Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)

1989-01-20 / 20. szám

2 Dunántúli napló 1989. január 20., péntek Kevesebb lesz a virág a városban Amit az idén elvesztünk... Rendkívül nehéz helyzetben a Parképítő Vállalat A Munkásőrség szóvivőjének nyilatkozata Kínai hétköznapok (4.) Válni lehet, de nem érdemes Tavaly nyáron a városban elhelyezett leanderek osztatlan tetszést arattak, s nem ok nél­kül: valóban nagyon megszé­pítették a városképet. Ami a leandereket illeti, ezeknek a sorsa még nem dőlt el, de sajnos úgy tűnik, több min­denről le kell mondanunk, ami a parkokat, közterületeket érinti, s talán nem is kell kü­lön mondani, hogy ennek pénzügyi okai- vannak. A köz- használatú zöldterületek a vá­rosi tanácshoz tartoznak; keze­lőjük — a Kertészeti és Park­építő Vállalaton keresztül - a Városgondnokság. Hogy végül is ebben az évben ménnyi pénz jut a parkok, játszóterek, zöldterületek gondozására, azt a február 9-i tanácsülés dönti el, s bár ez a dátum még ki­csit odébb van, tegnap már ncgyjából tudni lehetett, hogy sajnos minden jel arra mutat, az összeg az idén sem emel­kedik. Ez a tény pedig - ha így döntenek majd -, eddig még soha nem tapasztalt nehéz helyzetbe hozza a parképítő­ket. A vállalat műszaki igaz­gatóhelyettese, Kotla Gábor közölte az adatokat:- 1986-ban a zöldterület kétmillió-hétszázezer négyzet- méter volt, ez azóta három- millió-egyszázezerre növeke­dett. A terület tehát nőtt, a pénzösszeg azonban évek óta mindig ugyanannyi maradt: 1986-tól évente 41 millió fo­rint. Ez azonban csak látszó.- Icgos azonosság, mert kiszámí­tottuk, hogy 1986-tól mosta­náig 49 százalékkal inflálódott az összeg értéke a 12 száza­lékos területnövekedéshez ké­pest. Már tavaly 56 millióra lett volna szükségünk, idén pedig 74 millióra ahhoz, hogy minden munkát el tudjunk vé­gezni, s a városkép is szebb legyen. Pénzhiány miatt Így hát szelektálnunk kellett, hogy mit hagyunk el, min változtatunk. Tegnap délben ott tartottak, hogy 54 millióra csökkentették a szükséges pénzösszeget, dél­után pedig tovább dolgoztak azon, hogy valahogy el tudják érni a 41 milliós alsó határt. Csak néhány példa, hogy mindez mit jelent: minimum 30 százalékkal kevesebb virá­got tudnak kiültetni, s akkor is az olcsóbb fajtákat lesznek kénytelenek előnyben részesí­teni; a játszótéri homokozónak csak a felében cserélik ki a homokot, ezekben is 50 centi­méter helyett csak 20 centi­méter vastagon; idén még nyílni fognak a tavaly elülte­tett tulipánok, de ki tudja, eb­ben az évben lesz-e pénz újabb tulipánok ültetésére? A virágtálak egyharmadát nem tudják beültetni, a teljesen tönkrement padok helyébe nem tudnak újakat állítani, sőt arra sem jut már pénzt, hogy jövő télen bevigyék a padokat. A fák, cserjék pótlá­sa is félő, hogy elmarad - és még sorolhatnánk. De el kell dönteni, mi az, amit feltétle­nül meg kell csinálni, például a szökőkutaknak működniük kell, s igy meg kellett hatá­rozni ezt a város szempontjá­ból rendkívül szomorú fontos­sági sorrendet. Nehéz dolog mostanában elosztani a kevés pénzt, de mégis megfontolan­dó és tanulságos, amit Kalla Gábor mondott: amit az idén elvesztünk, azt elvesztettük Erősíteni kell a kormány po­litikai karakterét, a testületnek ki kell alakítania saját arcu­latát — állapították meg egy­hangúlag a Minisztertanács csütörtökön megtartott, soron kívüli ülésén, amelyen meg­alakították a kormány szűkebb körűi hattagú kabinetjét is. Az összejövetelen egyetlen napi­rendi pontként a kormányzat működési mechanizmusának kérdéseit vitatták meg a részt­vevők. A eszmecseréről dr. Ralt Miklós államtitkár, a Minisz­tertanács Hivatalának elnöke tájékoztatta Frank Róbertét, az MTI munkatársát. Elmondotta: a kormány az utóbbi években rendszeres idő­közönként áttekintette munka- módszerét, kritikusan elemezte döntési mechanizmusát. Né­meth Miklós kormányfői tény­kedése idején ez volt az első alkalom, amikor időt szentel­tek e kérdések áttekintésére. A kormány tagjai között egyet­értés alakult ki abban, hogy a markáns politikai álláspont kialakításához a kormánynak jól átgondolt stratégiai kon­cepcióra van szüksége, ennek részeként - egyebek között — világosan megfogalmazott gaz­daságpolitikára, szociális és művelődési programra. Az ülés eredményeként ér­tékelhető: a kormány világo­san körvonalazta azt az állás­pontját, hogy a Miniszterta­nács nem érdekegyeztető, ha­nem döntéshozó fórum. Az ér­dekegyeztetést a döntések elő­készítésének különböző fázisai­ban kell megvalósítani. Ezzel összefüggésben arra kötelez­te az ülések egyes napirendi pontjainak előterjesztőit, hogy végezzenek széles körű érdek­feltáró tevékenységet, folytas­sanak vizsgálatokat a terve­zett döntések várható hatá­sairól és végrehajtásuk felté­teleiről. Arról is határoztak, hogy a Minisztertanácson belül a jö­vőben egy szűkebb körű kabi­net működik. Ez nem döntési fórum, hanem sokkal inkább Híre kelt: a munkásőrö'k alá­írásokat gyűjtenek dr. Pálli Dénes, Zalaegerszeg 3. számú választókerülete országgyűlési képviselőjének visszahívására, ímert nem szavazta meg az idei költségvetést. Az értesülés a Magyar Nemzet, illetőleg a Magyar Hírfap csütörtöki szá­mában látott napvilágot, s el­hangzott a Magyar Rádió ugyancsak csütörtöki Déli kró. nikájóban is. Borzák Lajos, a Munkásőr­ség Országos Parancsnoksá­gának szóvivője nyilatkozatban cáfolta a hír hitelességét: vizs­gálatuk szerint a Zala megyei munkásőrök ilyen akciót nem a kormányzati politika formá­lásának műhelye, a stratégiai kérdések megvitatásának szín­tere lesz. A kabinetnek állan­dó tagjai: a miniszterelnök és helyettese, az államminiszterek, valamint a belügy- és a kül­ügyminiszter. A kabinet mun­kájában — teljes jogú tagként - mindig részt vesz az a mi­niszter is, akinek ügykörét a kabinetülés napirendjének té­mája érinti. A soron kívüli ülésen döntöt­tek arról is, hogy megszünte­tik a Minisztertanács mellett működő tervgazdasági bizott­ságot. Ezzel megszűnik az utolsó kormánybizottság is. Nyilvánvalóvá vált a vitában, hogy a megnövekedett koordi­nációs feladatok ellátására, az érdekegyeztetés hosszadalmas és bonyolult mechanizmusának kereteként továbbra is működ­tetni kell kormányzati fórumot. Erre azonban a jelenlegi kö­rülmények között a bizottsági tonai egységeinek egy részét, továbbá ezek minden fegyver­zetét, beleértve a taktikai nukleáris rendszereket is. Meg­erősítette, hogy a Szovjetunió nem kívánja korszerűsíteni harcászati nukleáris rakétáit, mert úgy véli, hogy biztonsági vonatkozásban a korszerűsítés nem előre-, hanem visszalépés lenne. Fenntartja nyugati part­nereinek a taktikai nukleáris fegyverekről való tárgyalásokra itett javaslatait, s hogy a kor­szerűsítéssel a továbbiakban mi történik, az ezektől a part­nerektől függ. Eduard Sevardnadze kifej­tette, hogy a Helsinkiben tar­tandó legközelebbi utótalálko­zóig befejeződik a közepes és kezdeményeztek, aláírásokat inem gyűjtöttek, s nem is gyűj­tenek. Kovács lózsel, a Mun­kásőrség megyei parancsnoka az esetről értesülve személye­sen kereste meg dr. Pálfi Dé­nesi, aki tájékoztatásul közöl­te: ő sem hivatalosan hallott az ügyről. A parancsnok és a képviselő egyébként abban is megállapodott, hogy dr. Pálfi Dénes január 26-án külön is találkozik a választókerületé, ben élő munkásőrökkel, meg­ismerkedik életükkel, önként vállalt tevékenységükkel, s tájékoztatja őket képviselői munkájáról. rendszernél alkalmasabb a kollégiumi forma. A már tevé­kenykedő tanácsi és társada­lompolitikai kollégium mellett több új alakul, ezek természe­tesen döntéselőkészítő, érdek­egyeztető és a kormányzati politikát alakító testületek lesznek. Végül a vitában nagy teret kapott az Országgyűléssel, bi­zottságaival és a képviselőkkel kapcsolatos kormányzati ma­gatartás. A Minisztertanács tagjai úgy foglaltak állást, hogy minden országgyűlési ülésszak előtt - külön napi­rendként - tárgyalnak a par­lamenti munkára felkészülés kormányzati tennivalóiról. Az ülésszakot követően is minden alkalommal napirendre tűzik az Országgyűlésen elhangzot­takból adódó kormányzati fel­adatokat, s meghatározzák a miniszterek ezzel kapcsolatos konkrét teendőit - mondotta végezetül Raft Miklós. kisebb hatótávolságú rakéták felszámolása, remélhetőleg megállapodás jön létre a hadászati atomfegyverzet öt­venszázalékos csökkentéséről és megkötik a vegyi fegyverek teljes betiltásáról szóló nem­zetközi konvenciót is.-<?- VARSÓ: Két-háromszáz fős csoportok részvételével újabb diáktüntetések voltak csütörtökön Lengyelországban, ezúttal Lublinban, Bialystok- ban, Krakkóban és Wroclaw- ban. A fiatalok mindenütt a független diákszövetség, az NZS és a „Szolidaritás" enge­délyezését követelték és a KPN nevű joboldali szervezetet éltették. A PAP lengyel hír- ügynökség jelentése nem szólt arról, hogy közbeléptek-e a rendfenntartó erők. Szucsouban egy középkorú, rokonszenves, rendkívül intelli­gens hölgy volt a kísérőnk. Képzettségére nézve tanár. Az Egyetem után hazajött a szüleihez, de pedagógusként nem tudott elhelyezkedni, ezért idegenvezető lett. Rengeteget mesélt a kínai életmódról, szokásokról és hagyományok­ról, olyan konkrétan, hogy az embernek az volt a benyomá­sa: esetenként a maga életét meséli. Kínában — mondja — régen kivétel nélkül a szülők válasz­tottak feleséget vagy férjet a gyermeküknek, rendszerint a házasságközvetítők közreműkö­désével. Az érdekeltek vélemé­nyét meg se igen kérdezték. Az indok: az anyák és az apák jobban ismerik a gyere­küket, mint ők magukat, a szülők tehát jobban tudják, milyen férjre vagy feleségre van szükségük. A felszabadu­lás (1949) után törvénnyel til­tották ezt a szokást, de hogy máig is él, arról a „múlt csökevényeit" ostorozó újság­cikkek árulkodnak. Kísérőnk szerint a fiatalok egyharmada ma már szerelem­ből házasodik. A másik har­mada azért, mert gyereket szeretnének. A harmadik har­madánál különféle motívumok játszanak szerepet; a városok­ban jobbára a lakás, falun inkább az anyagiak. A háza­sulandóknak fél évvel előbb be kell jelenteniük szándéku­kat az anyakönyvi hivatalban. — Nem zúgolódnak a hosz- szú várakozás miatt?