Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)

1989-01-16 / 16. szám

1989. január 16., hétfő Dunantaii napló 5 Kádár János 1966-ban járt Pécsett (archív-fotó) „Pécs az én városom” Szombaton az Apáczai Nevelési Központ adott otthont az immár hagyományosan megrendezésre kerülő helytörté­neti vetélkedő döntőjének. A Pécsi Városszépítő és Város­védő Egyesület által kiírt ..Pécs az én városom" verseny tavaly októberben egy „mini" dolgozattal indult, majd az elő- és a középdöntő „rostálta” meg a fiatalokat, akik közül végül 10—10-en jutottak el a fináléba. A gyakorlati és elméleti feladatok, melyeknél nemcsak a múlt ismerete, de a jelenben való tájékozódás is igen fontosnak bizonyult, alakították ki a végeredményt. Az ál­talános iskolásoknál 1. Kis Farkas Gábor (Nevelési Közp. 1. sz. isk.), 2. Kutas Rita, 3. Móder Margit (mindketten Egyetem utcaiak), míg a középiskolásoknál, 1. Kötél Emő­ke (Nagy Lajos), 2. Karakán Béla (Komarov), 3. Pálinkás Csilla (Leőwey Gimn.). Riportúton az NSZK-ban A gyökerek az óhazában vannak Egyszer volt Pécsett országgyűlés Könnyű a kolozsváriaknak, persze csak a népmese - s egyéb „mesék" — szerint: Má­tyás király sajátkezűleg irta fel a városbíró (árokásónak egyes darabjaira, hogy ott járt. (S persze ott született.) Nálunk Pécsett, a tervezett Mátyás-emlékmű kapcsán az a kétely is megfogalmazódott, hogy járt-e egyáltalán ebben b városban a magyar rene­szánsz nagy királya? Nem mintha érv lehetne an­nak eldöntéséhez, hogy le­gyen-e, s ha igen, milyen le­gyen a Mátyás-emlékmű, de kétely nélkül kimondhatjuk: járt Mátyás Pécsett. (Nem úgy, mint Kossuth, vagy Petőfi, akiknek van szobra Pécsett, de soha nem jártak itt.) Ezt nemcsak arra lehet alapozni, hogy számos korábbi történe­ti ■■ munka, amely a város múltját foglalta össze, határozottan állítja: nem is egyszer meg­fordult Pécsett, s kedvelte a várost, Janus Pannoniusnál az 1460-as években többször is vendégeskedett. Van bizo­nyosság is: 1476 októberére Pécsre hívott össze országgyű­lést Mátyás. S bár előfordult, hogy külföldön tartózkodván, nem vett részt személyesen az országgyűlésen, ám ilyenkor ezt külön feljegyezték. A pé­csi országgyűléssel kapcsolat­ban — ahol egyébként portán­ként egy aranyforint adót sza­vaztak meg - ilyen feljegyzés nem maradt fel. Egyébként a magyar törté­nelem híres, hírhedt személyi­ségei közül tekintélyes listát lehet összeállítani azokról, akik nagy valószínűséggel jár­tak Pécsett, illetve akik bizto­san voltak itt. Mindjárt a sor elejére kívánkozik Árpád feje­delem, akinek Pécs közelében volt a téli szálláshelye, amit tőle Szabolcs vezér örökölt. Valószínű, hogy járt Pécsett Két nevezetes Mátyás is járt a Mecsek alján Szent István király és Aba Sámuel is, s biztos, hogy Pé­ter király is, hiszen ő építtet­te a Székesegyházat, s itt is temették el. Az uralkodóház viszálykodá tagjai kibékülésük jeleként 1064-ben április 11- én Pécsett ülték meg a húsvét ünnepét. Géza herceg, a ké­sőbbi király itt tette Salamon fejére a koronát, s az aktus­nál feltehetőleg jelen volt a későbbi Szent László király is. Éjszaka azonban kigyulladt a palota, s a merényletgyanú további viszálykodás forrása lett. Nagy Lajos király itáliai hadjárataira indulna, aligha kerülhette el Pécset, viszont semmi adat nincs arról, hogy részt vett volna 1367-ben az egyetem alapításának ünnep­ségén. Zsigmond király 1392- ben Pécsett végeztette ki kü­lönösen kegyetlen módon az ellene lázadó Horváti Jánost. Mátyás halála utón a sávizi csatát elvesztő Corvin János Pécsre menekült. Győztes el­lenfele, II. Ulászló is többször járt Pécsett: 1495-ben itt kö­tött három éves békét a szul­tánnal. Megbízásából Pécsett járt és a várat erősíttette a törökverő Kinizsi Pál. A mohá­csi csata után 1529-ben Pécs­ről indult kezet csókolni Szu- lejmán szultánnak Szapolyai Ferenci József is felkereste a várost. (Korabeli kép.) János király. Szulejmán szul­tán egyébként többször is járt Pécsett, például, amikor 1543. július 20-án elfoglalta, s 1566- ban, amikor Szigetvár ostro­mára indult. A török hódolt­ság idején, 1613-ban járt Pécsett Bethlen Gábor. A vá­ros 1664-es ostromakor Zrínyi Miklós. A török kor után az első legnevezetesebb vendége volt Pécsnek 1770-ben május 3-án II. József német-—római császár, aki akkor még nem volt magyar király. Egy másik Habiburg uralkodó, Ferenc József 1851-es országjárásán ejtette útba először a várost, 1892-ben pedig ő avatta fel a tettyei vízmüvet. Századunk első felében Pécsett járt nevezetes személyiségek csak felsorolásszerűen: Horthy Mik­lós kormányzó, Szálasi Ferenc, Tildi Zoltán köztársasági elnök. Nagy Ferenc miniszterelnök, Rákosi Mátyás, s a pécsi képviselőként is Imrédy Béla és Farkas Mihály. No, nem mintha szobrot kívánna a megemlékezés túlnyomó több­ségükről. Dunai Imre Mátyás király többször meglátogatta ianus Pannoniust. — Egyszer — meséli kollé­gám Kozma Ferenc, lapunk fő­munkatársa -, egy idős néni érkezett az NSZK-beli Frank­furt mellől Pécsre látogatóba. Cslkóstöttösön született, a háború után őket is kitelepí­tették. Megkért, mutassam meg neki a várost. Igyekeztem el­vinni mindenhova, de nem szólt, csak bólogatott. A Jogász ut­cába vitette magát, egy ka­punál kiszállt, könnyezett. Itt volt először szerelmes, mond­ta. Nagyon sok magyarországi kitelepített németnek vannak ilyen meghatározó emlékei. — Honnan az ötlet, hogy Ír­jatok róluk? t- Régi már nagyon, leg­alább 15-20 éves. Amikor a szüleimmel a megyébe- költöz­tünk, nem tudtam, mi a páj- szer. . . Feleségem révén olyan rokoni, ismerősi kapcsolataim is lettek, akik most az NSZK- ban élnek: vagy kitelepítet­ték őket, vagy kivándoroltak. Többször voltam az NSZK- ban, folyamatosan tapasztal­tam: milyen erős az elszárma­zottak kötődése az óhazához. Az odakerülésük idején is már korosabb emberek azóta sem tudtak olyan erős gyöke­reket ereszteni, mint Magyar- országon. Tavaly volt 40 éve, hogy a kitelepítések nálunk befejeződtek. Próbáltam az öt­letet korábban is megvalósí­tani — Baranyából, ismerete­im szerint, a megye akkori la­kosságának csaknem felét ki­telepítették —, de eltanácsol­tak. Márpedig e kényszeritett népmozgásnak számos, szenve­déssel járó következménye volt. Ez az egyik oldal. A másik: a kitelepítés nem magyar ötlet volt, ezzel is tisztában kell len­nünk. Ügy vélém, itt az utolsó lehetőség — s ezt ragadtuk meg fotóskollégámmal. Cseri Lászlóval —, hogy a témát fel­dolgozzuk: lassan kihal a ki­telepítést átélők generációja. Akik még közvetlen tapasz­talataikat, élményeiket el tud­ják mondani. Akiknek az is köszönhető, hogy a már ott született, felnövő leszármazot­Mosolya fénysugár, a tár­gyalóterem szigorúságán áttö­rő. Tekintete megpihen egy pillanatra a fegyőr kíséreté­ben távozó anyja arcán, aztán fellép a dobogóra, hogy ma­gasabban álíjon. Mert ő még gyerek, mindössze tízéves. Té­tova kis lépteit apró biccené- sék kísérik. A hét és fél mé­ter magasból történt zuhaná­sának emlékét őrzők. Nem maradhat rezzenéste­len a bírák arca sem, de a kérdést fel kell tenni:- Akarsz tanúskodni az édesanyád ellen?- Nem — billenti félre a fejét, és mosolyog, mosolyog a kislány. összefutnak a tekintetek, s a másik gyermek, a kislány testvére lép elő:- Nem - jön a kérdésre ismét a válasz. Csütörtökön kezdte tárgyal­ni a megyei bíróságon, dr. Ol­tói László büntetőtanácsa az emberölés bűntettének kísér­letével és hamis vád bűntet­tével vádolt Kosaras Mihályné, mohácsi fokos ügyét. Kosaras ...... „I deget uollami • Möktem ni ablakon mzz* ....T™ ■ i ■­A vád: emberölés kísérlete A gyermek nem vallott az anyja ellen Mihályné 1988. augusztus 9-én, mohácsi, második emeleti la­kásuk ablakából kilökte kis­lányát, aki hét és fél méter magasból zuhant le. Az igaz­ságügyi orvosszakértői véle­mény szerint a kislány, a zu­hanás következtében kétolda­li, nyílt cambcsónttörést szen­vedett - a csontvégék a ta­lajba fúródtak és a csontok velőüregébe föld került — to­vábbá testének számos pont­ján lógyákzúzódásokat. Az igazságügyi ideg-elme­orvosi szakértői megállapítás szerint Kosaras Mihályné a bűncselekmény elkövetésének idején, de jelenleg sem kóros elmeállapotú személy. Ezt megerősítette a pszichológusi szakértő véleménye, azzal, hogy a vádlott személyiségére az alacsony intelligenciaszint mellett az érzelemszegénység, a sivár lelki élet, az infantilis vonások a jellemzőek. A Kosaras család rövid élet­rajza. Af anyának, Kosaras Mihállyal kötött házasságából hat gyerméke született, akik jelenleg is állami gondozot­tak. A legkisebb, a bűncselek­mény elkövetése után került állami gondozásba. A szülők, ¡ifjúság elleni bűntett, kiskorú veszélyeztetése s más bűncse­lekmények miatt mór több íz­ben álltak bíróság előtt. 1984­től különösebb probléma nem merült fel a családnál, így az állami gondozott gyermekek többször is otthon tölthették o szünidőt. Azonban tavaly nyáron a ház lakói több ízben is felfigyeltek arra, hogy a szülők bántalmazzák a gyer­mekeket, bezárják őket a la­kásba. A gyermekek éhesek voltak, a szomszédok kérés nélkül is adtak nekik enni, majd szóban és írásban is je­lentették a történteket a gyám­hatóságnak. A gyámügyi elő­adó helyszínelései eredmény­telenek maradtak. Amikor a gyermekeket megkérdezték, mindent letagadtak, s kijelen­tették, jól érzik magukat ott­hon, nem qkorna'k visszamen­ni az intézetbe. Az anya, Kosaras Mihályné vallomása:- Ideges voltam aznap. S amikor munkából hazamen­tem, láttam, hogy a gyerekek megették a lekvárt, amit más­napra a lekváros tésztához szántam. A kislányom és test­vére elismerte, hogy ők tet­ték. Büntetésből a fiamat a sarokba ál irtottam, a lányo­mat pedig átküldtem a kis- szabába, ahol Jhisztizni" kez­dett, s az öbleik alatti ágyra vetette magát. Figyeimeztetés ellenére sem hagyta abba, s akkor odamentem hozzá — éppen a fekhelyen állt - s a nyitott öblökön kilöktem. Ezután Kosarasné visszament a nagyszobába. tak, valamilyen módon kötőd­nek Magyarországhoz. Róluk is szólni kell. — Kire, mire támaszkodhat­tok? — Ez tényleg sok pénzbe ke­rül, magunk finanszírozni nem tudnánk. Hatékonyan támogat bennünket - erkölcsi súlyával —, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége. Ka­póra jött egy pályázat is: az Élet és Irodalomban meghirde­tett Eötvös Alapítványhoz ad­tunk be kérelmet, megírtuk a Művelődési Minisztériumba cé­lunkat, indokainkat, s mind­össze két-három hét múlva megkaptuk a választ: az ala­pítvány 160 000 devizaforintot ad a tanulmányúthoz. — Feltételezhetően nem ez lesz az első, ezzel a témával foglalkozó munka. — Jelentek meg könyvek, ta­nulmányok, forrásmunka, tehát akad. Úgy véljük azonban, hogy ezekből pont a legfon­tosabb hiányzik: az ember és sorsának a pillanatnyi politi­kától mentes bemutatása. Egy népcsoport kollektív bünteté­se mindig ocsmány dolog volt. Márpedig úgy tűnik, nem ez az utolsó, a történelmünk so­rán tapasztalható kollektív büntetés Európában. Mi úgy hisszük: a keserves évek em-* lékeit őrzők, hozzátartozóik közül nagyon sokan ajánlják fel majd segítségüket, irány­adó ötleteiket, címekkel, ne­vekkel, számítunk rájuk is. — Ezek szerint, riportkötet készül? — Igen, sok beszélgetéssel, helyszínnel, személyes benyo­másokkal, élményekkel vegyít­ve, sok-sok fotóval. Terveink szerint, áprilisban kezdenénk az NSZK-ban a munkát, hat­hét hetet igénybe vesz. Úgy vélem, Magyarországon érdek­lődés van egy ilyen kötet iránt — bár a könyvhöz ki­adót még nem' kerestünk. Azt remélem, hogy lapunkban is — elsőként -, megjelenhetnek ri­portjaink. Mészáros Attila Tanácsvezető bíró: Nem is nézett utána? Vádlott: Nem. Tanácsvezető bitó: Mikor bánta meg tettét? Vádlott: Rögtön. Tanácsvezető bitó: Akkor miért nem rohant le meg­nézni? Vádlott: .............. Ta nácsvezető biró: Mikor sírt utoljára? Vádlott: Amikor Pécsett be­vittek a fogdába. A bíróság folyosóján: Ott áll a kis bicegő, a csertői ne­velőotthon igazgatóhelyette­sének kíséretében. Rámnevet: — Ügy várom, hogy kien­gedjék az anyukámat. Szok­tam ám sírni érte ... A Baranya Megyei Bíróság, dr. Oltói László tanácsa a vádlott. Kosaras Mihályné, to­vábbá 14 tanú — köztük a férj. Kosaras Mihály, a két gyermek és a ház lakói — meghallgatása után a tárgya­lást további bizonyítás miatt elnapolta. Marton Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents