Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)

1988-12-03 / 336. szám

e Dunántúli napló 1988. december 3., szombat Pécs elfelejtette egykori polgármesterét...? Tolnai József né emlékezései „...elém tettek egy faládát. Kinyitották... Akkor láttam 14 év után a férjemet...” Tolnai iózsetné Budapest. A hármas merró végállomá­sától nincs messze a Kosárfo­nó utca; a nevéhez nem illő beton-panel tízemeletesek so­ra ronda, vörös lábazattal.Az emeleti garzonok egyikében la­kik Tolnai Józsefné. Lassan a nyolcvan feié közelít, de ko­rát meghazudtoló testi és szellemi frissességnek örvend. Az élet nem volt kegyes hozzá; megtörni mégsem tud­ta. Várt bennünket, készült a beszélgetésre. Fényképek, félt­ve őrzött dokumentumok kerül­tek a nappali asztalára, .s ahogy megfontolt szavai nyo­mán éledt a múlt, reméltem, sikerül görcsös izgalmát, ide­gességét — talán valami is­meretlentől való félelmét — feloldani. « Hol is kezdjük? ... Pécs, a húszas évek vége. Vladika Rozália szerelmes. Tolnai Józseffel egy közös isme­rősnél találkoztak, ahol a fiatal lány a varrás mesterségét ta­nulta. önfeledt bálok a Nő­egyletben. Szűk utcák, kis te­rek hangulata ... az ifjúság. Nyilvánvaló természetesség­gel mondja: — Egyszerűen éltünk és na­gyon ‘boldogan. Szegény sor­ból származom, nagyszüleim uradalmi cselédek voltak, szü­leim akkor költöztek Pécsre, amikor hároméves lehettem, így tulajdonképpen minden oda köt. Édesapám sörgyári segédmunkás, édesanyám ta-’ karítónő. A mozgalom zsargon­jával mondva, prolik. Eleinte Jóskáról nem tudtom semmit, ■hogy a pártban dolgozik, s hogy emiatt nincs nyugta a világban. Hogy megjárta Bé­cset, dolgozott Kádár János­sal a fővárosi remizben, hogy fekete listán van. Fiatal vol­tam és szerettem. Nem kér­deztem, s ő csak az esküvő 1 után avatott be igazán az éle­tébe. Tolnai József szociáldemok­rata volt. Házasságuk idején — 1930-ban —, mór vezető funkcionárius, s '33-tól Dick György utódaként a párt tit­kára, majd a vidéki titkársá­gok megalakítása után, Bo- rcnva—-Tolna—Somogy vezető­je, az SZDP központi vezető­ségének tagja. Tolnainé hátradől a fotelban, hallgat. Mectőrőm a csendet: __ Milyen ember volt? — Magas, jó kiállású. Igen határozott. Vele sohasem fél­ten-,, s úgy gondoltam, ha együtt vagyunk, semmi baj sem érhet A két pártközpont; az egyik a Zrínyi utcában a munkásotthon, c másik nálunk. Apósomoknál laktunk, a Szilá­gyi Dezső utca 36-ban: estén­ként ott folytatódtak az izgal­mas viták, hajnalokig tartó be­szélgetések. Csak később köl­töztünk, amikor megkaptuk a Székely Bertalan utca 9-es há­za*. De ezt már 44-ben . . . Tolnai József a háborút meg­előzően Dél-Dunántúl munkás- tr.ozgclmánok irányítója, szer- ■vezője, vezetője. Történelmi tény: a kommunista sejtek, kommunista érzelmű emberek is legális szervezkedés híján, a szociáldemokrata párton be­lül dolgozhattak. Tolnai szá­mukra is mozgásteret adott, sport, turisztikai, önképző egy­letekben, az R-gárda soraiban. Amikor a bányászok éhség- sztrájkot tartanak, csak Tolnai­val hajlandók közvetíteni; csak őt fogadják az aknában. A csertetői csendőrsortűz után Tolnait bíróság elé állítják; ki­tiltják Pécsről ... Tolnainé határozottan állít­ja: — A bányászmenetet a fér­jem le akarta állítani, de nem sikerült. Még éjjel, vafáki be­kopogott az ablakon, siessen, mert nagy baj lesz: a csend­őrség tűzparancsot kapott. Jóska funkciójából, saját lelki­ismeretéből fakadóan sem vál­lalhatta a tragédiát. . . Éjjel kiment a bányászok közé, de nem hallgattak ró. S az ötve­nes években aztán, ez is a bű­nei közé került: munkásáruló! A német megszállást követő­en Tolnai Józsefet letartóztat­ják; előbb munkaszolgálat vár városról. Úgy hallotta, Pécs is romokban van, s azt hitte, Zsuzsikát azért nem hoztam magammal, mer már nem él... Éjszakánként artikulátla- nul üvöltözött: ne bántsatok! Ne üssetek! Nagyon szerettem és rettentő évet éltünk át nél­küle, de akkor ott, az ágya mellett, féltem. Három hétig ápoltam, aztán megindultunk hazafele. Estére értünk P«cs- • re, s amikor a Zsolnay-domb tetején kinézeti az autóból, s látta, hogy itt-ott égnek a lám- pák, a város ép és csendes, kitört belőle: „Gyönyörű! Ak. kor él a lányom is!..." A házunk előtt embeiek sor­fala állt; bányászlámpákkal vi­lágítottak. így fogadták élje­nezve a megtért munkósvezetőt. Járni nem tudott; ölbe vitték Dachau a neveket is eltörölte ... rá, majd, mint országos hírű funkcionáriust, koncentrációs táborba viszik. Tolnainé durva vászondara­bot mulat, rajta a számi u36651. Dachau a neveket is eltörölte. — A nagyállomáson állt a vagonsor; németék vették kö­rül. Valaki szólt, hogy látták a férjemet, én rohantam a kislá­nyommal együtt... Szörnyű volt. Zsúfolásig megtömve zsi­dókkal. Láttam őt is, de nem beszélhettem vele. Kiáltani akartam, de nem ért oda a hangom ... Később egy vasutas rövid le­velet hozott: „Láttalak benne­teket, szeretteim, vigyázzatok magatokra, Zsuzsikára . .." * Pécset szerencsésen megkí­mélte a háború. Az eszmélés napjaiban sorra alakulnak a pártok. Megtartják első össze­jövetelüket a szoedemek, a kommunisták is. A pártalakí­tás miatt Pécsre érkező Vas Zoltán fölkeresi Tolnainét, ké­ri, lépjenek át a kommunis­ták közé. Tolnoiné nemet mond; férje helyett, akiről nem tud ■semmit, de akit vár haza, nem dönthet. Boros István — kommunista főispán. A város polgármeste­ri székét nem töltik be, Boros őzt mondja Tolnainénak: __ Jóska biztosan hazajön, m eglátja. Ki lenne más, akit jobban megilletne a polgár- mesterség Pécsett, mint őt. . 1945 májusában ismét Bo­ros kopogtat az ajtón: hírt hoz. Budapestről szóltak, hogy meg- érkezett o férje a deportáltak egyik csoportjával, kérik, hogy azonnal menjen föl, ápolásra szorul, kórházban van. — Kocsit a város szovjet po rancsnokától kaptam — mono­ja Tolnainé. — A lebombázott Budopest, kórház o fasor­ban .. . Férjem nagyon beteg, csont 3s bőr, 150 centis és alig 45 kiló. Állandóan a lá­nyunkról kérdez, Pécsről, a a lakásba. Ott voltak az elv- túrsoi, ott volt Boros is ... Polgármesterként üdvözöl­ték — mondja Tolnainé. — Ez volt talán az igazi beiktatás ... Aztán a munka, és megint a munka. Ettől a pillanattól, szinten nem is volt együtt iga­zán a család. Korán ment, ha ebédre haza is jött, hozott magával valakit. Este ugyan­úgy. Sokan megfordultak ná­lunk akkoriban. Hajdú, Bán, Marosán ... Marosán volt a vidéki titkárságok vezetője, ha érkezett, többnyire a feleségé­vel és mindig nálunk szálltak meg . .. Tolnai Pécs politikai életé­nek, társadalmának alakítója. tA fényképek - mind-mind tör - ténelem. Károlyi Mihály Pécs díszpolgára .. . A demokrati­kus magyar hadsereg megala­kítása; Tolnoi mond ünnepi beszédet a Széchenyi téren Nagygyűlések . .. Demonstráci- ák a feketézők ellen. A műn káért... a kenyérért... A hadseregcvctásról o kora­beli filmhíradó nyomón nem­régiben a televízió bizonyos részeket „bevágott" a jubileum kapcsán Tolnainét másnap te­lefonon h'vki a lánya: „Anyu. nem láttad? Apu beszélt..." — Mindig nézem a tévét n.as híján, de ekkor vendége­im voltok _ jegyzi meg szo­morúan. -- Hetekig bántott, hogy nem láthattam. * A két párt egyesülése: 1948. . A munkásmozgalcm ma is ve­gyesen megítélt időszaka. Az MKP akkoii vezetői, a nagy négyes — Rákosi, Gerő, Ré­vai, Farkas --, a koaliciós pár­tokban nem ellenfelet, hanem ellenséget láttak. A startot a kisgazdapárt lefejezése jelen­tette, a folytatást a tes'vér- párttal való leszámolás, egye­sülés. A kimondott cél: o szo- cicldemckiota vezetőket 'ehe­tetlenné térni, „kilőni", a tö­megeket „átnevelnr". S bár Pécsett Tolnai magq is a mun­kásegység, majd az egyesülés szószólója, támogatója, nincs á szükség többé. Rákosi szerint: „ Pécsett a kommunisták az egyesüléskor Szent Bertalan éjszokát játszot­tak!” Kemény ítélet annak a szájából, aki mindezt elindítot­ta, szorgalmczta. Tolnait egy másik munkasvezető, akivel az 1937-es perben együtt álltaka Horthy-biróság előtt, Kroncz Pál támadja váratlanul, a Va­sas-szakszervezet ülésén. Le­leplezi, mint fasisztákat rejte­gető, népellenes munkásárulót. Ilku Pál, pécsi városi párttit­kár pedig, kiátkozó vezércik­ket ír az Új Dunántúlban. Rövidesen több száz szociál­demokrata vezető kerül „feke­te listára". — Pécs ellenünk fordult, s a férjemmel akkoriban nem le­hetett beszélni. Kérte a nyug­díjazását, kiváltotta a mester­levelét, dolgozni akart. De az­tán, mint az SZDP Központi Vezetőségének tagját, a párt végül megmentette. Rákosi is beszélt vele, mondván: „Ma­gára, Tolnai, nagy szükségünk van. Tapasztalataira, múltjára. A pécsi események ne zavarják meg, költözzön föl Pestre, fon­tos beosztást kap ...” Tolnait a Magyar Dolgozók Pártja átvette soraiba, Tolnai­nét viszont Pécsett, mint „fér­je hű követőjét" — kizárták. — Olyan hirtelen történt minden, ma sem találok ró magyarázatot — jegyzi meg Tolnainé. — Negyvenhétben a kormány elnöke férjemet a Mcgyar Szabadság Érdem­renddel tüntette ki, a „ma­gyar szabadság kivívása és a demokrácia kiépítése körül szerzett kiváló érdemei elis­meréséül". Az év végén ipar­ügyi miniszternek jelölték . .. Negyvennyolc februárjában imperialista ügynök, munkás­áruló lett. Aztán kommunista, majd a Bizományi Áruházak vezérigazgatója ... Budapesten szép lakást kap­tok; Schlohta Margit egykori lakását a Borárös tér 3-ban. Ügy látszott, minden rendező­dik. Lányuk orvosegyetemre já rt... így érkezett 1950. június 4-e. — Pécsre készülődtünk lá­togatóba. Leszaladtam a köz­éibe vásárolni valamit, s cmikor visszaértem, döbbene­tes látvány fogadott. Vagy húsz ÁVH-s verte szét a lakást, még a befőtles üvegeket is egyenként összetörték. Férjem már nem volt ott, többet so­hasem láttam . . . Később tud- tgm meg, hogy az Andrássy út 60-ba vitték, ott volt talán decemberig, majd Vácra ke­rült . .. Zsuzsát azonnal kicsapták az egyetemről és a lakásból csak egy leválasztott szoba maradt; o nagyobb részébe az MSZBT költözött be. A bútorokat is lassan eladogatták; kellett ke­nyérre. Tolnainé harisnyákat kötött, ebből tartották fenn mj- gukot. — Nagyon nehéz, keserves éveket éltünk át. Férjemről nem tudtán', semmit, s ha tu­dakozódtam, leintettek; marad jón veszteg! Bárhová mentünk, bárkihez fordultunk, vagy le- tegadtatta magát, vagy hátat fordított... Sokan voltunk így akkor, asszonyok. Hallgattuk. „Mit szórakozik velünk! A fér­je biztosan disszidált!. ..” öt­venhárom nyarán Szakasits fe­lesége megkeresett, levelet ka­pott a férjétől, Vácról. Abban tudathatta, jól van, él. — Te kaptál? — Nem ... — Érdeklődj utána, talán most már lehet, más szelek fúj- o'ogálnak . . Beszéltem Rajkné- vel is, szerinte is előbb-utóbb történik valami fordulat... Tolnainé beadványt, bead­vány után írt. ötvenhárom őszén — éppen egy műtét utá­ni napon — a szomszédasszo­nya örömmel mutatta, hogy le­velet kapott az Igazságügy Mi­nisztériumból. Ott a kórházi ágyon bontotta föl és tudta meg a hirt: „Férje 1951-ben elhunyt." — Idegö .szeroppanást kap­tam ... A kis szobában megannyi emlék, köztük egy nagyobb eozia tál; a Zsolnoy-gyár mun­kásai ajándékozták Tolnai Jó­zsefnek. A tál ismert: korsóját o víz­be merítő lány. Tolnainé a vendéglátóipar nyugdíjasa. Volt pénztáros, ad- minisztrátor, kirakatrendező, majd üzletvezető. Éltek, mint más. Lánya férjhez ment, meg­született az unoka. — Kaptam 1958-ban egy ér­tesítést, hogy menjek el Vác­ra, o férjem holmijait átven- ni. Újból felszakadt bennem valami. . . Kaptam egy zakót, egy inget, egy nadrágot és két véres zsebkendőt. Ennyi. 1962. augusztus 6-án ítélet, o Magyar Népköztársaság ne­vében: „Tolnai József terheltet (aki 1900. augusztus 28-án Okorágon született, anyja ne­ve Csépón Júlia, nős Vladika Rozáliával, Pécs város volt pol­gármestere, budapesti lakos), a háborús bűntett és a néoi demokratikus állqmrend meg­döntéseié irányuló szervezke­désben való tevékeny részvétel bűntettének vádja alól, bizo­nyítékok hiányéban felmentik." 1964: két nyomozó keresi föl Tolnai Józsefnét. Kérik, adjon férjéről személyleírást, fényké­pet, esetleg valamit, amivel azonosítani tudják. Később megint jönnek, férje orvosai, főleg fogorvosa felől érdeklőd­nek. A váci sirok azonosítása so­rán megtalálják Tolnai marad­ványait; a csontokat. Az első fegek hiányoznak, koponya több helyen betörve, comb-, láb­szár- és kartörések. — Egyszer megint jöttek, és kérték, vegyek be valamiféle nyugtalót. Aztán kocsiba ül­tünk, és a Katonai Főügyész­ség épületében, egy szobában elém tettek egy faláládát. Kinyi, lőttek... Akkor láttam, 14 óv utón a férjemet.. . Megkérdez­ték, elfogadom-e. Mondtam, hogy igen. Közölték, hogy há­rom nap múlva lesz a temeté­se, a Farkasréti temetőben. De nem szólhatok róla senkinek. A sir a 39-es parcella első sorá­nak, 8 as sírja lesz. Este a lányával kiment Far- í<asrétre: akkor már kész a sír, rendezetten, a többi sírral együtt. Fekete márvónytömbök sora, mindegyik közepén vörös csillaggal. Csck ennyi állt a 8-ason: Tolnai József 1900— 1951. Nemsokára rá, a kerületi pártbizottságon a Szocialista Hazáért kitüntetést kapta meg Tolnai József — s vehette át jogutóda, a felesége. Tolnai Józsefné most is ott él, a Kosárfonó utcában, Bu­dapesten. Csalódja: lánya, két unokája, négy dédunokája . . es férje emléke. Akiről állítja: — Nem ellenségei, hanem testvérei _ Ítélték el, hurcolták meg, s oltották ki az életét.. . Pécs elfelejtette egykori pol­gármesterét . . . Vagy csak hall­gat róla? Akadnak dolgok, amire kellemetlen visszagon­dolni, amit ha szóba hoz, meg­bolygat az ember, indulatokat ébreszt . . . De figye'meztethet is: ezen az úton nem szobád többé vé­gigmenni . . . Kozma Feren: Sír a farkasréti temetőben

Next

/
Thumbnails
Contents