Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)

1988-11-06 / 310. szám

/ I 513. »qgy tabb — nagy keuesebb Emem szeretői Jancsó-ciki vagy valami más? Jaj, hát a cím az valami bizsergető: Érnem szeretői, ahogy barátainak elmesélte volna. Irta Miskolczi Miklós. Micsoda asszociációkra ad le­hetőséget: M. M. és Érnem, nahát. Az ember már-már ar­ra gondol, ha nagy neve lesz valamikor ebben a szakmá­ban, ő is megírja majd létező vagy kitalált szeretőit, ha még nagyobb neve lesz, esetleg ■külön részletezi — a kellő üzlet reményében —, hogy mit reg­gelizett a böjti szelekkel beba­rangolt 1988-as évben. Szóval megindul a fantázia egész ad­dig, míg bele nem kezd a könyv olvasásába. Mást kap, mint amit vár. A könnyed, ön- ironikus, metsző gúnyú munka olvasása közben gyakorlatilag arra sam marad ideje, hogy saját előítéleteivel foglalkoz­zon. Olvas csupán és röhög. Az olvasottokon, másokon, ahogy illik. Ahogy engedi a könyv hömpölygő magakelleté- se. És elfelejt reggelit, szere­tőket, vaskos neosztálinizmust, metsző hideget és felhívja az alkotót. Telefonál és úgy dönt: naiv lesz kérdéseiben.- Kedves Miskolczi Miklós, olvasta a Jancsó Miklós szere­tői című munkát? - kezdődik a kérdezősködés és kielégítő a válasz is.- Igen, persze.- És milyennek találta?- Gondolatébresztő. Bennem ilyen visszhangra talált.- Eleve elhatározta, hogy pamllettet ir erről a műről?- Dehogy. Régóta gondol­koztam hasonló jellegű mun­kán, de nem mertem megírni, Hernádi Gyula írása adta a végső inspirációt.- Veszik a könyvet, mint a cukrot, itt Dél-Dunántúlon . . .- örülök néki, ez számomra erkölcsi siker. Hetvenezer pél­dányban jött ki a könyv, ez kevés a Színlelni boldog sze­retőt háromszázezres példány­számához képest. . . Itt egy pillanatra félbesza­kítjuk az interjút, hogy közöl­hessünk néhány részletet a könyv egy álomszerűnek el­adott fejezetéből, amikoris Érnem magának Berijának ad jelentést szeretői miben- és hollétéről. „Szülőhazájuk szerint: (pél­dául) Nyasszaföld (egy), Szov­jetunió (hat), Magyarország (467), elveszett az anyakönyv (12). Foglalkozásuk szerint: paraszt (9), ezen belül dolgo­zó paraszt (4), ingadozó kö­zépparaszt (3), kulák (1), ál­paraszt (1). Kedvteléseik sze­rint: (például) Pravdát olvas (9), szívesen enne homárlévest (39), papok szeretője (0). Egyéb ismérveik szerint: (pél­dául) büntetve volt (7), bün­tetve lesz (17), látott már Jan. csó-filmet (512), vak (1)...- Miért éppen 513 szeretőt említ?- Mert Jancsónál 514 sze­repelt.- És mennyi a valós szám?- Nem számoltam.- Hány éves?- ötven.- Vannak még?- Igen.- Nős?- Néhány éve elváltam.- Van gyereke?- 14 éves a fiam.- Olvasta a könyvet?- Odaadtam neki, de még nem. Ahogy a többit sem. Kár.- Milyen az ideális szerető?- Ez egyénenként változik. Számomra barna, kilencvenes mellbőségű, ötven kilós.- Hernádi Gyula mit szólt a könyvéhez?- Mielőtt megjelent, említet­tem neki, hogy ezen dolgo­zom. Azóta küldtem neki egy példányt, azóto nem válaszolt. Tudom, hogy nem haragszik, hallottam azt is, hogy többen felbiztatták, pereljen be, de ezt nem teszi.- Azt mondják sokan, nem feltétlen ildomos két ember legközvetlenebb viszonyáról a nagyközönség előtt beszámol­ni...- Szerelemről, szeretkezés­ről az ókor óta írnak. Mindig arra törekedtem, hogy szóra­koztató dolgokkal foglalkozzak.- Igazak a leirt történetek?- Az alophelyzet igen, az­tán sokszor arról szólnak, hogy mi lett volna, ha . . .- Mennyi idő telt el a meg­jelenésig?- Az ötlet kiadónak szep­tember 16-án adtam le a kéziratot, és lám . . . Bozsik László Mao + öff nines» sixii|c9^é|| ninji•*•*•! Panoráma La Bella Signorina A római tévé Bianca Moro (képünkön) 21 éves olasz szí­nésznövendéket választotta La Bella Signorina (A szép hölgy) című kabaréest bemondójá­nak. Talált. Párizs nappal, Párizs éjjel Ezen a címen kedden, no­vember 8-án a francia fővá­ros eddigi legnagyobb, de mindenképpen a legrango­sabbnak ígérkező fotókiállítá­sa nyílik meg a Carnavalet Múzeumban. Két "hónapon át látható a magyar származású Julien Brassói fotóművész és kultúrtörténész rendezésében. Elia Kazan újra rendez Elio Kazan, a 60-as évek nagyhatású amerikai filmren­dezője újra forgatókönyvet keres, epikus hangvételű film rendezéséhez. Tűzoltó­múzeum Yörsön Nehéz rögzíteni az első be­nyomásokat: o rendkívül szé­pen megépített pavilon? Vagy az o mindenen átsütő szeretet és gondosság, ahogy ezeket a gépeket rendbehoztók? Vagy a történelem, amit <3 matu­zsálemi korú berendezések be­lesúgnak a kiállítás levegő-, jébe? Vörs - de csak o térkép szerint —, az Isten háta mö­gött van, néhány kilométerre délnyugatra Balatonszent­györgytől. Volt már i(t egy tűzoltómúzeum, s ha rossz idő volt a tó partján, többen jöttek megnézni a régi, na­gyon ízlésesen berendezett te­remben a relikviákat: a „Tűz­védelem a századfordulón" cí: mű kiállítást. Ha azt kérdez­zük Farkas Lászlóné gond­noktól: miért éppen Vörsön van ez a ritkaságszámba me­nő bemutató, azt feleli: mert mi megcsináltuk! Valóban: a község 600 la­kója közül 112 ember dolgo­zott itt, 1,2 millió forint érté­kű társadalmi munkát adva fedezetül, hogy a múzeum megnyílhasson. Igaz, a múlt század második felében, ami­kor sorra alakultak meg az önkéntes tűzoltóegyletek - el­sőként Sopronban 1866-ban, majd rövidesen, ugyancsak az elsők között Vörsön is, 1883­ban -, az ebben a kis köz­ségben élők nagyon is komo­lyan vették a tűzvédelmet, s mindent, ami ezzel járt. A jelenlegi szertárban most is ott áll, szerényen, npm a ki­állításon, egyik első fecsken­dőjük - por sincsen rajta, oly rendben van. Egyszóval: az ezen a héten megnyitott újabb pavilon már „csak" ráadás. Nem akármi­lyen: csodálatos r.égi tűzoltó­eszközök sorakoznak a frissen épült pavilonban, méltóságtel­jesen feketék — ahol feketé­nek kell lenniük -, a réz, a bronz, a tűzpiros festék ra­gyog rajtuk. Mi több: jó ré­szük működőképes, s amikor néhány héttel ezelőtt, ide a múzeumba kerülésüket meg­előzően, egy parádén bemu­tatták ezeket Kaposvár pol­gárainak, némelyik kazánjába be is fűtöttek! A Seltenhofer-féle 1906-os évjáratú, négyüléses — középe tömlőorsójú —, süllyesztett me­dencéjű Omnibus" fecsken­dő. Vagy a Czermak-féle gőz­fecskendő (1911-ből) kazánjá­ban is frissen lobogott a láng, s ha éppen tüzet akartak vol­na vele oltani, hót 30 méter magasra küldi a vízsugarat! Ezeket a gépeket, amelyek most a kiállításon kiváltják a látogató csodálatát, a kapos­vári városi tűzoltók szakértő kis csoporja hozta rendbe, ki tud­ja, mennyi munka árán. Né­melyik oly öreg pedig már, hogy amikor utoljára használ­ták, az is a messze múltban volt, mindenesetre a három hengeres, lóvontatású fecsken­dő mellé odaírták: az 1926-os Suhajda-féle csokoládégyár fű­zénél még oltottak vele . .. Legalább ilyen szép a „ré­gi" kiállítás. Dokumentumok, tárgyi emlékek, jelenetek, szí­nek, pompásan csillogó pa­rancsnoki sisakok, egy tűzpi­ros, parádés, lóvontatású fecs­kendő - számtalan emléke a századforduló tűzvédelmének.' Közülük kettőről: egy kotta, a „Tűzoltó Csárdás", szerző Pazár Károly zenetanár s fő­parancsnak. Vagy egy hirde­tés —, ami bizony így utólag nem igazolta nagy optimiz­musát —: „Kosarat kap, Tűzoltó Úr, nincs szükség magára. Nem dobban meg a szívem, kürtjének szavára, Akármilyen tűz van nálunk, nem ijedek holtra,. .. Itt van a jó Minima*, az csak­hamar eloltja.” Egy tölcsér alakú poroltó. Bizony, Tűzoltó Úr, ma sem elég, ha igazán nagy a ve­szély, „a jó Minimax". Tudták - tudják - ezt ezek a tiszte­letre méltó korú, öreg masi­nák is. Mészáros Attila Három kiállító Mohácson Három pedagógus képző­művész kiállítását rendezte meg a Mohácsi Galériában a Bartók Béla Művelődési Köz­pont. Bauholler József (Mo­hács). Farkas Béla (Fonyód) és Pandur József (Pécs) fest­ményeit bizonyos tematikai hasonlóság, összetartozás jel­lemzi. Műveik többségét a dél-dunántúli táj, a falvak, kisvárosok, vízpartok világa, hangulata ihlette. Egyéni úton járnak, ugyanakkor néhány körülmény összefűzi őket: mindhárman 1939-ben szület­tek. s egy évfolyamban sze­reztek tanári oklevelet az Eg­ri Pedagógia Főiskolán. A tárlatot, amely november 27-ig látható, dr. Újvári Jenő mú­zeumigazgató nyitotta meg. * EZ IS. AZ IS, az ANK-ból. Különféle zenei programokkal várja a következő héten a kö­zönséget az Apáczai Nevelési Központ. November 10-én o jazz-zenét játszó TRIÓ Stendhal mutatkozik be a színházteremben. Mindkét kon­cert 19 órakor kezdődik. 11-én a görög zene és tánc kedve­lőit várja a PIREUS együttes, 18 órakor induló táncházukba. MÓKABESZÜNTETÉS. Vagy mégse? Nagy Bandát ismerve talán nem. De minden kiderül november 9-én, 20 órakor a DOZSO-ban, ahol az ismert humorista új műsora lesz lát­ható. dr IFJÚSÁGI NAP kezdődik no­vember 6-án, a harkányi Nap­sugár Étterem és Presszóban. Játszik a Candy együttes, fel­lép Lehr Ferenc és Boncz Gé­za is. Lesz politikai vetélkedő, tombola, videódiszkó. A 20 órától hojnali 2-ig tartó monstre program vendége Derűjén Ferenc és a Névtelen nulla együttes. Radio mellett, Kollégám tudósítást hoz valami eseményről, belép az ajtón, az olvasószerkesz­tőnk újjongva üdvözli: „Na! Mi alakult meg ma megint, talán egy újabb egyesü­let?!" Ráhibázott. Tényleg egy új „egyesülés", vagy egyesület, vagy csoport, vagy mindegy hogy mi, de valóban megszületett, még­hozzá Pécsett. így aztán velük szaporodott az ország mintegy harminc, vagy há­romszáz, vagy . háromezer friss és új csoportosulása. Nem baj, csak tömörülje­tek emberek! Lehet vitat­kozni, okosakat mondani, lehet félreérteni dolgokat, lehet konokul ragaszkodni saját igazságunkhoz . . . csak az új divatot ne kövesse senki: a zsarolásnak, fenye­getőzésnek, szidalmazásnak nincs értelme — erre hívta fel a figyelmet a miniszter- elnök — ez nem „fér játék”, erre a kormány nem vevő. Egyébként örömhírt is hal­lottam a héten: képzeljék csak el, lesz telefonom. Ed­dig is volt persze, csak ép­pen a Posta tulajdonában. Most úgy nyilatkozott a Posta, hogy a készülékeket - legalábbis ezt tervezik - megvásárolhatja az ügyfél. Nem mintha már egyszer nem fizettem volna ki a ké­szülék árát, hiszen jó né­hány évvel ezelőtt, amikor bekötötték a telefont a la­kásomba. külön a készülé­kért is fizettem. Meg azt hiszem más is. Egyszer a vonalért négyezret és egy­szer - ha jól emlékszem - kettőszázat a készülékért. Aki piros, vagy fehér ké­szüléket kért, az többet fi­zetett. így van? Most újra meg kell vennem. Nem tu­dom, mennyiért, de várom az értesítést. A tavasszal biztos, hogy vonalmegszün­tetés esetén a készülék min­denképpen az ügyfél tulaj­donában marad. (Sokra megy vele.) De az is lehet, hogy a Posta - ebben az esetben - visszafizeti a pénzt. Kétszer. Már többször megfogad­tam, hogy a „pénzt” kiha­gyom kis dolgozataimból, de ■I tSSatESnm «•«» vettem egy farmert az áru­házban. Még elég jó álla­potban van, de valószínű­leg újra meg kell vennem, ha az áruház követi a Pos­ta remek ötletét. Minden­esetre ravasz, nagyon ra­vasz! Nem árat emel a Posta, hanem újra eladja azt, amit már egyszer el­adott. így aztán most már ez manapság nem megy, kár erőlködnöm. A pénz át­szőtte napjainkat, agyunkat, lényünket, lelkünket. Legföl­jebb nem mindenki vallja be. Valamikor - az ilyen jelenségre — a hivatalos politika azt mondta: „Anya­gias kispolgár!" Mór az is, aki odáig merészkedett, hogy fizetésemelést kér. Hátha még valaki azt köve­telte volna, hogy pillanatnyi fizetésének háromszorosát kéri a jövőben . . . Azt hi­szem még le is bunkózták volna izgatás és hazaárulás címén. Nevetnem kell. A közelmúltban — valamelyik vidéki nagyváros pedagó­gus társadalma — a szak- szervezet támogatásával — azt követelte, hogy jelenle­gi havi keresetük háromszo­rosát biztosítsa a kormány­zat. Hát ezen nevetek. A napokban egy pedagó­gus ismerősömtől hallom, hogy iskolájukban a taná­rok átlagkeresete hatezer forint. Hát ez bizony egy nagy ... Nem mondom, meg­értem, hogy legalább há­romszorosára lenne szüksé­ge egy tanárnak, hogy vi­szonylag (!) jobb körülmé­nyek között éljen, hogy — mást ne mondjak — jusson azokra a szakmai, irodalmi művekre, illetve egy sor új­ságra, folyóiratra — amely­re neki aztán igazán szük­sége lenne, már sajátságos munkája miatt is. Sőt. Ha a levonásra kerülő adót né­zem, a háromszor hatezer, azaz 18 ezer forint nem is olyan sok, illetve az, ami a levonás utón marad belőle. Én csak a követelők op­timizmusán nevetek. Mond­janak csak egyetlen orszá­got a világon, ahol egy népes rétegnek egyik nap­ról a másikra háromszoro­sára növelik a havi kere­setét. Mór ne legyenek ilyen naivak tonár urak! Hiszen még olyan ország is ritka, ahol az állandó áremelke­dések mellett - a fizetések minimum 25—30 százalékát adó címen elvonnak. Mon­dom, ritka. Bár én azért egyet meg tudnék nevez­ni ... Ha nem félnék oz adóhivatal haragjától. vasamapi

Next

/
Thumbnails
Contents