- Nem, egyáltalán nem, hi­szen úgyis későn „illik" nősül­ni, illetve férjhez menni. Válni lehet, de rendkívül ne­héz. Nem is érdemes belefog­ni. A felszabadulás előtt gya­korlatilag nem létezett válás Kínában. Inkább csak a gaz­dagoknak, de azoknak úgyis minden szabad volt. Az új há­zassági törvény módot adott a rossz házasságok felbontására, sőt. egy ideig szorgalmazták is a közvetítéssel létrejött és szerencsétlenül végződött kap­csolatok megszüntetését. Ma­napság azonban nemigen bon­tanak fel házasságot, a meg­romlott házasságokat sem. A házastársak inkább eltűrik egy­más rossz természetét, rend­szerint a nő a férfiét. Ha mégis rászánják magukat a válásra, akkor bejelentik eb­béli szándékukat az illetéke­seknek és várnak öt évig (I). Hogy hol foglalkoznak a válá­si ügyekkel - a bíróságon?, a tanácson?, az utcabizottság­ban — az homályban maradt. Ez idő alatt' a „hivatal" mun­katársai többször is találkoz­nak a felekkel és igyekeznek lebeszélni őket a válásról. Af­féle békéltetési kísérletek ezek. Mindenesetre, ha öt éven át külön élnek egymástól és ezt igazolni is tudják, akkor esé­lyük nyílik a házasság felbon­tására. Ha nem, akkor re­ménytelen az ügy. Igen, de hova költözzön a férj vagy a feleség a lakásínséges Kíná­ban? Sem a válás előtt, sem utána nincs hova menniük. Amikor valaki meghal, há­rom ndpig lehet várni a teme­téssel, amíg össze nem gyű­lik a rokonság a hatalmas or­szágból. Örök időktől fogva noavcn komolyan veszik azt a hagyományt, hogy az elhunyt búcsúztatásán minden hozzá­tartozó jelen legyen. A kopor­sót egyébként még életükben megveszik az idős emberek és otthon tárolják az X napra. A gyász jele a fehér, mint Ázsia más országaiban is. (S mint nemrég még nálunk is, pél­dául az Ormánságban.) Újab­ban nyugati mintára fekete szalagot tűznek a fehér ruhá- rc. A temetés utáni hétnapos böjtöt ma is sokan megtartják, a héthetes fürdési-mosdási ti­lalmat - szerencsére - egy­re kevesebben. Az egészségügyi ellátás min­denki számára ingyenes Kíná­ban, kivéve a háztartásbeli nő­ket. Ők is részesülhetnek azon­ban „SZTK-ban”, ha a férjük vagy a gyerekük befizeti szá­mukra a társadalombiztosítási dijat. A nyugdíjkorhatár meg­egyezik a miénkkel. Az utolsó fizetésük 80 százalékát kapják nyugdíjként a dolgozók, a for­radalom és a népi háború ve­teránjai - sokan vannak ilye­nek — a 100 százalékot. Az általános iskola 6 osz­tályos, elvégzése mindenki szá­mára kötelező. A középiskolá­nak két tagozata van: a 3-3 éves alsó és felső tagozat. Ez utóbbi készít elő a főiskolára és az egyetemre, ami 4—6 éves időtartamú. Lakást az ember általában a munkhelyétől kap, mint sok minden mást is, például utal­ványt egyes keresett tartós fo­gyasztási cikkekre. Alapvető feltétel, hogy a lakásigénylő öt évig folyamatosan dolgoz­zon ugyanazon a munkahelyen és jó magaviseletét (?) tanú­sítson. Hetente 48 órát dolgoznak a kínaiak, vagyis egy pihenő­nap jár nekik, ez azonban nem feltétlenül a szombat vagy a vasárnap. Már csak azért sem, mert Kínában nincs hagyomá­nya c zsidó-keresztény nap­tárnak, következésképpen