Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)
1988-10-28 / 300. szám
1988. október 28., péntek Dunántúli napló 5 Közgazdaság! elet Jelzések A megye közgazdasági életének új fórumoként üdvözölhetjük a Magyar Közgazdasági Társaság baranyai szervezetének Ökonómia cimű kiadványát, melynek első számában a vállalati és szövetkezeti véleményeket összegezve, a gazdasági szabályozó rendszer működését elemzik kritikusan. A szerzők javaslataikat is megfogalmazták, s ezeket további hasznosításra megküldték a Magyar Közgazdasági Társaság országos vezetőségének. Rovatunkban most az iparvállalatok szabályozásával foglalkozó tanulmányból adunk közre szemelvényt, a szerzők: dr. Fehér Mihály és dr. László Gyula. Hasonló jelzésként fogható föl és hasznosításra érdemes az a tanulmánykötet, melyet a közelmúltban jelentetett meg az MTESZ Baranya Megyei Szervezete, összegezve az idei — Tudásunkkal Baranyáért mottójú — tudományos heteken elhangzott legfontosabb javaslatokat. Ezek közül az egyik Baranya komplex idegenforgalmi fejlesztése, mint a kibontakozás megyei programjának egyik kiemelt kérdése. Az ezzel kapcsolatos javaslatokat dr. Zeller Gyula összegezte. Szabályozás '88 — ez még nem elégséges reform A „Szabályozás ’88” megkapta az adóreform jelzőt, de nemcsak, hogy önmagában nem tekinthető elégséges reformnak, de még önmagában sem szolgálja eléggé a reformot, a kibontakozást. Formai oldalról az új adópolitikai eszközök jól illeszkedhetnének egy átfogó reform pénzügyi eszközrendszerébe, de mivel nem kifejezetten a reform érdekében alakították ki ezeket, így nem is képesek szolgálni egy relormlolyamatot, elsődlegesen költségvetési, egyensúlyi szempontokat érvényesítenek. 1988, mint „tanulóév" arra jó volt (esetleg), hogy megismerjük az új adónemeket, de ha nem akarjuk ezeket lejáratni, ha előre akarunk lépni struktúraváltásban, hatékonyságban, akkor ezeket az eszközöket egy más szemléletű gazdaságirányítás kezébe kell adni. Ügy kell átalakítani forma- és mértékrendszerüket, hogy azok elsődlegesen a teljesítmény javítását, annak kikényszerítését és lehetővé tételét szolgálják. Ezzel a teljesítmény-növekménnyel segítsék elő az egyensúly kialakulását, a menet közben jelentkező feszültségek feloldását, ezzel a lehetőséggel segítsék elő a reformmal való (nem mindig könnyű) azonosulást, és csak ezen a növekvő népgazdasági teljesítményen keresztül szolgálják a költségvetés bevételi igényének fedezetét. A gazdaságpolitikában a defenzív, rövid távú egyensúlyi szemlélet helyett oltenziv lépésekre, szelekcióra és hatékonyság-orientációra van szükség. A kereslet korlátozása helyett a piac építésére és a kínálat ösztönzésére, a kettő együttes hatásaként az alkalmazkodó képesség erősítésére kell a hangsúlyt helyezni. Elkerülhetetlen emellett a válságágazatok jövőjének eldöntése, és általában az egyensúlyhiány, a veszteség okainak feltárása és felszámolása, valamint a háttéripar, az infrastruktúra dinamikus fejlesztése. Ennek eszköze egy táfogó, konzisztens, piaci orientációjú, a hierarchikus elemeket kiiktató reform. Azonnal és feltétlenül szükséges a szervezeti, ár-, bér-, költségvetési és szociálpolitikai relom. A gazdaságirányítás ne maga alakítsa („szimulálja") a piacot, határozza meg a működést, árakat, elosztási és újraelosztási folyamatokat, hanem a racionális, hatékony működés feltételeit Jteremtse meg. A gazdaságirányítás reformja csak úgy lehet tartós és eredményes, ha azt az áru-, a tőke- és a munkaerőpiac gyors ütemű kiépítése (a kiépülés elősegítése, akadályainak elhárítása) kiséri, A gazdaságirányítás fizikális és monetáris eszközeiben, az árszabályozásban (export-ösztönzésben, támogatási és elvonási rendszerekben) biztosítani kell a versenysemlegességet. Ezen túl a piac építése és a szerkezetváltás egyaránt megköveteli a mobilitás lehetőségeinek, feltételeinek javítását, a mobilitás ösztönzését (munkaerőmozgás, pénz- és működőtőke-áramlás, társulások stb.). A fentiekből kell levezetni (mert a korábbi és a jelenlegi feltételek mellett megoldhatatlan) az állam és vállalat pénzügyi kapcsolatrendszerének kialakítását. A kibontakozás érdekében radikálisan csökkenteni szükséges a támogatásokat, közösen vállalva ennek feszültségeit. Ugyancsak jelentős mértékben kell csökkenteni az elvonásokat is. (Ez nem „gesztus", „adomány” az irányítás részéről, hanem a vállalkozás érdekeltségi, működtetési, finanszírozási alapfeltétele.) Fel kell számolni az informális alkumechanizmusokat és a bü- rokratikus-adminisztratív kötöttségeket. Feltétlen szükséges a monetáris eszközrendszer kiszélesítése és továbbfejlesztése. Ugyanakkor a pénzügyi restrikció nem lehet mechanikus és diszkriminatív, mert ebben az esetben az irányítás módja változik, tartalma és hatása nem. Figyelembe kell azt is venni, hogy a pénzpiacon előidézett tőkehiány egyrészt nem akadályozhatja a folyamatos működést, másrészt a tőkeköltségek ugrásszerű emelkedése akadályozza a fejlesztéseket, és inflációs hatást gerjeszt. (5 év alatt 4-5-szere- sére emelkedtek a bankköltségek, a bankok pedig hatalmas nyereséget realizáltak.) A szerkezetváltásnak és a tartós egyensúlynak is az a feltétele, hogy az exportot ne pusztán a belföldi kereslet korlátozásával kényszerítse ki a gazdaságirányítás, hanem az irányítási szinten megteremthető feltételek biztosításával és aktív ösztönzéssel segítse elő. Mindegyik relációban alapkövetelmény a nemzetközi együttműködés feltételrendszerének radikális átalakítása, javítása. A világpiaci feltételektől eltérő nemzetközi megállapodások pozitív és negatív konzekvenciái a költségvetésben csapódjanak le, a vállalatok számára reális árfolyamok és árarányok közvetítsék a piaci értékítéletet. Az exportnál erősíteni kell a gazdaságossági kritériumot, és fel kell oldani az alap- anyaggyártók közvetlen, a belföldi — ugyancsak exportképes — továbbfelhasználók rovására érvényesülő export- érdekeltségét. A gazdaságot valóban nyitottá kell tenni. A piac megerősítése importversenyt, a korszerűsítés a fejlett importtechnika és technológia behozatalát, a működő tőke számára vonzóbb és stabil feltételeket és lehetőségeket igényel. Fel kell számolni a termelőknek a külkereskedelmi szervezetektől való függését, kiszolgáltatottságát. Az exportrugalmasságot, -ösztönzést, a bevételek átfutási idejének (90—120 nap) gyorsítását ne fékezze a külkereskedelmi szervezetek ellenérdekeltsége. Az 1987-es adótörvények felülvizsgálatra szorulnak. Az általános forgalmi adó „technikai" kérdéseit tekintve újra kellene gondolni és szabályozni az adókötelezettség keletkezését. A személyi jövedelemadó sok technikai jellegű, vagy kisebb léptékű problémája mellett az alapvető feladat egyrészt az alacsony és átlagos jövedelemtartományokban a sávok számának csökkentése, a sávok intervallumának elnyújtása, másrészt az adó progresszivitásának lényeges csökkentése, lineáris felé közelítése. «A baranyai idegenforgalom jövője Páratlan attrakcióegyüttesek — gyorsan kell cselekedni Az idegenforgalom várhatóan a következő években is jelentősen fejlődik. Egyre jobban kidomborodik húzóágazatjellege és a devizakitermelésben elfoglalt növekvő szerepe. A következő időszakban a fejlesztés három fő területen koncentrálódik: szállodaépítés, beleértve a gyógyüdülőszállókat is, az idegenforgalmi infrastruktúra fejlesztése (határállomások, kikötők stb.); a szolgáltatások fejlesztése, ezen belül vonzóbb programok ösz- szeállítása és jobb minőségű egyéb szolgáltatások biztosítása a külföldiek számára. A fejlesztés módozatainak megváltozása a fejlesztési koncepciók megváltoztatását is igényli. Amíg az eddigi fejlesztéseknél a sorrend az volt, hogy kaptunk külföldi hitelt, és utána eldöntöttük, mire fordítjuk. Most a folyamat megfordul: a tervezett működő tőke bevonásával előbb kell vonzó célokat meghatározni, és csak azután lehet a tőkét felhasználni. Ennek olyan következményei vannak, hogy a tőke 35—40 százalékát hazai, külföldi vagy vegyes forrósokból kell biztosítani ahhoz, hogy a további összegre a bankok hitelt adjanak. Megállapítható, hogy jelentős mérvű külföldi érdeklődés mutatkozik az idegen- forgalmi beruházások tekintetében (elsősorban a külföldi építőipar működtetése érdé-- kében) a külföldi bankok részéről, s ez kihasználható lesz a jövőben. Feltétlenül szükséges a turizmus speciális ágazatainak fejlesztése (konferenciaturizmus, gyógyidegenforgalom stb.). Ez komoly létesítményigénnyel és a gyorsabb megközelíthetőség biztosításának szükségességével jár együtt. 'Ennek érdekében felül kell vizsgálni olyon kérdéseket is, mint például a meglévő vidéki repülőterek üzembe állításának problémáját. esetleg külföldi repülőterekkel (pl. az eszéki repülőtérrel) a kapcsolat megteremtését. Úgy ítélhető meg, hogy Baranya az országon belül kiemelten képes komplex idegenforgalmi kínálatot biztosítani. Olyan attrakció-együttesek állnak rendelkezésre, ahol egységes egészet képeznek a természet által nyújtott és az ember által létrehozott látnivalók. Ez a megyét — bizonyos fejlesztések realizálása után — alkalmassá teszi a nemzetközi turizmus „pénzesebb rétegének" idevonzásóra is. Gondolunk itt arra, hogy olyan látnivalók, mint az aba- ligeti barlang, Szársomlyó a. szoborparkkal, az arborétumok, a vizek (Duna és Dráva), a hideg és meleg vizes fürdők (Orfű, Harkány, Szigetvár, Sikonda, Himesbáza stb.), a több mint 2000 évet átfogó műemlékek, a már meglévő és létrehozható rendezvények, az a tudományos bázis, amely Pécsett található, továbbá a megye kiváló vadászterületei stb. a turisták tömegeit képes vonzani, ha jól választjuk ki a célpiacokat, illetve ha megfelelő színvonalú kínálatot biztosítunk. Nem szabad elfeledkeznünk a belföldi turizmusról sem. Az országon belül is képes ez a térség komoly vonzerőt biztosítani, de éhhez Is szükséges az előzőekben említett feltételek biztosítása. A fenti megállapítások alapján a közeljövő teendőit a következők szerint fogalmazhatjuk meg: Alapvető teendő, hogy rövid időn belül el kell érni a térség kiemelt üdülőterületté való nyilvánítását. Ennek érdekében legkésőbb 1989-ben a kormány elé kell vinni az ezzel kapcsolatos, jól kidolgozott és érvekkel alátámasztott koncepciót. Nem szabad településekben gondolkodnunk, hanem turisztikai szempontból a megyét egységes egésznek tekintve kell kidolgozni a turisztikai attrakciók közötti kapcsolatokat. így például hiba lenne Harkány autark fejlesztése, még akkor is, ha ott — és ezt is fő célként kell megfogalmaznunk — gyógyüdülőszálló létesül. A közlekedés javításával és egyéb intézkedésekkel össze kell kapcsolni a harkányi és a pécsi turisztikai kínálatot, hiszen olyan nagy volumenű beruházás, amely Harkányban komplex kínálatot hozhatna létre, gyakorlatilag nem reális. így tehát minden tekintetben csak nagyobb térségekben szabad gondolkodni. Ki kell dolgozni a speciális idegenforgalmi kínálat lehetséges területeit és ezen belül, kiemelten célszerű foglalkozni a tudományos és konferencia- turizmussal. A Tudomány és Technika Háza feltétlenül ösz- szekapcsolandó szállodával és a konferenciateremmel. Az alapvető célok realizálása érdekében a megye érdekelt szervezeteinek bevonásával ki kell alakítani a tartós fejlesztési együttműködést. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a fejlesztések forrásoldalról csak részvénytársasági, illetve vegyesvállalati formában realizálhatók. Célszerűnek mutatkozik továbbá a közvetlenül nem érdekelt vállalatok és az állampolgárok bevonása is a részvénytársaságba. Az új társulási törvény várhatóan ezt megkönnyíti majd. Már most célszerűnek mutatkozik az idegenforgalmi piac komplex befolyásolása külföldön és hazánkban is. Ennek érdekében olyan reklám- és propagandaanyagokat kell készíttetni, amelyek nem egyi egy adott vállalatot, vagy egy- egy idegenforgalmi kínálatot reklámoznak, hanem komplexen a megyét és a megyében lévő kínálatot. E reklám- és propagandakampánynak a szlogenje a természet, a természetes, valamint az ember és a természet közvetlen kapcsolata lehetne. Mindez nem képzelhető el új szakemberek képzése, illetve a meglévő szakemberek tudásanyagának növelése nélkül. Eppeo ezért középiskolai és egyetemi szinten egyaránt célszerű minél előbb megkezdeni a tervszerű graduális és. posztgraduális oktatást. Erre a megyében — és főleg Pécsett — az alkalmas középiskolák megtalálhatók. A Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán a most indult képzéskorszerűsítés — megfelelő igény és támogatás esetén — lehetőséget adhat- a magas szintű szakemberképzésre, illetve továbbképzésre. Gyors cselekvésre van szükség. Másutt is alakulnak koncepciók, készülnek tervek, és így fennáll az a veszély, hogy lényegesen kedvezőtlenebb kínálattal rendelkező térségek előnyösebb helyzetbe juthatnak csupán azáltal, hogy előbb nyújtják be igényeiket. Mindezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy a koncepció egyszerűen a központi szervek „bombázásával" realizálható. Hangsúlyoznunk kell, hogy a területi szervek és a megyében működő intézmények, valamint azok vezetői igen nagymértékben elősegíthetik a fejlesztést. A jó értelemben vett helyi érdek hangsúlyozása és a konkrét) helyi cselekvések teremthetik meg a felsőbb támogatás alapját. Segítség az UNIDO-tél A Pécsi Bőrgyárban tegnap befejeződött az ENSZ iparfejlesztési szervezete, az UNIDO égisze alatt működő konzultatív-tanácsadó klub 9. találkozója, melynek keretében a különböző földrészekről érkező mintegy harminc szakember arról tanácskozott és fogalmazott meg javaslatokat, miként lehetne előmozdítani a világban a bőr- és bőrfeldolgozó-ipar fejlődését, szerteágazó problémái megoldásának elősegítését. Az összejövetelre először került sor szocialista országban, s a háromnapos rendezvény kitűnő házigazdájának bizonyult a bőrgyár, mint azt Juhani Berg, a Bécsben székelő UNIDO bőripari szakértője is megerősítette előttünk. De profitált is a gyár az egészből, hallottuk Veres Lajos vezérigazgatótól, aki az események tevékeny résztvevője volt, miután az összejövetel elnökévé választották. Sok-sok előrevivő, a gyári munkában - különösen a környezetvédelemben — hasznosítható értesülésre tettek szert. Tárgyaltak arról, hogy az UNIDO kész szakértőket küldeni, műszereket biztosítani, a pécsi szakembereket tapasztalatok szerzésére külföldre utaztatni, s ezzel elősegíteni a bőrgyártás okozta környezeti ártalmak mérséklését. Ugyanakkor személyes _ismeretségeket is szerezve üzleti kapcsolatépítésre is van kilátás, egyiptomi közvetítéssel esetleg afrikai nyersbőrök beszerzésére nyílik lehetőség, másrészt kész bőrök eladására új vevőket. Az UNIDO-ren- dezvény tegnap délben a Pannónia szállóban zárult, ahol a résztvevők tiszteletére dr. Cseh József ipari miniszterhelyettes adott fogadást. M. Z. Rovatszerkesztő: MIKLÓSVÁRI ZOLTÁN Turne előtt Külföldi vendégművészekkel Szombaton és vasárnap németül adják a Bécsi vért Két új arcot láthatnak szombaton és vasárnap a Pécsi Nemzeti Színházban a Strauss-operett nézői: a Bécsi vérben Siegfried Witting müncheni művész játssza a miniszter szerepét, a bécsi illetőségű Kurt biederer pedig Kaglert, a hentest. S ha azt kérdezi az olvasó, a néző, miért kellett vendéget hívni erre a két szerepre, a válasz ez: a pécsi társulat NSZK-beli vendégszereplésre utazik a produkcióval, s bár a prózai és dalszövegeket a magyar színészek németül adják elő, az eredetiben a humor bő forrása az, hogy a miniszter és a hentes más-más tájszólásban beszél, ezt pedig csak eredeti nyelvű színészek képesek jól prezentálni: így került a német nyelvterület két különböző vidékéről való színész a Bécsi vérbe. Siegfried Wittig volt a bremenhaveni városi színház indentánsa, operaénekes és rendező: jelenleg szabadúszó, és ügynökségek közvetítésével szerződik hazai és külföldi turnékra, különböző karakterszerepek eljátszására. Külföldi társulatban most szerepel először. Kurt Lieder a sport felől érkezett: úszó volt, toronyugró- bajnok, a Margitszigeten is szerepelt — az ötvenes évek elején még sportolóként. Aztán táncolni tanult, énekelni, és buffo szerepekben lépett fel. Hét évig az NSZK-ban, 2 évig Svájcban. Volt Rökk Marika partnere is és 17 évig a Rainunt Theater tagja. Karakterszereplőként ismerik. Mindketten jól érzik magukat a pécsi társulatban, amely szorgalmasan készülődik a turnéra, Pécsre pedig ilyen jelzőket használnak: szép, gyönyörű, csodálatos város. G. T.
