Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)

1988-11-25 / 328. szám

1988. npvember 25., péntek Dunántúli napló 3 Megkezdte munkáját az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) a véleményét fejtette ki: ha a társadalomban megérnek a feltételei a többpárti kezde­ményezésnek az alkotmány tiszteletben tartásával, akkor a társadalom hozza létre a pártokat, nem a kormány. Eb­ben a kérdésben a lényeg a törvény- és a jogtisztelet, s a pártok szerveződése politikai küzdelem, a politika színterén dől el, ha annak jogi feltéte­lei megvannak. Kijelentette: „azf vallom, hogy a szocializ­musnak nem szükségszerű ve­lejárója az egypártrendszer, hanem kényszerű kifejezési tormája annak a kelet-európai kezdeményezésnek, amely el­maradott országokban, állami tulajdonra szerveződő akarat­közösséget kívánt létrehozni, a felhalmozás hatékonyságának érdekében. Ezt a formát a történelem hozta létre, hiszen se a tudományos szocializmus­ban, se annak kezdeményezői­ben soha nem élt ilyen párt­szerveződési torma gondolata. Elvi oka tehát annak nincs, hogy ehhez ragaszkodjunk, vi­szont 40 esztendős politikai gyakorlatot az ország stabili­tásának veszélyeztetése nélkül nem lehet egycsapásra meg­változtatni". Az egyes javaslatokra rea­gálva az új alkotmány előké­szítésének meggyorsítására vo­natkozó javaslatot a kormány nevében maga is támogatta. Ezután határozathozatal kö­vetkezett: az Országgyűlés jó­váhagyólag tudomásul vette az óllamminiszter tájékoztató­ját. Á stabilizációs gazdasági kormányprogram következetes végrehajtásáért Ezt követően Hoós János, az Országos Tervhivatal elnö­ke terjesztette a képviselők elé a kormány stabilizációs gaz­dasági munkaprogramjának végrehajtásáról és az 1989. évi gazdaságpolitikai felada­tokról szóló beszámolót. Elöljáróban hangsúlyozta: a kormányzat legfontosabb feladata most — a gazdaság- politikai célokat és a gazda­sági fejlődés mozgásterét át­tekintve — annak megvála­szolása, hogy a kormányprog­ramban megfogalmazott irá­nyokban haladhatunk-e to­vább, illetve, hogy kell-e cél­jainkon, eszközeinken változ­tatnunk. Problémáink közül a legsú­lyosabb: a konvertibilis adós­ság magas állománya. Az adósság immár 15 éve, ön­gerjesztő módon halmozódik, mert az esedékes kamatok egy részét is újabb hitelek felvételével vagyunk kénytele­nek törleszteni. Bruttó konver­tibilis adósságállományunk 1970-ben mindössze 1 milliárd dollárt tett ki. 1980 végén pe­dig már 9,1 milliárd dollárt ért el. 1987-ben a tartozások meghaladták a 17 milliárd dol­lárt. A nagyarányú eladósodá­si folyamat olyan helyzetet eredményezett, hogy a felvett hitelek nagy részét adósság­szolgálati célokra kellett for­dítanunk, és azok így nem bővítették a belföldön felhasz­nálható forrásokat. Idén is és jövőre is, miközben a keres­kedelmi mérlegünk aktív lesz; azaz forrásokat helyezünk ki — a magas adósságok magas kamatterhei miatt — tovább nő az adósságállomány. Az éves nemzeti jövedelem­nek most már mintegy három­negyedét kitevő bruttó adós­ság önmagában is rendkívüli teher. Mozgásterünk egyik megha­tározó tényezője KGST-kap- csolataink alakulása. KGST- kapcsolataink bővítésének le­hetőségei továbbra is korláto­zottak, bár a befolyásoló té­nyezők minőségileg változtak. Ilyen tényező az energiahor­dozók világpiaci árának az utóbbi években bekövetkezett csökkenése, amelynek hatásá­ra a magyar—szovjet árará­nyok a mi javunkra változtak. Ez kedvező számunkra, de a múlt évben elkezdődött csere­arány-javulást nem tudjuk iga­zán kihasználni, előnnyé for­málni. A hagyományos