Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)
1988-12-07 / 340. szám
1988. december 7., szerda Dunántúli napló 5 pártértekezlete előtt Személyi kérdések a szénbányák Beszélgetés a jelölőbizottság elnökével Amikor a Mecseki Szénbányák Pártbizottsága a tagság túlnyomó többségének igénye alapján vállalati szintű pártértekezlet összehívása mellett döntött, ebben a határozatban a testület teljes személyi megújulásának lehetősége is benne foglaltatott. A 41 tagú testületből 35-en delegálás révén kerültek be az MSZMP Mecseki Szénbányák Bizottságába, a fennmaradó hat hely betöltéséről viszont a december 10-i pártértekezlet küldöttei döntenek majd. így mindenekelőtt a bizottság titkárának és titkárhelyettesének személyéről. A javaslattétel előkészítésére kilenctagú jelölőbizottság kapott megbízást. — Munkánk valójában csak szombaton fejeződik be. ugyanakkor eddigi vizsgálódásunknak eredményé a jelen pillanatban is már megengedi, hogy a jelölésre javasoltakat megnevezzük. Hangsúlyozom azonban, hogy mindaz, amit ezzel kapcsolatban elmondok, a jelenlegi ismereteken alapul, tehát még a következő napokban változhat. A döntés egyébként is a pártértekezlet jogosítványa — szögezte le elöljáróban Gergő György, a jelölő- bizottság elnöke. — Mindenekelőtt fontosnak tartom megemlíteni, hogy bizottságunk összetétele az egész vállalatot reprezentálja, s munkamegosztásban valamennyi küldöttel többször is beszéltünk a szóba jöhető jelöltekről. Bizottságunk első ülésén pártbizottságunk jelenlegi titkára, dr. Gábor János bejelentette, nem kívánja tisztét megújíttatni, a jelöltséget nem vállalja. Az első elképzelések szerint a pártbizottság tagjának javasoltuk volna a vállalat vezérigazgatóját, a vszb- titkórát, a KISZ-bizottságunk titkárát és munkásőregységünk parancsnokát. Vezérigazgatónk és szakszervezeti bizottságunk titkára nem kívánta jelöltetni magót: úgy értékelték, hogy az őket érintő témák tárgyalására- úgyis meghívást kapnak majd a pártbizottságtól. A pártértekezlet határoz majd, hogy a megmaradt két helyre választ-e vqjakiket, vagy csak 39 fős lesz az új pártbizottság. — A titkári és titkárhelyettesi tisztre nem sikerült egy fordulóban jelöltet állítani. A küldöttekkel való beszélgetéseink során összesen nyolc személy neve került szóba azután, közöttük egy nem szénbányász, ám ismert közéleti személyiség. A küldöttek előzetes bizalmát mégis ő nyerte el: 74 százalékuk javasolta, hogy a jelölőlistára felkerüljön, míg a többi hét személy a szükséges javaslataránytól messze elmaradt. Tehát ez- idáig az egyedüli jelölt a titkári posztra Deák László, az MSZMP KB tagja, a MÉV jelenlegi dolgozója. Nagyjából hasonlóképpen oszlottak meg a vélemények a titkórhelyettes személyét illetően is: ezidáig Zentai József erre a posztra a jelölt. Mindketten elfogadták a jelölést. Dr. Gábor Jánostól, a Mecseki Szénbányák Pártbizottságának jelenlegi titkárától viszont azt kérdeztük, hogy miért nem vállalta a jelölést? — Nincs szenzációs ok a döntésem mögött — válaszolta. — Megtiszteltetésnek éreztem, hogy a Mecseki Szénbányák Pártbizottságának titkára lehettem. A választott tisztség azonban nem nyugdíjas állás, s a politikai munkát nem szabad rutinból végezni. Még mielőtt ebbe a stádiumba jutna az ember, váltani kell. Meggyőződésem, hogy egy testület munkájában a tartalmi megújuláshoz egy idő után a személyi összetételben is megújulás kell. Ehhez kívántam szabad utat nyitni, s biztos vagyok abban, hogy pártértekezletünk a pártmunka megújulásának a személyi feltételeit is megteremti. Magam pedig több szakmai képzettségemet szeretném a jövőben kamatoztatni. D. I. Másfél ezren írták alá a felhívást Elmaradt a lakókocsis demonstráció Vállalkozó kedvű, mostoha lakáskörülményeikkel, otthon- talanságukkal közszemlére is kiálló fiatalok jelentkezése híján ugyan elmaradt a pécsi Széchenyi téren a hétfőre tervezett lakókocsis demonstráció, ám a KISZ Pécs Városi Bizottságának felhívását a nagyobb vállalatoknál, a művelődési házakban és az áruházaikban még így is másfél ezren támogatták aláírásukkal. A mai kormány-KISZ-találkozó záróeseményére kedden este Budapesten, a Margitszigeten került sor, ahol jelen voltak a baranyai megyeszékhely képviselői is. Álláspontjuk szerint a „kormány átfogó lakásgazdálkodási rendszere kidolgozásának halogatása -tovább mélyíti a gazdasági, társadalmi, politikai, demográfiai válságot". A koncepció kidolgozását egyébiránt először ez év tavaszára ígérték a kormány illetékesei. A magyarországi lakáshelyzet kilátástalansága annyira közismert, hogy a különösebb indok nélküli hőbörgés vádjával ezúttal aligha illethető a KISZ. Hogy mit szeretnének a fiatalok elérni, a kormánynál? Mindenekelőtt art, hogy a lakás is piaci kategória legyen, hogy szűnjön meg a lakásépítés állami monopóliuma, illetve hogy e témakörben valódi versenysemlegesség legyen, hogy kerüljön kidolgozásra egy olyan újfajta támogatási rendszer, amelyben nem a hitel, nem a lakbér, ném a lakás, hanem a lakó a kedvezményezett. A KISZ elképzelései szerint ennek függetlennek kellene lennie attól, hogy a bérlő az államtól, vagy bárki mástól, ahogy mondani szokták, akár a Mari nénitől bérli-e a lakást. A részletes elképzelések felületes ismerete alapján fogalmazódott meg az a vád, hogy a KISZ a lakbérek emelését tűzte ki célul. Az álláspont lényege azonban ezzel szemben a támogatások olyan folyósítása, hogy a lakbérek ne haladják meg a családok jövedelmének 25 százalékát. Ami a tegnapi, tegnapelőtti aláírásgyűjtést illeti, a fogadtatás enyhén szólva vegyesnek mondható. Voltak akik lelkesen, reménykedve írták alá, voltak akik közömbösen olvasták a felhívás szövegét, s akadt olyan nagyvállalati pártbizottsági titkár is, aki „olcsó nyugati propagandafogás"- nak minősítette a lakáshelyzetet illusztráló nagyméretű fényképeket. Igaz, az ő vállalata, legalábbis rövid távon, az állami lakásépítési monopólium fenntartásában érdekelt. Mindez persze aligha befolyásolja a kormány—KISZ-találkozó kimenetelét. Ferling József Haszonvasbolt Pécsett A borongós időben inkább csak egy-két szemlélődő tért be tegnap a Kohászati Alapanyagelőkészítő Vállalat pécsi Légszeszgyár utcai telepére. Az udvaron kötegszámra álltak a huzalok, rendben sorakoztak az idomvasak, és a bejárattal szemben nagy halomban a tartályok. Itt mindenki kedvére válogathat, és kérésére méretre is vágják a különböző profi kasokat. A konténerekben most villanymotorok várják a vevőket, a mázsaház előtt acéllemezek tornyosulnak. — Vállalatunk Tolna, Somogy és Baranya megyei üzemeiből szállítja el a réz-, az alumínium-, a vas-, az acél- és az öntvényhulladékot - mondja Krancz Pál begyűjtési központ- vezető. — Ezt itt a telepen válogatjuk, osztályozzuk. Amit már nem lehet értékesíteni, azt elszállítjuk a Dunai és az Ózdi Vasműbe, a mohácsi öntödébe adalékanyagnak. Ebben az évben az urántól, a szénbányától, az ÉPGÉP-től, a szekszárdi autóbontóból, a környékben Mezőgépektől és a termelőszövetkezetektől eddig csaknem 24 000 tonna vasat gyűjtöttünk be, és ezt értékesítettük a pécsi, siófoki és a kapospulai boltjainkban. A haszonvastelepen az új anyagokat a bolti árnál tíz százalékkal olcsóbban lehet megvásárolni, míg a hulladékszög és egyéb vas kilója 9-20 forint. Árusítanak selejtes szerszámokat is szintén kilós áron. Például fúrókat, marókat, csa- vorhúzót, lemezollót. Ezeket a vállalatok selejtezéskor hozzák be a telepre.- Amikor egy-egy konténer szerszám érkezik, egy órán belül itt vannak a környékbeliek. Hogy hogyan szereznek róla tudomást, azt nem tudom - mondja Krancz Pál. — Nagyon népszerűek még a belül zo- máncos tartályok, amelyeket a víkend- és a családi házak kertjében állítanak fel, tusolót készítenek belőle. Ilyenkor télen kisebb a forgalom, inkább csak nézelődnek az emberek. Tavasszal, amikor építkeznek, akkor sokan jönnek szögvasat és kerítésnek való idomvasakat keresnek. Hogy minél több helyről tudjuk az árucikkeinket beszerezni, ezért kiskereskedőkkel is szerződést kötöttünk, akik szintén felvásárolják az üzemektől, ’ szövetkezetektől, vállalatoktól a hulladékvasat, a selejtes szerszámokat. Sz. K. Hóesés, villámlás, zivatar Tisztítják az eldugult lefolyót Pécsett, a Légszeszgyár utca sarkán, ahol nagy mennyiségű viz gyűlt össze tegnap reggelre Mikulás-napi tréfás időjárás Megtréfálta a baranyaiakat, havat, égzengéses zivatart, vi- székhelyen történt, ahol tíz főként a pécsieket tegnap Mi- haros szelet, kisebb felhősza- perc alatt 4—5 milliméter eső kulás, aki ajándékba hozott kodást. Az utóbbi K megye- esett, miközben István-cknón és környékén nagy pelyhekben hullt a hó. Reggel háromnegyed hét és hét között Pécsett sűrűn villámlott, dörgött, az utcák megteltek esővízzel. Utcaszélességben hömpölygött a hegyoldalakról a 20-30 centi mogas vizes, homokkal, törmelékkel, sok falevéllel teli áradat. Olyan volt a látvány, mint egy nyári, jelentős zivatar alkalmával, s pillanatokon belül eldugultak a vizelvezetők és kisebb-nagyobb alkalmi tavak keletkeztek például a Lég- szeszgyár utcában, ahol egy Trabantot elöntött a fél méter magas viz, vidéki hölgyvezetője alig tudott kimenekülni a jár* műből. Volt, ahol annyira megteltek a csatornák, hogy visszafelé folyt az esőié, bu- gyogtak szökőkútként a vízelnyelők, így egyebek között az Endresz György utcában, S itt alig lehetett bemenni a gyermekintézménybe. Hasonló csatornagondok adódtak a Bánki Donát úton. a Páfrány utcában, a Mecsek Áruház közelében, a MÉV sporttelep mellett, valamint az István utca végében. Az északi, észak- nyugati szél sebessége elérte az óránkénti hatvan kilométert, ami megviselte a meszesi házak kéményeit, így a Frankel Leó utcában. Itt, a 28-ban egész délelőtt nem gyújthattak be a kályhákba, a megdőlt kémény rosszul szeleit. Az elektromos rendszer könnyebben viselte et a tavasziasan szeles időjárást. Mindössze a dunaszekcsői tsz sertéstelepén ment tönkre a trafó szigetelője, s maradt áram nélkül a hizlalda. Délután Pécsett munkába fogtak az utcaseprők, járták az utcákat a locsolóautók, a kő- és kavics-, valamint a levéltörmeléket takarították el. Erősen ragyogott a nap, az ég mediterránkék lett, s egész nap maradt a reggeli 6-7 fokos meleg. Cs. í. Esti mese Hol volt, hol nem volt, a Varsói Szerződésen innen, az adósságtengeren is túl, ott, ahol az APEH volt az úr, .élt egyszer egy szegény néző. Ez a néző együtt, nőtt fel, akarom mondani, együtt idősödött a Magyar Televízióval, és ahogy nőtt, nődögéit, egyre több mesét meséltek neki. Kis korában még csak a tévéhíradó előtt olvasott föl neki a bemondó néni s néha- néha a bemondó bácsi egy* egy mesét, de akkor még nemcsak hétfőn volt olyan sötét a képernyő, mint a négyszögletű kerek erdőben a látási viszonyok, hanem kedden, csütörtökön és pénteken is. Aztán, ahogy a kis néző cseperedett, úgy növekedett az adásidő, s benne az esti mese színvonala. Ezt már nem a bemondó mesélte el, hanem a mese mesélte önmagát. Megjelentek a mesefilmek: a bábok és a rajzfigurák. A fiatal néző első kedvencei a Futrinka utca lakói voltak: Bőbe baba, Cica-mica, Morzsa-kutya és a többiek. Ezek a fekete-fehér történetek magvas pedagógiai mondandójukkal nagy segítségére voltak az iskoláskorú nézőnek abban, hogy kerülje a konfliktusokat, hogy ' szófogadó, rendes gyerek legyen. Időközben ugyanis — nemcsak az esti mesébőr - úgy tapasztalta, hogy az ő környezetében a gyereket fosztóképzőkkel szokták leírni és jellemezni. A gyerek rendetlen, engedetlen, fegyelmezetlen, éretlen, fejletlen, figyelmetlen, és méq mindenféle ■talon, -télén. Mintha a gyereket a felnőtthöz viszonyítva hiányként és fogyatékosságként lehetne meghatározni. Böbe baba mellett azután megjelent a többi nevelni és alakítani való állatfiqura: Vackor, a kerekképű kölyökmac- kó, Rémusz bácsi meséiben az ügyefogyott nyúl, majd Frakk, a macskák réme, a gyomrára korlátozódó intelligenciával. Majd elkezdődték a kiskosár kalandjai, és még hosszasan sorolhatnám. De ahogy az öreganyámat szerencsére öreganyómnak szólítottam, úgy szerencsére az ideológiai osztályharc is enyhülni kezdett, és megjelentek a képernyőn egy új világ mesealakjai: Foxi Maxi, Turpi úrff és a többiek. Ök természetesen nem az esti mesében bukkantak fel, hanem a kitágult műsoridejű meseprogramokban: a vasárnapi és a szünidei matinékban. Az ő történeteikben nyoma sem volt a feudális hűségnek, a szolgai patern,,'izmusna,k, az erkölcspedagógiának. Ők, a már kenyérkereső nézőt nem oktatni,, .hanem szórakoztatni akarták: játszani is engedték a szép, komoly fiatalt. Az időközben szülővé lett néző most már a gyerekeivel együtt nézi a meseműnrokat, s rágja tövig a körmét a felújított Futrinka utca pedagógiai izgalmain. És nosztalgiával alussza végig a Vackort és a többi, ismétlésként sugárzott régi sorozatot. És amikor a szendergésből egy dübörgő szignálra felriad, megnyugodva veszi tudomásul, hogy nem mulasztott semmit: a mese folytatódik. Aki nem hiszi, nézzen utána! M. P.