a szombatnak, és a va­sárnapnak sincs akkora je­lentősége, mint nálunk. Annál is inkább, mert a régi kínai holdnaptár háromszor tíz nap­ra osztotta a hónapot, így is­meretlen fogalom volt a hét­vége és a hétvégi pihenőnap. Az emberek tehát a hét kü­lönböző napjain pihennek, s nyilván ez is oka annak, hogy a kínai nagyvárosok úgy néz­nek ki, mintha senki sem dol­gozna, hanem az utcán lődö­rögne. Általában két hét fizetett szabadság jár a munkaválla­lóknak. Mint megtudtuk: a „kulturális forradalom" ide­jén az emberek önként (?) le­mondtak a szabadságnapjaik­ról. Most ismét létezik az éves szabadság, s a munkáltatók nagy megértéssel igyekszenek elősegíteni, hogy együtt lehes­sen ilyenkor a csalód. Iglói Zoltán örökre. D. Cs. Hattagú kabinetet alakítottak Bizottságok helyett kollégiumok Soron kívüli ülést tartott a Minisztertanács Sevardnadze fontos bejelentései Becsben (Folytatás az 1. oldalról) Horvátországi magyartanárok A horvátországi magyar ta­nárok a megszokott egy-egy napos továbbképzés helyett idén egyhetes tanfolyamon vehettek részt Pécsett. A ren­dezvényt a Baranya Megyei Tanács mellett ez alkalommal a Művelődési Minisztérium is támogatni tudta. — A magyar nyelv tanításá­val foglalkozó előadásoknál figyelembe vettük a résztve­vők korábbi jelzéseit, gyakor­latukban előforduló legfonto­sabb problémákat — beszélt a tanárok programjáról Magyar­laki Józselné, a Baranya Me. gyei Pedagógiai Intézet mun­katársa. Mivel Jugoszláviában janu­ár 16-tól 31-ig tart a téli szü­net, e hétre szervezték a to­vábbképzést, és a részvevők a tanítási órákat is megnézhet­ték. Jártak’ Pécsszabolcson és Szentlőrincen a lll-as számú általános iskolában, s elláto­gattak a Nevelési Központ gyermekkönyvtárába is. Termé. szetesen nem maradtak el a hagyományőrző programok, ez alkalommal is tanultak új népdalokat, néptáncokat és népi játékokat. Kedden este például Várnai Ferenc karnagy vezényletével énekelték a ma­gyar nép dalait. Egy másik napon Wéber Béláné segítsé­gével ismerkedtek meg a gye­rekek által igen kedvelt kalo­csai játékokkal és néhány új népdallal. Kiss Piroska, a pélmonostori középiskola tanára már so­kadszor és szívesen jött Pécs­re Az intézmény Horvátország egyetlen magyar tagozatú középiskolája, ahol közel 2000 diák, közöttük 130-150 ma­gyar szerez képesítést: szak­munkás lesz, technikus vagy a tevábbtanulását alapozza meg az ott szerzett ismeretekkel.- Az utóbbi években már a Vajdaságból is vettünk fel gyerekeket — mondta a ta­Pécsett nárnő, mert egy korábbi ok­tatási reform szétzilálta a középfokú magyar iskolákat azon a területen. Szerencsésnek tartja magát Pásztor Júlia, mivel magyar iskolában tanít Laskón. Igen tetszett neki a Pécsszabolcson letett betűtanítási módszer, s megígérték, hogy az alkalma­zásához szükséges könyveket és segédeszközöket elküldik -j laskái iskolába. Minden résztvevő tapaszta­latokkal, élményekkel, köny­vekkel és különféle oktatási segédanyaggal utazik haza ma délután. Bár a magyarul Látogatáson a szentlőrinci Ifjúság Utcai Általános Iskola ne­gyedik osztályosainak magyar nyelv óráján tanuló diákok száma csökken, nyelvüket. Úgy érzik, kötelessé- a Pécsett járt tanárok lelke- gük megmaradni magyarnak, sen ápolják és tanítják anya- P. E.

Next

/
Thumbnails
Contents