Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)

1988-12-02 / 335. szám

1988. december 2., péntek Dunántúli napló 3 Elméleti konferencia Pécsett Párt és társadalom A Pécsi Akadémiai Bizott­ság Politikatudományi Mun­kabizottsága és az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága decem­ber 9-én egész napos elmé­leti konferenciát rendez az Oktatási Igazgatóság székhá- zában. A konferencia témá­ja: Párt és társadalom - tör­ténelmi tanulságok és mai fel­adatok, 1918-1988. A konferencián az előzetes program szerint Kirschner Bé­la, a tudományok doktora, az ELTE egyetemi tanára tartelő­adást ,,A KMP politikai irány­vonala, alakulásának néhány fő vonása, 1918-1944” cím­mel, valamint Balogh Sándor, a tudományok doktora, a Párttörténeti Intézet igazgató­ja „Pártpolitika, intézmény- rendszer az elmúlt 40 év tük­rében" címmel. A szekcióülé­seken két fő téma szerepel: a párt szerepe a politikai in­tézményrendszer működésé­ben; a gazdaságirányítás és a politikai intézményrendszer 'kölcsönhatása. Az első téma vitaindítóját Wiener György kandidátus, az Államigazgatá­si Szervezési Intézet tudomá­nyos munkatársa, a második téma vitaindítóját Szegő And­rea kandidátus, az MTA Szo­ciológiai Kutató Intézet fő- munkatársa tartja. A konferencia december 9- én 9 órakor kezdődik. Lakossági fórum a magán­taxisokról Az elmúlt hetekben jó né­hány visszatetszést keltő eset került napvilágra egyes ma­gántaxisok tevékenységével kapcsolatban. A Kisiparosok Baranya Megyei Szervezete és a Hazafias Népfront Pécs Vá­rosi Bizottsága mellett műkö­dő Fogyasztók Tanácsa a fentiekre is tekintettel lakos­sági fórumot szervez decem­ber 5-én, hétfőn 17 órai kez­dettel Pécsett, ar Iparosház nagytermében, a Rákóczi út 24—26. szám alatt. A fórum témáját a szervezők a kö­vetkezőkben jelölték meg: „A személy- és teherszállító kis­iparosok tevékenységével kap­csolatos észrevételek". A ren­dező szervek minden érdeklő­dőt szívesen látnák a fő* rumon! A szőlőtőkék pótlása Termőkorú szőlőültetvények­ben a termőhelytől, a fajtától, a termesztési módszertől és az ópoltságtól függően évenként fél-másfél százalékos tőke. pusztulással számolhatunk. Kedvezőtlen időjárású években a tőkék elhalása nagyobb ará­nyú. A sorozatos téli fagyká­rok (1985, 1986, 1987), a pusz­tító jégesők (1987), az aszály (1988) következtében — első­sorban a villány-siklósi borvi­déken, de a megye más te­rületein is sok szőlőskertben alig néhány év alatt a tőkék 10-20 százaléka kipusztult. A megmaradt tőkék egy része fejlődésben visszaesett, le­gyengült, betegségre érzéke­nyebb lett. Ennek következté­ben a tőkeállomány további ritkulásával számolhatunk. A természeti csapások kö­vetkeztében a szőlőültetvények jelentős része megyénkben kri­tikus helyzetbe került. Ezek rendbe hozatala szívós, követke­zetes erőfeszítések egész sorát igényli. A feladatok közül a hiányzó és a legyengült tőkék pótlására megkülönböztetett figyelmet kell fordítani. A jö­vedelmező szőlőtermesztés egyik alapvető feltétele ugyan­is a hiánymentes, kiegyenlített állagú ültetvény. A tőkepótlás fő időszaka ősztől (lombhul'lástól) tavaszig (rügyfakadásig) tart. A pótlást gyökeres szőlőoltványokkal vagy gyökeres alannyal végez­hetjük. Tőkepótlás oltvánnyal trágyázás elősegíti, hogy a tőke mielőbb megerősödjön és utolérje a többit, ügyeljünk arra, hogy a trágya ne érint­kezzék a szaporítóanyaggal. A gödör teljes feltöltése után a tőkefejet a fagytól és a kiszá­radástól földhalommal (ku­paccal, csirkézéssel) védjük. A földréteg 4-5 cm vastagon ta­karja a felső, a metszés után megmaradó rügyet. gyökeres alanyvesszőt ültetünk, és ennek hajtásait a második évben, június hónapban beolt­juk, majd a megeredt zöldolt­ványt egy vagy több tőke pót­lására ledöntjük, vagy bájtjuk. Újabban a beoltott tőkéket magasművelésre döntés, vagy bújtás nélkül nevelik. A gyö­keres alanyvesszőt a pótlandó tőke helyén ugyanolyan mó­don ültetjük el, mint a kész oltvá nyt. TŐKEPÓTLÁS ŐSSZEL TAVASSZAL Ez a legegyszerűbb és a leggyorsabb eredményt hozó módszert. A pótlandó tőke he­lyén lehetőleg még ősszel vagy fagymentes téli napon 40x40 cm (területű és 50 cm mély gödröt ásunk, hogy a csapadék jól felszívódjék és a fagy a gödröt átjárja. Az ősz­szel kiásott gödörbe tavasszal életerős egyéves gyöketes olt­ványt ültessünk. Az ültetés előtt a gyökereket minimáli­san (a roncsolt részeket távo­lítsuk el), a vesszőt pedig két rügyre vágjuk vissza. Ezután az ültetési anyagot 1-2 napig tiszta vízben áztassuk. Az olt­vány legalább kétharmad ré­szig álljon a vízben. Az ázta­tóbái kiszedett növényt az ül­tetésig ponyvával, vagy fóliá­val védjük a kiszáradástól. Szélben vagy napsütésben a növény rövid idő alatt sok vi­zet veszíthet. Az előkészítés után az olt­ványt helyezzük a gödörbe, a karó mellé. Kapával arasznyi vastagságban porhanyós földet húzunk a gyökérre és a földet óvatosan tapossuk a növény­hez. A megeredés egyik fel­tétele, hogy a löld hézagmen­tesen vegye körül a gyökeret. Az ültetés mélységére ügyel­jünk: az oltás helye 2-3 cm- rel a talajfelszín fölé kerül­jön. Az. eredés biztosabb, ha ültetőgödrönként 5 liter vizet, majd pedig 3-5 kg érett is­tállótrágyát adagolunk. A A pótlást tavasszal (március­ban vagy április elején) a metszés után, de még a rügy- fakadás előtt végezzük el. A műveletet ősszel és a téli hó­napokban is elvégezhetjük fagymentes napokon. Lényeges azonban, hogy a talaj ne le­gyen fagyos vagy sáros. Űszi- téli ültetés esetén a vesszőt ne vágjuk vissza. A visszamet- szést tavasszal végezzük el. Az ültetés módját a mellékelt ábra szemlélteti. Pótlásra a telepitettel azo­nos fajtájú, erős fejlődésű, el­ső osztályú szaporítóanyagot használjunk. Jó minőségű sző­lőoltványból napjainkban Ba­ranyában nagyobb a kínálat, mint bármikor korábban. A Pannonvin villányi és siklósi szőlészeti üzemeiben már sok fontos köztermesztésben lévő fajtából nemesített (klónszelek- tált) oltványt lehet vásárolni. Az alkalmi, olcsó (vásári) vá­sárlásoktól óvakodjunk, mert gyakori a visszaélés. Újabban terjed a kartonos oltványkészités. Az Így nevelt oltvánnyal az egész vegetá­ciós időben pótolhatunk. A tőkepótlás további módszerei Kötött talajú termőszőlőben a pótlást zöldoltással, szem­zéssel is végezhetjük. Ennek az a lényege, hogy a hiányzó tőke helyére filoxéra-ellenálló A zöldoltásnak különféle módja ismeretes, amelyek közül Pécsett a Czeiner-léle hasiték- oltás és a szemzés vált be a legjobban. Az alany hajtásai az oltásra akkor a legalkalma­sabbak, amikor az oltáshely magasságában már nem túl zsengék, de nem is fásak, a bél­szövet színe alig tér el a haj­tás többi részétől. Határán azonban már kivehető a vé­kony fehér gyűrű. A termő korú oltványszőlő tő­kepótlásának egy másik mód­ja a tökenyakba oltás. Ennek a módszernek különösen Mo­hács térségében vannak nagy hagyományai. Leginkább a ha- sitékoltás terjedt el. Az oltást a meleg idő beálltával rügy- fakadás táján, általában áp­rilisban végezzük. A nemes hajtást, illetve vesszőt az ol­táshoz csak ismert termőké­pességű, szelektált tőkéről szedjük. A pótlástőkék egész évi ápo­lása fokozott figyelmet és nagy gondosságot igényel. A földkupacok talajának rend­szeres lazítása, a hajtásválo­gatás, a hajtások gyakori kö­tözése, a növényvédelem és a tőkék nyári öntözése elenged­hetetlen a jó eredéshez és a tőkék gyors fejlődéséhez. A zöldoltás, a szemzés és a tőkenyakba oltás, továbbá a pótlástőkék ápolásával kap­csolatos ismereteket részlete­sen a Kertészek könyve Sző­lőtermesztés c. fejezetében ír­tam le. Dr. Diófási Lajos Lenin a nemzetiségi Lenin máig is korszerű nemzetiségpolitikai nézetei mintegy két évtizedes fejlő­dés során alakultak ki. 1903- ban még az osztályharc ér­dekeinek vetette alá a nem­zeti önrendelkezést, míg a lengyel szociálforradalmárok minden körülmények között érvényesíteni kívánták. 1914-ben már élesen tá­madta a belügyminisztériu­mot és a Kadét Pártot, hogy a nagy orosz törekvéseket, kiváltságokat támogatják. Követendő például a Svéd­országtól különváló Norvé­giát említette, ahol az erő­szakos kapcsolatokat önkén, tes gazdasági kapcsolat vál­tatta fel, ami az összetarto­zást megszilárdította. Kije­lentette, hogy a nemzetisé­giek elnyomásának politiká­ja a nemzetiségek megosz­tásának a politikája, és a nép öntudatának zülleszté- sére irányul. Ellentétes a munkásosztály érdekeivel is, aminek egyesülésre van szüksége, ezt azonban az előítéletek gátolják. Az ide­gen ajkúak elnyomását két­élű fegyvernek tartotta. Őket is, de az orosz népet is sújtja. Az államhatalom birtoká­ba jutott proletariátus politi­kája az, hogy következetesen megvalósítsa valamennyi nemzet munkásainak és pa­rasztjainak közeledését és egybeolvadását a burzsoá­zia elleni harcban — írta 1919-ben. Ehhez a nemze­tek teljes felszabadítását, a különállás szabadságát, az önkéntes szövetséget tartot­ta szükségesnek. Felhívta az elnyomó nemzetek munkás­osztályának figyelmét arra, hogy különös óvatosságot tanúsítsanak, nehogy meg­sértsék az elnyomott nemze­tek nemzeti érzését. Nem­csak a tényleges egyenjogú­ságot, hanem nyelvük, iro­dalmuk fejlesztését is támo­gassák. A Kommunista Internacio. nálé II. kongresszusára ké­szített téziseiben kijelentet­te, hogy a polgári demok­ráciák a nemzeti egyenlőség kérdését csak formálisan és elvontan oldották meg. A tanulság ebből a proletariá­tus számára az, hogy a konkrét történelmi helyetből és az elnyomó, valamint az elnyomott nemzet megkülön­böztetéséből kell kiindulnia, és olyan politikát folytatni, hogy a nemzeti (és nemzeti­ségi) mozgalmakat maga mellé állítsa. 1922 végén felelősséget érezve amiatt, hogy a rossz irányba fejlődött nemzetisé­gi politikába nem tudott be­leavatkozni, utólag elemez­te a kialakult helyzetet. Ag­godalommal töltötte el Dzerzsinszkij jelentése a grúz incidensről, Ordzsoni- kidze erőszakos fellépése és Sztálin adminisztrátori túl­buzgósága, a szociálnacio- nalizmus miatti dühe. Az autonomizálási gyakorlatot helytelennek és időszerűt­lennek tartotta, az egyedül az apparátus érdekeit szol­gálta. Az erőszakos fellépés miatt a szövetségből való ki­lépés lehetősége így csak írott malaszt lett, mert a más nemzetiségűnek nincs védelme a nagyorosz nacio­nalizmussal szemben. Ezút­tal is élesen elkülönítette az elnyomó és az elnyomott nemzet nacionalizmusát. Itt jelentette ki, hogy a nagy nemzet internacionalizmusá­nak tiszteletben kell tartania nemcsak a nemzetek formai egyenlőségét, hanem ki is kell egyensúlyoznia az élet­ben kialakult tényleges egyenlőtlenségeket. Aki ezt nem érti meg, az megrekedt a kispolgári állásponton - írta. A proletár osztályszoli- darításnak nem látott na­gyobb akadályt, mint a nem­zeti (nemzetiségi) igazság­talanságot. Ezért jelentette ki, hogy ........a nemzeti ki­s ebbségekkel szemben tanú­sított engedékenységet az adott esetben inkább túloz­zuk el, mint megfordítva." „Végrendelete" gyakorlati intézkedések tervezetével zá­rul. Itt írta le a szövetséges köztársaságokhoz tartozó más nemzetiségek nyelvhasz­nálati jogának szigorú sza­bályozásának követelmé­nyét. Részletes törvényköny­vek alkotására is gondolt, amit az egyes köztársaságok dolgoznának ki. A következő szovjet kongresszustól az egyes tagköztársaságok ön­állóságának növelését, csak a katonai és diplomáciai terület központosított vitelét várta. Az összetartó erőt a párt tekintélyével gondolta biztosítani. Az Így keletke­zett kárt kisebbnek vélte, mint ami a nemzetek (nem­zetiségek) megsértéséből származik. Lenin 1917 előtt még el­vetette a területi autonó­miát, ekkor azonban már határozottan támogatta. A demokratikus centralizmust alkalmasnak tartotta az ön- kormányzatok összefogására, őzt azonban nem keverte össze az oroszországi bü­rokratikus önkénnyel. A te­rületi autonómia mellett szükségesnek látta a követ­kezetesen demokratikus he­lyi önkormányzatok létreho­zását. Ezek határait ne fe­lülről állapítsák meg, hanem a lakosság vegye számba a gazdasági feltételeket, élet- körülményeket, a nemzeti összetételt. A hivatalos nyelvet a községi intézmé­nyek válasszák meg. Ará­nyosan részesüljenek az ál­lami kiadósokban és bizto­sítsák számukra a művelő­dési feltételeket. Iskolai, mú­zeumi, könyvtári, színházi részlegeket hoznak számukra létre. Jogorvoslati lehetősé­get kívánt biztosítani a nemzetiségi jogok megsérté­se esetére. Füzes Miklós Érdekvédelem - de hogyan? Beszélgetés dr. Búza Mártonnal, a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetének igazgatójával A szakszervezetek jövője, út­keresése, megújulása napjoink egyik legizgalmasabb kérdése. A közelmúltban Pécsre, az •szib-titkárok klubjába látoga­tott dr. Búza Márton, a Szak- szervezetek Elméleti Kutató In­tézetének igazgatója. Ott be­szélgettünk a szakszervezet jö­vőjéről, ezen belül is elsősor­ban az érdekvédelemről.- Az egyik legfontosabb problémakör az, hogy a jövő­ben milyen körülmények között kell az érdekeket védenünk, képviselnünk, s ezt természete­sen alapvetően meghatározzák a társadalmi-gazdasági körül­mények. S e téren egyáltalán nincs könnyű helyzetben a szakszervezet. Egyre több konf­liktus várható, s az érdekkép­viseletnek ezeken belül kell megvalósulnia. Ha őszintén szembenézünk a szakszervezet eddigi tevékenységével, akkor el kell ismernünk, hogy ko­rábban több mindent megsza­vaztunk, amiről kiderült, hogy nem volt helyes. Az érdekkép­viselet eddigi legnagyobb hi­bája az volt, hogy mintha fél­tünk volna a tagságtól, ezért legtöbbször nem is kértük ki a véleményét. — Az érdekképviselet mellett fontos helyen emlitette a szakszervezet kapcsolatrendsze­rét és önállóságát. — Elsősorban a párthoz való viszonyra gondoltam: ennek a jövőben partneri, egyenrangú viszonynak kell lennie. Véle­ményem szerint olyan pártha­tározatokat nem lehet hozni, ami lelkiismereti válságot okoz a szakszervezetnek. A pártnak nem lehet előre döntenie olyan kérdésekben, amelyek a kor­mány és á szakszervezet kö­tött csak későibb dőlnek el — ez abszurd helyzetet teremte­ne. A szakszervezeti mozgalom önállóságát biztosítani kell, de nemcsak papíron, hiszen ez eddig is megvolt, hanem tény­legesen. A szakszervezetnek le­gyen egyetértési és vétójoga olyan intézkedésekkel szemben, amelyek sértik az ő érdekeit. A szakszervezet nem vállalhat felelősséget a gazdaság mű- ■ ködöséért — ez eddig is aka­dályozta a megfelelő érdek- védelmet. Harcolnunk kell az infláció és az indokolatlan ár­emelések ellen, ez is az ér­dekvédelemhez tartozik. — Hogyan lehet alkalmassá tenni ezt a mozgalmat arra, hogy az érdekeket valóban ha­tásosan képviselje? — Például úgy, hogy a szakmáknak megfelelően ön. álló szakszervezetéket kell lét­rehozni, ez csak a konszenzus elvén lehetséges. Nekünk a szolidaritást a jövőben első­sorban beleié kell megvalósí­tani. A legfontosabb érdek a munkavállalói érdek, s ha va­lamilyen munkahelyen a lét­számot csökkenteni kell, akkor szerintem a szakszervezetnek nem a többség, hanem a ki­sebbség érdekeit kell képvisel­nie, s a további elhelyezkedés biztosítására kell törekednünk. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a szakszervezetnek le­gyen önálló arca, véleménye, s ennek nem feltétlenül kell egyeznie mondjuk a kormány véleményével, hanem mindig is a tagság érdekének lehető legjobb védelmét kell szem előtt tartania. Mert végül is egy szakszervezet tevékenysé­gét egyedül azon lehet lemér, ni, hogy hogyan tud segíteni a tagságon. Dücső Csilla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents