Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)

1988-10-09 / 281. szám

Chip-ek — csokiból Beszélgetés Barbarával Elismeréssel szól a hazai nyelvtanításról Kezembe került egy nogyon szép kivitelű, színes amerikai magazin, a Gourmet, annak is a legutolsó, októberi száma. Ez a terjedelmes magazin amo­lyan amerikai ,,Magyar Kony­ha", amiben nemcsak recep­tek olvashatók, hanem konyha- művészet ürügyén részletesen bemutatnak egy-egy országot is. Ebben a számban hosszú cikk olvasható Magyarország­ról. így ismerkedtem meg Bar­barával, ugyanis a lapot ö hoz­ta, s adta kölcsön egy bará­tomnak. Barbara Scoble San Fran. ciscó-ból érkezett Pécsre, igaz, csak rövid időre: szeptember 26-tól tanít a Széchenyi Gim­náziumban, s a jövő héten, ok­tóber 13-án el is utazik. An­gol és német nyelvet tanít a pécsi középiskolában. Hogyan, került hozzánk?- Az Encina Alapítvány, amiről korábban, bevallom, •nem is hallottam, pályázatot hirdetett idegen országban való nyelvtanításra. Ennek az alapítványnak a fő profilja a tanárcsere. Ezt többen is meg­pályáztuk, én egy kollégámmal Magyarországra kerültem. S most már, minden bók nélkül mondom, ennek nagyon örü­lök. Olyan szeretettel fogad­tak, hogy azonnal itthon érez. tem magam. Rendkívül jó ér­zés, és kicsit szokatlan is, hogy amikor végigmegyek az utcán, megállók egy kirakat előtt, valaki megkopogtatja a vállam, hátranézek, s látom, egy tanítvány. S mellém sze­gődik az utcán, elkísér egy darabig, és beszélgetünk — németül vagy angolul. Ez is a nyelvtanulás • egy formája, mégpedig igen közvetlen, ked­ves formája.- Mennyire elégedett pécsi tanítványai nyelvtudásával? — Igazán nagyon elégedett, sőt meglepett is vagyok. Amit tapasztaltam, hallottam, abból arra kell következtetnem, hogy itteni nyelvtanár kollégáim többsége igazán kiváló, külön­ben nem érhették volna el ezt a szintet a diákoknál. Beszélgetés közben visszaté­rünk ismét a már említett Gourmet című magazinra, s Barbara elmondja, hogy Ma­gyarország egyre népszerűbbé válik, s egyre inkább nő az érdeklődés irántunk, ennek egyik kiváltó oka éppen az egyre sűrűsödő tanár-diák­csere. S, ha már ennél az új­ságnál tartunk, az érdeklődés­ből a gasztronómia sem ma­radhat ki. Beszélgetés közben Barbara kimegy, behoz egy tasak apró csokoládét, ezt kí- nálgatja körbe, s elmondja, hogy ez az egyik legnépsze­rűbb mindennapi amerikai édesség. Készen is lehet kap­ni, de sokkal jobb, ha valaki otthon készíti el. „Mindjárt el Is mondom a csoki-chip re­ceptjét, jó?” S már mondja is: — Nagyon egyszerű, az ösz- szes hozzávalót csak össze kell keverni, s egészen apró kis gömböket kell formálni belő­le, majd 12 percig közepes hőmérsékleten sütni. Semmi nem elég belőle, a gyerekek egy pillanat alatt széthordják. A hozzávalók: egy font (közel fél kiló) vaj, hat csésze liszt, két csésze cukor, egy evőkanál vanília-kivonat, egy csipet só, egy evőkanál sütőpor, két csé­szényi csokidarabok, négy to­jás, ezen kívül lehet tenni be­le tetszés szerint diót, mazso­lát, mandulát, mogyorót Ennyi az egész - könnyű és gyors. A magyar konyhát nagyon sze­retem, de azért azt is meg kell jegyeznem, hogy egy hét alatt szűk lett rám a farme- fo'm . . . De nem baj — mondja nevetve —, azért nagyon nem szívesen megyek még el... D. Cs. Vannak segítők Megmenekült a bivaly- rezervátum A közelmúlt hetekben országos visszhangja volt annak, hogy támogatás hiányában kérdésessé vált a Nagykanizsai Állami Gazdaság kápolnapusztai bivalyrezervátumánok a jö­vője. Mika József igazgató a VDN munkatársának el­mondta akkor — a nyilat­kozat a lap augusztus 28-i számában jelent meg —, hogy a kis nyereséggel dolgozó gazdaság nem tudja tovább vállalni a veszteséges ágazat fenn­tartását, ezért a felszámo­lás gondolatával foglalko­zik. Hacsak ... Nos, a „hacsak” felől kérdeztük most az igazga­tót: tÖrtént-e valami vál­tozás? Mika József minde­nekelőtt leszögezte:- Én magam is sajnál­tam, hogy úgy alakultak a dolgok, nagyon nehéz lépés lett volna felszámol­ni a rezervátumot, de hát nézni kell a hasznosságot is. Ez a bivalyállomány pe­dig így, ahogy ránk sza­kadt, csak veszteséget je­lentett. Most viszont már' elmondhatom, hogy sze­rencsésen megoldódott a rezervátum ügye, elhárult a felszámolás veszélye.- Mi módon?- Múltkor már jeleztem, mostanra pedig tény lett, hogy a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisz­térium vállalkozott a fenn­tartási költségek egy ré­szének a hosszú távú fo­lyósítására. Ugyanígy tá­mogatóként jelentkezett a Zala Megyei Idegenforgal­mi Hivatal is. Ezek után most a gazdaságra évente mindössze 300 000 forint költség hárul. Természete­sen a bikákról is nekünk keli gondoskodni. Emlékez­tetném a VDN olvasóit, hogy a beltenyészet elke­rülése végett szükséges, hogy évente két-két bikát vásároljunk a szomszédos országokból. Belépés csak különleges engedéllyel a „Vasváry-szobába” A pécsi belváros legkülönle­gesebb házainak egyike az, ami az oromzatán a „Vasváry- ház" nevet viseli. A pirográ- nittal dúsan díszített homlok­zat mögött a 20. század vé­gének embere számára szinte elképzelhetetlen valami van. És most nem a különleges hangulatot árasztó hosszú,'kes­keny udvarra, az egyemeletes épületszárnyakra, a Merkur- fejjél díszített hátsó traktusra — a Pécsi Szimfonikus Zenekar otthonára - gondolok, hanem a lakásra, amely a háznak nevet adó család Otthona im­már eqy évszázadnál is ré­gebben. Ma ugyan állami tulajdon­ban van, s a PIK a „házigaz­da” itt is, de a lakó — öz- veay Majorossy Kálmánná — a Vasváry-család köréhez tar­tozik. Az utolsó Vasváry, oki e házban élt, a neves jogász- professzor, az 1952-ben el­hunyt dr. Vasváry Ferenc volt. Majorossy néni 1959 óta él e falak között, ahol látszatra megállt az idő. A Vasvóry- elődök a falakon függő Iké- pekről ugyanazt a miliőt lát­ják, mint amelyben a század- forduló előtt-körül éltek. Na­gyon kevés változott itt. talán csak annyi, hogy bekerült egy-két újabb bútordarab — egy szekrény, zongora, állótü- ' kör, rekamié -, ami azelőtt nem volt itt. Majorossy néni egy fényképet akaszt le a fal­ról — valamikor régen a híres pécsi fényképész, Zelesny Ká­roly készítette a szobáról —, ez a hiteles dokumentum a helyiség múltjáról. Hogyan tudott ez így, érin­tetlenül megőrződni a nehéz évtizedekben? Sorsdöntő volt az első pillanat: amikor a szovjet csapatok elfoglalták a várost, a szépen berendezett lakásba egy olyan magas- rangú tisztet szállásoltak be, aki nyomban felismerte, .hogy nem mindennapi környezetbe került, ezért azonnal gondos­kodott a kellő védelméről is. Az államosítást is „megúsz­ta” — ezt minden bizonnyal a kiváló professzor jelenlétének köszönhette. Akkor annyi vál­tozás történt, hogy a nagy­létszámú családot szolgáló sokszobás lakást felosztották, s csak kisebb része maradt a professzor, majd őt követően a közeli rokon, Majorossy-csa- lád 'bérletében. Milyen is ez a szoba? Egy ilyen rövid írásban nehéz be­mutatni, de azért próbáljuk meg, akár jelzésszerűen. Az utcáról öt ablakot látni — a középső három mögött van a „Vasváry-szoba", ami­nek a berendezése így együtt iparművészeti remek: a gyö­nyörűen faragott asztal a szé­kekkel, karszékekkel és kana­péval, a fehér cserépkályha (mellette merő anakronizmus a nemrég beszerelt gázkály- ha), az intarziás parkett, a csodálatos mennyezetfestés, a remekmívű rézcsillár, a száz­évesnél idősebb, karakteresen dombornyomásé, sötét színek­ben tobzódó tapéta ... Külön figyelmet érdemel a három függönykarms az ódon füg­gönyökkel. A karnisok távoli rokonságban vannak a ma ilyen néven ismert bútordara­bokkal, mert ezeket díszesen forogott oszlopok és timpano­nok alkotják. Az oszlopok e célra kialakított mezőibe a családtagok születési és há­zasodási évszámait vésték, Vasváry Ferencnél csak az el­ső olvasható, hiszen a pro­fesszor agglegényként halt meg, s vele a Vasváry-név is. Sosem látott rézszerkezet az ablakok 'kilincse, zárja az aj­tókilincsek pedig részben réz­ből vannak, maga a fogantyú színes üveg — piros az egyik, kék a másik, zöld a horma- dik . ... Majorossy néni ezt a „Vas- váry-szobát" felajánlotta a vá­rosnak — ellenszolgáltatás nél­kül, illetve ... — Nem kérek egy fillért sem ezért — mondja, csak egyet; a mostani Sörház utcát ne­vezzék el ismét az apósom­ról, Majorossy Imréről, aki 1896-tól 1906-ig ennek a vá­rosnak a polgármestere volt. Az ő nevét viselte 1929. és 1950. között ez az utca, ahol élt. Különleges engedélyünk e belépéshez az a látogatás volt, amit a minap Piti Zoltán ta­nácselnök tett özv. Majorossy Kálmánnéná! az adomány át­vételével kapcsolatos formasá­gok megbeszélése végett. Az utcaelnevezés ügyében a ta­nács vég rehajtó bizottsága lesz hivatott dönteni a szóban for­gó lakással és az épületben lévő többi lakással - a kiürítés folyamatban van - az a szán­dék, hogy ott színháztörténeti gyűjteménynek adjanak ott­hont maga a „Vasváry-szo- ba” eredeti érintetlenségében lesz látogatható a szükséges felújítás után. m Hársfai István ; V:M-m Szekszárdon buktak meg az éjszakai országjárók Másfél percnyi munka. Zajta­lan. Egy-egy telefonpersely tartalma: 1500—4000 forint. Egy-egy éjszaka átlagkerese­te: 6—7 ezer forint. Az elmúlt négy hónap összjövedelme: közel százezer forint a szek­szárdi, a tamási, o paksi, a dunaföldvári, valamint a Dom­bóvár és Bonyhád körzetében lévő telefonfülkékből. 1988 júniusa. Ekkor észlel­ték először Székszárdon, hogy az utcai, nyomógombos, táv­hívásra alkalmas telefonfülkék burkolatát kulccsal kinyitot­ták, a fémből készült perselyt lefeszítették, s elvitték. A per­selyeket ürítő postások jelez­ték ezt a rendőrségnek. Jú­niustól szeptemberig 40 tele­fonfülkét fosztottak ki ezzel a módszerrel. A Tolna Megyei Rendőrfő­kapitányság bűnügyi osztálya a posta szakembereivel egyet­értésben oéhány szekszárdi te­lefonfülkébe vegyi csapdát ál­lított, s az éjszakai URH-s járőrszolgálatnak kiadták a korábbi igazoltatások során gyanússá vált gépkocsik rend­Telefon persely-fosztogatók A rendőrség vegyi csapdát állított szómát. Ezeket a gépkocsikat már többször igazoltatták a vélt elkövetési időben. Szep­tember 20-ra virradóra a szol­gálatot teljesítő járőr két fia­talembert igazoltatott: Cso­mány Tamás 20 éves, vala­mint Szirtes Zoltán 18 éves, budapesti lakosokat. 1200-as Lada személygépkocsijuk rend­száma megegyezett a járőrnél szereplővel. A fiúk elszámoltatása nem tartott sokáig. A speciális lám­pa fényére megvillantak a vegyszermaradványok egyikük pulóverjén, majd a gépkocsi átkutatásánál, az ajtókon, a kilincséken és a könyöklőn. A jobb első ülés alatt pedig csillogni kezdett az elrejtett persely.- Amikor a járőr körözni kezdett a lámpával, akkor sejtettem, hogy gond van, s amikor a személyimet nem adta vissza, már tudtam, hogy vége a pályafutásnak mondja a szőke, magas fiú, Csömány Tamás. — Egy rup- pót sem ér a postai telefon­fülkék biztonsága — legyint —, hogy ezt elkövethettük, elősegítette még a postai dol­gozók nagyfokú felelőtlensé­ge is. Hiszen „szabályosan”, egy „K" jelű kulccsal nyitot­tuk ki a burkolatot. A persely meg szinte adja magát. Azért lenne egy-két technikai tip­pem a biztosítására!- Hogyan jutottak a fiúk a „K" jelű kulcshoz?- Állítólag találták, az egyik Balaton-környéki telefonfülke burkolatában — mondja Imre Tasnád százados, a vizsgálat vezetője. — Ez a kulcs csak egy, az országban használt 8 -10 féle közül, amelyek nyit­ják a perselyeket. így a fiúk kénytelenek voltak beutazni az egész országot, hogy „megfelelő" fülkéket találja­nak. Jártak Zalaegerszegen, Tatán, Sárváron, Mohácson, Pécsett, Keszthelyen, Szom­bathelyen, Egeiben, Ceglé­den, Veszprémben, Marcali­ban, Székesfehérváron és Szolnokon. Az azonosítás, és az adatgyűjtés folyamatban van. Az illetékes postaigazga­tóságokhoz pedig szignalizá- cióva'l élt a rendőrség, hogy intézkedjenek a zárak kicseré­léséről. A perselyezők kezdetben né­gyen voltok — másik két tár­suk, Csomány Sándor és ba­rátja, Góró István augusztus 17-én Ausztriába távoztak, s nem tértek vissza —, s mind­annyian egy budapesti bér­ház ugyanazon lépcsőházában laktak. — Oltunk a téren, így kez­dődött — mondja Szirtes Zoli. — S körülöttünk a sok ,;tini", 1500-as Zsigulikkal vonultak fel, karjukon aranyóra, arany­lánc ... S nekünk? Én egy Bu­dapest környéki tsz-ben dolgo­zom lakatosként, négyezret ke­resek. Tamás segédmunkás egy budapesti motorszervizben, ha­vi 3600-ért. Én már próbálkoz­tam keményebb munkával is. Egyszer négy hónapig beto­noztam ... Aztán mit tudtam venni a keresetemért? Kétszer voltunk kint Bécsben, meglá­togattuk társainkat. Hát nekik se valami virágos! Hogy mit i kellene csinálni? Jó lenne, ha ií valaki meg tudná mondani! fJPP Mindkét fiú szülei becsüfe-' - . tes munkásemberek. A fiúk büntetlen előéletűek. Amikor megtudják, hogy nem a Nép­szavától vagyok, kicsit meg­nyugszanak. Talán nem jut az * idegileg kikészült szülők kezé­be a Dunántúli Napló. Hogy irrvire költötték a közel száz­ezer forintot? Négyfelé osztot­ták, nagy része benzinre ment, a többi kólára, fagyira. Sze­szesitalt egyikük sem fogyaszt, Búcsúzóul egy biztos tippet ad Szirtes Zoli: Csak nevettem a sok mafla bűnözőn, akik minden alka­lommal fo^adkoztak, csak ezt az egyet még... Én biztosan tudnám, hogy mikor kell ab­bahagyni — gondoltam. Most már tudom, hogy nem lehet... Marton Gy. vasárnapi 5 \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents