Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)

1988-11-22 / 325. szám

IMS. november 22., kedd Dunúntült napló Az új csarnok a tervek szerint az 1989-es évben készül el Gazdálkodás részvénytársasági formában Önálló lett a mohácsi székgyár A jövő év végétől termel az új kárpitosüzem A közelmúltban sokakat meglepett a hír, a budapesti Szék- és Kárpitosipari Válla­lat gyárai önállósultak, s a jövőben külön-külön részvény- társaságokként gazdálkodnak. A szervezeti átalakítás céljai­ról, lényegéről és várható elő­nyeiről Ősi János mohácsi gyárigazgatót - a részvény- társasággá alakulás óta ügy­vezető igazgatót - kérdeztük.- Valamikor az év derekán adtunk hírt kárpitosüzemük re-* konstrukciós munkálatainak ál­lásáról. Akkor még szó sem volt ilyen jelentős szervezeti átalakításról. Mi indokolta ezt a gyors döntést? — Június végén új vezér- igazgató került a budapesti nagyvállalat élére, akit rög­tön az első napokban komoly feladattal bízott meg a vál­lalati tanács. A belső érde­keltségi rendszert kellett meg­vizsgálnia, mégpedig olyan szemszögből, hogy annak mi­lyen változtatásával lehetne a gyárak gazdálkodására ösz­tönzőleg hatni és elérni azt, hogy a gyári teljesítmények reálisabban értékelhetők le­gyenek. Megoldásnak a gyá­rak önállósodása, részvénytár­sasággá alakulása mutatko­zott. A javaslatot a vállalati tanács elfogadta. Következtek a szervezeti átalakítások. Szeptember 21-én Mohácson is összeült az alapító közgyű­lés. Ezen 18 részvényes rész­vételével létrehoztuk a Mohó- esi Bútoripari Részvénytársa­ságot. — Mekkora az indulóva- gyon? A részvényesek köre milyen szempontok szerint ala­kult ki?- Az induló vagyonunk ér­téke 196 millió forint, melyből 171 milliót jelent az apport, a bevitt eszközérték és 25 millió forintot jegyeztek rész­vényeseink. A részvények jegy­zésénél azt céloztuk meg, hogy alapanyagaink szállítói, valamint késztermékeink vá­sárlói lehetőleg alapító tagok legyenek. így például csatla­kozott a Domus Vállalat, o különböző bútorkereskedelmi vállalatok, az Országos Ke­reskedelmi és Hitelbank, az Állami Biztosító, a megyei cé­gek közül pedig a mohácsi Új Barázda és a Dunavölgye Tsz, a Meruker, a SZÖVAU- TÓ, a mohácsi ÉPSZÖV. Fő részvényesünk a vállalat ed­digi központja, amely meg­szüntette az operatív irányítás minden szervét, tevékenységét, és fő feladatává a vagyonke­zelés vált. Az eddigi Szék- és Kárpitosipari Vállalat lénye­gében egy holding típusú szervezetté lett, mint ahogy az történt a Medicor esetében is. Az SZKV korábbi négy válla­latából alakult részvénytársa­ságok ezentúl önálló jogi sze­mélyek, önálló gazdálkodás­sal és felelősséggel. A mohá­csi Rt.-t például hattagú igaz­gatótanács irányítja, mely mel­lett egy háromtagú felügyelő bizottság működik.- Az önök számára milyen új lehetőségeket és feladato­kat jelent ez a gyökeres szer­vezeti átalakulás?- Bővültek feladataink az önálló pénzügyi gazdálkodás­sal, számviteli munkával és ke­reskedelmi tevékenységgel. Emiatt ezeken a területeken növelnünk is kellett létszá­munkat. Természetesen a te­vékenységünk, a profilunk ma­radt a régi. A szervezeti vál­toztatások hatásának majdan a gazdálkodás eredményessé­gében kell megmutatkoznia. Végső célunk természetesen az, hogy mindezen változta­tások hasznát a munkapadok mellett dolgozók a borítékuk­ban is megérezzék. Hisz az egésznek ez az értelme.- Milyenek a kilátásaik az önálló eredményes gazdálko­dásra?- A következő évre kapaci­tásaink már teljes mértékben lekötöttek. Mind az export, mind a belföldi szállítások esetében megkötött szerződé­sek biztosítják a jövő évi munkaéllátottságot. Hatszáz milliós termelési értékkel szá­molunk, amelyből mintegy 150 millió forint értékű az export. Ez utóbbi főleg a tőkés or­szágokba irányul. Készítettünk egy hároméves gazdálkodási tervet, annak alapján biztosí­tottnak látszik az Rt. tartós fejfődőképessége.- Konkrétan milyen elkép­zelésekről van szó?- A részvények jegyzése út­ján befolyt tőkéből pédául megoldhatjuk új kárpitosüze­münk gépesítését. Ugyanak­kor gondolkozunk külföldi tő­kebevonási lehetőségeken is, elsősorban a széküzemnél. Még nem biztos, de lehet, hogy a vegyesváflalati formát választva. Mindez a széküzem gyártóberendezéseinek felújí­tását könnyítené meg. Ezen kívül új vállalkozási formák kidolgozásán munkálkodunk, figyelemmel az új vállalkozási törvény által várhatóan bizto­sított lehetőségekre. A mun­kakörülmények javítása mel­lett ez is szükséges ahhoz, hogy erősítsük dolgozóink gyárhoz való kötődését.- A dolgozókat beavatták a részvénytársasággá alaku­lás előkészítésébe?- A szakszervezet, a párt és vállalati újságunk foglalko­zott tájékoztatásukkal. Nyil­vánvaló, hogy a változások hatását még nem érezhetik, de annak céljaival egyetértet­tek.- A mohácsi gyárban ez év elején mintegy 130 millió fo­rintos bekerülési értékű re­konstrukció kezdődött. Új kár­pitosüzemet, többek között egy 5400 m -es csarnokot építenek központi te'-phelyük szom­szédságában. Hogy állnak a munkálatok és a részvénytár­sasággá alakulás befolyásol- ja-e valamilyen formában az anyagi terhek megosztását? — Jelenleg a munkáknak mintegy 40 százalékát végez­ték el kivitelezőink, s bár másfél hónapos késésben van­nak, a jövő év végén itt már termelőtevékenységnek kell folynia. Ami az anyagi terhe­ket illeti: vagyonkezelő köz­pontunk a megkezdett beru­házás finanszírozását és a hi­telek visszafizetését magára vállalta. Ezt tulajdonképpen az általunk, mint főrészvé­nyesnek fizetett osztalékból kell kigazdálkodniuk. Balog Nándor A SZOT ülése Hétfőn üf**t tartott a Szaksier* veretek Országos Tanácsa. A tes­tület megtárgyalta a tagsági vi­ták olopján a szakszerveretek de­cemberi országos értekezletére összeállított dakamentumterve re­léket. Erek magukban foglalják a sokszervezeti morgalom megújításá­ra, valamint az érdekvédelmi, ér­dekképviseleti tevékenység fő irá­nyaira tett javaslatokat. A hor- madik dokumentum javaslatot tar­talmaz a mozgalom új alapokmá­nyának alapelveire. Több kóla készül ■ ■■ rr jovore Magyarországon Jövőre az eddiginél is több Coca-Colát és Pepsi-Colát fo­gyaszthatunk. A Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Miniszté­rium élelmiszeripari főosztá­lyán elmondották: a két ne­ves külföldi cég, valamint 11 hazai élelmiszeripari vállalat képviselői hamarosan aláírják az üdítőital-alapanyagok szállításáról az újabb öt év­re szóló szerződéseket. A kül­földi partnereknek az italok alapanyagáért - a kóla-sűrít­ményekért — elsősorban élel­miszertermékekkel fizetnek. A megállapodás új vonása, hogy a cégek ezentúl az általuk szállított alapanyagok értéké­nél 30 százalékkal több ma­gyar terméket fogadnak el. A korábbinál nagyobb mennyiségű ital gyártására nyílik lehetőség azzal is, hogy a külföldi partnerek újabb italgyártó- és italtöltő­gépet szállítanak Magyaror­szágra. Néhány régi gép idő­közben megérett a cserére, és újakat is felszerelnek. Kóla-félékből eddig évente átlagosan 1,3—1,4 millió 'hek­tolitert készítettek a hazai szeszipari, söripari, erdei ter­mékeket feldolgozó vállalatok­nál, valamint néhány tanácsi irányítás alatt lévő élelmiszer­ipari üzemben. A Coca-Cola gyártásában most először vesz részt a Békés Megyei üdítőipari Vállalat. Kinek arany az udvar? A címben feltett kérdésre az optimista válasz: remél­hetően a vásárlóknak, s ta­lán a kiskereskedőknek, és a pécsi Nagy Lajos Gimná­ziumnak. A legutóbbi három karácsonyt megelőző pécsi Aranykapuvásárt is utolér­te a gazdasági helyzetünk szorítása, s önmaga is a kényszerű értékvesztésben (köznyelven: infláció) idén már jó, ha Aranyudvar vá­sárként kerül(het) megren­dezésre. S ennek az infláló­dásnak a valódi piaci meg­mérettetéshez igazándiból nincs semmi köze. A mint- egy-piac juttatta ebbe a helyzetbe, ami még annyira jellemző manapság is gaz­daságunkra ... De vegyük sorjába. Há­rom eddigi pécsi Aranyka- puvásár a Szalai András úti nagy autóparkolóból ta- voly a Domus Áruház mel­letti autóparkolóba szorult, s idén annak színhelyéül már a Felsőmalom utcai piacot jelölték ki. Ez talán még önmagában tényként elfogadható lenne, ám az áremelkedések nem kímélték a Felsőmalom utcai tervezett helypénzeket sem! A kiske­reskedők sorra jelezték me­gyei érdekképviseleti szer­vüknek, hogy a december 5- 23-a között megtartandó Aranykapuvásár tarifája számukra elfogadhatatlanul magas. Soha meg nem té­rülőnek találták a helyfogla­lási díjként közölt 30—45 ezer forint plusz áfa plusz költségek (villanyszámla, ta­karítás stb.) megfizetését. Mivel az Aranykapu egy­szer s mindenkorra kiűzetett a paradicsomból, akarom mondani a közterületről, mór-mór úgy nézett ki, hogy a felkínált helypénz és egyéb költségek megfizethetetlen- sége miatt végképp megszű­nik Pécsett ez a nem oly nagy múltra visszatekintő karácsony előtti színfolt. A KISOSZ épp kiskerekedő tagjai érdekeinek képviselő­jeként ebbe a patthelyzetbe nem törődött bele, s ha már közterület nem jöhetett szóba, hát kiskapuként megoldást keresett és talált is az Aranykapura. Azt már hírül adtuk, hogy a kiske­reskedők karácsony előtti vásárának a pécsi Nagy Lajos Gimnázium udvara ad helyet. Igaz kevesebb, mind­össze 27 kiskereskedő kínál­hatja ott portékáit, de a korábban hivatalosan szá­mukra megszabott helypénz kevesebb mint egyharma- dáért, s ráadásul még áfá-t sem kell fizetniök. így a va­lamit valamiért elvbe bele­törődve tudomásul veszik, hogy a megszokott Aranyka­pu helyett idén Aranyudvar lesz a vásár elnevezése. A Nagy Lajos Gimnázium ugyan nem lelkesedésből, hanem kényszerből, szükség- megoldásként adja áldását és udvarát a rendezvények. A télen amúgy is használa­ton kivüli iskolaudvaron megrendezendő vásár — bíz­nak benne — nem zavarja majd a tanítást. Inkább se­gíti. Igaz, átvitt értelemben, de kézzelfogható módon. A gimnázium az Aranyudvar­ból várhatóan 150 ezer fo­rintos bevételre tesz szert, amivel nevelési-oktatási alaptevékenységét kívánja javítani. A pénzt szemléleté eszközök vásárlására fordít­ják. E célra ugyanis a költ­ségvetés számukra nem biz­tosít lehetőséget. így tehát a gimnáziumnak a kénysze­rű házigazdaság aranyat ér. Ezek után már csak ab­ban bízhatunk, hogy az Aranyudvarban a szép szá­mú vásórlósereg is megta­lálja majd a számitását. Hi­szen az egészet értük-értünk rendezik. Murányi László Tűi a 300 milliós beruházás félidején Növeli termelését a pécsi baromfifeldolgozó Összhangba kerül a vágás és a fagyasztás-hűtés A mulardkacsa-feldolgozáshoz új munkáskezek is kellenek Elkerülhetetlenné vált a technológia fejlesztése a Ba­ranya Megyei Baromfifeldolgo­zó és Forgalmazó Közös Vál­lalatnál, mert a megnöveke­dett piaci igényhez való iga­zodás nemcsak a vágókapa­citás korlátjába ütközött, ha­nem a vágás és a fagyasztás­hűtés imát korábban bekövet­kezett aszinkronját is csak ki­élezte. A vállalat vezetése ta­valy ősszel döntött arról a há- romszázmilió forintos beruhá­zásról, amely hosszú távon megalapozza a termelés jövő­jét.- Mindenképpen lépnünk kellett, méghozzá nagyot elő­re! — jelenti ki Deme János, a közös vállalat igazgatója.— Az üzem egy évtizede tizenöt­ezer tonna baromfi feldolgo­zására épült, ezzel szemben az évi termelésünk harminc­ezer tonna. Állítom, hogy technikailag és technológiai­lag ez az ország legelavul- tabb baromfiüzeme: már csak mi dolgozzuk fel egyazon gyártóvonalon a tizenöt kilo­grammos gigantpulykát és az ezengrammos csirkét! Termelé­sünk kétharmada exportra megy. Ha nem fejlesztünk minden területen, így a cso­magolásban is, akkor »nem­csak a nyugat-európai piacon lesznek gondjaink, hanem még a pécsi Konzumból is ki­szorít bennünket a hazai kon­kurencia. A beruházás finanszírozását — biztosítottnak látva pénze megtérülését — a Magyar Hi­telbank Rt. vállalta. A MÉM—PM tárcaközi bizottsága tavaly novemberben másfél millió dolláros gépi beszer­zést engedélyezett (az össz­Csirkéket darabolnak az idei évben átadott gépsoron költség terhére). A dollárkeret döntő »részét a korszerű és nagy kapacitású karton- fagyasztó viszi el (1,2 millió dollár az ára). Az építkezésre kiírt pályázatot a Bázis Dél­dunántúli Építőipari Vállalat nyerte el. A bontási munkák a nyár elején kezdődtek, s most már hatvanszázalékos a készültségi állapot. Az igazgató végigkalauzol az üzemen, mutatja hol »mi lesz: — A megszüntetett húsfiszt­üzemet átépíttetjük, itt lesz a kacsa, liba, pulyka gyártóvo­nala. A régi feldolgozópályán marad a csirke. így teljesen elkülönül a kis és nagy testű vonal', megszűnik az átállítga- tós jelenlegi kényszere. Kor­szerűsödik a beszállítás, javul­nak a munkakörülmények, hi­szen amit lehet, automatizá­lunk. — A gépesítés jelent-e lét­számcsökkentést? — kérdezem Deme Jánostól. — Nem, sőt ellenkezőleg! Ugyanis a mulardkacsa-feldol- gozást bővíteni kívánjuk, és ez éppen kézimunka-igényes terület: o májbontás »nem gé­pesíthető! így »inká'bb létszám­növekedéssel számolunk, nem pedig leépítéssel. A fejlesztéssel, bővítéssel a feldolgozási kapacitás évi har­mincezer tonnára emelkedik. A baranyai »mezőgazdasági üzemek és kistermelők ezt a baromfimennyiséget már ma is előállítják. A jelenlegi vál­lalati kapacitás és a baromfi- termelés közti különbözeiét Ju­goszláviába küldik bérvágásra. A termelés zavartalanul fo­lyik az építkezési, gépbesze­relési időszak alatt is: ugyan­úgy napi kilencven tonna ba­romfit vágnak le és dolgoz­nak fel, mint máskor. Csupán a szokásos kéthetes karban­tartási leállás lesz egészen rendhagyó: ugyanis ékkor ren­dezik ót a csirkevonalat, hogy az új — a két épület »közötti — függesztőhöz kapcsolódva itt is tágasabban, jobb körülmé­nyek között folytathassák a ter­melést. A próbaüzem tervezett időpontja jövő év április 30. A »határidő szoros, de a vál­lalat »mindenáron tartani kí­vánja, hiszen a »másfél óv alatt megvalósuló beruházás költ­ségeinek visszafizetésére sincs túl hosszú idő, mindössze há­rom év. L. Cs. K.

Next

/
Thumbnails
Contents