Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)
1988-12-11 / 344. szám
1951-ben a pécsi fiatalember nekíuűgott a nagy világnak Idegenlégiósként harcolt Vietnamban „Megvolt mindenünk, de unatkoztunk...” Asszonyok sírnak az elpusztult otthonuk romjai mellett, azt követően, hogy az utóbbi 80 év legsúlyosabb földrengése pusztított az Örmény SZSZK északi területén. A december 7-i természeti csapásnak több ezren, de lehetséges, hogy több tízezren estek áldozatul. MTI-telefotó, DN Megjósolható-e a földrengés? A tegnap esti műsor után Feszültebb a nézőtér Rövid beszélgetés Koncz Zsuzsával Tegnap, szombaton este megint milliók élvezték a képernyő előtt Koncz Zsuzsát, énekművészetét, gondolati hatását, egyáltalán a „Koncz Zsuzsa műfajt”. Ez a műfaj szép — ének-zenei szabályszerűségében is szabálytalan, mert egyszeri, konczzsuzsás. A tegnap esti műsor rövid, ún. háttérbeszélgetése során kérdeztük tőle: — Most, 1988 végén milyen az ifjúság közérzete? — Feszült! Az ismert gazdasági okok, aztán az egyetemisták nyugtalanságai érződnek, igaz, közönsége válogatja, ahogy ez mindig lenni szokott. Általában az én közönségem, különösen, ha a nézőtér. egységes, tehát mondjuk' kizárólag egyetemista fiatalokból áll, akkor nagyon átsüt a nyugtalanság. Hogyan mutatkozik ez meg az ének- és zenei igény tekintetében? — Jobban élvezik, jobban megtapsolják, sőt közbekiáltásokkal jobban is kérik az olyan dalokat, amelyek szövege feszültebb gondolatokat hordoz. Például a „Miért hagytad, hogy így legyen?" vagy a „Kertész leszek" címűt mostanában igen gyakran kérik. — Egyébként mi újság? — December 19-én fejezem be ezt a mostani koncertsorozatot, amit hazai nagyvárosokban, és budapesti egyetemistáknak rendeztek. Utána? Az Egyesült Államokba, majd a Német Szövetségi Köztársaságba, onnét pedig az NDK- ba megyek, hogy koncertet énekeljek. Tárgyalunk egy római tévéfelvételről is, és hót dolgozni kell az új nagylemezemen! — Ezzel az új lemezzel mit üzen a hallgatóságának? — Ebben az izgalmas korszakban a dalok üzenete egyelőre maradjon titok. Földessy D. Légion étrangére.- Embert ölt? ...- Úgy szemtől-szembe, kézitusában nem. De amikor a monszun idején föllángolt a háború, nyakig vizben-sárban- lucsokban lőttek bennünket, lőttünk mi is ... Akkor a kérdés így hangzott: vagy én, vagy te. Kovács Elemér nyugdíjas vá. jár, lakásában megannyi emléktárgy, a nappali kellemes melegében, kandalló mellett próbáljuk a múltat egy időre az emlékezet síkján visszahozni. Várom, hogy a modern vonalú telefon megcsörrenjen. Nagy kaland volt, azt meghiszem. Állomásai: Trieszt, Marseille, Oran, Sidi-Bel- Abbes, Hanoi. Kovács Elemér 1951 -ben ipariiskolás volt; egy délután megszólította osztálytársa:- Nem jössz a légióba?- De. Estére már Márton Bélával és Somogyi Jánossal Borjádon voltak, aztán hajnalban átsétáltak Jugoszláviába. Olyan egyszerűen és könnyen, hogy ezt a szomszéd elhárítások sem hittték - ugye abban az időben! -, s vagy három hónapig próbálták kiverni belőlük az igazságot: ti biztosan kémek vagytok! Ez volt az első „légiós-kiképzés". Aztán egy fakitermelésen dolgoztak, s onnan némi élelemmel indultak tovább, Olaszország felé.- Bújva, a hegyekben — mondja. - öt nap alatt ha két emberrel találkoztunk. Mígnem eqy hegycsúcsról lenézve, alattunk Trieszt. Itt könnyebb volt átjutni; egy vízmosásban lecsorogtunk ... Három menekülttábor, tele magyarral. Megvolt mindenünk, de unatkoztunk. Egy fényképet mutat: a három fiú egymást átkarolva az Adria partján. Ezt a képet küldte haza első életjelként az édesanyjának, aki — az apa meghalt — egyedül nevelte. Hátára írva: „Drága jó édesanyámnak, a csavargó fiától ...” A francia idegenlégióba a lágerben léptek be; egy magyar származású légiós őrmesterrel utaztak Marseille- be, öt évet írtak alá, egy kikötéssel; ebből kettőt Vietnamban kell lehúzni. Komoly orvosi vizsgák után ketten megfeleltek - Somogyi János Ausztráliában kötött ki. — Igen kemény kiképzést kaptunk - meséli. - Nem anyámasszony katona módra. Akadt erőltetett menet és soha nem felejthető rohampálya. Három, hónap iszonyat. ‘'Aztán be egy hajóba, s 36 nap után Vietnam. — A rizsföldek között 3-5 kilométerre egy-egy erőd. Úgy 160-200 emberrel. A központi erődből ágyúkkal be volt lőve a terep; mi a falvakba jártunk ki ellenőrizni. A francia reguláris hadsereg és az idegenlégió. Ez utóbbi főleg németekből állt, de magyarokon, cseheken, lengyeleken, oroszo. kon kívül szinte minden náció. Még négerek is ... Éjjelente nyakig érő vízben adtunk biztosítást. És ütközet - ütközet után. Azt a néhány falut, amit a vietnamiak elfoglaltak, egy-egy nagyobb of. fenzívával visszafoglalni.- Öröm ...- Alig. Néha szívfacsaró honvágy, vagy csak annyi: el innen . .. Esténként hangszórókon hallgatták az ellenséges propagandát: ‘ Fiatalok! Hagyjátok ott az idegenlégiót, gyertek át! Nem a ti háborútok ez! Meghalni okartok? — Döntöttünk: átmegyünk. Márton Bélával megindult az erődtől kifelé. Volt ott egy tó; mintha fürdeni mennének. A zsebekben g rá nóták. Egy idő után aztán kiabálni kezdtek az erődből, hogy vissza, majd lőttek gránátvetővel. Túlélték. Az első vietnami faluban éppen abba a házba kopogtattak, ahol a helyi kiképzőbázis volt. Ott is nagyon megijedtek: már itt vannak a franciák? ... — Kiraktuk a gránátokat a zsebből, erre megnyugodtak. Ismét láger; voltunk ott vagy ezren is, aikk átmentek. Szintén megannyi náció. 1955 nyarán már ismét Pécsen. Elmosolyodik: — Bevittek az AVH-ra, gondoltam, megint egy verés jön. De rövid kihallgatás után csak annyi: „No, fiúk, most meséljetek...!” És mi meséltünk. Kovács Elemér tüke pécsi; Pécsbányán, majd Istvón-ak- nón dolgozott. ötvenhatban meg sem fordult a fejében, hogy újrakezdje, nekivágjon a világnak. A nagy kalandontúl. már a bölcsesség mondatja vele: „Nem bánom, hogy megtettem. Sokat láttam, tapasztaltam, olyan helyekre is eljutottam, ahova sohase juthattam volna. Vagy maga nem így gondolja?” Kozma Ferenc Kínában már 1900 az előrejelzéssel Közhely: ha közelünkben történik egy jelentős baleset, az jobban foglalkoztató téma, mintha százakat, ezreket áldozatul követelő katasztrófa következik be tőlünk több ezer kilométerre. Néhány éve a Bo- laton-felvidéket megrázó földrengés, vagy a Gellért-hegy Dunába omlását kilátásba helyező jóslat, szinte mindenkit foglalkoztatott nálunk; pedig áldozatok nem is voltak, illetve a jóslat tévesnek bizonyult. A legutóbbi, november 7-i kínai földrengés, omely 939 áldozatot követelt, néhány híranyagban megjelent a tömegtájékoztatásban, de nem tapasztalhattuk, hogy beszédtéma lett volna valahol is. Igaz, ez a földrengés az áldozatok számát tekintve az utóbbi három évtized legpusztítóbb földrengéseinek húszas listájára sem kerülhet fel, de Kína történetének legnagyobb természeti katasztrófáinak sorába se. Az ilyen katasztrófák nyomán mindig felmerül a kérdés: lehetséges-e a földrengéseket előre jelezni, legalább az életeket menteni, ha anyagi javakat nem is lehet? Létezhet-e pontos jóslás? A pontosságnak itt különös súlya van, hiszen a földrengéssel potenciálisan veszélyeztetett területeket már nagyjából felmérték: a Föld aktív szeizmikus területeinek csapás menti össz- hosszúsága minimum 60 000 kilométer. Emberek tízmilliói élnek ma olyan területeken, ahol a pusztító földrengés bekövetkezése biztosra vehető, csak éppen az a kérdés, hogy mikor? Térben és időben előre behatárolni egy földrengést, tehát előre megjósolni még elég nagy hibaszázalékkal lehet. A földrengéseket törvényszerűen megelőző feszültség- felhalmozádási folyamat kétségtelenné teszi a rendellenes változások létezését. A probléma egyaránt mutatkozik ezek éve próbálkoznak mérhetőségében, értelmezhetőségében, illetőleg abban, hogy a megfigyelések folyamatos, évtizedeken át tartó végzése mekkora gazdasági, szellemi kapacitást kíván. Ugyanakkor reális az esély: az előrejelzők könnyen a farkast kiáltó pásztorfiú példázatának felelnék meg esetleges téves riasztásai. Viszont vannak hírek arról, hogy szovjet kutatók a föld mélyéből a földrengések előtti időszakban kipréselódött gázok intenzitásának mértékéből elég pontosan következtetnek már a rengések időpontjára: másfél hónappal korábban be tudják határolni nagy valószínűséggel azt a 7—10 napos időszakot, amikor a rengés kirobbanása várható. Egy magyar kutatónő ez idáig tudományos eretnekségként kezelt teóriája szerint a közeli égitestek egymásra hatásónakki- vá'ltó szerepe van a földrengéseknél. Néhány jóslata Japánra vonatkoztatva meglehetősen pontosnak bizonyult. Visszctérve Kínára: itt foglalkoznak talán legrégebben a földrengések előrejelzésének problémájával. Az első ilyen jellegű készüléket 1900 évvel ezelőtt készítették. Azóta is sokat tesznek az előrejelzések megszervezéséért. Több mint 5000. megfigyelőállomást hoztak létre. A figyelmük kiterjed a földkéreg mozgására, a kutak vízszintjének változására, de még ez áltatok viselkedésének tanulmányozására is. Nem újdonság: jó néhány állatfaj több órával előbb megérzi a földrengést, s menekülni próbál. A kígyók például a téli álmukat is megszakítják és előbújnak, a patkányok önkívületbe esnek. Ilyen komplex megfigyelés alapján 1975 februárjában sikerült is Kínában egy hatalmas földrengés veszteségeit jelentősen csökkenteni. D. I. Az idegenlégió mundérjában Talán még egyet sem hagytam ki a rádió Vasárnapi újság című műsorából most már több mint egy éve, pedig Jó korán kezdődik, reggel hatkor a hét hetedik napján (előfordult, hogy telefonébresztőt kértem miatta), szóval szeretem ezt a nagyszerű — mondhatom, hogy riport?-műsort —, mert izgalmas,. érdekes, és mert mindenekelőtt igaz tartalmáért. Hűségesen követi az anyaországba szökött erdélyiek sorsát, akik közül néhányon most nem a romániai állapotkoról meséltek, I hanem itteni tapasztalataikról. Pirultam... Egy mérnök meséli: „Családommal élek egy kis lakásba, örülünk, hogy ez is • van. Dolgozhatom, majd lassan rendbe jövünk. Egyik nap hívók szerelőt, mert a gázkonvektor elromlott. Szétszedi, látom, gondos munkát végez. Kínálom konyakkal, elfogadja, beszélgetünk, kiderül, honnét érkeztünk ... Felháborodik, félbehagyja a munkát, összeszedi a szerszámokat és kijelenti: én egyetlen erdélyinek sem leszek a kiszolgáló kutyája...! És lelép ..." Ég az arcom. Felötlik bennem egy Viülye gondolat: ha én lennék a király széphazámban, ezt a szerelőt úgy kirúgnám, hogy a lába sem érné a földet. Egy asz- szony mesél most a riporternek: „Pestre kerültünk, de mindjárt kaptunk egy ajánlatot, az alföldi tanyavilágban valaki adna számunkra munkát, jól meg is fizeti. Lementünk családostól, de előtte kértünk ismerősünktől ezer forintot, hogy ne legyünk fillér nélkül. A tanyán dolgoztunk fél évig. Kétezer csirkét neveltünk a gazdánál, de volt néhány szerződéses borjú és vagy tucatnyi sertés is. Mi nem rélünk a munkától, dolgoztunk. Kaptunk ellátást. Pénzt semmit. Ismét kértünk még egy ezer forintot kölcsön, hogy visz- szajöjjünk a fővárosba. Pénzbeli fizetség nélkül nincs élet. Hiszen csak az van, amit rajtunk lát. Egy öltö- zetnyi ruha ...” A kapzsi tanyasi gazda módszere egyáltalán nem újkeletű. Tudom, most sokan felszisszennek, de azért elmondom, a negyvennyolc-ötvenes évek kulákhistóirákra emlékezve: alaptalanul, gonosz módon tették tönkre és hurcolták meg a kuláknak minősített jóravaló parasztokat, akik saját erejükből, okosságukból gyarapodtak, uramisten, gazdagodtak. De voltam olyan „kulákportán”, ahol a béres-cseléddel lett volna némi beszélgetésem: kint találtam az istállóban, a szénaledobó melletti prics- csen üldögélve. Húsz év körüli fiatalember volt, kinézett ötvennek, elnyűve, analfabétán. Még soha nem aludt rendes ágyban, kivéve gyermekkorát. Ebédjét télen a konyhában, nyáron a pitvarban fogyasztotta el. Pénzt csak nagyobb ünnepek előtt kapott, néhány fröccsre valót. Hajnaltól késő estig dolgozott. Egy fes- lett lópokróccal takarózott. Háromévenként a gazdától kapott egy vadonatúj ceig- nadrágot és a gazdától levetett inget néha, vagy egy vastagabb viseltes kabátot. Nem ő volt az egyetlen, aki így élt a nagygazdák udvarában... A fentebb említett erdélyi család csak fél évet dolgozott kint a tanyán fizetség nélkül... Az ember porigalázása — kimondom- kizsákmányolása hát még mindig nem múlt el . . . A héten egy másik műsort hallgatok, fellép egy — mások szerint eléggé közismert- popénekes(?). Gitározik és közben énekelve sorolja az erdélyi városok nevét, például Kolozsvár . . . Arad . ■ . Marosvásárhely . . . satöbbi. Elnyújtott hangon, mindenféle összekötő szöveg nélkül, csak a városok nevét . . . Értem én mi a szándék. Fölpiszkálni a hallgatóságban az indulatokat az elveszített erdélyi városok címén. Düh fog el. A rosszízű propaganda miatt. A közönség természetesen tapsol. Bejött a taps. No persze. A taps és az olcsó siker akkor is bejön, ha a pódiumon valaki alól kirántják a széket és a földre zuhan ... Aj előadó és a közönség színvonala ezen a ponton találkozik. Gyönyörű. Panoráma I love Gorbi I love Gorbi! Vagyis: Szeretem Gorbacsovot. Nyugaton 1— és már idehaza is! __ sok f iatal békebarát hord ilyen feliratú jelvényt. A Time magazin pedig így hirdeti a Bizalmas életrajz című, Gorba- csovról szóló angol nyelvű könyvet: „Az év embere, az év könyve I" Álom, álom. *. Nagy sikerrel játsszák az Egyesült Államokban Leonard Nimoy rendező: A jó édesanya című filmjét. A történet: tizenéves 'kislány (Asia Vieria) furcsa álomból riad fel, s bemegy a fürdőszobába, ahol anyukája mezítelen szeretőjére lel. Anyukája (Diane Keaton) ugyanis frigid házasságban él apukájával. Anya és leánya álmodozó beszélgetésbe kezd, nem írjük le, miről! 4 vasárnapi
