Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)
1988-11-05 / 309. szám
Teljes minőségi megújulásra van szükség. Biztosak vagyunk abban, hogy a zsákutcába torkolló kényszerpálya senki számára sem eleve elrendeltetett. Csöppet sem erőszakolt az évforduló adta párhuzam: miként az oroszor- | szági események 1917-ben történelmi határkőnek bizonyultok, a mai szovjetunióbeli fejlődés kezdete is az a szocializmus egésze számára. Az átalakítás forradalma október forradalmának folytatása. Biztos, tágas háttér számunkra a Szovjetunió új külpolitikája, amely — összhangban az 1917-es békedekrétum szövegével —, összemberi szempontokra épít, az értelemre irányul, s nyitottságával, kezdeményezéseivel, tevékenységével mindinkább eloszlatja az indokolatlan gyanakvást. Az enyhültebb környezet Magyarországnak is jóval nagyobb nemzetközi lehetőségeket biztosit: a szovjetunióbeli átalakítás folytatódása nekünk ezért is alapvető nemzeti érdekünk. A nagy október évfordulóján van honnan bizakodást merítenünk. Bár a kihívások, teendőink sok tekintetben bonyolultabbak a korábbiaknál, tapasztalataink is gazdagabbak, és van erőnk a kibontakozáshoz. Ehhez a cselekvő megújulás útját kell járnunk. megújulás útján m nagy október felejthetetlen napjaira emlékezünk. Mint Á.-í ünnepkor szokás, újragondoljuk az elmúlt évtizedek tapasztalatait, az eredményeket és a hibákat is. Elmélkedünk, s egyben a jövőbe tekintünk. Kutatjuk, mi az, amit még nem tártunk fel, vagy nem mondtunk el múltunk e szakaszáról - talán azért, mert magunk sem értettük minden összetevőjét. Döbbenten látjuk: annyi lényeges vonásról még alig beszéltünk, s az igazságok is részben cáfolhatatlanok. Múltunkhoz való viszonyunk ma nem leheJ önigazolás kérdése: előrehaladásunk, jövőnk múlik rajta. Ha nem látjuk tisztán értékeinket, amelyekre építhetünk, s mulasztásainkat, amelyeket pótolnunk kell, újra látszaterővé torzulhat a gyengeség, vakhitté az öntudat, ellehetetlenül a mozdító erő. Október legfontosabb tanulságainak elemzését a szocializmus mai helyzetéből kiindulva kell elvégezni. Szembe kell néznünk létünk alapkérdéseivel; hol tartunk ma, hét évtized után? Milyen az a társadalom, amelyet szocializmusnak hivunk? Nevezhetjük-e joggal annak? Vajon ké- pes-e megújulni, van-e biztosíték a továbblépésre, s milyen erő viheti előre? Hogyan lehetünk ma méltóak október eszméihez, miképpen valósíthatjuk meg a máig beváltatlan Ígéreteket? Ezek nem csupán és nem is elsősorban a kétkedés, sokkal inkább az útkeresés kérdései. Mi kényszerit bennünket arra, hogy feltegyük őket, s szembenézzünk velük? Mindenekelőtt világrendszerünk állapota, mély gazdasági, politikai és erkölcsi válságtünetei. Teljesítményünk stagnál vagy csökken, erőforrásaink beszűkültek, tartalékaink lényegében kimerültek. Adósságaink és kamatterheink nyomasztóak. A gazdaság működésében egyre több a bénító zavar. A helyzet paradoxona, hogy azokban az országokban is rosszabbodtak a körülmények, ahol már felismerték az átalakítás szükségességét és megkezdték a szocializmus reformját. Jugoszláviában harminc, Magyarországon húsz, Kínában tiz, a Szovjetunióban pedig három évvel ezelőtt megindult a folyamat, amely azonban nem csökkentette a feszültségeket. Sőt újak, más természetűek keletkeztek. Hiába nehéz a helyzet, a megújulás még nem vált a szocializmus fejlődésének egyetlen meghatározó irányává: túl sok a visszahúzó erő. Pedig a legfontosabb közösségi érdek ma annak a felismerése, hogy a -világ kihívásaira csak együtt adhatunk megfelelő választ. Helyzetünk sokszorosan jobb, mint 1917-ben Szovjet-Oroszországé volt, amely közvetlenül megszületése után egyedül volt kénytelen szembenézni a létét is fenyegető ellenséges környezettel. Ma senki sem tör az életünkre, mégis szorít bennünket az idő. Szinte az utolsó órában vagyunk. Ha a teljesítőképessége határaihoz érkezett, társadalmunk fejlődési kereteit nem sikerül tágítanunk, akkor a világtól való lemaradásunk, értékcsökkenésünk elkerülhetetlen. Nem a szándék, hanem az eredmény híján találtatunk könnyűnek. Újból meg kell határoznunk a szocializmushoz vezető utat, az átmeneti időszak legfontosabb jellemzőit. Bátran élhetünk Lenin és október sokáig figyelmen kívül hagyott tanításaival és gyakorlatával. A lő mozgatóerő e folyamatban továbbra is a párt, amely azonban egyedül a nyíltság és a demokrácia körülményei között képes úgy működni, hogy eleget tegyen e feladatának. Látnunk kell, hogy a szocializmusra való történelmi áttérés nem csupán elhatározás és néhány rövid évtized kérdése. Csak évszázadokban gondolkodhatunk. Ismét talpára kell állítanunk a társadalmi lormáciáváltás marxi elméletét. Világossá vált, - éppen a magyar tapasztalatok alapján —, hogy a gazdasági reformokat politikai reformokkal kell összekapcsolni, s ezek célja csakis az állampolgári önszerveződésre épitő szocialista jogállam lehet, jól kiépült, az alkotmány szerint működő demokratikus intézményrendszerrel. Kótai Géza Baranyai falvak: Lánycsók új falurészlete Proksza László felvétele Pártartakezlel' a Mecseki Szénbányáknál (3. oldal) Új utakon a Konzum Rh (4. oldal) A bűzforrásokaf meg kell szüntatai (6. oldal) Energiatakarékos nátriumlámpák Pécsett, a Szent István téren. (Írásunk o 7. oldalon) Fotó: Proksza László Sajtótájékoztató, üzemlátogatás, találkozó a köztársasági elnökkel és a parlament vezető képviselőivel Grósz Károly pénteki programja Becsben Magyarországra látagal- az osztrák A személyes és az immár intézményessé vált minden szintű kapcsolatok további elmélyülése, egymás helyzetének, gondjainak még jobb megismerése, hosszú ideje előkészített, jelentős gazdasági megállapodások aláírása - így foglalható össze Grósz Károly pártfőtitkár-rriiniszter- elnök és a kíséretében lévő politikusok, szakértők első bécsi munkanapja. A péntek déleiőtti nemzetközi sajtóértekezleten Grósz Károly és vendéglátója, Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancellár egyaránt azt emelheti ki, hogy a hagyományosan jó magyar—osztrák kapcsolatok fejlesztésére —, úgy tűnik -, kiválóan sikerült kamatoztatni a nemzetközi ‘közeledés általános légkörét. A két ország viszonyát ma már nem is a békés egymás mellett élés, hanem inkább a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködése jó példájaként szokás említeni. A bécsi házigazdák péntekre a Waagner-Biro AG üzemébe is meghívták a vendégeket. Grósz Károly a délelőtti órákban a Woagner-Biró AG. munkájával ismerkedett. Gyár- látogatáson vett Tészt, és az évi csaknem 3 milliárd schilling termelési értéket előállító nagyvállalat vezetői tájékoztatták az 1945-ben államosított cég mai munkájáról, terveiről. Elmondták, hogy a vállalat elsősorban vasszerkezetek, erőművi berendezéseik, valamint a szórakoztatóiparban használatos különleges berendezések (drótkötélpályák, siklók) gyártásával és szállításával szerzett hírnevet. A nagyvállalat az elmúlt években környezetvédelmi berendezések gyártására is szakosodott. Vezetői -, akik között korábban Franz Vranitzky is ott volt - bejelentették: szívesen részt vállalnának a nagymarosi vízlépcső víztisztító berendezésének elkészítésében és üzembe állításában. A déli órákban Grósz Károly, kíséretének tagjaival együtt látogatást tett Kurt Waldheim köztársasági elnöknél. Rövid eszmecseréjük után az osztrák államfő ebédet adott a magyar vezető (Folytatás a 2. oldalon) szövetségi kancellár Grósz Károly és Franz Vranitzky a négyszemközti találkozójuk után nyilatkoznak a sajtó képviselőinek a kancellári hivatalban MTI—FOTO Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Október - a cselekvő A tartalomból Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XLV. évfolyam, 309. szám 1988. november 5., szombat Ara: 2,20 Ft
