Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)

1989-01-29 / 29. szám

Házigazda: Berki Tamás és barátai Magyar­finn barátság Életének másfél évtizedét Finnországban töltötte dr. Gáti Tamás, az MSZMP KB po­litikai munkatársa, aki pécsi tartózkodása során csütörtökön este a Pécsi Nevelők Házá­ban a Magyar-Finn Baráti Klub vendége volt. Bár az előadás elsősorban a finn gazdasági csodáról szólt, az előtte folytatott rövid beszél­getésben mégis rokonaink kul- -turális egyesületeiről faggat­tam dr. Gáti. Tamást, aki 1981- től 1987-ig a helsinki Magyar Kulturális Központot vezette.- A nagy színjátszó- és kó­rusmozgalmi hagyományokkal rendelkező Finnországban a résztvevő tagok saját zsebük­ből finanszírozzák költségeiket, illetve a szakmai feladatokat társadalmi munkában és na­gyon szerényen végzik. Általá­ban jellemző a finnekre a nagyfokú szerénység. Komoly beosztású, tehetős emberek, mint például a bankigazgatók, vagy polgármesterek, beállnak egy kórusba énekelni, vagy a rendezvények szervezésében segédkeznek. Az állam és a társadalom egyaránt vállalja az amatőr mozgalmakat. A városok szö­vetségesei például létrehoznak egy funkciót, amelyet megyei vezető művésznek lehetne ne­vezni. Ebbe a beosztásba min­dig egy szervezőkészséggel ren­delkező alkotó ember kerül, tehát az adott terület művé­szeti életét nem bürokrata irá­nyítja. A megbízatás két évre szól, és utána vagy talán köz­ben is, a művész folytathatja alkotó tevékenységét. Hazánk iránt általános az érdeklődés, ezt jelzi a Finn- Magyar Társaság 40 helyi szer­vezete, és közel 8000 tagja, akik főként a testvérvárosokban élnek. Elsősorban az értelmiség körében nagy a fogadókészség kultúránk, főként zenénk iránt. A magyar irodalom megjele­nése érdekében viszont erőfe­szítésekre volt szükség, mivel könyvkereskedelemmel csak ma­gánvállalkozók foglalkoznak. P. E. Afro-latin kavalkád az Ifjúsági Házban Berki Tamás és barátainak produkciója vonzotta a fiatal pécsi közönséget az elmúlt pénteken este az Ifjúsági Ház­ba. Akik ismerik, már meg­szokhatták a sokak által ked­velt zenész-énekestől, hogy szinte fellépésről fellépésre mindig tud valami újat mutat­ni a publikumnak. Az ő ke­zében zenél a bot, a csont, a székláb, az ásó, a kapa és bi­zonyára a nagyharang is, nem beszélve a hangszerekről. Amit pedig a szájával csinál, azt talán úgy lehetne a legjob­ban jellemezni, hogy éppen csak a mikrofont nem eszi meg. Előadásában minden zizzenés- nek, füttyenésnek, cuppanós­nak, zümmögésnek szerepe van, és ő igen jól kihasználja tehetségét, hogy teljessé te­gye zenei világát. Jó lehetősé­get nyújtott erre számára ez a pécsi közönség által pénte­ken megismert új műsor, amely­ről Berki Tamás így nyilatko­zott:- Barátaimmal már nagyon régóta szerettünk volna össze­hozni valami hasonlót, úgy is mondhatnám, hogy a műsor szellemisége már több, mint egy évtizedes. Hogy minek le­hetne ezt nevezni? A legtalá­lóbb rá talán, cc afro-latin happening jelzőt. Az autenti­kus muzsikába itt-ott dallamos, hangszeres, de szintén néger ih­letésű számokat csempésztünk. A zenén túl azonban talán a leg­nagyobb hangsúly a közönség bevonásán van, hiszen aki már látott ilyen afrikai szertartáso­kat, tudhatja, hogy ezeken sze­replő és néző együtt él a ze­ne hevében. Mi pedig a nézők segítségével egy kísérleti rit­mus és mozgásmiliőt igyek­szünk kialakítani a színpadon. Péntek este pillanatok alatt sikerült kialakítani a zenészek és a nézők együttműködésé­hez szükséges jó hangulatot.- Erre csak azt tudom mon­dani, hogy én mindig ilyen vi­dám, alapvetően boldog em­ber vagyok. Azt csinálhatom, amit nagyon szeretek és ez a dolgok lényege. Ami kijön be­lőlem, az természetes, nem kell hamis manirokra törekednem. Ha nem tudom megteremteni a maihoz hasonló jó hangula­tot, én sem érzem jól magam a színpadon. Ez alkalommal jó segítői vol­tak a kellő felhajtáshoz Berki Tamásnak B. Bíró Zoltán, va­lamint a hazánkba Kubából ér­kezett afrikai származású né­ger táncosnő, Lacsi Castro sze­mélyében. Lacsi ápolónőként dolgozik Budapesten, de élete nagyrészét a tánc, a mozgás teszi ki. Tánc- és mozgás-stú­diókat szervez a kubai fiatalok számára, de több esetben kér­ték már fel hasonló kurzusok vezetésére a fővárosi színházak is. A könnyűzenekedvelők a Hungária és a Dolly Roll i együttes előtáncosaként talál­kozhattak már vele. Néhány szóban így mutatkozott be La­csi Castro:- Nekem a tánc az életem. Édesanyám Kubában spirituálé­énekes volt. Emlékszem, amikor néha közös éneklésre össze­jött a család, mindig én vol­tam az első, akinek megmoz­dult a lába. De nálunk ez nem ritkaság, általában sokat tán­colnak az emberek. 1gy Is kommunikálnak egymással. A tánc nem csak szórakoztat és boldoggá tesz, de könnyebbé teszi az életet. Ezért tanítom táncolni a magyar embereket, akiket egyébként nagyon szere­tek. K. E. Rádió mellett, Hölgyeim és uraim! Az adó és pénzügyi híradó kö­vetkezik ..." - hallom egy­re gyakrabban a rádióban elhangzó hirdetést, ami afféle szaktanácsadás rövidke egy, másfél percben. Emlékszem arra az időre, amikor a megszólítás körüli vita ka­vart viharokat a hazai saj­tóban: szólítottak már ben­nünket elvtársnak, „szaki­nak", „elvikémnek", haver­nak, kollégának, pajtinak, az óvónénik jóvoltából apu­kának és anyukának, a hi­vatalok részéről tömör „T. Cím!”-nek, az Asszonyom és Kisasszony jelzőt pedig némely érintett még sértés­nek is vette, mondván, hogy nem illő viccelődni egy dolgozó nővel. Am „Úrnak” még eddig nem szólítottak, főként egy Hi­vatal magaslatáról. Micsoda fura véletlen, hogy ezt ép­pen az Adóhivatal tette meg velünk, nyilván anyagi meggondolásból. Nekem tet­szik. Mint ahogy minden más is, ami adórendszerünk­kel kapcsolatos. Mindazonáltal a hosszú­távfutó Adóhivatal már kö­zeledik a célhoz, ami nem más, mint az országos adó­bevallás. Ezért váltják egy­mást az adó- és pénzügyi előadások, kerekasztal-be- szélgetések a rádióban és a tévében egyaránt. így aztán népünk egy része már tisztában van a bonyolult, de fölöttébb szép és izgal­mas adó-ügyvitellel, egy másik része még tanulgat­ja, óm nem szabad megfe­kész tudora lesz a pénzügyi tudománynak: előnye szinte behozhatatlan. Öt aztán adóügyben meglepetés nem érheti. Csak nem tudom, hogy az anyatejet „megter­melő" és eladó asszonyok megelégszenek-e csupán az erkölcsi sikerrel és hagyják magukat továbbra is lefej­ni .. . adózás címén. Én mindenesetre — ha ez szá­mít egyáltalán — szégyenlem magamat, azok helyett is, akikben nincs szégyenér­zet . . . Az imént említettem, mi­lyen távolságból szemlélem nnyatej ledkezni a harmadik - ám csekély töredékről (hozzájuk tartozom én is), akik vi­szont még csak messziről ugatják a témát. Ezért irigy­lem a csecsemőket. Ponto­sabban közülük is azokat, akik idegen anyatejjel táp­lálkoznak. Ugyanis ők már a tejjel együtt magukba, szívják hazai adórendsze­rünk áldását: „ ... Az anya­tej (idegen) személyi jöve­delemadó alá tartozik, mert növeli a jövedelmet...” — jövedelmét! annak az asz- szonynak, akit dús tejho­zammal áldott meg a Te­remtő. Az idézetet a rádió­ból hallottam. A csecsemő — mire fölcseperedik — már az országos nepi-penzügyi társasjátékot, nos, a követ­kező műsorral sem lettem okosabb. Egy gyár vezetői — többek között — elmondták, hogy ismét 15 százalékkal, emeltek valamilyen költsé­get, így aztán kénytelenek leállni a gyermekruhák gyártásával. A modell isme­rős: már tavaly sokan föl-, hagytak a szarvasmarha-te­nyésztéssel, a sertéstenyész­téssel, a baromfi- és tojás­termeléssel — ezek zöme háztáji, vagy magángazda —, aztán abbahagynak kü­lönböző mezőgazdasági kul­túrák termesztésével is, mert az emelkedő árak miatt mór nincs értelme és hasz­na az erőlködésnek. És most leáll — egyelőre egy — gyermekruhát készítő 'gyár is. Pedig a gyermekruházat — tudjuk — egyáltalán nem olcsó. Most azt kellene ide­írnom - újságírói közhely­fordulattal —, hogy ........ezen ér demes elgondolkozniuk az illetékeseknek . . ." De lehet, hogy ezen már elgondolkoz­tak. Vagy nem, és akkor ezután sem. Hogy mi minden gondja van az embernek! A tánc- dal-komponista és énekes — ha jól hallottam nyilatkoza­tát - tizenhat évi külföldi távoliét után és immár négy esztendeje - hazajött. Na jó. Szépen is lehet fogal­mazni, meg egyszerűen is, vagyis húsz évvel ezelőtt szépen megpattant az or­szághatáron túlra. Rendben van, mindenki odamegy, ahova akar. De most pa­naszkodik, hogy itthon léte alatt .'„..annyi gyönyörű számot komponáltam, iga­zán mondom, szépek, gyö­nyörűek, de négy éve szél­csend van körülöttem . . . Sajnos, saját költségen csak háromezer lemezt tudtam ki­adni . . . Pedig mondom, gyönyörűek a dalaim . . ." Elhiszem, csak a vásárló hiszi-e? Tizenhat év alatt itthon új zenekar húzza a nótát, újak a karmesterek is, akár csak a dalok és nóták . . .------;------------------—--------------------—-------------------­Új színházi hetilap Pécsett Készül a llllüuészbejarö prőbaszöma Müvészbejáró címmel új színházművészeti 'hetilap in­dul Pécsett, a Pécsi Nyári Színház kiadásában, 4 olda­lon, v A/3 méretben (az UNIVERSITAS c. egyetemi újság mérete). Szerkesztői: Gárdonyi Tamás és Havasi János, a Dunántúli Napló újságírói. Kiadója: dr. Har- math Béla, a Pécsi Nyári Színház műszaki, adminiszt. rációs és szervezési vezetője, grafikai szerkesztő: Bognár Józsel. Mint a Pécsi Nyári Szín­ház igazgatója, Bagossy László érdeklődésünkre el­mondta, a Pécsi Műsor ki­adósát a költségek megdrá­gulásával februártól nem tudják finanszírozni. Azon­felül a közművelődési prog­ramok a városban, az előző évekhez képest elszíntele- nedtek, csökkent irántuk az érdeklődés. A Pécsi Nemzeti Színházzal viszont, az új igazgatás más, helyi színhá­zi törekvésekben is gondol­kodó odafigyelése révén jó a kapcsolatuk. A propagan. daköltségek egybehangolása révén megteremthetik a fel­tételeit egy közös színházi lap kiadásának. Annál is inkább, mivel a nagyszín­ház némelyik produkciójá­ban is szerepelnek, statisz­tálnak amatőrök, s a Har­madik Színház Csirkelej- előadósában vagy az Egye­temi Színpad most készülő Paraszt Hamlet-jében is szerepet kaptak hivatásos művészek. Az új színházi hetilap pró­baszáma február 3-án kerül az utcára, illetve az árusító­helyekre. A lapterv szerint riportot ad a Paraszt Ham­let egyik próbájáról; tudósít a Pécsi Balett új estjének előkészületeiről. Interjú ké­szült Csiszár Imrével o Brecht-mű (Egy lő az egy lő) színpadra állításáról; Csáky Ágnes operaénekes a Bécsi vér nyugat-európai fo­gadtatásáról számol be, Uj- váry Zoltán színművészről pe­dig portrét olvashatunk. A lap közli a február 3. és 10. között előadásra kerülő da­rabok teljes szereposztását. Ezenkívül közli a pécsi mo­zik műsorát is. Egyelőre csak ezt. 'Elképzelések szerint ugyan­is a továbbiakban művészeti hetilapként jelenik meg a Müvészbejáró. Részben gaz­dasági meggondolásokból, részben, mivel a város szim­fonikus zenekarához és hangversenyéletéhez méltat­lan lenne, ha ezzel nem foglalkoznának. S ugyanígy teret kaD benne a képző­művészet is. Következésül a Pécsi Műsorhoz képest csak a közművelődéssel nem fog­lalkozik a lap. Illetve terve­zik, hogy később, havonta egyszer pótlapot illesztenek bele az egyéb kulturális programokról. Mindez persze terv még. A hogyan kérdésében a mutatványszám alapján elemzik a tapasztalatokat, s aszerint alakítják ki a lap végleges profilját. Ehhez várják az olvasók vélemé­nyét is. W. E. Alapítvány nyugdíjasoknak Az Alsódunavölgyi Környezet- védelmi és Vízügyi Igazgató­ság gazdasági vezetése a szak- szervezeti bizottság kezdemé­nyezésére 1989. február 1-jé- től alapítványt hoz létre 3 éves időtartamra. Az alapítvány céljára ren­delt vagyon az ADU-KÖVIZIG érdeke, mellyel évente az igazgatóságtól nyugállomány­ba vonult, alacsony nyugdíj­jal rendelkező idős, rászorult dolgozókat támogatják. Az alapítványnak tagja lehet bár­mely természetes vagy jogi sze­mély, aki egyetért a célkitű­zéssel és azt anyagiakkal tá­mogatja. PANORÁMA Shreisand megijedi­Barbra Streisand gyakran tá­mogatja az izraeli művészeti életet. Ezért a Palesztin Fel- szabadítási Szervezet nem elő­ször - életveszélyesen megfenye- getje őt. Streisand megfogadta, hogy többé nem lép reflektor- fénybe géppisztolyok célpont­jának. Aki szereti dalait - mondta nemrég —, hallgassa lemezen. Forró Oslo Harry Belafonte Koppenhá­gában és Oslóban adott kon­certet. A kritika szerint, az idén ez volt a legforróbb téli hangulat: 40-50 perces vas­tapsokkal, odafönt a rideg északon. Már megint- a Keops Az egyiptomi Keops piramis titkainak felfedezésére indult a dán Eivind Lorenzen. A ti­tok azonban egy praktikus ti­tok: a piramis építészeti meg­oldása. Attól tartunk, ezúttal sem sikerül megfejteni. Sok volt- az énekes A Novij Mir közli Nyikolaj Kljujev írónak, Jeszenyin taní­tómesterének az egykori szibé­riai lágerből írott levelét, melyben szabadulásáért meg­ígéri: „Kész vagyok megéne­kelni a világ proletáriátusónak Nagy Vezérét, Sztálin elvtár­sat." Nem élte túl a tábort. Sok volt az énekes. vasárnapi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents