Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)

1989-01-17 / 17. szám

punantfflt napló 1989. január 17., kedd Amerikai képviselőházi küldöttség Magyarországon (Folytatás az 1. oldalról.) politikai kérdésekről, a demok­rácia csomagtervről. Egyebek között sürgető feladatként je­lölte meg az új tájékoztatási törvény megalkotását, s han­goztatta reményét, hogy annak érvénybe lépésével már nem lesz szükség Magyarországon oz úgynevezett második nyil­vánosságra. A belátható időn belül kidolgozandó új kiván­dorlási törvény a szabad hely­változtatás jogának, a szak- szervezeti törvény pedig a független szakszervezetalapitá- si jognak a garanciáját adja majd. Várkonyi , Péter külügymi­niszter munkaebédet adott a Tóm Lantos vezette amerikai képviselőházi delegáció tiszte­letére. Az ebéden részt vett Marjai Józsel nyugalmazott miniszterelnök-helyettes és az Országgyűlés több tagja. A találkozón az amerikai tör­vényhozók tájékoztatást kap­tak Magyarország nemzetközi gazdasági és politikai kapcso­latainak alakulásáról, a világ- politika fontosabb kérdéseiben elfoglalt álláspontjáról, vala­mint a magyar-amerikai kap­csolatok továbbfejlesztésére vonatkozó magyar elképzelé­sekről. Délután Németh Miklós mi­niszterelnökkel találkoztak az amerikai vendégek. Elsősor­ban gazdasági témákról esett szó, de a kormányfő hangsú­lyozta: Magyarországon együtt kell haladnia, egymást kell erősítenie a gazdasági és a politikai reformfolyamatnak, a nemes versengés feltételei megteremtésének. Ezt egy­másfél év alatt meg kell va­lósítani. A vezetés azonban már most arra törekszik, hogy koalíciós ’ jelleget adjon a kormányzásnak. Németh Miklós tájékoztatást odott arról, hogy a kormány — a társasági törvény szelle­méből következően - tavasszal törvénytervezetet kíván az Or­szággyűlés elé terjeszteni a külföldi beruházások védelmé­ről. A magyar miniszterelnök szorgalmazta, hogy az úgyne­vezett COCOM-bizottság foly­tasson az eddiginél rugalma­sabb gyakorlatot. Ha törvényi biztosítékot kívánnak arra, hogy Magyarország nem fogja továbbadni a megszerzett technológiát, akkor készek va­gyunk megadni ezt a garan­ciát — mondta Németh Mik­lós. A nyitottság politikáját alátámasztandó, közölte azt is. hogy heteken belül felvesz- szük a diplomáciai kapcsola­tokat Dél-Koreával, s még ez év első felében helyreállítjuk a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. Kérdésre válaszolva a mi­niszterelnök kifejezte meggyő­ződését, hogy Mihail Gorba­csov nagyon sokat vár a ma­gyarországi átalakítási kísér­lettől. Ha a magyar reform megtorpanna - amit nem hisz -, akkor az nagy károkat okozna Gorbacsovnak; ha vi­szont a szovjetek torpannának meg, annak nem volna hatá­sa a magyar reformra, az to­vább folytatódna - jelentette ki Németh Miklós. Az amerikai képviselőházi küldöttség - a tervek szerint - kedden utozik el Magyaror­szágról. Piacorientáltságra, szervezeti megújulásra van szükség - A kormány kész a párbeszédre - Mezőgazdasági kamarát kell létrehozni Az állami gazdaságok vezetőinek tanácskozása ORA A NAGYVILÁGBAN New York: „A nőknek legyen joguk választani!" és „rtiegvéd- jük oz abortuszhoz való jogot!" feliratokkal tüntetnek január 15-én New York utcáin az abortuszellenes törvény ellen. A törvényi hat hónapon belül aláirja az Egyesült Államok Leg­felsőbb Bírósága. A művi vetélést csak 1973-ban engedélyez­ték, és most ezt a törvényt visszavonják. MTI-telefotó Újabb tüntetés Prágában A vasárnapinál sokkal na­gyobb méretű tüntetés volt hétfőn Prágában, a Vencel téren. A húsz évvel ezelőtt, 1969. január 16-án politikai indíttatásból magát megégető Jan Palach bölcsészhallgató emlékére a tett színhelyén, a Vencel tér felső részében né­hány fiatal virágokat akart el­helyezni délután négy óra kö­rül. A rendőrség beavatkozott, mire fokozatosan többezres tö­meg gyűlt össze. A hatóságok ismét rohamrendőrséget, víz­ágyúkat és könnygázt vetettek be több alkalommal, hogy szétoszlassák a „szabadságot, szabadságot" jelszót kiáltozó és ütemesen tapsoló tömeget. A rohamrendőrök sokkal töb­ben voltak, mint vasárnap és a tér felső részéből ismét lán­cot alkotva fokozatosan szorí­tották lefelé, majd a környező utcákba az embereket. A fő­leg fiatal tüntetők újra és új­ra megpróbáltak gyülekezni, a rendőrség minden alkalommal igen keményen lépett fel.-(j>- SZÖUL: A Team Spirit fedőnevű, évenkénti közös amerikai—dél-koreai hadgya­korlatokat mindaddig megren­dezik, amig beszüntetésüket a Koreai Köztársaság kormánya nem kéri — jelentette ki hét­főn Szöulban Richard Lugar amerikai szenátor, a szenátus külügyi bizottságának tagja.-f MOSZKVA: A Szovjet­unióban az egyházak tevé­kenységét szabályozó törvény készül. Az egyházak az átala­kítás éveiben jóval szélesebb jogo'kkal rendelkeznek mint ¡korábban, de ezeket a jogo­kat még nem iktatták törvény­be. Ezt célozza a készülő sza­bályozás. A tervezett törvényt elfogadása előtt társadalmi vi­tára bocsátják.-ó- PEKING: A kinai külügy­minisztérium hétfőn az Új Kí­na hírügynökség útján meg­erősítette, hogy január 14. óta Pekingben tartózkodik Dinh Nho Liem, a vietnami külügy­miniszter első helyettese. A magas rangú vietnami diplo­mata nem hivatalos konzuttá- ciót folytat Liu Su-csing kinai külügyminiszter-helyettessel a kambodzsai kérdés politikai rendezéséről. Az Állami Gazdaságok Or­szágos Egyesülésének igazga­tótanácsa hétfőn ülést tartott Budapesten. A testület az ál­lami mezőgazdasági nagyüze­mek múlt évi munkájáról, ez évi tennivalóiról és a gazda­ságok helyzetéről tárgyalt. A tanácskozáson részt vett és fel­szólalt Németh Miklós, a kor­mány elnöke is. Váncsa lenö mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter el­mondotta: a mintegy 130 ezer embert foglalkoztató 131 ál­lami gazdaság a művelhető terület 11 százalékán dolgo­zik, és az ország mezőgazda- sági árutermelésének csaknem 20 százalékát adja. Ennek az üzemcsoportnak a fejlődése 1988-ig lényegében töretlennek bizonyult, a termelést és a hozzá kapcsolódó érdekeltsé­get dinamikusan tudták fej­leszteni. Az üzemek ekkor még kibír­ták azt is, hogy az évenkénti elvonások a korábbinak két és félszeresére nőttek. A dinami­kus fejlődés azonban 1988- ban megtorpant. A gazdasá­gok összes termelési értéke csupán 2,5 százalékkal növe­kedett, a nyereségük pedig jelentősen csökkent, és várha­tóan 5 milliárd forint körül alakul. A gazdaságoknak csu­pán ötödében sikerült az eredményt javítani, és egyál­talán nem biztató, hogy a visszaesés éppen a nagy me­zőgazdasági kombinátokban következett be. A gazdaságok kevesebbet költöttek beruházás­ra, mint egy évvel korábban. Az állami nagyüzemeket nagymértékben sújtja az ag­rárolló, a mezőgazdasági alap- tevékenység jövedelemtartal­ma ma már fele a népgazda­sági átlagnak. A gazdaságo­kat igen nagy kamatterhek sújtják, és rendkívül kedvezőt­lenül érinti azt a mintegy 500 mezőgazdasági nagyüzemet — állami gazdaságot és termelő­szövetkezetet —, amely várha­tóan idén sem tud jövedelmet elérni. A tanácskozáson felszólalt Németh Miklós is. Elmondotta: jelenleg a '"szocialista gazda­ság olyan modelljének kiala­kítása van napirenden, amiben a piac válik átfogó gazdaság­koordináló erővé. Ebbe kell beilleszteni az élelmiszergaz­daságot is. Az élelmiszerterme­lést az értékképző folyamatok bővítése útján, vagyis feldől - gozottabb, értékesebb termé­kek előállításával szabad csak növelni. Ehhez a termelésben struktúrát, a vezetésben szem­léletet kell változtatni. A kormány támogatja a szo­cialista nagyüzemek belső szervezeti és érdekeltségi meg­újulását. Lehetővé kell tenni, hogy a nagyüzemek önkéntes alapon, rugalmasan átalakul­hassanak, a céljaiknak legjob­ban megfelelő gazdasági, szervezeti formát választhas­sák. Kiemelkedő fontosságú a föld forgalomképességének megteremtése, ami feltételezi a föld reális piaci értékelését. Az agrárpolitika átfogó át­alakításának szükségességéről széles körben több síkon fo­lyik vita ma Magyarországon. A Magyar Demokrata Fórum fellépésének következtében az agrárproblémák a politikai szervezetek közötti vitatémák sorába is bekerültek. A kor­mány az ilyen párbeszédre a fe. lelős együttműködés szellemé­ben kész, hiszen a széles kö­rű társadalmi vitára bocsát­ható agrárpolitikai koncepció­tervezet munkái hamarosan befejeződnek - mondotta töb­bek között a kormány elnöke. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy szükség van mezőgazdasági kamara létrehozására, az élel­miszer-termelők érdekvédelmé­nek további javítására. Kínai hétköznapok (1.) Turistának lenni Egy közép-kínai városkába érkezünk vonattal. A busz, amely a szállásunkra visz, az állomás előtti téren parkol. A tér tele van emberekkel, a fák és a házak árnyékában ücsörögnek, várják a vonatot, amivel tovább utazhatnak vagy az autóbuszt lesik, amivel ha­zatérhetnek a falujukba. Ami­kor az állomásépületből kilé­pünk a térre, észrevesszük, hogy a tömeg lenyűgözve bá­mul valamit. Forgatjuk a fe­jünket: mi van?- Ne zavarja önöket - mondja a kínai kísérőnk — ezek az emberek önöket bá­mulják. Többségük falusi, most látnak először európait. Nem sok örömük telhet a látványban, ahogy végigpillan­tok a hosszú utazástól eltörő­dött, csapzott magyarokon . . . Némelyik kínai feláll, hogy jobban lásson. Van, aki a gye­rekét emeli a magasba. Rá van írva az arcukra a megrö­könyödés, hogy ilyen figurák is léteznek a Földön. Egy héttel később Sanghaj­ban. A híres zoo vendégei va­gyunk. Az évnek talán a leg­forróbb napját fogtuk ki. Az állatkertet olyan vastagon üli meg a meleg, hogy rá lehetne könyökölni. Kinek van kedve ilyenkor nézegetni a facsaró bűzt árasztó vadállatokat? A sanghajiaknak biztosan nem, csak a külföldieknek. Meg azoknak a falusiaknak, akiket éppen most vetett ide a sor­suk . . . Állunk tehát a ma- jcmház előtt, nagy a tömeg: magyarok és kínaiak vegyesen. Mi a majmokat nézzük, a kí­naiak minket. Nem tudom, me­lyikünknek nagyobb élmény a látvány. Ne legyünk persze igazság­talanok. Évekkel ezelőtt mi is kerekre tágult szemmel néztük az utcáinkon feltűnt négere­ket. Kína pedig csak most nyi­totta meg kapuit a külföldi turisták előtt. A nagyvárosok­ban többé-kevésbé hozzászok­tak már a hosszú orrú, világos­bőrű, testes idegenek látvá­nyához. A vidéken élő ember azonban úgy nőtt fel, hogy nem találkozott európaival, csoda hát, hogy megbámulja őket? S van is mit nézni raj­tunk. A kis lapos emberek megrökönyödve figyelték a magunkon cipelt tokákat, keb­leket, pocakokat, farokat. Meg a nagy hangunkat, a harsány nevetésünket, a széles taglejté­seinket. Dél-Kínából repülőgéppel tértünk vissza a fővárosba. Állunk a pekingi repülőtér előcsarnokában. Zuhog az eső, váijuk, hogy csendesedjék kissé és beszállhassunk az autóbuszba. Várakozunk és cseverészünk, szokás szerint mindenki egyszerre beszél. Észreveszem, hogy egy széles arcú, lapátfogú idős hölgy fi­gyel bennünket. Egyszeresek odafordul hozzám (én állok legközelebb) és megkérdezi:- önök magyarok ugye? Magyarul kérdezi, mivelhogy én nem értek kínaiul.- Kezét csókolom - mon­dom -, magyarok vagyunk. Bizonyára arról tetszett rájön­ni, hogy hangoskodunk.- Óh, nem - feleli udva­riasan —, a férjemet várom^és közben megütötte a fülemet a magyar szó. Budapesten járt egyetemre az ötvenes években. Most az akadémia matematikai intéze­tében dolgozik. Megkérdeztem: tudja-e hasznosítani a magyar nyelvtudósát. — Sajnos, nem — mondja -, nem is tudtam soha. A turista jöttében-mentében ismerkedik a kínai nyelv rej­telmeivel. Hsziánban orról beszélge­tünk, hogy ha valamelyikünk lemaradna a vonatról, megál­lít egy járókelőt és azt mondja kifejezően: si-si-si. S ebből a kinai megérti, hogy a vasútra kívánkozunk menni. Nem úgy van az - szól közbe a kísé­rőnk —, a kínai mozdony nem azt mondja, hogy si-si-si, ha­nem azt, hogy hu-hu-hu! No fene. És talán az autó sem azt mondja, hogy tü-tü? Nem bizony. Kínában az autó azt tülköli, hogy pu-pu! Hát igen, a kakas kukorékolása is csak a magyar fülnek hangzik úgy, hogy kukurikú, más oszágbarj másként hallják. Kínában a legtöbb kirán­dulás, városnézés azzal feje­ződik be, hogy az autóbusz megáll egy áruház előtt és a kísérő udvariasan betereli a turistákat az üzletbe. Bizonyá­ra ki van adva az idegenve­zetőknek, hogy minden módon ösztökéljék a külföldieket vá­sárlásra. Jó taktikának bizo­nyul, mert bárhová megyünk, mindig akad valaki, aki meg akar szabadulni a dollárjaitól vagy a márkáitól, s a pénzköl­tés - tudjuk - ragadós nyava­lya. Rendszerint az úgyneve­zett Friendship (Barátság) Áru­házakban' kötünk ki, ahol az égvilágon minden kapható, de csak valutával vagy turista jüannal lehet fizetni. A kétféle kínai pénz — a népi jüan és a külföldi jüan — . igencsak alkalmas eszköz arra, hogy az őrületbe kerges­se a turistát. A beváltott dol­lárjaimért külföldi jüant ka­pok. Betérek valamelyik bolt­ba, vásárolok és fizetek, a visszajáró pénzt népi jüanban kapom. (Más a nagysága, a színe, a felirata.) Ezt viszont nem fogadják el tőlem a szál­lodában vagy az étteremben, nem is szóvá a Friendshipek- iőI, mivelhogy külföldi vagyok. A 22-es csapdája. Meg kell szabadulnom tehát a népi jüanoktól, mert ha a nyaka­mon marad, hazautazáskor nem váltják vissza. Nosza, ve­gyünk gyorsan egy üdítőitalt az utcai árusnál. A fickó lát­ja, hogy külföldivel van dolga — nem nehéz rájönnie —, nyomban turista jüant követel a langyos, vacak italért, amit természetesen népi jüanért árusít boldog-boldogtalannak. Most álljak le vele vitatkozni? Amikor a nyelvem már a száj­padlásomhoz ragad a szomjú­ságtól. Különben is, milyen nyelven? Iglói Zoltán Elet es Irodalom Ki lesz a lapgazda? Az Élet és Irodalom című irodalmi és politikai hetilap nem szűnik meg, csak átala­kul. Az elmúlt napokban elter­jedt hírek szerint változás vág­ható az Élet és Irodalom cí­mű lap élén. s ezzel össze­függésben szerkesztéspolitiká- jóban. A Magyar írók Szövet­sége állítólag elégedetlen a népszerű hetilappal, jóllehet a lapgazda, illetve újkeletű ki­fejezéssel a lapalapító nem az írószövetség, hanem a Műve­lődés! Minisztérium, így túl sok beleszólása jelenleg nincs a dolgok menetébe. Különbö­ző informális csatornákon olyan hírek keltek szárnyra, hogy magasabb fórumok már odaígérték a lapot az írószö­vetségnek, amely már tárgyal a kiszemelt új főszerkesztővel. Knop András művelődés! mi­nisztériumi államtitkár a hí­reszteléssel kapcsolatban az MTI munkatársának kijelentet­te: a minisztériumhoz ez ügy­ben hivatalos kérés eddig nem érkezett. A pletykáikról hallott, ám egy állami szerv ilyen in­formációkra nem alapozhatja munkáját - mondta. Szólt ar­ról, hogy az írószövetség ve­zetői az elmúlt év őszén való­ban szóba hozták: szándékuk­ban áll egy új lap indítása, ám az ÉS átvételét a minisz­térium nem tartaná szeren­csésnek. Az ügy ezzel akkor lezárult — mondta az államtit­kár —, bár — tette hozzá - az sem elképzelhetetlen, hogy fel­sőbb döntés nyomán nem a minisztérium lesz a lapgazda. A híresztelést Koczkás Sán­dor, az írószövetség főtitkára nem cáfolta, de hangsúlyozta: egyelőre nincs abban a hely­zetben, hogy az ügy részletei­ről nyilatkozhasson. A kérel­met egy irodalmi lap indítá­sára — az új lapstruktúra ki­alakításával összhangban — Pozsgay Imre államminiszter­nek küldték meg. A Magyar írók Szövetsége nem feltétle­nül az ÉS átvételére gondol, de természetesen az is szóba jöhet — fogalmazott a főtitkár, ám mint mondandójából kide­rült: az írószövetség az ÉS-t részesítené előnyben. A szán­dék indokolásaként Koczkás Sándor elmondta, hogy az író­szövetségnek 1959 óta — mű­ködésének korábbi felfüggesz­tésével összefüggésben — nincs hetilapja, s a választ­mány megítélése szerint a je­lenlegi demokratikus folyamat­ban enélkül az írószövetség nem vehet részt kellő súllyal' A társadalompolitikai, irodal­mi lap az ÉS által megterem­tett hagyományt ápolná, azt, amelyet a szerkesztőség így vagy . úgy, eddig is gyakorolt. A lapindítással az írószövet­ség végső soron a reformot, illetve a kibontakozási folya­matot kívánja szolgálni - mu­tatott rá a főtitkár. Az elkép­zelések szerint a lapot a Pal­los Lap- és Könyvkiadó Válla­lat adná ki továbbra is. A hatvanezres példányszámú új­ság tavaly mintegy 5 millió forint veszteséget „termelt”, ezért elkerülhetetlennek lát­szik árának kismértékű emelé­se, s a kiadványt a példány­szám növelésével is jövedel­mezőbbé lehetne tenni. Az új ÉS indítása a kérelemre adott választól függ, s ha kedvező döntés születik, március ele­jétől már az írószövetség lesz a lapalapító. A főszerkesztői címre egyetlen jelölt van, sze­mélyéről azonban a főtitkár nem nyilatkozott. Pozsgay Imréhez a napok­ban érkezett meg az írószö­vetség szándék-levele. Az ál­lamminiszter az MTI-t úgy tá­jékoztatta: a jövőben elképzel­hetetlen, hogy a Magyar írók Szövetségének ne legyen lap­ja. Tarthatatlan állapot ugyan­is, hogy ezt a lehetőséget év­tizedeken át megvonták ószö­vetségtől. Döntés még nincs, ám az államminiszter szerint kézenfekvő, hogy az ÉS-t az írószövetség „vigye tovább”. Az Élet és Irodalom jelen­legi főszerkesztője, Bata Imre a tervezett intézkedésről az el­múlt év őszén hallott először, de mint közölte: a téma tu­lajdonképpen az írószövetség legutóbbi közgyűlése óta na­pirenden szerepel. Hivatalos értesítést még a lapnál dol­gozók sem kaptak, így amíg a döntésről nem tájá'koztatjá'c őket, az eddigi szellemben szerkesztik tovább az újságot. A Pallos Lap- és Könyvkiadó új vezérigazgatóját, Németh le­nöt is meglepetésként érte a hír, a tervezett változásról hi­vatalosan nem tájékoztatták. Az intézkedés a vállalatot kü­lönösebben nem érinti, mert a lap profilját és feladatait a mindenkori lapalapitó határoz­za meg. Az évi mintegy 5 mil­lió forintos veszteség lefaragá­sára a Pallos is elsősorban az áremelésben látja a lehe­tőséget, s mint a vezérigazga­tó elmondta: szívesen átvenné a „bejáratott" újságot lapala- pitóként.

Next

/
Thumbnails
Contents