Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)

1988-10-09 / 281. szám

Szöul Helyeit Suäjcban Czukor új technikát tanul- Valami fantasztikus volt, amit az olimpián a gyaloglók produkáltak. Világversenyen még soha senkinek nem sike­rült 50 kilométeren 3 óra 40 percen belülre kerülni, erre most valamennyi dobogós tel­jesítette ezt a szintet. Napo­kon keresztül alig tudtam ma. gamhoz térni, egyre csak azon gondolkodtam, mit is csinálnak ők jobban, mint én - fogadott Czukor Zoltán, a PMSC-Építők válogatott gyaloglója, akinek volt esélye az olimpiai csa­patba kerülésre, de nem úgy sikerültek az év versenyei, hogy teljesíteni tudta volna a szintidőt, így csak a televízión keresztül figyelhette azoknak a versenyzőknek a tusakodását, akikkel év közben a nagy nemzetközi viadalokon rend­szeresen találkozik.- És mire jutottál a nagy töprengésben? — Tulajdonképpen kétfelé le hetne osztani a megoldást Ami rajtam múlik, s ami nem Előbbiről: rá kellett döbben nem, idejét múlta az a stí lus, ahogy én gyalogolok. Vál toztatnom kell a technikámon hiszen a klasszikus sarokfogá sós módszer már nem elég gyors. Hogy is mondjam? Va­lahol a külső talpéi közepére kell érkezni lépéskor, s abból indítani tovább a folyamatos guruló mozgást. Már tanulom az újat, próbálom elfelejteni a tele talpról indulást. Meg aztán nem feszítik teljesen hátra a lábukat, nem teljesen nyújtott a lábuk.- Az olimpiai ezüstérmes Wiegelttől hallottam, hogy ná­luk egy kemény 35 km-es ed­zés után megjelennek az or­vosok, a füléből vérmintát vesznek, feltöltik a szervezetét vitaminokkal, egyebekkel, na nem doppingra gondolok, s másnap akár jöhet egy újabb megerőltető 30 kilométer. Az orvosi ellátásban, a tudomá­nyos felkészítésben utcahosszal járnak előttünk, s említettem azt is, hogy például a New Yorkban rendezett Világ Ku­pára az NDK-s 50 kilométere­sek egyhónapos mexikói felké­szülés után érkeztek, 20 km- en induló versenyzőik pedig otthonról. Az ötvenesek nagy fölénnyel lettek elsők, az ugyanolyan esélyes húszasok alig kerültek a legjobb tízbe. Hát ennyit jelentenek a külső körülmények. Ha Szöulba nem is, egy je­lentős európai gyalogló mara­tonira meghívást kapott a pé­csiek kiválósága. Augusztus végén, szeptember elején 9 nap alatt 306 kilométert kel­lett gyalogolnia nyolc ország félszáznál több indulójának Svájcban. Hegyek között, völ­gyek között zajlott a verseny, volt olyan „munkanap", ami­kor 30-nál több kilométert tel. jesítettek. Nem is a távolság, sokkal inkább a terepadottsá­gok vették igénybe a lábakat: volt ojyan, hogy másfél kilo­méteren belül 250 méteres szintkülönbséget kellett leküz­deniük. Harmadik legjobb magyarként, Sátor és András- fay mögött a 6. lett a Pécsi MSC versenyzője, s a helyezé­sért kapott serleg és egyedi készítésű aranyóra a legsze- retettebb tiszteletdíjak egyike. Grünwald Géza Vesszőfutás után mennybemenetelés Kaszás Gábor levelét megírta Elítélve és felfüggesztve Népsport hirT' „Kaszás: két hét — felfüggesztve! ... A Videoton mestere a Bp. Hon­véd elleni kispesti találkozó után megsértette a játékve­zetőket, ezért kellett most a vádlottak padjára ülnie. A fegyelmi bizottság vétkesnek találta a vezetőedzőt, és ezért két hétre eltiltotta a kispad- tól. A büntetést azonban 1988. december 31-éig felfüggesz­tette." Eddig az újsághír, de végül is mit takar és mennyiben