Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)

1988-10-12 / 284. szám

1988. október 12., szerda Dunántúli napló 5 Egy hajdan volt pécsi lokálpatrióta Horváth Antal múzeumalapító A Janus Pannonius Múzeum, Pécs városa csütörtökön 15 órakor emléktáblát avat a Sallai utca 25. számú ház fa­lán. A tábla dr. Horváth An­tal (1848—1912) pécsi ügyvéd emlékét örökíti meg, születé­sének 140. évfordulóján, az idei múzeumi hónap rendez­vényeként. Dr. Horváth Antal Pécsett született, itt érettségizett a ciszterci rend főgimnáziumá­ban, itt tanult jogot, majd Budapesten szerzett ügyvédi oklevelet. Igen széles körű ér­deklődés jellemezte, ugyanak­kor pedig az embertársai irán­ti elkötelezettség is. Nemzet­közi hírű szőlészeti szakember­ként ismerték, szőlője ma a kutatóintézet telepe. Nemesí­téssel foglalkozott és tevéke­nyen részt vett a filoxéra elle­ni küzdelemben. A geológia is érdekelte, ő javasolta, hogy a Tortyogó-forrás vizét kapcsol­ják be a város közműveibe. Közbenjárására kapott megbí­zatást az újjáépített Székes- egyház freskóinak elkészítésére két barátja, Székely Bertalan és Lotz Károly. Igen komoly és értő gyűjtő volt, iparművészeti, régészeti és néprajzi tárgyakat mentett meg az enyészettől, a régé­szeti kutatás úttörője volt Ba­ranyában. Az általa talált kő- vágószőlősi római sarukötő Vénusz szobrocskája a Nem­zeti Múzeum állandó kiállítá­sán látható. Leleteit Buda­pestre küldte, mivel akkor még Pécsett nem volt múzeum. Tu­Bensőséges hangulatú talál­kozó részese lehettem tegnap délelőtt. Az önzetlen segítő szándék és a korrekt együtt­működés ritka példájával ta­lálkoztam a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat pécsi, központi igazgatóságán, ahol Wieder Béla, a DÉDÁSZ vezér- igazgatója és Bobula András műszaki vezérigazgató-helyettes fogadták dr. Fekete Miklóst, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikájának helyettes igazgatóját és dr. Schifter Pé­ter tanársegédet. A DÉDÁSZ egy Commodore—64-es számí­tógépet ajándékozott a gyer­mekklinikának a tudományos kutatások támogatására, az egészségügyi ellátási gondok enyhítésére. A DÉDÁSZ-nak egyébként nem ez az első lépése ezen a téren. A szigetvári, kaposvári, szekszárdi kórházak villamos, energetikai fejlesztésének egyes dósítósait régészeti szaklapok közölték. 1901-ben a pécsi múzeum- egyesület alakuló ülésén az ő indítványára mondották ki az egyesület megalakulását. Ta­nítványa volt Juhász László, akinek gyűjteménye alkotta az 1904-ben megnyílt Városi Mú­zeum törzsanyagát. Horváth Antal több száz tárgyat aján­dékozott a múzeumnak, érme­ket, kőfaragványokat, így az egyetemi címeres követ, római oltárkövet, püspöki címeres márványlapokat. Fővárosi mú­zeumaink is őrzik az általa gyűjtött tárgyakat. szakaszai is az ő nevüket fém­jelzik. A mostani együttműkö­dési szerződés természetesen mindkét fél számára előnyök­kel jár. A gyermekklinika a számítógép fejében például időszakos gyógyító-megelőző vizsgálatban részesíti a DÉ- DÁSZ-dolgozók gyermekeit, va­lamint gondoskodik járó- és fekvőbeteg-ellátásukról. A kli­nika vállalta azt is, hogy a jövőben a szűrővizsgálatokat a DÉDÁSZ üzemegészségügyi szolgálatán keresztül szervezi meg. Nem utolsósorban érdemes megjegyezni, hogy a két intéz­mény között tegnap létrejött kölcsönös segítő szövetség öt­lete dr. Varga Eleonórától, a gyermekklinika fül-orr-gégésze­ti osztályának tragikus körül­mények között nemrég elhunyt vezetőjétől származik. A talál­kozó — elsősorban — neki kö­szönhető. Ó. Zs. Burgaszi szak­szervezeti delegáció Pécsett Hétfőn kéttagú bolgár szak- szervezeti delegáció érkezett Pécsre, a Szakszervezetek Ba­ranya Megyei Tanácsának ven­dégeként: Kera Dancseva, a burgaszi területi szakszerveze­ti tanács titkára és Zdravko Toskov, a vasatas szállítási dol­gozók szakszervezetének elnö­ke, akiket hétfőn fogadott Medvetzky Antal, az SZMT ve­zető titkára, s kölcsönösen tá­jékoztatták egymást a bolgár, illetve a hazai szakszervezetek munkájáról, feladatairól. A delegáció pénteken utazik el a megyéből, s programjuk­ban, ahogy arról Simon József, az SZMT titkára tájékoztatott, többek között szerepel a har­kányi emlékmű megkoszorúzá­sa, a siklósi Bolgár-Magyar Termelőszövetkezet meglátoga­tása, ezenkívül ellátogatnak még a Tejipari Vállalathoz, a MÉV Művelődési Házába, a Pécsi Vasúti Igazgatóságra, a Sopiana Gépgyárba is.- Látogatásunk elsődleges célja a nálunk történt területi átszervezések után a tapaszta*- latcsere, az ismerkedés, a kap­csolatfelvétel és egy együtt­működési megállapodás aláírá­sa is — mondta Kera Dancse­va. - A bulgáriai szakszerve­zetek átszervezése 1987-ben történt. Alapvető változás, hogy most már alulról fölfelé építkezik a szakszervezet, s minden községet és várost kül­döttek képviselnek a területi szakszervezeteknél. Mi az ő tá­jékoztatásuk alapján határoz­zuk meg feladatainkat, s ami a legeslegfontosabb, gyökeres változás, hogy eddig mi szá­moltattuk be az alapszerveze­teket, most pedig mi vagyunk kötelesek beszámolni arról, hogy mit tettünk, mit tudtunk elérni a dolgozók érdekében. Ezenkívül az sem mellékes, hogy ötven százalékkal csök­kent a szakszervezeti appará­tusok létszáma.- Bulgáriában jelenleg mi a legfontosabb feladata a szak- szervezetnek?- Mint a legtöbb országban, nálunk is az érdekvédelem, o szociális érdekképviselet, ez a mi célunk is, és ezt várják el leginkább dolgozóink is. Sze­retnénk nagyobb szervezettsé­get elérni, s azt, hogy a gaz­dasági munka minél jobban menjeg, hiszen minél jobbak a gazdasági eredmények, an­nál méltóbban és hatékonyab­ban tudjuk képviselni az ér­dekeket. Magasabb fizetéseket, több szociális juttatást, maga­sabb életszínvonalat szeretnénk elérni. Ami pedig látogatásun­kat illeti, szeretnénk, ha kap­csolataink fejlődnének, s szak- szervezeteink között minél jobb lenne az együttműködés. D. Cs. Segítő szövetség a DÉDÁSZ és a Pécsi Gyermekklinika között Számítógép ajándékba Törökországi utínaplö C2.1 A háztetőről is figyelték a magyar csoport bevonulását A fokhagyma és kender fesztiválja A török kisváros lakói közül, akinek valamilyen üzlete nincs, azok valamennyien fokhagyma- és kendertermesztéssel foglal­koznak a települést körülölelő földeken. Évszázados hagyo­mány ez azon a tájon. Szep­tember az a hónap, amikor kévékbe kötik ai levágott ken­dert, csokorba szedik a beta­karított fokhagymát, a hónap derekára pedig nagyobb részét már értékesítik is a termésnek. Nagy esemény ez a város éle­tében, valamikor, még a múlt században nagy mulatságokat rendeztek a sikeres aratás és szüret után a helyiek. Ezt a hagyományt szerette volna életre hívni a város elöljárósá­ga, amikor egy éve először fesztivállal ünnepeltek Tasköp- rüben szeptember végén. Az első alkalommal még csak tö­rök csoportok vettek részt a nagy eseményen, idén azon­ban a Török Néptáncszövetség főtitkárának, Enver Keskinnek segítségét kérve, nemzetközi fesztivált rendeztek. A fesztivál napjaiban a leg­nagyobb érdekességet kétség­kívül a külöldi tánccsoportok jelentették a. városban. Nem csoda ez, hiszen Tasköprüben nem egy olyan ember akadt, aki még nem látott európai arcokat. Bármerre mentünk az utcákon, a törökök népes cso­portja kísért bennünket min­denfelé. No meg a körzeti megbízott emberei, akik a biz­tonságunkat hivattak szavatol­ni. Különösen a lányokra kel­lett vigyázni, mivel igencsak szívesen legeltették rajtuk sze­meiket a helyi polgárok. A legfesztelenebbül ezt a feszti­vál rendezvényein tehették. A megnyitóra a város apra- ja-nagyja összegyűlt a főtérre. Sokan a környező házak tete­jén, fák koronáin találtak jó kilátást biztosító helyet maguk­nak a hatalmas tömegben. Otthon nem maradt senki, hi­szen már délelőtt népviseletbe öltözött kidobolók hívták fel mindenki figyelmét a nagy eseményre. A helyi és a meg­hívott folk csoportok a város­nak nevet adó kőhídtól utcai menettánccal érkeztek meg a főtérre. Itt kicsit késett a tán­cos látványosság, ugyanis a polgármester köszöntője után a vendégek között helyet fog­laló tartományi elöljáró a kö­zelgő választásokra gondolva megragadta az alkalmat és rö­vid kortesbeszédet mondott. Csak ezután léphettek a tán­cosok a közönség és a „törö­kök atyja" elé, mivel a főté­ren is a központban Kemal Atatürk életnagyságúnál is na­gyobb emlékműve állt. Az an­karai Gehern Néptáncegyüttes, amelynek tagjaival két évvel ezelőtt már találkozott a ma­gyar csoport, a tőlük már jól ismert, tematikus elemekkel megtűzdelt Adiyaman táncot adta elő. A Kavalaból érkező görögök a mindennapi élet eseményeiből összeállított tánccsokorral mutatkoztak be. A legnagyobb ováció a spa­nyol és a magyar együttes be­mutatkozását fogadta. A ka­talánok fülbemászó daliamé szép népdalaikkal, a lányok kacér táncmozdulataival hódí­tották meg a közönséget. Si­keresnek bizonyult a Pannónia Táncegyüttes műsorválasztása is. Már a technikailag igen nehéz elemeket felvonultató fiútánc, az Idegenkedők is, hangos tapsot érdemelt ki, s csak tovább fokozta a sikert, amikor a csoport lányai talán legszebb ruhájukban, a szé­kelyföldiben kapcsolódtak be a táncba. A fesztivál megnyitóját követő két estén a városi sportcsarnokban adtak műsort a csoportok. Anélkül, hogy vendéglátóinkat megbánta­nánk, el kell mondanunk, hogy itt valóban ázsiai állapotok uralkodtak. A csarnokból ugyanis nincs kitiltva a do­hányzás. Ez már eleve megha­tározta a táncosok közérzetét, mivel tömény füstöt szívtak a fizikálisán is megterhelő elő­adás alatt. A másik meglepe­tés az volt, hogy a nézők so­raiból kiváló gyerekek és fel­nőttek minden további nélkül műsor közben is átszaladgál­tak a színpadon, számunkra szokatlan volt a körükben ta­lán elfogadott magatartás. A fesztivál egy napján a Fekete-tenger partján egy Ine- bolu mellletti kis faluba láto­gatott el a három külföldi és az ankarai csoport. Az ottani fellépést ugyan elmosta az eső, mégis emlékezetes marad a kirándulás. Török vezetőink olyan útra irányították bu­szainkat, ahol a madár nem hogy nem jár, de még repül­ni sem repül. Csak a Székes- fehérvári Volán két tapasztalt pilótájának köszönhettük, hogy buszunk és benne .a csoport is épségben tért vissza Tasküp- rübe. Csak utólag derült ki, hogy nem szándékos „merény­letről" van szó, vendéglátóink nem tudták, hogy még nem készült el a hegyi út. Kaszás Endre A zsidó templom története ;21 nyelven A pécsi Kossuth téri zsina­góga bejáratánál egy házas­pár tanakodik: német nyelven beszélnek egymás között, a férfi a kezében szorongatja sapkáját. A kapun belül idő­sebb férfi figyel, majd látva tanácstalanságukat, hozzájuk siet. Perfekt németséggel bel­jebb tessékeli őket, egy né­met nyelvű ismertetőt nyom a kezükbe, a férfinak pedig meg­magyarázza: tegye csak vissza a sapkát a fejére, ugyanis a férfiak — a hagyományoknak megfelelően - csak fejfedővel léphetnek be a zsinagógába. A kíváncsi idegeneknek még azt is elmeséli, hogy ennek az ősi hagyománytiszteletnek a bibliai „égő csipkebokor” jele­net az alapja, amikoris Mózes, a zsidóság legnagyobb tanító­ja, alázatai kifejezéséül leplet borított arcára, Isten, az örök­kévaló előtt. A következő percben egy fiatal lány érkezik. Pécsi egye­temista, olasz nyelven írja dip­lomamunkáját a zsinagógáról. Az idősebb, szemüveges férfi azonnal felajánlja segítségét, a lánynak egy olasz nyelvű is­mertetőt ad örökös haszná­latra.- A magyarral együtt össze­sen 21 nyelven őrzöm a zsina­góga történetét — mondja ő, akinek kilétét éppen ideje fel­fedni. Gálos Árpád, a pécsi zsinagóga őrzője, és kiváló is­merője, mint számviteli osz­tályvezető ment nyugdíjba 1981. június 30-án, idegenve­zetői engedéllyel, német és orosz nyelvvizsgát igazoló pa­pírokkal a zsebében. A felké­rés nem sokat késett: a Pé­csi Izraelita Hitközség és a Mecsektourist Idegenforgalmi Hivatal szerződése alapján 1981. május 18-án nyílott meg a nagyközönség előtt ai zsina­góga, Gálos Árpád „őrizete” alatt. — Legelőször — római kato­likus létemre - csupán azért kezdtem el tanulmányozni a zsidó vallást, hogy fel ne sül­jek a látogatók előtt — mond­ja. — Aztán mind jobban és jobban belemélyedtem, napról napra újabb és újabb érde­kességekkel találkoztam. Az akkori pécsi rabbi, Deutsch László adott nekem egy más­fél oldalas ismertetőt, ezt az­tán én kiegészítettem úgy, hogy ma már több oldalas tá­jékoztatókat tudok adni a vendégeknek összesen 21 nyel­ven. Gálos Árpádtól nem lehet olyat kérdezni, amire ne tud­na válaszolni. Nagy ritkán, ha emlékezete cserben hagyná, mindig kéznél vannak a „se­gédanyagok”: az 1936-ban Berlinben kiadott Philo-Lexikon (jydaisztikai kézikönyv), a Val­lástörténeti kislexikon, a Zsidó hitélet kislexikon, a Bibliai kis­lexikon, a „Halljad, Izrael” cí­mű könyv, amely a zsidó val­lás keletkezéséről szól. Ahogy végigvezet az épüle­ten, szívesen, hosszan és ki­merítően magyaráz. Rövid ne­gyedóra alatt többet megtudok ch zsidó vallás istentiszteleti célra szolgáló gyülekezőhelyé­ről, mint összesen eddig éle­temben. Mondja, hogy a pé­csi zsinagóga egyike az egé­szen kisszámú zsidó templo­moknak hazánkban, amelyek a fasizmus és a háború pusztítá­sa ellenére épen maradtak. Érdemes eljönni ide. Ó. Zs. Á pécsi zsinagóga A férfiak csak fejfedővel léphetnek be

Next

/
Thumbnails
Contents