Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)

1988-10-07 / 279. szám

1986. október 6., csütörtök Dunántúli napló 5 Tanácsülés a JPTE-n # Intézetek a Közgazdaság- tudományi Karon A napirendi pontok előtt rektori bejelentéssel kezdődött o pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem tegnapi ta­nácsülése. Ormos Mária rek­tor elmondta, az egyetem ve­zetősége tárgyal minden olyan egyetemi csoporttal, szervezet­tel, amely betartja a törvé­nyességi előírásokat, legiti­málja magát és megfogalmaz­za javaslatait. Hangsúlyozta, ez mind a hallgatókra, mind az oktatókra, könyvtárosokra, adminisztratív dolgozókra vo­natkozó állásfoglalás. Az egye­temi tanács tagjai a bejelen­tés felett nem kívántak vitát nyitni. A tanácsülés egyik napi­rendje az 1988-89-es tanévre szóló munkaterv fő célkitűzé­seinek, oktató, nevelői mun­kájának, tudományos tevé­kenységének, szervezeti és ká­derpolitikái kérdéseinek elő­terjesztése volt. A Tanárképző Karon a fizika és a földrajz tantárgyak egyetemi szintű ok­tatásának bevezetését 1989 szeptemberére tervezik. Foly­tatódik a számítástechnikai és informatikai oktatás bázisá­nak kiszélesítése. A Közgaz­daságtudományi Karon e tan­tárgy már szerepel az okta­tásban és elkezdődik a hall­gatók képzése az Állam- és Jogtudományi Karon. A Ta­nárképző Karon ebben a tan­évben e tantárgy az általá­nos oktatásnak az előkészüle­tei zajlanak. A tudományos rektorhelyettes és a dékánok bevonásával áttekintik a hall­gatóknak a tudományos kuta­tó munkába történt bevoná­sát, a demonstrátorok foglal­koztatását, valamint a tudo­mányos diákköri tevékenység színvonalát, mértékét. Készíte­nek egy tervet, amely a kül­földi hallgatók tanévközi (2-4 hónapos) rendszeres képzésé­re vonatkozik majd. Az eddigi elképzelések szerint a követ­kező szakterületeket alakíta­nák ki: hungarológia magyar nyelvi képzéssel, russzisztika orosz nyelvoktatással, Közép- Európo stúdiumok. Még ebben az évben megvitatja a rektori tanács a 'középtávú tudomá­nyos tervek és állami megbí­zások, szerződések teljesíté­sét, a tudományos munkák színvonalát. Elemezni fogják az egyetem eddigi tudományos együttműködéseit és megvitat­ják a kapcsolatok további szé­lesítésének lehetőségeit. A Közgazdaságtudományi Karon befejeződik az intézeti típusú szervezeti átalakítás, -a Tanárképző Karon pedig meg­vizsgálják a további, intézeti jellegű átalakítások módoza­tait. Az egyetem kollégiumai­nak széttagoltsága miatt egye­temi kollégiumi főigazgatói munkakör létesítéséről hatá­roztak. A kinevezendő kollé­giumi főigazgatók munkájá­nak összefogása a diákok kul­turális és politikai munkájá­nak irányítása, a kollégiumok gazdasági ügyeinek egységes szempontok szerinti ellátása és felügyelete. A kollégiumi fő­igazgató részt vesz az egyete­mi és a rektori tanácsban. 1989-ben kezdődik a Tanár­képző Kar rekonstrukciójának első üteme. Az építkezés ál­landó figyelemmel kísérésére, a kar, a kivitelezők és a be­ruházó közötti kapcsolattartás-, ra az egyetem ideiglenes jel­leggel rekonstrukciós szakem­bert alkalmaz, aki tanácsko­zási joggal részt vesz a déká­ni és a rektori tanácsban, ha szükséges, a kari, illetőleg az egyetemi tanácsban is. Az egyetemi munkatervhez, amely a felsoroltakon kívül méq számos teendőt tartal­maz, jó néhányon hozzászól­tak módosító javaslatokkal. Az így kiegészített tervet elfogad­ta az egyetemi tanács. Az egyetemi doktori szabályzat módosításának kérdését elha­lasztották a következő tanács­ülésre. Az egyetemi tanács tagjai több személyi kérdés­ben is szavaztak. OMRON termék- bemutató a Sopianában Japán vezérléstechnikai újdonságok A Magyar Elektronikai Egyesület Pécsi Csoportja, a Gépipari Tudományos Egyesü­let Baranya Megyei Szerve­zetének Technológia Szakosz­tálya, valomint a Sopiana Gépgyár üzemi csoportjának szervezésében tartott termék- bemutatót korszerű vezérlés­ié ciha i'koi eszközeiből a gép­gyár területén tegnap a vi­lághírű OMRON cég. A japán vállalat osztrák leányvállalata, valamint a magyarországi" je­lenlétet biztosító Mercator Kft képviseletében fogadta az ér­deklődő szakmai közönséget. A '30-as években alakult japán cég ma már több, mint 14 000 alkalmazottat foglalkoz­tat a távol-keleti országban, akik között másfél ezer fej­lesztőmérnök dolgozik az ak­tuális és fejlesztési feladatok megoldásán. A vállalat már valamennyi nyugat-európai or­szágban rendelkezik leányvál­lalattal, Kelet-Európábán pe­dig képviseletek útján biztosít­ja jelenlétét. A Mercator Kft, amely immár mintegy 60 nyu­gat-európai céget képvisel Magyarországon, 20 évvel ez­előtt kötött szerződést a japán vállalattal és a változó gaz­dasági helyzet ellenére is sta­bil forgalmat bonyolítanak üz­letkötői. Mint minden alka­lommal, tegnap is a legújabb OMRON-termékeket mutatta be a Sopiana Gépgyár terüle­tén parkoló Mercedes buszban a megbízott osztrák és ma- -gyar szakember.- Számunkra ez bizonyult a legeredményesebb formá­nak, jobban gyümölcsözik, mintha egy vásáron várnánk az érdeklődőket — mondta Richolm István, a Mercator Kft villamosmérnöke, az OM­RON képviselője, aki az oszt­rák leányvállalat exportigaz- gatójána'k asszisztensével, Christian Lechner mérnökkel vett részt a tegnapi bemuta­tón. — Idén a legnagyobb 'hangsúlyt a programozható logikájú vezérlők bemutatásá­ra fektettük, de kiállításunkon megtafálhatók a gyár leg­újabb reléi, szenzorai, mikro- végál'lás-, közelítés-, és foto- ele'ktromos kapcsolói, elektro­nikus színt- és hőmérséklet- szabályozói. Pontos gyártmány- és alkatrészkatalógussal is szolgálunk az érdeklődőknek, •igyekszünk javítani partnere­ink műszaki informáltságát. Mivel nem is annyira konkrét üzletkötési céllal indulunk egy-egy ilyen alkalommal út­ra, hasznát csak akkor tud­nánk lemérni, ha elmaradna. A japán cégnek a Merca- toron keresztül kiváló kapcso­latai vannak a Sopiana Gép­gyárral, a tegnapi a második bemutató volt a pécsi gyár­ban. A Sopianán kívül azon­ban több nagyobb baranyai termelő és gazdálkodó cég is profitálhatott a kiállításon. A Mercedes busz tegnap délután Debrecenbe indult tovább a vezérléstechnikai újdonságok­A HNF megyei elnöksége a törvénytervezetek vitáiról össztüzébe helyezni. A me­gyei népfrontelnökség a vi­ták során meghatározónak mutatkozó vélemények alap­ján néhány lényeges rész­letkérdésre is kitérő állás- foglalást fogadott el a tör­vénytervezetekről. (Az állás­foglalást és a viták összeg­zését a közeljövőben rész­letesebben is bemutatjuk.) A HNF megyei elnöksége tegnapi ülésén véleményez­te a kétszintű igazgatás kiépítésének feladatairól szóló, s a Baranya Megyei Tanács legközelebbi ülése elé kerülő előterjesztést, amelyet dr. Hazafi József, a megyei tanács végrehajtó- bizottságának titkára ismer­tetett. D. I. Október: múzeumi és műemléki hónap A pécsváradi vár helyreállított palotaszárnya és a romterület Műemlékvédelem Dél-Dunántúliul A gyülekezési és az egye­sülési jog szabályozásának törvénytervezeteiről szeptem: berben összesen 627 részt­vevővel 33 társadalmi vita­fórumot tartottak Baranyá­ban. A 33 vitafórumon 178 személy mondta el vélemé­nyét a jogszabálytervezetek­ről. A jegyzőkönyvek egy- egy példánya eljut a HNF Országos Tanácsa közjogi bizottságához, s általuk a törvényelőkészitőkhöz is. A Hazofias Népfront Ba­ranya megyei elnöksége tegnap délutáni ülésén vi­tatta meg a törvényterveze­tek társadalmi vitáinak ösz- szegzését, amelyet dr. Hir Géza, a megyei népfront­bizottság mellett működő közjogi és szervező bizott­ság elnöke terjesztett elő. A legáltalánosabb tapaszta­lat, hogy érdemes volt ilyen jellegű és ilyen széles körű társadalmi vitát folytatni. Ugyanakkor tanulsággal járt a későbbi hasonló vi­ták előkészítése szempont­jából, hogy fórumokon vé­lemények szakszerűségét, tárgyszerűségét tekintve is szélsőséges vélemények hangzottak el: .jogászi érté­keléstől a lakóhelyi fórumok napirendjére illő, a törvény- tervezeteket érdemben nem véleményező felvetésekig. Megfontolandó lehet, hogy további társadalmi vitákon a paragrafusokba öntött tör­vényalkotói szándék helyett a tervezett törvények poli­tikai jellegét, azoknak sark­köveit kellene a vélemények Az utóbbi évékben örvende­tes jelenségnek lehettünk ta­núi az egész országban és szőkébb pátriánkon belül is. Fokozódik az érdeklődés nem­zeti múltunk, s ezzel párhuza­mosan építészeti örökségünk, műemlékeink iránt. Valószínű­leg ennek köszönhető, hogy az egyre nehezebb gazdasági körülmények között is áldo­zunk megőrzésükre, helyreál­lításukra. Ez kerül reflektor- fénybe minden év októberé­ben, a múzeumi és műemléki hónap idején. Alkalmat ad a számvetésre, az elvégzett •munka értékelésére, a soron •következő feladatok megfogal­mazására. Büszkén vallhatjuk, hogy a magyar műemlékvéde­lem eredményei az elmúlt évtizedekben nemzetközi elis­merést vívtak ki. Hazánkban a szervezett mű­emlékvédelem még a- kiegye­zés idején kezdődött, a Mű­emlékek Országos Bizottsága megalakulásával. Ennek örö­köse az Országos Műemléki Felügyelőség. Az országos hatáskörű, budapesti székhelyű intézet mankóját az ország területét behálózó vidéki egy­ségek segítik. Az OMF pécsi kirendeltségét 1984-ben ala­kították ki a korábbi építés- vezetőségből. Hozzá tartozik a három dél-dunántúli me­gye, Somogy, - Tolna és Bara­nya műemlékekben gazdag területe. A kirendeltség Szent István téri székházó'bon egy­mást kiegészítve folyik a fel­ügyeleti, kutató- és a kivi­telezési munka. Az összekovócsolódott szak­embergárda tevékenységének eredményei a szép helyreállí­tások. A korábbi években ké­szülték el a pécsi Káptalan utca múzeumainak épülethely­reállításai. az Elefántos-hóz, az Ókeresztény mauzóleum, a siklósi ferences kolostor. Rég­óta folynak a nagy dél-du­nántúli várak, Ozora, Sziget­vár, Siklós és a pécsi város­fal helyreállításai. A kirendelt­ség színvonalas munkájának elismerését jelentette, hogy rábízták a rodostói Ráikóczi- ház felújítását és 1987 nyarán Pécs volt a házigazdája az Országos Műemléki Konferen­ciának. Az azóta eltelt egy évben is több jelentős helyreállítás ké­szült el. Befejeződött az ősi pécsváradi apátság palota- szárnyának helyreállítása, re­konstrukciója, a romterület rendezése, és felépült a szál­loda. Míves műemlékes munka volt a Grábóc ortodox kolos­tortemplomának külső-belső helyreállítása. A pécsi kiren­deltség munkája 1987-ben egészült ki a műemléki kuta­tásokkal, amelyeknek- máris szép eredményei mutatkoznak, pl. az alsóbogáti (Somogy m.) kastélynál, a pécsi Jeszenszky- házban előkerült falfestések­nél, vagy a Janus Pannonius utca 4. sz. homlokzatánál. Ez utóbbinak már elkészült a helyreállítása is, s újra régi fényében látható a díszes, ro­kokó stílusú kanonok! ház. A pécsi városképet gazdagítja két másik, most elkészült munka, a Sallai u. 22. és a Rákóczi u. 52. is, jelezve, hogy a kirendeltség aktívan részt vesz a belvárosi rekonst­rukcióban. A helyreállítások építőmesteri munkáinak kiegé­szítéséként a kirendeltség ren­delkezik a szakipari tevékeny­séget ellátó speciális szak­gárdával. A befejezett helyreállítások után, előttünk álló feladatok az ozorai vár, a pécsi város­falak, a II. sz. festett óke­resztény sírkamra és a siklósi dzsámi helyreállítása. A be­remendi és a siklósi szerb templomok most induló felújí­tása felhívja a figyelmet erre a Baranyában nagy számmal képviselt, pusztuló emlékcso­portra, amely — egyre „gaz­dátlanabbá" válva —, nagy terhet ró a pécsi kirendeltség és az egész OMF vállaira. A helyreállítást megelőző ku­tatások programjában szerepel a közeljövőben a gyönki (Tol­na m.) Magyary—Kossá kas­tély és a pécsi Jókai tér 11. sz. ház, valamint a pécsvá­radi volt városiháza építészet- történeti feltárása. Feltéhetnénk a kérdést: mi­nek pénzt áldozni ilyen ne­héz időkben a műemlékekre, a múltra, amikor a jelen problémáinak megoldására sem jut elegendő. Válaszol- 'hatnánk számvetéssel, hogy ■mennyit eredményez az ide­genforgalom Pécsnek és a •megyének, mert köztudott, hogy a turisták elsősoíbon a múzeumok és műemlékek ked­véért látogatnak ide. De ér­velhetnénk azzal a régi mon­dással is, hogy annak a nemzetnek, (városnak, falu­nak), amelynek nincs múltja, annak jövője sincs. Azoknak, okik számára ez nem magá­tól értetődő igazság, hadd ■hívják fel a figyelmét egy ba­ranyai kisközség, Szava pél­dájára. A falu lakói összefog­tak középkori eredetű, refor­mátus templomuk megmenté­sére. Felkeresték az OMF pécsi kirendeltségét, s ennek támogatásával társadalmi mun­kával állítják helyre a temp­lomot és a lelkészlakot. Bíz­vást mondhatjuk, hogy van jövőjük az olyan apró fal­vaknak, amelyek ilyen példa­adó módon törődnek múltjuk emlékeivel. Sonkoly Károly, Csapkay Miklós FILMJEGYZET Szabóssen •Nem kell túlzottan éles sze­mű mozibajárónak lenni ah­hoz, hogy felfedezzük, Szabó István a cím- és/vagy fősze­replője filmjeinek: ő volt Mephisto, aki kétségbeesetten védekezett („mit akarnak tő­lem, én csak egy színész va­gyok"), ő volt Redl ezredes is, s kétségkívül ő Hanussen, a jövőbelátó, aki ráadásul új­ra művész, mint Höffgen, vagy mint a rendező, Szabó István. Szabó Istvánt, a művészt, a politikai hatalom és a mű­vész kapcsolata izgatja. Itt, Közép-Kelet-Európában iga­zán bőséggel találni példát erre a felemás kapcsolatra, összefonódásra, vagy éppen kutya-macska barátságra, gyakorta gyűlölködésre — a politikai hatalom váltakozó szorgalommal igyekszik a mű­vészeket, általuk a művésze­tet a maga szolgálatába á11í- tani. S valljuk meg, maguk a művészek is váltakozó szor­galommal igyekeznek megfe­lelni vagy a politikai hatalom vazallust, vagy éppen lázadói szerepkörének. Általában min­den politikai hatalom megta­lálja a maga ajnórozójót; vi­szonzásul e politikai hatalom „elintézi", hogy művésznek léptesse elő azt is, akit az utókor már nem fog annak elismerni. Gyakoribb az az eset, amikor a politikai ha­talom művész ellenlábasa az utókor szemében is művész - ráadásul a történelemben, az irodalomban, a művészet- történetben jószerével csak ró­luk hall az utókor; ez viszont egy hamis reflex kialakulásá­hoz vezethet. Az a művész- jelölt, aki tudja, hogy a mű­vészet nagyjainak többsége a politikai hatalommal szembe­került, a maga „művészségé- nek” megteremtését azzal kezdi, 'hogy a politikai hata­lom ellenfelének szegődik, s ezzel kívánja biztosítani ma­gának a művészséget. Gyako­ri, hogy ezen a szinten be is fejeződik a „művészi önmeg­valósítás”. (Hasonlóan ahhoz, aki úgy akar nagy költő len­ni, hogy előbb vérbajt sze­rez, mondván, Ady nagy költő volt, Ady vérbajos volt, aki te­hát vérbajos, az nagy költő is.) Mindez arról jut eszembe, 'hogy Szabó István egyre el­kötelezettebben állítja szembe a művészt és a politikai ha­talmat; sajnálatosan jó „zic­cert" szolgáltat erre neki két­ségkívül a XX. század, mely­ben politikai hatalmak ad a'bsurdum-'ig, de a valóság­ban is megközelítették, vagy kimentették a kétségkívül go­nosz mibenlétét. Szabó csak abban téved, (vagy jobb eset­ben esik költői túlzásba), 'hogy ezek a gonosz hatalmak nemcsak a művészt tekintik „másodrendű állampolgárnak” (idézet a filmből, a Hanus- senből), de az állam minden polgárát megfosztják állam­polgári, emberi jogaitól. (Még attól is, melynek nem volt élvezője, de amelyre még esélyt találhatott: álmaiban, meséiben — művészi alkotá­saiban.) S abban, hogy gya­korta „csúsztat", — a poli­tikai hatalmat feltétlenül azo­nosítja a gonosszal. Sajnos a Hanussenre is igaz, ami igaz volt a Mephis- tónál is már: Szabó azzal a naivsággal döbben meg ha­talom és művész konfliktusán, mintha egy idealisztikus, har­monikus, demokratikus, uram bocsá: kommunisztikus és ve­getáriánus társadalomból csöppent volna az emberevő vademberék közé. Szabó Henussenje —, bár­mennyire is teletűzdelt a mai magyar társadalomról, és tár­sadalomnak szóló üzenetek­kel —, nemigen több a kan­nibálok kondérjában fövő önsajnálatánál. Félő, ez az önsajnálat porhanyósabbá te­szi hiába eszi le, tiltako­zásul, a galuskát. Bodó László

Next

/
Thumbnails
Contents