Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)
1988-12-24 / 357. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Minden kedves olvasónknak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk! XLV. évfolyam, 357. szám 1988. december 24., szombat Ára: 2,20 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Á tartalomból: Portré szürke színekkel (3. oldal) Az ünnepek előtt Varsóban (3. oldal) Egy darabka NSZK Pécsett (4. oldal) Szigetvár sikeres éve (5. oldal) Európai rangú örökségünk (6. oldal) Csillagos esfe Kist-amásiban (7. oldal) Antonius és Kleopátra (8. oldal) Irodalmi húrán Fellbachban (9. oldal) Alapítvány az alma maf-ernak (11. oldal) 30 millió esillagszöro Bolyból Bőséges ;a 'kínálat narancsból a iKonzum Áruház élelmiszerosztályán Mi kerül az ünnepi asztalra? 2340 méter bejgli, 220 mázsa ponty Karácsony a szeretet ünnepe. Ezt azonban gyakran megelőzi, elsősorban a háziasszonyok részéről, bosszankodások és aggódások sokasága. Vajon sikerül-e beszerezniük mindazt mi szentestén és másnapjain az asztalra kerül. Ami húsvétkor a sonka, az ilyen'kor a hal és a pulyka. Ez utóbbiból bőségesnek ígérkezett a kínálat, 310 mázsa egész és 60 mázsa darabolt szárnyas került ki az üzletekbe. Akik viszont a som'bereki csirkékre vagy a bólyi tyúkokra „esküdnek”, azoknak sem kellett csalódniuk, hiszen több mint 6 vagonnyit készíthettek el a legkülönbözőbb ízesítésben. Nagy sláger volt a tavalyinál olcsóbb (!) hal. A 220 mázsájával a ponty vitte el a prímet, de az igazi ínyenceknek 4 mázsányi harcsát is kínáltak a kárászok és busák mellett. A sütemények korácsonyi sztárja a bejgli, melyből 2340 métert szállítottak diós és mákos ízesítésben boltjainkba, de nagy volt az igény a félkész tortalapokra is, melyekből 23 500 darab jutott el családjainkhoz. A déli csemegék közül a „hol volt, hol nem volt” nica- raguai banán mellett a görög és olasz narancsot keresték a legtöbben, a kubai grapefruit és a citromon kívül, melynek ellátása miatt nem kellett ,,el- facsarodnunk". Végül ami elkerülhetetlen kelléke az ünnepnek, igaz nem feltétlenül az asztalon található, a karácsonyfa. 40 emlői 4 méteres nagyságig volt kapható (az árak is hasonló széles skálában mozogtak) mind a hagyományos, mind pedig az ezüstfenyő, melyeknek legékesebb díszeiből, a csillagszórókból 30 milliót gyártottak az idén Bolyban. Hozzánk, baranyaiakhoz mintegy 3 millió jutott el a hagyományos, az illatosított és a figurális fajtákból. Tóth Tamás M a még csak húszadika van. Ez az írás a karácsonyi számunkba készül. Nekiülök — átfutnak rajtam a sémák: szeretet, gyertyafény, ajándék, ünnepi vacsora. De nem jutok a következő gondolatra. Belenézek a mai újságokba: nem érzem még bennük a karácsonyt. Mintha az állandó és szaporodó gondok halma alól ma már az örömnek és a szeretetnek csak egy-egy pillanata látszana ki. Március 15-én éppen március 15-e, korácsony csak karácsonykor, de se előtte, se utána abból semmi. Ezen egy kicsit fennakadok, meg is borzongok: eny- nyire lerövidült az idő? De miért baj az, ha valami attól feltűnő, hogy más kevésbé látszik? És új dolog ez? Gyanítom, ebből is építkezik toronyépítészetünk. És a régi karácsonyok is: minél nagyobb volt a fa, annál emlékezetesebb az ünnep. Akkor persze még gyermek voltam. Most már mind több dologról tudom: a jéghegy csúcsa. Ez a jéghegydolog most találó, jó része láthatatlan. Tél van. De veszélyes és hideg. Én viszont a karácsonyt várom, a hangulatát, a csillagszórók egyszeri illatába burkolt, meleg ünnepet. Szétnézek egy kicsit a házban: kollégáim egy része a folyosón lót-fut, másik az írógépe felett görnyed, néhányon vidéken — „Ha keresnek, rohanok vissza délre!” -, fáradt arcok körülöttem. Hogyan is kérdezhetném őket... Én is fáradt vagyok. Bajlódom ezzel az írással, mert nem tudom megtölteni — nem a régi! - tartalommal: karácsony. A fiam — a kisebbik — ma reggel egy almát szorongatott a kezében. Édesanyja „csinálta”: színes kis gyertyával díszítette a pompásan piros gyümölcsöt. Még este behozta a szobába megmutatni: jó lesz-e? Az iskolába kellett az alma. Ott, ezek az apró gyerekek, s kifelé a sztrájkgondolatokkal kacérkodó pedagógusok, már készülnek. De gondolom: inkább a gyerekek, Minden reggel barátsággal búcsúzunk a fiammal, jó munkát kívánunk egymásnak. Az alma láttán ma átfutott rajtam: neki ez egy különleges nap. Más, mint a többi. Végig akartam nézni, ahogy az ajtóig érve bemegy az iskolába. De jobbról jött egy Ford, mögöttem állt egy Dacia, előttem alig volt hely, nem tudtam máshova figyelni. Mire hátrafordulhattam, már nem is láttam a fiam. Nagyon bántott. N em volt igazam. Ez a fiú bevitte magával az iskolába az örömet. A várakozást. Az övét s vele együtt az enyémet, így van ez rendben. Náluk meg kell ennek maradnia. Mészáros Attila Tűleveles testamentum
