon cikkéből, me­lyet a halálos ítélet meghoza. tálát követően írt: „A tényállás: Sallai Károly többszörösen büntetett előéletű — 22 év és négy hónapot töl­tött rács mögött - a börtön­ben ismerte meg élettársát, Kupái Évát... 1987 nyarán történt, hogy Sallai Károly it­tasan, féltékenységi rohamá­ban az ágyhoz kötözte az asz- szonyt, s megcsonkította a ne­mi szervét, majd néhány hó­nappal később a mellét vágtd fel egy zsilettpengével. Az el­járást mindkét esetben meg­szüntette a rendőrség, mert az asszony élettársától való fé­lelmében azt vallotta, hogy ő csonkította meg magát. 1988. január 7. Sallai Ká­roly piszkavassal, majd seprű­nyéllel — a szakértői vélemény szerint 95 ütéssel — agyonver­te élettársát. A halál beállta után még egy borotvapengével összemetélte az alsó karját. A halálra ítélttel két fegy- őr és a Büntetésvégrehajtó Intézet egy tisztjének társasá­gában beszélgetünk. — A gyilkosságot követően azt a kérdést tette fel önnek a kolléqóm, hogy milyen bün­tetést szabna ki magára. Ak­kor azt válaszolta: halálért halált. Majd később, az ítélet kihirdetése utón azt nyilatkoz­ta, hogy nem érzi bűnösnek magát. Hogyan vélekedik most? — Én akkor is csak azt mondtam, hogy ha én tettem volna, a halóiért halált szab­nék ki magamnak. Azt pedig, hogy nem érzem bűnösnek magam, változatlanul fenntar. tóm. Pontosabban egy pofon erejéig bűnös vagyok, mert amikor a szomszédból aznap este hazahoztam Évát, akkor lekevertem neki egyet. De sze­rintem azt már le is ültem az­óta. Nagyon nagyon hosszú cikk ke­rekedne ebből, ha Sallai Károly - egyébként igen logikusan felépített és határozottan elő­adott, nemegyszer a rendőr­ség vizsgáló tisztjeinek, vala­mint az ítéletet hozó bírói tes­tület munkájának elfogultságá­ra, tévedéseire utaló félmon­datokkal tarkított — előadását teljes terjedelemben leközöl­nénk. Változatának, meséjének (?) mindenesetre az a lénye­ge, hogy őt a gyilkosságot megelőzően elkábitották, foga­it kiverték és miután reggel felébredt, majd édesanyjához látogatott, hazatérve egy sző­nyegre helyezett céduláról tud­ta meg. hoqy feleséqét az ágyneműtartóban találja. Lé­vén, hogy én sem nyomozó, sem vizsgálóbíró nem vagyok, csak türelmes hallgatója le­hettem ennek a változatnak, valamint a hitelesítésére, nyo­matékosítására szolqáló, s igen rutinosan előcitált para­grafusoknak, esetenként anató­miai ismeretekről is számot adó eszmefuttatásöknak. — Tehál tagadja a nemi szerv, a mellek csonkítását is, egyszóval, minden vádat, amit lelhoznak ön ellen. Nem is ér­zi magát nőgyűlölőnek? — Méa hagy én? Aki azt állítja, hogv nálam jobban szereti a nőket, az hazudik. Évának is mindent megbocsá­tottam. — Már több mint 22 évet ült, viszont halálos ¡téletet elő­ször mondtak ki önre. Milyen érzés volt? — Csak mosolyogtam. Eszembe jutottak a jogtalansó- gok. — Mindent összevetve: mit vár az 1989-es évtől? Kegyel­met vagy halált? — Tudtommal ezen a fokon már három szakbíró foa ítél­kezni. Csak ha az egyik igaz­ságos lesz, már reménykedhe­tek. No, nem a halálos ítélet enyhítésében, mondjuk 20 év­re. Számomra az egyetlen eléqtétel: felmentés a vád alól. Lehet, hogy még bocsá­natot fognak tőlem kérni! (...) Balog Nándor Házhoz visszük a nyereményt Pályázat egy malacért Ha ennek a malacnak a itoldalára felírja nevét és mét, és a lapunkból kivágott irmát január 7-íg eljuttatja :erkesztőségünk címére, egy úszkílós malacot nyerhet. A jtnivaló jószág a somberekí z felújított telepéről szárma- k, és a Baranya Megyei lúsipari Vállalattól kapjuk. Ha a malacban található íjtvényt is kitölti, részt vehet gy újabb sorsoláson, ame- fen három darab 500 forintos ósárlási utalványt sorsolunk i. A sorsolási bizottság tagjai: r. Búza Beáta, a„.Sor£0^ legyei Tanács szóvivője. Brun ózsef, az Állatforgalmi « lúsipari Vállalat igazgatója, ejes István, a Tolnatounst Jazgatója és Lombos: Jenő, 1 Vasárnapi Dunántúli N®P Sért felelős főszerkeszto-he­fettes. Az eredményt a VDN leg­közelebbi számában közöljük, de ez a malacot nyerő szeren- csés játékosunknak nem lesz újdonság, hiszen házhoz visz- nim. nek' ° malacot és la­punk egy aznapi számát. * vezett új rovatával (V;ZSZY 24 1 °z t?yik '^nagyobbTegiőni­iis tömegkommunikációs9 eSz koz pontos nevével (ví2sz. 45 . 48-h valamint az MTV D(s_ esi stúdiója regionális műso- ranak kezdési időpontjával (vizsz. 63.) ismerkedhetnek meg. Tehát, ha csak kivágják az ábrát, a malacért, ha meg­fejtve küldik be háromszor öt­száz forintért is versenghet­nek. Malacrejtvény ........................................................ VÍ ZSZINTES: 1. Falu Baja mellett. 8. Mázol. 10. Kony­hai edény. 11. Kis súlyegy­ség. 14. Fatuskót szétfeszítő. 16. Testrésszel kapcsolatos. 17. Neves szovjet jégkoron- gozó (Alekszandr). 20. Bre­keg, ha megnő! 23. ... Lan­ka; Ceylon mai neve. 24. Beküldendő. 27. Kedves alak a szöuli dicsőségtablóról! 30. A kriptán vegyjele. 31. Ételt ízesítő. 32. Gumikere­ket felfúj. 34. Mesebeli koj- bászmérték! 36. Kairó a fő­városa. 37. ... Clapton; angol rockzenész, gitáros. 39- ,,Mondja" is, okozza is a varjú! 40. Zsebre tesz. 42. Magánhangzópár. 43. Főzőedény. 45. Beküldendő. 18. Az előbbi folytatása. 52. (Jdinok is becézik. 53. Alma előtte Kazahsztánban! • Sapiervti . ..; a bölcsnek elegendő. 57. Vitéz. 59. nc' 60- Német munkás­mozgalmi harcos (Clara). 62. Rőtvad. 63. Beküldendő. 65. Megyeszékhely Romániá­ban. 66. Nyelvi dolgozathoz használt segédeszköz. 67. Numero, rövidítve. 68. A réz vegyjele. FÜGGŐLEGES: 1. Zavart okoz a vízellátásban. 2. Be­fest a végén! 3. Odanyújt. 4. Savanyú gyümölcstől teszi a fog. 5. A zöld egyik ár­nyalata. 6. Félhold! 7. Ir költő, drámaíró volt (Willi- am Butler). 8. Nedvességet ronggyal itatgat. 9. Széthin- tés. 12. Kóla egynemű be­tűi. 13. Bogáncsszerű gyom­növény. 14. Enne. 15. Cövek. 16. Veszít töménységéből. 17. A Meztelenek és holtak írója (Normon). 18. Az amerikai Nagy-tavak egyi­ke. 19. Vasúti szerelvény. 21. Bőrápoló szerrel ken. 22. Középkori énekmondó. 25. Lenhajú. 26. Baromfi himje. 28. Ifjúsági Magazin, rövi­den. 29. Madzaggal hozzá­erősít. 33. Hazai „atomvá­ros”. 34. Egyfajta huzal. 35. Hidas emelőgép. 37. Sóvá­rog. 38. Ujjaival pattanó hangot ad. 39. Alvóról plé­det levesz. 41. Király, fran­ciául (ROI). 44. Bentről tá­vozik, régi költőnk szavá­val. 45. Igen, Prágában! 46. Valódi. 47. Páratlan évad! 49. Vidéki sportklub. 50. Sportoló. 51. Időszámításunk előtt, röviden. 54. Becézett Anikó. 56. A tórium és a kén vegyjele. 57. Fontos élelmiszer. 58. Évszak. 61. Szintén. 62. Az ott állók. 64. ...mögé tesz; bebörtönöz. Schmidt János vasamapi

Next

/
Thumbnails
Contents