Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)
1988-10-28 / 300. szám
1988. október 28., péntek Dunöntűlt napló 3 A ualasztöjogot módosító töruenyteruezet baranyai vitája elő Modern, szocialista, demokratikus Ismét jelentős, a politikai ■struktúra korszerűsítése, fejlesztése szempontjából meghatározó törvénytervezet véglegessé formálásához kéri a kormány a társadalom közreműködését. Ez - mint ismert - a tavaly elfogadott jogalkotásról szóló törvény értelmében már kötelező előírás a jogalkotók számára, s a viták gyakorlata is ismert számukra. Sok múlik azonban azon, hogy az interjú mennyire bizonyul sikeresnek, mennyire képes érdemben előmozdítani az előkészítő munkát, végső soron segíteni a törvényhozás, képviselőink dolgát. Clara pacta, boni amici — mondták a rómaiak, ami annyit jelent, hogy „Tiszta alkú, jó barátság”. Nekünk is fontos érdekünk, hogy a vita valóban társadalmi méreteket öltsön s lehetőleg közmegegyezésre jusson. Erre annál is inkább indokolt c figyelmet felhívni, mert a tapasztalatok alapján nem élünk még kellően a beleszólás lehetőségével és jogával a kívánatos, vagy önmagunkkal szemben elvárható mértékben. Bár a gyülekezési, egyesülési törvénytervezetek Baranyában szervezett társadalmi vitáit a megyén kivüli tapasztalatokkal összehasonlítva sikeresnek minősíthetjük, más megközelítésből azonban elgondolkodtató, hogy e fontos politikai jogok mindössze 627 érdeklődőt vonzottak, s 178 megyénkben élő állampolgárt késztettek hozzászólásra. Párbeszéd A lehetőség most újból adott, tudni kell majd élni vele. Ebben a vonatkozásban két momentum is reményt keltő, ami a szélesebb körű érdeklődést megalapozhatja: egyfelől demokráciánkban a népképviseleti testületek létrehozásában aktív szerepet vállalni minden nagykorú — és néhány egyéb kritériumnak is megfelelő - állampolgár joga és kötelessége. Más megfogalmazásban: amíg az egyesülési, gyülekezési szabadságjogokkal élni vélhetően soha nem válhat kötelezővé, a választójogot gyakorolni minimálisan erkölcsi kötelezettség is. A vita tárgya tehát a lakosság zömét közvetlenül érinti. Másfelől választási tapasztalatokkal — a '85 és '88 között „érett” generációkat leszámítva - mindenki rendelkezik. Ezeket a tapasztalatokat áll most módunkban egybevetni a politikai vezetés következtetéseivel, illetve a törvényelőkészítő tárcák által megformált konkrét jogi megoldásokkal, lehetőségekkel. A vita szervezője és lebonyolítója ezúttal is a Hazafias Népfront. A rendezvényekre október 28. és november 18. között kerül sor, ezekről vagy a sajtóban, vagy mindenütt a helyben szokásos módon, értesítik a lakosságot. A vita témájának országos „beharangozása” már az MSZMP KB 1988. június 23-i állásfoglalásával megkezdődött, a törvény módosításának politikai elveivel, s azóta több autentikus és ajánló vélemény jelent meg az országos sajtó hasábjain. Illőnek és a szeptemberi egyesülési és gyülekezési törvénytervezetekről folytatott párbeszéd tapasztalatait hasznosítónak tekintjük, ha az újabb — reméljük, most már szélesebb körű, s az előzőnél még élénkebb — párbeszéd elé néhány gondolatot megfogalmazunk az új választási törvény tervezetéről, a vitában eldöntésre váró legfontosabb kérdésekről. A Hazafias Népfront Pécs Városi Bizottságán rendezett szeptemberi vita kapcsán egy résztvevő, nyugdíjas bányász pl. a beleszólás igényéről azt mondta: „Ma már minden jelentős kérdés eldöntéséről a lakossággal folytatandó párbeszédre van szükség, s nem az a lényeg, hogy ezt egypártrendszer, vagy többpártrendszer keretei között tesszük-e, hanem az, hogy őszintén és nyíltan, s valóban lényeges kérdésben kérjük ki a lakosság véleményét, s azokat kellően hasznosítsa is a vezetés." Véleményem szerint - itt tartunk, a demokratikus párbeszéd a párttagok körében és azon kívül is, széles körben folytatódik, s a választási törvénytervezet alternatívái közül a legjobbak kiválasztása csak azt eredményezheti, hogy még demokratikusabb, nyíltabb és őszintébb lesz közéletünk. Különválasztva? Nézzük végig, miben kéri a törvényalkotó a lakosság széles körének véleményét? Nem kevesebbről, mint arról, hogy az 1985-ös választások, valamint a képviselőtestületek 3 éves működéseinek tapasztalatai alapján hogyan tegyük még hatékonyabbá, széles kö- rűbbé és eredményesebbé a jelöltek kiválasztását a soron következő választáson, s hogyan lehetne egyre nagyobb garanciát találni arra, hogy a lehető legalkalmasabb képviselőt válassza ki a lakosság a jelöltek köréből az elkövetkezendő 5 éves ciklusra. Ennek elősegítését szolgálná az az elképzelés is, hogy a jövőben a képviselői és tanácstagi választásokat külön választanánk, s nem egy választási „küzdelemben" történne a helyi és az országos népképviselet kiválasztása. E tekintetben az elméleti és gyakorlati szakemberek véleménye legalább olyan mértékben megoszlik, mint amilyen mértékben 1972-ben megoszlott, amikor először került bevezetésre, majd a 75-ös választások előtt - megszüntetésre. A különválasztást indokolja az országos és helyi ügyek markánsabb szétválasztása egymástól, valamint a választás jobb előkészítésének és egyszerűbb lebonyolításának lehetősége. A különválasztás mellett érvelők véleménye szerint jelentősen felértékelődne ezáltal a tanácstagválasztás és ezzel együtt a helyi politizálás lehetősége. A helyi választások idején jobban előtérbe kerülhetne a helyi tisztségviselők munkájának értékelése, a helyi fejlesztési és költség- vetési lehetőségek alaposabb megvitatása, valamint a lakosság szélesebb körű közreműködésének szervezése a helyi gondok megoldására. Mindezek a nyomós érvek szólnak mellette, s ellene szól a választások 2—3 évenkénti ismétlődése, szervezésének és lebonyolításának, valamint a költségeinek megduplázása. Az érvek politikai súlya a különválasztás mellett nagyobb, míg az ellene szóló érvek súlya inkább technikai jellegű. Politikai kérdés viszont már az, hogy a különválasztást 1989-ben a tanácsválasztás előrehozásával kezdjük-e, vagy csak később, az 1990-es képviselőválasztás után? A jelenlegi gazdasági-politikai helyzetünk mindenképpen csak az 1990-es évekre mutatja indokoltnak a helyi és országos választások különválasztását. Ki jelöl? Minden választás kulcskérdése a jelöltállítás biztosított lehetősége és lehetséges köré. A jelöltállítás demokratizálását követeli az 1985-től kötelezően előírt többes jelölés intézménye, s az, hogy a jelöltekre vonatkozó javaslat és ajánlás egyeztetésére és koordinálására szükségesnek látszik egy új, nyilvános intézmény, a jelölést előkészítő bizottság létrehozása, amely a választókerületben működő társadalmi szervek és érdek- képviseletek, munkahelyi kollektívák és lakóhelyi közösségek jelöltjeit veszi számba és állítja sorba a jelölés idejére. Ezeket a jelölést előkészítő bizottságokat a HNF városi, illetve községi bizottságai állítják össze a különböző helyi szervek által javasolt választópolgárokból. Vagyis független egyeztető bizottság szerepében működnek, a rangsorolt jelölteket nyilvánosságra hozzák, majd a jelölteket a jelölőgyűlések elé terjesztik - döntés céljából. A jelöltállítás joga tehát változatlanul a jelölőgyűléseké lesz, azonban az országgyűlési választókerületekben a spontán jelöltállítás lehetősége így megszűnik. Tanácstagi választókerületben ez változatlanul lehetőség lesz, tekintettel a kisebb választó- kerületekre. A jelölőgyűlések szerepe és a választási szervek (jelölőbizottságok, választási elnökségek, szavazatszedő bizottságok) független működése és várhatóan növekvő tekintélye tehát biztosított lesz, s lehetővé teszi a törvényesség garanciáit az a rendelkezés is, hogy mind a képviselői, mind a tanácstagi jelölőgyűléseken csak az adott választókerület lakosai vehetnek részt szavazati joggal. Az 1985. évi választások tapasztalatai indokolttá teszik a megszorító, garanciális intézkedéseket, s így szabályozva mégsem csorbítják a választópolgárok jogait, illetve jelöltállítási lehetőségeit. Az országos választási lista megjelenése az 1985-ös választásokon sok vitát kavart és számos ellenvéleményt váltott ki. Mindezeket igyekeztek a törvényalkotók a jelen törvénytervezetben figyelembe venni, s az országos listát intézményessé tenni a magyar rendszerben. Jól nyomon követhető ebben a kérdésben az álláspontok hagyományosan elkülönülő csoportja: a területi-lakóhelyi képviseleti elv és az intézményi-érdekképviseleti elv támogatóié. Valószínű, hogy többen helytelenítik majd - a területi-helyi képviselők számának kárára az országos listán induló jelöltek számának növelését és a jelölteket delegáló érdekképviseleti szervek körének bővülését. Már most jelzem, hogy ezek köre az alternatív szerveződések, társadalmi szervezetek, egyesületek számának növekedésével csak tovább bővülhet, sőt előre vetítheti egy kétkamarás rendszerű országgyűlés létrehozásának szükségességét is. Ebben a kérdésben azonban majd csak az új alkotmány tervezetének vitájában alakulhat ki a végleges válasz, a jelenlegi törvénytervezet vitájában még nem. Versenyeztetés Az előzetes beszélgetések során már nagy érdeklődést váltott ki, s a legnagyobb egyetértéssel találkozott a helyi tanácselnökök közvetlen választásának alternatívája. Biztos vagyok benne, hogy a lakosság nagy többsége igényli és helyesli a közvetlen beleszólást a város, nagyközség, község tanácselnökének választásába. Módszere még nem teljesen kialakult, de véleményem szerint ez technikailag kivitelezhető, még a nagyobb városainkban is. Természetesen az ilyen jelölés és választás elengedhetetlen követelménye a két vagy több jelölt állítása és az általuk ismertetett programok versenyeztetése a városi és községi polgárok előtt. A jelöltek állítását ezért is célszerű a Hazafias Népfront bizottságainak nyilvános üléseire bízni. Mindez nagy megmérettetését jelentheti a jelöltnek, s óriási versenyhelyzetet teremthet adott esetben — de mindezt érdemes lesz vállalniuk a jelölteknek a cserében kapott megerősítő lakossági bizalomért! Várhatóan ezek a kérdések lesznek a legnagyobb érdeklődést kiváltó új momentumok a választási törvénytervezetben, s elengedhetetlen, hogy ezeket ütköztessük az 1985-ös választáskor szerzett tapasztalatainkkal, avagy a demokratikus fejlődésünk jelenlegi követelményeivel. E szembesítés kapcsán engem különösen két kérdés nyugtalanít a több jelölt állításánál elengedhetetlen „versenyeztetés" választókra és jelöltekre egyaránt negatív hatással bíró „vesztés" fogalmának mikénti elkerülése, illetve a mindenáron történő „győzelem" biztosításának érdekében a törvényesség határait is súroló agitáció, propaganda, szervezés és mozgósítás politikai eszközökkel történő befolyásolása. Az 1985- ös választások idején is mát tapasztalhattunk elítélendő „korteskedést” egyes választókerületekben — s a jelenlegi gazdasági-politikai helyzet a jövőre vetítve csak fokozhatja az ilyen jellegű törekvéseket. Ilyen okból is elengedhetetlennek látszik annak a törekvésnek szabad utat biztosítani, amely a törvényességgel szemben a visszaéléseket, a kifogásokat és panaszokat a bíróságok hatáskörébe utaltat, s adott esetben akár a mandátumtól való megfosztásra is feljogosítja a helyi bíróságokat. A másik még vitatandó, kialakítandó és a társadalmi közmegegyezést elősegítő vagy gátló kérdése a választásoknak - kiemelkedő jelentőségének megfelelően — annak pártpolitikai kezelése. Ez az oldala a választásoknak — legyünk őszinték - a jelöltkiválasztáson, állításon, népszerűsítésén, megválasztásán keresztül éleződő folyamatot jelent, s nem marad kezdettől fogva a Hazafias Népfront tevékenységi körén belül. A népképviseleti testületek megfelelő összetételéhez fontos politikai és társadalmi érdekek fűződnek. Ennek befolyásolására az érdekek hordozói — társadalmi szervezetek, érdekképviseletek, csoportok és természetesen a párt is — mindent megtesznek majd saját jelöltjeik megválasztása érdekében. Vagyis a befolyása érvényesítéséről a párt sem mondhat le, sőt — oz eddigiektől eltérő körülmények között, sajátos eszközökkel kell kivívnia a befolyásolás lehetőségét. A politikai versenyhelyzet tehát a párttagokra, sőt az egyszerű munkásemberekre, parasztemberekre, fiatalokra és nyugdíjasokra, nőkre és értelmiségiekre nézve is éleződik, a képviseletre alkalmasság követelményeinek előtérbe kerülésével. Aktívabb részvételt! Erre a helyzetre tekintettel is már jó kezdete lehet a politikai módszereknek, a lakó- területi politikai munka előtérbe kerülésének — a választási törvénytervezet társadalmi vitája, illetve az abban rögzített politikai elveknek a támogatása. A választások a jövőben tehát a sokkal intenzívebb politizálást, az agitá- cióban, a szervezésben és a szavazásban való tudatosabb, aktívabb részvételt követeli minden választópolgártól és igy a választókerületben élő párttagoktól is. Ehhez biztosíthatjuk előzetesen a felkészülést a tervezet vitájára mozgósítással, s egyben az új társadalmi közmegegyezést készíthetjük elő, ha már most folytatunk érdekfeszítő párbeszédet a lakosság széles rétegeivel, a törvénytervezet vitája kapcsán a politikai reformok tartalmáról és kívánt irányairól. Remélem, ehhez ad számunkra majd segítséget a novemberi társadalmi vita a választási törvény tervezetéről, amelynek eredménye: a „finis coronat opus” — a vége teszi fel a munkára a koronát: vagyis egy modern, szocialista és demokratikus választási törvény létrehozása 1989-ben. Dr. Sasvári László, a megyei pb osztályvezetője Egy lakásból Huss ember otthona Idősek napközije Helesfán Mozgolódnak a többi társközségben is Ezek a napok a berendezkedés, a takarítás, az utolsó simítások napjai. Még nem tökéletes a telefon, találgatják, hol lenne legmegfelelőbb helyen még egy heverő, melyik fal mellé rakják a szekrénysort és hány fogast szereljenek a bejárati ajtó mellé. Az azonban már így is látszik, hogy tágas és barátságos napközbeni otthona lesz annak a húsz helesfai idős embernek, akik birtokba vehetik az épületrészt. Baranya legújabb idősek napközijének története évekkel ezelőtt kezdődött. Az 1982-es bükkösdi falugyűlésen merült fel először a gondolat, hogy jó lenne a székhely- és a társközségek korosabb lakóinak helyzetéről szélesebb körűen gondoskodni. Egyre többen lesznek, akiknek nem elég a házi szociális gondozás, ilyen vagy olyan ok miatt nem megoldás a segély lehetősége. A következő évi konkrét igényfelmérés azonban mást mutatott: a bükkösdi időseknek nem nagyon tetszett — az & elképzelésük szerinti — szociális otthonhoz hasonló intézmény létrehozása, és egy időre elfelejtődött a kezdeményezés. Két évvel ezelőtt a helesfai falugyűlésen került ismét szóba a gondolat egy javaslat nyomán. A megüresedett tanácsi szolgálati lakásból óvodát kellene kialakítani. Mivel Bükkösd, a székhelyközség épp túl volt egy óvodabővítésen, s ide járnak a helesfai óvodáskorú gyerekek is, másik javaslatként hangzott el, az idősek napközijének létesítése. Idén tavasszal megkezdték a kialakítását. A község központjában lévő épület egyik részét, az egykori szolgálati lakást változtatták meg erre a célra. Ebben az épületben van egyébként az orvosi rendelő, az elöljáróság, a könyvtár és a kultúrterem. Mivel hat évvel ezelőtt kívülről teljesen felújították, a napközi létrehozása elsősorban belső munkákat igényelt. Az egykori lakás helyiségeit melegítőkonyhává, ebédlővé, két pihenőszobává változtatták. A húszszemélyes otthon bútorai már megérkeztek, megvették a színes televíziót is. A belső átalakítást, ileltve a berendezést a megyei tanács és a szentlőrinci szövetkezetek - tsz, áfész, takarékpénztár - támogatásával finanszírozta a bükkösdi tanács. Még a munkák ideje alatt össze is hívták a leendő lakókat. Megmutattak nekik mindent, azt is hozzátéve, hogy tavasszal rendezni fogják a tágas udvart és hamarosan lebontják a közelben lévő, rossz állagú épületet, amely jelenleg lezárja az udvart. A helesfai napközinek hamar híre futott a többi társközségben, hallottuk Má- tis Istvántól, a bükkösdi tanács elnökétől. Elsőként a legkisebb, kétszáz lélekszámú és nagyrészt korosabb emberek lakta Dinnyeberkiből jelezték, hogy ők is szívesen vennének egy ilyen intézményt. Van is üres ház — szintén volt szolgálati lakás — három nagy szobával, konyhával. Az első felmérés szerint 21-en igényelnék a napközit. Cserdiben szintén felmerült egy napközi létesítésének gondolata, de hogy végül milyen funkciót kap majd a ' megüresedett tanító' lakás, arról a település lakossága még nem döntött. Hogy a székhelyközségben, Bükkösdön lesz-e, ha igen, akkor csak napközbeni vagy netán folyamatos, hetes ellátást nyújtó otthon, az szintén a jövő, de valószínűleg a közeljövő kérdése. Megfelelő és elérhető áron megkapható épület van a településen. Lehet, hogy a helesfai példa nyomón hamarosan érdemes lesz ismét megkérdezni az itt lakó korosabb embereket, hátha megváltozott a néhány évvel ezelőtti véleményük. A napközit tegnap Mátis István, a bükkösdi tanács elnöke adta át. T. É.