együttműkö­dési formák kimerülése, az új együttműködési mechanizmus kialakulásának elhúzódása mi­att azzal kell számolnunk, hogy a következő években a szocialista irányú gazdasági kapcsolataink nem jelentenek dinamizáló tényezőt a magyar gazdaság számára. Gondjaink harmadik oka az, hogy a gazdaságpolitika moz­gásterét a kialakult gazdasági szerkezet is szűkíti. A terme­lésben és az export (különö­sen a nem rubel elszámolású export) szerkezetében megha­tározó a 'kitermelő és az «lopanyag szektor. — Súlyos gazdasági, társa­dalmi helyzetbe kerültünk. A magyar gazdaság az elmúlt másfél évtizedben eltávolodott a világgazdasági fejlődés fő vonalától. Ennek következtében a társadalmi—gazdasági stabi­litás érezhetően megrendült. Ebből a helyzetből kereste a kiutat a kormány stabilizációs munkaprogramja, amely mint­egy három éves időszakra szól. Ebből 1988. végével egy év, az időszak első harmada telik el. Indokolt tehát átte­kinteni: mit értünk el, mit va­lósítottunk meg, és hol vol­tunk eredménytelenek? Elöljáróban és összességében megállapítható, hogy a prog­ram leglényegesebb célkitű­zéseinek teljesítésében a kí­vánt irányba mozdultunk el. Ennek köszönhető, hogy a ne­héz gazdasági helyzetben si­került talpon maradnunk, és ez alapot teremt a stabilizá­ciós program folytatásához. Alapvető érdekünk az ország fizetőképességének megőrzése. Ebből a szempontból a prog­ram időarányos részét telje­sítjük. A termelés mennyiségi elő­irányzatai megvalósulnak. A GDP (bruttó hazai össztermék) lényegében a tervezettnek megfelelően, körülbelül egy százalékkal nő. A cserearány­javulást is figyelembe véve a növekedés megközelíti a 2 százalékot, ezen belül kiemel­kedő a mezőgazdasági termé­kek termelésének 5 százalék körüli növekedése, amit az ország egyes térségeit sújtó aszály ellenére értünk el. Bár az ipar termelése megközelíti a tervezettet, elsősorban az alapanyagipari ágazatok nö­velik termelésüket, a feldolgo­zóiparé összességében stag­nál. A gazdasági stabilizáció fel­tétele a fogyasztás kényszerű csökkentése is. A lakosság fogyasztása 1988-ban a szá­mítottnak megfelelően, jelen­tősen mérséklődik. A fogyasz­tói árszínvonal körülbelül 16 százalékkal emelkedik. Mind­emellett a lakosság reáljöve­delme és reálbére — a bérek számítottnál magasabb szín­ivonala miatt __ eléri a terve­z ettet. A kormánynak az az ígérete, hogy a tervezettnél magasabb árnövekedést bér­ben és egyéb juttatásokban kompenzálja, lényegében telje­sült. A családi pótlék, gyer­mekgondozási segély, gyermek- gondozási dfj, valamint a nyugdíjak és ösztöndíjak eme­lésére 35,5 milliárd forintot, a tervezettnél mintegy 4 milliárd forinttal többet fordítottunk. A lakosság jövedelemhelyze­te rétegenként, csoportonként ugyanakkor a korábbiaknál erőteljesebben differenciálódik. A lakosság mintegy hat szá­zalékának. 660 ezer embernek a kimutatható havi jövedelme nem éri el az 1987-ben lét­minimumnak tekintett körülbe­lül háromezer forintot. Közben egy tetemes réteg látványosan gazdagodott, amit a lakosság más csoportjai ellenérzéssel szemlélnek. Az adott feltételek figyelem- bevételével több gazdaságpo­litikai változatot, cselekvési irányt dolgoztunk ki. Az egyik az úgynevezett „a” változat, olyan gazdaságpolitikát java­sol, amely a világpiaci integ­rálódás érdekében erőteljes strukturális elmozdulásokat kényszerít ki, olyan külpiaci nyitást valósítva meg, amely a hazai termelést differenciáltan ösztönzi és erre alapozza a külgazdasági egyensúly szük­séges és tartós javulását. A „b” változat a külgazda­sági egyensúly rövid távú ja­vításának ad elsőbbséget. Én­nek rendeli alá a termelési szerkezet átalakítását. Ez a változat elsősorban a rövid tá­vú stabilizációt szolgálja, azon­ban hosszabb időszakot te­kintve a termelési struktúra változatlansága miatt, a gaz­daság fejlődése tartósan be­szűkül, az eladósodás kénysze­re erősödik. A kibontakozáshoz az „a" változathoz tartozó gazdaság- politika vezethet, ezért a Mi­nisztertanácsnak az az állás­pontja, hogy az elkövetkező évek gazdaságpolitikájának alapját ez a változat képezze. A bevezetésre kerülő me­chanizmusba megszűnik a bé­rek, keresetek elkülönült sza­bályozása, helyében önálló bérgazdálkodás lép. A gazdaság korszerűsítésére felhasználható források szűkö­sek ugyan, de volumenük ösz- szességében azért jelentős. 1989-ben is csaknem 300 mil­liárd forintot fordítunk beru­házásokra; 1 milliárd dollárt — az ideinél 150—200 millió dollárral többet - gépbehoza­talra, lízingre, licencvásárlásra. A kormány álláspontja az, hogy a lakosság terhelését 1989-ben sem lehet elkerülni, de ennek az ideinél kisebb­nek kell lennie, mivel 1988- ban a terhek nagyobb részét a lakosság viselte. így jövőre a lakossági fogyasztás az ez évi 3 százalékkal szemben kö­rülbelül egy százalékkal csök­ken, az egy főre jutó reáljö­vedelem mintegy 2 százalékos, az egy főre jutó reálbér hoz­závetőleg 6 százalékos mér­séklődése mellett. 1989-ben a négyéves támo­gatásleépítési program kereté­iben 25 milliárd forinttal mér­sékli a kormány a termeléshez és a fogyasztáshoz kapcsolódó költségvetési támogatósokat. Ez hat a fogyasztói árakra is. A tervjavaslatban megjelölt 5- 5,5 százalékos hatású központi áremelkedés, amely elsősor­ban az élelmiszereket, a sze­mélyszállítást, a vízszolgálta­tást érinti, az ár. és érték­arányok javítását is szolgálja. A piaci hatásokat is figyelem- ibe véve, mai ismereteink sze­rint a fogyasztói árszint emel­kedése az ideinél alacsonyabb szinten — 12—15 százalékban — prognosztizálható. Természe­tesen ennek alakulása a jövő évi gazdasági folyamatoktól függ. Az ebből adódó megélhetési nehézségeket a kormány isme. c\. A legsúlyosabb gondok eny­hítése érdekében az áremelke­dés egy részét pótlólagos, 16 milliárd forint összegű szociál­politikai intézkedésekkel ellen- tételezzük. így január elsején |300 forinttal emelkedik a nyug. díj és gyermekenként a családi pótlék. További 200 forinttal emeli a kormány a régi nyug­díjasok ellátását. A terhek viselésében a vállalatoknak a korábbinál nagyobb részt kell vállalniuk, így a kormány javaslata sze­rint részt kell venniük a ko­rábban felvett lakáshitelek ka­matterheinek a költségvetéstől történő átvállalásában, és a fiatalok első lakáshoz jutásá­nak támogatásában. A kor­mány javasolja, hogy a vál­lalkozási nyereségadó mértéke 55 százalék legyen, ötvenszá­zalékos mérték esetén a kor­mány arra kényszerül, hogy javaslatot tegyen az állami tulajdon utáni járadék fize­tésére. Az 1989. évi tervjavaslat intézkedései, alternatívái Az 1989. évi tervjavaslat bi­zonyos intézkedései, annak al­ternatívái messze túlmutatnak a naptári éven. A gazdasági reform munká­latai széles körben és részben új alapokon folynak. így a Minisztertanács megbízásából és irányításával megkezdő­dött a gazdaság irányításának, működésének és intézmény- rendszerének továbbfejlesztésé­re vonatkozó átfogó reform- koncepció kialakítása. Döntő fontosságú a költség- vetési reform, a tulajdoni re­form és az elosztási reform (aminek része a bérreform is). Ahhoz, hogy a lépések össze­hangoltak legyenek és kellő idő jusson az előkészítésre, célszerű ezeket 1990-re össz­pontosítani. — A kormányprogram elfo­gadása óta eltelt időszak gaz­dasági fejlődését áttekintve megállapíthatjuk, hogy a prog­ram célkitűzéseinek megvalósí­tásában alapvetően helyes irányba indultunk el. Az 1988. évi gazdálkodási eredmények lehetővé teszik a program foly­tatását. A kedvező folyamato­kat és hiányosságainkat érté­lkelve alakítottuk ki a követ­kező évek gazdaságpolitikai irányvonalát és az 1989. évi terv céljait és eszközeit. Ha a gazdaságpolitikai irányvonalat a tisztelt Ország- gyűlés elfogadja és a jövő évi tervet sikeresen megvalósítjuk, akkor lényegesen erősítjük azokat a feltételeket, amelyek a gazdasági stabilizáció meg­valósítását és a gazdasági ki­bontakozás felgyorsítását le­hetővé teszik — mondotta vé­gezetül Hoós János. A vitában felszólalt: Puskás Sándor (Heves m., 2. vk.), a napirend bizottsági elő­adója; Schmidt Ernő (Vas m., 10. vk.); Beck Tamás kereske­delmi miniszter; Soltészáé Pádár Ilona; (Sza- bolcs-Szatmár m., 8. vk.), Zar- nóczi József (Budapest, 27. vk.); Hütter Csaba (Nógród m., 7. vk.) és dr. Karvalits Fe­renc (Zala m. 1. vk.). Ezzel az Országgyűlés csü­törtöki munkanapja — ame­lyen — az elnöki tisztet fel­váltva töltötte be Stadinger István, Vida Miklós, Jakab Róbertné és Horváth Lajos - befejeződött. Pénteken a kor­mány stabilizációs munkaprog­ramjának végrehajtásáról és az 1989. évi gazdaságpolitikai fel. adatokról szóló beszámoló fe­letti vitával folytatja munkáját a képviselőtestület. Megemlékezés a KMP megalakulásának 70. évfordulójáról (Folytatás az 1. oldalról) rátusok belső struktúrájának a megváltozott viszonyokhoz va­ló alakítása, korszerűsítettük a sajtó pártirányításának megyei gyakorlatát, fejlődött a politi­kai és pártnyilvánosság. Je­lentősen csökkentettük a me­gyei pártbizottság káderhatás­köri listáját. A jelenleginél szervesebb és egyidejűleg dinamikusabb pártegységnek, meg az akció­képesség növelésének előfelté­tele a párt belső életének jelentős megújítása, szervezeti és működési elveinek újraér­telmezése és szabályozása, munkastílusának és munka- módszereinek megváltoztatá­sa, a formalizmussal történő szakítás, a nyílt, őszinte alkotó vitalégkör megteremtése, amelyben megjelenhetnek és megütközhetnek az eltérő ál­láspontok, szervesülhetnek a különböző áramlatok, straté­giai horderejű alapkérdésben létrejöhet egy dinamikus, prog­resszív, az akcióképességet erő­sítő egység. Az MSZMP így válhat a politikai versenyhely­zetet sikerrel felvállaló, hege­mon szerepét a nyilvánosság előtti politikai küzdelmekben is a társadalom többsége szá­mára meggyőzően bizonyítani tudó erővé. Döntő kérdés most a párt politikájának dinamizálása, cselekvőképességünk további erősítése. A központi reform- törekvéseknek és o helyileg ki­bontakozó változtatási szándé­koknak erőteljesebben kell egymásra találniuk. A májusi irányvonal sikerének ez a leg­fontosabb előfeltétele. Ennek megteremtéséhez pedig vala­mennyien hozzájárulhatunk mi magunk is. Az ünnepi megemlékezés után dr. Dányi Pál adta át az elismeréseket. A MunkaÉrdemrend bronz foko­zata kitüntetést vehette át Kárpáti Károly, a Mecseki Szénbányák Kül­fejtési üzemének művezetője. Hosszú időn át végzett eredmé­nyes pártm unkájáért ,,Kiváló Párt­munkáért Emlékplakett” elismerés­ben részesült Ambrus András, a Szentlászlór Községi Tonács főelő­adója, Bacsó László, a Pécsi Hő­erőmű Vállalat Pártbizottságának titkára, Balázs Józsefné nyugdíjas, pécsi II. lakóterületi pártbizottság tagja, Baranyai István, a MÉV tu­dományos főmunkatársa. Batári Ist­ván, a Mecseki Szénbányák Komló Bányaüzem vájára, pártalapszerve- zeti titkár, Bereczki Lászlőné, a Mecseki Szénbányák tanbánya munkaügyi vezetője, Bérezés János- né, a Május 1. Ruhagyár komlói telepe személyzeti vezetője, párt- alapszervezeti titkár, Bohár Ernő, az újpetrei tsz elnöke, Csicskár Ottóné, a DDGáz csoportvezetője, Dékány József, a Szentlőrinc és Vidéke Tokarékszövetkezet főköny­velője, községi párta lapszervezet titkára, Fenyő József, a Mecseki Szénbányák aknásza, a pórtalap- szervezeti titkár (időközben el­hunyt, az elismerést a fia vette át), Fischer János, a Baranya Megyei Tanács osztályvezetője, dr. Gyöngyösi Lászlóné, a TASI ta­nára, Halmai János nyugdíjas, az Üjmecsékalja IV. sz. pártalopszer- vezet titkára, Halmos Gábor, a Pécsi Hőerőmű műszoki-gazdasági tanácsadója, dr. Hetesi István, a JPTE tanszékvezető docense, Istó- kovics Márk, a Kozármislenyi Álta­lános Iskola igazgatója, Karászi János, o MÉV IV. üzem személy­zeti vezetője, dr. Kiss Huba, a Komló Városi Kórház-Rendelőinté­zet belgyógyász szakorvosa, párt- olapszervezeti titkár, dr. Kis Mik­lós, a Tüzép főosztályvezetője, párta lapszervezeti titkár, dr. Kisja- kab Lajosné, a Bólyi Mezőgazda- sági Műszaki Ellátó Szervezet ve­zetője, dr. Kóczán György, a POTE adjunktusa, dr. Kőfalvi Edé- né, a Komlói Belvárosi Általános Iskola tanítónője, pártalapszerveze- tí titkár, Krizmonics István, a Sik­lós és Vidéke ÁFÉSZ osztályveze­tője. párta lapszervezeti titkár, Lieb- monn Károly, a Baranya Megyei Baromfifeldolgozó és -forgalmazó Közös Vállalat osztályvezetője, párta lapszervezeti titkár, Medve László, a MÉV lll-a-s Bányaüzem körletvezetőhelyettese. Muhel József, a Mecseki Szénbányák igazgató­ság szeMőztetési főmérnöke, Mül­ler Nándor, a Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat lakásépítési üzemrgagzgatósága személyzeti ve­zetője, pártalapszervezeti titkár, Nepel Ottóné, a Boranya Megyei Vendéglátó Vállalat nyugalmazott dolgozója, ősi János, a Mohácsi Bútoripari Rt. ügyvezető igazgató­ja, Pokusza Zoltán, a sombereki tsz alapszervezeti titkára, a köz­ségi pártbizottság és pártalapszer- vezet társadalmi titkára, Papp János, a Mecseki Szénbányák nyug­díjas bányásza, Pásztor Ferenc, a DÉDÁSZ csoportvezetője, pártalap­szervezeti titkár, Pummer Zoltán, o Pécsi Büntetésvégrehajtási Inté­zet nyugalmazott szolgálatvezetője, Radnóti Ilona, az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága Oktatási Igaz­gatóságának tanszékvezetője, Ropo- li László, a nagypeterdi tsz nyu­galmazott e'nökhelyettese. Schmie- der József, a nagyba rsányi kőbá­nya üzemvezetője, községi pártbi­zottság titkára, Szabó Imre, a Szi­getvári Konzervgyár csoportvezetője, pártalapszervezeti titkár, Szabó Imre, a mozsgói tsz elnöke, dr. Szabó János, a Posta Gépjármű­szállítási Üzem vezetője, a pos­tás pártbizottság társada'mi ti'.kár- helyettere, Szentpáli Pálné, a Komló Városi Bíróság i-odaigazga- tója, a lakóterületi pártalapszer­vezeti titkár, Takács Antal, a Baranyajenói Általános Iskola igaz­gatóhelyettese, pártalapszervezeti ti’kár. Takács János, a komlói erő­mű főművezetője, pártalapszervezeti titkár. Tamás Károly, a boksái tsz nyugalmazott párttitkára Tóka Jenőné, a Baranya Megyei Rendőr­főkapitányság nyugalmazott előadó­ja, Tóth István, a Bólyi Mezőgaz­dasági Kombinát bári baromfiüze­mének művezetője, Trapp- Antal, a homorúdi postafiók nyugalmazott kézbesítője, Újházi József, o dob- szai tsz pártvezetöségi titkára, Walz Jánosné, a Pécs Megyei Vá­ros Tanácsának osztó lyvezetőhelyet- tese, és dr. Wolf Agnes, az MSZMP egészségüqyi bizottságá­nak titkára. Az MSZBT Orsráqos Elnöksége a magyar—szovjet ba­rátság érdekében végzett kiváló munkájáért a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság aranykoszorús kitün­tető jelvényét adományozta Auth Zsigmondnénak, o Hunor Kesztyű- és Bórruházati Vól'alat sik'ósi gyá­ra dolgozóiénak, és Kovács László­nak, a Mecseki Szénbányák disz­pécserének. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival zárult. Győrfi Károly sajtótájékoztatója a bukaresti provokációról (Munkatársunk telefonjelentése ) Csütörtökön délután sajtótájékoz­tatót tartott Győrfi Károly, a Buka­restből kiutasított magyar diploma­ta a Külügyminisztérium klubjában. Volt bukaresti kereskedelmi taná­csosunk — akin meglátszottak a hosszú út fáradalmai — a követke­zőképpen adta elő az elmúlt hét­főn Bukarestben történteket. Este fél 9-kor indultam el a lakásomról, hogy hazaszállítsam Jánosi Erzsé­betet, követségünk román állampol­gárságú alkalmazottját. 7-8 perc múlva rendőrségi autó vágódott elénk, majd további 3-4 rendőrautó vett körül. Közölték velem, loptam a gépkocsit, ezért állítottak meg. Majd megjelent egy bizonyos Bar- bulescu ezredes, aki azzal vádolt meg, hogy súlyos balesetet okoz­tam és elhajtottam a helyszínről. Leálltam az út szélére, de nem vol­tam hajlandó kiszállni al autóból. Követeltem, hogy értesítsék a kon­zult, ezt megígérték, de nem tör­tént semmi. Mintegy másfél óra múlva dudálni és reflektorozni kezd­tem, hogy felhívjam magamra a fi­gyelmet, ugyanis az egész utcát lezárták. A feleségemnek szerencsé­re feltűnt hosszú távolmaradásom, és ő talált meg, amikor keresésem­re indult. Az autómat később egy szállító kocsira emelték, és miután továbbra sem voltam hajlandó el­hagyni a kocsit, bevittek a rend­őrségre, ahol már a magyar kon­zul jelenlétében közölték velem, még súlyosabb ügyről van szó, én románellenes röpcédulákat szór­tam szét. Kértük, mutassanak ilyen röpcédulákat, azt válaszolták, most nem aktuális, kértük legalább mond­ják meg mi volt a szöveg, erre azt válaszolták: olyan szörnyűségek voltak rajta, hogy nem is merik időzni. Végül a román külügymi­nisztérium protokollfőnöke engedé­lyével távozhattunk a rendőrségről. Néhány nap múlva, szombaton dél­után pedig — miután egész héten részt vettem a román—magyar ve­gyesbizottság tárgyalásain - kiuta­sítottak az országból. Győrfi Károly — aki természetesen számtalan kér­dést kapott jelenlévő hazai és kül- földi újságíróktól —, kijelentette, semmiféle racionális magyarázatot nem tud adni a történtekre. La­punk azon kérdésére, hogy fenye­gették-e tettleges bántalmazással, nemleges volt a válasz. Ugyancsak nemmel válaszolt arra a kérdé­sünkre, vannak-e erdélyi rokonai, vagy kapcsolatai, amelyek ürügyül szolgálhattak provokációra. Arra a kérdésünkre, hogy meddig fajulhat a két ország vitája, Gulyás András azt válaszolta: mi változatlanul a tárgyalások mellett vagyunk, de a román félnek azt is tudnia kell, hogy az ehhez hasonló provokatív lépésekre megfelelően válaszolni fogunk. Havasi János * A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma november 24-én jegyzékben tiltakozott a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetsége út­ján a román kormánvnál Győrti Károly kereskedelmr ta­nácsos kiutasítása miatt, és közölte azt a döntést, hogy válaszul nemkívánatos sze­mélynek nyilvánítja az RSZK budapesti nagykövetségének diplomatáját, Pavel Platona tanácsost, akinek 72 óra alatt el kell hagynia az ország te­rületét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents