Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)
1989-01-22 / 22. szám
„Csak magunkat okolhatjuk...” Megvertük a világbajnok Brazíliát A teremlabdarúgás specialistákat követel Simoni (sötét mezben), az olasz játékos viszi el a labdát a fehér mezes magyar válogatott Freppán mellett Ki gondolhatta volna az I. teremlabdarúgó világbajnokság nyitányán, amikor Magyarország maga alá gyűrte Brazíliát, hogy éppen a vesztes veszi át majd a imérkőzés- sorozat végén a díszes trófeát? Mitagadás, Hollandia városaiban csak kevesen tippeltek a dél-amerikaiakra. Miután többet is . alhattunk a történtekre, józanabbul tehetjük mérlegre tapasztalatainkat, reálisabban értékelhetjük a magyar válogatott teljesítményét. Tehetjük ezt annál inkább, mert a magyar válogatott kétharmadát dél-dunántúli NB l-es csapatok játékosai alkotják, no és azért is, mert Tajti József szövetségi kapitány segítője, Céléi Imre, a Siófoki Bányász edzője volt, aki mind zalaegerszegi, mind győri és a mostani siófoki együttesnél is nagy jelentőséget tulajdonított a terembajnokságnak. Sok, más szakemberrel szemben állította, hogy azok a labdarúgók, akik bizonyítják technikai tudásukat a parketten, azokra lehet építeni a zöld gyepen is.- Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek az I. teremlabdarúgó világbajnokságon? - kérdeztük Géléi Imrétől. — Mint minden új sportág első hivatalos világversenye, különleges élményt adott a hollandiai torna is. A világ- bajnokság komolyságát igazo- landóan, jelen volt a FIFA egész vezérkara. Ami pedig a játékot ¡'Heti, nos nem a nagypályákról ismert személyiségek alkották a nemzeti válogatottakat. Ez azonban semmit nen von le a csapatok eredményeinek értékéből. Brazíliában, Olaszországban, Spanyolországban,- no és a vébét rendező Hollandiában is külön szövetség irányítja a teremlabdarúgó bajnokságokat. Csupán érzékeltetésképpen: a holland válogatott az előkészületek során 14-2-re verte a BEK-gyöz- tes Eindhovent.- Siker, vagy kudarc Magyarország ötödik helye?- Amint az az elmondottakból is kitűnik: sikernek könyveljük el szereplésünket, még akkor is, ha tudjuk: nagyon nagy lehetőséget szalasztottunk el. Fájó volt az Olaszországtól elszenvedett vereség. Mégis' azt kell mondanom, hogy nem ezen, hanem az előző két mérkőzésen buktunk el. Azokon nem 1 + 1, hanem 2+2 pontot kellett volna begyűjtendők. Sajnos mindkét találkozón későn ébredtünk, mire észbekaptunk, mór futhattunk az ellenfelek után. Az egyenlítésért folytatott küzdelem sokat kivett a fiúkból, így nem juthattunk a legjobb négy közé, holott nyilvánvalóan ott lett volna a helyünk. A Brazília elleni találkozó videófelvétele a birtokomban van, igazolhatom : nem volt véletlen, hogy megvertük a világbajnokot.- Nem hagy nyugodni a gondolat: mi csak egyszer szenvedtünk vereséget, míg a brazilok elcsúsztak az Egyesült Államok ellen is . . .- Aki nem látta a mérkőzéseket, annak bizony elképzelhetetlen az a harcmodor, amit a többi válogatottban alkalmaztak. Vetődtek, nem ismertek elveszett labdát, testükkel törölték fel a padlót és nem lankadtak az utolsó pillanatig. Ezt tették ellenünk a sző j diai: is, holott majdnem 10 gól volt köztünk a különbség. Ami pedig az egyéni technikát illeti: a gyors labdaátvétel és meg- játszása, a milliméterpontosságú lövés nálunk hiánycikk. Vagyis a teremlabdarúgás külön specialistákat követel.- Tudvalévő, hogy a vidéki klubokra épült válogatottunk. Többre lettünk volna képesek másokkal? — Fölösleges a latolgatás. Itthon a vidékiek bizonyítottak, és ott sem lógtunk ki a sorból, még hiányosságaink ellenére sem. Talán jobb taktikával akár világbajnokok is lehettünk volna.- A pécsi Túri az első két mérkőzésen szerepelt, aztán eltűnt a pályáról. — Bár nem egyedül rám tartozik, annyit azért elmondhatok, hogy Tajti Józseffel együtt már az elejétől kezdve cseresorokban gondolkodtunk. Mivel Túri egyedül volt Pécsről, amint felépültek a többiék, nehezen fért be a siófoki, a váci, vagy a zalaegerszegi sorba. És talán leginkább ő képviselte a nagypályás stílust. — Mit mondhat a rendezésről? — Kezdetben nagy volt az érdeklődés, a közönség azonban' mérkőzésről mérkőzésre csökkent. Nagy szerep jutott ebben a palánk hiányának. Aztán az utazás: a Dunántúl nagyságú országban több mint 2000 kilométert utaztunk. Mindezek napirendre kerültek a FIFA ülésén.- Kik állták meg helyüket maradéktalanul a csapatban?- Ha egyéni sorrendet kér - persze ez nagyon szubjektív —, akkor Zsadányi, Borostyán (Siófok), Rózsa, Csepregi (Zalaegerszeg) és a kapuban a váci Géléi. Vagyis, éppen egy csapat. Legközelebb talán hozzájuk kellene társakat válogatni.- Ott leszünk-e a legközelebbi világbajnokságon? — Mint ötödiket valószínű, meghívnak bennünket. Sőt azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy éppen hozzánk sorsolnak egy csoportot. De hát az még odébb van . .. Kapu László Refi ca bundáról „Kiközösítettek...” „Soha nem mondtam, hogy Róth találta volna ki' A héten meghozta ítéletét az MLSZ fegyelmi bizottsága az 1986-ban lejátszott PMSC- Békéscsaba NB l-es bajnoki labdarúgó-mérkőzés kapcsán. Torna Árpád és Lutz Jakab május, Brezniczky Sándor pedig június végéig szóló eltiltást kapott. A jelenleg a Komlói Bányászhoz tartozó Ré- fi Gábor szeptember elsejéig nem öltheti magára hivatalos mérkőzésen csapata mezét. Mint olvasóinknak már hírül adtuk, a vizsgálat lefolytatása alatt (immár több mint két hónapja) egyetlen érintett sem kívánt nyilatkozni, most viszont Réfi Gábor vállalkozott arra, hogy a nyilvánosság előtt is tisztázza az ügyben betöltött szerepét. — Mennyire emlékszik az ominózus mérkőzés előzményeire s az utána történtekre? - kérdeztük tőle.- A mérkőzés előttT napon néhány csapattársam megkeresett azzal, hogy 100 ezer forinttal be kellene biztosítani a győzelmet, s ezzel az ezüstérmet is. Arra kértek, beszéljek Pásztorral, mivel ők a dömör- kapui edzőtáborban vannak, én viszont a városban szabadon mozoghatok. De azt hadd szögezzem le: soha nem mond-» tam, hogy Róth találta volna ki a bundát. Tudomásom szerint az edzőtáborban a játékosok közösen beszélték meg, s a vezetők is tudtok róla.- A vezetők? Erről eddig senki nem beszélt. . .- Nekem akkor ezt mondták, s vannak a játékosok között, akik ma is ezt állítják, ha találkozom velük.- Folytassuk.- A pénzt aztán a nejemnek hozták el a játékosok feleségei, barátnői. Kinek mennyi volt otthon, annyit hozott. Én, mivel Pásztort személyesen nem ismertem, Szabónak szóltam, s úgy állapodtunk meg, hogy a mérkőzés után a nejem átadja a pénzt a feleségének. így is történt.- Réti Gábornak mennyi pénze volt a borítékban?- Egy fillérem sem. Nem származhatott hasznom a mérkőzésből, hiszen akkor sem játszottam, ugyanúgy, mint egész tavasszal, ezért csak a közvetítő szerepét vállaltam el. Pénzt nem akartam fektetni a buliba. Mégis én kaptam a legnagyobb büntetést. Ráadásul a PMSC-jótékosok, akiket eddig barátaimnak tudtam, kiközösítettek maguk közül. Még a feleségemnek sem köszönnek az utcán, ha szembetalálkozunk. Hát, ez fáj a legjobban . . .- Mi történt a rendőrségen?- Komlóról, az edzésről hoztak be Pécsre, a kapitányságra. Amikor megláttam az egyik kísérőm kezében a bilincset, nagyon megdöbbentem, nem tudtam mire vélni a dolgot. Bent a rendőrségen aztán mór várt feleségem és édesanyám is. Mind a ketten zokogtak, folytak a könnyeik. Nagyon el voltam keseredve, főként azok után, hogy tudomásomra hozták, ha nem vallom be, amit a békéscsabaiaktól már úgyis tudnak, a feleségemmel együtt fogdába kerülünk. Nem magamat féltettem, de mi lett volna az otthon egyedül lévő kisfiámmal? Abban az állapotban mindenre igent mondtam volna, csakhogy kiengedjenek. Az édesanyám és a nevelőapám is a rendőrségen dolgozik - őket sem hozhattam kellemetlen helyzetbe. Később aztán behozták Bodnárt, Brez- niczkyt, Lutzot és Tornát, S négyük közül hárman bevallották a dolgot. Bodnár vallomására csak azért nem volt szükség, mert a három beismerés a nyomozók szerint bizonyította, hogy az egész csapat tudott az ügyről. Másnap a többiek kerültek sorra, de közülük, ha jól tudom, egyedül Lovász ismerte el, hogy bundázott a csapat. A többieket addigra már kiokosították. Azt persze nem tudom, hogy Köcsög később miért került le a „műsorlapról" . . .- A PMSC-játékosok viszont visszavonták vallomásukat. Azt mondták, csak baráti szive s- ségből ismerték el a vádat, hogy Réli Gábornak és feleségének segítsenek.- Hát ez az, ami nevetséges. Most úgy tűnik, mintha én, aki még csak nem is játszottam a mérkőzésen, megvettem volna 100 ezer forintért a saját pénzemből e9Y csapatot. Csakhogy biztos legyen a PMSC-győzelem. Ugyan már . . .- Az ügyészség végül negyüket megrovásban részesítette. Következett az MLSZ le- gyelmi vizsgálata.- Szerintem, mire minket meghallgattak, már régen el volt döntve minden. A szakosztályigazgatómat, Boday Ferencet még a terembe sem akarták beengedni, holott a PMSC-től Tüske dr. végig bent ült, amíg engem kihallgattak. Amikor én befejeztem a val- i lomástételt, ő kiment, hogy elmondja a többieknek, mi történt bent a teremben . . . Nem tisztességes a PMSC-sek részéről, hogy minden felelősséget rám akarnak hárítani. Én elviszem a balhét, de' csak any- nyit, amennyi ebből nekem kijár. De meg kellene kérdezni Boday Ferencet, mert ő is „kapcsolatba került” időközben a PMSC vezetőivel. (Boday Ferenc: — Az első alkalom, hogy felkaptam á fejem, az volt, amikor egy pécsi vezető kitelefonált Komlóra, hogy azonnal küldjem be Réfi Gabit Pécsre, mert ha nem vonja vissza vallomását még aznap, rányomják az egész balhét. Gabi viszont nem akart bemenni, én meg nem küldhettem. A második furcsa eset: az MLSZ egyik funkcionáriusával beszéltem telefonon, s egyszeresek megjegyzi: de hát a Réfi van benne a legjobban a pécsiek bundájában. Kérdezem tőle: bőt ezt meg honnan veszed? Azt mondja, a teremtornán a PMSC-s vezetőktől - hallotta. Hát erről az alapról indult az 0 bizonyos fegyelmi tárgyalás ... ) — Fellebbez az MLSZ-itélet ellen?- Igen, úgy tudom Torna Arplék is ezt teszik. Eddig Réfi Gábor nyilatko- zola. A másik fél véleményét szintén szerettük volna hallani. ezért megmutattuk az interjút Torna Árpádnak is. Mint a középhátvéd elmondta, nincs hozzáfűznivalója a Réfi által elmondottakhoz, legalábbis egyelőre. Ez persze nem zárja ki, hogy a későbbiekben taksáival együtt az itt megjelentekre válaszoljanak. Garami József ugyanígy nyilatkozott. Pauska Zsolt Az „ártatlan” kapitány Nosztalgiát érzek az elmúlt év szeptembere után. A magyar sportolók nagyszerűen szerepeltek akkor az olimpián és egy időre feledtették a már örökösnek nevezhető huzavonákat. Alig volt időm örülni, újból jelentkeztek a gondok. Kirobbant a bundabotrány, majd sorra következtek az összefüggések a sportágak többségében. Ez a hét sem volt mentes egy látványos ösz- szsecsapástól: hajbakaptunk azon, hol legyen a hivatásos ökölvívók váltósúlyú világbajnoki