Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)

1988-12-30 / 362. szám

1988. december 30., péntek Dunántúlt napló 3 Közép-Európa legnagyobb zenei gyűjteménye (Folytatás az t. oldalról) Az alapítólevél a Magyar Nemzeti Hangtár reményében fogalmazódott, amit nálunk szerencsésebb és magukra adó nemzetek már évtizedek­kel ezelőtt létrehoztak. A vé­dett Marton^Bajnai gyűjte­mény a maga 35 000 normál- és mikrobarázdás lemezével, 1000 orsós, illetve kazettás magnófelvételével, 2000 köte­tes zenei könyvtárával, több­ségében magyar vonatkozású anyagokkal. Teljességében ha­láluk után kerül Pécsre, és komoly alapját képezi ennek a majdani nemzeti archívum­nak, amelyre őrizőként és gondozóként Pécs és Baranya megye méltán lehet büszke. Gállos Orsolya Kisebbség- védelmi egyesüiet elekül Egyetemi oktatók és tudo­mányos kutatók - mintegy öt- venen — 'kisebbségvédelmi egyesület létrehozását hatá­rozták el. A szervezet célja önálló elemző munkáival elő­segíteni a 'kisebbségi léttel 'kapcsolatos egyéni és kollek­tív jogok érvényre juttatását, valamint a nyelvi, a kulturális, az egyházi és gazdasági kér­dések megoldását. Szándékuk, hogy folyamatosan figyelem­mel kísérik a 'hazánkban élő kisebbségek, valamint a 'kör­nyező országokban élő ma­gyarság helyzetét, sorsát. A jö­vőben vizsgálatokat végeznek például a Magyarországon és hazánk határain kívül élő ma­gyarok egymáshoz való viszo­nyáról. Az egyesület tagjai a külön­böző témakörökről elemzése­ket készítenek, s ezeket a 'ha­zai hatóságok, valamint nem­zetközi szervezetek elé tárják. Megállapításaik alapján jog­szabályokra, nemzetközi egyez­mények kidolgozására tesznek javaslatot. Felvilágosító mun­kát kívánnak végezni annak érdekében, hogy az ország la­kossága reális képet kapjon a hazánkban élő kisebbségek, illetve a 'határainkon túl élő magyarság helyzetéről. A szervezet idegen nyelvet beszélő tagjaiból munkacso­portokat hoz létre, hogy a kör­nyező országokban megjelenő folyóiratokat, 'könyveket, jog­szabályokat az érdeklődők megismerhessék. Az egyesületnek — amely a tervek szerint január végén alakul meg — mindenki tagja lehet, aki célkitűzéseiket elfo­gadja, s azokat önkéntes mun­kájával kész elősegíteni. Víz­szennyeződés a Krasznán Vízszennyeződés történt a Kraszna ágerdőmajori szaka­szán. A vízminőség romlását a Felső-Tiszavidéki Környezetvé­delmi és Vízügyi Igazgatóság szakemberei vasárnap délután észlelték. Az érvényben lévő magyar-román határvízi egyezmény alapján az igaz­gatóság kezdeményezésére a román vízügyi szakemberekkel közösen szemlét tartottak a szennyezett folyószakaszon. A román fél kérésére a labora­tóriumi vizsgálatokat Szatmár­németiben végezték el. Meg­állapították, hogy a vízminő­ség romlását, a víz szerves- anyag-tartalmának növekedé­sét valószínűleg a vízgyűjtő- területről bemosódott szennye­zés okozta. A vízmintavétel egyébként a vízminőség javu­lásáról tanúskodott, így a vé­delmi készültséget a folyón megszüntették. Dr. Vigh József A szívünk, lelkünk ez a község Sajnáltam, hogy kocsival ér­keztem a magyarbólyi körzeti orvoshoz, így még egy kortyot sem ízlelhettem a szíves szó­val kínált, gyönyörű, rubin színű borából. — Tudja — fordult hozzám a felesége — a borosgazda úgy van a saját borával, mint a nagymama az unokájával, az a legjobb, legszebb, legtö­kéletesebb. * Miközben gratulálok dr. Vigh Józséfnék — hiszen láto­gatásom apropója a Dr. Dok­tor Sándor egészségügyi díj, amit a közelmúltban vehetett át — kiderült, pont ez a nap a Magyarbólyba érkezésének jubileuma is. 1950. december elejétől körzeti orvosa a köz­ségnek. — 1948-ban végeztem az egyetemet Pécsett, utána a siklósi kórház sebészetére ke­rültem. Három évig dolgoztam ott. Akkor szóltak, hogy meg­ürült itt egy körzeti orvosi ál­lás, nem vállalnám-e el? Mi­előtt választ adtam' volna, el­jöttünk megnézni a feleségem­mel. Úgy megtetszett, hogy igent mondtam. Akkor az egész országban én voltam a legfiatalabb falusi orvos, most 67 évesen, azt hiszem, én va­gyok a legöregebb, aki még Előbbre jutnak-e az iskolák, oktatási intézmények azzal az új pénzügyminisztériumi rendel­kezéssel, amely január 1 -tői egy rovatba utalta az addig külön szereplő fenntartási, működte­tési költségeket és a bért? A döntést — amely a Pedagógu­sok Szakszervezete és az Álla­mi Bér- és Munkaügyi Hivatal tiltakozáa ellenére született — azzal indokolta a PM, hogy a működésben megtakarított pénzekből jutalmazni lehet majd az arra érdemes peda­gógusokat. Vagyis növekszik az intézmény önállósága. Ké­telyeink voltak, vajon nem ke­rülnek-e az igazgatók olyan dilemma elé, hogy vagy fűtik rendesen az iskolát vagy ju­talmat osztanak? Erhardt Imre, a Széchenyi István Gimnázium és Szakkö­zépiskola igazgatója tart ettől az önállóságtól: — Természetesen fűtünk vilá­gítunk, ahogyan eddig. Ilyen dilemma nem létezhet. Sajnos, akkor kaptuk ezt az „önálló­ságot”, amikor a legrosszabb az anyagi helyzet. A gimná­ziumokban 50-50 százalék a dologi és a bérkiadások ará­nya, szakközépiskolákban a dologi hányad 60 százalékot tesz ki. Gyakorlatilag a mi esetünkben (kettős profilú az iskolánk) a szükséges 60 szá­zalék helyett 37 százalék a dologi kiadásokra szóló keret. Eleve kevés ez olyan iskolák­nál, melyekben szerszámokat, anyagot kell vásárolni, gépe­ket kell karban tartani. Vagy­is nincsenek feltételeink a ki­látásban lévő önállósághoz. A aktív, és eszem ágában sincs még abbahagyni. — A szívünk, lelkünk lett ez a község — folytatja a fe­lesége, a'ki a ‘külföldi utakon, kongresszusokon a tolmács. Három idegen nyelvet beszél jól. Dr. Vigh József az Általá­nos Orvosok Világszövetségé­nek is tagja. — Egyszer for­gattunk olyan terveket, hogy elmegyünk a gyerekek iskolá­ba járása miatt. Harkányban már meg is volt a szolgálati lakás, de a'kkor küldöttségbe jöttek a férjemhez és kértek: „Doktor úr, ne hagyjon itt min­ket.” Visszamondtuk a harká­nyi állást. — Az én kisnépem — veszi át a szót a doktor úr. — Sze­retem őket, s azt hiszem, ők is engem. Pedig sokszor meg­szidom őket. Különösen, ha lá­tom, tudatosan rongálják egészségüket. Nagyon harag­szom a részegekre. Én is iszom, de csak esténként és csak bort 1—2 pohárral. Sze­rencsére, egy-két esetet leszá­mítva túl nagy gond nincs a' faluban. Az utóbbi években megállt a lakosság létszámá­nak fogyása, most mór a fia­talok közül is sokan ittmarad­nak, építkeznek. — Az egészségkultúrájuk olyan, mint egy átlagos ma­feltételeket kellene előbb meg­teremteni, az iskolák tényle­ges szükségletei alapján. Má­sok a feladatok egy régi és egy új épületben. Ez az intéz­kedés semmi előrelépést nem hoz. A Leöwey Klára Gimnázium igazgatója, dr. Bernáth Józsel- né lát lehetőséget az új dön­tésben : — Úgy találom, hogy való­ban növekszik a mozgásterünk, és a fennmaradó dologi költ­ségekből tudunk jutalmazni egy-egy jól dolgozó kollégát. Ványi Terézia, a Geisler Eta Kollégium igazgatója hasonló véleményen van. Faust Fülöpné, az Ágoston téri Iskola igazgatója: — Elhamarkodott intézkedés született ismét. Nem vinne rá a lélek, hogy jutalmazásra ad­jak a fenntartási pénzből, hisz régi az épületünk, itt bármi­kor szétdurranhat egy cső. Beázik a tető. Súlyos fenntar­tási gondjaink vannak, és semmire sem megyünk ezzel a döntéssel. A Jurisics úti Iskola tízéves, de már teljesen ki kellett cse­rélni benne a vízvezetéket, a padlózatot. Igazgatója, Pakuts Tamásné így vélekedik: — Mi jelenleg is pereske­dünk a kivitelezővel. A pénz­ügyi feladatok eleve bonyolul­tak, és ha a két rovatot egye­sítik, összemosódnak a dol­gok. Nekünk világosan kell látnunk, mire mennyit költőt­gyár falué. Kevés az elhízott, viszont sok a magas vérnyo­másos. A falusi orvosak mun­kájának mindig szerves része volt a felvilágositás, ahogy ma mondják: egészségnevelés. So­ha nem sajnáltam az időt. hogy elmagyarázzam például egy idős betegnek, miért ne egyen zsírosat, nehéz, füstölt húsokat a betegség ideje alatt. Sok mindenre rászoktattam őket, például arra is, hogy ha valaki rosszul van, ne várjon, inkább jöjjön el tízszer fölös­legesen, mint egyszer későn. Engem bárhol meg lehet állí­tani az utcán, mindenki pana­szát meghallgatom, receptet is írok ott helyben. — Érdekes összetételű falu, ötféle vallásé, ötféle nép. Itt ez sohasem volt probléma, még a cigányaink legtöbbje is rendes. — A férjem optimista em­ber — szólt közbe felesége. — Én csodálom sokszor. Olyan emberekben is talál jót, akik­ben én egyáltalán nem. Min-, dig azt mondja nekem, min­denkiben van jó, csak meg kell találni. Még valamit sze­retnék elmondani a férjemről: a 38 éve alatt egyetlen napot nem volt betegszabadságon. tünk, és mennyi pénzünk van. örülünk, ha győzzük a fenn­tartási költségeket, nemhogy ebből jutalmazhatnánk peda­gógusainkat. Mozsgay Miklós, aki Pécs legújabb iskoláját vezeti a Siklósi úton, inkább a GAMESZ-től való elszakadás­ban látná az igazi önállósá­got (de ez már egy újabb té­ma) : — Látok lehetőséget az új pénzügyi döntésben, ugyanak­kor nem tudom napra készen, mekkora a gáz-, a villany- számlája az iskolánknak, mi­vel minden fenntartási, mű­ködtetési ügyünket a GAMESZ intézi, és hosszú átfutási idő alatt. Ha tőlük leszakadhat­nánk, akkor valóban szabadon gazdálkodhatnának az isko­lák. Mi tanfolyamokat indíta­nánk, kiadnánk a tornatermet, döntenénk a fenntartási költ­ségekről — és pedagógusok jutalmazásáról is. E véleményeket hallgatva, o cikkíró úgy érzi, ismét a saját lelkiismeretét megnyugtató döntést hozott a pénzügyi kor­mányzat. Az iskolák vezetőit szorította újabb satuba, újabb dilemma elé állítva őket, mert a növekvő költségek mellett kevés iskola tud fenntartási pénzekből megtakarítani és ju­talmazni. Ez a döntés nem segít, hanem eggyel gyarapít­ja a gondokat. Gállos Orsolya S. Zs. Kétes értékű önállóság Fűt vagy fizet? Összevonják a dologi és a bérköltségeket az iskolákban Arnyékbokszolás A feltűnően lassan ébre­dező magyar „glasznoszty” következménye lehet, hogy mi még a vitairatokban is homályosan foqalmazunk. Kertelünk, célozgatunk, két-, vagy többértelműek va­gyunk, elhallgatunk, sejte­tünk, de jószerivel semmit sem nevezünk nevén. Itt von például a Mohácsi Építőipari Szövetkezet párt- alapszervezetének október 20-án kelt vitaanyaga, amely 2 gépelt oldalon a társa­dalmi, politikai élet majd' minden kérdését érinti —, felületesen. Hangvételét te­kintve persze elvitathatat­lan a határozottság, de mint az alábbiakból kitű­nik —, a mohácsiak ököl - vivómérkőzésnek vélték az árnyékbokszolást. Első menet „Alapszervezetünk azokat a politikusokat tudja támo­gatni, akik a reform, a gyö­keres változás hívei és hir­detői, akik megfontoltan és gyorsan kívánnak változtat­ni a helyzeten." — olvas­ható a vitaanyagban, me­lyet az alapszervezet tag­gyűlésének megbízásából a vezetőség az MSZMP Mo­hács városi, Baranya me­gyei és Központi bizottságá­hoz továbbított. Olvasóink többsége nyilván ugyanígy gondolja a fenti idézetben megfogalmazottakat, s csu­pán arra kíváncsi még, hogy városi, megyei, or­szágos szinten kik azok a politikusok, akik az alap­szervezet tagjainak vélemé­nye szerint nem érdemel­nek támogatást. Jó néhá­nyon talán még egyet is tudnánk velük érteni, de . . . konkrét példák nincsenek. Ugyanez érvényes a mohá­csiaknak arra a felvetésére, hogy „az a vezetés, amely mellőzi az alulról jövő vé­leményeket — legyen az politikai vagy állami —, előbb vagy utóbb megbu­kik”. A vitairatban a politikai intézményrendszer szüksé- qes megreformálása mel­lett a pártalapszervezetek- nek nyújtandó nagyobb se­gítségről, az adó- és ár­reform okozta gondokról, a bürokráciáról, sőt még a vezetők és vezetettek közöt­ti protokollmentes talál­kozások igényéről is szó esik, —, ugyancsak az ál­talánosságok szintjén. Mi­vel azonban a hangvétel igencsak határozott, a tu­dósító okkal remélhette, hogy az MSZMP Mohács Városi Bizottsága végrehaj­tó bizottságának válasza kapcsán, a második me­netben jól irányzott ütések­re is sor kerül. Második menet Meglepő fordulattal kez­dődött a második menet. A válasz-állásfoglalás ismerte­tésére összehívott taggyűlés nem volt határozatképes. Külön érdekesség a dolog­ban, hogy ezúttal épp azok hiányoztak, akik az októ­beri taggyűlésen többségbe kerültek a vitaanyag sorsá­ról folytatott szavazáskor. Mindennék tetejébe, ezen a „meg nem tartott" taggyű­lésen furcsa vita is kibon- tokozott az alapszervezet jelenlévő tagjai között. Egyikük írásban fogalmazta meg véleményét, amely úgy tömöríthető, hogy a vita­anyag, nem a párttagok le­tisztult véleményét tükrözi, s hogy a pártszervezet az egész procedúrával sokat árthat a szövetkezetnek is. Ahogy az már lenni szokott, a váratlanul felszínre buk­kant vélemény újabb gon­dolatokat provokált. — Miért tüntet a szövet­kezet elnöke azzal, hogy távolmarad a taggyűlések­ről? A szövetkezet vezetői, akik mellesleg párttagok, kisajátítottak egyes dönté­seket, azzal a jelszóval, hogy nem a pártra tarto­zik... Sajót dolgainkról is kellett volna, kellene szól­ni... Ha lemondana a pártvezetőséa, akkor vajon ki állna a helyére? — sor­jáztak egymás után a vé­lemények, s amikor már- már úgy tetszett, saját ma­gát roggyantotta meg egy kósza jobbegyenessel a tü­kör előtt ugráló árnyék­bokszoló, a pártalapszerve- zet, véget ért a próbatag­gyűlés. Harmadik menet Egy héttel később, a meg­beszélt időpontban csak Horváth Antal párttitkárt találom a szövetkezet köz­pontjában, ő mondja, hogy utolsó nap lefújták a tag­gyűlést. — A vezetőség .még nem tudta kialakitani az állás­pontját - mondja, aztán hosszasan elbeszélgetünk. Kár, hogy amikor a vita­anyag hátteréről kérdezem, akkor csak annyit mond, hogy ő tudja, mi mozog a háttérben, sőt azt is, hogy miért születtek meg az újabb beadványok a párt­tagok részéről, de itt be is fejezi a gondolatmenetét, és sokat sejtetően mosolyog. Egy hét múlva mindent tisztába teszünk, megbe­széljük a dolgokat, mondja, miután elismeri, hogy küz­• delmüknek - megfogható cél híján - kevés eredmé­nye lesz. Itt, a ringben te­hát feltűnően rövid a har­madik menet. Igaz, beszél­getésünk közben bekopog­tatott a szobába a szövet­kezet főmérnöke, - (őt nem értesítették az időpontmódo­sításról) -, akiről egy hét­tel később kiderül, hoay a szövetkezet elnöke időköz­ben felmentette a munka­végzés alól. Mellesleg ő volt az, aki a próbataggyűlésen írásba foglalt ellenvetések­kel állt elő. Meglehet per­sze, hogy e két dolognak eqymásihoz nincs semmi köze, de úgy tűnt, hogy az igazi boksz ott zajlik a ku­lisszák mögött. Eredmény­hirdetés? A városi végrehajtó bi­zottság álláspontjának is­mertetéséhez végül távirati­lag kellett összehívni a tag­gyűlést, mert az alapszer­vezet vezetősége újabb ha­lasztást emlegetett. Aligha meglepő, hogy az elnök ezúttal is távol volt, de hiányzott a fizetésnélküli szabadságon építkező titkár is. Az állásfoglalást, mely­ben azért szó esik arról, hogy jó lett volna konkrétan megfogalmazni a felvetése­ket, hogy a jobbítás szán­déka mellé némi önkritika is szükségeltetik, s hogy gazdasági vezetés sem nél­külözheti az ,faluiról jövő" véleményeket, visszafogottan fogadták az alapszervezet tagjai. Inkább az építőipar egészét érintő gondokról kezdtek beszélni, meg arról, hogy amilyen gyorsan vál­toznak a szabályok, szinte képtelenség betartani a szö­vetkezeti demokrácia leírt paragrafusait, meg arról, s talán ez a leginkább meglepő, hogy a politizálás­ra a mai világban nincs elég idő. — Csak állást akartunk foglalni, és azt másnak is a tudomására hozni - hangzott el a vitairat kap­csán. Lehet, hogy ez volt az eredeti szándék. Ám ami a bokszmeccset illeti, az sem üres kitaláció. A tükör ugyanis összetört. Pedig ta­lán lenne kit ütni a ringben is. Igaz, ahhoz komoly fel- készültség, megfelelő ed­zettségi állapot, és pontos, jól irányzott ütések kelle­nek. Ferling József Orm Doktor Sándor dijat kapott

Next

/
Thumbnails
Contents