Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)

1988-12-07 / 340. szám

1988. december 7., szerda Dunántúli napló Hol lehet építkezni Pécsett? (7.) Egykor községek - ma városrészek Patacs — Rácváros az egy­kor önálló község területén az építkezések a rendezési terv szerint megvalósíthatók. A közműellátás színvonalát jelen­tősen javítja az új patacsi la­kótelephez — a MÉV épít itt lakásokat — kiépített alap­közműrendszer. A vezetékes ivóvízzel még el nem látott felső részeken a kettes zónái tározó megépítése után — né­hány év múlva — lehet a víz­vezeték-hálózatot megvalósíta­ni. A szennyvízcsatornázás azonban Patacson és Rácvá­roson is csak hosszú távon lé­tesíthető. Mólomban, a „rózsadombi" területen telkes lakóházépítés céljára a tanács területet adott el az OTP-nek piaci ér- tékesítésű családi házak építé­sére. A Bázis Építőipari Válla­lat is hasonló céllal dolgozik itt: többszintes házakat emel. A Kis utcától délre fekvő nagy méretű telkeket az elké­szült rendezési terv szerint meg lehet osztani. A telkek nagy száma miatt a hiányzó közművek megépítését szerve­zett módon érdemes vállalni. A szőlőhegy területére új részletes rendezési terv ké­szül, amely messzemenően tá­maszkodik a tulajdonosok ön- szerveződésére, fejlesztési el­képzeléseire. Postavölgynek már van rész­letes rendezési terve, amely lehetővé teszi a lakóterület ki­alakítását. Ennek érdekében vízmű- és csatornamű-társulat alakítása szükséges. Ehhez a műszaki tervek mór rendelke­zésre állnak. A telkek kialakí­tása is a tulajdonosok szán­dékai szerint történhet. Nagyárpádon a vízellátás ki­épült, most szervezik a csa­tornamű-társulatot. Ezzel együtt a még beépíthető területek az itt élők tervei, elképzelései sze­rint valósíthatók meg. Az új nagyárpádi városrész folytatására alternatív elgon­dolások vannak, köztük olya­nok is, amelyek a Nagyárpád felőli oldalon lakótelep helyett telkes, családi, illetve társas­házak építését tartják célsze­rűnek. Körbejártuk e sorozattal Pé­cset. Érdemes megjegyezni, hogy a már meglévő és ké­szülő részletes rendezési ter­vek nagy távlatokban is biz­tosítani tudják a reálison je­lentkező lakásigények kielégí­tését. Ezek formája egyre ke­vésbé az állam által megva­lósított lakótelep, hanem az állam által támogatott, a he­lyi kezdeményezésekre építő la- lakótelek. A tervek közreadásában se­gített Lovas Attila, a pécsi vá­rosi tanács építési és közle­kedési osztályának csoportve­zetője, Gömöry János főépí­tész, Révész István és Halász Miklós főelőadó. Valamennyien konkrét tájékoztatást tudnak adni az egyéni tervek megva­lósításának lehetőségeiről. G. M. Az önsiermó'dő helyi társadalom Élénkülő párbeszéd Változó, újjáalakuló társadalmunkban jelentős feladat és szerepváltás vár a tanácsokra. Elérendő cél, hogy való­ságos önkormányzatokká váljanak. Ez a célkitűzés két oldal­ról is támogatott: igényli a várospolitikai tervekben felada­tott kérő, és a döntések előkészítésében részvételt követelő helyi társadalom, illetve a kisebb közösségek érdekeit is megfogalmazó csoportok, ugyanakkor a megváltozott gaz­dasági és társadalmi környezet a tanácsokat belülről is készteti az együttműködés mind változatosabb formáinak megteremtésére. Régen túlhaladott az az ál­láspont, miszerint az állam- igazgatás szűk körben dönt az áflampolgárok nélkül, az állampolgárokért. Pontosab­ban fogalmazva erre a sze­repre ma már a tanácsoknak nincs is szinte eszköze. Mégis fellelhető az állampolgárok kritikáiban, tegyük hozzá egy­re kedvezőtlenebb megítélésé­ben ennek a helyzetnek a fel- tételezése, illetve elvárása. Az MSZMP Pécs Városi Bizottsá­gának a városi tanács lakos­sági kapcsolatait feltáró, és a kapcsolatrendszer bővítési le­hetőségeit megfogalmazó do­kumentuma azonban arra az állampolgári magatartásra alapoz, amely törekszik a ta­nácsi munka megismerésére és ezáltal részese is akar lenni a várospolitikai célok meg­valósításának. * Ez alapozta meg azt az új utat, amelyen a városi párt- bizottság a továbblépést se­gítő reális helyzetkép feltá­rásában elindult: Kovács Jó­zsef, a városi pártbizottság titkárának irányításával fél évig dolgozott az a különbi­zottság, amely a széles kör­ben megfogalmazott vélemé­nyeket összefoglalta. A műn-- kában részt vettek a tudomá­nyos kutatók, a társadalmi szervezetek és lapunkban meg­jelent a pécsi polgárok véle­ménye is. A megszokottól el­térő megoldás volt az is, hogy a városi pártbizottság és a vá­rosi tanács testületé együttes ülésen vitatta meg a doku­mentumot és alakított ki kö­zös álláspontot. Miért időszerű ma a tanács lakossági kapcsolatait értékel­ni? Kovács József a követke­zőképpen indokol: „A most társadalmi vitára bocsátott vá­lasztási törvénytervezet külön is kiemeli a demokrácia ki­bontakozását, az érdekek megjelenítésének nyilvános­ságát, a közösségek kollek­tív jogainak bővítését és a vá­lasztójog gyakorlásával össze­függő jogbiztonság erősítését. Tény, hogy társadalmi feszült­ségeink növekedésével, a la­kosság támasztotta igények eltávolodtak a tanácsi lehető­ségektől, ennek révén a la­kosság egy részénél vitatha­tatlanul felerősödött a tanácsi tevékenység bírálata, különö­sen a hatósági ügyintézés bü­rokratizmusának kritikája." * Lényeges gondolata a szé­les körű tapasztalatszerzést összegző dokumentumnak: a várospolitika nem tűzheti ki célul a lakosság érdekeinek teljes körű szolgálatát. Ami viszont érdeke, hogy a pécsi embereket részesévé tegye a várospolitika alakításának, óz eredményeket, a gondokat, il­letve a megoldásukra tett ja­vaslatokat rögzítse és megis­mertesse. Nézzük a tényeket! Ma már működnek azok a tanácsi in­tézmények — testületek, ame­lyek alkalmasak a nagyváros­ban a kisebb lakóközösségek és területek érdekeit képvisel­ni, mindennapi életének szer­vezésében részt venni. Ezzel az igénnyel dolgoznak a ta­nácskozási központok, amelyek elsősorban a peremterületeken értek el jelentős sikereket a lakosság gondjainak közös megoldásában. Elsősorban azokban a közműfejlesztések­ben, amelyeket a lakosság, a tanács és a tanácstagi alap pénzeiből finanszíroztak. Lé­nyeges az is, hogy a közös munka alkalmat adott a ta­nácskozási- központok, a taná­csi testületek, az apparátus és a lakosság együttes tevékeny­ségére, napi munkakapcsola­tára. Mégis eltérő vélemények fogalmazódnak meg a ta­nácskozási központok értéke­lésében, mert úgy tűnik, hogy tevékenységük megáll a ta­nácstagok, a lakókörzeti párt­ós társadalmi szervezetek ve­zetőinek szintjén, a kialakított álláspontjaik mögött ezért alig érezni a lakosság megerősíté­sét és támogatását. Nem ala­kult még ki a tanácskozási központok helyi érdekeket és a közösségi véleményt feltáró részvétele sem a testületi dön­tések előkészítésében. Ugyan­akkor jóval több feladatuk van a körzetük üzemeivel, in­tézményeivel megszervezett közös munkában, illetve na­gyobb figyelmet érdemelnek a városi tömegszervezetektől is a szorosabb munkakapcsolatok szervezésében. Pécsett elsőként kezdtek dolgozni azok az elöljárósá­gok, amelyek a régi községi hagyományokkal — merthogy korábban városkörnyéki falvak voltak — rendelkező város­részek önállósodó életét szer­vezik Hirden, Somogybán és Vasason. Néhány hónapos munkájukból ma még kezdeti sikerekről lehet beszámolni, mint legutóbb a hirdi Latinca Sándor utcában átadott autó­buszforduló, amely az elöljá­róság és az ott lakók közös erőfeszítésével valósult meg. Tanúi vagyunk az élénkülő párbeszédnek is, szinte hétről hétre küld meghívókat a vá­rosi tanács a pécsi polgárok­nak a várospolitikai kérdések közös vitájára. Elsősorban azoknak a fórumoknak van si­kere, amelyek egy-egy város­rész konkrét gondjaival fog­lalkoznak. Rövidesen minden­napos gyakorlat lehet az is, amit az apparátus munkatár­sai ma már több kérdésben megvalósítanak: a testületi előterjesztések előkészítésé­ben, vagy a részletes rende­zési tervek megrajzolásában előzetesen kérik az érintett lakosság javaslatait, és a vá­rosi terveket igyekeznek az ál­lampolgárok elképzeléseivel összhangban kidolgozni. Je­lentős munkamódszer ez azért is, mert az apparátus tevé­kenységét az emberek nem különböztetik meg a testüle­tek munkájától. Pontosabban a tanács egészére fogalmaz­nak meg kritikát a hatósági ügyintézés megítéléséből, hol­ott egyértelműen tisztázott a testületi és az apparátusi munka különbözősége, a ta­nácsok kettős feladata: az ön- kormányzati szerep vállalása és a központi akarat végre­hajtása. A városi pártbizottság irá­nyítási módszereire is megfo­galmazott elvárásokat a kü­lönbizottság. Elsősorban azt. hogy a tanácsi testületek elvi­politikai irányítását a párttag tanácstagokon keresztül gya­korolja, rendszeresen kérje vé­leményüket és tájékoztassa őket a politikai döntésekről. A lakóterületi pártszervezetek munkájában pedig a mainál nagyobb aktivitásra számít a tanácstagok és lakókörzeti tes­tületek támogatásában. Segít­sék a várospolitikai munkát az új kapcsolatteremtő módszerek kiválasztásában, a meglévő in­tézmények működésében, illet­ve az újak kialakításában. A városi pártbizottság a tanács testületéinek többek között azt ajánlotta, hogy kezdeményez­zenek társadalmi vitákat, a döntési folyamatokat nyitottab­bá, demokratikusabbá téve ez­által. Javasolta továbbá, hoay a helyi népszavazást is alkal­mazzák a lakosság bevonásá­ra, a tanácsi bizottságok, a tanácstagokból álló különbi­zottságok szerepe pedig nö­vekedjen a várospolitika ala­kításában. A cél egyértelmű: a város- politika a lakókörzetek érde­keit képviselve, a lakossággal konzultálva, együttműködve va­lósuljon meg. Ehhez volt je­lentős lépés a városi pártbi­zottság és a tanács közös elemzése, amely remélhetőleg a feladatok kidolgozásában is munkamódszerré válik. Nagy a várakozás ugyanis a közös álláspont és a munkaprogram iránt. G. M. Volt egyszer egy pécsi míivésztelep Különleges kiállítással lepte meg látogatóit a pécsi August Senoa Délszláv Klub: ötven esztendővel ezelőtt készültek Döbrentey Gábor festményei o kökényi, szalántai, pécsud- vari bosnyákokról, Dráva men­ti sokácokról, s ezek a képek tértek most vissza Pécsre. A kiállítás december 20-ig lát­ható. A megnyitóra eljött al­kotójuk is, a most 91 eszten­dős Döbrentey Gábor, Glatz Oszkár tanítványa. néhány éven át tanársegédje. Kiállítását, melynek két éve volt már egy előzménye Pé- ~csett. Tüskés Tibor író nyitot­ta meg, aki maga is szorgal­mazta e nemzetiségi, paraszti tárgyú képek együttes pécsi Kökényi képek ötven év után Döbrentey Gábor festményei a Délszláv Klubban kiállítását a délszláv klubban. Nemzetiségi, paraszti tárgy­ról írtam, de pontosabb volna, ha néprajzi ihletettségű ta­nulmányokról beszélnék. Döbrentey , Gábor papírra festett temperaképeivel szuve­rén művész módján ad pon­tos képet egy fél évszázada lé­tezett baranyai viseletről.- öt nyarat töltöttem el Kökényben, öröm volt látni a falu lakóit, olyan gyönyörű volt a viseletűk. Nemcsak az ünnepeken, hanem a hétközna­pokon is. Én ezt a dekoratív, pazar öltözéket jelenítettem meg képeimen, tüzes színeiket akartam visszaadni. Olajképe­ket is készítettem Kökényben: a kólóról, a búcsújukról fés* tettem képet. Döbrentey Gábor a főisko­la elvégzése után 1936-ban Pécs város Weber Xavér Fe- renc-díját kapta meg, ugyanis hallgatóként részt vett már a pécsi művésztelepen, amit nya­ranta rendezett Glatz Oszkár 1942-ig a főiskolások és álta­lában festőművészek számára. A Mecseken festettek, bara­nyai falvakban. Döbrentey Gá­bor elmondta, hogy Kökény, Szalánta, Pécsudvard mellett Zengővárkonybon, Pécsváradon is dolgozott. A művésztelep szellemi hátterét a Képzőmű­vészek és Műbarátok Egyesü­lete alkotta Pécsett, érdekes módon egy rendőrfőtanácsos volt ennek oz elnöke. Martyn Ferenc mesélte, hogy mikor a fiotol festőknek elfogyott a pénzük, a rendőrfőtanácsos ki- toloncolási papírral „látta el" őket, s ezzel ingyen utazhat­tak haza Budapestre — hal­lottuk a megnyitón Tüskés Ti­bortól. Döbrentey Gábor a harmin­cas években számos monu­mentális képet is festett, öt­ven esztendeje a Szent István évben első díjat nyert az ál­lamalapítóról készített történel­mi tablójával. Főleg ilyen tár­gyú képeivel ért el sikereket a háború előtt — s vívta ki a Rákosi-kor rosszallását későblj. Éveken át restaurátorként tu­dott csak megélhetést találni: a Parlament, a Magyaz Tudo­mányos Akadémia, az Operá­hoz freskóinak háborús sérülé­seit javította. A kilencvenegy éves mestert nagy szeretettel vették körül a megnyitón, a Délszláv Klub­ban. Képei ma is őrzik a má­ra teljesen eltűnt bosnyák, so- kác népviseletet, tüzes szíriéi mit sem vesztettek erejükből. A képeknek máris akadt gaz­dájuk, hisz az volna a jó, ha mind több maradna- belőlük ezen a vidéken, ahol megszü­lettek, . ahol ezeket valóban értékelni tudják. — Ma is dolgozom — mond­ta végül Döbrentey Gábor. — Nagykovácsiban festettem az idén falusi utcaképeket. Ta­valy még le tudtam menni a Balatonra, Fonyódra festeni — most pedig nagyon örülök, hogy itt együtt kiállíthattam ezeket az ötven évvel ezelőtt, Baranyában festett képeket. G. O. Terület- fejlesztési díj Erdélyi Zoltán Jól emlékszem keserű 'ki­fa kodására, amely ókkor (hangzott el, amikor új, nagy fesztávú paneltervét nem fogadták el: „Nem is tudom, hány hónap munkáját talicskázbatom ki a szemétre ..." Akkor már túl volt az Vbl-dí'jon (oktatási-nevelési létesít­ményekért, többek közt a pécsváradi iskoláért is), s az akkori PTV irodave- zetőjeként próbálkozott egy új panelcsalád kiala­kításával még a hetvenes évek első felében. Nem volt versenyképes: igaz, hogy jó megjelenésű há­zakban jó lakások lettek volna, de komoly szerke­zetváltást kívánt volna, ez pedig akkor sem ment. Érdekes módon háromévti­zedes pécsi pályafutása során jelentős alkotásai nem itt valósultak meg, munkája javát Nagykani­zsa és Kaposvár mond­hatja a magáénak. — Az eltelt harminc év 1959 elején első munka­helyemről, a Somogy Me­gyei Állami Építőipari Vál­lalattól kerültem Pécsre — számomra maga volt a nagyszerűség, a sok mun­ka hallatlanul könnyű volt, mert jó környezetet, jó kollégákat találtam itt. Mégis úgy alakult, hogy itt nem lehettem prófé­ta ... Nem is tudom, hány száz épületet tervez­tem, óbból ma már 20— 30-at tudnék igazán ki­emelni, mint komolyabb értéket képviselőket. De természetesen ma még ezeknek az időtállóságát sem lehet igazán érzé­kelni ... A józanul mértéktartó önítéletet Erdélyi Zoltán építészmérnök, a Pécsiterv igazgatója mondta abból az alkalomból, hogy a Baranya Megyei Tanács a minap tüntette ki a Terü­letfejlesztési díjjal. Az in­doklás az építészi tevé­kenység mellett hangsúlyo­san szól közéleti tevékeny­ségéről. Valóban: Erdélyi Zoltán már a második ciklusban tagja Pécs Vá­ros Tanácsának • és végre­hajtó bizottságának. V Milyen a mai közéfe- tiség?- Nagyon összetett és súlyos szerep, ráadásul nem is hálás. Bár talán nem is kell annak lennie. A tisztességgel elvégzett közéleti munkának siker­élményhez kellene vezet­nie, ez pedig ma hiány­zik. Ezért is vállalnak ma kevesebben közéleti szere­pet. Aki pedig benne van már, annak nagy önbiza­lomra, bátorságra, hallat­lan humanitásra van szüksége. Közéletiséget ma — és mindenkor, jobb időkben is — az vállal­jon, aki megérzi, mire van szükségük másoknak, mennyire tud az emberek problémáihoz közelíteni, majd kiállni az ügyükért. Merni kell ebben - vál­lalva a kockázatot — el­bukni is. H. I.

Next

/
Thumbnails
Contents