Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)

1989-01-27 / 27. szám

1989. január 27., péntek Dunántúli napló 3 Kondenzátorokért komplett üdítőautomaták ¡BMmNI Készülnek a kondenzátorok a Cornelíus üdítőital adagoló berendezésekhez Laufer László felvételei A YOSZK hidasi üzeme és a Cornelíus termelési kapcsolata Az alapanyagárak drasztikus növekedése veszélyezteti az üzletet- A nyugati vevőt nem ér­dekli a magyar árrendszer, csakis az, hogy mennyiért ^°pja meg tőlünk az árut — kezdi válaszát Győrffy Márton, 0 VOSZK hidasi ipartelepének vezetője, amikor arról kérde- Zem, hogy a Cornelius világ­céggel hogyan alakult a kap­csolatuk. A Cornelius hűtőau­tomatákhoz 1980 óta gyárta- nok Hidason kondenzátorokat. " A termékeink hiába felelnék meg minőségben és hiába törtjük pontosan a szállítási ^otáridőket, mégis könnyen Piacot veszthetünk, mert az olapanyagárak leültethetik a tevékenységet. Az eladási árat nem növelhetjük, mert akkora Cornelius új gyártót keres. A kalkulált tisztességes disznót elviszi egy-egy áreme- tes: például egy évvel ez­előtt a rézcső kilogrammja 134 jorintba került, ma már 223- ®o. S ez csak az egyik alap- Qriyag . . . Félő, hogy az alapanyag­aik növekedése meghiúsítja ^'odazt, amin a VOSZK — Szövetkezetek Kereskedelmi ■Poci és Szolgáltató Közös •óllaiatQ — és a Cornelius teor pár éve munkálkodik: mindkét oldalról az együttmű- *°dés erősítését szorgalmaz­ok. Az első konkrét lépés az elmúlt év végén megtörtént. szerszámköltség címén kilenc­kor NSZK márkát utalt át a Cornelius a VOSZK-nak. Ez az °sszeg az új típusú kondenzá- ,0r gyártásához szükséges jterszóm elkészítési díjának a ele- Az eddigiektől eltérő mé- és más felfűzési módú kondenzátorból a hidasiak ’’'dr q kétszáz darabos null- szeriát gyártják, a várható ^e9rendelés e típusból kétezer darab. A VOSZK a kondenzó- 0 fokért cserébe komplett Pditöautomatákat kap a Cor- Heliustól. E berendezéseket a vendéglátással foglalkozó cé- és maszekok körében ér- okesitik. De a vendégláták- n?k 's egyre kevesebb a pén- ,u'<_ Bizonyság erre a követ- .ezö adat: míg korábban evente több száz Cornelius- fatomatát vásároltak, addig a telzések szerint 1989-ben Mindössze negyven-ötvenre - ytja a vendéglátók beruhózá- Sl keretéből. Tavaly az alapanyagárak isztikus emelkedésén túl más ¡enyezők ís sújtották a hidasi |Pa_rtelepet. Az év eleji köte- ®z° visszaárázós például a ?Pbonafelhordó gépnél azt j?tentette, hogy a 152 000 fo- t,n‘ról 136 000-re csökkentett rmékár gépenként mindössze j?9yszáz forint nyereséget ^tosított - volna, de időköz- változtak az alapanyag- ***■ '9y a gyártás vesztesé- lett. A termelői ár elis­mertetése megtörtént, most már a gabonafelhordónák 202 000 forint, darabja. De hiába lett ismét gazdaságos a termelés,, ha a mezőgazdasági üzemek gépbeszerzésre egyre kevesebb összeget tudnak for­dítani. A megrendelések alap­ján mindössze harmincat ké­szítenek a hidasi ipartelep la­katosüzemében, alig egyhar. madát a korábbi évek terme­lésének. A mezőgazdasági gépgyártásból felszabaduló időt fűrész- és bútorüzemi szellőzőrendszerek előállításá­val töltik ki. A megrendelő a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. Az ipartelep forgácsolóüze­me másféle gondokkal küszkö­dik. Míg a lakatosoknál ki­alakult egy húszfős stabil gárda, addig az esztergályo­sok mindig is kevesen voltak: most is mindössze négy szak­munkás van, és legalább a duplájára lenne szükség.-- Állítom, hogy már rég nem szenvednénk az esztergá. lyos hiánytól, ha engedélyez­ték volna itt helyben a szakmunkásoktatást — mondja Győrffy Márton. — Korábban az volt az álláspont az okta­tásügyben, hogy tanműhely nélkül lehetetlen a képzés. Szerencsére e merev szabá­lyon változtattak, így megálla­podást köthettünk a bonyhádi szakmunkásképzővel, hogy ez év őszétől esztergályos, marós, szerkezeti lakatos szakmákban megkezdjük a gyakorlati ok­tatást, úgy tíz fővel. Végre megszűnik az az áldatlan helyzet, hogy a hidasi gyere­kek közül sokan átszállással Mázaszászvárra utazgassanak a szakmai gyakorlat megszer­zése végett. A cipődobozgyártásnál mun­kaerőfelesleg alakult ki, a ci­pőgyárak majdnem a felére csökkentették a megrendelést. A dobozkészítéssel 1986—87. ben egyaránt negyvenmillió fo­rint fölötti termelési értéket produkáltak, 1988-ban kevesen maradtak — a Pécsi Cipőipari Szövetkezet, a Baranya Megyei Cipőipari Szövetkezet, a Duna Cipőgyár —, a többi cipő­gyártó mind visszavonult vagy jelentősen lecsökkentette meg­rendelését. Próbálkoztak varro­dakialakítással az üzem egy részén (még nem mondtak le teljesen a megvalósításról), de kaptak egy olyan ajánla­tot, amellyel két üzem jár jól. Dr. Hartmann Béla, a Buda­pesti Vegyi Művek hidasi gyáregységének vezetője idő­szakos munkára átkért dolgo­zókat: tavaly egy hónapig már vegyszert csomagoltak a VOSZK-os asszonyok közül többen, idén pedig február közepétől tizenketten mennek át hasonló munkára. Addig maradnak, míg nem végeznek az adott feladattal. A VOSZK-os dolgozók a ru. galmasságról mindenesetre már tanúbizonyságot adtak: oda mennek ipartelepen belül, illetve kívül, ahol szükség van munkájukra, s ahol ennek megfelelően jól is keresnek. A kényelmesség ismeretlen a hi­dasi telepen. L. Cs. K. Jó megbeszélni a problémákat­Tanácsadó körzeti orvos Valószínűleg sokan átél­ték már azt a gyötrő bi­zonytalanságot, amelyet egy-egy nehezen szóba hozható egészségügyi probléma okoz, s amely talán nem is betegség, mégis jó lenne orvossal megbeszélni. De kivel? A rendelőintézetekben általában sok a beteg. De nemcsak időhiány miatt nincs lehetőség egy inti- mebb beszélgetésre, az or­vosi szobában is többen vannak. Mindenesetre meglepőnek tűnt a Du­nántúli Naplóban megje­lent néhány sor: egy or­vosnő írásban válaszol a különféle egészségügyi gondokat felvető levelek­re. Mi késztette erre dr. Végh Máriát, a pécsi Ró­kus utcai rendelő körzeti orvosát? — Én is voltam beteg. Ha valaki beteg, jó meg­beszélni a problémákat. Az elkeseredett -emberek­be szeretnék lelket önte­ni, tanácsot adni. Néha az is elég, ha pontosan tud­ja, mit miért kell csinálnia. — Elképzelésem még csak egy hete jelent meg az újságban, és" már kö­zel húsz levelet kaptam. Néhány nyugdíjas is írt, de főképp a harminc és negyven év közöttiek írták meg az évek óta cipelt gyötrődéseiket. A komoly problémák mellett néhá­nyon csak tanácsot kér­nek, hová forduljanak gondjaikkal. Az egyik le­vélíró például napokig gondolkodott azon, irjon-e vagy sem. Mások már több helyen is megfordul­tak, de nem tudnak bele­nyugodni a betegségükbe. Az ő elkeseredésüket is enyhíteni szeretném. — Nem írok recepteket a levelekre, nem is csá­bítok magamhoz pácien­seket, egyszerűen segíteni szeretnék, és a hozzám írt panaszokat természete­sen a legnagyobb titoktar­tással kezelem. — Lehet, furcsán hang­zik, de én mindig körzeti orvos akartam lenni, mert nagyon fontos, ki az első szakember, akivel a beteg találkozik. Amikor a kór­házból hazakerül, akkor is kell egy orvos, aki min­den problémáját összefog­ja, akiben megbízik — mondta a doktornő. Szívvel-lélekkel teszi fon­tos feladatát. Minden le­vélre válaszol, arra is, amelyhez nem csatoltak válaszborítékot. P. E. mmCpl*2Ed «pBm®p■ JJMB*® « ........................—..........................................—__-_______ Ko mlóhoz csatolva Pécsvárad, Mecseknádasd, Hidas körzetében lakók szak- hatósági ügyekben - mint pél­dául a rendőrségi, bírósági vagy éppen a közegészségügy­gyei kapcsolatos intéznivalók — Komlóra utaznak. Abba a városba, amelynek vonzáskör­zetéhez soha nem tartoztak. Elindul valaki — mondjuk Pécsváradról - Komló felé. Reggel nyolc órakor érkezik az autóbusz. Negyven perces uta­zás után kiszállhat a bányász- városban. Az ügyintézés álta­lában nem tart sokáig, de az autóbusszal csak délután ket­tőkor indulhat vissza. Mit te­het az ügyfél, ideje is van, pénze is, először Pécsre utazik, s onnan Pécsváradra. Csak bo­nyolítja a dolgot, ha valaki Erdősmecskén vagy Apátvaras- don él, mert akkor még Pécs­váradra vagy Mecseknádasdra is el kell jutni valahogy. Természetesen autóval gyor­sabban megy, de nincs min­denkinek kocsija, akinek ügye van. Ráadásul úgy is lehet po­tyára Komlóra utazni. Pl., ha pénteken este érkezik a nyugati vendég, aki 48 órán belül kö­teles a rendőrségen jelentkez­ni. Vendéglátóikkal együtt el­mennek hát szombaton délután Komlóra, ahol egész nap van ügyfélfogadás, de bejelentő- lap már sehol sem kapható. - Ezért hétfőn újra megnézhetik a várost. Hogyan is alakult ki ez az ügyintézés? Pécsvárad a hetvenes évek második feléig járási székhely, majd a pécsi járás része volt, 1979-ben a járások megszűné­sekor Pécs kialakította a vá­roskörnyéki övezetét, a többi község esetében pedig a ma­radékelv érvényesült, így Pécs­várad, Hidas, Mecseknádasd komlói irányítás alá került. Autóbuszjárat is ekkor létesült, mivel a rendelet megszületé- . séig e térségnek nem volt kapcsolata a bányászvárossal. Szerencsére az államigazga­tásban változott a helyzet, ez év januárjától az összes nagy­községi tanácsot, így a pécs- váradit is közvetlen megyei irányítás alá vonták, megszün­tetve a városok közvetítő sze­repét. Néhány hatáskör a köz­ségekhez kerül, például a gyámügyi intézkedések egy ré­sze, egy két egészségügyi ha­táskört, mint például a méreg­vásárlási engedélyek kiadását a községi tanács gyakorolhat­ja. Ellenőrizheti a magánke­reskedők árkalkulációit és még néhány kisebb ügyben nem utaztatják majd az iratokat a városba egy másik helyi ta­nácshoz. Bár a szakhatóságok továbbra is a városokban ta­lálhatók, az egymáshoz közel eső községek előtt nyitva áll a lehetőség az együttműkö­désre. Nincsenek lezárt térségek, hiszen a Pécshez tartozó Er­zsébet iskolásai Pécsváradra járnak és a helyi DÉDÁSZ-kí- rendeltség sem a közigazgatá­si határok között látja el fel­adatát, a mecseknádasdi ta­karékszövetkezetben pedig a térségben lakók biztosítási ügyét intézik. Ha az anyagi lehetőségeik engednék, a ta­nácsok közösen vehetnének akár egy teherautót is, hiszen az építkezéseknél hatalmas összeget emészt fel a fuvar- költség. Kevésbé pénzigényes dolgokban mór történtek lépé­sek. Hidas, Mecseknádasd, Pécsvárad például közösen szervezte meg a hétvégi orvosi ügyeletet, közös a Dombay ta­vi úttörőtábor és az óvodai lo­gopédus, és közös az építés­ügyi szaktanácsadó is. Az igazi óz lenne, ha a megnövekedett önállóság mel­lé a tanácsi pénzek is növe­kednének, s ellátási csomó­pontok alakulhatnának ki a községekben, többek között az egészségügy és művelődés te­rületén. A falun élő megyei tanácstagok most kísérlik meg érdekeik szervezett képvisele­tét. Talán eredményes lesz a fellépésük. Nem annyira pénzkérdés, mégis nehezen bíznak több jo­gosítványt a helyi intézmé­. nyekre, sőt talán néhány ap­róbb szakhatósági jogkört a tanácsok is gyakorolhatnának. S ha mór a nagyobb ügyek­ben a városi szakhatóságok­hoz kell utazni, miért egy olyan központba, amelyet pusztán egy rendelkezés kapcsol a tér­ség községeihez? Porth E. Van egyáltalán megnyugtató megoldás? Évek óta feszült a légkör lakásba nem lehet bemenni a szeméttől, a bűz szinte elvisel­hetetlen. Sima, ránctalan arc. Intelli­gens, jobb időket is megélt asszonynak látszik. Hihetetlen, hogy ő az, akire mindenki pa­naszkodik. A lakásba nem enged be:- Kedveském, ezek már évek óta állandóan feljelentgetnek. Semmit sem merek csinálni a lakásban. Többször is feltör­ték az ajtómat, mert kihívták a tűzoltókat meg a rendőrö­ket. Az ablakot már nem is csináltatom meg. Lentről hallom a szomszé­dok szitkozódását: — Nem is így van. Miért be­szél mellé. Az asszony sem hagyja ma­gát, visszakiabál. — Menekülök .ebből a gyű­lölettől megmérgezett házból. Az asszony idegbeteg, de nem olyan súlyos az állapota, hogy állandó kórházi ápolásra szorulna. A körzeti orvos se­gítségével évekkel ezelőtt si­került egyszer a lakást kitaka­rítani. Azon a bizonyos napon egyszerre érkezett a mentő, a PIK képviselői és a sógornő. Rendet akartak csinálni, hátha a frissen kímeszelt lakás lát­tán újra jól érzi magát tiszta környezetben. Két teherautónyi szemetet vittek ki. A házban ez az egyetlen lakás, ahol nem állították át a gázkészü­lékeket, a WC és a fürdőszo- ba lefolyói nem működnek. íz Jakok kezdeményezésére a PIK felmondott az asszonynak es bírósági úton elrendelte a kilakoltatást. 1988 áprílisábah született meg az ítélet. De hiába volt bírói ítélet, ha nem volt megfelelő lakás, ugyanis a bérlőt ugyanolyan komfortfokozatúba lehet csak költöztetni, amilyenben jelen­leg lakik. A városi tanács ideiglenes névjegyzékén már szerepel, várhatóan jövő év áprilisában már a végleges listára is fel­kerül. Az asszony sógornőjével is beszéltem: — Csaknem húsz évvel ez­előtt kezdődött a szerencsét­lennél a baj. Intelligens, okos nő volt. Számviteli főiskolát és tanítóképzőt végzett, de amikor betöltötte a negyvenedik évét, elvesztette a józan eszét. Ügy bíztam abban, hogy sikerül őt egy ideig a kórházban tartani és a PIK-kel közösen a laká­sát helyreálltam. Orvosi keze­lésre lenne szüksége, de nem hajlandó ezt tudomásul venni. Erőszakkal meg nem lehet be­vitetni, amíg nem közveszé­lyes. Ha másik lakást kap, mi berendezzük neki, hogy embe­ri körülmények között éljen. Kérdés: ez a megoldás? Az asszony — a sorsa megrázó — ön- és közveszélyes. A körzeti orvos hiába figyelmeztette er­re az ideggondozót, nem tör­tént semmi. A Hajnóczy utcai lakást már kétszer felgyújtotta, ez elég indok +enne ahhoz, hogy gyógykezeljék. Hivatásos gondnokot rendeltek ki mellé, oki szeretné a beteg asszonyt egészségügyi szociális otthon­ban elhelyezni. Ehhez azonban a jogszabály szerint meg kell szereznie a gondozott bele­egyezését is. A másik lehető­ség pedig az, hogy bíróság út­ján kizáró gondnokság alá helyezik, és akkor az ő bele­egyezése nélkül is lehet gyógy- kezeltetni, szociális otthonban elhelyezni. Ez talán mindenki számára megnyugtató megol­dás lenne. Csak meddig kell rá várni... Szalai Kornélia * A pécsi Hajnóczy utca 11- ben már évek óta feszült a légkör. Az első emeleten egy magányos hölgy él, aki min­denféle, kukából és mellőle összeszedett papírt, rongyot, üvegeket és vírágcserepeket tart a lakásában. A lakók ret­tegnek, mert bármikor leéghet a ház. A régi négyemeletes épület harmadik lépcsőházában Sze- vegnáni Lajosékhoz csöngetek be először, valamikor ők vol- tgk a házfelügyelők.' Az asz- szony megmutatja a szóban forgó lakást: az ajtón betörés­nyomok, három biztonsági zár, két lakatpánt. Az erőszakos feltörések helyeit fadarabokkal fedték le. A kisablak üvege kitört, vastag, sötét függönyt tettek a helyére. Szevegnáni Lajosnéból szin­te ömlik a panasz.- Mi a férjemmel már min­den voltunk, csak úri emberek nem. Évek óta megy ez a hu­zavona. Szinte rettegünk tőle a házban. Félünk, hogy egy­szer tényleg ránk gyújtja. A

Next

/
Thumbnails
Contents