Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)
1988-10-10 / 282. szám
1988. október 10., hétfő DunQntaii napló 5 A Brit Akadémia elismerése dr. Bárdi Lászlónak A British Academy levelét szeptemberben kapta meg dr. Bárdi László, s most, ahogy fordítja nekem a szövegét: „El vagyunk ragadtatva, hogy közölhetjük önnel, hogy bizottságunk önnek Ítélte oda a Stein-alapítvány díját..." egyszerre meghatott és hitetlenkedő ... — Ez az angol nyelvfordulat, hogy „el vagyunk ragadtatva" ... — mondja, s látni rajta, hogy tudja, ez amolyan hivatalos „bók”. De valóban csak az? Hogy meghatott, az érthető, hisz a Brit Akadémia először adományozott ilyen, egyáltalán nem kis összegű díjat kelet-európai és főleg magyar kutatónak. A britek támogatták annak idején Körösi Csorna Sándort, majd az ő pénzükkel indítva expedíciókkal lett méltán világhírű kutató az ugyancsak magyar Stein Aurél, s lóm, Stein-díjjal Belső-Ázsiába most az ő nevét viselő díjat dr. Bárdi Lászlónak ítélték oda.- Megjelölték a célt, hogy mire adták a díjat: folytassam Belső-Ázsiában a megkezdett kutatómunkámat. . . De hogy mivel érdemeltem ki ezt a nagy elismerést, azt nem is tudom — mondja szerényen. S ahelyett, hogy szétvetné a jókedv, lám vitte valamire, hogy felfigyelt rá a pártatlan és tudományos berkekben méltán nagy hírű Brit Akadémia, amely arról is nevezetes, hogy megnézi kinek, milyen célra adományoz jelentős összeget — ő mérleget von magában, hogy valóban jól választottak-e, amikor közölték vele „el vagyunk ragadtatva" . . . Dr. Bárdi László megyei főtanácsos, a Baranya Megyei Tanács V. B. művelődési osztályán középfokú iskolai csoportvezető nem győzi sorolni a szerencsés véletlenek összejátszását eddigi hivatali és kutatási munkájában.- A történelem és a földrajz a tanult szakmám. A korai magyar történelem kutatása egyetemista korom óta foglalkoztat. A nyelvismeretem megkönnyíti az eredeti források feldolgozását, s főleg az segít sokat, hogy intenzíven tanulom a kínai nyelvet és évek óta rendszeresen kapok kínai folyóiratokat és könyveket. Hogy a forrásértékű könyveket forgathassam a mongol és török nyelvben is állandóan gyakorlom magam. A kínai könyvekben és kiadványokban nagyon sok újdonságszámba megv, ezeknek a külföldi szaklapokban történő forráskritikai féld Igozása és elemzése hozták meg számára az elismerést. Májusban előadást tartott Londonban egy történész kongresszuson, s eddigi kutatási eredményeit elismerve már ott tett számára expedíciós ajánlatot egy amerikai néprajzkutató és egy amerikai—kanadai történésztársulat. S most a Stein-díj. Várhatóan tavasszal a kínai állam meghívására családostul Kínába utazik „turistaként", s egyben felhasználja ezt az alkalmat, hogy megszervezze az augusztus végére tervezett első kutaóútját. S ha minden igaz, 1990 tavaszán ismét beveszi magát olyan belső-ázsiai térségekbe, ahol még nem járt előtte se magyar, se más nemzetiségbeli kutató. Belső-Mon- góliában és a kínai Turkesz- tánbon a jugurok földjén kere- si-kutatja majd a türk és a hun leleteket. Igazi pontossággal és részletességgel még nemigen ismerjük a népvándorlás ázsiai szakaszát. A „barbárok", a népvándorlás kori népek történetét a korai időszakban a szomszéd népek írták le, azokat a mongol feljegyzésekből, a türk felirotokból és a legendásan pontos kínai évkönyvekből ismerjük csak úgy-ahogy... Sok még a tisztázatlan kérdés. Elkészült már az útiterve és a kutatási programja. Tanul, gyakorolja az ázsiai nyelveket. Ugyanakkor a hivatali munkájában is félszóznál több szakcikke és könyve jelent meg eddig. A pedagógiai elméletében újabban a tehetséggondozás és a közoktatáspolitika a mindennapi munkája és egyben a kutatási területe. Murányi László Vasárnap Meruker-show Hegújult manökengárda, elegáns koreográfia Másfél évtizedes „divatbemutató-múltra” tekinthet visz- sza a Meruker. Ezek a bemutatók az utóbbi időben, amióta megnyílt a Tünde Divatház, egyre rendszeresebbé váltak: átlag havonta egyre sor ikerül. Meruker-show-ra legközelebb vasárnap, október 16-án kerül sor a Balokány- ban, délután fél háromkor, a kereskedők napja rendezvény- sorozatának keretében. Ez a divatbemutató már újat hoz, több szempontból is. A napokban adtunk hirt arról, hogy részben kicserélődött, megújult a vállalat manökengárdája. Ez az egyik újdonság. A másik, hogy a korábbi, hagyományos, egyszerű „végigvonulás" helyett a manökenek ezúttal — és ezentúl mindig — külön koreográfiát tanulnak meg. A manökeneknek Székedi Éva, aki Jmaga is mutat be ruhákat, tanítja be a koreográfiát, s ez nem véletlen, hiszen ő elvégezte Budapesten a manökenképzőt. A menedzser Mayer Margit, a Meruker reklám- szakembere a következőt mondta: — Mindenképpen valami újat, mást, minőségit szeretnénk nyújtani, s az új manökengór- da kialakításával az volt a célom, hogy végre egy standard csapat álljon össze. A lányokat úgy válogattuk össze, hogy mindenféle alkat, karak. Iter legyen köztük, hiszen az egy tévhit, hogy a nők többsége negyven-ötven kiló közötti, — ellenkezőleg. ígv a különböző alkatú manökeneket látva a nézők eldönthetik, hogy számukra mi a legelőnyösebb viselet. Egyébként nem is hinné egy külső szemlélő, hogy egy húsz-harmincperces divatbemutató mögött mennyi munka van, hogy azt is külön meg kell tanulni, hogyan vonuljon le a dobogóról egy manöken, hogyan kell megfordulni és így tovább. A mi új koreográfiánk a négyütemű lépéseken alapszik; nemcsak a meqfordulás, hanem a különböző alakzatok is. Ezzel a koreográfiával persze -több időt vesz igénybe egy- egy modell bemutatása, de ez nem is baj, így alaposabban meg lehet nézni, s amíg a manöken a dobogón vagy színpadon tartózkodik, addig Keresnyei László kollégánk aki már régóta vezeti a divat- bemutatókat, nyugodtan és részletesen tájékoztathatja a vásárlókat vagy mondjuk inkább így, a leendő potenciális vásárlókat. A zenét - mint mindig — ezután is Ferenc Sándor szolgáltatja, de a jövőben e téren is lesz egy újdonság: stílusában a zene is igazodik a ruhák jellegéhez. Manökenjeink között tíz lány, két fiú és három gyerek van. A felnőtt manökenek nem a Meruker alkalmazottai, a legkülönbözőbb munkahelyeken dolgoznak. Ezeknek a divatbemutatóknak elsődleges célja természetesen a reklám, de nem csupán ez: nagyon fontos az iz- lésnevelő hatás. Egyrészt rávezetni mindenkit arra, hogy kire milyen viselet illik, másrészt, külön hangsúlyt kapnak a kiegészítő ruhadarabok. Az egész öltözéknek a harmóniát kell tükröznie. Na és persze egy- egy ilyen divatbemutatón azt is láthatja bárki, hogy egy ruhát hogyan kell viselni — s ehhez a látványhoz nagyban hozzájárul az ügyes koreográfia, a kecses járás, a szép testtartás — mert ha mindez' hiányzik, akkor igazán teljesen mindegy, hogy az ember mit vesz magára, nem mutat sehogy. S a trend-bemutatókkal ellentétben ezek a show-k még egy előnnyel bírnak: az itt látottak mór szerepelnek a Meruker-üzletek kínálatában. Kíváncsian várjuk hót az új manökengárda vasárnapi első bemutatkozását, amit a jövőben még több show követ majd. D. Cs. Gyarapítani a történelmi ismereteket Játszóház a múzeumban A múzeum óhítatos csendjét most gyerekzsivaj verte fel. Nem tagadom: nem hatott idegenül. Egy új kezdeményezés indult útjára, ami csak Pécsett új. Budapesten évek óta tartó, remekül bevált gyakorlat ez. Olyannyira, hogy a Nemzeti Galériában mindennapos foglalkozássá, a tanórák szerves részévé lényegült'át a múzeumiskola. „Lovagok és várak" — ez volt a címe a tegnapi rendezvénynek, amire az általános iskolák 4—6. osztályos növendékeit hívta a Janus Pannonius Múzeum a reneszánsz kőtárba. Tulajdonképpen ezért vágtak a közepébe a dolognak, hiszen a program összeállításakor még bíztak abban, hogy az időjárás jó szövetséges lesz, és a kőtár hangulat- keltő udvarán rendezhetik az első történeti játszóházat. A szombati felhőszakadás azonban alaposan ráijesztett a rendezőkre, ezért aztán a Régészeti Múzeum lett a játék helyszíne. Az 50-nél több kisiskolás itt látott munkához: iniciáléfestéshez, gyurmából kályhaszem, címer és egyéb formálásához, dobozból vár építéséhez, tarka középkori zászlók készítéséhez, és más középkori dolgok csinálásához. Mindehhez Tillai Gábornak, a múzeum munkatársának a színes, gondolatébresztő bevezető előadása adott fogódzót a gyerekeknek. A játszóház „gazdája" is Tillai Gábor, aki kérdésünkre — honnan az ötlet és mi a cél? — a következőket mondta : — Egy hónapig tanulmányozhattam Budapesten, a Nemzeti Galériában a múzeumiskolát, ami igen mély benyomást tett rám. Hatalmas segítséget ad a pedagógusnak ez a tantervi kiegészítő tevékenység, amiből hallatlanul sokat tanulhatnak a gyerekek, s olyan ismereteket szerezhetnek, amikhez különben nem jutnának hozzá. Magam is történelemszakos tanár vagyok, így közelről tudhatom, milyen hézagai vannak a történelemoktatásunknak. Ezeket gondoltam áthidalni a játszóház pécsi meghonosításával. Összeállt az egyéves program: a pécsi föld nagy történelmi korszakait választottuk egy-egy foglalkozás témájául a római kortól a szabadságharcig. Minden hónap második hét végén — szombaton vagy vasárnap — szeretnénk találkozni az iskolásokkal. H. I. Bélyegek kalapács alatt Az 1871-ből származó kő- nyomatos tízkrajcáros bélyeg kikiáltási ára 1600 forint volt, a ritkaságnak számitó LEHE- blakké 950, az inflációs levelek egyenként 150-ért vártak új gazdára, és voltak pár forintos, szerényebb darabok is a MABÉOSZ pécsi, Rákóczi úti Területi Irodájában tegnap megtartott bélyegárverésen, összesen mintegy 5000 — 1850-től napjainkig — kiadott sorozatot, blokkot és egyes bélyeget kínáltok eladásra. A zömében férfiakból álló pécsi-baranyai filoteMstók — akik egyébként minden vasárnap összegyűlnek itt egy kis beszélgetésre, csere-berére —, elsősorban az olcsóbb darabok iránt érdeklődtek. A végül is eladott közel 300 bélyeg közül a legértékesebb az 1921—25-ös évjáratú kisegítő portó sor volt, hármas lyukasztással, 250-ért és két használt Szent Istvón-blokk, egyenként 200-ért. Az igazi ritkaságok és különlegességek ideje — úgy tűnik —, még nem érkezett el, pedig a kőnyomatos 5 és 25 krajcóros, vagy a tarajos récét, lepkét ábrázoló tévnyomatos bélyegek, a Rákosi Mátyás ív üres mezővel, színelcsúszásos harangvirág, mind-mind szép darabja lehetne a gyűjtők albumainak. Dr. Danis László, a Pécs városi bélyeggyűjtők körelnöke mondta el, hogy az országban igen jó hírük van a pécsi fi- latelistáknak. Ezt jelzi, hogy a szeptemberi, 61. bélyegnapi országos kiállításon Farkas Zoltán, a területi iroda vezetője aranyérmet nyert az 1945 utáni inflációs anyagával, ő maga pedig aranyozott ezüstérmet kapott egykörös bélyeg- zésű krajcáros és turulmadaras gyűjteményéért. Ó. Zs. Kovács Sándor a filmjéről A pénteki DN-ben olvastuk: ,,1989 elején végleges védelem alá kerül a Mohácstól délre lévő 2000 hektáros bédai tájegység, mely természeti értékekben igen gazdag, s megőrzésre érdemes." Ezt megelőzően a szerdai Pannon Krónikában láttuk Kovács Sándor gyönyörű természetfilmjét a bédai és a karapancsai területekről. A tavaszi szépségek mellett megdöbbentő képsorok mutatták be az árnyol- dalőkat is. Ezek mintegy a sürgős tennivalókra való felhívásként is felfoghatók. Az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának a kitűnő operatőre természetesen sokkal többet tud a dolgokról, mint amit a filmen közölni tudott velünk. Vaskos jegyzőkönyvében tények sokasága sorakozik, szakemberek seregével történt előzetes tájékozódó beszélgetésein szerzett fontos ismerete. Ezekről beszélt ä VDN munkatársa előtt, íme:- Hangos az erdő, üvölt a rádió mindenfelé, nincs nyugta állatnak, embernek, a rendszeresen visszajáró, valutát hozó nyugati vendégek is kezdenek már elmaradni. Kiszorult a területről az őz - a melioráció, a ke- mizálás megszüntette az életterét -, ezt mindenki tudja, de senki nem beszél róla. A nyúl, a fácán szinte teljesen kipusztult mór. . . zaklatási hullámot a gombá- zák jelentik . . . Ha itt sürgősen nem teremtenek rendet igen komoly tiltásokkal, a ma még népes állomány léte kérdőjeleződik meg. Ma még annyi szarvas él itt, amennyit a terület biztonságosan eltart. De meddig?... Veszély fenyegeti a halállományt. Főleg a karapancsai területen igen intenzív elektromos halászat folyik, épített üdülők is vannak, amelyekből az ürülék a vízbe pottyan . . . — Ismeretlen okból másfél méternyit csökkent a talajvízszint 200 méterre is a Duno-parttól, sokfelé látni, hogyan szárad ki a növényzet. A hajdani kocsányos őstölgyest annak idején kiirtották, hogy gyorsan növő nyárokat telepítsenek a MOFA alapanyagaként. Az kaszon, ami menedékhely a vonuló madárvilág számára — tavaly pl. 300-as darucsapatot figyeltek meg! -, ahol fészkel még a rétisas, a feketególya, a holló... Én ezeknek oz élőhelyét is nagyon féltem mindattól, amit a forgatás során láttam, tapasztaltam . . . — A megoldást abban látom, ha védetté nyilvánítják a területet — ez most megBéda és Karapancsa árnyoldalai- Nagyon veszélyeztetett a szarvasállomány. Ősszel az elhullajtott agancsokat ösz- szelopkodók zaklatják az állatokat, borjazás idején az éticsigaszedők ... Tömegével lepik el az erdőt, mázsaszám gyűjtik a csigát (ilyen intenzív szedés mellett az is kipusztul!), a szarvastehén elhagyja a borját, azt pedig lelketlen emberek lecsapják, viszik haza ... A következő amit igen sürgősen és végérvényesen meg kellene tiltani, hiszen a tápláléklánc bomlik meg: a hal csak elkábul, de az apróbb élőlények elpusztulnak az áramütéstől . .. — A vizeken ezernél több stégnek mondott tákolmány van (tulajdonosi név persze sehol), kétszásznál több bodega található, nagy részük engedély nélkül épült. Vízre állományban pár éve ráko- sodási folyamat indult meg, óriási mértékben elszaporodott a fehérbogyójú élősdi fagyöngy... Sok szakember véleménye, hogy minél hamarabb vissza kellene hozni a tölgyet a megbomlott természeti egyensúly visszaállítása végett.- Szakértők szerint ez az Utolsó a magyar Duna-szatörténik —, de nagyon szívesen látnám, ha egyes területrészeket kiemelt védelemben részesítenének, ahová csak engedéllyel tehetné be a lábát az ember. Különben el tudom hinni, amit többektől is hallottam: akkor élte ez a vidék az igazi, háborítatlan életét, amikor határsávengedély kellett ide is . . . H. I.
