Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)

1988-11-26 / 329. szám

1988. november 26., szombat Dunántúlt napló 11 Stúdiómagnók Kínába, Jugoszláviába Technikai bemutatón érez­heti magát a látogató a Me­chanikai Laboratórium pécsi híradástechnikai gyárában. A hagyományos forgácsológépek melett a legmodernebb nume­rikus számjegyvezérlésű be­rendezések és nagy pontossá­gú mérőműszerek sorakoznak a gyártócsarnokokban, ahol Bencsik László termelési osz­tályvezető kalauzol. Soós Sándor esztergályos' svájci Studer köszörűvel dol­gozik. Ez a hallatlanul nagy pontossággal dolgozó gép — az STM 600-as stúdiómagnó­hoz szükséges hangtengelyeket 1—1,5 mikronos tűréssel mun­kálja meg - több mint ötmil­lió forintjába került a válla­latnak. A programvezérlésű Trumatic-hoz közelebb men­nék, de figyelmeztetnek, fény­csapda zárja el utamat. Ha annak vonalát átlépem, azon­nal leáll a berendezés. Itt gyártják a magnókhoz szüksé­ges lemezalkatrészeket, me­lyekkel a zárt rendszerű gyár­tórészlegben kezdik „felöltöz­tetni" a magnók vázszerkeze­tét. Az összeszerelőben kerül végső helyére a többi rész­egység. A végállomásig - a csomagolásig — számos ellen­őrző műveleten esik át a ter- smék. Jelenleg évi 1000—1200 stúdiómagnetofon hagyja . el ezt a gyártórészleget. A magnók ez idáig zömmel a szocialista piacokon - fő­képp a Szovjetunióban - ta­láltak vevőre. A gyártórészleg­ben azonban már láthatjuk azokat a példányokat is - 10 STM 610-est és egy többcsa­tornás kivitelű STM 700-ast -, amelyek hamarosan Kínába indulnak. Sőt legújabb fej­lesztésű terméküket, a mikro­processzoros STM 800-ast is megtekinthetjük. Az új piacokról Keresztes János gyárigazgató ad tájé­koztató st:- A Transelektron keresztül ez évben kezdtünk üzleti tár­gyalásokat kínai partnereink­kel. Mivel mind stúdiómagne­tofonjaink, mind riportermag­nóink színvonalával elégedettek voltak, már az idén megkezd­hetjük szállításainkat. Mag­nóinkért svájci frankkal fizet­nek. Riportermagnóból 1990-ben várhatóan 5000 darabot szál­líthatnak alkatrészek formájá­ban Kínába. A magnók össze­szerelésére a tervek szerint magyar közreműködéssel kerül sor. Jugoszláviai szállítási es­hetőségekről is szóltak. Balog N. Az amatőr művészeti mozgalom jubileuma Az amatőr művészeti moz­galom idén ünnepli a felsza­badulás utáni negyvenedik év­fordulóját. A komlói Május 1. Művelődési Központban teg­nap tartottak ebből az atka- lomból egy egész napos ba­ranyai programot. Délelőtt az amatőr művészeli mozgal­mak történeti és egyéb kér­déseivel foglalkoztak az elő­adóik: dr. Benkő Éva, az Or­szágos Közművelődési Központ módszertani intézetének igaz­gatója, dr. Andráslalvy Berta­lan kandidátus, néprajzkutató és dr. Bécsy Tamás egyetemi tanár. Tizenegy szakmai kor- referátum hangzott el. Este a komlói Színház- és Hangver­senyteremben díjkiosztással egybéköíött gálaműsort ren­deztek. Mint ismeretes, a Ba­ranya Megyei Tanács műve­lődési osztálya, a Pécsi Városi Tanács művelődési osztálya, a komlói, a mohácsi és a sziget­vári .városi tanácsok művelő­dési osztályai, valamint a Ba­ranya Megyei Művelődési Köz­pont pályázatot hirdetett a me­gyei amatőr művészeti moz­galom támogatására. A beér­kezett ötvennyolc pályázatból harmincnyolcán kaptak jutal­mat, melyet tegnap vehettek át. A gálaműsorban a villányi asszonykórus, a versend! tam- burazenekar, Czukorné Panta Mária, a romonyai népi együttes, a mecsekfalui népi együttes, a zengővárkonyi né­pi együttes és a hosszúhétényi népi együttes lépett föl. Rosszabbul Is végződhetett volna... Szivárgott a klórgáz Meghibásodott az ötven- kilós klórgázpalack a pécsi Zsolnay gyár déli üzemé­ben csütörtökön reggel és szivárogni kezdett a gáz. Szerencsére csak gyengén szivárgott, de így is a hiba- elhárítás sok időt vett igénybe, több mint nyolc órán át tartott. A műszaki elhárításban részt vevő vál­lalati szakemberek, az üzem- fenntartási gyárrészleg dol­gozói, valamint a helyszínre siető tűzoltók nehezen bol­dogultak, ezért sürgősen le- hítvák a Budapesti Vegyi­művek speciális hibaelhárító szakemberét, aki délután végzett a feladatával, meg­szüntette a szivárgást. A tűzoltók mindvégig a hely­színen maradtak, védő­maszkba öltözve biztosították a területet, miközben a KÖJÁL munkatársa állan­dóan mérte a szennyeződés mértékét, amiről kiderült, hogy szerencsére nem lett veszélyes, nem nőtt. Embe­rek nem betegedtek meg, a gyáron kívüli területre sem jutott ki veszélyes klórgáz. A munkában részt vettek a gyáriakon kívül a Dél-du­nántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság embe­rei is. Szerencsés kimenete­lű volt az üzemi „baleset", végződhetett volna rosszab­bul is, ugyanis veszélybe ke­rült a közeli gőzfogadóállo­más, az őrlőüzem és a kompresszorház. Ha nem si­került volna a gázkibocsá­tás intenzitását mérsékelni, akkor a klórt 3000 liter me­szes oldattal „semlegesítet­ték” volna. Az oldatot már elő és. készítették. A palack meghibásodását, vagyis a tömítés meglazulását okoz­hatta a fagy is, de a kor- rodálódás is. A gyár ezentúl kisebb, könnyebben üzemel­tethető palackokban tárolja az ipari víz tisztításához, fertőtlenítéséhez használatos klórgázt. Cs. J. Átadták a Magyar Lajos­d íjakat Második al ka lommal ad­ták át pénteken a Magyar Sajtó Házában a Magyar Cajos-díjakat, ezúttal Ba- racs Dénesnek, az MTI brüsszeli tudósítójának, Pálly Istvánnak, a Magyar Ifjúság főszerkesztő-he­lyettesének és P. Szabó Józsefnek, a Magyar Rá­dió felelős szerkesztőjének. Mint ismeretes, a díjat 1986-ban Péchy Blanka alapította a Magyar Új­ságírók Országos Szövet­sége javára, néhai első férje, a kiváló író, újság­író Magyar Lajos emléké­re. Az elismerésben éven­te három olyan, a sajtó területén legalább tíz éve dolgozó, halódó szellemű, a szocializmus iirónt elkö­telezett újságíró részesül, akik szakterületük kiváló ismerői, s a magyar nyelv ■igényes művelői. A díja­kat, valamint a Magyar löjos branz-emlékplaket- tet Tökei Ferenc akadé­mikus, a kuratórium elnö­ke nyújtotta ót. Felavatták Szántó Tibor emléktábláját A Mogyar írók Szövetsége Dél-dunántúli Csoportja már­ványtáblát állított Szántó Ti­bor (1928-1970) író, irodalom- szervező, a Dunántúl című fo­lyóirat egykori szerkesztőjének emlékére. Szántó Tibor Pé­csett, a Szendrey Júlia utca 22. sz. házban született. Itt, a szülőház előtt az író csalódja, barátai, munkatársai és a mű­vészeti intézmények képvise­lőinek részvételével tegnap délelőtt avatták fel az em­léktáblát. Pákolitz István író mondott rövid beszédet, Sípos László színművész Csorba Győzőnek és Vidor Miklósnak a folyóiratra, ill. Szántó Ti­borra emlékező versét mond­ta el, a Bach énekegyüttes pedig Kodály Fölszállott a pá­va című művét adta elő. Ez­után a Magyar (rók Szövetsé­ge Dél-dunántúli Csoportja, a Művelődési Minisztérium, a Baranya megyei és Pécs váro­si tanács, a Jelenkor szerkesz­tősége nevében koszorút he­lyeztek el az emléktábla előtt, Szántó Péter újságíró pedig a család virágait tette édesapja koszorúi mellé. (Pákolitz Ist­vánnak Szántó Tiborra emlé­kező sorait lapunk 8. oldalán közöljük.) Belső vállalkozási kísérlet nyereségérdekeltséggel Hűanyag termékeket gyárt a DDGáz A földgáz Pécsre vezetése­kor dehogy is gondolták a DDGáz központi karbantartó üzemében, hogy nemsokára belső vállalkozásokká fognak átalakulni. A magyarázat — így utólag már - kézenfekvő: a földgáz ugyanis alaposan lecsökkentette a karbantartási igényeket. Válaszút elé kerül­tek, s a lehető legjobb meg­oldást választották, amihez a több évtizeden át összerázó­dott és nagy szaktudású gár­dájuk jelentette a legbizto­sabb támpontot. Szocialista brigádként, majd a szocialista versenymozgalomban megerő­södött karbantartó üzemiek hat éve minőségi körbe tőrömül- tek, s ebből adódóan októ­berben belevághattak a bel­ső vállalkozásokba, a három önelszámoló és nyereségérde­keit rendszer kialakításába és működtetésébe. így lett önelszámolóvá a jelentős gyártási múlttal ren­delkező alkatrészgyártó és a robbanásbiztos gyártmány ja­vító, valamint a karbantartó szervezet és most szervezik a kereskedelmi rendszerüket. Zsongor Gábor műszaki fő­osztályvezető is leköltözött a műhelybe, az üvegfallal elvá­lasztott irodájában együtt él a termeléssel. Ö és Ackermann Kálmán, az alkatrészgyártás menedzsere míg bemutatják műhelyrészeiket és zömében a maguk gyártotta gépeket, szer­számokat, berendezéseket, be­avatnak, hogy huszonötüknek az alkatrészgyártásban mit is jelent az új profil. Belső vállalati igények ki­elégítésére kezdték néhány éve a kemény polietilén, szak­nyelven a KPE idomgyártást, aztán mind több cégnek vé­geztek hasonló munkát, míg alapos piackutatással már or­szágos igények kielégítésére is vállalkozhatnak. Évente több mint százféle termékből 130 ezer darabot készítenek 12 millió forint értékben. A bel­ső fejlesztéseket ők maguk, mint a minőségi kör tagjai vé­gezték, természetesen a DDGáz támogatásával. Saját gyártmányuk az extruder a mű­szaki fejlesztési osztállyal kö­zösen, a hidraulikus présgé­pek, a nyeregidommaró, a kaliberező berendezések, a présszerszámok és a nyomás- próbázó berendezés. Ezekkel és a már meglévő nyugatné­met Rottenberger KPE csőhe­gesztővel a csőidomokkal telí- lítődött piacon új, piacképes termékekkel is jelentkezhettek. — A rendkívül alacsony szerszámköltségünkkel és a speciális technológiánkkal, a minőségünkkel és az áraink­kal is versenyképesek vagyunk akár százezres szériáig és 1-2 héten belül bármire át tudunk állni — mondja Zsongor Gá­bor. Az alkatrészgyártás me­nedzsere az új rendszer elő­nyeként az önállóságot említi, melynek két sarkalatos pontja közül az egyik: az órabérről fokozatosan áttérnek a telje­sítménybérezésre, így a várha­tó 30-40 százalékos teljesít­ménynövekedést hasonló bér- növekedés követheti. S a má­sik? Egyetlen termékük sem le­het veszteséges. A már nagy sorozatban megrendelésre gyártott ipari görgők, különféle kerekek és csapágyfedelek mellett négy újabb termékük is gyártás előtt áll, de igény szerint ke­mény polietilénből és polipro­pilén alapanyagból bármire képesek, felkészültek az élel­miszeriparban használatos sav- és korróziálló acél kiváltására akár berendezésekben, akár csőhálózatban. M. L. Kalózok Láthattuk a 'Kés a vízben-1, a Világ ' legnagyobb szélhá- mosságai-1 nem. Igen az Iszo- nyat-ot, nem a Zsákutcát. Igen a Vámpírok bálját, (még) nem a Rosemary gyermekét, igen a Machbeth-et, nem a Mi­csoda? -t, igen a Kínai ne­gyedet, nem a lakót. Igen az Egy tiszta nőt, igen a Kaló­zokat, s (még) nem az idén készült Őrjöngést. Ez Roman Polanski magyarországi .mér­lege — kicsivel több mint öt­ven százalék. Az 1979-ben készült Egy tiszta nő (Tess) már forduló­pont volt Polanski művészeté­ben, s még ehhez is képest nagy fordulat a most bemuta­tott 1986-os 'kalózok: a ko­rábbi „véres" Polanski az em­beri kapcsolatok új fejezeteit fedezte fel a Tess-iben. A Ka­lózokban ugyan újra „véres" lett, de már# paródiaszinten, s kiderül, remek humora is van. A Kalózok mégsem egyedüli: leginkább a Vámpírok báljá­hoz hasonlítható korábbi film­jei közül. Az finom paródiája volt a reneszánszát élő vám* pírfílmeknek, miközben vám- pírfilmként is lehetett fogyasz­tani — a 'Kalózok viszont már egyértelműbben paródia — és egy jó filmrendező stílusgya­korlata. S egy kicsivel mégis több. A ’hetvenes években ugyanis megerősödött az olyan típusú kalandfilm, .melyben a törvé- nyenlkívüliek győznek a „törvé­nyes rend” fölött. A szimpa­tikus betörő (pl. Belmondo) meglép a zsákmánnyal, a meg nem engedett eszközökkel dol­gozó zsaru (pl. Delon, Mon­tand) fölébe kerekedik a hi­vatali rendőröknek, a kis gengszter legyőzi a nagy gengsztereket, illetve az osto­ba rendőröket.. . stb. Ezek a filmek tükrözték egy valódi rend nélküli társadalom tudat- állapotát, ezért is nem érvé­nyesült bennük a jogrend, mégcsak az erkölcsi rend sem (hiszen nincs követhető, min­denki számára kötelező jog és erkölcs) — legfeljebb szim­pátiaalapon dől el, ki nyer­jen, ki legyen vesztes. Polanski, a társadalomkívü­liek ábrázolója a Kalózokban viszont nosztalgiázik is. Ugyan a hivatásos kalóz nála is sok­kalta szimpatikusabb, mint az állam bármelyik képviselője, aki szintén rabol, csak ő az állom nevében (sőt ez utób­biak szinte mind kibírhatatla­nul ellenszenvesek). A szimpa­tikus rabló és unszimpatikus rabló párharcában viszont sen­ki seitn lesz győztes, valószínű­leg azért, mert nem tartaná Polanski igazságosnak, ha a törvényenkívüli vagy az állatmi, de mind énképpen rabló vala­melyikéé is lenne a zsákmány, s ezzel az erkölcsi győzelem. 'Nosztalgiázik: azaz óbítona egy olyan rendet, amiben jog és erkölcs tisztán elválasztha­tó lehetne a rossztól, s egy­aránt vonatkoztatható lehetne mindenkire. Dehát ilyen rend nincs — innen a film bizony­talanságot jelző befejezése, s innen az is, hogy a Szerelme­sek nem lehetnek még átme­netileg sem egymáséi: a rab­lók társadalmának hierarchiá­ja átlhághatatlanabb a jogra, erkölcsre épülő társadalmak osztólyviszonyainál is. Míg egy vezérigazgató feleségül veheti a szegény gépírónőt egy „tör­vényes" társadalomiban, addig egy becsületes kalózcsemete és egy becsületes nemeslány már nem teljesítheti be sze­relmét a rablók társadalmá­ban. Mindezen „társadalomfilo­zófiai” kérdések ellenére egy­szerű kólán dfilmként is élvez­hető a Kalózok; aki csak ki­kapcsolódni akar, az is bátran megnézheti. Bodó L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents