Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)
1988-12-07 / 340. szám
1988. december 7., szerda Dunántúli napló Hol lehet építkezni Pécsett? (7.) Egykor községek - ma városrészek Patacs — Rácváros az egykor önálló község területén az építkezések a rendezési terv szerint megvalósíthatók. A közműellátás színvonalát jelentősen javítja az új patacsi lakótelephez — a MÉV épít itt lakásokat — kiépített alapközműrendszer. A vezetékes ivóvízzel még el nem látott felső részeken a kettes zónái tározó megépítése után — néhány év múlva — lehet a vízvezeték-hálózatot megvalósítani. A szennyvízcsatornázás azonban Patacson és Rácvároson is csak hosszú távon létesíthető. Mólomban, a „rózsadombi" területen telkes lakóházépítés céljára a tanács területet adott el az OTP-nek piaci ér- tékesítésű családi házak építésére. A Bázis Építőipari Vállalat is hasonló céllal dolgozik itt: többszintes házakat emel. A Kis utcától délre fekvő nagy méretű telkeket az elkészült rendezési terv szerint meg lehet osztani. A telkek nagy száma miatt a hiányzó közművek megépítését szervezett módon érdemes vállalni. A szőlőhegy területére új részletes rendezési terv készül, amely messzemenően támaszkodik a tulajdonosok ön- szerveződésére, fejlesztési elképzeléseire. Postavölgynek már van részletes rendezési terve, amely lehetővé teszi a lakóterület kialakítását. Ennek érdekében vízmű- és csatornamű-társulat alakítása szükséges. Ehhez a műszaki tervek mór rendelkezésre állnak. A telkek kialakítása is a tulajdonosok szándékai szerint történhet. Nagyárpádon a vízellátás kiépült, most szervezik a csatornamű-társulatot. Ezzel együtt a még beépíthető területek az itt élők tervei, elképzelései szerint valósíthatók meg. Az új nagyárpádi városrész folytatására alternatív elgondolások vannak, köztük olyanok is, amelyek a Nagyárpád felőli oldalon lakótelep helyett telkes, családi, illetve társasházak építését tartják célszerűnek. Körbejártuk e sorozattal Pécset. Érdemes megjegyezni, hogy a már meglévő és készülő részletes rendezési tervek nagy távlatokban is biztosítani tudják a reálison jelentkező lakásigények kielégítését. Ezek formája egyre kevésbé az állam által megvalósított lakótelep, hanem az állam által támogatott, a helyi kezdeményezésekre építő la- lakótelek. A tervek közreadásában segített Lovas Attila, a pécsi városi tanács építési és közlekedési osztályának csoportvezetője, Gömöry János főépítész, Révész István és Halász Miklós főelőadó. Valamennyien konkrét tájékoztatást tudnak adni az egyéni tervek megvalósításának lehetőségeiről. G. M. Az önsiermó'dő helyi társadalom Élénkülő párbeszéd Változó, újjáalakuló társadalmunkban jelentős feladat és szerepváltás vár a tanácsokra. Elérendő cél, hogy valóságos önkormányzatokká váljanak. Ez a célkitűzés két oldalról is támogatott: igényli a várospolitikai tervekben feladatott kérő, és a döntések előkészítésében részvételt követelő helyi társadalom, illetve a kisebb közösségek érdekeit is megfogalmazó csoportok, ugyanakkor a megváltozott gazdasági és társadalmi környezet a tanácsokat belülről is készteti az együttműködés mind változatosabb formáinak megteremtésére. Régen túlhaladott az az álláspont, miszerint az állam- igazgatás szűk körben dönt az áflampolgárok nélkül, az állampolgárokért. Pontosabban fogalmazva erre a szerepre ma már a tanácsoknak nincs is szinte eszköze. Mégis fellelhető az állampolgárok kritikáiban, tegyük hozzá egyre kedvezőtlenebb megítélésében ennek a helyzetnek a fel- tételezése, illetve elvárása. Az MSZMP Pécs Városi Bizottságának a városi tanács lakossági kapcsolatait feltáró, és a kapcsolatrendszer bővítési lehetőségeit megfogalmazó dokumentuma azonban arra az állampolgári magatartásra alapoz, amely törekszik a tanácsi munka megismerésére és ezáltal részese is akar lenni a várospolitikai célok megvalósításának. * Ez alapozta meg azt az új utat, amelyen a városi párt- bizottság a továbblépést segítő reális helyzetkép feltárásában elindult: Kovács József, a városi pártbizottság titkárának irányításával fél évig dolgozott az a különbizottság, amely a széles körben megfogalmazott véleményeket összefoglalta. A műn-- kában részt vettek a tudományos kutatók, a társadalmi szervezetek és lapunkban megjelent a pécsi polgárok véleménye is. A megszokottól eltérő megoldás volt az is, hogy a városi pártbizottság és a városi tanács testületé együttes ülésen vitatta meg a dokumentumot és alakított ki közös álláspontot. Miért időszerű ma a tanács lakossági kapcsolatait értékelni? Kovács József a következőképpen indokol: „A most társadalmi vitára bocsátott választási törvénytervezet külön is kiemeli a demokrácia kibontakozását, az érdekek megjelenítésének nyilvánosságát, a közösségek kollektív jogainak bővítését és a választójog gyakorlásával összefüggő jogbiztonság erősítését. Tény, hogy társadalmi feszültségeink növekedésével, a lakosság támasztotta igények eltávolodtak a tanácsi lehetőségektől, ennek révén a lakosság egy részénél vitathatatlanul felerősödött a tanácsi tevékenység bírálata, különösen a hatósági ügyintézés bürokratizmusának kritikája." * Lényeges gondolata a széles körű tapasztalatszerzést összegző dokumentumnak: a várospolitika nem tűzheti ki célul a lakosság érdekeinek teljes körű szolgálatát. Ami viszont érdeke, hogy a pécsi embereket részesévé tegye a várospolitika alakításának, óz eredményeket, a gondokat, illetve a megoldásukra tett javaslatokat rögzítse és megismertesse. Nézzük a tényeket! Ma már működnek azok a tanácsi intézmények — testületek, amelyek alkalmasak a nagyvárosban a kisebb lakóközösségek és területek érdekeit képviselni, mindennapi életének szervezésében részt venni. Ezzel az igénnyel dolgoznak a tanácskozási központok, amelyek elsősorban a peremterületeken értek el jelentős sikereket a lakosság gondjainak közös megoldásában. Elsősorban azokban a közműfejlesztésekben, amelyeket a lakosság, a tanács és a tanácstagi alap pénzeiből finanszíroztak. Lényeges az is, hogy a közös munka alkalmat adott a tanácskozási- központok, a tanácsi testületek, az apparátus és a lakosság együttes tevékenységére, napi munkakapcsolatára. Mégis eltérő vélemények fogalmazódnak meg a tanácskozási központok értékelésében, mert úgy tűnik, hogy tevékenységük megáll a tanácstagok, a lakókörzeti pártós társadalmi szervezetek vezetőinek szintjén, a kialakított álláspontjaik mögött ezért alig érezni a lakosság megerősítését és támogatását. Nem alakult még ki a tanácskozási központok helyi érdekeket és a közösségi véleményt feltáró részvétele sem a testületi döntések előkészítésében. Ugyanakkor jóval több feladatuk van a körzetük üzemeivel, intézményeivel megszervezett közös munkában, illetve nagyobb figyelmet érdemelnek a városi tömegszervezetektől is a szorosabb munkakapcsolatok szervezésében. Pécsett elsőként kezdtek dolgozni azok az elöljáróságok, amelyek a régi községi hagyományokkal — merthogy korábban városkörnyéki falvak voltak — rendelkező városrészek önállósodó életét szervezik Hirden, Somogybán és Vasason. Néhány hónapos munkájukból ma még kezdeti sikerekről lehet beszámolni, mint legutóbb a hirdi Latinca Sándor utcában átadott autóbuszforduló, amely az elöljáróság és az ott lakók közös erőfeszítésével valósult meg. Tanúi vagyunk az élénkülő párbeszédnek is, szinte hétről hétre küld meghívókat a városi tanács a pécsi polgároknak a várospolitikai kérdések közös vitájára. Elsősorban azoknak a fórumoknak van sikere, amelyek egy-egy városrész konkrét gondjaival foglalkoznak. Rövidesen mindennapos gyakorlat lehet az is, amit az apparátus munkatársai ma már több kérdésben megvalósítanak: a testületi előterjesztések előkészítésében, vagy a részletes rendezési tervek megrajzolásában előzetesen kérik az érintett lakosság javaslatait, és a városi terveket igyekeznek az állampolgárok elképzeléseivel összhangban kidolgozni. Jelentős munkamódszer ez azért is, mert az apparátus tevékenységét az emberek nem különböztetik meg a testületek munkájától. Pontosabban a tanács egészére fogalmaznak meg kritikát a hatósági ügyintézés megítéléséből, holott egyértelműen tisztázott a testületi és az apparátusi munka különbözősége, a tanácsok kettős feladata: az ön- kormányzati szerep vállalása és a központi akarat végrehajtása. A városi pártbizottság irányítási módszereire is megfogalmazott elvárásokat a különbizottság. Elsősorban azt. hogy a tanácsi testületek elvipolitikai irányítását a párttag tanácstagokon keresztül gyakorolja, rendszeresen kérje véleményüket és tájékoztassa őket a politikai döntésekről. A lakóterületi pártszervezetek munkájában pedig a mainál nagyobb aktivitásra számít a tanácstagok és lakókörzeti testületek támogatásában. Segítsék a várospolitikai munkát az új kapcsolatteremtő módszerek kiválasztásában, a meglévő intézmények működésében, illetve az újak kialakításában. A városi pártbizottság a tanács testületéinek többek között azt ajánlotta, hogy kezdeményezzenek társadalmi vitákat, a döntési folyamatokat nyitottabbá, demokratikusabbá téve ezáltal. Javasolta továbbá, hoay a helyi népszavazást is alkalmazzák a lakosság bevonására, a tanácsi bizottságok, a tanácstagokból álló különbizottságok szerepe pedig növekedjen a várospolitika alakításában. A cél egyértelmű: a város- politika a lakókörzetek érdekeit képviselve, a lakossággal konzultálva, együttműködve valósuljon meg. Ehhez volt jelentős lépés a városi pártbizottság és a tanács közös elemzése, amely remélhetőleg a feladatok kidolgozásában is munkamódszerré válik. Nagy a várakozás ugyanis a közös álláspont és a munkaprogram iránt. G. M. Volt egyszer egy pécsi míivésztelep Különleges kiállítással lepte meg látogatóit a pécsi August Senoa Délszláv Klub: ötven esztendővel ezelőtt készültek Döbrentey Gábor festményei o kökényi, szalántai, pécsud- vari bosnyákokról, Dráva menti sokácokról, s ezek a képek tértek most vissza Pécsre. A kiállítás december 20-ig látható. A megnyitóra eljött alkotójuk is, a most 91 esztendős Döbrentey Gábor, Glatz Oszkár tanítványa. néhány éven át tanársegédje. Kiállítását, melynek két éve volt már egy előzménye Pé- ~csett. Tüskés Tibor író nyitotta meg, aki maga is szorgalmazta e nemzetiségi, paraszti tárgyú képek együttes pécsi Kökényi képek ötven év után Döbrentey Gábor festményei a Délszláv Klubban kiállítását a délszláv klubban. Nemzetiségi, paraszti tárgyról írtam, de pontosabb volna, ha néprajzi ihletettségű tanulmányokról beszélnék. Döbrentey , Gábor papírra festett temperaképeivel szuverén művész módján ad pontos képet egy fél évszázada létezett baranyai viseletről.- öt nyarat töltöttem el Kökényben, öröm volt látni a falu lakóit, olyan gyönyörű volt a viseletűk. Nemcsak az ünnepeken, hanem a hétköznapokon is. Én ezt a dekoratív, pazar öltözéket jelenítettem meg képeimen, tüzes színeiket akartam visszaadni. Olajképeket is készítettem Kökényben: a kólóról, a búcsújukról fés* tettem képet. Döbrentey Gábor a főiskola elvégzése után 1936-ban Pécs város Weber Xavér Fe- renc-díját kapta meg, ugyanis hallgatóként részt vett már a pécsi művésztelepen, amit nyaranta rendezett Glatz Oszkár 1942-ig a főiskolások és általában festőművészek számára. A Mecseken festettek, baranyai falvakban. Döbrentey Gábor elmondta, hogy Kökény, Szalánta, Pécsudvard mellett Zengővárkonybon, Pécsváradon is dolgozott. A művésztelep szellemi hátterét a Képzőművészek és Műbarátok Egyesülete alkotta Pécsett, érdekes módon egy rendőrfőtanácsos volt ennek oz elnöke. Martyn Ferenc mesélte, hogy mikor a fiotol festőknek elfogyott a pénzük, a rendőrfőtanácsos ki- toloncolási papírral „látta el" őket, s ezzel ingyen utazhattak haza Budapestre — hallottuk a megnyitón Tüskés Tibortól. Döbrentey Gábor a harmincas években számos monumentális képet is festett, ötven esztendeje a Szent István évben első díjat nyert az államalapítóról készített történelmi tablójával. Főleg ilyen tárgyú képeivel ért el sikereket a háború előtt — s vívta ki a Rákosi-kor rosszallását későblj. Éveken át restaurátorként tudott csak megélhetést találni: a Parlament, a Magyaz Tudományos Akadémia, az Operához freskóinak háborús sérüléseit javította. A kilencvenegy éves mestert nagy szeretettel vették körül a megnyitón, a Délszláv Klubban. Képei ma is őrzik a mára teljesen eltűnt bosnyák, so- kác népviseletet, tüzes szíriéi mit sem vesztettek erejükből. A képeknek máris akadt gazdájuk, hisz az volna a jó, ha mind több maradna- belőlük ezen a vidéken, ahol megszülettek, . ahol ezeket valóban értékelni tudják. — Ma is dolgozom — mondta végül Döbrentey Gábor. — Nagykovácsiban festettem az idén falusi utcaképeket. Tavaly még le tudtam menni a Balatonra, Fonyódra festeni — most pedig nagyon örülök, hogy itt együtt kiállíthattam ezeket az ötven évvel ezelőtt, Baranyában festett képeket. G. O. Terület- fejlesztési díj Erdélyi Zoltán Jól emlékszem keserű 'kifa kodására, amely ókkor (hangzott el, amikor új, nagy fesztávú paneltervét nem fogadták el: „Nem is tudom, hány hónap munkáját talicskázbatom ki a szemétre ..." Akkor már túl volt az Vbl-dí'jon (oktatási-nevelési létesítményekért, többek közt a pécsváradi iskoláért is), s az akkori PTV irodave- zetőjeként próbálkozott egy új panelcsalád kialakításával még a hetvenes évek első felében. Nem volt versenyképes: igaz, hogy jó megjelenésű házakban jó lakások lettek volna, de komoly szerkezetváltást kívánt volna, ez pedig akkor sem ment. Érdekes módon háromévtizedes pécsi pályafutása során jelentős alkotásai nem itt valósultak meg, munkája javát Nagykanizsa és Kaposvár mondhatja a magáénak. — Az eltelt harminc év 1959 elején első munkahelyemről, a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalattól kerültem Pécsre — számomra maga volt a nagyszerűség, a sok munka hallatlanul könnyű volt, mert jó környezetet, jó kollégákat találtam itt. Mégis úgy alakult, hogy itt nem lehettem próféta ... Nem is tudom, hány száz épületet terveztem, óbból ma már 20— 30-at tudnék igazán kiemelni, mint komolyabb értéket képviselőket. De természetesen ma még ezeknek az időtállóságát sem lehet igazán érzékelni ... A józanul mértéktartó önítéletet Erdélyi Zoltán építészmérnök, a Pécsiterv igazgatója mondta abból az alkalomból, hogy a Baranya Megyei Tanács a minap tüntette ki a Területfejlesztési díjjal. Az indoklás az építészi tevékenység mellett hangsúlyosan szól közéleti tevékenységéről. Valóban: Erdélyi Zoltán már a második ciklusban tagja Pécs Város Tanácsának • és végrehajtó bizottságának. V Milyen a mai közéfe- tiség?- Nagyon összetett és súlyos szerep, ráadásul nem is hálás. Bár talán nem is kell annak lennie. A tisztességgel elvégzett közéleti munkának sikerélményhez kellene vezetnie, ez pedig ma hiányzik. Ezért is vállalnak ma kevesebben közéleti szerepet. Aki pedig benne van már, annak nagy önbizalomra, bátorságra, hallatlan humanitásra van szüksége. Közéletiséget ma — és mindenkor, jobb időkben is — az vállaljon, aki megérzi, mire van szükségük másoknak, mennyire tud az emberek problémáihoz közelíteni, majd kiállni az ügyükért. Merni kell ebben - vállalva a kockázatot — elbukni is. H. I.
