Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)
1988-11-08 / 312. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli XLV. évfolyam, 312. szám 1988. november 9., szerda Ára: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Érvek és támpontok Gondolatok a KB-ülés állásfoglalásai kapcsán A Közoonti Bizottság november 1-2-i ülésének állásfoglalásai a belpolitikai helyzetről és a párt feladatairól, illetve a népgazdaság idei várható fejlődéséről és a következő két esztendő gazdaságpolitikájának fő vonásairól és eszköz- rendszeréről rendkívül tömören foglalják össze mindazt, ami jelenünket, jövőnket illetően a párttagságot, a közvéleményt foglalkoztatja. Mégis, talán nem egészen önkényes néhány támpontot kiragadni belőlük. Olyanokat, amelyek mindkét dokumentumban f öl - lelhetők, amelyek lényegi ösz- szefüggésekre irányítják a figyelmet. Elsőként a tények tiszteletét, a helyzetértékelés realizmusát említjük. A Központi Bizottság mostani ülésén nem csupán arra vállalkozott, hogy a májusi pártértekezleten elfogadott állásfoglalásból adódó feladatokat vegye számba, hanem főként arra, hogy mire és miként épülhetnek gazdasági-társadalmi törekvéseink. Az elmúlt öt hónap kétségkívül felgyorsult folyamatai önmagukban is ellentmondásosak. A pártértekezlet a párt, a vezetés iránt megrendült bizalom újjáteremtéséhez hozzájárult, csakhogy ez a bizalom sokakban azzal az illúzióval párosult, hogy a szakítás a korábbi hibákkal gyors eredményeket hoz. Helytálló megállapítás, hogy a külső körülmények a korábbinál kedvezőbbek, jó néhány gát ledőlt, többnyire rokonszenvező érdeklődés övezi útkeresésünket, Hát akkor miért ilyen keserves az .elmozdulás, s ha mozdulunk, miért az újabb és újabb, az állampolgárt sújtó következmény? Leegyszerűsítve azt válaszolhatjuk, hogy azért, mert szakítani lehet és kell is érvényüket vesztett elhatározásokkal, sőt a feladat nem kisebb, mint hogy teljesen új útra térjünk, mindent újragondolva, de korántsem mentesen gazdasági, társadalmi tehertételeinktől. Sem a gazdaság, sem a társadalom helyzetétől nem függetleníthetjük magunkat. Csakis a gazdaság teljesítő- képességének javulásából származhat több elos-ztanivaló. A magyar gazdaság teljesítő- képességét nem a szorgalommal, a munkával töltött idővel mérik. A termék minőségével igen, ám a legjobb minőségű termék is lehet elavult. A vi- • lóg tudományos-technikai forradalomban él, a termékek átlagéletkora a legfejlettebb régiókban két-három évre zsugorodott. Az értelmiség megbecsülése nem véletlenül került a mostani tanácskozáson is előtér-, be. (Félreértés ne essék: nem egyszerűen a diplomásokról van szó, hanem a tudásról, az ismeretek hasznosításáról.) Részben ez is anyagiak függvénye, de még inkább a tudás előtti. térnyitásé. Lenne legalább átmenetileg az élet- színvonalat javító hatása annak, ha néhány évig még lemaradásunkat preferálnánk? Mondván, hogy most az elosztásra ügyelünk, aztán valamivel elégedettebb közhangulatra építve, behozzuk a lemaradást? Ezt csináltuk eddig. A feszültségek elkerülése végett az elosztási igények domináltak. (Főként a vállalatoknak nyújtott mentőakciókban, kevésbé a lakossági fogyasztásban; ám végső soron a vállalatok mentésében is nyomós érvként szerepelt a munkahelyek megtartása, azaz a dolgozók védelme.) A konfliktusok ma napvilágra kerülnek. Nem csupán a pártértekezlet fölismerése, de kétségkívül az is megerősítette, hogy társadalmunk sokféle érdektől tagolt, pluralista — ha a ma talán legdivatosabb szavunkkal akarunk élni. Az érdekek kinyilváníttattak, egyelőre látványos ütközések nélkül. (Mármint egymással sem ütköznek, mindegyik az államtól, a kormánytól kíván többet, nem jelölve meg, hogy mely réteg rovására.) A realitásokat figyelembe véve érdekegyeztetésnek kezdeti lépésein sem vagyunk túl. Minden követelés rokonszen- vet kelt. Okkal, hiszen a lakosság teherviselő képességének határait fejezi ki. És arra készteti a döntéshozókat, hogy oz állami, vállalati, lakossági tehermegosztást újra és újragondolják. Nem hárulhat minden a lakosságra, de nincs másra lehetőség, mint az élet- színvonal romlásának megfékezésére. Az állásfoglalásból idézve: „A helyzet értékelése és a stabilizáció követelményei alapján a mai életszínvonal n»m őrizhető meg,' de az reális cél, hogy már 1989-ben a lakossági fogyasztás, az egy keresőre jutó reálbér csökkenésének mértéke kisebb legyen, mint ami az idei évben bekövetkezik." Vajon a romló életszínvonal és a belőle fakadó romló közhangulat az alternatív szervezetek, mozgalmak létrejöttének oka, magyarázata? Nem lenne nehéz így levezetni keletkezésüket, hozzátéve, hogy bezzeg a hatvanas-hetvenes években hol rejtőzködtek... A magyarázat bármilyen tetszetős is, félrevezető. Az új egyesületek, szervezetek — még korántsem teljes mértékben, s miután kezdeti állapotról van szó, kiforratlanul — valós nézeteket jelenítenek meg. Felelős társadalmi tényezőként csak úgy juthatnak szerephez, ha nem zavart, anarchiát keltenek, hanem, ha részt vállalnak a gazdasági-társadalmi kibontakozás feladataiból. Az állásfoglalás egyértelműen fogalmazza meg a párt szándékát: ,,A párt keresi az együttműködést, a politikai szövetséget, a koalíciót azokkal az erőkkel, amelyek a szocializmus megújulásáért, a nemzeti felemelkedésért kívánnak színre lépni. Határozottan szembeszáll azonban minden olyan erővel, amely a szocialista társadalmi rend, az alkotmányosság és szövetségi rendszerünk ellen lép fel.” n két állásfoglalás összekötő eleme; nemzeti összefogásra, új konszenzusok, koalíciók megteremtésére van szükségünk. A nézetek polarizálódása, ütközése a megújulási folyamat természetes velejárója, de a feladatok megoldását gátolja a nemzet megosztottsága. A pluralizmus nem vezethet a társadalom működésképtelenségéhez. Maros Dénes A tartalomból: Menedzser népművelők (3. oldal) Húszéves kiadványsorozat (5. oldal) Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága Szóvivői tájékoztató ülést tartott kedden az MSZMP Politikai Bizottsága. Még tartott a tanácskozás, amikor Major László, a Központi Bizottság szóvivője tájékoztatta az újságírókat a testület elé került napirendről, az ülésen elhangzottakról. A Politikai Bizottság megtárgyalta a Központi Bizottság és a PB munkarendjére, munkamódszerére; a Központi Bizottság munkabizottságainak, tanácsadó testületének és apparátusának feladatkörére vonatkozó előterjesztést. Javasol, ta, hogy a KB legközelebbi ülésén — amelyet november 22-re hívtak össze — tűzze napirendre ezt a témát. A testület megvitatta a SZOT elnökségének tájékoztatóját a szakszervezetek tevékenységének néhány időszerű kérdéséről, és előterjesztést hallgatott meg a párttagdíjfizetés módosításáról. Foglalkozott az alkotmány egyes rendelkezéseinek módosításával, valamint tájékozódott a gyülekezési és az egyesülési jogról szóló törvények társadalmi vitáinak főbb tapasztalatairól. A Politikai Bizottság fontosának tartja, hogy a párt tegyen határozott lépéseket az állami szervekkel, társadalmi szervezetekkel és mozgalmakkal kialakítandó partneri viszony és munkakapcsolatok megteremtésére. A Politikai Bizottság szükségesnek tartja a két vezető párttestüiet feladatkörének pontos elhatárolását: a Központi Bizottság — két kongresszus vagy pártértekezlet között — a párt legfelső döntéshozó, irányító és ellenőrző testületé, míg a Politikai Bizottság a napi politikai kérdések mellett a döntések előkészítésére és végrehajtására összpontosítja figyelmét, a testület ugyancsak megvizsgálta a párt központi apparátusa munkájának korszerűsítését és szervezeti felépítésének módosítását. Ehhez kapcsolódó javaslatait a Központi Bizottság elé terjeszti. A Politikai Bizottság egyetértett a szakszervezeti mozgalom helyzetéről adott értékeléssel és a szakszervezeti munka megújításának tervezett irányaival. Megerősítette: a pártnak is alapvető érdeke, hogy a szakszervezetek visszanyerjék tagságuk bizalmát és a munkavállalók önálló arculatú, nagy tömegbefolyással rendelkező érdekvédelmi és képviseleti szervezeteivé váljanak. A párt változatlanul igényli, hogy a szakszervezeték a politikai és a gazdasági reaíitásokkal számoló partnerei legyenek az MSZMP-nek, és tevékenyen járuljanak hozzá a szocialista pluralizmus kialakításához. A Politikai Bizottság az alkotmány egyes rendelkezéseinek módosításával is foglalkozott. Megállapította, hogy már Imost is indokolt a jelenlegi alkotmány néhány rendelkezésének megváltoztatása. A PB (Folytatás a 2. oldalon) • Őszi lehalászás Baranyában (Tudósítás az 5. oldalon.) A felnőtt szakmunkás- képzés távlatai Jövőre lényegesen könnyebb helyzetbe kerülnek a vizsgázók Manapság, amikor bárki az utcára kerülhet biztonságosnak hitt munkahelyéről, vagy rászorul arra, hogy szabadidejét valami mellékes kereset megszerzésére fordítsa, mindazoknak örömhír: felnőtt fejjel, az eddigieknél lényegesen könnyebb feltételek mellett szerezhetnek jövőre szakmunkás-bizonyítványt. Az érdeklődőknek bizonyára hasznos lesz a tájékoztató, amelyet Móricz Ottó, a pécsi 508-as Szakmunkásképző Intézet igazgatója adott. Mindeddig nagyon körülményes volt felnőttként szakmát tanulni. Aki 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezett, annak kétéves tanfolyamot, az érettségizetteknek pedig egyéveset — szigorúan — muszáj volt elvégezniük. Ezen kívül egy év gyakorlatot is igazolni kellett papírral, aláírással, amit a munkáltató adott. Tehát mindeddig a normál szakmunkásképzés idejét - három évet — vettek alapul. Ennek lejárt az ideje: manapság senki sem várhat három évet arra, hogy újbóli munka- lehetőséghez jusson. A Művelődési Minisztérium a felnőtt szakmunkásképzésről szóló rendeletének módosított tervezetét minden érintett intézetnek elküldte elbírálásra. Ennek markáns újítása, hogy bizonyos szakmák esetében nem kell sem gyakorlatot igazolni, sem pedig tanfolyamot végezni. Ez főként a kereskedelmi, vendéglátóipari szakmákra vonatkozik. A jelenlegi elképzelések szerint más mesterségek esetében sem kérik a gyakorlati idő bizonyítását, a tanfolyam elvégzését viszont kötelezővé teszik. Hogy a kurzusok milyen időtartamúak lesznek, az még nem tisztázott. A tervezethez a pécsi 508-as javasolta még, hogy bővítsék ki azon szakmák számát, amelyeknél gyakorlati igazolás és tanfolyam nélkül, csupán egy vizsga döntse el, ki mennyire ért választott munkájához. A magyar nemzetiségű román állampolgároknak fontos tudnivaló: -tőlük sem kérnek semmiféle papírt, egy vizsgát kell letenniük, amivel bizonyítják, hogy valóban kitanulták a mondott szakmát. Az 1989-ben hatályba lépő rendelet egyébként vonatkozik az átképzésekre, a második vagy harmadik szakma megszerzésére, illetve a gyors- és gépírói, és egészségügyi szakiskolai képzésre is. Ami még fontos lehet: a 8 általános iskolai végzettségűeknek a gyakorlati vizsgák mellett közismereti ' tantárgyakból is vizsgázniuk kell, merthogy a szakmunkásképzés középfokú. Ó. Zs. A pécsi Bálicsi út és a Makárhegy látképe a. szkókói dombról Fotó: Maletics László
