Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)

1988-10-09 / 281. szám

Művészeknek, dekoratőröknek Ez a cikk egy elkezdett, de meg nem írt riport vége - mégpedig jó vége. Festők, grafikusok panaszait jegyez­tem fel tavaly nyáron arról, hogy az anyagellátás egyre lehetetlenebb helyzetbe jut­tatja őket: drágák a festé­kek, ecsetek, drága a vá­szon, a szén, az oldószer, s nemcsak, hogy drága, nem is lehet kapni. Beszéltem festővel, akinek képe befeje­zetlenül állt egy közönséges fehér festék hiánya miatt. A művészek számára a Képcsarnok Vállalat buda­pesti Művészellátó boltja árult speciális anyagokat, de a hiány ott is nagy volt - nem szólva a pécsi írószer­boltok igen szűkös kínálatá­ról, ahol nemcsak a hivatá­sos művészek, hanem gyak­ran az iskolások számára szükséges ritkább eszközöket, anyagokat sem lehetett meg­kapni. A dél-dunántúli képzőmű­vészek szövetségük területi szervezete útján próbáltak tárgyalni pesti illetékesekkel valami kedvezményes ellátás ügyében, de sikertelenül; a Képcsarnoknál a Dunántúli Napló kérdésére is megma­gyarázták az elutasító vá­laszt: a nincsből nem tud­nak még vidékre is adni, a devizatakarékosság itt Is ér­vényes. Most van egy jó hírünk, ha a hepiend nem is teljes. Pécsett Gamus Árpádné ki­rakatrendező és férje, aki korábban dekoratőrként dol­gozott és most a Pécsi Ga­léria megbízott vezetője, író­szerboltot nyitottak tavaly jú­niusban. Kommersz írószer­boltként kezdtek, de aztán fokozatosan dekoratőr szak­cikkekre álltak át. Jelentkez­tek a Képcsarnoknál képző­művészek számára szükséges anyagok árusítására, de a vállalat akkor nem látott eb­ben fantáziát. Az idén azonban úgy lát­szik, más szelek fújnak, dr. Feledy Balázs, a Művészeti Alap igazgatóhelyettese tá­mogatásával felelevenítették az ötletet, és az elmúlt he­tekben a Felsővámház utcai Majdnem hepiend Egy vállalkozó kis bolt csökkenti a hiánycikkeket boltban megjelentek olyan speciális anyagok (tapéták, ecsetek, festékek, dekorációs papírok, szerszámok), ame­lyeket a dekoratőrök, kép­zőművészek, a művészeti szakközépiskola és az egye­tem rajzszakos növendékei­nek beszerzését megkönnyí­tik. Gamusék több nagy cég­gel tárgyaltak. Az árut 5-8 százalékkal olcsóbban kap­ják. A Pécsett vásárolt fes­ték, ecset stb. valamivel drá­gább, mint Budapesten, ám, ha figyelembe vesszük, hogy a Pestre utazás költsége és fáradsága megtakarítható, a helyzet lényegesen kedve­zőbb a dél-dunántúli vásár­lók, felhasználók számára. „Nem szuper minőséget akarunk, hanem jó közepes minőségű árut elérhető áron" - mondja a bolt ve­zetője. Ez tisztességes üzleti elvnek tűnik, s örüljünk, hogy egy jó vállalkozás — ha nem is szünteti — legalább csök­kenti a hiánycikkek számát. G. T. Magasabb víztartalmú, egészségesebb, tovább hordható Magyar kontaktlencse világszínvonalon Sikerrel indul a FOTEX egyedülálló vállalkozása A ikontaktlencsét néhány év­vel ezelőtt alig ismerték Ma­gyarországon. Aztán lassan- lassan kezdett divatba jönni és mára már a szemüvegesek népes tábora esküszik a lát­hatatlan kis műanyag lencsé­re. A hiúság nagy úr: egyre többen és többen szeretnének megszabadulni a pápaszem­től. Mindeddig ez meglehető­sen körülményes volt, ugyanis - főként a fővárosban -, né­ha hónapokat is várni kellett az import angol és finn len­csékre. Mostanában fellélegez­hetnek a szemüvegesek: a FOTEX Amerikai-Magyar Fotó­szolgáltatási Kft égisze alatt Magyarországon is megkezdő­dött a kontaktlencse gyártá­sa. A nem mindennapi vállal­kozásról kérdeztem Keresztúri Gábort, a FOTEX kontaktlen­cse-programjának vezetőjét. A lencsék két fajtájából, a keményből és a lágyból az utóbbi jelenti a piac nagyob­bik részét. Ezt keresik és hasz­nálják legtöbben, mert köny- nyebben megszokható - bár sok orvos inkább a keményet ajánlja: ennek tisztántartása egyszerűbb, élettartama hosz- szabb. Eddig nálunk az úgy­nevezett HEMA típusú lágy lencséket forgalmazta az OFOTÉRT, amelyek ugyan szintén magas színvonalatkép- viselnek, ám a FOTEX által előállított IGEL-67 típusúak minden eddiginél kényelme­sebbek, egészségesebbek. A kettő közötti legfontosabb kü­lönbség, hogy míg a HEMA víztartalma 38 százalék, addig az IGEL—67-esé 67 százalék. Ezáltal jobb a szem oxigén- ellátása, tehát hosszabb ideig, 20—24 órán keresztül is hord­ható. Nem Is szólva arról, hogy akár egy nap alatt hoz­zá lehet jutni. A FOTEX Budapesten, a Népköztársaság útja 8. szám alatt rendezett be egy stúdiót, ahol milliókat érő japán mű­szerekkel dolgozó szemorvosok fogadják a betérőket. A kom­puteres szemvizsgálat után az orvos kiválasztja a megfelelő lencsét, felhelyezi, majd fél­órás próbaidő után dönthet az illető: elviszi-e vagy sem. Ha igen, lehetőleg még az­nap be is tanítják a hasz­nálatára. Természetesen elő­fordul, hogy különleges le­gyártást igénylő, speciális len­csére van szükség: ilyen-kor ál­talában egy hetet várni kell. A vidékieknek fontos tudniva­ló: a stúdióba a 120-047-es telefonszámon jelentkezhet­nek be. A FOTEX angol gépekkel fölszerelt kontaktlencséket gyártó laboratóriuma a Sas­hegyen működik. A világpia­con föllelhető legújabb típu­sú angol alapanyagot használ­ják, egyébként ezzel az anyag­gal és technológiával dolgo­zik a világ vezető kontaktlen­cse-gyártó cégeinek többsége. A labor mostani kapacitása már elég ahhoz, hogy kemény és lágy lencsékkel egyaránt kielégítse a teljes magyar igényt. Készen állnak az azon­nali szállításra: kontaktlencsé­vel foglalkozó cégeknek és privát orvosoknak is adnak el, amennyiben fölveszik velük a kapcsolatot. Már folynak a tárgyalások öz OFOTÉRT-tel, így nagy a valószínűsége, hogy az IGEL-67-esek a vi­déki városokba is eljutnak. A lencsékből exportra is szán­nak, az USA, az NSZK és Anglia érdeklődik a magyar termék iránt. Még egy érdekesség: ter­vezik, hogy színezett lencsé­ket is forgalomba hoznak, a szem természetes színeiben. Lehet, hogy a közeljövőben nem csupán a megfelelő övét, táskát, cipőt, kalapot választ­hatjuk ki, honem a ruhához illő kontaktlencsét 'is? Óvári Zsuzsanna n nő legyen női hirdetik a terueiök Az örök jelszó: harmónia és jólápoltság A nőiesség hangsúlyozása mindenekelőtt! — hirdetik az 1988—89-es őszi—téli divat szülőatyjai és szülőanyjai. Szó ami szó, a tervezők fantáziája a tavalyihoz képest merészeb­ben, találékonyabban lódult meg idén, ami főként a nők­nek kedvez abban, hogy ki­hangsúlyozzák, amit ki lehet és eltakarják, amit még el lehet. Hogy mi a titok nyitja? A kérdéssel S. Nagy Mártát, az „Ez a Divat” című lap ro­vatvezetőjét kerestem föl. Az elkövetkezendő hűvös hónapok öltözékeinek sziluett­je — a trapéz- és tulipán­fazont megelőzve —, a ceru­za- és sátorvonal. A ceruza- kabát hosszú, nyújtott, vállból keskenyedő, a boka körül szo­ros, a sátor-kabát és ruha pe­dig épp az ellenkezője: rövi- debb, libbenő, így könnye­debb, vidámabb hatást kelt. A kabátgallérok hatalmasak, stó- laszerűek, beborítják az egész vállat, nyakat. Alatta a ruha viszont hangsúlyozottan mély dekoltázsé, nőies, szexis. Eny­hébb napokon nélkülözhetetlen ruhadarab a zakó, amely vagy hosszú, vagy rövid. A szoknyák ugyonilyen szélsőségesek, ural­kodik a mini és a maxi, a közbülső megoldás jócskán háttérbe szorult. Igazi őszi—téli újdonság a nagymama óriás váll kendője, amely lehet kockás és virágos is, kosztümre, zakóra, kabátra, bármire és bármikor rá lehet dobni. 1988—89-ben ismét hó­dít a nadrág, nem mindegy azonban, milyet húzunk fel. Divatos a Marlene Diettrich- féle, amely derékban húzott, bő, trapéz szára a bokát ver­desi. Előnye, hogy viselhető rö­vid és hosszú zakóval is, és általában mindenkinek jól áll. A cipő mindig az öltözködés stílusának megfelelő, de a fél­magas sarok már nem aján­latos. Vagy egészen lapos, vagy pedig 8—9—10 centimé­teres a lábbeli sarka. Nálunk ugyan még nem jelent meg, de bizonyára hamarosan be­tör a magyar piacra is a vastag talpú, kerek orrú cipő. A divatot diktáló országokban már hordják, bár eléggé ijesz­tőnek, ormótlannak tűnik. Meglehetősen bizonytalan, mi­lyen sikert fog nálunk kivál­tani. Nem szóltunk még a szí­nekről: a püspöklila, a króm- oxidzöld, az ibolyaszín, a szürke, valamint ezek ízléses párosítását részesítsék előny­ben a hölgyek. Örök divat a fekete-fehér, de ajánlatos a feketének a barnával, valamint a fahéj, a gyömbér, a szere­csendió színeivel való párosí­tása, a vizuális hatást keltő minták variálása. A báli sze­zon ’ közeledtével elsősorban a fémes csillogású anyagokra gondoljanak a nők! Nem elhanyagolhatóak a kiegészítő kellékek sem: a vállak kisebbedésé- vel a táskák is picit ki­sebbek lesznek, a haj egyre hullámosabb, lágyobb. A smink feltétlenül harmonizáljon az öltözködéssel! Az örök jelszó: harmónia és jólápoltság. A divat szüntelen körforgásában sem ajánlatos elfeledni: az okos nő először a tükörbe néz, aztán — a látványtól füg­gően — ügyesen használja, nem pedig követi a divatot. Ó. Zs. Megkezdődtek a tárgyalások Másfél éve adtuk hírül a VDN-ben: hogy a MALÉV a gyógyturizmus érdekében fontolóra vette a helikopte­res utasszállítást. A moz­gássérült külföldi betegek jelentős része ugyanis azért nem magyarországi hévízzel gyógyittatja magát, mert az utazási körülmények az ilyen betegek számára nem kielé- gítőek. A Malévtől szárma­zó gondolat azóta számos hasonló igénnyel találkozott. Csak egyik a sok közül: nemrég grazi üzletemberek­ből álló küldöttség kereste fel a harkányi kórházat és az ottani gyógyítómunka el­ismerése mellett kifogásol­ták, hogy milyen kényelmet­len és lassú a közlekedés Graz és Harkány között. Ugyanakkor a rövid távol­ságra történő légiszállítóst határbiztonsági illetve lég­védelmi szempontok miatt eddig nehéz volt megszer­vezni. A kényelmetlen, las­sú közlekedés okán azonban valutabevétel marad el, és ezt az ország most már nem engedheti meg magá­nak. A Szabolcs Megyei Ta­nács például már felkérte a Malévet, hogy tájékozód­jon a mozgássérült betegek­- A légitaxi szervezetet csak olcsón szabad létre­hozni. Ezért a gépek a kü­lönböző vállalatok — Malév, MÉM, Repülőgépes Szolgá­lat és a többi — tulajdoná­ban maradnak. De egy kö­zös diszpécseriroda egyezteti Harkány és Pécs számá­ra a pogányi repülőtér kéz­nél van. E jó lehetőség alapján kérdeztük: kinek mi a véleménye a harkányi lé­gitaxiról? Dr. Keszthelyi Béla, a Harkányi Gyógyfürdőkórház Lesz-e Harkányba légitaxi? nők közvetlen a Ferihegy­ről Nyíregyháza—Sóstóra történő szállításáról. A Malév másfél évvel ez­előtti elképzelése most meg­valósul: a Közlekedési Mi­nisztérium szervezésében, az első tanácskozáson már megtárgyalták az alapelve­ket. Fazekas József, a Ma­lév vezérigazgatójának első helyettese erről tájékoztatta a VDN-t: az utasok igényét, és azt, hogy mikor, hol áll szabad helikopter, illetve kisebb repülőgép. Az Egészségügyi Minisztérium már Kuwaittal tárgyal, hogy onnét rend­szeresen hozzon mozgássé­rült betegeket különböző magyar gyógyfürdőkbe. De hazai igény is van: vállala­tok, gyárdk, például a ter­melést hátráltató váratlan alkatrészhiány miatt sürgő­sen utaznának légitaxival. igazgatója: — Bár kórhá­zunknak így is nemzetközi rangja van, de a kényel­metlen közlekedés valóban sok külföldi beteget vissza­tart. Mi készen várjuk őket, de elég sok a betegünk, ezért feltétlenül szükség van arra, hogy 7—10 nappal korábban foglaljanak le he­lyet. Sajkás Péter, a Baranya Megyei Tanács közlekedési osztály vezetőjének helyette­se: — Megrendeltünk az UVATERV-től egy tanul­mánytervet arra vonatkozó­an, hogy miképpen lehet a pogányi repülőteret olyan állapotba hozni, hogy oda — a Ferihegyhez hasonló­an —, lehetőleg minden légkörű helyzetben le le­hessen szállni. A tanul­mányterv a napokban meg­érkezett, most ismerkedünk vele. Feketéné Gál Csilla, a kockás taxik diszpécsere: — Mindert pécsi taxis örömmel venné, ha Pogányról Har­kányba menet újabb fuvar­lehetőséget kapna. Hozzátesszük: a számítá­sok szerint 1000—15Ó0 fo­rintba — 20—30 dollárba — kerülne a jegy a 200— 300 kilométeres, mintegy egyórás légiútra. Vagyis fe­le annyi, mint Budapestről a taxié. Egyetlen baj; vi­harban leszálláskor a leg­jobban hasogat a reuma. Földessy Dénes vasárnapi 3

Next

/
Thumbnails
Contents