Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)

1988-11-26 / 329. szám

Dunántúlt napló 1988. november 26., szombat Elfogadták a módosított jugoszláv alkotmányt A jugoszláv parlament pén­teki ünnepi ülésén elfogadta az ország módosított alkotmá­nyát, amely november 29-én, a köztársaság napján az 1974-es alaptörvény helyébe lép. A változtatások az alkot­mány szakaszainak egyharma- dát — konkrétan 135 cikke­lyét — érintik. Az alapelvek — a föderatív államrendszer, a szocialista önigazgatás, a társadalmi tulajdon, a mun­kásfiatalom, a nemzeti-nemze­tiségi egyenjogúság, az el nem kötelezett külpolitika — változatlanok maradtak. Pontosabban rögzítették a föderáció koncepcióját, a vál­lalati önállóság növelésével erősítették a munkások és ál­talában a dolgozók szeredét. A küldöttrendszerben az eddi­gi közvetett helyett bevezették a közvetlen választásokat, a titkos szavazást és a kötelező többes jelölést. Szétválasztot­ták egymástól az állami és a párttisztségeket. A jövőben a JKSZ KB enökségének elnöke nem lesz tagja a jugoszláv óllamelnökségnek. Megszű­nik a föderáció tanácsa, amely eddig reprezentatív jelleggel a legismertebb nyugdíjas po­litikusokat tömörítette. Az új alkotmány biztosítja a sztrájkjogot, amelyről majd szövetségi törvényt alkotnak.-f POZSONY: Pénteken visszaérkezett csehszlovákiai lakhelyére Alekszander Dubcek, akit 12 napos olaszországi lá­togatása idején a Bolognai Egyetem díszdoktorává avattak.-f BONN: Az NSZK szövet­ségi gyűlése, a Bundestag péntek délelőtt Rita Süssmuth asszonyt választotta meg elnöt- kévé a közelmúltban lemondott PhiTipp Janninger helyére, aki 1985 óta az ifjúság, család-, nővédelmi és egészségügyi mi. niszteri teendőket látta el.-f 'MOSZKVA: A Karabah- hegyvidéken ismét fellángolt összetűzések után a hatóságok hivatalos közlés szerint Ör­ményország fővárosálban, Jere­vánban is kijárási tilalmat rendeltek el és katonaságot vezényeltek az utcára. Péntek délután közölték hivatalos ör­mény források azt a hírt, hogy a nemzetiségi összecsapások csütörtökön Azerbajdzsánból átterjedtek Örményországra és két újabb halálos áldozatot követeltek: Gorisz és Kalinyino városban egy örmény és egy •azerbajdzsáni vesztette életét. Villányi Miklós expozéja (Folytatás az 1. oldalról) A jogi bizottság ülésén Tal- lósy Frigyes képviselő felvetet­te, hogy indokolatlan a vállal­kozásszerűen működő és álta­lában speciális, luxusigénye­ket kielégítő sporttevékenysé­gek adóikedvezményben való részesítése. Ezzel Villányi Miklós egyetértett, de megje­gyezte: a parlament ifjúsági és sportbizottságának elnöke Talíóssy Frigyes javaslatát nem támogatja. A törvényjavaslat­ban a sporttevékenység ked­vezménye a diáksportra, a verseny- és élsportra, valamint a tömegsport-rendezvények szervezésére és lebonyolítására terjed ki. A törvényjavaslat legtöbb vitát kiváltó pontja az adó mértéke volt. Már az októbe­ri ülésszakon is ez volt a tör­vényjavaslat tárgyalásának kri­tikus pontja. Az 1989. évi állami költség- vetés és államháztartás rend­kívül nehéz helyzetben van. lajdon utáni részesedés fize­tése. Az állami költségvetés hiá­nyának 1986 óta tartó mérsék­lődésében így is megtorpanás következik be. A következetes és szigorú monetáris politika a költségvetési politika szigo­rát is megköveteli. A belső és külső pénzügyi egyensúly fenn­tartása tulajdonképpen egyen­súlyi költségvetést követelne meg. Ez azonban a gazdaság és a lakosság egészét érintő, nehezen elviselhető intézkedés- sorozattal lehetne elérhető, ami most nem reális alterna­tíva. így olyan lépéseket kell tenni, amelyek elősegítik az 1989. évi gazdasági célok el­érését, ugyanokkor a társada­lom számára még elfogad­hatóak. A kormány tudatában van annak, hogy a vállalatokat, vállalkozásokat terhelő összes jövedelemelvonás magas. Hosszú távon kifejezett szán­déka az adóterhelés - a gaz­10. vk.), a selypi cukorgyár főmérnöke, a terv- és költség- vetési bizottság előadója el­mondotta, hogy a terv- és költségvetési bizottság úgy ér­tékelte, hogy fő elemeiben a törvényjavaslat előnyeire vál­tozott, a törvényerejű rendelet és a végrehajtási utasítás el­maradásával pedig példa ér­tékű munka. Ezért a törvény­javaslatot a terv. és költségve­tési bizottság nevében - a bi­zottsági jelentésbe foglalt mó. dosító javaslatok figyelembe vételével, az 50 százalékos adókulccsal — elfogadásra ja­vasolta. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m., 13. vk.), dr. Talíóssy frigyes (Budapest, 24. vk.), Sziráki András (Szolnok m., 2. vk.), Géczi István (Budapest, 49. vk.), Kállai Ferenc színművész (országos lista), Sasvári Jó­zsef (Komárom m., 8. vk.) szó­lalt fel a vitában. A vita lezárása után Villá­nyi Miklós pénzügyminiszter Az Országgyűlés ülésszakának második napján, Pozsgay Imre államminiszter sajtótájékoztatót tart a szünetben. MTI-telefotó A vállalkozási nyereségadó bevezetésével a kereseti adó és a termelési adó megszűné­se, valamint a beruházásokat terhelő forgalmi adó befizetés csökkenése miatt a központi állami költségvetés bevételei a jövő évben körülbelül 20 milliárddal csökkennek. A ter­vezőmunka eddigi menetében világossá vált, hogy a kiadá­sok további érdemi csökkenté­sére — az érintettek körében elviselhetetlennek tűnő szociá­lis és társadalmi feszültségek vállalása nélkül - nincs mód. A jelzett bevételi és kiadá­si előirányzatok mellett a költ­ségvetés hiánya mintegy 70 mililárd forint lenne. Ezért Vil­lányi Miklós azt indítványozta: a biztonságosabb bevétel és a jobb áttekinthetőség érde­kében - az osztalék helyett — 55 százalék általános nyere­ségadót fogadjanak el. A nye­reségadó megnövelt mértéke a versenysemlegesség és a ter­hek igazságosabb megosztása szempontjából jobb megoldás­nak tűnik, mint az állami tu­daság reális lehetőségeivel összehangolt - mérséklése. Meg kell teremteni az előfel­tételeit az elvonás mérséklő­désének. A költségvetési re­form és ezzel összehangoltan az ár-, bér- és szociálpolitikai reform gyorsított ütemű végre­hajtása, a költségvetés jöve­delem újraelosztó szerepének csökkentése, a kiadások való­ban radikális mérséklése ad erre lehetőséget. Ehhez kérte Villányi Miklós a parlament hatékony támogatását. Kovács András (Heves m., válaszolt az elhangzott észre­vételekre, elmondotta, hogy azért javasolt a pénzügyi kor­mányzat 55 százalékos nyere­ségadót, mert csak ebben az esetben lehet biztosítani a költségvetés-tervezet bevéte­leit. Alacsonyabb mérték ese­tén viszont más elvonási for­mára, az osztalékfizetés alkal­mazására lenne . szükség, amely kedvezőtlenül érinti a vállalati gazdálkodást. A sporttevékenység adókedvez­ményével 'kapcsolatban Villá­nyi Miklós nem foglalt állást. Határozat a törvényjavaslatról A PÉCSI VÍZMŰ hirdet jogtanácsosi munkakör betöltésére PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: — szakirányú egyetemi végzettség, — jogtanácsosi szakvizsga. Pályázat beküldési helye: Pécs, Nyugati ipari út 8. Ideje: hirdetés megjelenését követő 10-ik munkanap. Ezután határozathozatal következett. Elsőként a kép­viselők 28 tartózkodással és 12 ellenszavazattal a terv- és 'költségvetési bizottság javas­latát fogadták el — a kor­mányéval szemben — az adó­mértéket illetően. Így a nyere­ségadó az évi 3 millió forin­tos árbevétel felett, 50 száza­lék. Talíóssy Frigyes 'javasatát viszont, hogy a 3 millió forin­tos küszöbértéket emeljék fel 10 millió forintra — 26 tar­tózkodással és 26 igenlő sza­vazat mellett — elvetették. Ezután arról szavaztak, hogy valamennyi sporttevékenység­re kiterjedjen-e az adóked­vezmény, vagy a szabadidő- sport kivétel legyen ez alól. A szavazás előtt Talíóssy Fri­gyes annyiban pontosította ja­vaslatát, hogy ő a kedvez­mény megvonását a vállalko­zásszerűen űzött sporttevé­kenység esetén látja indokolt­nak. Villányi Mi'kós továbbra is fenntartotta azt a vélemé­nyét hogy neki mindkét kép­viselői álláspont elfogadható. Géczi István pedig azt han­(Folytatás a 3. oldalon) Méreí Emil: w Uj irányítási rendszert a szénbányászatban Tisztelt Országgyűlés, Kedves Képviselőtársak! A szénbányászat válságága­zat. Az eddigi támogatások megvonása a kormányzati szándéknak megfelelően ki­kényszeríti a veszteséges bá­nyák fölszámolását, a felsza­baduló munkaerő átcsoporto­sítását lokálisan előforduló munkanélküliség mellett. Az ipari miniszter november 8-án kelt tájékoztatójában ol­vasom, hogy az iparban a csődtörvényt eddig 12 válla­lattal szemben érvényesítették, ezek között van 3 szénbánya vállalat is. Berecz Frigyes elv- társ tájékoztatójában megál­lapítja, hogy ,,a szanálások során elvégzett elemzések egy­értelműen azt mutatják, hogy a vállalatok jelenlegi pénzügyi problémái évekkel, évtizedek­kel korábban meghozott hibás döntések, rendezetlen, halmo­zódó feszültségek és adóssá­gok következményei." A szénbányászat — és kü­lönösképpen a mecseki bá­nyák — utóbbi 4 évtizedének közvetlen tanújaként, a szaná­lási eljárás egyik résztvevője­ként az idézett megállapítás­sal egyetértek, de szükséges­nek tartom annak pontosítá­sát, hogy a gazdaságirányítás, mely szintjén történtek hibás döntések és azok milyen súly- lyal határozták meg a követ­kezményeket. A pénzügyminiszter tájékoz­tatója szerint a szénbányászat folyó termelésének támogatása nagyrészt megszűnik a költ­ségvetésben, ugyanakkor dön­tő résziben megjelenik a ter­melői, majd a fogyasztói szén­ának növekedésében. Az így kiailakuló ár nagyjából meg­felel a konvertibilis piacon vá­sárolt szén bekerülési költsé­geinek, és ezen az árszinten a hazai termelés — támoga­tó sóik nélkül — még nem drá­gább, mint az import. A bányavállaltatok értelme­zésében a hazai árszínvonal ezután is elmarad az import költségeitől, a kormányzat ez­zel szemben, gondolom, ennek fordítottjáról van meggyőződ­ve. Alighanem ezt a vélemény- eltérést takarja el a ,,nagyjá­ból” kifejezés használata. Az elmondottak alapján ok­kal látják bizonytalannak jö­vőjüket a bányavállalatok és a bányászat dolgozói. A sze­mélyi jövedelemadó megeről­tető és veszélyes munkájukat egyre csökenő kiemeltséggel honorálja, hiszen a föld alatti pótlékot és a hűségjutalmat is progressziven adóztatja, sőt a bányamentő katasztrófa elhá­rító, felszámoló vállalkozásáért járó díjat is. Ez okkal sérti1 áldozatvállalásra mindig kész bányászaink igazságérzetét. Ezért magam is támogatom azon követelésüket, hogy a bá­nyászat sajátosságai miatt já­ró említett külön jövedelmek­ből egységesen csak 20% odó kerüljön levonásra. A bányavállalatok fele az állami szanálás után is kilá­tástalan helyzetben van, a dol­gozók érthetetlenül fogadják, hogy a kialakult irányítási struktúrában mindenki tette a dolgát, a döntéseket arra fel­hatalmazott testületek hozták, a törvényt mindenütt megtar­tották, a helyzet mégis válsá­gosra fordult. Ha a tévutakhoz nem kapcsolható személyes kötelességszegés vagy -mulasz­tás, akkor az okot az irányí­tási rendszerben kell feltárni. Ezt az elmélet már elvégezte, és megállapította, hogy a cent­ralizált hierarchikus irányítás a szervezett felelőtlenség rend­szerét valósítja meg, a benne tevékenykedő döntéshozó sze­mélyek jó szándékától függet­lenül. Ebből az következik, hogy nemcsak a veszteséges­nek mutatkozó tevékenységet kell megszüntetni, hanem an­nak csődhöz vezető irányítási rendszerét is. Visszatérve a szénbányászat­hoz; az a tény, hogy az ál­lam szénbányászati vállalko­zása veszteségessé vált, nem cáfolja azt az elgondolást, hogy a bányászathoz értő dol­gozók kollektív vállalkozása és piaci együttműködése haté­kony termeléshez és gazdál­kodáshoz vezethet. Az importalternatívákhoz igazodó költséghatár megkö­vetelése csak akkor válthat ki hatékonyság javítási kényszert, iha ez a követelmény a dol­gozó kollektívákra és az egyes munkavállalókra közvetlenül áthárítható. Erre csak akkor van mód, ha megszűnik a je­lenleg is veszteséges bánya- vállalatokra felülről rákénysze- rített bérszabályozás minden formája, és a belső vállalko­zások bruttó jövedelemérde­keltsége piaci teljesítmények­hez közvetlenül kapcsolható. A főmunkaidős belső vál­lalkozásokra alapozott nagy- vállalati működés látszik az egyetlen járható útnak, ame­lyen a stabilizáció és a kibon­takozás irányában elmozdul­hatunk, mert csak a piacon realizált nagyobb teljesítmény­nyel arányos személyi jövede­lem garantálása esetén moz­gósítható a dolgozó kollektí­vák képessége. Az elkövetkező két évre előterjesztett prog­ram nem számol ezzel, ezért nem is Ígérhet sem stabilizá- cót, sem kibontakozást. Meggyőződéssel javasolom, hogy kezdeményezze az Or­szággyűlés a központilag ter­vezett, de szerződéseken ke­resztül irányított kollektív bel­ső vállalkozások piaci együtt­működésére alapozott nagy- vállalati modell tudományos megalapozását és kísérleti be­vezetését a szénbányászatban. Egyetemisták petíciója Az ülésszak pénteki napján petíciót juttattak el az Or­szággyűléshez a budapesti egyetemisták és főiskolások csütörtöki nagygyűlésének kép­viselői : Nagy Gabriella, az ELTE bölcsészettudományi ka­rának ötödéves hallgatója, Fábri György, az ELTE bölcsé­szettudományi kar filozófiai tanszékének oktatója és Vidos Tibor, az ELTE természettudo­mányi kar összehasonlító élet­tani tanszékének oktatója. A petíciót Horváth Lajos, az Or­szággyűlés alelnöke vette át. A jegyzékben egyebek kö­zött megfogalmazták, hogy az országos felsőoktatási de­monstrációkon mindenütt el­fogadták a felsőoktatás átala­kításának főbb elveit. Esze­rint igénylik az egyetemi, fő­iskolai hallgatók és oktatók az európai színvonalú tárgyi és anyagi feltételek megteremté­sét, a valóságos intézményi autonómiát, az intézmények belső demokráciáját, a tansza­badságot. A követelések eléré­séhez szükséges a hallgatókat, az oktatókat és más dolgozó­kat tömörítő szervezet: egy országos felsőoktatási érdek- védelmi szövetség megalakítá­sa. Ehhez a szándékhoz szá­mos felsőoktatási intézmény csatlakozott. Mivel a magyar tudomány és a felsőoktatás ügyét egy­mástól elválasztani nem lehet, kéréssel fordultak a Magyar Tudományos Akadémia veze­tőihez, tudósaihoz, dolgozói­hoz, hogy támogassák az egyetemisták törekvését. Az országgyűlési képviselőket pe­dig kérték, hogy ismerkedje­nek meg a felsőoktatás gond­jaival, és mérjék fel a felső- oktatás elhanyagolásának kö­vetkezményeit. Horváth Lajos a petíció át­vétele után elmondta, hogy tanulmányozzák majcj annak tartalmát. Felhívta a figyel­met: azok a kérdések, ame­lyeknek anyagi vonzata van, a kormány illetékességi köré­be tartoznak, ezért fontos, hogy a Minisztertanács is megismerje ezeket a követe­léseket. Utalt arra, hogy a felsőoktatási szervezet alapí­tási szándékáról sem az Or­szággyűlés dönt. Az egyete­mistáknak, főiskolásoknak vi­szont végig kell gondolniuk, miként hozzák létre új szövet­ségüket. Kifejtette, hogy az egyetemisták igényét érthető­nek tartja, nyitott kapukat döngetnek, hisz az ország is­meri gondjaikat. Sok igényük jogos, de hogy milyen sorrend­ben lehet azokat kielégíteni, azt az ország mindenkori anyagi helyzete határozza meg. Ígéretet tett arra, hogy jegyzéküket az Országgyűlés illetékeseihez továbbítja. Ugyancsak hasonló tartalmú petíciót juttattak el írásban az Országgyűléshez a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem és a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem hallgatói, oktatói is.

Next

/
Thumbnails
Contents