Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)
1988-11-04 / 308. szám
1988. november 4., péntek Dunántúlt napló 5 Hagyomány Pécsi utcák — Hires emberek Harmincöt éve nyílt meg a Nevelők Háza Két kötet, huszonnégy tanulmány Koltai Ferenc emlékezete „Harminc— negyven ember ül az óra üvegharangja alatt, pedagógus és tanítvány, s amit atmoszférává kevernek, az az emberi vívmányok, ismeretek egy parányi, kiemelt része, a szépség egy szemernyi darabja", — mondja Németh László, majd aláhúzza ezt a gondolatot: a légkör nevel. Ezt pedig kétségkívül a nevelő személyisége teremti meg. Mindezek hangsúlyozottan érvényesek Koltai Ferenc egykori kiváló néptanító tevékenységére, aki pályája során akár az osztályteremben tanította a gyerekeket, akár népművelőként felnőttekkel foglalkozott, akár a pécsi Nevelők Háza első igazgatójaként felsőfokú kultúrmunkát végzett: mindig sajátos atmoszférát teremtett maga körül karizmatikus egyéniségével. Harmincöt évvel ezelőtt, 1953-ban a Pedagógus Szak- szervezet országos központja és a helyi párt-, tanácsi és szak- szervezeti szervek együttes döntése alapján látott napvilágot az a határozat, hogy Pécsett a nevelők klubéletének, közösségi összetartozásának ápolására Nevelők Háza létesüljön. A műemlék épület — melyet e célra igénybe vettek - 1780-ban épült, és a híres „tüke-csalódé”, az Er- reth családé volt, majd „a Miasszonyunkról Nevezett Nőzárda" tulajdonába került, itt kapott eleinte szerény helyet a létesülő új intézmény. Az igazgató személyében egyöntetű döntés született: a kiváló szervező, megfelelő tudású és tapasztalaté, mozgékony, ötletgazdag pedagógust, Koltai Ferencet nevezték ki. De ne vágjunk a közepébe az élet- útnak, hanem kísérjük végig lazt a rövid 48 évet, melynek során kiváló népnevelőnk beírta nevét Pécs városának ne- veléstö rténetébe. Koltai Ferenc 1912-ben szü-' letett a bulgáriai Haskovőban, ahol a gépész-édesapa egy malmot szerelt föl, majd Pestre került a Villamos és Kábelgyárba. 1920-ban az apa halála után az édesanya három gyermekével (Ferenc, Miklós, Margit) a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen helyezkedett el technikai dolgozóként. Ferenc a polgári iskola után a pécsi tanítóképzőbe iratkozott be, ahol 1933-ban tanítói oklevelet szerzett. Már az iskolában kitűnt szervezői tehetségével. Mint fiatal tanító, Garéban kapott állást, ahol dalárdát toborzott és műsoros esteket rendezett. A szomszéd falu, Bosta közséq tanítónőjét, Gebhardt Irént feleségül vette 1935-ben, és ettől fogva ez a rendkívüli házaspár, mint a Nap és bolygója, azonos pályán haladva, együtt végezték népnevelő munkájukat, amely magánéletükkel szorosan ösz- szefonódott. 1940-ben a megüresedett Somogy-bányatelepi iskolához kerültek mind a ketten. Oly korban élt Koltai Ferenc, mint fiatal tanító, amikor nem volt televízió, de még voltak telepes rádiók, és a kocsma volt a társas élet színhelye. A „népművelő” olyan komplex embert jelentett nála, aki egy személyben volt előadó tanár, felnőttoktató, könyvtáros, dalórdaszervező és karnagy, színigazgató és rendező, irodalmi színpad és műsoros estek szervezője. Koltai „jogtanácsos" is volt mai nyelven szólva, aki a bányászoknak a jogi problémákban, közigazgatási ügyekben tanácsokat adott. Elérkezett az 1953. év, életének fordulópontja: kinevezték a Nevelők Háza igazgatójává. Ettől kezdve számítjuk működésének virágkorát. Szervezői tehetsége mindjárt megmutatkozott abban, hogy üres termekkel kezdte munkáját, és nemcsak bútorokkal, de élet- •tel töltötte meg az épületet. Sorban megalakultak a művészeti csoportok: a színjátszó, a tánccsoport, a tánczenekar, a képzőművészeti csoport, az énekkar, a fotószakkör és a 'többi csoportok. Az énekkar országszerte híressé vált. A képzőművészek műtermet is kaptak, és kiállításokat tarthattak. A 200 főt 'meghaladó nyugdíjas pedagógusok is otthont nyertek. Koltai kiránduló, sokat, országjárásokat szervezett, nyelvtanfolyamokat indított hat európai nyelven, kiváló nyelvtanárok közreműködésével. Jégpályát létesített a teniszpályából a téli időszakban. A Nevelők Háza pedagógus turistaszállást is fenntartott. Az összes rendezvények száma 1954-ben meghaladta az 1400- at. 1956 októberének eseményei nem zavarták’meg aNe- velők Házának megszokott programját. Már novemberben Koltai összehívta újra a tanfolyamok 200 hallgatóját az elkezdett munka folytatására. Az 1959. év első félévének 140 előadásán 4550 hallgató, és 52 rendezvényen mintegy 5500 fő vett részt. Az igazgató országosan kiemelkedő munkájáért egy sereg díszoklevelet kapott, de a legszebb elismerést a két kitüntetés jelentette számára: „Az oktatásügy kiváló dolgozója" és „A szocialista munkáért érdemérem”. Koltai Ferenc egészségi állapota a napi 12-16 órai munkában összeroppant, és az egymás után kapott harmadik szívinfarktus végzett vele 1960. április 8-án, 48 éves korában. Koltai Ferenc mágnes volt, kisugárzó erejével odavonzotta a pedagógusok tömegeit a Nevelők Házába. Kiemelkedő munkásságát hirdeti majd az az emléktábla, amely a Nevelők Háza november/ 18-i jubileumi ünnepségén kerül felavatásra. Pedagógiai hitvallását őmaga így fogalmazta meg a Ház ötéves ünnepségén tartott beszámolójában: „A mi feladatunk az emberi lélek mélyén reitőző értékek megbecsülése. Eredményeinket azért tudtuk elérni, mert vezetőségemmel és munkatársaimmal eqyütt bízunk az emberekben, hiszünk a szocializmusban I" Dr. Szántó Károly Két év jogi kari dolgozatai Minden évben közzéteszi a JPTE Állam- és Jogtudományi Kara azt a tudományos értekezésgyűjteményt, amely dr. Adóm Antal egyetemi tanár szerkesztésében ,, Dolgozatok az állam- és jogtudományok körében" címmel jelenik meg. Az utolsó két év termését vizsgálva, 1986-ban 11, 1987- ben 13 tanulmány jelent meg - többségükben a tanszéki dolgozók tollából, néha azonban külföldi tudósok kutatási eredményeit is közölve. A tematikailag rendkívül változatos kötet anyagáról megállapíthatjuk, hogy a dolgozatok egy része nem a hazai tudomónvkörökből merítette tárgykörét. Ilyen témájú dolgozatok: A jugoszláv föderalizmus alkotmányi elvei és intézményei - Az Osztrák Köztársaság jogrendje - Állami kárfelelősség az NSZK jogában stb. Vannak oly értekezések is, amelyek közösen érintenek magyar és külföldi kérdés- problémákat, mint például: Bűnözési leterheltség az NSZK- ban és Magyarországon - A burzsoó városi joq kialakulása Közép- és Kelet-Európá- ban. A tanulmányok többsége magyar vonatkozású. Ezek egy része a történeti távlatokból meríti ta.rtalmi anyagát, mások pedig élő jogunk problematikus kérdéseit taglalják - utat mutatva a jövő fejlődésének. Az előbbihez csapódnak: Itéfkedés a török hódoltság ideje alatt (sok baranyai vonatkozással), Janus Pannonius jogvégzettségének igazolása. A honvédegyleti mozgalom törekvései és állami irányítása a dualizmus idején stb. Általános jellegű, mai jogéletünk időszerű kérdéseivel több tanulmány foglalkozik. Különösen jelentős Ádám Antal két tanulmánya. Az első dolgozat az 1986. évi sajtótörvény részletekbe menő taglalása. Sajnálatos sajtóhibával kezdődik a nagy felkészültségről és szaktudásról tanúskodó tanulmány: „Az Országgyűlés az 1980. évi március 20-i ülésén elfogadta" »a sajtóról- című 1986. évi I. törvényt (a továbbiakban STV)." A szerző célkitűzése az volt, hogy a törvényhez kapcsolódó jogi és egyéb vizsgálati szempontokat követve bemutassa a magyar sajtójog főbb jellemzőit és tartalmi elemeit. Bepillantást nyerhetünk az 1986. évi sajtótörvény előtti sajtószabadság hazai szabályozásának alakulásába is. E témakör részletei kibontása után megállapítja a szerző: „Hatályos alkotmányunk nem rendelkezik a polgárok és a közösségek tájékozódási jogáról, nem fogalmaz meg előírásokat az állami szervek tájékoztatási rendszeréről." Szűkszavúak és korszerűtlenek alkotmányunknak a véle. ménynyilvánítási jogot érintő rendelkezései is. Megjegyzendő azonban, hogy az ENSZ keretében a „polgári és politikai jogokról” 1966-ban kötött, a Magyar Népköztársaság által is megerősített, az 1976. évi 8. tvr-rel kihirdetett és ezáltal a magyar jogrendszer részére alakult nemzetközi egyezményokmány 19-20. cikkelye szerint: „Nézetei miatt senki sem zaklatható. Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra. Ez a jog magában foglalja mindenfajta adat és gondolat határokra való tekin. tét nélkül - szóban, írásban, nyomtatásban, művészi formában vagy bármilyen más tetszés szerinti módon történő — keresésének, megismerésének és terjesztésének a szabadságát is." A szerző már 1985-86-ban javasolta az állami szervek és a politikai szerepet gyakorló társadalmi szervezeti formák működésének nyilvánosságát, mert „e szervek működése nyilvánosságának elve, igénye, követelménye és gyakorlata a demokratikus funkcionális rend egyik világtendenciájává vált." Igen jelentős Ádám Antalnak az alapjogokról, különösen a szabadságjogok alkotmányi szabályozásának fejlődési irányairól írt tanulmánya, amelyben a szerző részletesen foglalkozik az alapvető emberi jogokra vonatkozó újabb alkotmányi rendelkezésekkel, azok általános jellemzőivel, a szabályozásuknál figyelembe veendő szempontokkal. Az alapjogok részletes tárgyalása utón a szerző utal a leendő alkotmánytörvény azon követelményeire, amelyek alkalmazásával új alkotmányunkban helyesen lehetne megfogalmazni a társadalmi és az állami élet olapelveit, az emberi alapjogokat és szabadságokat, ezek biztosítékait és korlátáit, mert hisz ezeknek összhangja, kölcsönös szolgálata állami életünk alkotmányosságának, törvényességének és demokratizmusának záloga. Szinte kiegészíti Ádám Antal utóbbi tanulmányát Me- lichar Ervin bécsi egyetemi tanár dolgozata a nemzetközi kodifikált emberi jogokról és az Osztrák Köztársaság jogrendjéről. Különösen kiemeli a szerző a rabszolgaságról, a kényszermunka megszüntetéséről, a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről, a nőkkel szemben fennálló hátrányos megkülönböztetés eltörléséről, a háború áldozatainak védelméről hozott nemzetközi kodifikációt. Figyelemre méltó tanulmánnyal jelentkezik Nocbta Tibor is, aki a reklámjog területére kalauzol el bennünket, ismertetve a reklám fogalmi lényegét, a szocialista típusú reklámtevékenység gazdasági szerepét, . a „tisztességtelen” reklám ismérveit és a reklámozási gyakorlat jogi „partitúráját". A két kötet 24 tanulmányának mindegyikével nem foglalkozhattunk. Azt mégis meg kell állapítanunk, hogy a 20- 30 lapnyi terjedelmű értekezések gazdag kutatómunka eredményei. íróik nemcsak a hazai forrásokból merítettek, de felhasználták a témájuk szempontjából jelentős legújabb külföldi irodalmat is. Kutatásaikkal lehetőséget biztosítottak a további feltáró munkának. Dr. T. I. Számos hazai és külföldi turista keresi fel Békéscsaba mellett a tanyai életforma és gazdálkodás emlékét őrző Gajdács-tanyát és Kiss-féle szélmalmot. Az 1840-as évekből származó malom vonzáskörzetébe 100 tanya tartozott, s fénykorában évente 15—16 vagon gabonát őröltek malomkövei. A Névtelen Alig van a magyar történeti irodalomnak olyan alkotása, amely körül 220 év óta annyi vita zajlott, mint az a 24 lapból álló, latin nyelvű, XIII. század közepi hórtyakódex, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára őriz Ges- la Hungororum (A magyarok története), címmel. E fontos történeti kútforrá- sunk a bevezető részen kívül, 57 fejezetre oszlik, és a magyar honfoglalás történetén kívül ismerteti az őshazát, szól Álmos vezérről és Szkíthiában történt megválasztásáról. A magyar honfoglalás eseményeit 41 fejezetben beszéli el, kiemelten foglalkozva a Kárpátokon való átkeléssel és Ungvár megszállásával, majd a Tisza és a Tátra, a Tisza és a Maros közti részek és Erdély meghódításával. Sorra veszi a Duna—Tisza közti tartomány megszállását is, Dalmácia, Horvátország vidékének elfoglalását. Regino évkönyve alapján ismerteti Magyarország határait, a beköltözött idegen népek letelepedését. A Gesta Hungororum megőrizte az Arpád-ház turulmondóját Emese álmává szelídítve, nemkülönben az ősi szarvasmondát, de a fehér ló történetét elhagyta. Elbeszéli a történeti hagyományokon alapuló vérszerződésnek és a pusztaszeri gyűlésnek eseményeit, és bár elutasítja „az énekmondók kacska beszéde-. it", mégis merít belőlük. Hogy ki volt a magyar őstörténet mondáit és a honfoglalás történetét tartalmazó mű szerzője, nem tudjuk. Névtelen, akit latin nyelven Anony- musnak mondunk. A mű szerzője nem nevezi meg magát, hanem a Gesta előszavának legelején csak neve kezdőbetűjét (P), írta ki. Annyit árul el magáról, hogy „a hajdani dicsőséges Béla királynak jegyzője" volt. Hazánkban azonban négy Béla király uralkodott, melyiknek volt tehát a jegyzője a Névtelen? 1802-ben Cornides Dániel, majd a pécsi Mátyás Flórián erős kritikai érvekkel III. Béla korát valószínűsítette, de akadtak, akik I., II., vagy IV. Béla korába helyezték a szerzőt. Többen Anonymus magyar nyelvi szórványainak ősi hangállapotából kiindulva a XII. század közepére vélték a Gesta keletkezését. Sokáig vitatott kérdés volt, hogy az említett P. kezdőbetűs személynevet takar-e, avagy a ,,Praedictus magister" (előbb mondott mester), rövidítése. Mióta azonban a művet előző, levakart oldalról ultraviolett megvilágítással kiderült, hogy a szerző eredetileg ezen a lapon kezdett írni, de szövegét elrontotta, s ezért levakarta, azóta olyan P-be- tűs személyt keresnek, aki e korba illeszthető volna. A sokféle felfogásból kiemeljük Szilágyi Lóránd (1937), véleményét, amely szerint III. Béla király jegyzője Péter, esztergomi préposttal azonosítható. Később (1966), Horváth János és Sólyom Károly, egymástól függetlenül arra az eredményre jutott, hogy P. magister Péter, győri püspökkel azonosítható. Györffy György (1988), Péter, budai prépost személyéhez hajlik, de akadt híve a Pósa (Pousa), nevű királyi jegyző nevének is. Mivel egészen kétségtelenül egyikük mellett sem állhatunk ki, a szerző továbbra is megmarad Névtelennek. A Névtelen fő célkitűzése az volt, hogy művével a magyar oligarcha-családok honfoglaló őseit bemutassa. Forrásához szolgáltak a hősi énekek, a mondák, egy középkori Trója-regény, és a Sándor- regény. Stílusában a rímes prózát váltogatja. Gyakran él a stilisztika eszközeivel (szóhalmozás, szójáték, alliteráció). Művében nemcsak saját kora társadalmi tudatának tükröződését tekinthetjük lényegesnek, de azt a hatást is, amelyet a későbbi idők gestairóira gyakorolt. Tóth István dr.
