Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)

1989-01-18 / 18. szám

1989. január 18., szerda punomon nania 3 Főzés a villany- tűzhelyen Krappai Sándor nyugdíjban Építőipari minőségellenőrként épp eleget idegeskedhetett Nem könnyű a vasárnapi ebédet egy teljes és egy taka­rékon működő főzőlapon elké­szíteni. A szakaszosan készülő ebéd sok időt igényel, sőt, ha valaki süteményt is szeretne az asztalra tenni, legjobb, ha már szombaton nekióll, mert ha a sütőt használja, a főző­lapokat már nem lehet. Pécs siklósi városrészében, az Egri Gyula utcától délre több háztartásban találkoztak már a fenti gonddal. Az em­berek gyakran köttetik át a villanytűzhelyeket, hogy mind­három főzőlapot egyszerre tudják használni. Először a DÉDÁSZ-nál érdeklődtünk a problémával kapcsolatban. — Mi a lakásokba csak a fogyasztásmérőket szereljük fel mondta Varga János, a Pécsi Üzemigazgatóság vezetője. — Elsősorban az épületen kívüli villamosellátásért vagyunk fele­lősek, de a villanytűzhelyek működésével kapcsolatos első észrevételek hozzánk érkeztek még a hetvenes évek végén. Azóta már tízezer lakás épült ¡az említett területen, s újra előjön ez a gond. Az első pa­naszokat a tervezőnek továb­bítottuk, s a tervező vállalat az Energia Felügyeletnek. Ahogy én tudom, energiataka­rékosságra hivatkozva nem módosították az előírást. A városrészben a hetvenes évek végén az úgynevezett közműalagút a szabványok szerint csak két energiahordo­zó, adott esetben a távfűtő- és villamosvezeték elhelyezésé­re alkalmas. Közben hiába ju­tott el Pécsre a gázvezeték, a városrész déli területén épült lakásokba nem tudták beve­zetni. A konyhákat így villany- tűzhellyel szerelték fel, ami megnövelte a háztartások energiafelhasználását. Az Ál­lami Energetikai és Energia­biztonsági Felügyelet azonban csak takarékos, azaz reteszelt üzemmódban működő tűzhe­lyek bekapcsolását engedélyez­te. Átkötésük természetesen szabálytalan. Hegyi Bélától, a Pécsiterv villamostervezőjétől megtudtuk, hogy az országos típustervek szabványa szerint csak taka­rékos tűzhely állítható a panellakásokba. Bár az előírá­sok az utóbbi időben jelentő­sen módosultak, ma már 3,8 kW-ra, illetve 6,3 kW-os tűz­helyek esetén 5,3 kilowattra csökkentik teljesítményüket. A hálózati szabvány maximum tíz kilowattóra energia felhasz­nálását biztosítja lakásonként. P. E. Most már felszabadultan tud nevetni olyan eseteken, melyek nemrég igencsak feldűhítették. Ennyit változtatott rajta az, hogy néhány hete nyugdíjas? Épp rászánnám magam, hogy ezt meg is kérdezzem tőle, amikor ismét belelendül. A magánerős családi ház épít­kezéseknél feltárt, az építtetőt sújtó kisebb és súlyosabb ki­vitelezési hiányosságokról, a selejtesen készített és örökösen beázó lapostető szigetelések­ről, a Mátra gózbeton falazó­blokkokkal kapcsolatos jogos panaszokat gyűjti csokorba. S közben az arca egyre kamo- ra'bb. Hol van már az iménti felszabadult nevetése? Krappai Sándor, az Építés­ügyi Minőségellenőrző Intézet pécsi állomásának majd ne­gyed évszázadon át volt veze­tője a „bűnös” mulasztásokon még most, friss nyugdíjasként is bosszankodik. A Magyarürögi úti családi házának tágas, délutáni nap­fényben fürdő nappalijában beszélgetünk. A kétszintes ott­honát építésztechnikus felesé­gével maga tervezte és zömé­ben maga építette. Eredeti szakmáját - kőműves - évtize­dek múltán kamatoztatta, s a Moszkvában szerzett építő­anyag- és szerkezettechnológus