változott meg az edző vé­leménye a Kispesten történ­tekről, hogy megírta levelét a Népsport munkatársának? — kérdeztük Kaszás Gábortól. — Végül is semmit sem vál­tozott a véleményem. Amit a mérkőzés után mondtam, ma is vállalom. Az azonban igaz, hogy nem volt a legszeren­csésebb hely és mód . .. Csupán emlékeztetőül a mérkőzést követő edzői nyilat­kozat: „Úgy érzem, példa nél­kül álló eset, hogy a játékve­zető határtalanul sújtott ben­nünket ítéleteivel. Ezzel újat nem mondok, ismét kivívtam a haragot és várom a továb­bi fejleményeket." Eddig az idézet, a retorzió már ismert. Volt azonban Kaszás Gábor­nak egy másik afférja is a Népsport munkatársával, amit a már említett lapban közölt nyílt levélben világított meg az edző. Mit is -tartalmaz ér­demileg a Boross Dezsőnek címzett nyílt válasz? ....... És amikor ismét ül az á tok: idegenben a bajnok­csapat ellen egyenlő ellenfe­lek vagyunk, majd a mérkőzés vége előtt pór perccel 11-est ítélnek ellenünk, mire gon­dolhattam. Mire gondolhatott volna ön az én helyemben? És mire gondolt az a pár ezer szurkoló, aki kilátogatott erre a meccsre? Ügy gondolom, egyezik o véleményünk, amikor azt írom: eddigi kapcsolatunkban sem szakmai, sem egyéb jellegű vita nem volt. Jelen levélvál­tásunk apropója a Honvéd- Videoton labdarúgó-mérkőzés, illetve annak tudósítása, kri­tikája. Két dologban tér el véleményünk. Az egyik, hogy a vitatott 11-es szerintem nem volt 11-es, és az a mérkőzés végkimenetelét döntően befo­lyásolta ... A másik, hogy engem Szilágyi S. játékvezető nem állított ki —, mint ahogy az ön tudósításában állt -, hanem nyugalomra intett rek­lamálásomért.”- Ismeretes, hogy Kaszás Gábornak már volt egy hason­ló „büntetése" a labdarúgó­edzői pályafutása alatt... — Igen, volt Szegeden. Ne­hezen tudom elviselni, ha igazságtalanul járnak el velem Baloldalon öltönyben, gondterhelt arccal ülő, kispadján helyét „feltételesen" elfoglaló Kaszás Gábor szemben, ha érdemtelenül ke­rül csapatom hátrányba.- Gondolja, hogy ezt csak önnel és csapatával teszik?- Feltételezem, hogy így van ez másokkal is. Mindenesetre sajnálatosnak tartom, hogy akár Szegeden, vagy előzőek­ben Siófokon, s most itt Fe­hérváron is hasonlókat kell tapasztalnom.- Miben látja az. említettek veszélyességét? — Az edzői munka akadá­lyoztatását látom benne. Egyetlen rossz ítélettel egy egész hét munkáját tönkrete­hetik. Beszélgetésünk a Videoton- PMSC mérkőzésen történt, ahol a Vidi, ha szenvedve is, de győzött 1-0-ra, azóta 3-0-ra verte a Tatabányai Bányászt, és átvette a vezetést a ta­bellán. K. L. Tervek az olimpia árnyékában A magyar sportolók nagy­szerű olimpiai szereplését kö­vetően még tart az ünnep­lés. Ez így is van rendjén, hiszen ezek a sikerek ser­kentőleg hathatnak az élet más területeire. A hivatalos ünnepi sorozat ugyan a hét végén lezárult, méltó elis­merésben részesültek a baj­nokok és a helyezettek, de sikereikről bizonyára hosszú ideig beszélünk még. Az olimpiai játékok alatt kissé háttérbe szorultak a hazai események, így kevés­bé figyeltünk oda, mi törté­nik a legnépszerűbb sport­ágban, a labdarúgásban. Sajnos labdarúgó-csapatunk­nak nem sikerült kiharcolnia az olimpiai részvétel jogát, ezért itthon folytatódott a bajnokság a játékok alatt is, mi több, válogatott mér­kőzést is vívott nemzeti ti­zenegyünk. Kedden ülésezett az MLSZ elnöksége, de a már említett olimpiai ünneplés miatt nem nagyon figyeltünk erre sem. Éppen ezért nem árt vissza­pillantani az eseményre, mert olyan tervet rakott az asztalra Mezey György szö­vetségi kapitány, mely ha megvalósul, talán kimozdul­hat a sportág a holtpontról. Meglepő, hogy ez a terv 1994 nyaráig öleli fel a megoldandó feladatokat. Természetesen ez a csaknem 6 év nem jelentheti (jzt, hogy ráérünk apránként megvalósítani az elképzelé­seket. A munkát máris el kell kezdeni, mert a 24. órában vagyunk, és ha to­vább tétovázunk, a szakadék még nagyobb lesz a magyar labdarúgás és a nemzetközi mezőny között. Ezért is fo­galmazott így az elnökségi ülésen a szövetség egyik megbízott elnöke, Tisza László, hogy most már min­den perc drága, ne halogas­sák el a döntéshozatalt. Több órás vita után végül is elfogadták a tervezetet. Aggasztó adatokat tár fel ez a hosszú távú program. Az elmúlt évtizedben Ma­gyarországon negyvenezerrel csökkent a játékosok száma és kettőszázötvennel keve. sebb a csapat. Egyre keve­sebb az utánpótlással fog­lalkozó edzők száma, és az élvonalban olyanok dolgoz hatnak, akiknek nincs meg­felelő szakképesítésük. Hiá­nyoznak a szaklapok is, és 1970 óta egy átfogó jellegű szakkönyv jelent meg csu­pán a magyar edzők szá­mára. Ez alatt az idő alatt viszont óriásit változott a szakma. Elavultak az edzés­módszereink, különösen az utánpótlás nevelésében, ahol húsz-harminc évvel ezelőtti módszerekkel tanítanak az edzők. Ezeket hallván nem csoda, ha labdarúgásunk egyre lej- jebb csúszik a nemzetközi ranglistán, és ma már azért is meg kell izzadni, hogy egy izlandi csapattal szemben kiharcoljuk a továbbjutást a kupában. Ha egy rangosabb válogatottal vagy klubcsa­pattal kerülnek össze a mieink, akkor azért kell fo­hászkodnunk, nehogy gólzá­poros vereséget szenvedjünk. Ugyanakkor ezek a magyar labdarúgók, akiket már egy­re kevésbé jegyeznek, több­szörösét keresik az átlagnak. Erre külön kitér a terv és ja­vaslatot tesz, hogy c játéko­sok motiváltságában jelen­tős változást kell elérni. A jelenlegi szerződések és az anyagi ösztönzés nem kész­tetik arra a játékosokat, hogy többet nyújtsanak, hi­szen félgőzzel is jól keres­hetnek. Ez o teljesítmény vi­szont mit sem ér a nemzet­közi mezőnyben. A fentiekben csak néhány kiragadott részlettel foglal­koztam, de ebből is kitűnik, hogy a hibák feltárása is megtörtént. Elképzelés is van a változtatásra. A kérdés azonban az, hogy az erre megbízottak - mennyire lesz­nek aktívak. Mert semmit sem ér az a terv, ami nem valósul meg. faf**T A SASDI BÚZAKALASZ MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZET ORFÜ KÖZSÉGBEN A PÉCSI-TÓ KÖZELÉBEN üdülőtelkeket értékesít. Az előjegyzéseket a következő cimre kérjük: 7370 Sásd, Szabadság út 18. sz. Az érdeklődőket Írásban tájékoztatjuk az ÁRVERÉS helyéről és idejéről. Siófok ffeluillanyozua Bányász-MTK-VM találkozó az avatáson A szó legszorosabb értel­mében immár egy hete felvil­lanyozva él Siófok népe. Nem­csak azért, mert a Balaton-parti város NB l-ben szereplő lab­darúgó-csapata talán mág so­ha nem állt ilyen jó helyen a tabellán, mint most. S bár már önmagában ez is ok vol­na az ünneplésre, sokkal in­kább „feldobta” a fürdővá­rosban élőket az, hogy szerda estétől belépnek a villanyvi­lágítással rendelkező városok sorába. S, hogy mindez meny­nyire megmozgatta a siófo­kiak fantáziáját, bizonyítja az is, hogy az elmúlt kedden es­te megtartott főpróbának szánt Siófoki Bányász-Keszthelyi Ha­ladás barátságos mérkőzésre, no és a fényárban úszó sta­dion megtekintésére több mint 2000-en gyűltek össze a Bá­nyász-pályán. A reflektorfény­ben úszó zöld gyep, valamint a rajta egymással birkózó két Gellei-csapat, teljes sikert ara­tott. Igaz, ebben nagy része volt annak is, hogy a mai Gellei együttes egy végig nagyiramú mérkőzésen 1-0-ra legyőzte a mester volt csapa­tát, az NB II. nyugoti cso­portjának jelenlegi éllovasát, a Keszthelyi Haladást. Szer­dán este azonban a fennállá­sának 100. évfordulóját ünnep­lő MTK-VM lesz az éppen 100. NB l-es mérkőzését vívó Siófoki Bányász ellenfele. A villanyfényes pályaavató előtt faggattuk Szigeti Jánost, a labdarúgó szakosztály veze­tőjét, aki a polgári életben a DÉDÁSZ siófoki üzemének igazgatója, hogy miként szüle­tett meg a gondolat a vil­lanyfényes pályáról? — Sportkörünk gazdasági hátterét széles körű összefo­gás biztosítja, éppen ezért nagyon érzékenyen érint ben­nünket a hazai mérkőzések látogatottságának alakulása. Siófok 25 ezer lakosú kisvá­ros, amelyik nyaranta néha négy-ötszörösére duzzad. Csak­hogy a sport iránt érdeklődő fizetőképes látogató nem szí­vesen jön ki a vízből, vagy hagyja ott vacsoráját egy lab­darúgó-mérkőzésért. Ezért szü­letett a gondolat, hogy este, immár nem tűző napon izzad­va, felüdülni, kikapcsolódni in­vitáljuk őket a lelátókra. Eh­hez azonban esti világítás kell. — Mikor határozták el, és milyen ütemterv alapján készült el a világítás? — Mondhatom, az MTK-pá- lya után mi hoztuk „tető alá" a legrövidebb időn belül a tervet. Tavaly, december 23- án írtuk alá a szerződést, de már rá három napra a Tungsram jóvoltából megvol­tak a reflektorok. Hasonlóan megértő segítőkészséget ta­pasztaltunk a többi partne­rünknél is. Különösen sokat jelentett, hogy a Dunai Vas-, mű határidőre leszállította a tartószerkezeteket, de ugyan­így dicséret illeti a DÉDÁSZ helyi szakembereit, akik jól­lehet először vettek részt ezen munka tervezésében és kivi­telezésében, tartották a ha­táridőket. — Mennyibe került a beru­házás, és mikor térülhet meg a költség? — Az összbekerülési költség 11,5 millió forint. Mindennek 10 éven belül kell megtérül­nie, de ha egy mód van rá, akkor 5-8 éven belül. — Miből gazdálkodhatja ki a klub e számára korántsem kicsi summát? — Elsősorban a csapat jó szereplésével, valamint közön­séget 'vonzó nyári nemzetközi tornákkal. Mindezek mellett közönséget megmozgató ze­nei és látványos rendezvé­nyekkel, színes műsorokkal egybekötött divatbemutatók­kal. A most következő hetek­ben kell megterveznünk a közönségcsalogató jövő évi műsorokat. — Mit jelenthet a villan y- lényes pálya a csapatnak? — Ismeretes, hogy nem meg­oldott az edzőpályc-ellátá- sunk. Ezzel a megoldással a korai sötétedés ellenére is meghosszabbítható az edzés­idő. Gellei Imre és csapata talán majd ezt is honorálja az MTK-VM elleni mérkő­zésen. — Kik segítették önöket ezen nagy munkában még a már említetteken kivül? — A városi és a megyei ta­nács mellett a Gáz- és olaj­szállító, valamint a Kőolajve­zetéket Építő Vállalat, de több más üzem és intézmény is a segítségünkre volt. Va­lamennyien kivették részüket a létesítmény megvalósításából, köszönettel tartozunk nekik. Kapu László vasamapi

Next

/
Thumbnails
Contents