Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)

1988-12-12 / 345. szám

19M. december 12., hétfő l Dunántúlt napló 3 Pártértekezlet a Mecseki Szénbányáknál Szavaz a tagság a Mecseki Szénbányák pártértekezletén Deák László lett ♦ a pártbizottság titkára Az a kifejezés, hogy kritikus és önlkritilkus volt o Mecseki Szénbányák szombaton meg­tartott pártértekezleten, nem jellemzi kellőképpen o tanács­kozás hangulatát. A reggeltől késő délutánig taró vita részt­vevői ugyanis nemcsak fölöt­tébb élesen bírálták a nagy- vállalatnál kialakult politikai, vezetési gyakorlatot, mondván — a megújulásnak elsősorban a vezetésen belül kell végbe­menőre, hanem jó néhány szo­katlannak tűnő kérdést is meg­fogalmaztak hozzászólásaik során. S bár ezek többségére mór ott, a pécsi József Attila Művelődési Központban meg­tartott tanácskozáson körvona­lazódtak az adható és adandó válaszok, azért a fennmaradó, s lelkiismeretvizsgálatra kész­tető többivel az újonnan meg­választott, s jelentős mérték­ben megújult 40 tagú pártbi­zottságnak is foglalkoznia kell. Mire használtuk fel a szo­cialista brigádokat? Mire ve­zetett a hatalom központosí­tása? Hogyan neveltük ki a munkásarisztokróciát? - sor­jázták a kérdések, melyek 'hal­latán — legalábbis hangosan — senki nem háborodott föl. Volt, aki a párttagság véle­ményének huzamosabb időn át történt figyelmen kívül hagyá­sáról beszélt, s olyan is volt, áki egyértelműen úgy fogal­mazott, hogy a vezetés felélte már a tagság bizalmát és jó­indulatát. S bár a bíráló meg­jegyzések áradatában az is el­hangzott, hogy a Mecseki Szénbányáknál sem követtek el több politikai hibát, mint másutt, meg kell jegyeznünk, hogy azákért aligha csak az önként léköszönt pártbizottsági titkár, dr. Gábor János lett volna felelős. A pártértekezle­ten egyébiránt éppen ő mond­ta ki elsőként, hogy a rossz gyakorlattal a jövő érdekében bátran szakítani kell. A dolgozók többsége egyéb­ként a pártot tartja felelősnek a vállalatnál kialakult, közis­merten rossz helyzetért, de — és ez egyértelműen kitűnt a szombati pártfórumon is - a változást, a holtpontról történő elmozdulást, a kedvező folya­matok serkentését is a párttól várja el. Hogy a párttagok (persze nemcsak itt) vajmi ke­veset tudtak a pártvezetés és a korábbi gazdasági vezetés közötti véleménykülönbségek­ről, s hogy a testületek mun­káját az apparátus tevékeny­ségével azonosították, az nyil­Pártértekezlet a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja o Mecseki Ércbányászati Vállalat pártértekezletén Tettekben megnyilvánuló megújulást mutatást, kiállást, határozott tetteket kíván a párttagoktól, tettekhez viszont nyugodt lég­kör kell, ami egyenlő most a bizalommal. A párttagság je­lentős hányada viszont önbi­zalmát vesztette, mert óhatat­lanul is felelősséget kell vál­lalnia olyan döntésekért, ame­lyekben valójában nem volt része.--Többen kitértek a pórtde- mokrácia és a tisztségviselők felelősségének, alkalmasságá­nak összefüggésére. Volt, aki kimondta: demokratikus legyen a határozathozatal, s centra­lizmus érvényesüljön a végre­hajtásban. Mások a felelősség érvényesítése garanciáinak sür­gős kiépítését szorgalmazták azt hangsúlyozva, hogy a ve­zetők szolgálatnak tekintsék a megbízatásukat, s ne hatalom­nak. Két indítvány is elhangzott arról, hogy legyen megyei pártértekezlet, ha a megye párttagságának nagyobb há­nyadát adó Pécs városban és a két bányavállalatnál ennek szüksége mutatkozott. (Bár ez az érvelés pont ellentétes kö­vetkeztetés alátámasztására is alkalmas.) A vitában felszólalt Dániel Pál is és ismertette az Ipari Minisztérium álláspont­ját: meg kívánja tartani a mecseki uránbányászatot, s mindenképpen időt szeretne hagyni a vállalatnak, hogy az állami támogatás jelentős há­nyadának felváltására csök­kenthesse az önköltségét. Dr. Jerszi István, a megyei pártbi­zottság elismerését tolmácsol­ta MÉV kommunistáinak. Ki­tért a megyei pártértekezlet kérdésére is. Utalt arra, hogy a megyei párttestület az or­szágos gyakorlatot megelőzve az utóbbi évben olyan mérték­ben megújította munkamódsze­reit, munkastílusát, testületi összetételét, amely nem tenné indokolttá ilyen célú megyei értekezlet összehívását, s ez- idáig ilyenre nem is mutatko­zott jelentős igény. Ám ennek ellenére a megyei pártbizott­ság ma is nyitott kérdésnek tekinti a megyei pártértekezlet összehívását. A vitaösszefoglalók után a MÉV pártértekezlete úgy dön­tött, hogy az állásfoglalás-ter­vezetet dolgozza át a javasla­tok szerint a szerkesztőbizott­ság, s Így kerüljön újfa alap­szervezeti vitára. A továbbiak­ban a küldöttértekezlet több­ségi szavazással úgy határo­zott, hogy javasolja megyei pártértekezlet összehívását. A személyi kérdések körében ket­tős jelölés utón titkos szava­zással Varga Mihályt, a vál­lalat vezérigazgatóját delegál­ták a megyei pártbizottság tes­tületébe. Végezetül - mivel a bizalmi szavazásra is volt in­dítvány — a pártértékezlet megerősítette a 44 tagú párt- bizottság azon 11 tagját, akik nem az üzemekhez tartoznak. A többi 33-at már az üzemek­ben megerősítették tisztségük­ben. A MÉV Pártbizottságának titkára továbbra is Kovács Ist­ván. Dunai Imre ván a kialakult helytelen mun­kastílussal is magyarázható. A tanácskozáson sok szó esett a Mecseki Szénbányák gazdaságos működtetésének lehetőségeiről, s orról is, hogy a párt-, illetve gazdasági-mű­szaki vezetésnek meg kell ta­lálnia egy új típusú együttmű­ködés kapcsolódási pontjait. Az e témával foglalkozó hoz­zászólásaik azt is bizonyították, hogy bár a vállalat felszámo­lásának réme továbbra is fe­nyeget, azért a gazdálkodás­nak még mindig vannak moz­gósítható tartalékai. Mind­ezekkel együtt a nagyvállalat vezetői a sok rossz lehetőség közül csak a még némi re­ményt adó kevésbé rosszat választhatják akkor, amikor stratégiai 'kérdésekben a kö­zeljövőben véglegesen állást kell foglalniuk. — Magyarázkodással ne le­gyen helyettesíthető az ered­mény — hangzott el annak kapcsán, hogy a Mecseki Szén­bányáknál hosszú ideig jel­lemző volt a külső körülmé­nyekre történő hivatkozásomért- az egyik felszólaló kifejezé­sével élve — ennél a szinte minden értelemben túlmérete­zett vállalátnál gyakorlatilag ismeretlen fogalom volt o de­centralizáció, s a gazdasági- pénzügyi válság erkölcsi vál­sággal is párosult. Pedig, s ezt már a vita egy másik részt­vevője mondta, mások munká­ját irányítani csak megfelelő erkölcsi magaslatról lehet. Sok bírálat érte a pórtérte- kezleten a káderpolitikát. El­hangzott például, hogy a sze­mélyiségek varázsába vetett bizalom a korrupció, a protek­ció és a cinizmus útvesztőjébe vezetett, hogy ne az ismeret­ség, a barátság, a méltányos­ság, a beosztás és az ivócim- boraság, hanem a rátermett­ség és az elvégzett munka le­gyen az értékelés, a kiválasz­tás legfőbb szempontja, s hogy a párt feladata -az ezt szol­gáló őszinte légkör megterem­tése a nagyvállalatnál. Jó programra, hatékony szer­vezetre, és azt működtetni ké­pes személyekre van szükség — hangzott el. S mivel az új feladatok megvalósításához az új vezetőségnek új módszerek­re is szüksége lesz, a forma­lizmusok számának csökkenté­se aligha halogatható tovább. Sokakat meglepett például, hogy a hosszúra nyúlt pártér­tekezleten, ahol több felszóla­lónak rövidítenie kellett mon­dandóját, a mandátumvizsgáló bizottság semmitmondó jelen­tésére mégis volt idő. A vitá­ban így is huszonketten kap­tak szót: Deák László, az MSZMP KB tagja, dr. Gelsz Mihály, a megyei pártbizottság titkára, Czipper Gyula, az ipa­ri miniszter helyettese, Gön- döcs János, Biró József, Jamb- ricsek József, Bálint' István, Kirsching János, Balassa Mi­hály, Doszpod Zoltán, Vass László, Vass Dénes, Juhász István, ÍBrandt Tibor, Krauter György Jankai Béla, Magda Imre, Oláh Tibor, Telek Zoltán, Lallerton Győző, Pásztor György és Kóré Ferencné. Ab­ban valamennyien egyetértet­tek, hogy a gazdasógi^kilá- balás lehetőségeit, éppen a gazdasági környezet állandó és nehezen 'kiszámítható vál­tozásai miatt úgymond házon belül kell megtalálni, s abban is, hogy le kell végre vetkőzni a pártélet túlhaladott játék- szabáyait, hogy meg kell ta­gadni a sztálini modellt. A Mecseki Szénbányák 2363 kommunistáját képviselő kül­döttek a pártértékezlet végén határozatot hoztak személyi kérdésekben is. A vállalati pártbizottság titkárává Deák Lászlót, titkárhelyettessé pedig ismét Zentai Józsefet válasz­tották meg, jelentős többség­gel. A megválasztott pártbi­zottsági titkár túl azon, hogy biztosította a jelenlevőket min­den erejének és tudásának lat- bavetéséről, azt mondta, hogy ha képtelen lenne megbirkóz­ni az előtte álló feladattal, akkor azt be fogja vallani, s adott esetben ugyanezt várja más tisztségviselőktől is. Mivel dr. Gábor János lemondásával a személyi megújulásnak kí­vánt teret nyújtani, megkér­deztük Zentai Józsefet, akit ismételten jelöltek és megvá­lasztottak, hogy nem érezte-e úgy, hogy esetleg neki is félre kellett volna állnia. Kérdé­sünkre elmondta, hogy az ő fejében is megfordult a gon­dolat, de végül, a politikai murtka folyamatosságának biz­tosítósa érdekében vállalta a jelölést, és a megbízatást. „A párt vezetésével, a de­mokrácia és a reformok útján a szocializmusért!" - ez a jel­szó állt az elnökség asztala és az előadói pulpitus mö­gött a Mecseki Ércbányászati Vállalat szombati, közel 9 órán át tartó pártértekezletén. A vállalat kommunistái képvise­letében jelen lévő 110 küldött tanácskozása összességében a jelmondat szellemében zajlott. A küldötteken kivül a vállalat központjában rendezett érte­kezleten részt vett 22 meghí­vott is, köztük Dániel Pál, az Ipari Minisztérium Pártbizott­ságának titkára, a vállalati fel­ügyelőbizottság elnöke és dr. Jerszi István, az MSZMP Bara­nya Megyei Bizottságának tit­kára is. A pártértekezlet na­pirendjén a vállalat politikai, gazdasági helyzetének elemzé­se, a jövő feladatainak meg­határozása szerepelt. A tanácskozás elején az írá­sos vitaanyagot Kovács István, a MÉV Pártbizottságának tit­kára egészítette ki szóbeli be­számolóval. A pártbizottság munkájáról szóló értékelések alapvetően pozitív csengésűek. Ugyanakkor a politikai helyze­tet ellentmondásosnak, érték­zavaroktól terhesnek minősítet­te a beszámoló, de azzal együtt is azt állapította meg, hogy általában fegyelmezett gazdasági munka folyik a vál­lalatnál, s a politikai munka sem került válságba. A jövőre nézve a pártdemokrácia erő­teljes növelését szorgalmazta, a nyitottságot minden új iránt, ami a szocializmus ügyét elő­reviszi, s arra is rámutatott egyben, hpgy a megújulási készség egyetlen értékmérője immár csak a cselekvés lehet. Varga Mihály vezérigazgató a vállalat gazdasági helyzetét, mint a további szükséges fej­lődés kiindulópontját elemez­te. Megállapította, hogy a MÉV a nehezülő külső-belső feltételek ellenére teljesítette a feladatait. Nem kerülte meg azt a tényt sem, hogy a vál­lalat így is jelentős állami tá­mogatásban részesül, s hogy gazdaságpolitikai tendencia az állami támogatások radikális csökkentése, ami alapvetően új követelmények elé állítja a MÉV-et. Bejelentette, hogy 1989-ben magyar és szovjet szakemberek vizsgálják majd közösen a vállalat gazdasági­pénzügyi helyzetét, de ez a vizsgálat nem szanálásra irá­nyul, következtetései viszont meghatározóak lesznek az ál­lamközi szerződés 1993-as le­járatáig. A vezérigazgató a jövő legfontosabb feladatának jelölte meg az olcsóbb fém­kitermelés megoldását Etzel együtt a mindenkire követke­zetesen érvényesítendő telje­sítményelv és fegyelmezett munka követelményét. A szo­ciálpolitikai témák között a lakáshelyzet javítását emelte ki első helyen. Bejelentette, hogy a következő három évben mint­egy 900 lakásigény teljesítésé­nek feltételei teremthetők meg. A vitában 23-an szólaltak fel: Völgyi Gyula, Kurucz Ist­ván, Soás Emil István, Varjú László, Harsányi József, Lukács Imre, dr. Majoros György, dr. Patla Károly, Hágenthurn Jó­zsef , Gönczör Zoltán, Szűcs Zoltán, Krampol György,, Ba­ráti Zoltán, Wéber Béla, Pe- reczes András, Egry Róbert, Tóth István, Gyulai Sándor, Pinczés Miklós, Csikós László, Lakatos Zoltán, valamint Dá­niel Pál és dr. Jerszi István. A vita szerteágazó volt, mégis kimutatható benne né­hány főáramlat. Leginkább a kutatók foglalkoztak a gazda­sági helyzettel, javításával. Onköltségcsökkentő szándék­kal hangzott el javaslat a kis- mélységű kutatások vállalati stratégiába állítására, az infor­matika alkalmazására, s volt, aki arra mutatott rá, hogy leg­inkább a dekonjunktúra idején szükséges nagyobb eszközöket fordítani a kutatásokra. Töb­ben kitértek a mecseki urán­bányászat perspektívájára. Sürgették a kormányzat erre vonatkozó szándékának kinyil­vánítását, illetve azt, hogy a vállalat gazdasági és politikai vezetése ezt a dolgozói igényt ne csak jelezze, de határo­zottan képviselje is. Az általá­nos gazdasági helyzetre is vo- vatkozott néhány észrevétel. Felvetődött például, hogy a kormányzatnak egymástól idő­ben is elhatároltan kellene ki­alakítania a közgazdasági sza­bályozókat és a tárgyévi fel­adatokat: kevesebb lenne munkájában az ötletszerűség, amelynek kiszámíthatatlansá­gát szinte valamennyi vállalat nyögi. A fiatalok nemcsak a sanyarú lakáshelyzetet emle­gették fel, de a forgalmi adó furcsaságai ellen is tiltakoztak a gyermeknevelési költségek növekedésével összefüggés­ben. Szóba került a KISZ sze­repének új felfogása is: nem irányított, hanem a párt stra­tégiai szövetségese kíván len­ni. Természetesen a leggazda­gabban árnyalt áramlata volt a vitának a párt megújulásá­nak kérdésköre, megvalósítá­sának feltételrendszere, illet­ve akadályozó tényezői. Meg­fogalmazódott olyan vélemény is, hogy ma a helyzet példa­Ferling József Új lapáraink január elsejétől: hétköznap 4,30 — szombaton 5,30 Ft. A havi előfizetési díj viszont 105 forint. Aki előfizet, az tehát két lapot ingyen kap! Dunántúli napló

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents