Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)

1989-01-15 / 15. szám

Kiállítását betiltották Budapesten és Gödöllőn A lopakodó fotós Fotók. Boncolás. Koporsó. Halotthamvasztás. Sírfelirat. Valomi leboruló, tiszteletadó hangulat a latin nyelv misz­tikumával előhívja bennem a lég kegyetlenebb figyel­meztetést: „Emlékezz, em­ber! Porból lettél és vissza­térsz a porba!" A nem tu­dom hány ezer éves ember történetében mondat soha ekkora lelki tiltakozást nem fakasztott fel, mint ez az egy. Hisz a mások halálá­ban a magunkét féljük. De a tiltakozásban csupán a hiábavalóság az örök. így aztán nem marad más, mint legalább tisztelni a halottakat, méltón eltemetni őket. vagy ha már ham­vasztjuk, hát azt is ember­hez illően tenni. De Tímár Péter fotómű­vész erről szóló képei kér­deznek, lelepleznek, felhá­borítanak, elborzasztanak és vádolnak. A belőlük rende­zett tárlatot kétszer is be­tiltották - Pesten, a Fényes Adolf-teremben és Gödöl­lőn —, s a legutóbbi har­madiknak is megkísérelték a lebontatását, Baján. Ko­vács László festőművész, aki a Bajai Tanítóképző Főisko­la docense és rajztanításá- nak vezetője - mellesleg rangos fotóművész is. Leg- egyénibb képein a halásza­tot s az öreg magyar fal­vakat, öreg magyar falusia­kat örökíti meg, tiszteletet és szeretetet ébresztő mű­vészi látásmódján. Megnéz­te Tímár Péter félszóz fo­tóját és úgy érezte: köz- művelődési kötelessége, hogy minél több nézővel szembesítse azokat. De ép­pen mert járatos a jelen­kori magyar közművelődés buktatóiban, egyenest Vaj­da György művelődési mi­niszterhelyettestől kért biz­tosítékot, hogy a Bajai Ta­nítóképző Főiskola aulájá­ban öt napig nem bontat- ják le ezt a fotótárlatot - csak így rendezte meg. Ami utána történt, azt el­nevezhetjük kulturális bom­bának. Annyira szétrobban­totta a néző halál feletti nyugalmát, hogy még házon belül, vagyis a mindenféle merészséget kedvelő fiata­loknak, a főiskola hallgatói­nak egy része az azonnali lebontását kérte. Mi volt a félszáz képen? Sírkövek giccses szöveggel, újgazdagok kivagyi már­vány kérkedéseivel. Ezek a fotók fogták keretbe a tár­latot. Ami közöttük sorako­zott - boncolási részletek (ezen még csak elborzad­tak, de senki sem háboro­dott fel, hiszen kórházi, kli­nikai képeken az orvostudo­mányt ábrázolta). De a ha­lotthamvasztás helyszínére belopakodott fotós leleplező képei is ott voltak. Doku­mentumok. Hamvak. Kopor­sóból kiálló kezek, amint talán holt állapotban is tisztességet kérnek. Tete­mek, majdhogynem halom­ban. Reális felvételek ar­ról, hogy Magyarországon a hozzátartozók részéről ellen­őrizhetetlen halotthamvasz­tás — talán mert nem győ­zik ellátni a feladatukat — néha kénytelen nélkülözni az emberi kultúrát, az em­beri tisztességet. Kovács László docens azonban szívós közművelő­dési szakember is. A nagy- közönség és a főiskola egy részének tiltakozására sem bontotta le idő előtt a ki­állítást, hanem paravánnal ketté választotta az aulát: ki-ki ott járkált, ahol a bá­torsága engedte. Csak rosszkedvűen annyit mon­dott nekem a fotókról: „Hót nem szebb, tisztessé­gesebb bármelyik vallás ősi, falusi temetési szertar­tása!?" Bár énszerintem az is az emberi szabadságjo­gunkhoz tartozik, hogy vég­ső kívánságként hamvasz- tassuk magunkat. De ahhoz hamvasztási kultúra kelle­ne ! Földessy Dénes Mit tapasztalt Kambodzsában? Belépés csak különleges engedéllyel Vaskos, fából készült tartószerkezetek biztosítják a délkeleti torony három harangját Á harangok Rómába mentek Péterhez nehéz feljutni .