Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)

1989-01-15 / 15. szám

Hosszú út, Pécstől Románián és Spanyolországon át - Pécsig Grafikák hét színben Nádor Judit hazaért Nádor Judit grafikusmű­vész kiállítása nyílt meg szombaton a Pécsi Kisgalé- rióban. — Inkább tegezz, jó? — Miért, elfelejtetted ma­gyarul a magázást? — Szó sincs róla, én ma­gyar vdltam, és az is mara­dok, csók valahogy így szok­tam meg, akárhol éltem is.- Hol éltél eddig?- Először is Pécsett, itt érettségiztem, a Művészeti Gimnáziumban 1971-ben, Bi. zse János volt a tanárom. Felvételiztem az Iparművésze­ti Főiskolán, de átkértem magam Bukarestbe, mert a férjem, óki magyar volt, ott járt egyetemre. G'heorghe State-nél diplomáztam grafi­kusként. Hazajöttem, tanítót, tam egy évet a művészeti­ben, aztán férjhez mentem egy chileihez. — Itt ismerted meg? — Dehogy, Bukarestben. Egy fantasztikus ember. Még a Frey elnök idején jött ki Chiléből, Valparaisoban épí­tészetet tanult, de azt mond­ták, tanuljon filmezést, mert filmesként nézi a világot. Madridba ment, ott akkor imég Franco volt, Rodrigo összeveszett az egyetemmel, kulturális újságíró lett. Aztán egy fesztiválon Prágában megismerkedett egy szinész- szel, ő szerzett neki csehszlo­vákiai ösztöndíjat. 1968-ban jött a bevonulás, Rodrigo Magyarországra akart jönni, de csak akkor jöhetett volna. Fia menekült és a Chilei Kommunista Párt tagja. De nem volt az, ezért mehetett Romániába, mert akkor Ro­mánia nem ment be Prágá­ba. így ismerkedtünk meg. Chilébe meg már nem akart visszamenni, mert akkor ott már a Pinochet uralkodott. — Rodrigo menekült volt?- Nem volt menekült. Én sem akartam innen disszidál, ni, akármilyen hosszú ideig is tartott, míg a házasság­hoz és kivándorláshoz szük­séges papírókat megszerez­tük.- Hol éltek most?- Marbellóban, Malagától délre. Spanyolország drága hely, olajsejkek, jet-set élet, meg minden. De nem itt kezdtük, hanem északon. Először én festettem, a tér­iem fotózott, csodálatos volt, ■Je nem tudtunk megélni be­lőle. Aztán elkezdtem rajzol­ni, alkalmi, helyi rajzok vol­tak, eladtuk, gyűlt a pénz. Közben terhes lettem, haza­jöttem szülni, mind a két lány itt született, nemcsak azért, mert az anyám gyer- mekgyógyász, hanem, mert fontos, hogy magyarok legye­nek. Laktunk egy hegyi falu­ban is. ott kezdtem el sze­rigráfiával foglalkozni. Buka­restben ismerkedtem én ez­zel, de minthogy az eljárás alkalmas plakátok sokszoro­sítására, a tulajdonképpeni technikai megoldást titokként kezelték, nekem itt mindent ki kell találni újból. Most- már jól megy az üzlet. a férjem segít, hat-hét-nyolc színű grafikákat csinálok. Ha arra gondolsz, hogy New­York-ban egy Salvador Dali. grafikát véhetsz 80 dollárért, ükkor az én 60 dollárom egészen jó ár, nem igaz? — Mit csinálsz a szabad­idődben? — Festek: a grafikából csak megélek.- Hány nyelven beszélsz? — Spanyol, román, angol, és ha muszáj, német és olasz.- A gyerekek tudnak ma­gyarul?- Természetesen. Minden évben hazajövünk. Bár az idén egy kicsit nehezebb lesz. mert angol—spanyol is­kolába járnak, most felvet­ték a franciát is. És nyáron kezdődnek a táborok. Egyéb. 'ként ide akarnak jönni ta- mulni a pécsi Művészeti Szakiközépiskolába. Na, mit szólsz? Gárdonyi T. ______ * 1 B iró Páuid nem nogyulôlB Szegény férfiak? A nemek harca Rétesek és kalácsok kemencéből... mL A könyv egyik illusztrációja: Lakodalmas fözöasszonyok, kezükben a fonott perec, a „kuko- ris”. (Csurgónagymarton, 1950 körül). Somogy régi ételei Neve Biró Dávid, életkora 37 év, családi állapota nős, eredeti foglalkozása angol­német szakos tanár, szocioló­gus, az Akadémiai Könyvkiadó szerkesztője. Különös ismertető- jele volt 1982-ben: tanul­mányt .írt a Valóságba a ma­gyar férfiak hátrányos helyze­téről. A televízióban Szeg­vári Katalin készített vele in­terjút, ennek következtében kabarétréfák, paródiák hőse lett. A héten Pécsett, a Neve­lési Központban' tartott elő­adást.- Abban a tanulmányban, és a mostani előadásban is olyan tényeket, összefüggése­ket említett, amelyek azt bizo­nyítják: a nők társadalmi sze­repváltozása is közrejátszik a magyar lérliak magas halandó­ságában. Az állítás lelkeltette a nők tiltakozását, ez előrelát­ható volt. Miért nyilatkozott mégis?- Ügy gondoltam, köteles­ségem vállalni a konvencioná­lis véleményektől eltérő állítá­sokat a nagy nyilvánosság előtt is; ez akkor még nem volt annyira természetes, mint ma.- Hogyan emlékezik vissza arra, ami a tévéinterjú után következett?- A kabarétréfákat nem halgattam, nem néztem, nem vettem fel magnóra. Egyéb­ként én másról is írtam cikke­ket, könyveket, tanulmányokat: a szubkultúráról, az ellenkultú­ráról, az alternatív mozgal­makról, és nemcsak a nemek szerepéről.- A nemi sztereotipiák közé sorolhatjuk például azt is, hogy a házasságban élő ,,sze­gény lérlit" sajnálni kell?- Igen. Holott a statisztika kimutatta, hogy a lérliak szá­mára a házasság kedvező; a házas férfiak körében keve­sebb az öngyilkosság, alacso­nyabb a halálozási mutató. A férfi — a nőhöz viszonyítva -, többet profitál a házasság­ból, és ha abból kikerül, job­ban szenved, mint a nő.- Ha ez a véleménye, nem ertem, mivel ■ érdemelte ki a -nőgyülölö jelzőt.- Talán azzal, hpgy a másik oldalt is tárgyilagosabban vizsgáltam. A halandóság olyan társadalmi mérőszám, amely a világ minden táján alacsonyabb a kedvezőbb helyzetben lévő rétegek között. Márpedig Magyarországon a férfiak halandóságának rom­lása lényegesen nagyobb, mint a nőké. Magyarországon a férfinak a hagyományos sze­repnek kell megfelelnie: ideá­lis pénzkeresőgép legyen, állja meg a helyét a munkában, po­litizáljon, közvetítsen a család és a külvilág között. Ezt a fér­fiak is, a nők is elfogadják. A nők tradicionális szerepé­hez — a családi tűzhely őrző­je, az érzelmek szakértője, stb. -, viszont csatlakozott a munkavállalás és vele a tár­sadalmi közéleti szerep lehe­tősége. Ezzel csak a nők érte­nek egyet, a férfiak nem. Harc Ic-lyik a nemek között, olykor gátlástalanul és brutális meg­oldásokkal. A nőnek családi szerepe erős lavírozási lehető­séget ad, stabilizálja őt lel­kileg is, szociálisan is, gondol­junk a nöpárti családjogi tör­vényre. A rossz kapcsolatban a nő jobban szenved, de a válásból a nő gyakran megerő­södve, míg a férfi anyagilag, érzelmileg tönkretéve kerül ki.- Hogy kapcsolódik ez az általános értékválsághoz? — Századunkban nem a ha­gyományok vagy a belső er­kölcsi normák által irányított embertípus, hanem a kívülről irányított, gyökértelen ember­típus a jellemző. Az ilyen el­veti a kötöttségeket, intim kapcsolatai meglazulnak. Mind­ehhez Magyarországon helyi válság társul: egy nyugati mintájú fogyasztói társadalom igényei szerint szeretnénk él­ni, egy elmaradott termelési struktúra viszonyai között.- Hogy látja a ¡övöt? — Vissza kell térni a hagyo­mányos értékekhez: talán a vallás, talán a marxizmus hu­manista értékeinek segítségé­vel. De a jövőképből nem hagyhatók ki a természeti erő­források és azok felhasználá­sa, a gátlástalan fogyasztás, és fogyasztói mentalitás eluta­sítása sem. Végezetül: a nő- férfi ellentét nagyon fontos (a magyar társadalom leírásából nem is hiányozhat), ám sok­kal jelentősebb baj jelenleg a politika és a civil társadalom közti kapcsolat hiánya. G. T. Knézy Judit néprajzi könyve, Prósza, görhöny, dödölle (gánica), hájas „kráfli", „o'- gyas" káposzta, hosszitészta vagy „hosszikött". vert perec és rétesek . . . Ránézvést a ki rakatban Knézy Judit mosta­nában megjelent könyvének címére (Somogy régi ételei), hirtelenében ezek a tészta s más ételnevek tolakodtak elő bennem, ott töltött éveim em­lékei gyanánt. Elég gyakran megfordultam a megye apró falvaiban az idő tájt. Nehéz évek jártak, a tsz-szervezés után, az elin­dulás évei. Sok tisztes-szegény portán megfordultam, ahol bi­zony szűkösen éltek, ám ven­déget kínálation el nem eresz­tettek sehonnan. Gyönge gyomrú vagy bornemissza em­ber akár ha be se kopogtas­son e tájon, mert szíveslátás terén aligha versenyezhet So- moggyal akárki fia is. Szeret­nek kínálni, s akkortájt még eredetiben Ízlelhettem meg Knézy Judit könyvének néhány sajátos népi eledelét. Megis­merve sorban, hogy a prósza az lepény kukoricalisztből; a görhöny, lisztes-kultoricás po­gácsa, ami tepertős zsírral gyúródott egybe; az „orgyas" káposzta disznóvágáíkor ké­szült finom káposztaleves; a „hosszitészta" meg voltaképp bejgli kelttésztából,' amit pat­kóalakra gömbölyítve, kemen­cében sütöttek. Ahogyan a ré­teseket is. Egyszer a feleségem jó más­receptekkel fél óráig beszélgetett egy ri- nyakovácsi nénikével, hogy közben ellesse, hogyan készül „originálisán"' az a túrós ré­tes, amelyet mindig tepsiben tálalnak, s kanalat is adnak mellé . . . Ezt egyszer minden­kinek meg kellene kóstolni. Mert sehol olyan finomat nem tűdnek sütni, mint ott, a Ri- nya mentén . . . Ilyesmiről szól a Somogy ré­gi ételei, a néprajzkutató tu­dományos igényességével, tör­téneti áttekintésében, ám rend­kívül élvezetes stílusban, ol­vasmányosan, rajzokkal, fény­képekkel. S mielőtt bárki visz- szarettenne a nehéz, fűszeres, zsírozóban se szegény laktató ételek csábításaitól, sietek közreadni a szerző szándékát: „Ahhoz, hogy kedvező mó­don alakuljon át táplálkozá­sunk szerkezete, azaz étkezé­sünk egésze korszerűbbé, egészségesebbé váljon, tud­nunk kell — a jelen eredmé­nyeinek ismerete mellett - helyesen meríteni a hagyomá­nyokból is" - írja Ajánlásá­ban, történeti példával is alá­támasztva. hogy a „reform­konyha", a modern táplálko­zás nem napjaink találmánya: „A XVIII. század folyamán több halat, vadat, egyáltalán több húsfélét, többféle mezei, erdei és vízinövényt, tejtermé­ket fogyasztottak, mint a XIX.- század második felében." Ek­kor ugyanis a kedvező gabo­nakivitel okán kiterjedt búzo­és rozstermelés több kenyér- és tésztafélét juttatott az asz­talra; a táplálkozás egysikúbb lett. Könyvében a szerző több, mint 220 receptet is közöl. Közöttük azokat is, amelyek városi hatásra csak kb. a szó zadelőtól váltak ismertté fa­lun, és számos olyat, amely­nek az őse már a középkor bon közkeletű étke volt a so­mogyi emberngk. W. E. r „Eles anya­nyelvűnk” Isten malmai lassan őrölnek, hisz' a magun­kéra hajtjuk a vizet. Ahol csak látszatot kel­tenek, ott elalszik az ér­deklődés. Ha nem oktatják a becsületet, nem becsülik az oktatást sem. Van, akinél a szellemi munka kimerül a megjele­nésben. Minek a több fény, ha semmi sem dereng. A gazdagság bankjegy, a szegénység sorsjegy. Az ellenség a mondá­saidat, a barát az ellent­mondásaidat bírálja. ■■ Panorama ü¡________________________­A férjhez menés művészete Linda McCa.rtney (képün­kön) nem különösen jó gi­táros, de énekesként és szí­nésznőként sem ostromolja az egeket. Viszont ő Paul McCortney-né. Sztálin uralkodik A mai orosz szépirodalom lassan képtelen felvenni a versenyt a sztálinizmusról szóló és eddig fiókokba zárt dokumentumírásokkal, mert az igazságra kíváncsi olvasók csak azokat olvas­sák. Mihail Prorokov a Li- tyeraturnaja Gazetában fel­teszi a kérdést: „Mi lesz, ha kiürülnek az íróasztalok fiókjai?" A nő szívét- ki ismeri... A svéd asszonyok is szé­pen összeválogatják a fog­lalkozásukat. Louise von Schwerin fiatal svéd grófnő 1950-ben elment a SAS lé­gitársasághoz utaskisérönek. De megunta és beiratkozott az egyetem művészettörté­nész szakára. Most jelent meg a svéd festészet utolsó száz ' évéről szóló kötete. Utána kiállítótermet nyit. ötödik foglalkozását jelen pillanatban még nem tud­ja előre. Drakula: Vlad Dracula? A dán Skanorama maga­zin Romániában felvett hosszú írást közöl Drakulá­ról, a rémfilmek szörnyéről. Bemutatja Vlad Dracula ro­mániai emléktábláját, mely szerint nevezett férfiú 1431 és 1435 években román nemzeti hős volt. vasamapi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents