Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)

1988-11-27 / 330. szám

Vasárnapi szakácstanács Gtúi vacsoraest a Szölöskert vendéglőben ■ ■ Orményországi csirkekotlett Belépés csak különleges engedéllyel Egy este a színházban — a súgó mellett Egy gazdag hagyományok­kal rendelkező nagymúltú nép o miénktől eltérő konyhamű­vészetének remekeivel ismer­kedhettünk az elmúlt hetekben Pécsett. A Szőlőskert étterem­ben rendezett vacsoraestek ör­mény vendéglátós szakembe­rei nemcsak az általuk készí­tett ételeket mutatták be. de elmondtak néhány olyan re­ceptet is, melyeket a magyar háziasszonyok is könnyen el­készíthetnek. Örményországban ilyenkor karácsony előtt az asszonyok már készülődnek az ünnepek­re. Az otthoni sütés-főzés ki­zárólag az ő feladatuk, a fér­fiak ebben nem vesznek részt. Nagyon komolyan veszik vi­szont a régi szokásokat, a ha­gyományokat. A karácsony Ör­ményországban is családi ün­nep, amit szeretteik körében ülnek meg. A hagyományok szerint azonban már három hónappal az ünnepek előtt nemigen készítenek sertés­vagy marhahúsból ételeket. Sőt a szent estéig - ami ez­úttal például náluk január 6- ra esik - nem is fogyasztanak ilyen ételeket. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az prmény konyha ne adna lehetőséget más, pél­dául csirkeétélek elkészítésére. Egy örményországi csirkekotlett Harujan Halucun, a leninaka- ni Jereván étterem vezetőjének receptje szerint Így készül: a szépen megtisztított csirkéről ügyesen le kell fejteni a mel- lehúsát. Az így kapott két ki­sebb és nagyobb darabot megsózzuk, beborsozzuk. ki- kloffoljuk. Az elvékonyitott hús­szeleteket egymásra helyezzük úgy, hogy a kisebbik a na­gyabbikra kerüljön. Ezeket az­után együtt is kikloffoljuk, majd a párizsihoz hasonlóan készítjük tovább. Előbb liszt­tel összekevert tojásban for­gatjuk meg, utána pedig na­gyon apróra vágott kenyérda­rabokban vagy nagyszemű morzsában. Ha kész, bő zsír­ban kisütjük. Köretnek krumplipüréböl ké­szült gombócokat tálalhatunk hozzá. Ezekből kétféle változat is van, az egyik közepébe va­jat teszünk, a másikba a csirke összedarált belsőségeit. Amelyik vajjal készült, az hosszúkás, kicsit lapított ala- 'kú és a kisütés után belseje üreges marad. A másik gömb alakú. Mindkettőt morzsában forgatjuk kisütés előtt. Ehhez az ételféleséghez párolt zöld­séget és zöldborsót teszünk, Így kerül az asztalro. Rendkívül sokféle es igen Ízletes sütemény készül Ör­ményországban. A legtöbb alapja egy olyan kemény tész­taféle, amit liszt, vaj, tej, cu­kor és élesztő felhasználásával készítenek, s valamilyen diós­mézes édes masszával tölte­nek. Az egyik legnépszerűbb sütemény a gata. Ebből kétféle is van, az örmény, amelyik tésztáját cukorral készítik és a karabaki. amelyikbe nem tesznek édesítőszert. Kugaszjan Zsora, a leninakani Jereván étterem főszakácsa szerint az utóbbihoz szükséges: a tész­tához 1200 gramm liszt, 200 gramm olaj, 15 gramm élesz­tő, 5 gramm só és 4 deciliter víz. A töltelékhez kell: 800 gramm liszt, 400 gramm por­cukor, 400 gramm vaj vagy margarin és ízlés szerint dió. A tészta nyújtásához szüksé­ges további 100 gramm liszt, a tetejét megkenni pedig 4 tojás sárgája. A lisztet, vajat, tejet és a többi adalékanyagot jól össze kell dolgozni, s a kész tésztát legalább egy órán ót pihen­tetni kell. Hasonlóan a tölte­léket, ami szintén 15 perc pi­hentetést igényel. Ezután a tészta közepére kell helyezni a tölteléket, omit a négy ol­daláról be kell fedni a tésztá­val, majd újabb 15 perces pihentetés következik. A vára­kozási idő letelte után szépen felmagasodott tésztát tojással megkenik, egy villával bevo­nalkázzák, díszítik. A 260-280 fokos sütőben 15-20 perc alatt kész az egész. Az alacsony, vékony, barna­hajú fiú mosolyogva érkezik a nyomozók szobájába, egyál­talán nem érzi feszélyezetten magát. — Akkor most ír rólam, s bent leszek az újságban? — Igen, de ez egyáltalán nem nagy dicsőség. — Hát ez igaz. Egyszer már írtak rólam, amikor még kisebb voltom, és robbantot­tunk, csák akkor nem írták ki a nevem. — A teljes nevedet most sem írom ki, mert fiatalkorú vagy. — Nem baj. S majd elol­vashatom a cikket? Gyuri, ez a 16 éves, kedves arcú gyerekember kérdően te­kint rám nagy szemeivel, mi­után mondom, hogy igen, is­A hagyományos súgólyuk már a múlté, csak éppen a neve nem változott. Hiába ül már a súgó régóta oldalt, a színfalak mögött, a köztudat­ban mégis ez az elnevezés él. A klasszikusnak számító súgólyuk több oknál fogvo szűnt meg, illetve került más helyre: egyrészt rontotta a színpadképet, másrészt a sú­gó szempontjából nagyon egészségtelen volt. Mennyivel más élmény egy darabot úgy végignézni, pon­tosabban inkább csak végig­hallgatni, ha az ember nem a nézőtéren ül, hanem a súgó •mellett telepszik le, s miköz­ben figyel a darabra is, fi­gyelme megoszlik az előadás és a színészek számára még ma is biztonságot jelentő sú­gó munkája között! Nemrégi­ben a Pécsi Nemzeti Szín­házban Szabó Magda darab­ja, az ,,Az a Szép, fényes nap" volt műsoron, s enge­délyt kaptunk arra, hogy az aznap este súgó Juhász Piros­ka mellett foglaljunk helyet. Piroska a színfalak mögött, a színpad bál oldalán ült, s egy körülbelül harminc centi­méter széles résen át láthat­ta az előadást, innen kísérte figyelemmel a színészek mun­káját. Az előtte lévő kis asz­talkán természetesen ott a forgatókönyv, amit egy kis lámpa világít még. A szöveg bizonyos szavai, mondatai alá­húzva; ez még a próbákon történt, amikor kiderül, me­lyek azok a kritikus részek, amikre az átlagosnál jobban mét mosolyog. S elkezd me­sélni, ömlik belőle a szó. Be­szél az otthonáról, ahol az édesapja az élettársával, édesanyja is az élettársával él, a nagypapáról, az első bol­ti lopásáról, amit 11 évesen sikeresen hajtott végre, a ne­velőintézetekről, ahonnan ál­landóan megszökött, arról, ha az anyukája ’Diaoíjt .-I1-* ivott, akkor nagyon csúnyán visel­kedett, a haverjairól, akik be­levitték a balhékba. — Te egy nehezen nevelhető gyerek vagy? — Végeredményben engem lehetne nevelni, csak ne len­nének olyan barátaim ... Azért nem vagyok olyan rossz ám! Egyszer például láttam, hogy az egyik élelmiszerüz­letben egy fiú elemeit egy kell koncentrálnia. Miközben megy az előadás, amikor le­het. halkan beszélgetünk.- Nincsenek különösebb fel­tételei annak, hogy valaki sú­gó legyen - súgja ezúttal ne­kem -, csupán adottság, rá- érzés kérdése. Az a lényeg, tudja-e valaki tortani a kon­taktust o színésszel vagy sem. Egyébként súgókat nálunk nem is 'képeznek. Én tizenöt éve dolgozom itt a színház­nál, az első évadban öltözte­tő voltam, azóta pedig ezt csinálom. Nem könnyű munka, nagyon oda kell figyelni. De azért az is az igazsághoz tar­tozik, hogy ma már minden színész felkészülten lép szín­padra, tudja a szövegét, de erre a biztonságérzésre mégis szükség van. Természetesen mindemellett előfordul, hogy valaki leblokkol, s, akkor tő­lünk várja a segítséget.- Ugyanazt a darabot min­dig ugyanaz a súgó súgja vé­gig. Ugyan a forgatókönyv itt van, de mégis fölmerül a kérdés: Önök is megtanulják a szöveget?- Nem, én személy szerint legalábbis nem. Szándékosan nem tanulom meg kívülről, de a sok próba és előadás alatt óhatatlanul automatikusan is rögzül a szöveg jó része. Elő­fordul persze többször is olyan, hogy egy-egy szót ki­hagy a színész vagy megvál­toztat, de ettől az előadás gördülékenyen megy tovább. Ilyen, senki által észre nem vett tévesztés nem jelentős mondjuk egy olyan darabnál, mint ez a mai, de egy Shakes- peare-darabnól már megen­gedhetetlen oz ilyesmi. Talán mondhatjuk, hogy ez is a szakmai titkok egyike. Ahol én ülök, onnan sem­mit nem látni, hiszen a rés nagyon keskeny. Piroska mondja, időnként előfordul, de nagyon ritkán,, hogy ő is teljesen vakon súg, ha a szín­pad berendezése ezt követeli. Azután szerencsém lesz, mert az előadás egyik pillanatá­ban 1e kell kapcsolni néhány másodpercre a súgó lámpá­ját, s a sötében oda tudok állni a rés mellé, hogy az­után ebből a szögből is lát­hassam, hogyan játszanak a színészek, hogyan, s hányszor váltanak pillantást a súgóval. A közönség csak a „kész szín­házat” látja, innen azonban más az egész: érzékelni le­het azt a rengeteg munkát, vagy legalábbis annak egy részét, amit sok-sok ember fektet egy előadásba. csokit. Mondtam neki, tedd (vissza, mert szólók oz üzletve­zetőnek. Nem tette, fogtam, s bevittem. — Miért, hisz te is rendsze­resen loptál? — Nem tudom, úgy éreztem ezt kell tennem. Igaz, hogy én is loptam, de csak egyszer 'kaptak el, de akkor sem ta­lálták ímeg nálam a cigit. Pe­dig több doboz Milde Sorte volt nálam, a kabátom belső részében, a bélésben. Muris volt, mert még elnézést is kér­tek . . . Felnevet, s mondja, hogy sok mindenhez ért ám, sok embert ismer. Nem, ezért pro­finak nem tartja magát, egy­szerűen csak ügyesnek. Ha fel­fogadnák, sokat tudna segite- ni a rendőrségnek . . . F. D. Lopott, betört... Dücsö Csilla Felelőtlenség? Hozzánemértés? Kölykezés rakétaszóra... A rókák nem szerelik a dörgést­Mi lesz a sorsa 900 nyérc - és 300 ezüstrókaanya ivadé­kainak Mártonszálláson? Ezen töprengtem hazafelé. Meg sok máson is...- Egye­bek 'közt a fontos gazdasági döntések felelősségén. De hogy egyik szavamat a má­sikba ne öltsem . . . Baján túl. Szeged felé az első helynévtábla Mártonszál- lás. Kisállattartó s részben fel­dolgozó üzemrész. A gazda: a bajai Augusztus 20. Terme­lőszövetkezet. Túl a gazdasági épületeken, a műúttól jó más­fél-két kilométerre telepítették 1981-ben ezüstróka- és nyérc­tenyésztő részlegüket. S nem véletlenül oda. A prém drága, keresett áru a világpiacon, jó hasznot hoz­hat. Ám a tenyésztés rendkí­vüli gondosságot követel. Itt nem elég a táj csöndje, a megszokottól eltérő idegen za­jok óriási kórokat okozhatnak. Legfőképp ellés idején, má­jusban. Ha például gondozójuk más­fajta ruhában etetne, mint ko­rábban, az anya ősi ösztönös reakciója az, hogy mentse ki­csinyeit. Kiráncigálja őket a fészkükből, s minthogy nem ta­lál megnyugtató menedéket, megeszi kölykeit. . . Épp ezért minden erős ingertől, idegen zajoktól különös figyelemmel óvni kell őket. Két-három évig rentábilisan működött a telep. Mígnem a 80-as évek derekán valami furcsa és érthetetlen történt. A zajoktól szeparált kisvad- tenyésztö-teleptől olyan 100 méternyi távolságban egyszer­esek építkezés kezdődött. Mi­lyen célból? Ha nem látnám, nem hinném: jégelháritó raké­takilövő állomás épült. .. A telepvezető, Penol László- né agrármérnök nem tudott róla. Kétségbeesetten szalad­gált fűhöz-fához. Hiába. A ki­lövőtelep megépült. A tűzsze­részek 1986 májusában bírók­ra is keltek a komor felhők­kel ... A becsült kár mintegy 2 mil­lió forint. Az Országos Meteorológiai Intézet a kárt elismerte, és rendezte. Bár ők sem értik a helyzetet, mivel birtokukban van a tsz-től egy nyilatkozat, miszerint, ,,a kilövő állomás a telep működését nem zavar­ja” . . . Ezt a tsz akkori elnöke is aláírta. Azóta már leváltot­ták, de nem ezért... Hozzáértésről tanúskodó döntését azonban a telep dol­gozói ma is nyögik. Ugyanis, noha a telep bérlői (Boscoop, Bp. meg egy osztrák üzletem bel) a megtérített 2 millióból 600 ezret fölajánlottak az ál­lomás áttelepítésére, a kilövő maradt. Sőt! Az eset ez év májusában menetrendszerűen megismét­lődött. Május 6-án, ellés ide­jén 20 perc alatt 13 rakétát lőttek ki, utána még néhányat. Újabb 2 milliós kór... Azóta még 400 ezret, tehát egymilliót ajánlottak meg, hogy a kilövő állomást más­hová telepítsék. Az Országos Meteorológiai Intézettől nincs válasz. A kilövő állomás pedig ott díszeleg ma is, szokott he lyén . . . Várva a májusi jég­felhőket. Én pedig a koratéli ziman­kóban „egész úton hazafelé azon gondolkodóm”: vaih. milyen érdeke fűződött a ko­rábbi tsz-vezetöségnek (vaqy valakinek?) ahhoz, hogy a k lövő állomást - a szakvezetés megkerülésével — éppen ide telepítsék? Rejtély. W. E. Egy halom pénzre bukkantam — Hogyan emeltél el az egyik lakásból 115 000 forin­tot? — A játszótérről ismertem egy lányt, egyszer felmentem a lakására, beszélgettünk, s kifelé jövet elloptam a lakás­kulcsot. Másnap kifigyeltem, hogy nincs senki otthon, s bementem. Találtam 2000 fo­rintot, lementem a játszótér­re, ott mondta az egyik ha­verom, akad talán még több is. Visszamentem, átkutattam mindent, s egy korsóban egy hatom pénzre bukkantam . . . — S ezt két hét alatt el­vertétek? — Vettünk egy nagy Pols­kit, Szegedre mentünk diszkóz­ni, vásárolgattunk . . . Egy másik lakásból 50 000 forintot lopott el, nem sokkal később elkapták, visszakerült Bakócára, ahonnan ismét meglépett. ' — Mindig hazoszöktem. Pedig otthon sem jó a sorom, mégis úgy hazavágyódok. Gyuri ozonbon nemcsok ott- ihon ücsörgött, októberben o haverjaival betörtek a pécsi Nevelési Központ egyik egy­ségébe. újságosbódéba, böl­csődébe. Alapos „rendet” csi­náltak mindenütt.. . — Gondolkodtál azon, hogy alakul a jövőd? Most egy-két évre Tö­kölre kerülök, szeretnék va'n- milyen szakmát tanul" A gyerekkoromat jól elszúrtam, nem akarom ezt folytatni. Roszprim Nándor vasárnapi a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents