Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)
1989-01-28 / 28. szám
1989. január 28., szombat Dunántúli napló 3 A kérdés ma: milyen típusú lesz a több pártot magában foglaló pártrendszer? 4. hét A pluralizmus benne van napjaink levegőjében. Élénken foglalkoztatja a közvéleményt, s mi több: a kabarénak is témája már. Am az emberi elme ösztönösen vonzódik a rendszerezéshez, a bonyolult tartalmú fogalmak lehető legegyszerűbb, legrövidebb meghatározásához. A leegyszerűsítések persze gyakran vezetnek ahhoz, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik. S ha már a kabarét említettük, merítsünk onnan példát: a tv műsorában ilyen poén hangzott el: a többpártrendszer helyett „szemérmességből” használják a pluralizmus elnevezést, A példából is kiviláglik, hogy bár gyakran beszélünk róla, a pluralizmus fogalmával viszonylag kevesen vannak tisztában. Hogy mit is jelent valójában — erről kérdeztük dr. Szoboszlay György polftoló- —gust, egyetemi tanárt, a Magyar Politikatudományi Társaság titkárát, aki nemrégiben Pécsett tartott előadást a szocialista pluralizmus időszerű kérdéseiről.- A mai magyar politikai körülmények között mindinkább a pluralizmus konkrét gyakorlata lesz az izgalmas téma, de ehhez képest sem kevésbé érdekes tudományos háttere — hangsúlyozza elöljáróban dr. Szoboszlay György. - A pluralizmus a polgári politikatudomány 20. századi fogalma, amelynek tartalma azonban legalább kétszáz évig érlelődött a tőkés társadalom fejlődése, lendszeréne’k megszilárdulása során. Többféleséget jelent, olyan politikai mechanizmust, amely .elismeri a politikai programok versengését és 9 hozzájuk szerveződés jogát. Pppen ezért túlzó és téves leegyszerűsítés az, amely egyen- lőségi jelet tesz a pluralizmus es a többpártrendszer közé. Hasonlóképpen nem indokolt az egyenlőségi jel a többpárt- rendszer és a demokrácia, a Pluralizmus és a demokrácia között sem. Példaként említhetjük Mexicót, amely plurális rendszer, ugyanakkor hagyományosan egy párt működik az országban. Sokféle pluralizmus létezik, amelyek tapasztalatait hasznosítani lehet, de nincs e9y ideális modell, ami egy 02 egyben átmásolható, alkalmazható lenne számunkra.- A szocialista pluralizmus- n°k vannak-e gyökerei Magyarországon?- A hatvanas évek közepéiéi a pluralizmus Magyarországon, és egy-két szocialista országban látens, vagy nyílt el- lsmeréshez jut. Gazdasági, szo- Ciológiai, politológiai elemzések tárják föl, hogy a szocialista társadalom szerkezete bonyolult érdekszerkezet, s az ebből eredő sokféleséget erőszakosan nem lehet megszüntetni. Ennek elismerésével Magyarországon arra a következtetésre jutottunk, hogy egypárt- rendszer keretei közt is meg- valósítható a demokratikusan ellenőrzött közhatalom, s hogy c párt képes a különböző érdekeket döntéseiben kiegyen- l'teni. Elmaradt tehát az érdek- különbségek markáns intézményesülése. Ezt a koncepciót húzta keresztül 1988. májusa - omely igazi korszakhatár -, s °z azóta kibontakozó politikai folyamat. Pluralizálódik a társadalom . - Miért bontakozott ki ez a °jYamat, s milyen út vezetett 'dóig? ~ Bonyolult kérdés. Ennek 02 útnak belső logikája van, 5 csak akkor fordítható visz- Sza, ha a gazdasági koncep- c'é ellentétesre vált. Ha elismerjük a vegyestulajdonú gazdaságot, amelyben a piacnak szerepe van, akkor el kell fo- 3Qdni a pluralizmus intézményesülését is. Annak, hogy ez s°káig nem következett be, Egyaránt vannak külpolitikai, belpolitikai, ideológiai okai. A Meghatározó külpolitikai ok a dzazsnyevi korlátozott szuverenitás-koncepció, amely 1985Szocialista pluralizmus Az érdekkülönbségek markáns intézményesüléséről van szó — A politikai hatalom mozgásterét a gazdasági válság nagymértékben beszűkítette a koalíciós kormányzásra. Egykét nyilatkozatból és forrásból kitűnik, hogy az MSZMP titkos tárgyalásokon felajánlotta azt a pártoknak, sőt Nagy Imrének is. Az ajánlatot azonban egyik sem fogadta el. így vált politikai ténnyé, hogy 1949, után másodszor is egypártrend- szer jön létre Magyarországon. Nehéz prognosztizálni, hogy milyen lesz a pártrendszer, még akkor is, ha már részben nyilvánvaló, részben valószínű, hogy milyen régi, új pártok alakulnak. Az biztos, hogy a korábbi képlet minőségileg változik: a többpártrendszer egészen más legitimációs keretet jelent. Ebből a szempontból az új alkotmány meghatározó szerepre jut: nyilvánvaló, hogy a pártok felett valamilyen közhatalmi kontrollnak kell megvalósulni. Más lesz az állam és a pártok viszonya, mint egypártrendszer esetén, amikor jobb esetben egyenlő felekként szerepeltek. Markánsabban kell megjelennie a hatalmi ágak különválásának: a törvényhozói, a bírói és a végrehajtó hataloménak. Különösen nagy lesz a jelentősége az alkotmánybíróságnak, amely jogosult az alaptörvény értelmezésére, arra is, hogy kimondja egyes pártok létrejöttének, működésének alkotmányellenességét. Lényeges kérdés a végrehajtó hatalmi ágban, hogy az parlamenti, vagy elnöki rendszerű lesz-e. S alapvető: az új alkotmány miként modellezi a populáris demokráciát, amelyben a pártok nem tudják kisajátítani a hatalmat. — Milyen esélyt lát a koalícióra? — Jóslatokba nem kívánok bocsátkozni. Az biztos, aligha akarja magát valamely alakuló párt az alkotmányosság kereteiből kizárni szocializmusellenes programmal. A többségük elismeri szövetségi rendszerünk realitását, s úgy tűnik hajlanak az MSZMP vezető szerepét valamilyen formában elismerni. Az MSZMP-nek elemi érdeke, hogy kerülje a konfrontációt, de ugyanez az érdeke az alternatív szervezeteknek is. Ennek ellenére konfliktusok persze lesznek. Dunai Imre ig korlátozó tényező volt. A belpolitikai, ideológiai okok is tulajdonképpen ide csatolhatok vissza: az 1968-as csehszlovákiai események miatt kialakult helyzethez. Ehhez alkal- mazkodóan, ennek hatására következett be az ideológiai befeléfordulás, a sajtónyilvánosság visszafogása, az ellenzéki mozgalmak rendőrhatósági kezelése. Az ideológiában a marxízmus-leninizmus legitimációs funkciójának túlhangsúlyozása volt a jellemző, amely megnehezítette a párton belüli demokratizálódás folyamatát is. A magyar gazdasági válságban nagyon fontos szerep jutott annak, hogy a párton belül a kellő strukturálódás nem tudott megjelenni, a döntéshozók köre oly mértékben leszűkült, hogy a társadalom, de a párttagság sem tudott komoly befolyást gyakorolni a folyamatok alakítására. A politikai pluralizmus hatékony intézményesülése nem volt elismert. Tényként 1988 tavaszán válik világossá, hogy a politikai vezetés nem tudja a válságot megoldani sem a párton belül, sem kívül. A kurzusváltást a párt példátlan módon alulról, s nem puccsszerűen hajtotta végre, demokratikus keretek között, s viszonylag konszolidáltan. Megvolt a reális esélye annak, hogy a modellváltás egypártrendszerű pluralizmust jelent, annál is inkább, mert ennek óvatos kiépítése már korábban megkezdődött.- Mi volt, ami ezt az esélyt megtorpedózta? Hiszen politikailag tény, s jogilag is hamarosan az lesz, hogy a magyarországi pluralizmus többpártrendszerű lesz.- Lehetséges lett volna az egypártrendszerű politikai modell, ha nem kapcsolódik ösz- sze a gazdasági válsággal. Hiszen a politikai mechanizmust radikálisan támadó ellenzék nézetei korábban is jelen voltak a politikai gondolkodásban. Csak intézményesülésük igénye érte el most a kritikus pontot jórészt azért, mert a politikai hatalom mozgásterét a gazdasági válság nagymértékben beszű- kitette. Am ennek ellenére elvi esély még ma is van arra, hogy a pluralizmus olyan egypártrendszer keretei között valósuljon meg, amelyben nem éleződnek ki a politikai alternatívák, illetve olyan többpártrendszerben, amelyben a pártok valójában nem versengenek egymással. Mindez attól függ, hogy mennyire politizáló- dik a társadalom. Valamennyi mozgalom, szerveződés számára ez a kérdések kérdése, mert sok bizonytalansági tényezőt rejt magában. A konszolidáció és a gazdasági fellendülés 1956. után sok sebet elfedett, sok fájdalmat tompított. Olyan társadalmdt alakított ki, amelynek volt jövőképe. Ennek hatására a magyar társadalom viszonylag depolitizálódott, bár akadtak aktivan politizáló rétegei is. Ez a helyzet a 80-as évek elejétől, közepétől változik, amikortól az életszínvonal mint politikai legitimációs hatás kezd nem. funkcionálni. Ez természetes jelenség. A polgári társadalmakban is így van: ahol stabil a politikai szerkezet, ott csak a választások idején aktivizálódik a civil társadalom, a politizálás méretei, a politikai viszonyok akkor változnak, amikor a gazdasági válság problémái politikai kérdésekként is megfogalmazhatók. A magyar társadalom jelenlegi helyzetét még nem mérte fel alaposan, bár depoliti- záltságról egyre kevésbé beszélhetünk. Meghatározó az alkotmány — Nemcsak az állampolgárok, de régebbi pártok is aktivizálódtak. Úgy tűnik, hogy a modellváltás kérdésében a többpártrendszerűség eldőlt.- Valóban nem az a kérdés, hogy lesz-e, hanem az, hogy milyen típusú lesz a több pártot magában foglaló pártszerkezet? A több párt léte korábban sem jogi kérdés volt Magyarországon - hiszen az alkotmány nem tiltotta hanem politikai tény. A Független Népfront égisze alatt 1948- ban az Egyesült Munkáspárt (MDP), mellett, még ott volt a Kisgazdapárt és a Parasztpárt is.-Csak 1949-től nincsenek versengő pártok a politikai porondon. Több párt reinkarnálódott 1956 őszén, s a történtek ellenére november 4. után is megvolt a lehetőség KIS(Z)vállalkozás? A minap hallottam a hírt: január közepén tíz KI5Z- a lapszervezet létrehozta Pécsett a Vállalkozó Ifjúsági Szervezetek Szövetségét, amely nem újabb politikai szervezetként, hanem egyfajta gazdasági érdéktömörü- lésként kíván működni. Céljaik között szerepel vállalkozói iroda és közös gazdasági vállalkozás létrehozása. Semmiképpen se tessék valami társadalmi munkák vállalására, azok megszervezésére specializálódó szövetséget elképzelni, még akkor sem, ha a KISZ és a társadalmi munka fogalma meglehetősen szorosan ösz- szekapcsolódott az elmúlt évtizedekben. A társadalmi munka felett ugyanis eljárt az idő, még ha egykori nemes céljai kétségbevonhatatlanok is. A fizettség nélküli, vagy csak csekély ösz- szegekkel díjazott munka hosszú távon senkinek sem lehet vonzó. Talán méq annak sem, akinek végzik, hisz jól tudjuk, hogy az alulfize- 1 tett, vagy meg nem fizetett munka „olyan is”. , És különben is! Kit lehet ma már — még ha csak kampányszerűen is _ ráve nni arra, hogy fillérekért dolgozzon? Másodállásokat, plusz kereseti lehetőségeket hajszolunk, sokan pedig csak egyszerűen: állást keresnek. Különösen a fiatalok, a pályakezdők érzik ezt a kényszert, így hát a társadalmi munka felett valóban — úqy tűnik végérvényesen — eljárt az idő. Persze az idő eljárhat a politikai szervezetek felett is. -Talán ezt ismerték fel azok a KISZ-vezetők, akik néhány évvel ezelőtt új munkavállalási formák kialakításán kezdték törni fejüket. Ennek eredményeképpen — a Pénzügyminisztérium egyetértésével — a KISZ KB Intéző Bizottsáqa 1986 máiusában állást foglalt a fiatalok szerződéses munkavállalásának új formájáról. A társadalmi munka helyébe ezt követően egyre több helyen a szerződéses közösségi munka lépett. mely mind a munkaadók, mind a munkavállaló KISZ-tagok számára lényegesen vonzóbbá vált. Az új formába komoly személyi ösztönzés is beépült. A különböző munkákkal keresett pénznek csupán 40 százalékát kellett kötelezően közösségi célokra fordítani, a fennmaradó rész feloszthatva vált a munkavállaló fiatalok között. Néhány adat Baranyából: 1987-ben 25 KISZ-szervezet 134 vállalkozást bonyolított le, bevételük csaknem 7 millió forint volt. A boksái KISZ-esek például 2 200 000 forintos bevételt értek el és személyenként 15—80 000 forint közötti bruttó keresethez jutottak. Igen. így talán mór érdemes dolgozni. Még KISZ-szervezésben is. Egyébként 1988-ban a vállalkozásokból eredő bevételek megduplázódtak a megyei KISZ- szervezeteknél. Elgondolkodtató az is, hogy míg a taglétszám országos szinten jelentős csökkenést mutat, a vállalkozó KISZ-szervezetek taglétszáma duzzadásnak indult. Lehet, hogy a KISZ-en belül a megújulás csíráit a vállalkozó KlSZ-szervezetek- ben kell keresni? Míg egyébként az elmúlt két évben az alapszervezetek kedvezőbb feltételek mel lett — a szabályzóktól kevésbé szorítva — vállalhattak munkát', mint mondjuk egy gazdasági munkaközösség, idén már a verseny- egyenlőség keretei között kell talponmaradniuk. Töb bek között ezért jött létre Pécsett — az országban út törő próbálkozásként — a Vállalkozó Ifjúsági Szervezetek Szövetsége. Segíteni kívánják a szabályozók közötti eligazodást, jogi, vállalkozási és adó tanácsokat nyújtanak, és ami a leqfon- tosabb: közreműködnek a munkák felkutatásában. Ki használva a társasági törvény adta lehetőségeket, idővel közös gazdasági vállalkozás létrehozását tervezik mégpedig nemcsak KISZ- esekkel együttműködve. Szabadabb bér- és importlehetőségek Szabályozóváltozások az építőiparban Ez évben kevesebb a szabályozóváltozás, mint tavaly volt. Szabadabb lesz a bér — és az import —, s ez nagyobb önállóságot ad az építőipari szervezeteknek. De . .. nem csökkent a jövedelemelvonás. Megnövekedett a társadalombiztosítási járulék százalékos összege is .. . Az építőipari szervezeteknél ez évben még erőteljesebben fog érvényesülni a létszámtakarékosság, illetve leépítés. A minap a Baranya Megyei Építőipari Szervezetek Gazdasági Társasága (BÉKI), tagszervezetei megvitatták az 1989. évi vállalati jövedelem- és egyéb szabályozás időszerű kérdéseit. A tanácskozáson a gazdálkodó szervek vezetői mondták el véleményüket. Volt miről vitatkozniuk. Dr. Fehér Mihályt, a BÁZIS Déldunántúli Építőipari Vállalat gazdasági igazgatóját, a BÉKI közgazdasági munkabizottság vezetőjét kérdeztük: milyen változások könnyítik vagy nehezítik az építőipari szervezetek helyzetét 1989-ben?- Az értékpapírokkal kapcsolatos elszámolási változások lényege: nem névértékben, hanem vételi árfolyamon kell ezeket szerepeltetni. A vállalkozói nyereségadó, a 3 milliós nyereség alatt 40%, afölött a nyereség 50%-a. Megszűnik: a vállalati gmk-k utáni 20%- os különadó és a tehergépkocsi- és az autóbuszjárulék. A szabad pénzeszközöket a vállalatok egymás között szabadon adhatják- vehetik. Megszűntek a jólétikulturális ráfordítások normatív előírásai. Az is új: ha telik rá, az adózott eredményből nemcsak az elsőszámú vezető kaphat prémiumot, hanem a meghatározott vezetői kör is. A kisebb cégeknél egészen egyszerű, a közepeseknél egyszerű és a na9y cégeknél változatlan ‘ lesz a könywiteltechnika. A bérszabályozás liberalizáltabb lett, mint a megszűntetett kötött bérszabályozás volt: a mérleg szerinti bérköltség-növekedést kell a mindenkori nyereségadó mértékével adózni. Ez alól akkor mentesül a szervezet, ha a hatékonyság felé meghaladja a bérnövekedést. Ez a vállalatokat a hatékonyság növelésére és a létszámtakarékosságra ösztönzi. Az áfa beruházások után visszaigényelhető része az eddigi 20-ról 40%-ra emelkedett. A különélési díj elszámolásának módosítása nemcsak a kivitelező építőipari ' vállalatokra terjed ki, hanem más szervezetekre is, és a vállalat maga határozza meg, hogy ilyen címen mennyit fizet a dolgozóinak. A különélési díj vidéken 40 Ft/fő/nap, és Budapesten 60 Ft/fő/nap határig adómentes, afölött a különélési díj, már személyi jövedelemadóköteles. — A tanácskozáson épp áz ésszerű létszámtakarékosság kapcsán vetették fel legtöbben, hogy túlontúl sok a vállalatokra testált tűz-, munka- és egyéb védelmi, aztán az adatszolgáltatási kötelezettség és más, gyakorta teljesen felesleges jelentések kötelező elkészítése, stb. Ez ellentmond a vállalati lét- számgazdálkodósi érdekeknek. — Valóban túl sok az ilyen adminisztrációs kötelezettség. A vállalatok érdeke, hogy a saját hatáskörükben dönthessék el: milyen témában, hány főt foglalkoztassanak. — Végezetül": ez az év várhatóan mit hoz az építőipari szervezeteknek? — Az biztos, hogy az elmúlt évi mérlegzárás még visszavan, így a végleges 1989-es tervek kialakítása is várat még magára az építőipari tervezeteknél, ösz- szességében a szabályozás a liberalizálódás felé tendál és sok szempontból már konkrétabban is megjelenik bizonyos fajta enyhülés. Bár azt valamennyi hazai gazdálkodó szervezet joggal mondja: enyhülhetne már a költségvetés csillapíthatatlan éhsége is. M. L.