döntője. Nem vitatom, jó dolog, hogy profi ökölvívó-mérkőzés színhelye lehet a főváros, de azért valamivel előbbre helyezném a fedettpályás atlétikai világbajnokságot. Ha netalán nem ■ jönne létre az ökölvívómeccs, akkor az még nem jelenti azt, hogy erről a sportágról végérvényesen le kellene mondani. A későbbiekben bizonyosan kapnánk újabb lehetőséget. De nem kellene most találgatni, ha a szervezők körültekintőbbek, s nem erejüket fitogtatják, hanem veszik a fáradságot, és pontosítják a részleteket. Ha valamivel alaposabbak, akkor elképzelhető, hogy nyugodtan megrendezhették volna a Budapest Sportcsarnokban a pályaépítők ellenére az ökölvívó-mérkőzést. Ráadásul elintézhették volna mindezt szép csendben. A szurkolót ugyanis a végtermék érdekli. * Ugyancsak az elmúlt hét eseménye volt a bundaügy első bírósági tárgyalása. Megszülettek az ítéletek, s a lapok többsége kíváncsi volt a kívülállók véleményére. A nyilatkozók másképp közelítették meg a témát, de egy ponton találkoztak a gondolatok: nemcsak azok a vétkesek, akik most a bíróság előtt feleltek tettüké'rt. Azoknak, akik előteremtették a pénzt, a hajuk szála sem görbült meg. S ebben igazuk van a nyilatkozóknak. Mert ki hiszi el, hogy például a Rába ETO—ZTE mérkőzés eredményének alakulása csupán 5 ember ügye volt. Igaz, azt vallották a tárgyaláson, hogy nem volt bunda. Lehet, hogy így volt, de azt nem tagadták, hogy annak tervezték. Nem hiszem el, hogy a ZTE játékosai ne tudták volna, mire készülnek, ök viszont nyugodtan játszhatnak tovább, mert ügyesen, annak a nyakába varrtak mindent, ki már befejezte aktív pályafutását. De sorolhatnánk tovább a példákat. * Ha már az elmúlt hét napot boncolgatjuk, akkor volt még egy esemény, amely felkavarta az érzelmeket. A lelesport hétfői adásában vitázhatott egymással a volt MLSZ-társelnök, Tisza László, és a volt szövetségi kapitány, Mezey György. A kapitány szemére vetette a társelnöknek, hogy most beszélgetnek először egymással. Ezzel aztán egy csapásra maga mellé állította a közvélemény nagyobb részét» Hallottam több helyről is, lám-lóm, jól megmondta ez a Mezey, mert micsoda dolog, hogy, az elnök nem áll szóba vele. Sajnos, arról megfeledkeznek azok, akik így gondolkoznak, hogy Mezey György az MLSZ alkalmazottja volt, és a szövetségnek van apparátusa, amely többek között arra is hivatott, hogy megoldja a kapitány ügyes-bajos dolgait. Elnézést a példáért, de nem hiszem, ha egy bányásznak nem ég a karbidlámpája, akkor azt csak a vezérigazgatóval beszélheti meg. Egyébként is az elnökségi üléseken rendszeresen találkoztak, s biztos, ha Mezey keresi a lehetőséget, szóba áll vele az elnök. Csak ő azt szerette, ha kö- rüiugrálják. Így most a felelősség másé, a kapitány meg „ártatlan". ¿h*f***T Egy-iksz-kettö A VDN totó- tippjeit a 4. játékhétre Szabó István pécsi lakos, a 107-es sz. kertvárosi totózó \ } törzstagja állította össze. A 4. hét tippjei: 1. Ceseno—Léccé. Tipp: 1. 2. Fiorentina—Roma. Tipp: 2, x. 3. Verona—Sampdoria. Tipp: 1. 4. Lazio—Juventus. Tipp: 2, x. 5. Pescara—Bologna. Tipp: x. 6. Torino—Como. Tipp: 1, x. 7. Bari—Ancona. Tipp: 1. 8. Empoli—Monza. Tipp: x, 2. 9. Genoa—Cosenza. Tipp: 1. 10. Messina—Parma. Tipp: x. 11. Sambenedettese—Padova. Tipp: x. 12. Taranto—Avellino. Tipp: 2, x. 13. Udinese—Reggina. Tipp: 1, x. + 1 14. Atalanta—Internazionale. Tipp: x. A PÉCSI KÖZÚTI ÉPÍTŐ VÁLLALAT ¿rtékkönyvelő munkakörbe szakirányú végzettséggel ti gyakorlattal rendelkező munkatársat (nőt) keres felvételre. { Jelentkezés: személyesen a pénzügyi és számviteli osztályvezetőnél, Pécs, Köztársaság tér 5. szám alatt. vasárnapi 7 LELÁTÓ