mérnöki diplomájának is nagy hasznát vette az építkezésen. A ház kívül-belül igényes mun­kára vall. Az előszoba falait szarvas- és őztrófeák, vaddisz­nóbőr, kitömött róka és vad­kacsa díszíti. — Tudja — mondja elme­rengve - apám vadőrködött a felszabadulás előtt, és amikor csak tehette, magával vitt. Én csak tizenöt éve vadászom . . . A szakmám után ez a máso­dik nagy szenvedélyem. Hatvanéves. Dús sötét ha­jóban néhány ősz hajszál csil­lan. Arcán a frissen kihevert influenza élesebbé tette a rán­cait. Építőipari minőségellen­őrként épp eleget idegeske­dett. Talán emiatt is lett erős dohányos. Visszakanyarodunk a gyerek­korába.- A Tisza mellett, Taktake- nézen nőttem fel. Nagyapám, apám is mezőgazdasági cseléd volt. Hatan vagyunk testvérek. Képzelheti, hogy a felszabadu­lás után mennyire örültek a szüleim, amikor kaptak öt hold földet és egy hold gyümöl­csöst. .. Aztán vissza kellett adnunk. Se igavonó állatunk, se semmink nem volt, hogy gazdálkodhassunk . . . Mivel megvolt a négy polgárim, sze­rencsére felfogadott kőműves­tanulónak a -helyi építőmester. Diósgyőrben dolgozott a szakmájában, s dehogy is sej­tette, hogy nemsokára mekko­ra fordulatot vesz az élete. Szakérettségire javasolták. Utána a Szovjetunióba mehe­tett egyetemre.- Építészmérnök hallgató szerettem volna lenni, de más szakra irányítottak, így aztán építőanyag és szerkezettechno­lógus mérnök lettem 1958-ban. azóta se bánom ezt a „pálya- módosítást”.- Hogyan kerültél Pécsre?- A Téglaiparinál helyez­kedtem el. Amikor 1963-ban megalakult az ÉMI pécsi állo­mása, a következő évben át­mentem oda. Ottragadtam. Az a tevékenyséq feküdt nekem, hisz azt tanultam az egyete­men. Eleinte az építőanyaggyártó ipart ellenőrizték, aztán jött a többi feladat: új építőipari termékek műszaki alkalmassá­gi vizsgálata, új szabványok kidolgozása. Aztán az igazi szakmai megmérettetése: a Paksi Atomerőmű építkezése 1978-tól hosszú éveken át.- Ránk bízták az atomerő­mű építőipari minőségbiztosítá­si rendszerének kidolgozását. Merőben új területen annyi ki­vitelező céget közös nevezőre Ihozni. - Mit mondjak? Nagyon szép, ugyanakkor óriási szak­mai feladat volt. Ahogy beavat az ottani mun­ka részleteibe, ezernyi nehéz­ségébe és sikerébe, azt hi­szem, hogy az volt élete leg­nagyobb szakmai erőpróbája, amit sikerrel oldott meg. De amint ismét a magánerős épít­kezésekre tereli a szót, rájö­vök, hogy ez a terület talán még az atomerőműnél is bo­nyolultabb -. Szélmalomharc. Jó néhány éve ismerjük egy­mást. Sok előadását hallgat­tam", sokat beszélgettünk a magánépítkezéseknél tapasztalt ordító hibákról, hiányosságok­ról, trehányságokról, szakmai hozzá nem értésről. Mindig ügyelt arra, hogy a hibák elemzésekor ne sértsen meg senkit, hogy azokból tanulni, okulni lehessen. Voltam velük ellenőrző körúton is. Nemegy­szer elképesztő dolgokat ta­pasztaltunk. 1986-87-ben az általuk ellenőrzött magánépít­kezések majd egyötödét a helyszínen le kellett állítaniuk, illetve újra kellett építtetniük íegy-egy részt az épületen, szerkezeti állékonysági problé­mák miatt. Ilyenkor még a kárvallott, a kivitelező által lényegében megkárosított építkezők is gyakorta szidták, ö türelme­sen magyarázta, hogy miért kell épp az építkező érdeké­ben „szőröznie". Legtöbbször elfogadták az érveit. Győzött a szakértelmével és nyugalmá­val. Nemegyszer láttam raj­ta, hogy a külső nyugalma el­lenre, belül majd szétrobban a méregtől: hogyan lehet az egyébként is kiszolgáltatott imogónépítkezőt így rászedni és kontár kivitelezéssel így megkárosítani, amikor amúgy is emberfeletti erőfeszítést kí­ván az otthonteremtés! — Mi élteti a kontárságot? — Sok minden. — A magán­kisipar és a házilagos kivite- zés nem tart lépést az új épí­tési anyagokkal, szerkezetek­kel, technológiákkal, szabvány­előírásokkal. A szakmunkás- képzés színvonala sem megfe­jelő. A rendszeres szakmai utóképzés is többnyire hiány­zik. A szakmai igénytelenség és a meg nem fizetettség, saj­nos, nemcsak az építőipar jel­lemzője. Épp elég selejttel ta. lálkoztam az utóbbi években igazságügyi építésügyi szak­értőként is. Jó lenne már vég­re elhinni: csak a minőség fizetődik ki hosszú távon. A szakkcikkeivel is a minő­séget szorgalmazta. Az É'MI- nél alapos szakmai felkészült­ségű, rutinos kollektívát alakí­tott ki és hagyott hátra volt helyettesének. Utána Nagy Sándor viszi tovább az ügye­ket.- Hogyan tovább? — kér­dem tőle búcsúzóként. Nevetve visszakérdez:- El tud engem képzelni itt. hon tébláboló nyugdíjasként? Ameddig igénylik, végzem to­vább az igazságügyi építőipa­ri szakértői munkát. S remé­lem, lesz más is, aki a szak­tudásomra és tapasztalatomra, azaz a szaktanácsaimra kí­váncsi. Murányi László üdöbeuallös (7.) Építmények hasznosításéból származó jövedelem A magánszemélyek jövede­lemadójáról szóló törvény az építmények hasznosításának módját és a hasznosításból származó jövedelmeket három csoportba sorolja. Ezek: O a fizető-vendéglátó iga­zolással rendelkező, szálláshe­lyet hasznosító magánszemély jövedelme; e a nem lakás céljára szol­gáló építmény bérbeadásából származó jövedelem; G a szálláshely egyéb mó­don bérbe-, albérletbe adásá­ból származó jövedelem. Az 1-2. pontok alatt felso­rolt jövedelmeket az adóbe­vallás nyomtatvány 10. sorába kell beírni a következők szerint. O Ha a fizető-vendéglátó igazolással rendelkező ma­gánszemély a lakását, üdülő­jét vagy annak egy helyiségét az idegenforgalmi szervezeten keresztül adja ki szálláshely céljára, jövedelemként az áfával csökkentett bevétel 40 százalékát, ha pedig az ugyan­csak fizető-vendéglátó igazo­lással rendelkező ezeket az in­gatlanait, illetve helyiségeit nem az idegenforgalmi szerve­zet útján adja ki, úgy az áfá­val csökkentett bevétel 60 szá­zalékát kell az adóbevallás 10. sorának fehér színű oszlopába forintra kerekítve beírni. Építmény hasznosítása ese­tén az az összeg minősül be­vételnek, amit a bérlőnek a számlában felszámítanak. A számla végösszegéből kizárólag a felszámított áfa vonható le, mint az állami költségvetést illető bevétel. Az idegenforgal­mi szervezet részesedésével, jutalékával a bevétel nem csökkenthető, mert a költséget a törvény a bevételnél alacso­nyabb jövedelemtartalommal, a bevétel 40, illetve 60 száza­lékában ismeri el. e A nem lakás céljára szolgáló építmények bérbeadá­sa esetén a bevétel 70 száza­léka minősül jövedelemnek. Azt, hogy az épület, épület­rész lakásnak vagy nem lakás céljára szolgáló építménynek minősül-e, nem az dönti el, hogy azt milyen célra létesí­tették, hanem az, hogy azt mi­lyen célra használják, haszno­sítják. Itt a költségátalány 30 százalékos, tehát a bevétel 70 százalékát kell az adóbevallás nyomtatvány 10. sorának fehér színű oszlopába beírni. A 0 csoportba tartozó jö­vedelmeket, amikor a magán- személynek nincs fizető-ven­déglátó igazolványa, amikor úgy ad bérbe vagy albérletbe lakást, üdülőt vagy szobát, nem az adóbevallás 10., ha­nem a 12. sorába kell a meg­felelő oszlopba beírni. Ebben az esetben jövedelemnek kell tekinteni a bevétel, valamint a bevétellel felmerült, igazolt és a jogszabály által elismert költségnek a különbözetét. Ha a költségek nem haladják meg az évi 12 000 forintot, akkor igazolásukra elegendő a szám­la. Ha a költségek éves ösz- szege a 12 000 Ft-ot megha­ladja, a költségelszámolás csak úgy vehető figyelembe, ha a magánszemély azt az adóhatóságnál előre bejelenti. Az előzetes bejelentéssel a költségek a vállalkozói adóra vonatkozó jogszabályok szerint számolhatók el. Az egyes építmények hasz­nosításából származó jövede­lem utón a felsorolt mindhá­rom esetben az adott negyed­évben megszerzett jövedelem 2C százalékának megfelelő összeget kell negyedévenként adóelőlegként megfizetni, kivé­ve, ha a kifizető az adóelőle­get levonta. Az adóelőleg-fize­tési kötelezettség teljesítése esetén az év során a kifizetők által levont vagy/és az adózó által befizetett adóelőlegek a bevallás 94. és 95. sorába ír­hatók be, s a befizetendő adót a már befizetett adóelőlegek levonásával lehet kiszámítani. Dr. Pozsárkó Istvánné osztályvezető, Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Baranya Megyei Igazgatósága 11 MUOSZ nyitott az újságírók új tömörülései előtt Az újonnan alakult lapok munkatársainak is lehetőségük van arra, hogy megalakítsák az Újságírószövetség helyi cso­portjait és részt vehessenek bármely szakosztály munkájá­ban — mondotta Simányi Jó­zsef, a MUOSZ szakosztályi titkárságának vezetője az MTI kérdésére válaszolva. Az említett lapok január 14-i, szombati megbeszélésén elhangzottakra utalva — mi­szerint e lapok szakosztályola- pítási elképzeléseit a MUOSZ nem támogatta — leszögezte: a szövetség nyitott az újság­írók új tömörülései, kezdemé­nyezései előtt. Kívánatosnak tartja a helyi csoportok meg­alakulását és új szakosztályok létrehozását, miként azt leg­utóbb a kábeltelevíziósok és mások is tették. Ami a konkrét ügyet illeti, a MUOSZ illetékeseit az emlí­tett lapok képviselői szakosz­tályalapítási elképzelésükkel nem keresték meg. így eluta­sításban sem részesülhettek. Mohácson, a Szerb utca 4. blatt összedőlt egy ház. Baloghné Tóth Erzsébet sza­bályos adásvételi szerződéssel vásárolta meg azzal a szán­dékkal, hogy két fekvőbeteg családtagjával és a két állami gondozott gyermekével többet fudjon törődni, ugyanis hely­ben akart cipész-javítómű helyt nyitni. A beköltözés előtt ta­tarozni akarta, azonban még a 'Munkák kezdetekor a ház egyharmada szabályszerűen összedőlt. A kőműves szakér­telmének köszönhető, hogy sze­mélyi sérülés nem történt. Az épületben az eredeti tervek szerint a falak utólagos szige­telésére került volna sor, hogy °zok ne vízesedjenek. Ezt követően sorozatosak holtak a viták a Szerb u. 2. olatt található múzeum és a báz tulajdonosa között. Ugyan- •s a megrokkant fal párhuza­mos volt a múzeum által épí­tett téglakerítéssel, amelyek Egymástól bizonyos távolságra épültek és beton fedlappal csatlakoztak egymáshoz. Tatarozás közben összedőlt a ház A lakóépület maga a múlt század végén vagy a század elején épülhetett. Már 1965- ben a múzeum kérte az akkori tulajdonosokat, hogy az ő ol­dalukon lévő főfalat állítsák helyre, amit nem tettek meg. A tatarozás elmaradt. A fal egyre jobban megdőlt, olyany- nyira, hogy a védelmére felállí­tott múzeumi kerítésfalat is el­nyomta. A szakértők megálla­pították, hogy a fal leomlá­sát a beszivárgó esővíz okoz­ta. A Fogyasztók Baranya Me­gyei Tanácsához fordult segít­ségért először Baloghné. A FŐT megyei szervezetének munkatársai utánajártak, és a Múzeumi Igazgatóság ígé­retet tett arra, hogy a Szerb ¡utca 4. főfalát újra felépítik az ott található bontási anyag­ból. Közben a károsult elment az OTP-hez is, hogy ott a ház­vásárlási kölcsönét telekvásár­lási, a felújításit pedig lakás- építési kölcsönné alakítsák át. A Mohácsi Városi Tanács le- Ihetővé tette, hogy Baloghék továbbra is a Szabadság ut­cai, már leadott tanácsi lakás­ban maradhassanak. A történethez még hozzátar­tozik az is, hogy Baloghné 1982-ben két szoba összkom­fortos tanácsi lakásra kapott kiutalást a Szabadság utcá­ban férjével és nagynénjével együtt. 1986-ban hozzájuk köl­tözött az édesanyja is, miután a saját tanácsi lakását lead­ta. 1987 szeptemberében Ba­loghné és férje a saját laká­sát is felajánlotta a tanács­nak. Ezt követően vásárolták |neg a Szerb utcai házat. Ok­tóberben be akartak költözni, de a tető összeomlott. A hely­reállítás csak újjáépítéssel le­hetséges. A tanács az építke­zéshez vissza nem térítendő támogatást vagy kamatmentes kölcsönt nem tud adni, ugyanis azt csak az első lakáshoz ju­tók kaphatják meg, Baloghék- nak pedig volt mór. Felkerestük Baloghné Tóth Erzsébetet. Jakabos Zpltánné- val, a Fogyasztók Baranya Megyei Tanácsának elnökével először a Szerb utca 4-be mentünk. A látvány elkeserítő: a keskeny utca mindkét olda­lán törmelékek, faldarabok. A telekkel szemben lévő ház fa­lához ugyan feltették a tégla e9y részét, és a korhadt ge­rendákat is egymásra rakták, de a telken nagy a rendetlen- seg, ahogy a falakat ledöntöt. Iték, minden úgy maradt. — Egy sor élére állított tég- )la volt a két oldalfal, ezek egy új tetőt nem bírnának el - állapítja meg Jakabos Zoltánná a romhalmaz láttán. — Üay néz ki, hogy az épület­nek csak egy része volt vá­lyog, a többi téglából épült. Mégis minden deszka korhadt. Ezt a házat valóban csak újra lehet építeni, a felújításnak nincs értelme. Nem értem, hogy miért tesznek rendet, hi­szen úay könnyebb lenne az építkezést is elkezdeni. Már nyáron megegyeztünk, hogy a múzeum udvaráról kihordják az ajándékba kapott téglát, ezt sem tették meg . .. A következő útunk a mű­helybe vezet. A piactól nincs ¡messze. A kapualjban és az udvarban is rendetlenség. A falon egy tízfilléres rajzlapon a felirat: „A cipész műhely hátul az udvarban”. Ketten dolgoznak, a földön és a pol­cokon össze-vissza hevernek a csizmák és a cipők. Baloghné örül a látogatá­sunknak:- Az élettársam szülei vet­ték ezt a házat. Az egyik fe­lében laktak, a másikat most hozzuk helyre és akkor mind­annyian ideköltözünk. A fiam, az már itt lakik, mert nagyon jól kijönnek Kálmánnal, az élettársammal, egyébként a icipészműhelyben is ő a tár­sam. Jó, hogy a ház itt van a központban, mert amióta idejöttünk, szinte nincs egy szabad pillanatunk, annyi a munkánk. A pénzre meg nagy szükségünk van, hogy ki tud­juk fizetni az adósságainkat, meg a bontás is sokba került. A tanácstól megkaptuk az engedélyt, hogy lebonthatjuk az épületet. Az OTP meg nem­rég küldött egy levelet: miért bontottuk le? Jogtalanul tettük, ezért egy összegben kell kifi­zetnünk a házat. Bementem és megmutattam az engedélyt, újra kértem, hogy módosítsák a hitelkérelmemet. Most az összes iratot elküldték Pécsre, a megyei igazgatóságra . . . Szalai Kornélia

Next

/
Thumbnails
Contents