Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)

1988-11-14 / 317. szám

1988. november 14., hétfő Dunántúli napló 7 Ünnepi közgyűlés és kiállítás Ma 100 éves a Mohácsi Torna Egylet Férfiválogatottunk az olimpia tükrében Mohácson 1888. november 14-én este 8 órakor került sor a Mohácsi Torna Egylet ala­kuló közgyűlésére. Ezúttal 35-en jelentek meg a torna- csarnokban. Tausri'k 'korelnök megnyitójában az egylet ket­tős funkcióját hangsúlyozta: az egészségvédelemben vál­lalt szerepét és a társadalom gazdagításában reá váró fel­adatokat. Az elkészített alap­szabály 12. §-ónak megfele­lően minden jelenlévő aláírta a tagsági ívet. Néhány módo­sító javaslat után elfogadták az alapszabálytervezetet, s an­nak hitelesítésére Herr Miklóst és Pinka Lászlót kérték fel. Ezek után került sor a 25. §-nak megfelelően titkos szavazással — a vezetőség megválasztásá­ra. A fő funkciókra 3 ügyvéd kapott megbízatást: dr. logics lózsel lett az elnök, dr. Tau- szik Emil az alelnök és dr. Rüll Béla a jegyző. Helyettes jegy­ző: Zsubory József, pénztár­nok: Witt lózsel, szertárnok: Auber István, orvos: dr. Rüll Ionos, ügyész: Margitai Péter lett” - idézzük a korabeli hír­adást az MTE megalakulásá­nak 100. évfordulójára kiadott dokumentumgyűjteményből, amit a Mohácsi Vórosszépitő és Városvédő Egyesület meg­bízásából állított össze a né­pes szerkesztőbizottság és je­lentetett meg az évfordulóra a Mohácsi Várostörténeti Fü­zetek különkiadásásában. A kereken száz évvel ezelőt­ti sporttörténeti esemény nem volt előzmények nélkül. A Du- no-parti kisvárosban - akár­csak a kor dél-magyarországi városaiban: Szabadkán, Zom- borban. Baján, Eszéken és Új­vidéken — több kísérlet is tör­tént a sport, a testnevelés nép­szerűsítésére. Mohácson Herr Miklós tornatanító és Igali Szvetozár tevékenysége érde­mel említést, akik a gyerekek -rendszeres tornájának beindí­Az ifjúsági világbajnokság bronzérmes kormányos nélküli evezős kettőse Bosnyák—Novak pár Szabó Károly edző társaságában A századfordulón aztán megjelent a mindmáig legnép­szerűbb sportág, a labdarú­gás. Mivel a nyitómérkőzésen a hazai együttes győzött, hosz- szú időre megalapozta a sport­ág népes táborát. A követke­zőket jegyezte fel az első mo­hácsi labdarúgó-mérkőzésről az 1901 májusában megjelent Mohács és Vidéke hetilap: ........Május 19-e az első lab­darúgómérkőzés" folytán „pi­rosbetűs napja városunk kö­zönségének .. . Régen volt oly nagymérvű az érdeklődés, mint ezen ünnepély iránt" — lel­kendezett a hetilap. A mécs­esét gondos szervezéssel ké­szítették elő. Az utat már az előző napon elzárták a közle­kedéstől, a rend fenntartására 6 rendőrt vezényeltek ki. A rangos rivális, a Pécsi AC, 27 fővel érkezett. A délután 5 óra­kor kezdődött mérkőzésre 50 fillér volt a belépődíj. Az MTE futballcsapata így állt fel: Kaszapovics - Schmidt, Küz- dényi - Schwarc, Kondor, Kiss - Kiszely, Visegrádi, Ullerich, Róna, Polgár. Az MTE Ullerich góljával 1-0-ra nyert. L épőid Endre a montreali olimpiát megjárt sprinter a rajtjának próbája közben tásával, valamint a Csolnakázó Egyesület felélesztésével vol­tak kovászai a kisváros sport- egyesületének létrejöttében. A múlt század végén egy­mást érték a tóvgyalogló és folyami úszóversenyek, ame­lyek népszerűsítésében éppen egy orvos, dr. Rüll lános járt elől előbb, mint versenyző, ké­sőbb mint elnök, ezen tisztjé­nek ellátásában a mai napig sem tudták felülmúlni. Ugyan­is 31 éven keresztül maradt funkciójában. Közben egyre jobban terebélyesedett az MTE szakosztályainak a száma, amelyek sorában olyan neves szakemberek segédkeztek, mint a vívást oktató olasz Vincenzo Maione mester, vagy a teniszt rmeghonosító Vida Dezső. A futball tehát polgárjogot nyert a városban. Népszerű­sége mindig is felülmúlt min­den más sportágat, jóllehet a városban született, vagy ott felnevelkedett más sportágak versenyzői több dicsőséget szereztek Mohácsnak, mint a labdarúgás napjainkig. Mo­hácsról mindeddig egyetlen labdarúgónak sikerüt eljutnia o válogatottig, ő az NB l-es Szolnok, majd a Pécsi VSK színeiben játszott és került onnan a Belgrádban megren­dezett Jugoszlávia-Magyar- ország mérkőzésen a váloga­tottságig. A többi sportágban nagy eredményjavulást hozott az 1935-ben beindított gimná­zium, valamint o közelében — kastélykertben létrehozott vá­rosi sporttelep, a Duna-parton pedig a csónakház. A gim­náziumból indult el gazdag atléta pályafutására Karácsony Nándor és Sik lózsel, az előb­bi a PVSK színeiben aratta futógyőzelmeit, míg az utób­bi a BEAC színeiben lett or­szágos bajnok dísrkoszvetés- ben. Csuprán érdekesség, hogy 1941-ben Fischer (ma dr. Tí­már Mátyás) 170 centiméterre javította az iskolai magasug- rócsúcsot. A későbbi bajnokok közül még sokan emlékezhet­nek az ugyancsak a gimná­ziumból indult Hollmann Györ­gyi, Filákovity István, Martina Tibor és nem utolsósorban a montreált olimpiát is megjárt, sokszoros magyar csúcstartó Lépőid Endre futóra, vagy a maiak közül Ébert Zoltán tó- volugróra. Az evezősök népes táborá­ból ugyancsak a válogatottak között is jól csengő neveket találunk. A régiek között Sztarcsevics, Hüber, Asztalos, Richter, Léber, Szikra, Lakatos, Bende a sor, majd később az ifjú Huber, míg a lányoknál a Kovacsics-Szabó-, majd a közelmúltban a Bosnyák-No- vák-páros, akik ifjúsági világ- bajnoki bronzig küzdötték ma­gukat. A nagy múltú MTE-pek ma 11 szakosztályában 25 edző irányításával 600-an versenyez­nek. Az atlétika, asztalitenisz, cselgáncs, evezés, karate, női kézilabda, kosárlabda és röp­labda, sakk, ökölvívás és tö­megsport mellett a labdarúgók történetét az NB 11-es Üj Ba­rázda TSZ SE-ben írják. A Mo­hácsi Torna Egylet megalaku­lásának 100. évfordulóján, te­hát napján, a filmszínházban tartják ünnepi közgyűlésüket a sportkör tagjai és meghívott­jai. A ma délután fél 5-kor kezdődő ünnepséget követően rendeznek majd kiállítást az elmúlt évszázad sportdoku­mentumaiból, trófeáiból és tárgyi emlékeiből. Sikerekben gazdag újabb 100 évet kívá­nunk a Mohácsi Torna Egy­letnek. Kapu László A világbajnoki ezüstérmes magyar férfi kézilabda-váloga­tott Szöulban megismételte ed­digi legjobb olimpiai eredmé­nyét. Akárcsak nyolc éve Moszkvában, most is negyedik lett. A mostani „teljes olim­pián" elért helyezés azonban egy fokkal értékesebb az 1980-ban kivivottnál. A csapat 50 százalékos mérleggel zárt. három győzelmet aratott és háromszor szenvedett veresé­get. A rajt a vártnál gyen­gébben sikerült, hiszen a cso­portmérkőzések során a csapat alulmaradt a Koreai Köztársa­sággal és Csehszlovákiával szemben, utána sorozatban há­rom győzelem következett, Ja­pán, Spanyolország és az NDK ellen, majd a helyosztón újabb vereség Jugoszláviától.- Mivel magyarázza a rossz kezdést? - kapta a kérdést Mocsai Lajos, aki 1985-től irá­nyítja a legjobbak felkészülé­sét.- Meggyőződésem, hogy az együttes felkészítése jól sike­rült. Utólag azonban bebizo­nyosodott, hogy követtünk el hibákat is. A kiutazás időpont­ját nem jól választottuk meg, ugyanis a csapat csak a meg­érkezéstől számított 12. napon nyerte vissza korábbi jó formá­ját. Ebbe az időszakba két mérkőzés is beleesett, s mind­kettőt elvesztettük. Kór, hogy az ázsiai csapatokkal nem kö­töttünk le előkészületi találko­zókat, igy stílusukat nem tud­tuk kellően megismerni.- A vereségben nem játszot­tak közre válogatási hibák?- Arra törekedtünk, hogy a lehető legütőképesebb csapa­tot vonultassuk fel, amely be­kerülhet a legjobb hat közé Ma is csak azt tudom monda­ni, ez volt o lehető legerősebb összeállítás.- Valamennyien beváltották a hozzájuk fűzött reményeket?- Mindenki nagyon tisztes­ségesen készült, igyekezett tu­dása legjavát nyújtani. Ugyan­akkor voltak kedvezőtlen elő­jelek is. Ezek közé tartozott, hogy a „hazaiak" és a „kül­Mocsai Lajos földiek" között kialakult egy­fajta rivalizálás. A kulcsjáté­kosok közül többen a kiéle­zett helyzetben nem tudták a maximumot hozni, ezért elma­radt az átütő siker. Különösen az átlövő poszton játszók nem nyújtottak egyenletesen jó tel­jesítményt. A két beállásunk,' Szabó és Sibalin pedig sérü­léssel bajlódott. Fodort pedig az viselte meg, hogy elhunyt az édesanyja.- Megszokott, hogy rangso­rolja a játékosokat. Most is megtette? — A tornán részt vett 15 já­tékost — a felkészülés és az olimpia alatt mutatottak alap­ion - három osztályba sorol­tam: az első helyre a jobb­szélső Iváncsik Mihályt állítot­tam. A B kategóriába sorol­tam Marosi Lászlót, Hottmann Lászlót, továbbá Kovács Pé­tert és Kovács Mihályt. Mind a négyen kiemelkedőt nyújtot­tak, de hullámzóbb volt a formájuk. Az első osztályba so­roltam még Gyurka lánost és Szabó Lászlót, akik inkább csak támadó feladatot láttak el. A második osztályba Bor­dás lózsel, Fodor János, Tóth Géza, Oross Tibor, Biró Imre. Csicsay Ottó, Sibalin Jakab a sorrend. A harmadik osztály­ban szerepel Kakas lános, aki nem kapott szerepet. — Többekkel kapcsolatban elhangzott, hogy az olimpia utón búcsúznak . . .- A csapat többségéről nyugodtan kijelenthetem: meg­tették a magukét, teljesítették küldetésüket. Valószínűnek tar­tom, hogy Kovács Péter és Szabó László számára Szöul jelentette az utolsó vilógver- senvt. A külföldön szereplők közül azonban, ha tartják for­májukat - nemcsak lehetősé­gük. hanem kötelességük is a válogatott rendelkezésére áll­niuk. Gondolok itt elsősorban a kapus dr. Hollmann Lászlóra és az irányító Kovács Mihályra. Egy félidőn át játszott a Pamacs PMSC—Dunaújvárosi Kohász 3I-25 (17-8) NB I. férfi mérkőzés. Pécs, városi sportcsarnok, 1000 néző. V.: Klucskó, Lekrinszki. PMSC: Tóth - Kovács I. 5, Füzesi 7, Kakas 4, Kovács T. 2, Hang 6, Kunos. Csere: Szente (kapus), Kovácsevics 5, Kovács J., Gelb 2, Fazekas. Edző: Koleszór György, Harmat Tamás. Koncentrált figyelemmel kezdtek a pécsiek és öt perc alatt 4-0-ra alakították a mér­kőzés állását. A nyolcadik perctől kezdve azonban kien­gedtek, és ahelyett, hogy a felkinálkozó helyzetekből növel­ték volna előnyüket, a kiha­gyott ziccerek - kapusba és kapufára vágott labdák - az ellenfelet lelkesítették fel. Te­hették, mert 5 percen át nem­csak a támadásban, de a vé­dekezésben is hibát hibára halmoztak a hazaiak, így a 12. percben 5-5-re feljöttek a ven­dégek. Ekkor azonban Ková­Prost nyerte az Ausztrál Nagydíjat Vasárnap Adelaide-ben az Ausztrál Nagydíjjal befejező­dött a 39. Forma—1-es autós gyorsasági világbajnokság. A záró, 16. futamot a francia Alain Prost (McLaren) nyerte, megelőzve a világbajnoki cí­mét két héttel korábban be­biztosító brazil Ayrton Sennát (McLaren) és az ugyancsak brazil Nelson Piquet-t (Lotus). Az Auszrál Nagydíj (82 kör, 309,96 km) végeredménye: 1. Alain Prost (francia, McLaren) 1:53:14.676 ó, 2. Ayrton Senna (brazil, McLaren) 36.787 mp hátrány, 3. Nelson Piquet (bra­zil, Lotus) 47.546 mp, 4. Ric- cardo Patrese (olasz, Williams) 1:20.088 p. hátrány, 5. Thierry Boutsen (belga, Benetton) 1 kör hátrány, 6. Ivan Capelli (olasz, March) 1 kör hátrány. A világbajnokság végered. ménye: 1. Ayrton Senna 90 pont (94), 2. Alain Prost 87 (105), 3. Gerhard Berger (oszt. rák, Ferrari) 41, 4. Thierry Boutsen 31, 5. Michele Albo- reto (olasz, Ferrari) 24, 6. Nel­son Piquet 20. (Megjegyzés: Sennánál és Prostnál az első pontszám utón zárójelben a 16 futam alapján összegyűjtött pontszám szere­pel. A szabályok azonban ki­mondják, hogy versenyzőnként csak a 11 legjobb eredményt •lehet figyelembe venni — s ez Sennának kedvezett.) csevics értékesített büntetője ismét alaphangot adott a fiúk­nak a jó rajt folytatásához. Az addig is eredményes Hang mellé „beszállt" a gólgyártás­ba Kovács I. és Füzesi is. Ezen játékrészben csupán még egy­szer torpant meg a piros-feke­te együttes, de szerencsére a 24. és 29. perc között az el­lenfél sem talált Tóth hálójá­ba, igy tetemes előnnyel vo­nult pihenőre a Pécs. Szünet után „lemerevedett" a PMSC, mert ezúttal a ven­dégek ismételték meg a ha­zaiak kezdését. Sok hibát vé­tettek Füzesiék, éppen ezért a kohászok hat gólra megköze­lítették a hazaia'kat. Igaz, a továbbiakban a fél tucatot már képtelenek voltak átlépni a vendégek, azonban sikerült megfogniuk a pécsiek szökési kísérleteit. A figurajótékot eről­tetett pécsiek a félidő közepén egyéni akciókkal vették be Dolezsál kapuját és végül is megérdemelten nyerték hat góllal a találkozót. A pécsiek repülőrajtot vet­tek a mérkőzésen, ám néhány figyelmetlenség elég volt ah­hoz, hogy a vendégek fetá- pászkodhassanak a padlóról. Márpedig a „padló” adva volt. Nem túlzás, ha azt mond­juk, hogy ha kihasználják helyzeteiket a pécsiek, akkor bizony megsemmisitő vere­séget mérhettek volna ellenfe­lükre. Az első harminc perc­ben jól játszott a PMSC, nem volt egy súlycsoportban a két csapat. Szünet után a vendé­gek koncentráltak jobban és a védekezésükkel megbénítot­ták a hazaiakat, akik akkor is erőltették a figurákat, amikpr csak a hatos vonal volt előt­tük az akadály. Szerencsére ekkor néhány egyéni megoldás átsegítette őket a bénultságon és lépésben nyerték a találko­zót. A hazaik közül Füzesi, Hang és Kovács I. eredmé­nyessége, Tóth jókor jött jó percei és Kovácsevics biztos büntetövégrehajtása érdemel említést. A vendégek legjobb­jának a Komlóról elszármazott Wágenbach bizonyult, aki 11 góllal terhelte meg a pécsiek hálóját. K. L. Mérföldes lépés a bentmaradás felé Pécsi MSC—TFSE 21-19 (8-9) jöttek a pécsiek. Szünet után gyors menetben egyenlítették a piros-feketék és Hang—Tóth— Mészáros trió „tolpalávaló” muzsikájával letáncolták a pá­lyáról a bentmaradásért velük együtt versenyt futó hazaiakat a parkettról. A pécsi lányok ezzel az idegenbeli győzelmük­kel mérföldes lépést tettek a legjobbak között való maradá­sért. NB l-es női mérkőzés. Buda­pest, 200 néző. V.: Brecska, Szabó. PMSC: Hang — Su- tyor 1, Tóth 8, Domány 3, Kzu- zsicz, Horváth 2, Mészáros 5. Csere: Lukács, Szanyi 1. Edző: Tóth János. Álmosan kezdtek a pécsi lányok, minek eredmé­nyeként az első félidőben volt olyan időszak amikor 5 góllal is vezettek a főiskolások. Sze­rencsére a félidő hajrájára fel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents