Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)
1988-12-02 / 335. szám
1988. december 2., péntek Dunántúli napló 5 Városi pártértekezlet előtt A képen balról jobbra: Gergely László, dr. Sziráki Ferenc, Papp Róbert Okos, nyílt párbeszéd kell! Kari tanácsülés a JPTE-n Egyetemi szintű német nemzetiségi és idegen nyelvi képzést A vita már szinte akkor kirobbant, amikor épphogy- csak leültünk beszélgetni. Igaz, a december 17-i pécsi pártértekezlet mostani kerekasztal- beszélgetésünkre meghívott három küldötte - dr. Sziráki Ferenc, a II. számú lakóterületi pártbizottság tagja, Papp Róbert, a Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola tanműhelyvezető tanára és Gergely László, a Zsolnay Porcelángyár üzemfenntartási hidraulikus cső. portjának vezetője, a gyár I. számú pártalapszervezetének titkára — nem szűkén pécsi vonatkozású polémiába bonyolódott. A vita témája és pro- vokálója Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának a budapesti aktívaértekezleten elmondott beszéde volt. Pontosabban a beszédből kiragadott ezen mondat: „Ma a párt természetesen nem munkáspártra szerveződne." Ennek értelmezésén hosszasan elidőztünk. Közös nevezőként végül is arra jutottunk, hogy nem szerencsés szövegkörnyezetéből kiragadva, s csak a tagadó jellegére figyelve következtetni belőle. Ma a párt társadalmi bázisa lényegesen szélesebb körű, mint negyven vagy akár harminc évvel ezelőtt volt, s ezt nem lehet számításon ki« vül hagyni. Az első kérdésnél - mármint hogy az alapszervezetükben, a'e személy szerint is miben látják a városi pártértekezlet összehívásának leglényegesebb indokát, szükségességét - a bevezető polémia a válaszokban némiképp visszacsengett. Gergely László: Úgy érzékeljük, hogy leértékelődött az ipari munkásság még ha a párt számára is. Az utóbbi időben azok kerültek előtérbe, akiknek nagyobb a hangjuk. Én tisztelem az alkotó értelmiséget, nem hiszek abban, hogy vezetőellenesség lenne úgy általában a nagyüzemi munkásság körében. De azt is látnunk kell a tények alapján, hogy akadtak közülük, akik visszaéltek hatalmukkal, s így bizonyították alkalmatlanságukat. A párt vezető szerepének kérdése azért kerülhetett a viták középpontjába, mert sok. szór tapasztalhattuk, hogy az egyéni érdekek szoritották háttérbe a közösségét. Azt várjuk a pártértekezlettől és az új pártbizottságtól, hogy ebben rendet teremt. Papp Róbert: Én most először hallom, hogy az ipari munkásság leértékelődött. Azt viszont a KB is megállapította eléggé kritikusan, hogy az ér- -telmiség szerepe értékelődött le az utóbbi időben, s a párt nem találta meg a hangot az értelmiséggel való párbeszédhez. Az igaz, hogy az értelmiség most jobban hallatja a hangját, mint korábban, s ez a jelenség most kétségkívül gátszakadásszerű. A feje tetejére állt az értékrend, s ezt kell most helyretenni. Dr. Sziráki Ferenc: Minden szektorból arról lehet hallani, hogy alul volt és van értékelve. De akkor ki volt átlagon felül? Valójában szinte minden ágazatban alapvető feszültségek halmozódtak fel, s ezekről, a mások problémáiról csak felületes ismeretekkel rendelkezünk. Hiányzott az igazi, nyilt, okosan érvelő párbeszéd egész politikai munkánkban. A hatalom birtokában elfelejtettünk szót érteni az emberekkel, a párttagokkal és párton kívüliekkel. Most újra elő kell venni az elfelejtett munkamódszereket. Dunántúli Napló: A beszámoló-tervezet pártbizottsági vitájában igényként jelentkezett, hogy legyen pécsibb, sajátosan erre a városra vonatkoztatható. Volt-e ezzel kapcsolatban hiányérzetük? Papp Róbert: Kevéssé számol ennek a városnak dunántúli jelentőségű szellemi kapacitásával, kiemelkedő fontosságú diákváros voltával. Dr. Sziráki Ferenc: Legalábbis nem domborítja ki eléggé ezt a fontos sajátosságot. Mint ahogy azt sem, mekkora ennek a városnak az idegenforgalmi jelentősége. Ez mór a sokat emlegetett és húsz éve húzódó szerkezetváltás körébe tartozó téma: hogyan fejleszthetjük ezt a mind fontosabb ágazatot. Dunántúli Napló: A pártértekezlet munkájában mire tennék a hangsúlyt? Mi lenne a legfontosabb, amit meggyőződéssel eredménynek könyvelnének el? Papp Róbert: Szükséges, hogy dinamizmust vigyen a város politikai életébe ez az értekezlet, erősítse a párt tömegbázisát, gyorsítsa fel a demokratizálódás folyamatát annak tudatosításával, hogy ez nem a pártra kívülről rákény- szerített követelmény. A szavak és a tettek egységének garantálásával mozgósítson a közös feladatokra. Gergely László: Azt kell elérnünk, hogy a pártmunka, a döntési folyamat valóban alulról, az alapszervezetektől építkezzen, illetve onnan eredjen, s az elhatározások a többségi véleményen alapuljanak. Most is ilyen elv alapján kell konkrét programot meghatározni a teendőinkre. Dr. Sziráki Ferenc: A legalapvetőbb a további munkához a közéleti tisztaság, az őszinte, nyilt párbeszéd a pártvezetés és a párttagság között, valamint a munkastílus és a munkamódszerek megújítása. Dunai Imre A kétnyelvű oktatás bevezetése megerősítette az igényt olyan német nemzetiségi és idegen nyelvi szakos tanárok iránt, akik második szakjukat is a nemzetiségi, illetve az idegen nyelven oktatni tudják. A nemzetiségi német oktatást folytató általános és középiskolák munkáját is tanárhiány nehezíti. Az igényekre való tekintettel a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának német tanszékén az 1990-91-es tanévtől kezdődően német nemzetiségi és idegen nyelvi egyetemi szintű tanárképzést kívánnak indítani. A tervek szerint az ötéves tanulmányi idő két oktatási-képzési szakaszra tagolódna, a nyelvi, szakmai alapképzésre, valamint a specializált képzésre, melyben szétválasztanák o nemzetiségi és az idegen nyelvi szakot. A specializált A gyógyászati segédeszköz- ellátás Küldözgetik a beteget Hosszú a várakozási idő Változtatásokat sürget a fogyasztók tanácsa Izzó hangulat, parázs vita és kemény, bíráló vélemények jel. lemezték azt a tegnapi tanácskozást, ahol a megye gyógyászati segédeszköz ellátásáról hallgattak meg beszámolót a fogyasztók tanácsának tagjai. A Hazafias Népfront Baranya Megyei Bizottsága mellett működő érdekvédelmi szervezet nem véletlen tűzte napirendjére ezt a témát, hiszen a megyében mintegy nyolcezer rokkantat tartanak nyilván és további ötezer olyan műtéten átesett betegről tudnak, akiknek rendszeresen valamilyen gyógyászati segédeszközre van szükségük. A mozgássérültek, vagy egészségkárosultak helyzete cseppet sem irigylésre méltó, hiszen a kellő információ hiányában gyakran előfordul, •hogy küldözgetik őket, vagy különféle előírások nehezítik, hogy hozzájussanak a számukra fontos, bizonyos esetekben nélkülözhetetlen eszközökhöz. ötödik alkalommal adta át tegnap a Baranya Megyei Kórház egykori igazgató-főorvosa dr. Steinmetz Endre által alapított emlékérmet és jutalmat a kuratórium elnöke, dr. Fendler Kornél osztályvezető főorvos. Közvéleménykutatás és az emlékbizottság döntött egybehangzóan arról, hogy az idei első dijat dr. Maros Mária, az I. belgyógyászati osztály főorvosa, a második díjat Proksch Ivánná, az élelmezési osztály vezetője, a harmadik díjat Szűcs Jó- zselné, a szülészet csecsemő-újszülött osztályának főképzés mindkét szakon a nyelvi-nyelvészeti és irodalmi ismeretek kiszélesítését, o tudományos munkába való bevezetést, a hallgatók felkészítését az ismeretek iskolai és iskolán kívüli alkalmazására szolgál. Ugyanakkor az idegen nyelv szakosok elsősorban a nemzetiségspecifikus tárgyakból szerezhetnek mélyebb ismeretet. Az egyetemi szintű képzés programjáról szóló előterjesztést tegnap a JPTE Ta- náiképző Karának tanácsülésén dr. Szende Béla tanszékvezető szóbeli kiegészítése és néhány javaslat felvetése után elfogadták a tanácstagok. Meghallgatták A Gyógyászati Segédeszközök Gyára — bár az ott dolgozók igyekeznek mindent megtenni a betegekért — már önmagában is jellemző példa. Évente több mint százezer beteget fogadnak a Damjanich utcában, egy háromszintes, volt magánvillában, amely nehezen megközelíthető és az elemi higiéniai követelményeket sem tudja biztosítani. A betegek a gipsz-mintavétel után kénytelenek mosdás nélkül távozni. Ez azonban csak a kisebbik baj. A fő gond, hogy a gyógyászati segédeszközökre sokszor hónapokat kell várni. így például előfordul, hogy a gyermek lába annyit nő mire elkészül a gyógycipő, már nem tudja felvenni. Az ortopéd cipőre egyébként 6-8 hónapot, fűzőre három hónapot, művégtagra pedig akár fél évet is várni kell. Mindez persze csak abba.n az esetben igaz, ha az orvos nővére vehette át a háziünnepség keretében. Mindhárman mintegy két évtizeden keresztül végzett színvonalas szakmai munkájukkal, a megyei kórház fejlődése érdekében végzett tevékenységükkel, emberi helytállásukkal vívták ki kollégáik és a kuratórium döntését, az alapitó óhaja szerint. A díjátadó ünnepség utón avatta fel dr. Fendler Kornél a megyei kórház Garay utcai bejáratánál dr. Steinmetz Endre emléktábláját, Bocz Gyula szobrászművész reliefjét, és méltatta az egykori igazgató-főorvos szakmai és emberi nagyságát. a szóbeli tájékoztatót az oktató-nevelő munka hallgatói véleményezéséről és egy-két apróbb javaslatot fűztek a patronáló tanácsi tevékenység hatékonyabbá tételét taglaló irányelvekhez. Több oktatóállás betöltésére szavaztak. Dr. Sey Ottó áthelyezése következtében új dékánhelyettesi megbízásra is szavazatukat adták, s nagy többséggel egyetértettek abban, hogy dr. Marisa Sándort, az orosz tanszék egyetemi adjunktusát bízzák meg három évre. A kari tanácsülést dr. Vigh Árpád dékánhelyettes vezette. jól írja fel a szükséges segédeszközt Márpedig a tapasztalatok szerint gyakoriak a hibák. Egy 68 éves asszonynak például terhességi haskötő szerepelt a receptjén, másnak hasemelőt írtak fel haskötő helyett. De az is baj, ha egy receptre írják a gyógycipőt és a járógépet, mert ilyenkor a beteget visszaküldik az orvoshoz ! Nemcsak az orvosok, de a betegek sincsenek tisztában vele, hol és mi kapható. Megdöbbentő, de tény: a kórházakból is gyakran úgy engedik el a betegeket, hogy nem írják fel az otthoni ellátáshoz szükséges eszközöket! A hozzátartozó kénytelen az ágytálat, a gumilepedőt saját pénzén megvásárolni az OMKER- nél, ha nem akar visszamenni a kórházba, vagy a körzeti orvoshoz az egyébként megjáró segédeszköz-vényért. A hazai segédeszköz gyártás egyébként jó másfél évtizeddel Iván elmaradva az európai színvonaltól. Gyakoriak a hiánycikkek, a beszerezhetetlen alapanyagok, kevés a jó szak. ember és az új adórendszer is sújtja az ilyesmit előállítókat. Arról nem is beszélve, hogy különféle rendelkezések is gátolják a könnyebb hozzájutást a gyógyászati segédeszközökhöz. Inzulinbelövőt például csak egyetlen orvos írhat fel a megyében és ő is csak korlátozott számban. Példák sokasága jelzi, hogy a szociálpolitika mintha megfeledkezett volna a gyógyászati segédeszköz ellátás szervezéséről. így a Fogyasztók Baranya Megyei Tanácsa joggal sürgeti a változásokat. Teszi ezt annál is inkább, mivel a meglevő hiányosságok felszámolása nem csupán pénz kér. dése, nagyobb odafigyeléssel I is sok minden másként lehetne F. D. Á nemzetiségi kongresszusok előtt Együtt, egy hazában Igen, itt élünk mindannyian egy hazában, s mindenki, tudása legjava szerint azon igyekszik,, hogy munkájával, tehetségével ezt az országot gyarapítsa, ugyanakkor senki sem feledkezik meg arról, hogy származása szerint melyik néphez vagy népcsoporthoz, nemzetiséghez tartozik, amelyiknek nyelvét - tehát saját eredeti anyanyelvét -, hagyományait, kultúráját igyekszik ápolni, megőrizni. És ez így is van rendjén. Ez mindenkinek alapvető emberi joga, sőt kötelessége. Az, hogy a nemzetiségek jo. gairól, gondjairól, életérzéséről beszélünk éppen most, annak különös aktualitása is van: december 3-án és 4-én, egyidő- ben bár, de különböző helyen, Budapesten és Pécsett tartja kongresszusát a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége és a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége. S mindkét szövetség Baranya megyei küldöttei már előre úgy látták, hogy ez a konqresszus mérföldkő lesz az itt élő nemzetiségek számára. S itt Baranyában ennek külön jelentősége is van, hiszen mind németajkú, mind délszláv származású lakos szép számmal él ebben a megyében. Most, egy nappal a kongresszusok előtt szeretném azt elmondani - remélem, • hogy nagyon sokan ugyanígy éreznek -, hogy számomra soha nem jelentett problémát az, hogy ki milyen nemzetiségű, engem mindig is csak egy dolog érdekelt: hogy ki milyen ember. Mert végül is csak ez az egy számít, s bármelyikünkkel megeshetett volna, hogy valahol, valamelyik országban mi tartattunk számon nemzetiségként, s nem mindegy, hol történik ez. Úgy gondolom, úgy látom, úgy tapasztalom, s remélem, Így is lesz ezután is, hogy a nálunk élő nemzetiségi lakosság semmiféle hátrányt nem szenved. (Ezért is lepett meg, s nemcsak engem, hanem számos jelenlevőt, amikor a délszláv választmányi ülésen elhangzottak olyan vélemények ’is, hogy az utóbbi időben — szó szerint idézem — „objektíve és szubjektive kutyaszorítóban érezzük magunkat". E kijelentést döbbenten hallgattuk, de ha ez tényleg valós életérzést fejez ki, akkor bizonyára elhangzik majd a kongresszuson is.) Gondok, problémák persze vannak, s ez mindkét nemzetiségnél azonos: az oktatás tárgyi, személyi feltételeinek hiányosságairól van szó. De ha úgy tetszik, ez nem is annyira nemzetiségi probléma, hiszen az egész hazai oktatásra ugyanez a jellemző. Szó esett még a készülőben levő nemzetiségi törvényről is - e téren sem volt egyetértés. (Ez nem baj.) Elhangzottak olyan vélemények, hogy nem tartanak rá igényt, hiszen valamiféle meakülönböztetést jelent. A többség azonban igényelte, de kivétel nélkül azzal a kitétellel, hogy ez semmiféle külön j’ogot nem jelent, csupán csak garanciát. Garanciát pedig minden embernek adni .kell arra, hogy bárhol is él a világon, azonos jogai és lehetőségei legyenek. Ami a lényeg: itt, együtt, egy hazában élve, együtt dolgozva senki sem érezheti származása miatt önmagát hátrányban. S ezt a közös célt szolgálva kívánunk eredményes munkát a két szövetség kongresszusának. Steinmetz Endre emlékérmek átadása D. Cs. Szociálpolitikánk fehér foltja: Késiül a Milwaukee fűző a Gyógyászati Segédeszközök Gyárc pécsi gyáregységében