Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)

1988-11-17 / 320. szám

1988. november 17., csütörtök Dunántúli napló 3 Román autószerelők Baranyában Felülvizsgálják a Daciák kormányművét és főfékhengerét Romániából, a pitesti autó­gyárból érkezett autószerelők dolgoznak a Pécsi Gépjármű­javító Kisvállalatnál: felada­tuk, hogy az 1987-ben gyár­tott és Magyarországon for­galomba hozott Dacia típusú személygépkocsik kormánymű­vét és főfékhengerét felülvizs­gálják. Ebben az esztendőben a Merkúrral szerződéses viszony­ban lévő, garanciális és sza­vatossági munkákat végző ja­vítóegységek jelezték a keres­kedelmi vállalatnak, hogy na­gyon sok Daciánál gond van a kormányművel és a főfék­hengerrel — mondja Szabó Mihály, a kisvállalat igazgató- helyettese. — A Merkur e problémáról értesítette a ro­mán autógyárat. A két cég megállapodott, hogy szakem­bereket küldenek Magyaror­szágra, s ellenőrzik, szükség szerint kicserélik a kifogásolt alkatrészeket. A Merkur 15 autójavító vállalatot jelölt ki a munkák elvégzésére, köztük a miénket, ahová három sze­relő érkezett. Szerettem volna a román szerelőkkel beszélgetni, de en­gedély hiányában ők nem vál­lalkoztak erre. Így Gyulai Ta­más munkafelvevő — aki ezek. ben a hetekben a Daciákkal foglalkozik - adott tájékozta­tást: mit csinálnak azokkal a kocsikkal, akiknek tulajdono­sait a Merkur értesíti ki, hogy melyik szervizben történik jár­művük ellenőrzése. — Napra és órára pontos időpontot kapnak az autó­sok: o felülvizsgálat során a román autószerelők a kor­mányművet levegővel ellenőr­zik, s amennyiben hiányossá­got találnak - a benyomott levegő elszivárog —, úgy a ■komplett rendszert kicserélik. Hasonló módon járnak el a főfékhengernél is. Naponta 3-4 személygép­kocsinál találnak hiányossá­got. A cserét nem akadályoz­za alkatrészhiány. Ha elfogy a készlet, Romániából folya­matosan érkezik az utánpót­lás. A szerelők nagyon lelki- ismeretesen, reggel 7-től es­tig dolgoznak. Mi a véleményük a felül­vizsgálatról a Dacia-tulajdono- soknak? Kanyar Zoltán Lá- bodból hozta el autóját:- Sok mindennel volt gondom eddig, de a kormányművel és főfékhengerrel nem. Ennek el­lenére nagyon örülök ennek a lehetőségnek, hisz ezután nyu- godtabban ülök a kocsiba. Az ellenőrzés nagyon gyorsan ment, reggel hét órára jöt­tem, s nyolc órakor már vé­geztek a kocsival. Őszintén szólva meglepett az a szer­vezettség. A Daciámon egyéb­ként rendben találták a kor­mányművet és főfékhengert is. Roszprim Nándor Recenzió: A fekete görbék szívósan emelkednek Hol tart ma az egészségvédelem? — Ahol éhesen maradnak a gyerekek... — Hiányzik az egységes szociálpolitika-■ - - *----------------------------------------------­G yanítom, sok olvasónknak újként hat: 1987-től létezik nálunk a nemzeti egészségmegőrzési program. Hogy ezt miért kellett — valószínűleg késetten — meghirdetni, már ismertebb: vézna gyerekek, drogok felé sodródó fiatalok, alkoholizmus, súlyos lelki zavarok, öngyilkosság, szív- és érrendszeri betegségek, csökkenő népszaporulat — riasztó folytatni a felsorolást... Valójában pedig csupa olyan tü­net, amelyek — legalábbis részben — egyéni kulturáltság­gal, fegyelemmel megelőzhetőek. Hol lehet Építkezel Péesett? (5.) Visszaadott parkerdő Közműterv a Tettye oldalra Ám a ténnyel szembe kell nézni: a felsoroltak fekete görbéje szívósan emelkedik, tehát erre a bizonyos, ki-ki által magára parancsolt — horribile dictu: természetesnek tekintett! - egészségesebb életvitelre társadalmi méretek­ben számítani nem lehet. (Az már egy külön vizsgálódás tárgya: hol és milyen okok miatt marad el az önnevelés alapjait kellő szinten biztosí­tó köznevelés?) Ha tehát az önfegyelemre nem alapozhatunk, marad az állami igyekezet. Azt mondja dr. Podlócz György, a Bara­nya Megyei Tanács egészség- védelmi titkára, hogy a hiba gyökere a ma már túlhaladott alapképletben van, hogy tud­niillik a szocializmusban a szociális védőháló jobb, sű­rűbb, mint máshol. Ez a kép­let - egyértelműen mindenki számára — nem igaz.- Vegyük csak azokat a szerveket, amelyek szociál­politikát közvetlenül érintő döntéseket hoznak — mondja a megyei egészségnevelési tit­kár —: a Bér- és Munkaügyi Hivatal, az Országos Tervhi­vatal, az Árhivatal, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium és így tovább. A sokrétű irá­nyítás eredménye: nincsen összehangolt szociálpolitika, bár komplexitásra törekvő központi bizottsági és kor­mányhatározatok születtek. De nem lehet figyelmen kí­vül hagyni a másik oldalt sem, tudniillik a társadalmat! Erős polarizáció tapasztalható, ez elkülönülő érdekeket, azaz eltérő igényeket szül a szociál­politikával szemben. Szá­molni kell az elszegényedők számának gyarapodásával, az elhanyagoltak, a gondozásra szorulók egyre nagyobb töme­gével, márpedig — mint köz­tudott — az államkassza nem tud egyelőre kellő segítséget adni. Nő az egészségkárosul­tak aránya, természetesen nem függetlenül a gazdasági helyzettől. Az egészségre ki­mutathatóan káros következ­ményei vannak a meggondo­latlan környezetrombolásnak. Joggal mondható nyugtala­nítónak a Podlócz György festette kép. Néhány éve már a kormány előtt volt a jelentés: az okok társadalmi körülményekre vezethetők vissza.- Mit tett az állam?- Létrejött a végrehajtás érdekében egy országos egészségmegőrzési szervezet, kislétszámú központi appará­tussal, s megyénként egy-egy szakemberrel. Ez utóbbiak fel­adata, hogy szervezzék az egészségmegőrzési program megvalósulását — a lehetősé­geiken belül.- Ezek annyira szűkösek, hogy külön kell hangsúlyoz­nia?- Nemcsak erről van szó, inkább arról: e feladat vég­rehajtása során nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni a tár­sadalmi hátteret. Olyan „ap­róságokat" például, hogy az eddig kiépített szűrőhálózatok félig-meddig hatósági szere­pével szemben bizalmatlanok az emberek. Van azonban ennek az éremnek egy harmadik olda­la is: a gazdálkodó szerveze­tek magatartása. Az az ember érzése, hogy ezek a cégek „meghúzódnak” a háttérben, valaki majd megoldja a gon­dot.- Vannak már elképzelések a társadalombiztosítás módo­sításának keretében arra, hogy a gazdálkodó egységek­nek kerüljön pénzébe a dol­gozójuk betegsége - mondja Podlócz György. - Az együtt­működésre már csak azért is nagy szükség van, mert ha­tékony egészségmegőrzést, egészségnevelést a gazdasági szféra aktív szerepvállalása nélkül eredményesen csak az erre rendelt emberek íróasz­tal melletti munkája révén megoldani egyszerűen lehetet­len. A mi lehetőségeink ugyanis behatároltak, például Baranya megyében erre az évre a költségvetésből 140 000 forintot kapunk. — Ezzel ki is merültek a források? — Szó sem róla! Vannak alapítványok — a „Világ vi­lágossága”, a „Rák ellen az emberért, a holnapért”, ezek is forrást jelentenek. Vannak különféle egyesületek egyházi és világi alapon — hasonló gonddal-bajjal küszködő em­berek szervezetei -, s én ezeknek egymást segítő ere­jében bízom. A sorstárs-közös­ségek a közeljövőben orszá­gos érdekvédelmi szervet szándékoznak létrehozni. A jövőt a jelenben ronthat­juk el. Csak példaként: az iskolai étkeztetés során. Ahol éhesek maradnak a gyerekek, ahol a szemük láttára kapnak megkülönböztetett adagokat a tanárok, ahol a „moslékosok" között kemény konkurencia- harc dúl, hogy ki kapja —ter­mészetesen csúszópénzért — a „bőkonyháktól” a maradékot, ahol mind kevesebb gyerek jut ebédhez, mert szüleik már nem bírják fizetni, ahol a szakácsok és konyhai dol­gozók — tisztelet a kivételnek — kilopják a lényeget és a jót a fazékakból, és nyers­anyagforrásnak tekintik a jö­vő generációinak ellátmányát. — Ez mind igaz - mondja Podlócz György. - Mi legfel­jebb jelzéssel élhetünk, s számítunk az iskolákban dol­gozó vöröskeresztes tanárok, ifjúsági védőnők közbeavat­kozására. Az ő dolguk len­ne... Vagyis - ne csak az iskolai gyermekétkeztetésre gondolva — kevés dolgot le­het az egészségmegőrzési program végrehajtásáért dol­gozókon számon kérni — nem sokat tehetnek — inkább az egységes szociálpolitika hiá­nyán múlnak ezek a társa­dalmunkat átszövő betegsé­gek. Mészáros Attila A Tettyére, sőt a hegyoldal­hoz érkeztünk a sorozattal. A Tettye-völgy, a Felsőhavi és a Tettye utca határolja. Régóta lakott hely, ezért történelmi külvárosnak is nevezhető. Olyan jellegzetes negyedek ta. lálhatók itt, mint a Zidina 'környék és a Puturluk. Továb- ibi fejlődésének alapja az a közművesítési tanulmány, amely idén elkészül. Ekkor te­kinti át -az építési hatóság, milyen módon épülhet, bővül­het ez a városrész. Minden egyéni kezdeményezés, építési szándék ugyanis csak a köz­műrendszer megvalósításával ésszerű. Egyetlen vonalon van ma építési tilalom: a Vince utca végéből a Böckh János utcáig, mert a tervek szerint a keleti érintő út egy szakasza erre megy fel a hegyre. A Vak Bottyán út feletti tömbökben zártsorú beépítés alakult ki, a továbbfejlődés el­engedhetetlen feltétele a még hiányzó szennyvízcsatornák megépítése. A Surányi és a Kalinyin út környékén nem cél a lakás­szám növelése, inkább a parkok gyarapítása. (A Ger­gely utca mentén). Ugyanak­kor a Tettye tér és a Hunyadi út közötti szőlőhegyi nyaralók jellegét igyekeznek megtarta­ni. A Nap és az Ignác utca kö­zött az OTP épít piacra laká­sokat úgy, hogy megmarad a zöld park az Ignác utca vé­gén. A Fenyves sor és az Üdülő Szálló között a további építé­seknél az erdei fák védelmét kell szem előtt tartani. Ez mérsékli a lehetőségeket, de a 'kismértékű bővítések — a tel­kek 15 százalékáig - enqe- délyezésétől nem zárkózik el a tanács. A Károlyi Mihály utca keleti oldalát azonban megvette a városi tanács, az ma már a parkerdő visszakapott része. Egyértelmű, hogy itt már nem lehet telket alakítani, építkez­ni. A nyugati Mecseken látvá­nyos építkezés volt az utóbbi időben, amely megosztotta a közvéleményt. A hivatalos nyi­latkozatok is az építési folya­matok megállítását követel­ték. Valóban, azt a sűrűségű beépítést, amely az Asztalos János út északi oldalán való­sult meg, nem szabad foly­tatni. Ugyanakkor nem állítha­tó meg a foghíjtelkek beépí­tése - erre hozott a városi ta­nács határozatot: a telkek minimális méretét az orszá­gosan engedélyezetthez ké­pest nagyabbra állapította meg, az épületek nagyságát pedig korlátozta azzal, hogy üdülőterületnek nyilvánította e városrész nagyobbik felét. Te­hát itt 80 négyzetméternél na- avobb földszinti alapterületű ház még akkor sem készülhet, ha lakóháznak építik. A terület nagyobbik részén nincs vezetékes ivóvíz — a ki­építését megalapozó tározó megvalósítása a távlati ter­vekben szerepel. Itt az építési engedély feltétele a saját tel­ken levő ivóvíz minőségű kút. A mecsek-nyugati városrész az Asztalos-Rodostó-Kodály Zoltán-Bartók Béla út határol­ta terület, amely általában beépített, egészen kis mérté­kű lakóház-bővítések, foghíj­beépítések lehetségesek. Még beépíthető része a Rodostó utcai terület: a tanács kisajá­tította és beruházási progra­mot készíttetett. A nehéz topo­gráfiai helyzet miatt a köz­művek kiépítése, a terület elő­készítése kétszerese az átlagos költségeknek. Ezért a tanács olyan vállalkozót keres, amely. ,nek így is meaéri itt lakás­építés. A véqrehajtó bizottság egyébként jövőre dönt ebben a kérdésben. G. M. A történelem és a hatalom igézetében Bízom abban, hogy előbb- utóbb íródnak történelemköny­vek is. Amelyek olvasása után egyértelműen kiderül, milyen is volt valójában a(z „ötvenes évek” Magyarorszá­ga. Miért robbant föl egy önmagát nem találó társada­lom, miért kellett egy másik szocialista országba emigrál­nia pártfőtitkárnak, miniszter- elnöknek, s a legfőbb vezetés néhány exponált tagjának? Valószínűleg nem véletlen, hogy éppen ma tekint erre az időszakra fokozott érdeklődés­sel a politizáló ember, keres­ve a „kezdetek” valóságát, a levonható tanulságokat, hogy segítségével ige'kezzen kikerül­ni a már járt, de sehova sem vezető utakat . . . Hegedűs Andrást feltehető, en nem kell bemutatni; a Rá­kosidkor vezető politikusa, az ország ez ideig legfiatalabb miniszterelnöke majd két év moszkvai emigráció után a politikai viták kereszttüzében élő szociológus-közgazdász, aki „visszavonulása" után is hallatja hangját. önéletrajzi könyve, melyet a Kossuth Könyvkiadó gondozott, a na­pokban került az utcára — és a napokban fogyott el — borsos ára ellenére is kasz- szasi'ker. Miért? „A történelem és a hatalom igézetében” cí­met viselő munka nem egy­szerű önéletrajz, hanem erő­teljes kritikával dúsított kor­rajz; hangneme vitázó- bíráló, sajnálkozó vagy éppen hábor­gó, már-már 'kínzóan önkriti­kus. Nem 'mentegetőzik, nem kér fölmentést a „most már mindent másképp látok” ön­igazolás mechanizmusában. A múltról ír, de 'mondanivalójá­nak lényege a jövő formálói­hoz szóló üzenet, amivel le­het vitatkozni, amivel ‘lehet nem egyet érteni — csak ép­pen figyelmen kívül hagyni nem. A könyvből jól kiolvasható Hegedűs gondolkodásának- eszmerendszerének alakulása- változóso, az a folyamat, omelynek során eljut a felis­merésig; a felszabadulást kö­vető években a kommunisták azzal, hogy figyelmen kívül hagyták a társadalom tényle­ges állapotát, szokásait, ha­gyományait, a történelmileg kialakult adottságokat, óhatat­lanul tévútra tértek. Kénytele- nek(?) voltak különböző ha­talmi manipulációkba kezde­ni, torzítani a ténylegesen sorsfordító lehetőségeket hor­dozó folyamatokat, s hogy ezenközben nem tudtak kü­lönbséget tenni politikai el­lenfél és ellenség között. Az erőltetett pórtegyesülés, majd az azt követő MDP erőszakos, felülről vezényelt hatalomgya­korlása olyan berendezkedést szült, mely szükségképpen ke­rült ellentmondásba a szocia­lista céllal és eszményképek­kel. A többszöri radikális kor­rekcióra szoruló import-szocia­lizmus belső logikája szerint is kudarcra ítéltetett. S az a tűzoltó munka, melyet az 1953-as júliusi fordulattal — félfordulattal? — jellemeznek a történészék, óhatatlanul ve­zetett 1956-hoz. A részekre húlló párt és állami vezetés alkalmatlan volt a helyzet tényleges súlyosságának felis­merésére, a megújulásra. A memoár természeténél fogva szubjektív; nyilvánvaló­an önmagának, saját környe­zetének bemutatásakor köny- nyedén szelektál. Időnként az olvasó számára lényegtelen eseményeknél elidőzik, várva várt periódusokon átugrik. A két párt egyesülésének idő­szakát — 1948 — néhány mon­dattal elintézi, s egy kíván­sággal: „Talán eljön majd az az idő, amikor teljes igazsá­got lehet szolgáltatni a ma­gyarországi szociáldemokráciá­nak, és azoknak, akik a szociál­demokrata értékek töretlen hordozói voltak." Ez idő tájt Hegedűs még nem volt a ha­talom kegyeltje-kedvence.(?) De később, az internálások idején már igen... S példá­ul arról sem sokat tudhatunk meg, hogy mi is történt tu­lajdonképpen az 1956. októ­ber 23-i minisztertanácsi ülé­sen, melyen utoljára vett részt, mint miniszterelnök. Mindenesetre — mint azt a könyv borítója sugallja —, azóta Hegedűs, a dolgokon átlépve derűsen, vagy in­kább némi cinizmussal felül­emelkedve a történelmen, szemléli a világot. Igaz is: ő benne volt a sűrűjében. Tud valamit, s, erről el is mond valamit. Ezért aztán nemcsak élvezetes olvasmány, hanem — véleményem szerint — tör­ténelmi ismeretek hiányát is pótló kézikönyv írására vál­lalkozott. A kiadó utószavában meg­jegyzi: főként a társadalom- tudományok és a politika mű­velőinek érdemes kézbevenni azt. Mondván, Hegedűs felve- tései-polémiái ösztönözhetik az ideológiai-politikai műhe­lyek szellemi légkörének erő­sítését, a marxista kritika ér­tékkiválasztó funkciójának fejlesztését. Hozzátenném; másnak sem árt, ha átbön­gészi a könyv fejezeteit, s megpróbálja az érintett kor­ról szerzett ismereteit újra számba venni. Kozma Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents