Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)

1988-11-05 / 309. szám

1988.' november 5., szombat Dunántúlt napló 5 Ötéves szerződés a Luaui Húskombináttá! Nehéz start a Boriforgnál Fél sertésért marhanyersbőr Széles körű árucsere­ügyletekre van kilátás a szovjetekkel Másfél éve vette föl a kapcsolatokat a Baranya Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat a Lvovi Húskombináttal, s a ki­tartó tárgyalások gyümöl­csei most beérni látsza­nak. A héten ukrán kül­döttség járt Pécsett, s a két igazgató, Brun József és Pavel Szokil öt évre szóló szerződést kötött, mely megnyitja az utat a mindkét fél számára hasznos árucserék előtt. A lényeg: a magyar ser­téshús-szállítmányok fe­jében feldolgozó iparunk számára értékes húsipari melléktermékekhez, de más szovjet áruféleségek­hez is hozzájuthatunk. szövetkezet és a Kahyb képvi­selői tették meg ajánlatukat. Á tárgyalások újabb fordulója következik Az üzlet tehát a két testvér terület között végre beindult. Brun József ezzel kapcsolato­£z az év kísérleti év volt, de a jövő évben már törvényben rögzítik a vállalati önállósá­got. Ugyan lesznek olyan elő­írások, hogy a vállalatok meny. nyit szállítsanak a hazai piac­ra, de a többletekkel szaba­don rendelkezhetünk, felajánl­hatjuk az árucserére a szocia­lista országoknak. Hogy oldódni látszanak a kötöttségek, arra példa az is, hogy Pavel Szokil a mostani dolgozójukat is, mely ugyan­csak az év végére készül el teljesen, de már ontja a kü­lönleges ízű szalámirudakat és a gyorsfagyasztott húskészít­ményeket. Már megkezdődött a szállítás a szovjet piacra, pontosabban Moszkvába, s a jövő évi előirányzótok már ezer tonnás nagyságrendekről szól. nak. Az itt készülő termékek a szovjet fogyasztók körében igen kedveltek és keresettek, Megfelelő ellen­tételek kellenek Az öt évre szóló szerződés értelmében a szállítások már az idén megindulnak, a Ivó- viak lóá tonna sertéshús elle­nében 250 tonna marhanyers bőrt küldenek, amit a Pécsi Bőrgyár dolgozhat fel. Ez csak a kezdet, jövőre és azt követően már évi 1500 tonna marhanyersbőrt szállítanak a Ivoviak húsért cserébe. Jó ez az üzlet mindkét fél számá­ra? Fölöttébb hasznos. A ma­gyar hús a szovjet élelmiszer- hiányon enyhít, számunkra pe­dig két okból is megéri, egy­részt a fél sertésben sikerült megtalálni azt a terméket, amire nem kell szubvenciót adni, másrészt olyan alap­anyaghoz jutunk, amit külön­ben csak kemény valutáért le­het beszerezni. Felvetődött, a nyersbőr mellett fizetnének más húsipari melléktermékek­kel is, Így hús- és csontliszt­tel, továbbá marhavastagbél­lel, ez utóbbiból a pécsiek minden mennyiséget átvenné­nek. A tárgyalásokon az árucse­rébe bevonható szovjet termé. kék szélesebb köréről is szó (esett, az ellentétel itt is a Ihús lenne. Ennek fejében pél-- dóul a Pécsi Agroker Vállalat szovjet műtrágyát, kéntartalmú szereket vásárolna, s elképzel­hető olyan megoldás is, hogy a szereket itt csomagoljuk, s megjelenünk velük harmadik piacon, éspedig közösen, mind­két felet keményvaluta-bevéte- lekhez juttatva. További jüzleti lehetőségként merült föl, hogy magyar tenyészállatokkal lát­nák el a Lvov mellett felépült óriás sertéstelepet, amire a pécs-reménypusztai termelő­A korszerű svájci csomagológép működését mutatja be a vállalat igazgatója Brun József (jobbról) a mellette álló Pavel Szokilnak san azt is rendkívül örvende­tesnek tartja, hogy a magyar hatóságok példás gyorsaság­gal megadták oz engedélyt az üzletek megkötésére külkeres­kedőjüknek, a Terimpexnek. És a másik oldalon? Változott-e az eleddig nehézkes szovjet külkereskedelmi engedélyezés, a lvovi vállalatok rendelkez­nek-e kellő önállósággal ilyen árucsere-ügyletek tető alá ho­zásához? Lesz-e elegendő és olyan áru, amit az üzlet remé­nyében fölajánlhatnak? Kérdé­seinket Pavel Szokilnak szö­geztük.- Radikálisan megváltozik a helyzet — hallottuk a Lvovi Húskombinát igazgatójától. — pécsi tárgyalásokra más lvovi vállalatok ajánlatait, termék­mintáit is magával hozta, köz­vetíteni igyekezvén, s minden­nek folytatásaként még ebben a hónapban az érdekeltek be­vonásával újabb lvovi küldött­ség érkezik Pécsre, s tárgyal immár konkrétan az üzletek­ről. Különleges szalámiféleségek Mágocsról A házigazdák a Lvovi Hús­kombinát négy küldöttének megmutatták mágocsi húsfel­s nem véletlenül, miután a Konzum, a Nádor és a Pan­non márkanevű szalámifélesé- geket kimondottan a szovjet ízlésnek megfelelően fejlesz­tették ki. Egyesek marhdbús- ból készülnek, a töltelék nem tartalmaz piros paprikát, az ízesítésükben főként a bors és más fűszerek játszanak szere­pret. A Ivoviak, amellett, hogy messzemenő elismeréssel szól­tak a mágocsi húsfeldolgozó korszerűségéről^ és magas fokú termelésszervezéséről, kifejez­ték óhajukat, az itteni készít­ményekből is szívesen átvenné­nek. Erre is van lehetőség, ám meg 'kell találni a megfelelő szovjet ellentételeket. Miklósvári Zoltán A Budatranspack után A pécsi csomagológép-gyártás Budapesten, a BNV terüle­tén a közelmúltban rendezték meg a legrangosabb hazai csomagolástechnikai bemuta­tót, a Budatranspack '88 kiál­lítást. A pécsi Sopiana Gép­gyár hagyományosan jól szere­pel ezen a kétévente sorra ke­rülő bemutatón. így volt ez most is, amikor P.écset nemcsak a gyár, de annak két vegyesvál­lalata, a Somapak és. az idén ősszel alakult magyar-osztrák Sonet is képviselte. A Sopiana gyűjtőcsomagoló és egységra­kományképző géppel, a ma­gyar—olasz vegyesvállalat üveg- és dobozcimkéző gépei­vel, a magyar—osztrák kft. pe­dig a két fél által közösen összeállított tégelytöltő beren­dezéssel mutatkozott be az idei vásáron. A termékek eladhatósága érdekében az utóbbi időben hazánkban is fokozottan elő­térbe került a csomagolástech­nika, Így nem véletlen, hogy hazai, de külföldi részről is szokatlanul nagy volt az ér­deklődés a vásáron bemuta­tott, így a pécsi termékek iránt is. Ma még a piac nagy ré­szét természetesen a magyar megrendelők jelentik. A hazai sajátosságnak megfelelően az érdeklődők még mindig az egyedi gépeket keresik, csak nagyon ritkán jelentkezik vala­ki komplett gépsorért. Kedvező viszont, hogy a beruházók a nagy teljesítményű gépek tele­pítésével mindinkább igyeksze­nek kiváltani a nehéz fizikai munkát. A vásáron bemutatott UD 7A rekeszdepalettázó be­rendezés már a békéscsabai Schwepps gyárban mutatkozik be a termelésben. E lehetőség miatt kettős az öröm a So- pianában, hiszen ez a meg­rendelés azt is jelenti, hogy a viharsarki partner elégedett az eddig szállított palack ki-be- rakó gépekkel. A számos meg­keresés ellenére azonban vi­szonylag kevés hazai üzlet született a vásáron, ezt általá­ban az érdeklődő vállalatok pénztelenségével lehet magya­rázni. A külföldi üzletek egyik ol­dalát a szocialista piaci lehe­tőségek adják. A KGST part­nerek általában komplett cso­magolási technológiát vásá­rolnak. Mivel azonban a ba­ráti országokba irányuló kon­tingensek a vásár idejére már kialakultak, ilyen tekintet­ben már nem hozott újat az idei Budatranspack. Igyekszik viszont kihasználni a Sopiana a barter-ügyletek adta lehe­tőségeket. A budapesti vásá­ron a berlini sörgyár jelentke­zett különösen komoly ajánlat­tal, de figyelemre méltónak ígérkezik a kínai és a szovjet érdeklődés is. A szovjeteket el­sősorban a magas technikai színvonalú, alkatrészeiben ma­gas tőkés részarányú berende­zések érdeklik. Márpedig gya­rapodó nyugati kapcsolatai folytán a Sopiana egyre több ilyennel rendelkezik. Útra készén Minszkbe Beszámoltunk arról, hogy magyar-szovjet közös vállala­tot hozott létre a mohácsi Te- maforg és a Boriszovói Textil­kombinát, s hogy ez a közös vállalkozás az év végén Minszk mellett megkezdi a termelést.- Épül-e a Boriforg üzem­csarnoka, szerelik-e már a Szovjetunióban a mohácsi gé­peket? — kérdeztük Moldvai Attilát, a mohácsi Temaforg igazgatóját.- Sajnos, még semmi jót nem mondhatok. Rajtunk kívül álló okok miatt jelentős késés­sel valósul meg a közös ter­melőüzem. A minszki építkezés csúszik, a tetőszerkezet már ötödik hete vesztegel Záhony­nál. Ha az új üzemcsarnok Magyarországon épülne, már javában szerelhetnénk be a gépeinket . . . Az itthoni beruházások kö­rül sem megy minden mindig simán: túl sok o hiánycikk, túl sok a hátráltató tényező, amit úgy is összegezhetnénk, hogy túl sok engedély kell ahhoz, hogy normális ütemben men­jenek a dolgok. A kinti körül­mények talán még a mieink­nél is bonyolultabbak. Itthon­ról kellett intézkedni, szervez­ni, hogy a kinti építkezéshez legyen cement, sóder a beto­nozáshoz. Most a vagon, a vasúti szállítás a legnagyobb ellenfelünk - összegez, az igazgató. - S ki tudja, ha megjön a kemény tél, az mennyire hátráltatja majd az amúgy is csúszó üzemalapi- tást, termeléskezdést? Az Aluterv a könnyűszerke­zetes gyártócsarnok építését azért vállalta, hogy könnyítse a közös vállalat indulását. Az eredeti tőkebevitel részeként a szovjet fél adja a gyártócsar­nokot, de az csak három év múlva készült volna csak el. így az Aluterv gyorsan megte­remti a közös vállalat élette­rét, és ezt a szovjet partner fizeti ki. A mohácsiak adják a Jól állják a versenyt a két ve­gyesvállalat termékei, de hason­lóan jó eredményeket várnak a pécsiek a svéd kapcsolattól is. A kooperációban előállított gépek a svéd és a magyar ér­tékesítés után egy esetleges harmadik piacra ' is könnyeb­ben kikerülhetnének a skandi­náv partner közreműködésével. Ez esetben a Sopiana kiegé­szítő technológiák szállítását is vállalná. Újabb lehetőséget rejt magába a nyugatnémet PKL cég megkeresése. Az NSZK csomagolástechnikai vál­lalat több magyar vállalattal tárgyal az általa képviselt an- tiszeptikus dobozos csomago­lási eljárásnak magyarországi alkalmazása ügyében. A do­bozos gyümölcslevek gyűjtőcso­magolását ugyanis a Sopiana berendezéseivel oldanák meg, ami a nyugatnémet technika bevezetése esetén komoly fel­adatot róna a pécsi gyárra. Kaszás E. gépi berendezéseket és a tech­nológiát. Ezek a határidőhöz kötött konkrét megvalósítási tervek. Eredetileg szeptember végén, október elején kezdték volna a mohácsiak a kiküldött gépek és berendezések szerelését, hogy 1989. január 1-jével in­dulhasson a termelés. A gépek még itt vannak, igaz, négyötödük már szállí­tásra becsomagolva. Talán no­vember végén szállíthatjuk a gépeket. Az biztos, hogy no­vember 1-jén már elfoglalja kinti helyét tőlünk Novákné Puch Mária vezérigazgató-he­lyettesként és férje, Novák Mi­hály, a Boriforg fonodái üzem­vezetőiéként — mondja Mold­vai Attila. — Az osztrák importalkatré­szek késedelmes beérkezése miatt mi a komplett gépeket legkésőbb november elején kezdhettük volna szerelni Minszkben— mondja Litter Pé­ter, a mohácsi Temaforg mű­szaki osztályvezetője. - De amíg kint nincs kész — tehát tető alatt az épület s fűtve, villamosítva stb. - addig nem indíthatjuk a gépeket. A tmk-ban a keresztorsózó gép már túl van valamennyi pró­bán, a csomagolás előtti utol­só simításokat végzi Bohorsz Ferenc szerelő. Ő is elvégezte mór a gyár szervezte orosz nyelvtanfolyamot. „Már majd­nem társalgási szinten megy a nyelv, a kinti három hónap alatt lesz alkalmam az alapo­sabb nyelvismeret elsajátítá­sára.'’ — Mit vár a minszki szere­léstől? — Azt, hogy büszkén el­mondhassuk: szakmailag a helyzet magaslatán állunk. Ez lesz az első külföldi munkám. Itthon a család megkapja az átlagfizetést, mi rubelben a napidíjat, a túlmunkát pedig itthon fizetik meg gmk-munka- dijként. Jó kinti körülménye­ket ígérnek a vendéglátók, én meg a csapat szakácsaként igaz: hazai ízeket fogok va­rázsolni. Pórtényi Antal géplakatos­ként a minszki szereléssel kap­csolatban hozzáteszi: — örülünk, hogy kimehe­tünk. Ez azt is jelenti, hogy elégedettek az itteni munkánk­kal. Remélem, gépeink mielőbb épségben kerülnek ki és ott azokat beszerelve ugyanolyan megbízhatóan fognak működ­ni, mint itthon. Litter Péter: — A 14-es szerelőcsapatunkr ból tizen fognak állandóan kint dolgozni, várhatóan há­rom hónapig. Azalatt mi lesz velünk itthon? Itt a gyárban legalább olyan nagy lecke a folyamatos üzem biztosítása, mint a kinti bizonyítás. A leg­jobb szerelőink utaznak, talán november végén. Mindannyian a vasút kezében vagyunk . . . Murányi László

Next

/
Thumbnails
Contents