Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)

1989-01-28 / 28. szám

e Dunántúli napló 1989. január 28., szombat Álarc nélkül gondolkodhassanak, cselekedhessenek az emberek Pap a közéletben lllleregstop — átmenetileg ? Hallgatom ezt a fiatolem- I bért. Hosszan, szép magyar­sággal, energikus kézmozdu­latokkal magyaráz. Néha j közbeszólok, akkor is, ha egyetértek mondandójával, j és akkor is, ha fenntartá- j saim vannak. Egy apró szo- j bábán ülünk, az elején pi- 1 cit zavarban. Egyrészt, mert | ő nem emlékszik arra, mi- | kor volt utoljára a lapban ■ pappal készült beszélge- j tés, én pedig, mert a pici helyiségben először az ágy- ! ra ültem le. Az ágyra, ame- ! lyen a pokróc alatt deszka j van. Ezen alszom, nyugtat­gat. Azt mondják, egészsé­ges. Átülve a székre, körülné­zek a kertvárosi plébánia kisszobájában Molnár Já­nos lelkész életterében. Rá­dió, tv, telefon, néhány szék, és rengeteg könyv. Szinte égigérő tudáshalmaz. Zö­mében vallási művek, aztán magyar publicisztikák. A má­ról. A máról, amelyben alig több, mint 32 éve él Molnár János. A máról, amelyben közéleti szerepet vállal. Fel­szólal állami és mozgalmi szervezésű ifjúsági össze­jöveteleken. Véleménye van, és el is mondja. Nemcsak azért, mert az egyháznak hallatnia kell a hangját, nemcsak, mert az elzárkózás a széplelkek széptevése, ahogy fogalmaz, hanem, mert szellemi vártán kell állnunk, különösen most. Együtt. Nem kell ' kérdeznem, egy­másba gördülnek a gondo­latok. Téma témát vált. A mondatfüzéreket csupán a folyton meg-megcsörrenő te­lefon szakítja meg, mint va­lami fals harangszó. Nincs jele az őszinteség burkolá­sának, nincs szó arról, hogy majd egyeztetni kell az anya­got a főnökséggel. Egy szu­verén ember gondolatait hallgatom, egy nem téved­hetetlen, őszintén független, szellemi másságát hang­súlyozó, istenhívő emberét. Aki tenni akar, velünk együtt.- Szeretem „félreverni a harangot, akinek füle van, hallja meg. Van vélemé­nyem, úgy érzem több meg­állapításommal nem állok egyedül, a vitákban mások­tól is tanulhatok, ezért Is hallatom hangomat sok he­lyen... A győri Hittudomá­nyi Főiskolán tanultam, az­óta Is rengeteget olvasok, főként a középkori történe­lem és a mai valóság érde­kel, több nyelven olvasok. Több parányi „állomás" után jöttem ide a régi kert­városi plébániára ... Fog­lalkozom- a hit és a kultú­ra viszonyával A legfonto­sabb, az emberhez való vi­szony, ez kell, hogy középütt álljon minden gondolatunk­ban. Társadalmi megegye­zés, igazi konszenzus csak akkor lesz ebben az ország­ban, ha a párt és az egy­ház képviselői együtt men­nek „rozsét gyűjteni" ...- A hivatali tekintély he­lyett, a személyi tekintély elsődlegességét hangsúlyo­zom. Erre annál is inkább szükség lehet, mert úgy lá­tom, egyre több az enervált ember, sokasodnak az elő­ítéletek, nő a bizalmatlan­ság ... A lelkésznek a prófé­ta örökösének kell lennie. Nemcsak áldozatot bemutat­va, nemcsak vallóserkölcsi tanok hirdetésével, de a méltóságának megőrzésével is. Emellett, mivel Isten az ember méltóságának forrása és csúcsa a szegények, öre­gek, árvák és a nem fel­tétlen saját indítékaikból egy adott társadalom pere­mére szorultak támogatá­sa ... Közéleti szerepléseim­ben az ember mellett a környezet- és természetvéde­lem fontosságát szoktam el­sősorban hangsúlyozni. A mennyiség helyett a minőség forradalmáról szólok annak érdekében, hogy ezt a boly­gót, életterünket megment­hessük. Az élettér ajándék, Isten üdvösségterve itt való­sulhat meg . .. Mit tehet ma egy lelkész, ho közéleti szerepet is vál­lal? Segíthetek abban, hogy leépíthessem az előítéleteket néhány társadalmi csoport­tal szemben, hogy oldhassam valamelyest az emberek kö­zötti bizalmatlanságot, hogy hozzájárulhassak ahhoz, hogy mindenféle önként vállalt vagy kényszerített álarc nélkül gondolkozhassanak, cselekedhessenek az embe­rek, hogy jobban tiszteljék az alapértékeket: a csalá­dot, a gyereket, a hazát, a becsületet, az Istent, hogy jobban megismerhessék tör­ténelmüket - fejezte be a beszélgetést Molnár János. Gondolattöredékeket ol­vashattak egy fiatal lelkész­től, aki valamennyiünk ügyé­ről is szólt. Most, amikor mindenki a különböző gon­dolkodású emberek, a kü­lönböző szervezetek együtt­működését sürgeti, különö­sen fontos, hogy egyre töb­ben vegyenek részt a köz­életben, a napi politikai munkában az egyház kép­viselői közül és más szerve­zetektől is. Másként nehe­zen megy... Bozsik László Azt sem mondhatjuk: végleg eltűnt már az em­lékezetes kömyezetszeny- nyezési ügy — amikor a CEMU Beremendi Gyárá­ban (BCM) nyugat-né- metországból származó veszélyes hulladékot égettek — hullámai, hi­szen a gyár tartályaiban még mindig ott van a szennyező anyagokkal kevert fűtőanyag. Most újból a határmenti üzem került a figyelem fókuszá­ba, ez esetben gyógyszer- gyári hulladék égetése jött szóba. Az előzményekhez - írásunk szempontjából —, elég, ha Lá- i batlanba megyünk. A Cement- i és Mészművek ottani gyárá- i bán, kísérletképpen gyógyszer- | gyári hulladékot- égettek. Valamit tenni kell Kétségtelen tény: valamit ] ezekkel az anyagokkal csinál- ! ni kell. Magyarországon ugyan- i is, az évente keletkezett hulla- I déknak csaknem 5 százaléka | - mintegy 5 i millió tonna -, | veszélyes. Ebből több, mint 3 I millió tonna a timföldgyártás- ; nól keletkező, tárolókban el- : helyezett vörösiszap. A fenn- ; maradó 1,8 millió tonna ve- j szélyes hulladék 29 százaléka | hasznosul, 20 százalékát ár- \ talmatlanítják, 18 százalékát I átmeneti tárolókban gyűjtik I össze, ám egyharmadának vég­Í leges sorsa megoldhatatlan. A vállalati átmeneti tárolók többsége 1990-ig megtelik. A VII. ötéves tervidőszakra cse­I ' lekvési program készült. E- szerint közel egy évtized alatt i bővíteni kell a meglévő vál- j latati tárolókat, vagy rekon- - strukciójukat el kell végezni, ■ két nagyteljesítményű égető- ! berendezés készül, hat lerakó- | telep, megyei átmeneti tárolók, speciális kezelőberendezéseket kell munkába állítani, illetve a cselekvési program a ce­mentgyári klinkerégető kemen­cék hulladékégetésre való lei­használását tűzi ki célul. így került Lábatlanba a gyógyszergyári hulladék. Ponto­sabban: gyógyszergyári halo­génezett szerves oldószerhulla­dék. A CEMÜ lábatlani gyárában végzett gyógyszárgyári oldó- szerhulladék-próbaégetés kí­sérleti eredményeiről szóló összefoglaló értékelés szerint: „ . . .csak a budapesti gyógy­szergyárakban évente 5000 ton­na oldószerhulladék és desztil­lációs maradék keletkezik, ' amelynek 80 százalékát jelen­leg is úgynevezett nyílttéri égetőben, 20 százalékát pedig füstgáztisztítás és energiahasz­nosítás nélkül égetőben ártal­matlanítják. A nem megfelelő égetés okozta környezetszeny- nyezésen túl, az így elpaza­rolt energia értéke több, mint 10 millió forint." A klinker- égetőkben? Ugyancsak ebből a jelentés­ből tudható, hogy a külföldi üzemi tapasztalatok bizonyít­ják, miszerint ezeknek a hulla­dékoknak a környezetvédelmi és gazdasági szempontból egy­aránt legmegfelelőbb ártalmat­lanítási módja, a cementgyári klinkerégető kemencékben tü­zelőanyagként való elégetése. „ . . .különösen előnyösek hul­ladékártalmatlanítási célra az úgynevezett nedves eljárású klinkerkemencék. Magyarorszá­gon csak Lábatlanban működ­nek nedves eljárással klinker­kemencék ... A Lábatlani Ce­mentgyár által okozott porki­bocsátás és az erre visszave­zethető lakossági elégedetlen­ség, már a kísérletek engedé­lyezése előtt, minden szakmai és társadalmi fórumon nagy hangsúllyal felmerült." A lábatlani gyárra ugyanis kísérleti próbaégetési progrp- mot dolgoztak ki, s ennek a lefolytatását a Lábatlani Nagy­községi Tanács engedélyezte. Először 48 órás próbaégetést, majd 36 naposat. A kísérletet lefolytató szakemberek három, 12 napos ciklusban tervezték a próbaégetést. A dolog azonban végül is másként fejeződött be. A kísér­leteket ugyanis a második cik­lus végén leállították. Addig összesen csaknem 433 köbmé­ter oldószert égettek el, sűrűn ismételt mérések mellett. Any- nyit megállapítottak: az elége­tett halogén mennyiségétől függően, bizonyos mértékben halogénsav távozhat a füst­gázzal. Azt is kikövetkeztet­hették, hogy az oldószrek ége­tése révén, évente mintegy 10 000 tonna szárított szénpor takarítható meg. Mással is számolni kellett: a porszennye­zés megszüntetésére és a gyógyszergyári hulladékok ége­tésének megakadályozására a községben aláírások gyűltek össze, 1700-an tiltakoztak ily módon. Velük szemben ott volt a gyár dolgozóinak, társadal­mi szervezeteinek egyhangú támogatása (1300 aláírás): az égetés engedélyezését kérték. Kísérletek Mindezekből — vagyis a „lábatlani kísérleti szakasz­ból" —, néhány következtetés bizonyossággal levonható: egy­részt országos igény a hihe­tetlen mennyiségben keletkező veszélyes hulladékok ártalmat­lanítása, megsemmisítése, hasz­nosítása. Másrészt: gazdasági igény ezek felhasználása révén a megtakarítható energia. (Ezért is fedezhető fel annak jele, hogy néhány cég ajánl­kozik a veszélyes hulladékok valamilyen módon térténő ár­talmatlanítására, „kezelésére".) Harmadsorban szorító igény a környezet szennyezésének, a lakosság veszélyeztetésének megakadályozása. A Környezetvédelmi és Víz­gazdálkodási Minisztérium, il­letve a Szociális és Egészség- ügyi Minisztérium együttes vé­leményén a dátum: 1988. ok­tóber 6. Ebből kiderül, hogy Magyarországon évente 200 000 tonna égethető hulladék kör­nyezetkímélő . ártalmatlanítása a feladat. Ha a kísérletek si­keresnek bizonyulnak, ebből 70 000 tonnányit a cementgyári klinkerégető kemencékben le­het megsemmisíteni. A közös vélemény azonban fontosnak tartja: „biztosítani kell, hogy bármiféle üzemzavar esetén automatikusan szabályozzák az oldószerhulladéknak a tűztérbe való bejutását". Az automati­kusan kifejezésen igen nagy a hangsúly, mert azt takarja, hogy a hazai technológia és a technológiai-, azaz: munka- fegyelem, nem annyira „meg­állapodott”, hogy objektív kontroll ne legyen szükséges a veszélyes anyagok égetésé­nél. A KVM és a SZEM is meg­oldásnak tartja a beremendi klingerégető-kemencék ilyen anyagok megsemmisítéséhez való felhasználását, de hozzá­teszi: a száraz technológiai el­járással működő Beremendi Ce­mentgyárban szükség van egy 10 napos kísérleti próbaége­tés elvégzésére. Az előbb már kiderült: a cselekvési program két égető­mű megépítésével számolt. A közismert pénzügyi körülmé­nyek azonban csak egy, a dorogi létesítését biztosítják. Ennek kapacitása évente 25 000 tonna, s ez nem tudja megol­dani az országos gondokat. A beruházás és az üzemeltetés költségei (2 milliárd forint, il­letve kilogrammonként 20 fo­rint), azt bizonyítják, hogy az országos égetőmű-hálózat ki­építése, el nem viselhető gaz­dasági terheket jelentene az országban. Mert végül is a már mondott 200 000 tonna megsemmisítéséhez tíz dorogi méretű égetőre, azaz 20 milli­árdos beruházásra lenne szük­ség ... így kerültek igazán előtérbe a cementgyári klinkerégető ke­mencék. Közöttük a beremendi. Az ezekben történő hulladék- égetésnek a kedvező hatások mellett is szigorú feltételrend­szeré, korlátái vannak és csak ezek betartásával lehet biztosí­tani a biztonságos cementgyár­tást nem zavaró, környezetvé­delmi szempontból kifogásta­lan ártalmatlanítást. A CEMÖ beremendi gyárában tervezett oldószerhullodék-próbaégetési kísérleti programjában ez is olvasható: „összefoglalva meg­állapíthatjuk, hogy az oldó­szerhulladékok és más, ége­téssel ártalmatlanítható halo­géntartalmú melléktermékek megsemmisítésére a klinkerke­mencék alkalmassá tehetők." Beremenden azonban már október 6-ót megelőzően „be­indultak" a dolgok: szeptem­ber 21-én, a Baranya Megyei Tanácson egyeztető megbeszé­lés volt, ahol részt vett a KVM, a SZEM képviselői mel­lett a CEMÜ és a BCM veze­tője, a megyei pártbizottság és a tanács szakemberei, illet­ve a beremendi tanácselnök is. Izgalmas megbeszélés volt. A KVM kezdeményezte. Ez utóbbinak azért van jelentősé­ge, mert a baranyai szakem­berek — akik természetesen tisztában vannak a hulladék­megsemmisítés borzasztó sú­lyú gondja megoldásának igé­nyével, az ehhez kötődő össz­társadalmi és gazdasági érde­kekkel, de a térség környezet- védelmi szempontból való kifo­gástalan megvédésének szüksé­gességével is —, tulajdonkép­pen most kérdezhették meg először igazán: végül is miről van szó? Itt tudták meg, hogy a lá­batlani égetés miatt erőteljes volt a lakossági tiltakozás. Hogy az ottani technológia és az előkészítés sem volt megfelelő. Hogy az Állami Közegészség ügyi-Járványügyi Főfelügyelőség nem járult hoz­zá a kísérletek folytatásához. Ám éppen ez utóbbi szerv ja­vasolta Beremendet - a térség erre a célra alkalmasabb. Kérdések A megyeiek kérdései: hasz­nosításról, vagy ártalmatlaní­tásról van szó? (Ennek töb­bek között azért van jelentő­sége, mert hasznosítás eseté­ben a beszerzendő engedé­lyekhez lényegesen egyszerűb­ben lehet hozzájutni.) Milyen anyagokat égetnének? A he­lyi tanács a lakosság képvise­letében miként léphet fel? Mi­lyen pótlólagos beruházások szükségesek a követelmények­nek megfelelő ártalmatlanítás­hoz? Ki fedezi ezt? A gyógy­szergyári halogénezett oldósze­reken kívül, milyen veszélyes hulladékok égethetők a ren­delkezésre ólló technológiával? Milyen hatással lehet az ége­tés a természetes környezetre, a mezőgazdasági kultúrákra, a Szársomlyó élővilágára, a siklós-villányi borvidékre, a Harkányhoz és környékéhez kö­tődő idegenforgalmi területek­re? S végül: ha Beremenden „idegen” veszélyes hulladéko­kat akarnak ártalmatlanítani, mi lesz a Baranya megyében keletkező, már leihalmozódott és mind nagyobb gondot okozó veszélyes hulladékokkal? A CEMÜ szerint: a válla­latnak ez a vállalkozása „mar­káns anyagi érdeket kell, hogy jelentsen”: és hogy a lakos­ság tudomásulvételét meg kell szerezni. A BCM másként nyi­latkozott: nem kíván veszélyes hulladék éqetésére saját kez­deményezéssel engedélyt kér­ni. A lakosság elé sem akar­nak kilépni, mert az NSZK- ból származó, PCB-t tartalmazó olajhulladék égetése miatt kompromittálták magukat. A KVM területi szervének képvi­selője szerint: „A tervezett égetéshez a fóradtolaj és esetleg a Budapesti Vegyimű­vek garéi tárolójában lévő klórbenzol-hulladék ártalmat­lanítása is kapcsolható. így másként tálalható a közvéle­mény felé ez a téma." Erre kapott választ az érdek­egyeztető megbeszélés a . me­gyei pártbizottság képviselőjé­től : tisztességes tájékoztatásra van szükség! A KVM összegezett vélemé­nye: nincsen akadálya más égethető anyagok beremendi ártalmatlanításának, s a lábat­lani 24 napos kísérlet alapján, mehet a BCM-nél a próbaége­tés. Higgadtan A megyei tanács újabb fel­vetése: a lakosságot káros szennyezés nem érheti. Ehhez ismerni kell a jelenlegi és az égetéskori állapotokat. A tech­nológia telepítésénél és az égetés folyamatánál nemcsak szakmai, hanem társadalmi (la­kosság képviselői), ellenőrzésre is szükség van. Szempont az is, hogy Beremend az ország- határ közelében van, egy eset­leges szennyezés nemzetközi bonyodalmakhoz is vezethetne­Mindezek a jogos ellenérvek nem nyerték meg a KVM tet­szését. Mi több, a megyei ta­nács szakemberének meg kel­lett fogalmaznia: „A tervezett gyógyszergyári veszélyes hulla­dék próbaégetése ellen nem szervezkedünk, hanem igyek­szünk higgadtan fogadni ot eseményeket." (Folytatjuk.) Mészáros Attila A nagyteljesítményű filterek szinte pormentessé teszik az eltá­vozó füstöt Fotó: Laufer László tik BCIUI visszalépett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents