Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)

1988-11-05 / 309. szám

A hadsereg Kárpátokban lévő sportközpontja, előtérben az egyik siugrósánccal. Lvovban és a Kárpátokban Egy héttel ezelőtt már javá­ban készülődtek a Ivovi Lenin úton, a nagy októberi szocia­lista forradalom megünneplé­sére: a felvonulás színhelyén a burkolatra festették a különbö­ző színű nyomvonalakat, az út két oldalán katonák a tribünö­ket szerelték, a kandeláberek tetején levő neon virágokat, csillagokat daruskocsikról el­lenőrizték, hogy világitanak-e, néhány házra már feltették a transzparenseket, kitűzték a zászlókat... Az ünnep jegyé­ben felújították az Adam Miez, kievicz tér környékét, locsoló- <autók járták a város utcáit. A forradalom győzelmére való emlékezésre ugyan méltó kere. tek között, de minden eddigi­nél mértéktartóbb módon kerül sor. A mértéktartás, az új szel­lem egyébként szembetűnő. Az utak mentén egyre kevesebb a jó munkára buzdító felirat, s már csak elvétve találkozni különböző jelszavakat közvetítő Az átalakítás és a . gyorsítás kézzel fogható jelei mellett a boltokban sok a hiánycikk? az emberek hosszú sorokban áll­nak mosóporért, cukorkáért, ha valamelyikbe például paradi­csom érkezik, pillanatok alatt óriási tumultus kerekedik. A különböző városrészekben nap­közben Szünetel a vízszolgál­tatás, s ottjártunkkor benzin­hez is nehezen' lehetett hozzá, jutni. A helyiek úgy fogalmaz­tak, hogy tulajdonképpen min­den van, csak nem mindig és nem mindenhol. Az időszakos üzemanyaghiány okát például abban látják — nem ok nél­kül —, hogy a dinamikusan megnövekedett lengyel tranzit- forgalomra nem készültek fel. A lengyel autósok ugyanis nemcsak az üzemanyagtartályt töltik fel a literenként 38 ko­pejkába kerülő benzinből, ha­nem a tartalék kannákat is. A Baranya Megyei Tanács - ifjúsági és sportdelegációjá­nak, akikkel október utolsó he. tartozik többek között egy 30 000 nézőt befogadó stadion, ahol az atlétákon és a labda­rúgókon kívül a salakmotoro­sok is edzhetnek, versenyezhet­nek, több fedett és nyitott lő­tér, uszoda, két szálloda, ét­termek, fedett lovarda. A klub­ban 28 sportágban 4000 ver­senyzővel több mint 100 edző foglalkozik, de az ország más részeiből és külföldről is ér­keznek néhány hétre sportolók. Munkájuk eredményességét bi­zonyítja, hogy a szöuli olimpi­án is részt vett több verseny­zőjük. A teniszt roppant dinamikű- san fejlesztik mindenütt a Szovjetunióban, így Lvovban is. A Dinamo sporttelepén a kö­zelmúltban készült el több mű­anyagborítású pálya, s ahogy elmondták, több olyan ver­senyzőjük van, akikről a nem is olyan távoli jövőben még hallani fog a világ. Egyikük — 'már a legutóbbi olimpián is igen figyelemre méltóan szere­pelt. A város sakkpalotájában, a rengeteg szobában napköz­ben szünet nélkül készülnek a gyerekek és a felnőttek, szak­könyveket bújva vitatkoznak, elemzik a játszmákat. A felké­szüléshez ideális körülmények állnak rendelkezésre. Csakúgy, mint abban a Lvovtól mintegy 150 kilométer­re, a Kárpátokban fevő téli sportközpontban, amely a hadsereg központi sportklubjá­nak kezelésében működik. A csodálatos fenyvesek között 900-1200 méter magasságban levő centrumot 1975-ben épí­tették, ahol azóta sok hazai és nemzetközi versenyt rendeztek. Hosszú lenne még felsorolni is, hogy mi minden van itt, így csupán néhányat említek: több síugrósánc - kettő műanyag borítással, hómentes versenyek lebonyolítására —, lesiklópá- lyák, 1800 méter hosszú sífel­vonó, tornaterem, szaunák, kon­dicionáló termek, szálloda, ét. terem . . . Ottjártunkkor lázas munka folyt, bővítik a szállo­dát, melyben elkészülte' utón 600 sportolót helyezhetnek el, uszodát építenek, felújítják a meglevő létesítményeket, az úthálózatot. Nem titkolták, hogy a korszerűsítés mégha­ladja a 6 millió rubelt, s az átadásra még 1990 előtt sor kerül. Ugyanis abban az év­ben itt rendezik a szovjet sportolók legnagyobb verse­nyét, a téli szpartakiádot... A sportközpont vezetői készsége­sen felajánlották, hogy ezt kö­vetően az eddiginél több ma­gyar sportolót tudnak fogadni, hisz mint hangsúlyozták, na­gyon közel vannak Magyaror­szághoz. Roszprim Nándor lágy a választék a Ivovi piacon. A szerző felvételei. festett plakátokkal. Az ország vezetőiről készült fotók, rajzok a közterekről eltűntek, csupán két intézmény előcsarnokában láttam az SZKP Politikai Bi­zottsága tagjainak arcképeit. A változást jelzik, hogy á be­vásárló utcák járdáin alkalmi pultokon magánkereskedők kí­nálnak ruhákat, padokon fej­kendős asszonyok árulják a háztájiban megtermett zöld­ségféléket. A város fedett nagypiacán szinte mindent le­het kapni, ami a háziasszo­nyoknak az otthoni főzéshez kell: különféle húsok, paprika, paradicsom, sárgarépa, padli., zsán, a déli köztársaságokból érkezett dinnye, hurma, karal- jok kelleti magát. Ezekért azonban többet kérnek, mint az állami és az egyre szaporo­dó szövetkezeti üzletekben, aminek oka, hogy az utóbbi­akban ritkán juthat a házi­asszony a kívánt árukhoz. tében jártam gbben a gyönyö­rű városban, s a nem kevés­bé szépséges környékén, meg­mutatták azokat a létesítmé­nyeket, melyek valóban lenyű- gözőek. A sporttal és az ifjú­sággal való törődést eddig is kiemelten kezelte a szovjet ve­zetés, s a látottak alapján nyu­godtan elmondhatom, ez - a koncepció változatlan. Láttuk a CKA Lvov sport- kombinátját, ahol egész nap zajlik az élet. Az 5000 főt be­fogadó sportcsarnokban a foci kivételével valamennyi labda­játék versenyeit lebonyolíthat, ják, s ami igazán meglepő volt — s egyben jól érzékeli a méreteket —, a lelátók alsó ré­sze alatt kerékpárpálya húzó­dik. Vendéglátóink nem kis büszkeséggel mondták, hogy a Szovjetunióban kettő ilyen van, a másik Moszkvában, amely az olimpiára készült el. A létesítmény-komplexumhoz fi rehabilitált Buharin... A Huszon­egyek pere A milliók számára tragikus 1937-es esztendőben, mikor éjszakánként ártatlan embere, két hurcoltak el otthonukból, Moszkvában szájról szájra járt egy történet. A hírhedt Lub- janka börtönbe, az egykori Rosszija biztosítótársaság épü­letébe berendeltek egy idős jogászprofesszort. A vizsgáló­bíró a megszokott mozdulattal arcára irányította az asztali lámpa fényét és gépiesen megkérdezte: „Vádlott, elisme­ri bűnösségét?" A köztisztelet­ben álló tudós csodálkozott: „Hogy lehetnék én vádlott? Legfeljebb gyanúsított..." A vizsgálóbíró erre az idős em­bert az ablakhoz vezette, és a rácson túl, Moszkva egyik legnagyobb terén nyüzsgő tö­megre mutatott: „Látja? Ök egytől egyig gyanúsítottak. Aki azonban ide belépett, az már vádlott!” Kun Miklós történész köny­ve, melyet a közelmúltban je­lentetett meg a Szabad Tér Kiadó, Nyikolaj Ivanovics Bu­harin életét, tündöklését és (bukását követi nyomon. Tulajdonképpen hiábavaló próbálkozás volna Buharin életrajzát fölvázolni, s inkább egy kérdés merül föl a könyv olvasása kapcsán: hogy fér­hetett be ennyi minden egy ember életébe? Szülei iskolai tanárok-tanítók, s öt gyerme­kük közül három érte meg a felnőttkort. Nyikolaj átélte az 1905-ös forradalom viharát, sa progresszív értelmiség körében, ,a „homo politicusok” között szívja magába a forradalmi eszméket. 1908-ban kooptálják a moszkvai pártbizottságba; szerepe az illegális bolsevik mozgalomban vitathatatlan. Lenin fiaként szerette. 1919 ta­vaszán került be Buharin „hi­vatalosan” Szovjet-Oroszország legfőbb vezetőinek sorába: a Pravda főszerkesztője, a párt­vezetésben a „nyolcak” egyi­ke. (Lenin, Trockij, Sztálin, Ka. menyev, Kresztyinszkij, Buha­rin, Zinovjev és Kalinyin.) Részt vesz az intervenció elle­ni küzdelemben; rendszeresen ö írja azokat a brossúrákat, röplapokat, amely a fehér­gárdisták elleni harcra buzdít, mozgósít. A helyzet megszilár­dítása után a párton belüli nézetek polarizálódnak; Buha­rin még Leninnel is szembe­kerül bizonyos kérdéseket ille­tően. Ezt később a monstre ípere idején előszeretettel ol­vassa fejére Visinszkij, a hír­hedt ügyész. Sztálinnal való kapcsolata vitatott; a „Gaz­da" kezdettől fogva gyűlölte, legalábbis erre lehet követ­keztetni azokból a mozaikok­ból, amelyek vitáikat jellemez­ték. Hja Ehrenburg visszaemlé­kezése szerint amikor 1934 de­cemberében megérkezik a hír, hogy Leningrádban, a Szmoi- nij folyosóján egy terrorista agyonlőtte Szergej Kirovót, Bu. harin azt mondja: „Koba most majd bennünket log elintéz­ni!" (Koba Sztálin illegális ne­ve.) De nem ő következett: a Zinovjev—Kamenyev per indít­ja a lavinát, 1936 augusztusá­ban, s már kezdettől világos­sá válik, ez a por halálos íté­letekkel fog végződni. A két pártvezér, testi leg - lel k ileg meg- gyötörve-megkínozva a vizsgá­lat során számos „összeeskü­vő” társról tesz említést, s ott van a listán Uglanov, Radek, Tomszkij, Rikov és nem utolsó­sorban Buharin is. A realista Tomszkij a nyaralójában főbe lövi magát, Uglanov, Radek egyelőre börtönbe kerül. Az ügyészségi nyomozás köziemé, nye szerint Buharin és Rikov ügyében a vádak nem igazo­lódtak be .. . Sztálin — nagy rendező. Időnként megbocsájtást szín­lelve, időt ad ennek-annak. Jel­lemző eset: 1937 eleji közpon­ti bizottsági ülés előestéjén rendőröket küld Buharin lakó­—---------------- « ■■ sóba, hogy költöztessék ki, közben „véletlenül" odatelefo- nál: „Mi folyik nálatok, Nyi- koláj?" „Eljöttek, hogy kiköl­töztessenek a Kremlből. . ." „Küld el őket az öreganyjuk­ba !" Buharin pere, a jobboldali- trockista szovjetellenes cent­rum, a „huszonegyek pere" néven válik ismertté. Közülük a letartóztatás pillanatában hatan a szovjet kormány, a Népbiztosok Tanácsa tagjai, többen a Központi Végrehajt tó Bizottság tagjai. Buharin lé­lektanilag nehéz helyzetben volt; családjának tagjai - fia­tal felesége, másfél éves kis­fia, előző házasságából szár­mazó lánya és testvérei, más rokonai - szabadlábon vol­tok, s a korábbi perek ta­pasztalataiból tudta, Sztálin az elítéltek közvetlen környezeté­vel is kíméletlenül leszámol, főleg, ha a vádlott nem mu­tat a per folyamán kellő „együttműködést". így vállal­nia kellett a szerepet, a be­ismerő vallomást neki is, tár­sainak is. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a per egyik vádlottjának, a feltétel nélkül mindent bevalló Rakovszkijnak fennmaradt egy beadványa, amelyben „elviselhetetlen kín­zásokra" hivatkozik . . . így aztán többek között ezt mondja Buharin az utolsó szó jogán: „Bűneim határtala­nok . . . Mindenki tisztában van az ország vezetőinek bölcses­ségével, ami ténylegesen Sztá­linnak köszönhető. Ezzel a tu­dattal várom az ítéletet. Nem a bűneit beismerő ellenség személyes érzélmein van a hangsúly, hanem Szovjetunió felvirágzásán, nemzetközi je­lentőségén . . ." A 21 vádlottból 19-et halál­ra ítéltek, s az ítéletet né­hány órára rá végrehajtották. Kozma Ferenc „Hőcsapda" az alumínium- gyárban A másodlagos energiaforrá­sok felhasználásának komplex programját valósítják meg a tadzsiki aluminiumgyárban. Az olajkoksz égetésére szolgáló kemencéből korábban több ezer kalória hő távozott a le­vegőbe. A vállalat tervezői egy igen eredeti javaslatot tettek a „hulladék-kalóriák" haszno­sítására. Speciális „hőcsapdá­kat" kezdtek alkalmazni, ame. lyek a hőt a levegőből vissza­nyerik, és ismét a kazánba irányítják. Az ily módon ter­melt gőz részben termelési szükségleteket elégít ki, más­részt pedig gyárépületek, lakó­házak, s az üzem által támo­gatott városi szakmunkásképző intézet tanműhelyeinek és osz­tálytermeinek fűtésére szolgál. A másodlagos hőforrások hasznosítása következtében szükségtelenné vált új villá- •moserőmű létesítése, és jelen­tős mennyiségű pakura, szén, és villamosenergia megtakarí­tósóra nyílt lehetőség. Képünkön; a helyi uszoda vi­zét is a hőcsapdával nyert gőz melegíti

Next

/
Thumbnails
Contents