Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)

1988-11-17 / 320. szám

1988. november 17., csütörtök Dunántúli napló 5 Miként veszíthettük el a tömegbefolyást? Tettekre várva Olykor bizony még a párt- taggyűléseken is hangoznak el figyelmet érdemlő észrevé­telek. így van ez annak elle­nére, hogy a Konzum Keres­kedelmi és Ipari Részvénytár­saság kommunistáinak e héten megtartott taggyűlése előtt azt mondta az egyik részt­vevő, hogy ha a tanácskozá­son egy kívülálló tudósító is jegyzetel, akkor ők aligha mondják majd el kendőzetle­nül a véleményüket. A Pécs városi pártértekezlet beszámo­lótervezetének megvitatása során jó néhányon mégis el­mondták gondolataikat. Gál Sándor, a mintegy fél­száz tagot tömörítő alapszer­vezet titkára a vezetőség vé­leményét ismertetve elsősor­ban az úgynevezett önkritikus részleteket emelte ki. Elmond­ta, hogy a beszámoló-tervezet főbb megállapításai egybe­csengenek az általuk már ko­rábban is megfogalmazott felvetésekkel, de hozzátette, hogy a feladatok megfogal­mazása ezúttal is az általá­nosságok szintjén maradt. — Az előterjesztés több kér­désben éppen az okokra nem ad megfelelő választ, így aztán továbbra is meg­maradnak bennünk a kéte­lyek — mondta a párttitkár. - Éveken keresztül csak ki­tűztük az ilyen és ehhez ha­sonló feladatokat, aztán megbeszéltük, hogy mi miért nem sikerült. Wirth Gyula hozzászólásá­ban annak a reményének adott hangot, hogy minél ha­marabb, nem évek, hanem hetek múlva eljön végre a tettek ideje. — Nevén kell nevezni a problémákat, és nem megszé­pítő magyarázkodással venni őket körül — mondta a fiatal­ember. — Az, hogy az úgyne­vezett alternatív mozgalmak sokszor valaminek a puszta tagadásával tömegbefolyásra tehetnek szert, számunkra legalábbis elgondolkodtató. Egyáltalán, ekkora taglétszám mellett, miként veszíthettük mi el a régebbi tömeqbefo- lyást? — Én azok közé tartozom, okik felelősséget éreznek mindazért, amit korábban végzett a párt, és nem értek egyet a korábbi szervezeti leiépítés és gyakorlat olyan minősítésével, hogy az túlsá­gosan merev, úgymond sztá­lini volt - kezdte hozzászólá­sát Pálfy József. — Vajon azok, akik most mindent ta­gadnak, meg tudják-e mon­dani, hogy mi kell a kilába­láshoz? Tipródunk, pedig ha vezető erő kívánunk maradni a jövőben is, akkor rendet kell teremtenünk a saját soraink között. Ahogy én látom, a re­form szószólói sem tudják megoldani azokat a gondo­kat, amelyeket a régiektől számon kérnek .. . Pálfy József hozzászólása közben nagy volt a sustorgás az asztal körül, de a külön­böző nézetek nyílt összeütkö­zésére vég.ül mégsem került sor. Pápai Tibor, ahogy mások is, külön szólt a tervezetnek azon megállapításairól, ame­lyek a kereskedelmet minősí­tik, — nem túl kedvezően. Mint elmondta, úgy érzi, hogy a kereskedelmet sokszor jogta­lanul marasztalják el. Az ott fellelhető visszásságok a társadalom egészére jellem­zők. Béres Gábor azt tette szó­vá, hogy a párt a mindenna­pi kérdések megválaszolása elől rendszeresen visszavonul, s hogy ő bizony kíváncsi len­ne a hivatásos ideológusok nem feltétlenül többszörösen egyeztetett véleményére is. Hajabács Gizella, aki 1985 óta a pártbizottság tagjaként dolgozik, arról szólt, hogy eleinte ő rendszeresen el­mondta a véleményét a tes­tület ülésein, de mert min­den visszhang nélkül, felesle­gesen nem szereti ismételget­ni önmagát, ma már ritkán szól. Dr. Biró László úgy véleke­dett, hogy ő akkor cselekszik helyesen, ha nem a „hatalmi marakodásra”, a sokirányú és állandó tiltakozásra figyel, hanem megpróbálja a lehető legjobban végezni a maga feladatát. A hozzászólók szinte kivétel nélkül említést tettek az al­ternatív mozgalmakról, a párt­tagok feladatairól, különböző­képpen értékelve a helyzetet, de ennek ellenére e témában meglehetősen nagy volt a tá­jékozatlanság, és sok a fél­információ. Ferling József Az Országgyűlés ipari bizottságának ülése A parloment ipari bizottsá­ga Juhász Mihály elnökleté­vel tartott szerdai ülésén a kormány stabilizációs gazda­sági munkaprogramjának végrehajtásáról, a vállalkozási nyereségadóról, a központi műszaki fejlesztési alapról szóló törvényjavaslatról, to­vábbá az adó- és árrendszer­módosításnak az iparban ta­pasztalt hatásairól tanácsko­zott. Az írásos jelentéseikhez és előterjesztésekhez Harsányi Imre, az Országos Tervhiva­tal elnökhelyettese fűzött ki­egészítést. Az elnöklő Juhász Mihály szavazásra bocsátotta az elő­terjesztést. A bizottság egy­hangúlag elfogadta a műsza­ki fejlesztési alapról szóló törvényjavaslat előterjesztését. A vállalkozási nyereségadóról szólót öt ellenszavazattal oly módon fogadták el, hogy még az 50 százalékot is soknak tartják. Irodalmi est Pál Józseffel számos más szakmai közös­ség szeretnének minél hama­rabb és jól reagálni a kihí­vásokra. A pécsi konferen­ciájuk legfontosabb célja, hogy felmérjék merre kell ha­ladniuk. Melyek munkájuk azon értékei, amelyeket meg kell erősíteniük, és melyek azok, amelyeken már túllé­pett az élet. Többek között ezt a gondolatot hangsúlyoz­ta a kiállítást megnyitó be­szédében dr. Ujváriné Füzy Ágnes tanácsos, a Pécs Vá­rosi Tanács csoportvezetője, egyben méltatva a pécsi in­tézet tevékenységét, amelyet gyei módszertani bázisnak, és nem véletlenül tekintenek me- amely több országos tovább­képzésnek, tanfolyamnak volt hozzáértő szervezője, házi­gazdája. A társadalmi, gazdasági változásokhoz igazodó beil­leszkedés szükségszerűségét fogalmazta meg a konferen­ciát megnyitó beszédében dr. Fonyó Gyula, az OKB elnöke is, aláhúzva, hogy az állam a családi intézményeken át változatlanul részese kíván maradni a családok legfonto­sabb eseményeinek. Hogy mi­lyen sokszínű és összetett vi­szonyok között akarja ezt tel­jesíteni, azt jól érzékeltette a tegnapi két előadás. Dr. Nu- ber István, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának alosztály- vezetője , társadalmi fejlődé­sünk ideológiai világnézeti problémáiról, dr. Csiba Tibor, a Belügyminisztérium főosz­tályvezetője pedig a tanácsi munkával és a családi intéz­mények irányításával szembe­ni változó követelményekről szólt. Az előadásokhoz kap­csolódva fogalmazták meg vé­leményüket és kérdéseiket a résztvevők. Többek között azt kérték, hogy az anyakönyvve­zetőkkel szemben ne csak a jogszabály ismeret, hanem az egész szertartás vezetése és a külső megjelenés is legyen elvárás. Az adózás rendsze­rére utalva kérték, hogy to­vábbra is közművelődési és ne személyi szolgáltatásokat végző intézményként adózhas­sanak. Egyetértő taps kísérte azt a véleményt, miszerint a házasságkötés előtti 3 hóna­pos várakozási idő nem vál­totta be a hozzáfűzött remé­nyeket, szükséges a felülvizs­gálata. Azt is szorgalmazták, hogy az anyakönyvi hivata­lokban minden családi ese­ményre vonatkozóan folyama­tos félfogadás legyen. Meg­állapodtak abban, hogy az ülésen elhangzottakat eljut­tatják az illetékes miniszté­riumokhoz. A „Habsburg Birodalom öröksége. Az etnikai kisebb­ségek sorsa a demokratikus Ausztriában” című kutatás tapasztalatairól számolt be tegnap Pécsett a TIT nyelv­iskolájában a kutatás veze­tője, dr. Dietmar Larcher professzor és egyik munka­társa, Georg Gombos. Ausztriában az 1955. évi államszerződés és az 1976. évi népcsoporttörvény ren­delkezéseket fogalmazott meg a magyar, a horvát, a szlovén, a cseh és szlo­vák kisebbség nyelvének vé­delmére vonatkozóan. A sta­tisztikák ugyanakkor arról szólnak, hogy a kisebbségi csoportok erősen asszimilá­lódnak. A kutatás többek között foglalkozott annak kiderítésével, hogy mi az oka az erős asszimilálódá­si tendenciának, melyek az asszimiláció következményei, milyen ezek hatása a tár­sadalomra, az egyes embe­rekre, a régió és az or­szág gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésére, milyen az egyes népcsopor­tok jelenlegi helyzete? A tapasztalatcsere beszélge­tést a TIT Baranya megyei szervezetének szociológiai szakosztálya rendezte. (Folytatás az 1. oldalról) A héten megtekinthető ki­állítás a teljességre törekvés igénye nélkül igyekszik be­mutatni, hogy miként alakult az intézet tevékenysége, mi módon igyekeztek szebbé, ma- gasztosabbá tenni az öröm­teli családi eseményeket, és méltón búcsúztatva enyhíteni azok bánatát, akik hozzátar­tozóiktól kényszerültek elkö­szönni. Az elmúlt években so­kat változott, gazdagodott az ország családi intézményeinek munkája, de napjaink gyor­san változó világa még töb­bet követel tőlük. Ők is, mint- A címválasztás? Nagyon fontos dolog. Amikor megje­lent Mézpergetés című köte­tem, mesélték, hogy az egyik nap megjelent egy falusias külsejű férfiú a Magyar írók Könyvesboltjában és kérte a kirakatban látott könyvemet. Másnap visszament a boltba és közölte, hogy ő méhész, és azt hitte, hogy szakkönyv­ről van szó... De azért ott­hon megtartották a könyvet, mert a lánya kézbe vette és nagyon megtetszettek neki a verseim — emlékezett vissza a vidám kis történetre Pál Jó­zsef Pécsett élő költő tegnap azon az irodalmi esten, me­lyet a pécsi Várkonyi Nándor fiókkönyvtárban rendeztek a költő hatvanadik születésnap­ja és a „Megkötve születés­sel és halállal" című verses­kötetének megjelenése alkal­mából. A kötetben válogatott és legújabb költeményei ol­vashatók. Pillanatképek, el­mélkedések, melynek központ­jában az ember halandósá­gának, tünékeny mivoltának faggatása található. „A köl­dökzsinór tulajdonképpen kö­tél, lánc, béklyóz a földhöz élettel, halállal." - írja kö­tetének fülszövegében a költő. Pál József zalaegerszegi születésű, szakképzettségét te­kintve könyvtáros. Pécsett a tanárképző főiskola könyvtá­rában, majd a megyei könyv­tárban dolgozott. A költészet­tel korán megbarátkozott, s még zalaegerszegi középisko­lás volt, mikor Lakatos István biztatására elküldte egy ver­sét Szabó Lőrinchez, aki azt továbbította a Válasz szer­kesztőjéhez és a költemény napvilágot is látott. Pál Jó­zsefnek ez idáig öt versesköte. te jelent meg. A tegnapi iro­dalmi esten Pál Józseffel Ke- resztúry József beszélgetett, a JPTE Tanárképző Karának hallgatói és a művészeti szak- középiskola diákjai működtek közre. Diagnosztikai műszer Soros-alapítványból A kétnyelvűség és az identitás 0rszá8os kon,erencia Pécse,t fUimuug UU HL IHUMIIIHU GAZDAGÍTANI A CSALADOK ÉRZELMI ÉLETÉT (Folytatás az 1. oldalról) Ezért próbált élni azzal a lehetőséggel a Gyermekkórház vezetője (dr. Sulyok Endre igazgató), hogy a Soros-ala­pítvány meghirdetett pályázati lehetőségei között létfontossá, gú egészségügyi műszervásár­lásra — kellő indoklással — lehet pályázni. Ez a műszer pedig az EPPENDORF foto­méter. Ez a laboratóriumi diag­nosztikai berendezés egészen kismennyiségű levett vérből is képes nagyon sokféle vizsgála­tot elvégezni. Az eddig alkal­mazott módszerrel, ha pontos adatot kívántak kapni a kis betegről, több alkalommal is meg kellett ismételni a vér­vételt, s egyszerre nagyobb mennyiségben. Mivel a gyer­mekkórházban nagy számmal fekszenek egészen fiatal ki­csinyek, sokszor párnapos, kissúlyú csecsemők is, számuk­ra egyáltalán nem mindegy, Ihogy ez a vérvétel hányszor történik és milyen mennyiség­ben. A vérvizsgálat pedig a kórmegállapítás legfontosabb része. Az új műszer már az or­szágban van, a pécsi kórház­ba akkor érkezik meg, ha a mintegy 600 000 forint ellenér­téket átutalják az MTA-Soros- alapítvány Bizottság titkársá­gához. A kórház vezetői ígé­retet kaptak a pénzösszeg egy részének fedezésére a Baranya Megyei Tanácstól, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium­tól, bizonyos összeget felhasz­nálhatnak erre a célra a Tu­dományos Tanács támogatási keretéből is, a hiányzó össze­get pedig vállalati támogatá­sokból kívánják kipótolni. S. Zs. * A tegnapi progrom a Palatínus Szálló dísztermében rendezett ki­tüntetési ünnepséggel zárult, ame­lyen dr. Kormos Sándor, a Műve­lődési Minisztérium főosztályvezető­je köszöntötte a 15 éves pécsi csol'ódi intézetet, majd kitünteté­seket adott át. A Szocialista Kul­túráért kitüntetést :kapta Csekö Györgyi, az OKB főmunlcatársa, Houer János, a pécsi intézet cso­portvezetője, Gyócsi László, a Bé­kés Megyei Tanács igazgatási osz­tályvezető-helyettese. Kiváló Mun­káért kitüntetést vett át Csongor Tiborné, a pécsi intézet igazgató- helyettese és Mérész Miklós, az intézet munkatársa. Többen enrV'ék- plakett és dicséret elismerésben részesültek. T. É. A diktatúra hatalma és a hatalom diktatúrája George Orwell: 1984 — „Akié a jelen, azé a múlt, s akié a múlt, azé a Jövő” Az .„1984” egy olyan el­képzelt jövő társadalomké­pét tárja elénk, mely valóság­csírákból táplálkozik, mely a történelem minden léte­zett, létező, esetleg léte­zendő diktatúráinak összesz- szenciájából megalkotott ne­gatív utópia. Ebben a társadalomban a „Nagy Testvér" bölcs útmu­tatásait megvalósitó „párt" hatalma abszolút, minden szférára kiterjedő és ezért örökkévalónak tűnő. Min­dent képes és tud ellenő­rizni és e — megfoghatatlan — hatalom teljes azonosu­lást követel az egyedtől. Ahol az embernek csak a kollektív jellegzetességei le­het biztosítéka az - ideig­lenes — fennmaradásnak, ahol az egyéniség bármely megnyilvánulása a létet ve­szélyezteti, ahol a magán­élet legrejtettebb zuga sem maradhat észrevétlen, ahol az érzelemmegnyilvánulások leszűkülnek a vezér iránti szeretetre, az ellenség gyű­löletére, a teljes megalázto- tottság, a félelem, a felté­tel nélküli engedelmesség tulajdonságaira és a vak hitre. Ahol nem is a halál­lal való büntetés a legször­nyűbb (azt is ki kell érde­melni), ahol feloldódik az emberi egyéniség s az em­ber megszűnik embernek lenni, ahol nemcsak a ha­talom, a manipulálás is tel­jes, mert nemcsak a társa­dalmi valót, hanem — visz- szamenőlegesen a múltat is tudja változtatni s végül még a gondolatokba és ér­zelmekbe is be tud avat­kozni. Ahol szörnyű felismeréssel döbbenünk rá Hitler, Sztá­lin, Pol-pot — s őket még napjainkban is követni szán­dékozó kortársaik — össze- gyúrtan is félelmetes való­sággá válható lidércnyomá­sára. (A könyvből készült film a Pécsi Értelmiségi Klubban kerül levetitésre november 17-én 21 órakor). Horváth Csaba, az Értelmiségi Klub elnöke Frontális ütközés, halálos baleset Lehangoló látvány fogadott minket szerda reggel Pé­csett, a Magyarürögi úton, az istenkúti elágazás közelében, ahol a baleset helyszínén, az útszélen ott feküdt a letakart halott. Lábszára látszott, rajta a farmernadrág, a sportos ci­pő. Fiatalember, aki gyorsan hajtott és frontálisan ütközött Zsigulijával a szemben szabó' lyoson érkező betonmixeres Kamazzal. Azonnal beállt a halál, aminek a ‘beálltát a mentősök rögzítették. Helyszí. nelő rendőrök és műszaki mentést végző tűzoltók érkez­tek velük együtt a tragédia helyszínére; azonnal lezárták az utat és elterelték a forgal­mat - háromnegyed nyolctól majdnem kilenc óráig. Amikor mi odaértünk, Ko­vács László alhadnagy és hely­színelő csoportja épp végzett ja munkával. Sárga és fehér (körök, csíkok, egyéb jelzések az aszfalton utaltak arra, hogy is történhetett az ütkö­zés. Óratető feküdt a lábunk előtt, távolabb egy kombinált- fogó látszott, aztán rengeteg üvegszilánk. A kiömlött üzem­anyagot homokkal itatták fel. A tűzoltók már távozóban vol­tak. Segítségükre azért volt szükség, hogy a volán mögé szorult, összepréselt Zsiguli- vezetőt, aki ekkor már nem élt, kiemeljék. Ezután került a padkára, és sötét színű szövet­anyaggal takarták be. Sok ember verődött össze. Kíváncsiskodók, buszra várako. zók is. Vajon hányán gondol­tak arra, hogy vezetés közben nagyon kell vigyázni. A Ka­mazt alig viselte meg az üt­közés, sofőrje sértetlen ma­radt. Cs. J. Jr A lapzártakor kapott rendőrségi jelentés szerint: szabálytalan elő­zés okozta a balesetet a Magyar­ürögi út 167. számú ház előtt. A jobbra ívelő kanyarban egy autó­busz előzése közben tért át a me­netirány szerinti bal oldalra és üt­között Össze a vele szemben szabá­lyosan közlekedő cementszállitó te­herautóval Kun József, 26 éves pé­csi lakos, aki a helyszínen életét vesztette. Az anyagi kár 80 000 fo­rint.

Next

/
Thumbnails
Contents