- Nézzük ezt a prospek­tust! Kambodzsában Pol Pót a „rendelkezésére ál­ló" három év nyolc hó­nap és húsz nap alatt több mint hárommillió em­bert gyilkoltatott meg, a legkegyetlenebb eszközök­kel, — kezdte Deák Lász­ló, lapozgatva a Tuol Sleng börtönmúzeumról Hajlott ismertetőt. Az MSZMP KB tagja, a Me­cseki Szénbányák pártbi­zottságának titkára, kül­döttség tagjaiként hat na­pot töltött a közelmúltban Kambodzsában, két napig pedig Vietnamban tartóz­kodott. Mindkét helyen előadást tartott a kint tartózkodó, kislétszámú magyar kolónia tagjainak. Mit tapasztalt Kambod- szában?- Sohasem fogom elfe­lejteni ezt az utazást, - folytatta. Látva a többtíz­ezres tömegsírokat, tudva, hogy elsősorban az értel­miséget irtották ki, drasz­tikus, feudális eszközök­kel. Képeken érzékeltetve a nők levágott melleit, és a sebre rakott férgeket, a vízbemártás „művésze­tét", különösen becsülni tudom azt az elmúlt né­hány évet, amelyek alatt a kambodzsaiak viszonylag elfogadható életszínvona­lat teremtettek az ország­ban.- lárt piacon is?- Természetesen. A pia­cokon minden kapható, a hatóságok nem korlátoz­zák az árusítást, akkor sem, ha dollárért folyik a kereskedelem. Az állami üzletek- ugyan szegénye­sebbek, de a piac, szá­mukra is elfogadható ára­kon működik. Jól működik.- Mit ettek odakinn?- Igyekeztek európai módon is főzni nekünk. Halak, rákok, marhahús- félék szerepeltek elsősor­ban az étlapon. ízletes volt. No és a rizs. Tudni­való, hogy Kambodzsa önellátó, rizsből évi há­rommillió tonnát termel­nek, imagángazdasóqokat is engedélyeznek újabban.- örültek a magyar delegációnak Kambodzsá­ban?- Erre egyetlen dolgot mondanék: fogadta kül­döttségünket Heng Samrin, a Kambodzsai Nép Forra­dalmi Párt Központi Bi­zottságának főtitkára, Hun Sen külügyminiszter, ¿s Chea Sim, Kambodzsa nemzetgyűlésének elnöke is. Bozsik L. Mintha kis szégyenérzet len­ne bennem: szólni a haran­gokról. A harangokról, amelyek szava évezredek óta kíséri az embert, amelyek közül néhány neve világszerte ismert, mások különös korokban különös sors­ra jutva vészelték át veszé­lyeket, hogy csengő hangjuk megújulva mutassa az utat a völgyek között téblábolóknak, amelyek bronzoldalukra öntött betűkben mesélik el születé­sük dátumát, történetüket, ne­vüket, s ha bongva megszó­lalnak, a messze szálló hang­ban az is olvasható: óra pro nobis! A pécsi Székesegyház ha­rangjai a két déli toronyban vannak: a nyugatiban a leg­nagyobb: Péter, a keletiben a másik három: Pál, Ferenc és Mária. Azért a déli olda­lon, mert hangjuk így borul­hat rá a városra.- Évezredekkel ezelőtt je­lenik meg a liturgiában a harang — mondja Márton Dé­nes kanonok-plébános. — Az ószövetségi papok ruháján je­lezték apró csengők a rangját, méltóságát, feladatát. A ke­reszténység történetében az V-VI. századtól a kolostorok­ban jelezték csengőkkel és harangokkal az istentisztelet kezdetét. A nagyobb kolosto­rokban, természetesen nagyobb harangra volt szükség. Ezt megelőzően is tudunk azonban létezésükről, például már a IV. században a körmenetek velejárója volt a harangszó.- Hogy milyen hangon szól egy harang: előírás volt? — A harmónia törvényei sze­rint adtak hangot a haran­goknak: ez a nagyságuktól, a felhasznált fémek ötvözési ará­nyától függ. Régebben, vidé­ken más módon is színezték a hangot: ha például egy tiszteletreméltó ember halt meg, a harang szívét ruhába burkolták, hogy tompábban szóljon. Annyit azonban még hozzáteszek a harangok törté­netéhez: Európában Nagy Ká­roly idején, a keleti egyház­ban a XI. századtól mondható általánosnak a használatuk, öntésük művészetéről a XV- XVI. századtól-' beszélhetünk. A pécsi Székesegyház ha­rangjai - a templom tisztelet­reméltó korával szemben -, viszonylag fiatalok. A legna­gyobb, a Szent Péter tisztele­tére szentelt harang: súlya kö­zel 40 mázsa. Az 1800-as évek elején öntötték újra, koráb­ban nem a dél-nyugati to­ronyban volt, hanem a Székes- egyház előtti téren, nagyjából a mai Szepessy-szobor helyén, ahol akkoriban a vár egyik kapujának tornyából szólva je­lezte: nyitják, illetve zárják a vár valamennyi bejáratát, ha­rangszó után se ki, se be .. • Nehéz Péterhez feljutni. Jól­lehet, erőt árasztó ácsolatok lépcsőfokai vezetnek a magas­ba, de amikor már lenézni se nagyon mer a felkapaszkodó, kiderül: a toronynak még csak a felénél járunk. A harang tiszteletet ébreszt: ha­talmas, súlyos, patinával fe­dett, szépalakú teste, veretes betűk az oldalán. Pálhoz vissza kell jönni a templomhajóba, s onnan fel­jutni a dél-keleti toronyba, csigával könnyebben mozdít­ható csapóajtón keresztül. Pál valamivel kisebb, mint Péter: közel 3 tonnás. Egyébként a harangoknak - mondja Már­ton Dénes 1946-ig külön- külön pusztájuk volt. Az itt termelt jövedelem egy része a harangokat szolgálta. Szent- péterpuszta. vagy Szentpál- puszta neve innen ered. Itt, Pál mellett függenek, most némán, a Ferenc- és a Mária-harang is. A II. világ­háború után készültek, az előbbi az akkori püspök, Vi­rág Ferenc védőszentje nevét kapta, a főpap 80. születés­napja tiszteletére, s 1949. ok­tóber 23-án, délután 5 óra táj­ban szólalt meg először bon­gó hangján. Csakúgy, mint a Ferenc-harang, Mária is Sle- zák Raltael műhelyében ké­szült, 1949-ben. Szép betűjű körfeliratának végén: Patrona Hungáriáé, óra pro nobis: Könyörögj érettünk! Arra a harangöntő művészek figyeltek: ha egyszerre szólnak, harmó­nia legyen. így Péter ász-ra, Pál c-re, Ferenc esz-re, Mária gesz-re lett hangolva.- Közismert a mondat: a harangok Rómába mentek. Mit takar ez? — Nagycsütörtökön és nagy­szombaton, amikor az esti szentmise glóriájára megszólal a templom összes csengője és harangja, szokták voJt monda­ni: a harangok Rómába men­tek. Mészáros Attila Elfektette a „mackót” Mini tolvaj - profi szöveggel Csak pénzt- vitt el, máshoz nem nyúlt Különös fickó ez a Kutor Tibor, annyi szent. Már csak az, hogy mindössze 160 cen­tis, ennek ellenére hatalmas erejű ember hírében áll. Itt született, 28 éve Marcaliban, mindenki ismeri, s mindenkit ismert - mégis 28 betörést úgy követett el a kisvárosban, hogy nyom sem maradt utá­na. *- 1981 óa idegesített ben­nünket egy betörő — mondja Androsics Ferenc rendőrőr­nagy, a városi kapitányság helyettes vezetője. - Még csak „beskatulyázni" sem tudtuk, mondjuk olyan alapon, hogy az elkövetési módszerek azonosak lettek volna. Hol az ajtót nyomta fel - vagy ép­pen berúgta —, máskor a te­tőt bontotta meg. Ez a betö­rő mindig olyan megoldást választott, ami a legkönnyebb­nek ígérkezett. Olyan ereje volt, hogy egy hatalmas pán­célszekrényt kimozdított a szó. ba sarkából, s szépen elfek­tette ... — így igaz - mosolyog bó­logatva most Kutor Tibor, a rendőrségi fogda beszélőjén. - Ha ketten pakoltak le egy teherautót, a másikkal hama­rabb végeztem egyedül. Csak- hát én sportember vagyok: ál­landóan biciklizek. Kell a lá- 'baim erősítéséhez! így is ismerték Marcaliban: a kerékpáros. Napszaktól füg­getlenül, éjszaka is, fel-felbuk- kant elmaradhatatlan kerék, párján, tekerte a pedált, zse­bében jókora zseblámpa, ha megállt, vagy a- presszóba ült !be egy kóla mellé - akár es­te hattól éjfélig —, vogy „be­tört egyet." *- Ez a páncélszekrény-his­tória persze azt a benyomást keltette bennünk - folytatja a kapitány-helyettes -, hogy nem egy elkövető volt. Ki a csuda bírna egy ekkora mac­kóval?! Egyébként ezt az em­lített 28 betörést - s mellet­te 12 qépkocsifeltörést - csak 1985-től számítjuk. Ebben a három évben soha nem ha­gyott nyomot maga után. Mindig kesztyűben dolgozott, ha az éppen nem volt nála, akkor a zsebkendőjébe burkol­ta a kezét, ha végzett, borsot, mosóport szórt szét, a nyomo­zókutyák nagy örömére . . . *- Azért egyszer hagytam nyomot — vigyorogja el magát Kutor. - Egy betörésnél talál­tam egy pór női, magassarkú ;cipőt. Nekem 36-os lábam van. Felvettem, tettem vele a ház körül néhány kört, ott ma­radt a nyoma a puha földben, aztán szépen visszaraktam a helyére. Ezeket a női nyomo­kat aztán meg is találták a rendőrök . . . Egyszer ellopták versenybi­ciklijét. Mindjárt meg is tette a feljelentését, de egy bicik­lit megtalálni ... Tű a széna­kazalban! Kutor igen megha­ragudott a rendőrökre: hogy az ő biciklijét nem találják meg?! Ettől kezdve „intenzivebben idegesítette” a város rendőre, it — meg a város lakosságát.- Minden rendőrt ismert, fi­gyelte a mozgásukat - mondja Androsics Ferenc. - A dolog persze kölcsönös volt. mert Kutor büntetett előéletű: bi­ciklit lopott Kaposváron, haza akart kerekezni Marcaliba, de két kilométert sem hajtott már fennakadt a horgon. Szó­val a betörések után Kutor is mindig a figyelmünk közép­pontjában volt. Előfordult, hogy a várható betörési hely­színen meg is jelent ez a fia­talember - ám ott, a sötét hátsó udvarban, már várta a körzeti megbízott. Kutor észre­vette, betörés helyett pisilt egyet... Más esetben ő tele­fonált az ügyeletre, hogy va­lahol betörtek. * — Mindig is rendőr akartam lenni! — mondja némi bánat­tal a hangjában, de gúnyoros fénnyel a szemében Kutor. - Haragudtam a betörőkre, a csalókra, a tolvajokra: szemét népség! — Na de hát maga is . .. — Én kérem, csak hogy a rendőröket megmozgassam! Dolgozzanak! Nem vagyok én profi betörő! És csak a pénzt vittem ej, máshoz nem nyúl­tam. Tényleg: úgy ott hagyta a videomagnókat, számológépe­ket, mintha nem is látta vol­na ezeket. Illetve: egyszer egy zsebszámológép csak a kezé­ben ragadt, de gyorsan eldob­ta: nyomravezető ne legyen. Tudta, a bankok kivételével a bankjegyek számát sehol sem írják fel. Italt soha nem iszik - mármint szeszeset -, nem dohányzik, ezekből sem lopott. — A pénz a megélhetésem­re kellett. Az utóbbi három hónapban ugyanis nem dol­goztam. Egyszer volt csak egy nagyobb fogásom, 60 000 fo­rint, abból egy alaposat totóz­tam, de csak öt tizenkettesem lett. Éppen rosszul fizetett. .. * — Múlt év december 22-én éjjel kaptuk a jelzést: betör­tek a város legközepén álló háztartási boltba. Eltűnt 14 000 forint körüli összeg. Gondol­tuk: régi ismerősünket is meg­kérdezzük, merre járt, mit csi­nált. Kidumálta magát, de at­tól félve, hogy házkutatás lesz nála. zsebre tette a pénz egy részét, a többit elásta. Ezt persze megtaláltuk, honnan van, nem tudta megmagyaráz­ni. Azóta mesél, mert 28 betö­rést elmondani, plusz a gép­kocsik, hát ehhez tényleg idő kell ... Alig van a városnak olyan közintézménye, ahova ne tört volna be. A vizsgálatunk folya­matban van.- Különös, hogy csak Mar­caliban követte el a betöré­seket. Itt van a csábitó, téli Balatonpart. . . Kerékpárral is könnyen elérhető.- Én kérem, csak Marcali­ban érzem jól magam! És mondom: csak azért követtem el a balhékat, hogy mozgas­sam a rendőröket. Illetve ha megharagudtam valakire. Nem veszel vissza dolgozni? Hát jó, okkor betörtem hozzá. Vagy felnyomtam a kocsiját...- Ezek szerint még vissza is lehet néhány balhé.- Csak egy-kettővel vagyok adós.. .- Hát most majd összegyű­lik egy kis pénze: a rabkeres­ménye. Mit vesz, ha szaba­dul? — Egy kerékpárt, természe­tesen ! M. A. vasárnapi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents