Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)
1988-12-22 / 355. szám
2 Dunántúlt napló 1988. december 22., csütörtök Az Országgyűlés folytatta munkáját Az oktatás fejlesztése a kibontakozás feltétele Dr. Brezniczky József felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) végzik a lehetséges egyszerűsítéseket. megszüntetik a felesleges párhuzamosságokat. A jövő esztendő első félévéig, vagyis a második ütemben már hozzálátnak a felesleges előírások jelentős mértékű csökkentéséhez, s az év végéig befejezik ezt a kiterjedt munkát. Villányi Miklós kijelentette, hogy számos olyan képviselői javaslat hangzott el - például a szellemi erőforrások ésszerűbb kihasználása, a lakás- gazdálkodás, lakásfelújítás, tatarozás jelenlegi rendszerének átalakítása, az idegenforgalomban levő lehetőségek jobb kihasználása - amelyekkel a kormányzat egyetért, s mindent megtesz megvalósításukért. Szükség van az úgynevezett háttérintézmények racionalizálására, a felesleges, párhuzamos intézmények megszüntetésére is. Ugyancsak lényeges a gazdaságtalanul működő állami eszközök új működési formájának kialakítása, beleértve azt is, hogy a feleslegessé vált vagyont értékesítsék. Ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy már a jövő évi költségvetésben 6,5 milliárd forintos bevétellel számolnak ilyen eszközök értékesítéséből. Arra is utalt, hogy a párt vezető testületéi is nyitottak a tulajdonukban lévő eszközök ésszerű hasznosítására. Már kidolgozták az erre vonatkozó koncepciót. Képviselői észrevételekkel kapcsolatban Villányi Miklós elmondotta, hogy a kormány a parlament kérésére kész a jövő esztendőben részletesen számot adni a nagyberuházások helyzetéről. A tervezett költségvetési reformot érintve a pénzügyminiszter arra hívta fel a figyelmet, hogy az önmagában nem fog több jövedelmet hozni a népgazdaságnak. Arról van szó, hogy a reform eredményeként növekedni fog a tisztánlátás, áttekinthetőbbé válik a költségvetés, és megteremtődnek a nagyobb jövedelemtermeléshez szükséges feltételek. A kormány hajlandó arra, hogy jövőre év közben beszámol a tervezett támogatóscsökkentési program végrehajtásáról. A társadalmi, központi államigazgatási szervek támogatásainak mintegy 20 százalékos leépítésére jövőre sor kerül. A kormány kész jövőre beszámolni a külkereskedelem — többek között a szocialista külkereskedelem — helyzetéről. Villányi Miklós a vita főbb témaköreit érintve hangsúlyozta, hogy Magyarországon a mezőgazdaságpolitika protekcionista volt és az is marad mindaddig, amíg az agrárvilág protekcionizmusa környezetünkben fennmarad. Ugyanakkor azonban az agrár területeken is jelentős változások mentek végbe, az agrár- gazdaságot idehaza körülvevő környezet is lényegesen változott, és ezekhez a mezőgazdaságnak is alkalmazkodnia kell. Ez új agrárpolitika kidolgozását igényli. A vitában elhangzott megjegyzésekre reflektálva kiemelte: jövőre 9 milliárd forinttal csökken az agrárszektort érintő támogatások összege. Ennek azonban túlnyomó többségét az áremelések kiegyenlítik, így az agrárgazdaság vállalatainak jövedelme nem mérséklődik. Kritika érte a mezőgazdasági szövetkezetek, állami gazdaságok folyó finanszírozásával kapcsolatos idei gyakorlatot. Ennek kapcsán a miniszter úgy vélekedett, hogy az ágazati vezetés és a bankok közötti megállapodások ezen a helyzeten lényegesen javíthatnak. A vállalatokat terhelő nagymértékű adónövekedésről kifejtette: a vállalati nyereségekből centralizált hányad 1987-ben 76 százalék volt, idén ez körülbelül 62 százalék lesz, és jövőre ez a központosítás 58 százalékra csökken. A vitában nem esett szó arról sem, hogy a 4 százalékos különadó bevezetése 10 milliárd forintos többletbevételt jelent, ugyanakkor 1989-ben 16 milliárd forinttal kevesebb adót vonnak el a vállalatoktól. Ez együttesen mérsékli a vállalatok nyereségéből való centralizációt. A vállalatok jövedelmi helyzetére egyébként idén az jellemző - folytatta, hogy a nyereség csökkenésénél jóval nagyobb az adók csökkenése. Jelentős a differenciálódás. Az iparban például a vizsgált 951 vállalat közül a rendelkezésre álló forrás 489-nél emelkedik, ezen belül 304 vállalatnál 50 százaléknál nagyobb mértékben, míg 462 vállalatnál csökken, ezen belül 255-nél 50 százaléknál jobban. Elmondotta, hogy a kormánynak nincs szándékában kivonulni a lakáspolitikából — ez teljesen irreális célkitűzés lenne. A kamatpolitikával kapcsolatos kritikai észrevételekre válaszolva hangoztatta: a kamatnövekedés az infláció miatt következett be. A kamatcsökkentés csakis az infláció alakulásával lehet arányban. Többen bírálták a Pénzügyminisztériumot, hogy jelentős összegű vállalati adóterheket engedett el a kormány felhatalmazása alapján. A jogos észrevételeket elfogadva Villányi Miklós ígéretet tett arra, hogy ezen a területen további szigorítást vezetnek be. A költségvetési vitában sokan határozottan megfogalmazták, hogy a lakosságot tovább terhelni már nem lehet, a vállalati elvonásokat sem lehet növelni, viszont csökkenteni kell a költségvetési támogatásokat. Erre az illuzórikus nézetre reagálva Villányi Miklós leszögezte: nincs olyan támogatáscsökkentési intézkedés, amely túlnyomó részben ne jelentene lakossági terheket. Javaslat hangzott el arra is, hogy a parlament állítson fel számvevőszéket. A kormány nyitott erre az indítványra. A vitában felmerült egy konszolidációs csomagterv kimunkálása is. Ezzel kapcsolatban Villányi Miklós azt az álláspontot képviselte, hogy célszerű lenne a kormány stabilizációs programjának erre vonatkozó rendelkezéseit külön csokorba gyűjteni, s esetleg kiegészíteni azokat a felmerült javaslatokkal. Számos bírálat érte a kormányzatot a lakossági deviza- politikával kapcsolatos magatartásáért is — mondta a miniszter. Utalt arra, hogy a kormány a közelmúltban áttekintette az ezzel kapcsolatos intézkedéseket, s azt tartaná kívánatosnak, ha nagyobb egyetértés fogadná azt a politikát, amely elsődleges feladatnak tekinti a forint védelmét, s a forint vásárlóerejének erősítése révén .kívánja megszilárdítani a gazdaságot. A nemzetközi tapasztalatok ugyanis egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a konvertibilis, illetve a nem konvertibilis valuta egyidejű használata a nemzeti valuta kiszorulásához vezet. E probléma megoldásának legjobb módja a forint konvertibilitásának mihamarabbi megteremtése. Villányi Miklós számos kisebb korrekcióhoz is kérte a képviselők támogatását. így például javasolta: a Központi Műszaki Fejlesztési Alap tervezett 500 millió forintos támogatáscsökkentését úgy hajtsák végre, hogy ezzel az összeggel az Országos Tudományos Kutatási Alaphoz járuljanak hozzá, csökkentve annak költségvetési támogatását. Tolmácsolta a szakszervezetek azon kérését is, hogy az őket érintő 100 millió forintos támogatáscsökkentés belső elosztásáról saját maguk határozhassanak. A napidíjakkal kapcsolatos képviselői felvetésre a pénzügyminiszter elmondta, hogy a kormány január végéig nyilvánosságra hozza a szükségesnek tartott intézkedéseket. A költségvetési tartalék fel- használását firtató képviselői észrevételre Villányi Miklós részletezte a ráfordítási tételeket, azzal, hogy a felhasználósra részben az Országgyűlés által jóváhagyott módon került sor, részben pedig ez alkalommal kérte a szükséges felhatalmazást. (Folytatás a 3. oldalon) Az alábbiakban rövidítve közöljük dr. Brezniczky József Baranya megyei képviselő szerdán elhangzott felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban elsősorban az oktatás helyzetéről kívánok szólni, mivel ez a terület áll hozzám legközelebb. Legnagyobb és legalapvetőbb gondnak azt tartom, hogy az oktatásban nincs hosszú távú és az oktatás egészét átfogó egységes koncepciónk. A mindenkori divatnak és vélt szükségletnek megfelelően fejlesztgettünk, de megalapozott elképzelést, és mellérendelt anyagi hátteret nem láttunk. Nem látom azt, hogy igyekeztünk volna oktatásunk alap- intézményét, az általános iskolát szilárd alapokra helyezni. Továbbra is szinte megoldhatatlannak látszik a nagyfokú tanteremhiány, a meglevők elhasználódottsága, a felújítások folyamatossága, a nagy létszámú osztályok elhelyezése. A középfokú és a felsőfokú oktatás sem mentes a gondoktól, problémáktól. A középiskolákban a jelen és a közeljövő fő gondja a demográfiai hullám. Baranya megyében 1991/92- re 2755 fővel több lesz a középiskolai tanulók száma. A VII. ötéves terv fejlesztésein túl a jelzett időre .114-gyel több tanteremre és 560-nal több nevelőre és ezzel azonos számú kisegítő személyzetre lesz szükség. Nem nehéz megjósolni, hogy a jelenlegi kcJt-~ ségvetési kondíció mellett ez szinte lehetetlen. Keresni kell ismét a szükségmegoldósokat, ami további gondok forrása lehet. A közoktatás helyzetét lehetne tovább elemezni, részletesen felsorolni azokat a tényezőket, amelyek negatív hatást gyakorolnak a nevelő-oktató munkára. Úgy ítélem meg, hogy az elmondottak is jelzik a megoldásra váró gondokat, problémákat. Kijelenthetem, hogy itt elsősorban nemcsak a közoktatás gondjairól van szó. A jelenlegi helyzetben ez az ágazat önmagán segíteni nem tud, a problémák túlnőttek rájta, megoldásuk társadalmi együttgondolkodást és cselekvést igényel. H« a társadalom most támogató álláspontot fogad el - ezt tettekkel teszi, s nem szavakkal - akkor nem a közoktatáson segít kizárólag, hanem önmagán is. Az oktatás szorító gondjait nemcsak a felnőtt társadalom, hanem az ifjúság is érzékeli és igen élénken, meg kell mondani, hogy hozzáértően reagál rá. Külön szeretnék szólni a nevelő-oktatómunka egyik meghatározó tényezőjéről, a pedagógusról. Gondolom, egyetértéssel találkozik az a vélemény, hogy a pedagógustársadalomnak nemcsak képzettsége, hanem elkötelezettsége szempontjából is jelentős nemzetformáló erő. A pedagógusbérek ma 27— • 42 százalékkal maradnak el az azonos kategóriába tartozó más foglalkozásúak fizetésétől. Ismereteim szerint a jövő évben kb. 6 százalékos bérautomatizmus, továbbá 1,7 milliárd forint bérfejlesztés áll rendelkezésre. Ezzel a nagyságrenddel akkor tudok egyetérteni, ha felosztása a pedagógus-szakszervezet javaslata alapján történik. Ellenkező esetben a fejlesztés 7 százalék körüli lenne, ami nem számottevő. Az oktatásban dolgozók közül különösen ne-> héz anyagi helyzetben vannak az adminisztratív és technikai állományban foglalkoztatottak. Különösen az utóbbiak, mivel nem ritka, hogy fizetésük a létminimum körül mozog. A bérfejlesztésnél természetesen rájuk is kell gondolni. A továbbiakban szólni kívánok az oktatási intézetek önállóságáról. Több oktatási dokumentum — köztük az oktatási törvény — deklarálja az önállóságot. Ez ideig azonban objektív és szubjektív okok miatt élni vele az intézetek többsége nem tudott. Nagyon sok vezető megfogalmazta, hogy a pedagógiai önállóság mit sem ér gazdasági önállóság nélkül. Nem tudom a legszerencsésebb döntések közé sorolni azt a rendelkezést, amely a középfokú oktatási intézmények fenntartását a területileg illetékes tanácsok hatáskörébe utalta. Különösen vonatkozik ez a tény a nagyközségekben működő szakképző • intézményekre. Meggondolásra ajánlom a kormánynak, hogy foglalkozzon a szakképző intézetek helyzetével. Nem tartom eretnek gondolatnak azt sem, ha a szakképző intézetek nemcsak a szakmai irányítás, de a fenntartás szempontjából is szakminisztériumokhoz tartoznának. Középfokú képzésünkben a szakképzés mintegy kétharmados többséget képvisel. Jelentőségét nemcsak számbelisége, hanem a gazdaságban betöltött szerepe is jelzi. Azt, hogy a jövőben mennyire tudja ezen képzési forma a szerepét betölteni, nagymértékben függ azjoktatás feltételeinek megteremtésétől. Ügy ítélem meg, hogy a szakképzés fejlesztéséből a vállalatoknak az eddiginél nagyobb mértékben kell kivenni a részüket. Megítélésem szerint az eddigi gyakorlatnál sokkal reálisabb és igazságosabb az a törekvés, hogy egy egységes szakképzési alapot hozzunk létre, és ezen keresztül segítsük a gyakorlati oktatást. A szakképzési alap létrehozásával egyetértek, a törvényjavaslatot elfogadhatónak tartom az általam is kezdeményezett két kiegészítéssel. Az egyik azzal kapcsolatos, hogy a gyakorlati oktatás általános alapozó része jelenleg az iskolákban történik és a jövőben sem tudom elképzelni azt, hogy minden vállalatnál megteremtsük ezt a lehetőséget és feltételrendszert. Ezért indokoltnak tartanám, hogy az alapozó gyakorlati oktatáshoz szükséges feltételek megteremtésére az oktatási intézmények is pályázhassanak. A másik kiegészítő javaslatom az alap elosztásával kapcsolatos, nevezetesen az, hogy a törvény rögzítse az elosztás alapelveit. Jónak tartanám a befizetésarányos, de még inkább a tanulóarányos elosztást a szakminisztériumok között. Meggyőződésem, hogy a szakképzési alap nagyban hozzájárul majd a középfokú szakképzés fejlesztéséhez, eredményesebbé tételéhez. Hozzászólásomban kizárólag az oktatás olyan kérdéseit említettem, amelyek véleményem szerint legjobban érintik, irritálják az ágazatban dolgozókat. Tisztában vagyok gazdaságunk helyzetével, nem „tűzoltó intézkedéseket" várok, hanem egy folyamat elindításában reménykedem, amely oda vezethet, hogy az oktatás ténylegesen kiemelt nemzeti kibontakozási programmá válik. S*«arl«sm«nti tudösitäs Baranyai szereplők, baranyai vélemények (Munkatársunk telelonjelen- tése ) Tegnap reggel a budapesti tömegközlekedési eszközökön az újságolvasó utasok szinte 'kivétel nélkül az Országgyűlés téli ülésszakáról szóló tudósításokat, híreket keresték. A dolog nem meglepő, hiszen a napokban a 12 napirendbe foglalt, fokozottan fontos témában tanácskoznak honatyáink. Szerdán, mielőtt folytatódtak- volna a jövő évi költségvetésről szóló törvényjavas, lathoz fűződő felszólalások, a tanácskozók hangos helyesléssel hagyták jóvá azt a képviselői javaslatot, amely szerint c ház a Szovjetunió Legfelső Tanácsához címzett táviratban fejezze ki együttérzését a közelmúltban bekövetkezett örményországi katasztrófa károsultjaival. Az érdemi munkát folytatva, a tegnapi felszólalásokban a keddihez hasonlóan gyakran esett szó a költségvetés negyedik változatáról, amely c terv és költségvetési bizottság kezdeményezésére született, és í vállalkozói nyereségadóhoz kapcsolódó pótadó mértékének 6-ról 4 százalékra való csökkentését helyezte kilátásba. Bár többek szerint ez a változat hozta a legelfogadhatóbb javaslatot, o felszólalások megoszlása azért heves vitát ígért a költségvetés témájában. Még az ülésszak első napjának volt'érdekes eseménye, hogy az Országos Dohányzás- mentes Egyesület és Józan Élet Egészség- és Családvédő Országos Szövetség közös, nyílt levélben fordult a képviselőkhöz, személyes példamutatásra szólítva fel őket. Ami a dohányzást illeti, a kérés ilyen természetű hatását tegnap még nehéz lett volna felmérni, hiszen köztudomású, hegy a cigarettát sokan feszültségoldóként szívják. Feszültségből pedig nem volt hiány. A felszólalások közötti szünetekben kínálkozott alkalom szóváltásra a baranyai képviselőkkel. Méreí Emil a költségvetésnek a bányászatot érintő leendő intézkedéseiről beszélt, különös tekintettei a Mecseki Szénbányákra. — A 15 százalékos szénáremelés nem tüntetheti el, nem tudja eltüntetni Mecsek vonatkozásában az állami támogatást, még akkor sem, ha fönnmarad a kokszolható szén ár- kiegészítése. Annál is inkább így van, mert a Dunai Vasmű lényegesen kisebb mennyiséget igényel a bányától, mint a liászprogramban 1989-re kivetített mennyiség. így a Mecsek a jövőben csak két fő fogyasztóra, a Pécsi Hőerőműre és a lakosságra számíthat. Ennek ismeretében kell kidolgozni az új vállalati stratégiát. Dr. Brezniczky József képviselőnket felszólalása előtt beszéde sarkalatos kérdéseinek fölvázolására kértük. — Gondolataim vezérfonalát a hazai oktatásban tapasztalható zavar és tanácstalanság szülte. Sürgetni szeretném egy mellérendelt anyagi háttérrel bíró, hosszabb távra szóló oktatási koncepció megszületését. Ennek megvalósítása természetesen nem lehetséges egyik napról a másikra, de a koncepció megszületése annak fokozatos megvalósítását tenné lehetővé. Feltétlenül szükségét érzem ennek, annál is inkább, mivel hiszek a pedagógusok nemzetformáló voltában. Egyetértek a pedagógus társadalom követeléseinek nagy részével, ihiszen nyomon követve az elmúlt negyven év tapasztalatait, megállapítható, hogy többségük állhatatosan, és alázattal végezte munkáját, joggal kérhetnek tehát biztosabb jövőt — mondta dr. Brezniczky József. Dr. Balogh Gábor, a 9. választó körzet baranyai képviselője a téli ülésszak megkezdése után állt el egyébként előre jelzett felszólalási szándékától. Ennek okáról így nyilatkozott: — A képviselőcsoportok tanácskozása után sok újat mondani a költségvetésről nem lehet. Véleményem a költségvetés elvonási oldaláról tulajdonképpen változatlan. Úgy gondolom, súlyos hiba a termelési ágazatok ilyen arányú kifacsarása, mivtel így a későbbiekben -nem lesz kit adóztatni. Ez a megoldás ugyan talán most kedvezőbbnek tű- 'nik a lakosság számára, viszont véleményem szerint ezek a terhek a későbbiek során hatványozottabban jelentkeznek lakossági vonatkozásban is. Az előttem felszólalók közül sőkan adtak hangot gondolataimnak. Felszólalásomnak csak akkor lett volna értelme, ha kedvező megoldási javös- lattal tudtam volna előállni. Ennek hiányában a visszalépés mellett döntöttem. Horváth Lajost arról az eshetőségről kérdeztem, ha az Országgyűlés nem fogadná el a költségvetés elsőként előterjesztett 4. változatát.- Ennek pillanatnyilag nem nagy a valószínűsége, ám ha mégis előfordulna, az elnöknek sorra szavazásra kellene bocsátania az első, második, harmadik változatot. Elutasítás esetén a kormányt új költségvetési tervezet kidolgozására és a megfelelő szükségintézkedések megtételére keli felszólítani — mondta az Országgyűlés baranyai alelnöke. Az ebédszünet után az ülés néhány perces felfüggesztése borzolta a kedélyeket, de a szabolcs-szatmári képviselő jelezte, a kormány beérkezéséig nem kezdi el beszédét. Mint arra számítani lehetett, a döntéshozatal közeledtével élesedett a vita hangvétele. Többen soron kívül jelezték felszólalási szándékukat, így a tegnapi nap folyamán 23, ösz- szesen 42 képviselő mondta el véleményét, javaslatait a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban. Kaszás Endre
