Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)

1988-11-20 / 323. szám

A Nekcsei-Biblia első tulajdonosa „Új, jó, örökké fartő pénzt-...!" Egy pénzügyi reformer a XIV. századból Számos könyvszenzációja akadt az idei évnek, s ezek között előkelő helyet foglal el a Nekcsei-Biblia kivételes szépségű hasonmás kiadása a Helikon Kiadó gondozásá­ban. A XIV. század elejéről való kultúrtörténeti emlé­künk kétkötetes, 1492 oldal terjedelmű, gazdagon illuszt­rált biblia sajátos sorsú könyv:- szülőföldjétől messze került, s már több mint száz éve a Washingtoni Kong­resszusi Könyvtár gyűjtemé­nyének egyik legbecsesebb darabja. Az amerikai könyv, tár önzetlen közreműködésé­vel vált lehetővé első ha­sonmás kiadása legértéke­sebb lapjainak. A hasonmás kiadás meg­jelentetését úgy is felfog­hatjuk, hogy • az tisztelgés hajdani készíttetője emléke előtt: Nekcsei Dömötör, Ró­bert Károly királyunk tárnok- mestere halálának 650. év­fordulója éppen erre az év­re esik. Ma a tárnokmesteri rang és feladatkörre leginkább il. lenék a gazdasági miniszter megjelölés. Nekcsei Dömö­tör esetében pedig még az is, hogy a magyar történe­lem első névvel is ismert gazdasági-pénzügyi reforme­re. Főnemes létére az 1200- as évek utolsó negyedében valamelyik itáliai egyetemen jogot tanult, legalábbis erre utalnak későbbi adatok, no meg arra is, hogy kiemelke­dő és alapos pénzügyi, gaz­dasági ismereteit is a fej­lett itáliai kereskedővárosok egynémelyikében szerezte. S amikor Róbert Károllyal Itá­lia földjéről származó király kerül a magyar trónra, ha­marosan Nekcsei Dömötör is a tehetségének megfelelő helyre ke'rül: 1315-től 1338- ig, haláláig tárnokmester. Már túl van az ötvenen, amikor hozzákezdhet a kö­zépkori magyar állam pénz­ügyeinek megreformálásá­hoz. Mindez egy nagyvonalú pénzügyi koncepció prog­ramja, amely nyugat-európai színvonalra emeli a király­ság pénzügyi rendszerét: nö­veli a királyi bevételeket, de az általános jólét emelését kiváltó szempontokat érvé. nyesítve. S a program 1323­tól 1338-ig terjedő másfél évtizedben meg is valósul. A reformsorozat „új, jó, örökké tartó és az egész országban mindenütt forga­lomba hozható pénz” vere- tésének elrendelésével kez­dődik. Ekkorra már ugyanis 34 féle hazai és külföldi pénznem volt forgalomban a súly szerint mért veretlen ezüst mellett. A hatás nem tökéletes, mert a régi ezüst- dénárrendszer alapjára épül. Nekcsei hamarosan ki­igazítja: 1325-ben Magyar- országon áttérnek az arany, valutára, megtiltják a ne­mesére kivitelét, bevezetik a nemesére monopóliumot. Két évre rá nyélbe üti a ma­gyar-cseh valutaszerződést, s ezzel a kettős valutára tér át a két szomszéd ország. Még ebben az é»ben, 1327- ben a földesúri bányasza­badság meghirdetésével ha­talmasan fellendíti a magyar nemesfémbányászatot. Az ezt követő néhány évben a pénzügyirányítás rendszerét, ellenőrzését szervezi át Nek­csei, majd 1335-36-ban a magyar-lengyel-cseh keres­kedelmi és vámegyezmény tető alá hozásán munkálko. dik. Életének utolsó előtti évében kidolgozza az utolsó pénzügyi reformot: a tiszta aranyvaluta bevezetését. S mindemellett, ahogy a róla elnevezett biblia is bizo­nyítja, a mecénáskodásra is jutott figyelme. Kortársai nagyra becsülték, a história viszont, ez idáig eléggé fele­désbe burkolta alakját, bár életművét korszakalkotónak értékelte. D. I. Egyéves a pécsi Bormester Blues Band Tegnap este ünnepelte fennállásának elsőéves év­fordulóját a pécsi Bormes­ter Blues Band. Törzs­helyük, a pécsi Aranyka­csa vendéglő, nem pa­naszkodhatott a vendég­járásra: a „megtelt" tábla - nem először -, került ki az ajtóra. A szerdánkénti blues-kocsmákon - a B. B. B. esteken —, szinte mindig ugyanez a hely­zet ... Fekete Kálmán, az együt­tes vezetője - most csak prózában —, mondott né­hány szót a zenekarról. A B. B. B. Pécs egyetlen belvárosi és egyetlen blues-zenekara, amelynek az eltelt egy év alatt sa­játos, össze nem téveszt­hető hangzásvilága ala­kult ki. Nem idegenek tő­lük a Santana- és Beat- les-feldolgozások sem, amelyek — természete­sen —, nem térnek el a blues szellemétől. A blu- es-hoz nem elég a jó fül, a technikai tudás, ahhoz elsősorban blues-szív kell. Fekete Kálmán, Katona Tamás, Tátrai Antal, Som­lai Gábor, Marsi Csaba és Juhász Gábor, tegnap este bizony alaposan megizzadtak az Aranyka- csóban: elvégre csak egy­szer egyéves a B. B. B. JAjE cabScxlfmosö sztorija Töreky Zsuzsa és Bánky Gábor az Ablakmosó egyik jeleneté­ben W író a pálya szélén A Pécsi Nemzeti Színház­ban most játsszák Mészöly Miklós Az ablakmosó című drámáját, amely 1957-ben író­dott és 1963-ban a pécsi Je­lenkorban látott napvilágot. A darab arról szól, egy ablak­mosó képében, hogyan avat­kozik be az erőszak két há­zaspár életébe — tágabb ér­telemben a hatalom és er­kölcs problémáját vizsgálja. A dráma közlését az akkori kul­túrpolitika nem nézte jó szem­mel : s ennek az íróra és a szerkesztőre nézve következ­ményei is lettek. íme a tör­ténet, vagy ha úgy tetszik, Az ablakmosó sztorija. Mészöly Miklós: - A darab szokatlan volt akkor nálunk. A Magvető Kiadó egy készülő almanachjába Maár Gyula filmrendező, aki akkor ott lek­tor volt, közlésre ajánlotta, de aztán más is elolvasta a darabhoz írt utószót, amiben „bevallottam”, hogy valójá­ban miről szól a mű: Maárt elbocsátották, a dráma nem jelent meg. Ruttkay Ottó Mis­kolcon műsorra tűzte, egy lel­kes dramaturg fel akarta vin­ni Pestre az előadást. Két magasrangú vezető jött le megnézni, mesélik, hogy egy- szercsak összenéztek: „itt nem rólunk van szó?”. Minden­esetre a darabot levették a műsorról. Aztán megjelentek kritikák, némelyik feljelentés­sel is felért; néhányon kezd­tek nem megismerni a kiadó folyosóján. Én 56-ig meséket írtam, a Sötét jelek című no- vellás kötetemet 1957-ben nép­ellenesnek minősítették: nem volt jó a belépőm. Minden­esetre újabb szilenciumot kaptam. Tüskés Tibor, aki akkor a Jelenkor főszerkesztője volt, így idézi fel az eseményeket: — 1959—64. között szerkesz­tettem a folyóiratot, ' Mészöly írásait rendszeresen közöltük. Mészöly, Mándy afféle „pálya szélére" szorított írók voltak: tehetségük ismeretében vállal­tuk írásaikat. Az ablakmosót jónak tartottam, de érezve problematikus voltát, utószót kértem az írótól. A megjele­nés után koncentrált támadás indult Mészöly és a Jelenkor ellen: Pándi Pál, Szigeti Jó­zsef írtak kritikát, Nádas Jó­zsef író pedig a Népszabad­ságban megjelent glossza másnapján levelet írt nekünk és utólag elhatárolta magát a Jelenkortól, a drámától egy Pécset dicsérő és nálunk mór közlésre elfogadott írásában: mi ezt is közöltük a posta- bélyegző dátumával együtt. Jártunk a párt-központban, kaptunk nyilvános fejmosást és kaptunk haladékot, hogy jóvátegyük a hibát. De mi nem javultunk meg, még két Mészölyt közöltünk.- Mi okozta a vihart? — A hatalom és erkölcs vi­szonyáról kérdezni is bűnnek számított akkoriban. Az eg­zisztencializmus divatjának ideje volt ez Magyarországon, mondták is Mészölyre, ő akar lenni a „magyar Camus". Holott ő magyar íróként a magyar történelem ismereté­ben irta a drámáját.- A legenda úgy tudja, Tüskés Tibort Az ablakmosó miatt váltották le. — Nem. Ekkoriban „ideoló­giai offenzíva" indult, a deb­receni Alföldet kinevezték a narodnyikok fészkének, a Je­lenkort a polgári eszmék, az egzisztencializmus támogató­jának. 1964 nyarán behívtak a megyei tanácshoz, és fel­ajánlották, hogy visszamehe­tek korábbi helyemre, a gim­náziumba tanítani. Ne ápol­junk legendákat: nem „ma- qónszorgalmú kezdeményezés­ként”, nem „helyi túl kapás­ból” távolítottak el. Közös megegyezéssel megváltam a folyóirattól. Egy történelmi fo­lyamat része volt ez az ese­ménysor, nem őrték magam­ban sértettséget. Az ablak­mosó esetében mint szerkesz­tő az érték mellé álltam és vállaltam a kockázatot. Ennyi az egész tárgyszerűen és nem szenzációt keresve. G. T. Radio mellett... Mesélek valamit. Egy idős, finom asszonyi hang ... már fáradt és csen­des. A neve: Pataki Lászlóné, született Szirmai Edit. Ő kér­dezte a rádió riporterétől. „Döntsék el önök, v a n - e, volt-e kommunista er­kölcs...?” A legveszélyesebb években dolgozott az illegá­lis kommunisták között. Fel­adatként tartotta a kapcso­latot Ságvári Endrével, üzene­teket vitt és hozott. Néhány percig együtt utaznak a vil­lamos peronján, aztán Ság­vári —, amint a kocsisor las­sít —, még a megálló előtt leugrik. Szirmai Edit utána szól: „Találkozunk még...?” Rosszat sejt, a kérdés is ösz­tönösen bukott ki belőle. „Igen!” — kiáltott vissza Ság­vári és mosolyogva intett. Soha többé nem látta. Szir­mai Edit jóval később, a börtönben tudta meg, hogy Ságvárit már kivégezték. Szir­mai Editet is halálra ítélték, de később életfogytiglanra változtatták az ítéletet. De a magánzárka maradt. Arról kap hírt, hogy a férje is meg­halt. Aztán németországi kon­centrációs tábor... ritka sze­rencsés menekülés ... haza­térés ... és öröm, nagy öröm: a férje nem halt meg, össze­találkoznak, újra élnek... gyermekeket nevelnek. „Nem baj, ha elérzékenyültem .. .? — kérdezi most a riportert a műsor során”... tudja, eszem­be jut, hogy a férjem a 'kö­zelmúltban halt meg... De hát, ilyen a sorsunk... így él­tünk mi, kommunisták .. . an­nakidején.” Megmosolyogtuk és ma is megmosolyogják a fiatalok az idősebbeket, amint azok va­lamit mesélnek, régvolt idők­ről, és mesélik újra és újra, ki tudja hányadszor...? ről” és azonnal beszámol... Most ez megy. Néhány hete a KISZ meg­újulásáról volt szó, közeleg a KISZ kongresszus ... föl is vetették valamelyik megyei Az idős asszonynak — ki fiatalságát halálfélelemben és börtönökben töltötte el — szavait gyűrött jegyzetfüze­tembe írom fel. Szorongva jövök rá, hogy napjaink gond- ja-i-bajai-vitái harsogva nyom­ják el o már egyre ritkuló — a mozgalmi múltra utaló — fájdalmas emlékeket. A téma kiment a divatból ... Emle­getni a múltat... únos-unta- lan ...? Elég volt ebből...? Kinek kell? Ám ha megala­kul ismét valami új, akkor — némely riporter — már liheg­ve érkezik „éppen a helyszín­KlSZ-értekezleten — bírálva természetesen magát a szer­vezetet —, hogy talán a KISZ nevéből a „kommunistát" törölni kellene. Ezt én a rá­dióból hallottam és vártam, hogy valomi kommentárt a riporter fűz hozzá, de nem tette. Pedig tehette volna. El­mondhatta volna, hogy a KISZ-t ugyan lehet szidni, — mint minden mást is —, de ha éppen a kommunista szó bántja valakinek az ízlését, hát egyszerű a dolog: ki kell lépni a Kommunista Ifjúsági Szövetségből. Egyszerű, nem? És lépjen át olyan társaság­ba, ahol — történetesen — nincsenek kommunisták. Talán mégsem kell a télikabátot eldobni, ha leszakadt róla egy gomb . .. Még a meséhez tartozik. Pályaválasztó tanácsadás a fővárosban. Telefonon is lehet. És egy — országszerte neves — pedagógus—pszichológusnő meséli, micsoda ocsmóny szó- áradat hangzik gyakran a te­lefon közvetítésével tinédzse­rek szájából. Természetesen névtelenül, ugye, mert nem csak a mocskolódást, hanem o gyávaságot is eltanulták valakitől, mondjuk otthon. A pszichológusnő — ki mellesleg gyermekes anya már — szol­gálatot tart a drót innenső végén, míg a túlsó .végéről talán tizenöt év — körüli kis­lány ezeket okádja a tele­fonba: „Te ringyó.. . te ri- banc... Ki kíváncsi a szö­vegedre ... Ha ... ha ... ha ... a süket pofádra...!” Erkölcsök, de hányfélék . ..? JLuo^*­Panoráma Nyakf-örő Isabelle A fotónkon látható Isabelle Maillot, belga filmrendező asszisztensnő, forgatás közben akadt fel nyakánál fogva egy rácson. A pillanatnyi bal­esetben mégsem törte ki a nyakát. No, majd a há­zasságkötő teremben . . . A felfámadf zongora Azt írja a párizsi Le Monde: „A IX. párizsi jazzfesztiválon, ismét lát­szik, hogy valamennyi résztvevő országban tért hódít a zongora. Ezért a jazz-zenét tanulóknak már gyerekkorukban meg kell venni ezt a hangszert!” Le Monde-éknál persze nem ismerik a magyar zongoraárakat! Marucha Bo, a szép külföldi Marucha Bo, argentin tropikáltáncos A szép kül­földi címmel mutatja be műsorát Nyugat-Európa szerte. Azt nyilatkozta: „Csak egy szép férfitán­cos mellett lehet boldo­gan élni!” Persze tudni kéne, hogy a Marucha Bo név kit takar: fiút vagy leányt? Tropikálban sem mindegy! Önsegítő közösségek Baranyában Az egyedüllétet még akkor is nehéz elviselni, ha az em­ber tulajdonképpen egész­séges. A beteg ember sok­szor egyetlen segítsége a társ, a közösség, a hasonló helyzetű sorstársak megértése, összefogása. Baranya megyé­ben egyre több ilyen jellegű csoport, úgynevezett önsegítő közösség alakul. Őket támogató, segíteni szándékozó módszertani ta­pasztalatcserére hívta össze a Baranya Megyei Művelődési Központ, a Baranya Megyei Ifjúsági és Sport Osztály, va­lamint a Magyar Vöröskereszt Baranya megyei vezetősége az egészséges életmódot segitő és fejlesztő közösségeket, klu­bokat, és csoportokat tegnap Pécsett, a Tüzér utcai Mozgal­mi Házba. Dr. Telkes iázset pszichiá­ter, az ÁISH főmunkatársa, az alakuló egyesületek (alkohol- betegek, cukorbetegek, Infark­tuson átesettek, stb.), belső szerveződésének előnyös és hátrányos okairól, a külső se­gítség lehetőségeiről beszélt. Elmondta, hogy az önsegítő közösségek a gyógyulásban, a lelki egyensúly megőrzésében sokszor nagyobb eredményt ér­nek el, mint az erre létesült intézmények. A meghívott ven­dégek tapasztalatcseréjével ért véget a találkozó, amely nem csupán a segítségre szorulók­nak, hanem a segítséget adóknak is fontos lépést jelen­tett. Ó. Zs. vasamapi

Next

/
Thumbnails
Contents