Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)

1988-12-07 / 340. szám

1988. december 7., szerda Dunántúli napló 5 pártértekezlete előtt Személyi kérdések a szénbányák Beszélgetés a jelölőbizottság elnökével Amikor a Mecseki Szénbá­nyák Pártbizottsága a tagság túlnyomó többségének igénye alapján vállalati szintű pártér­tekezlet összehívása mellett döntött, ebben a határozatban a testület teljes személyi meg­újulásának lehetősége is ben­ne foglaltatott. A 41 tagú testületből 35-en delegálás ré­vén kerültek be az MSZMP Mecseki Szénbányák Bizottsá­gába, a fennmaradó hat hely betöltéséről viszont a decem­ber 10-i pártértekezlet küldöt­tei döntenek majd. így minde­nekelőtt a bizottság titkárának és titkárhelyettesének szemé­lyéről. A javaslattétel előkészí­tésére kilenctagú jelölőbizott­ság kapott megbízást. — Munkánk valójában csak szombaton fejeződik be. ugyanakkor eddigi vizsgálódá­sunknak eredményé a jelen pillanatban is már megengedi, hogy a jelölésre javasoltakat megnevezzük. Hangsúlyozom azonban, hogy mindaz, amit ezzel kapcsolatban elmondok, a jelenlegi ismereteken alapul, tehát még a következő napok­ban változhat. A döntés egyéb­ként is a pártértekezlet jogo­sítványa — szögezte le elöljá­róban Gergő György, a jelölő- bizottság elnöke. — Minde­nekelőtt fontosnak tartom meg­említeni, hogy bizottságunk összetétele az egész vállalatot reprezentálja, s munkamegosz­tásban valamennyi küldöttel többször is beszéltünk a szó­ba jöhető jelöltekről. Bizottságunk első ülésén pártbizottságunk jelenlegi tit­kára, dr. Gábor János beje­lentette, nem kívánja tisztét megújíttatni, a jelöltséget nem vállalja. Az első elképzelések szerint a pártbizottság tagjá­nak javasoltuk volna a válla­lat vezérigazgatóját, a vszb- titkórát, a KISZ-bizottságunk titkárát és munkásőregységünk parancsnokát. Vezérigazgatónk és szakszervezeti bizottságunk titkára nem kívánta jelöltetni magót: úgy értékelték, hogy az őket érintő témák tárgya­lására- úgyis meghívást kap­nak majd a pártbizottságtól. A pártértekezlet határoz majd, hogy a megmaradt két helyre választ-e vqjakiket, vagy csak 39 fős lesz az új pártbizottság. — A titkári és titkárhelyet­tesi tisztre nem sikerült egy fordulóban jelöltet állítani. A küldöttekkel való beszélgeté­seink során összesen nyolc személy neve került szóba az­után, közöttük egy nem szén­bányász, ám ismert közéleti személyiség. A küldöttek elő­zetes bizalmát mégis ő nyerte el: 74 százalékuk javasolta, hogy a jelölőlistára felkerül­jön, míg a többi hét személy a szükséges javaslataránytól messze elmaradt. Tehát ez- idáig az egyedüli jelölt a tit­kári posztra Deák László, az MSZMP KB tagja, a MÉV je­lenlegi dolgozója. Nagyjából hasonlóképpen oszlottak meg a vélemények a titkórhelyettes személyét illetően is: ezidáig Zentai József erre a posztra a jelölt. Mindketten elfogadták a jelölést. Dr. Gábor Jánostól, a Me­cseki Szénbányák Pártbizottsá­gának jelenlegi titkárától vi­szont azt kérdeztük, hogy miért nem vállalta a jelölést? — Nincs szenzációs ok a döntésem mögött — válaszol­ta. — Megtiszteltetésnek érez­tem, hogy a Mecseki Szénbá­nyák Pártbizottságának titkára lehettem. A választott tisztség azonban nem nyugdíjas állás, s a politikai munkát nem sza­bad rutinból végezni. Még mi­előtt ebbe a stádiumba jutna az ember, váltani kell. Meg­győződésem, hogy egy testület munkájában a tartalmi meg­újuláshoz egy idő után a sze­mélyi összetételben is megúju­lás kell. Ehhez kívántam sza­bad utat nyitni, s biztos va­gyok abban, hogy pártértekez­letünk a pártmunka megújulá­sának a személyi feltételeit is megteremti. Magam pedig több szakmai képzettségemet szeretném a jövőben kama­toztatni. D. I. Másfél ezren írták alá a felhívást Elmaradt a lakókocsis demonstráció Vállalkozó kedvű, mostoha lakáskörülményeikkel, otthon- talanságukkal közszemlére is kiálló fiatalok jelentkezése hí­ján ugyan elmaradt a pécsi Széchenyi téren a hétfőre ter­vezett lakókocsis demonstráció, ám a KISZ Pécs Városi Bizott­ságának felhívását a nagyobb vállalatoknál, a művelődési há­zakban és az áruházaikban még így is másfél ezren támo­gatták aláírásukkal. A mai kormány-KISZ-találkozó záró­eseményére kedden este Bu­dapesten, a Margitszigeten került sor, ahol jelen voltak a baranyai megyeszékhely képviselői is. Álláspontjuk szerint a „kor­mány átfogó lakásgazdálkodá­si rendszere kidolgozásának halogatása -tovább mélyíti a gazdasági, társadalmi, politi­kai, demográfiai válságot". A koncepció kidolgozását egyéb­iránt először ez év tavaszára ígérték a kormány illetékesei. A magyarországi lakáshely­zet kilátástalansága annyira közismert, hogy a különösebb indok nélküli hőbörgés vádjá­val ezúttal aligha illethető a KISZ. Hogy mit szeretnének a fiatalok elérni, a kormánynál? Mindenekelőtt art, hogy a la­kás is piaci kategória legyen, hogy szűnjön meg a lakásépí­tés állami monopóliuma, illet­ve hogy e témakörben valódi versenysemlegesség legyen, hogy kerüljön kidolgozásra egy olyan újfajta támogatási rendszer, amelyben nem a hi­tel, nem a lakbér, ném a la­kás, hanem a lakó a kedvez­ményezett. A KISZ elképzelé­sei szerint ennek függetlennek kellene lennie attól, hogy a bérlő az államtól, vagy bárki mástól, ahogy mondani szok­ták, akár a Mari nénitől bér­li-e a lakást. A részletes el­képzelések felületes ismerete alapján fogalmazódott meg az a vád, hogy a KISZ a lakbé­rek emelését tűzte ki célul. Az álláspont lényege azonban ez­zel szemben a támogatások olyan folyósítása, hogy a lak­bérek ne haladják meg a csa­ládok jövedelmének 25 száza­lékát. Ami a tegnapi, tegnapelőtti aláírásgyűjtést illeti, a fogad­tatás enyhén szólva vegyesnek mondható. Voltak akik lelke­sen, reménykedve írták alá, voltak akik közömbösen olvas­ták a felhívás szövegét, s akadt olyan nagyvállalati párt­bizottsági titkár is, aki „olcsó nyugati propagandafogás"- nak minősítette a lakáshelyze­tet illusztráló nagyméretű fény­képeket. Igaz, az ő vállalata, legalábbis rövid távon, az ál­lami lakásépítési monopólium fenntartásában érdekelt. Mind­ez persze aligha befolyásolja a kormány—KISZ-találkozó ki­menetelét. Ferling József Haszonvasbolt Pécsett A borongós időben inkább csak egy-két szemlélődő tért be tegnap a Kohászati Alap­anyagelőkészítő Vállalat pécsi Légszeszgyár utcai telepére. Az udvaron kötegszámra áll­tak a huzalok, rendben sora­koztak az idomvasak, és a be­járattal szemben nagy halom­ban a tartályok. Itt mindenki kedvére válogathat, és kéré­sére méretre is vágják a kü­lönböző profi kasokat. A kon­ténerekben most villanymoto­rok várják a vevőket, a má­zsaház előtt acéllemezek tor­nyosulnak. — Vállalatunk Tolna, Somogy és Baranya megyei üzemeiből szállítja el a réz-, az alumí­nium-, a vas-, az acél- és az öntvényhulladékot - mondja Krancz Pál begyűjtési központ- vezető. — Ezt itt a telepen vá­logatjuk, osztályozzuk. Amit már nem lehet értékesíteni, azt elszállítjuk a Dunai és az Óz­di Vasműbe, a mohácsi öntö­débe adalékanyagnak. Ebben az évben az urántól, a szén­bányától, az ÉPGÉP-től, a szekszárdi autóbontóból, a környékben Mezőgépektől és a termelőszövetkezetektől ed­dig csaknem 24 000 tonna vasat gyűjtöttünk be, és ezt értékesítettük a pécsi, siófoki és a kapospulai boltjainkban. A haszonvastelepen az új anyagokat a bolti árnál tíz százalékkal olcsóbban lehet megvásárolni, míg a hulladék­szög és egyéb vas kilója 9-20 forint. Árusítanak selejtes szer­számokat is szintén kilós áron. Például fúrókat, marókat, csa- vorhúzót, lemezollót. Ezeket a vállalatok selejtezéskor hoz­zák be a telepre.- Amikor egy-egy konténer szerszám érkezik, egy órán be­lül itt vannak a környékbeliek. Hogy hogyan szereznek róla tudomást, azt nem tudom - mondja Krancz Pál. — Nagyon népszerűek még a belül zo- máncos tartályok, amelyeket a víkend- és a családi házak kertjében állítanak fel, tusolót készítenek belőle. Ilyenkor té­len kisebb a forgalom, inkább csak nézelődnek az emberek. Tavasszal, amikor építkeznek, akkor sokan jönnek szögvasat és kerítésnek való idomvasa­kat keresnek. Hogy minél több helyről tudjuk az árucikkeinket beszerezni, ezért kiskereske­dőkkel is szerződést kötöttünk, akik szintén felvásárolják az üzemektől, ’ szövetkezetektől, vállalatoktól a hulladékvasat, a selejtes szerszámokat. Sz. K. Hóesés, villámlás, zivatar Tisztítják az eldugult lefolyót Pécsett, a Légszeszgyár utca sarkán, ahol nagy mennyiségű viz gyűlt össze tegnap reggelre Mikulás-napi tréfás időjárás Megtréfálta a baranyaiakat, havat, égzengéses zivatart, vi- székhelyen történt, ahol tíz főként a pécsieket tegnap Mi- haros szelet, kisebb felhősza- perc alatt 4—5 milliméter eső kulás, aki ajándékba hozott kodást. Az utóbbi K megye- esett, miközben István-cknón és környékén nagy pelyhekben hullt a hó. Reggel háromne­gyed hét és hét között Pécsett sűrűn villámlott, dörgött, az utcák megteltek esővízzel. Ut­caszélességben hömpölygött a hegyoldalakról a 20-30 centi mogas vizes, homokkal, törme­lékkel, sok falevéllel teli ára­dat. Olyan volt a látvány, mint egy nyári, jelentős zivatar al­kalmával, s pillanatokon belül eldugultak a vizelvezetők és kisebb-nagyobb alkalmi tavak keletkeztek például a Lég- szeszgyár utcában, ahol egy Trabantot elöntött a fél méter magas viz, vidéki hölgyvezetője alig tudott kimenekülni a jár* műből. Volt, ahol annyira megteltek a csatornák, hogy visszafelé folyt az esőié, bu- gyogtak szökőkútként a vízel­nyelők, így egyebek között az Endresz György utcában, S itt alig lehetett bemenni a gyermekintézménybe. Hasonló csatornagondok adódtak a Bánki Donát úton. a Páfrány utcában, a Mecsek Áruház közelében, a MÉV sporttelep mellett, valamint az István ut­ca végében. Az északi, észak- nyugati szél sebessége elérte az óránkénti hatvan kilométert, ami megviselte a meszesi há­zak kéményeit, így a Frankel Leó utcában. Itt, a 28-ban egész délelőtt nem gyújthat­tak be a kályhákba, a meg­dőlt kémény rosszul szeleit. Az elektromos rendszer könnyeb­ben viselte et a tavasziasan szeles időjárást. Mindössze a dunaszekcsői tsz sertéstelepén ment tönkre a trafó szigetelő­je, s maradt áram nélkül a hizlalda. Délután Pécsett munkába fogtak az utcaseprők, járták az utcákat a locsolóautók, a kő- és kavics-, valamint a le­véltörmeléket takarították el. Erősen ragyogott a nap, az ég mediterránkék lett, s egész nap maradt a reggeli 6-7 fo­kos meleg. Cs. í. Esti mese Hol volt, hol nem volt, a Varsói Szerződésen innen, az adósságtengeren is túl, ott, ahol az APEH volt az úr, .élt egyszer egy szegény néző. Ez a néző együtt, nőtt fel, akarom mondani, együtt idő­södött a Magyar Televízióval, és ahogy nőtt, nődögéit, egy­re több mesét meséltek neki. Kis korában még csak a tévéhíradó előtt olvasott föl neki a bemondó néni s néha- néha a bemondó bácsi egy* egy mesét, de akkor még nemcsak hétfőn volt olyan sö­tét a képernyő, mint a négy­szögletű kerek erdőben a lá­tási viszonyok, hanem kedden, csütörtökön és pénteken is. Aztán, ahogy a kis néző cseperedett, úgy növekedett az adásidő, s benne az esti me­se színvonala. Ezt már nem a bemondó mesélte el, ha­nem a mese mesélte önma­gát. Megjelentek a mesefil­mek: a bábok és a rajzfi­gurák. A fiatal néző első kedven­cei a Futrinka utca lakói vol­tak: Bőbe baba, Cica-mica, Morzsa-kutya és a többiek. Ezek a fekete-fehér történetek magvas pedagógiai mondan­dójukkal nagy segítségére vol­tak az iskoláskorú nézőnek abban, hogy kerülje a kon­fliktusokat, hogy ' szófogadó, rendes gyerek legyen. Időközben ugyanis — nem­csak az esti mesébőr - úgy tapasztalta, hogy az ő kör­nyezetében a gyereket fosztó­képzőkkel szokták leírni és jellemezni. A gyerek rendet­len, engedetlen, fegyelmezet­len, éretlen, fejletlen, figyel­metlen, és méq mindenféle ■talon, -télén. Mintha a gye­reket a felnőtthöz viszonyítva hiányként és fogyatékosság­ként lehetne meghatározni. Böbe baba mellett azután megjelent a többi nevelni és alakítani való állatfiqura: Vac­kor, a kerekképű kölyökmac- kó, Rémusz bácsi meséiben az ügyefogyott nyúl, majd Frakk, a macskák réme, a gyomrára korlátozódó intelligenciával. Majd elkezdődték a kiskosár kalandjai, és még hosszasan sorolhatnám. De ahogy az öreganyámat szerencsére öreganyómnak szólítottam, úgy szerencsére az ideológiai osztályharc is eny­hülni kezdett, és megjelentek a képernyőn egy új világ me­sealakjai: Foxi Maxi, Turpi úrff és a többiek. Ök termé­szetesen nem az esti mesében bukkantak fel, hanem a ki­tágult műsoridejű meseprog­ramokban: a vasárnapi és a szünidei matinékban. Az ő történeteikben nyoma sem volt a feudális hűségnek, a szolgai patern,,'izmusna,k, az erkölcspedagógiának. Ők, a már kenyérkereső nézőt nem oktatni,, .hanem szórakoztat­ni akarták: játszani is enged­ték a szép, komoly fiatalt. Az időközben szülővé lett néző most már a gyerekeivel együtt nézi a meseműnrokat, s rágja tövig a körmét a fel­újított Futrinka utca pedagó­giai izgalmain. És nosztalgiá­val alussza végig a Vackort és a többi, ismétlésként su­gárzott régi sorozatot. És amikor a szendergésből egy dübörgő szignálra fel­riad, megnyugodva veszi tu­domásul, hogy nem mulasztott semmit: a mese folytatódik. Aki nem hiszi, nézzen utána! M. P.

Next

/
Thumbnails
Contents