Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)
1988-10-26 / 298. szám
1988. október 26., szerda Dunflntüii napló 3 Vita a Mátyás király emlékműről Í3Ü$ ■ xtd n V ■ r • IP ■■■ ^cpsppp am pm M HP H októberi száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat fennállásának harmincadik évfordulóját ünnepli. Az októberi szám ebből az alkalomból megnövelt terjedelemben jelent meg. Az első - szépirodalmi - blokk keresztmetszetszerű összeállítást közöl a Jelenkorhoz hagyományosan kötődő szerzők műveiből. Balassa Péter, Mándy Iván, Hallatna Erzsébet, Pálinkás György elbeszéléssel, Pákolitz István, Berták László, Csorba Győző, Károlyi Amy, Takáts Gyula, Parti Nagy Lajos versekkel szerepel. A versközlemények között különösen figyelemre méltó Weöres Sándornak egy 1946-ban íródott, köteteiben nem szereplő darabja, továbbá az Újvidéken élő Tolnai Ottónak A szabadság jelképe című nagyszabású poémája. A londoni Határ Győző, valamint Nádas Péter regényének újabb részlete mellett a szlovákiai Grendel Lajos közöl szemelvényt készülő regényéből; Esterházy Péter a gro. zi Manuskripte felkérésére írt esszéje magyar változatával szerepel. Pályi András tízéves késéssel az idén megjelent két kisregénye keletkezésének körülményeiről írt esszét. Nemes Nagy Ágnes Versek közelről című sorozatában egy Babits- verset elemez. A jubileumi szám második blokkja Pécs irodalmi-művészeti életének múltját és jelenét tekinti át különböző műfajokban. A folyóirat nemrég elhunyt, legjelentősebb főszerkesztőjét, Szederkényi Ervint a Ineki írott levelekből készült összeállítás, a két háború közti időszak legendás szerkesztőjét, Várkonyi Nándort a Pécsett nemrég megjelent könyvéről írott terjedelmes kritika, az ötvenes évek Dunántúljának főszerkesztőjét, Szántó Tibort pedig a volt munkatárs, Csányi László emlékezése idézi. Artur Miedzyrzecki lengyel •költő Weöres Sándort köszöntő írása mellett Thiery Árpád - a Kortárs lőszerkesztője - életének pécsi időszakára, a Jelenkor indulásának éveire emlékezik. Kabdebó LórántPákolitz Istvánnal (aki két évtizeden át a Jelenkor szerkesztője volt), Weber Kristóf pedig Vidovszky Lászlóval, a Pécsett megtelepedett jeles zeneszerzővel közöl interjút. A kritikai rovatban két írás elemzi Pályi András Éitem című prózakötetét. Bárdos László Weöres Sándor Pécsett megjelent első köteteinek hasonmás-kiadásáról ír. A folyóirat új törekvéseit képviseli György Péter írása az év posztavantgárd képző- művészeti kiállításairól, amelyet nyolcoldalas fekete-fehér műmelléklet kísér. A szövegközi illusztrációk Vidovszky László zenei abszurdjait mutatják be. A jubileumi szám a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja támogatásával készült. Vidovszky László; Ritmische Übungen SS®:»®: ff«» _____ Stepernyö elüti Mit kíván a magyar néző? „Legyen béke, szabadság és egyetértés." Mutassa a televízió hétfőn a rendkívülit és a körzetit, kedden sorozatban a nemzetközit, szerdán a családit és a rendőrit, csütörtökön a nemzetit, pénteken a Vitrayt és a •külpolitikait, szombaton a hollywoodit, és vasárnap a végtelenített láncolatú krimit. Kívánjuk a csatornaválasztás szabadságát, a képernyő fényességét. Legyen a sugárzás színes, a hangerő magas, a kontraszt erős, a fény éles. Antervnáník vegye a műholdak műsorait. Láthassuk, amit nem értünk, érthessük, omit nem látunk. Kívánjuk az antennót- lanság és kábeltelenség eltörlését. Legyen a műsoro'knak a felelős szerkesztőn «kívül felelős nézőjük, a«ki bejelenti, ha a program ütközik a nézői érdekekkel, aki «leállíthatja az adást, 'ha a nézői közérdek úgy «kívánja. A tények helyett «kapjunk magyarázatot, halljuk a kommentárt. A tényék elt’évelyítik o nézőt, lássuk inkább a meggyőzést. Adjon a tévé programot, vezérfonalat a nézői életvezetéshez. Meggyőzést várunk a tévétől, mert mi nem a valóságot látjuk, hanem a tévét nézzük. S a tévé — mint azt az iskolatévében tanultuk — nem a valóság, hanem annak tömeg- «kommunikációs visszatükrözé- se. A realizmus diadala. Hiszen igazabb az életnél. Ez az igazi — az csak a valódi. S irodalomból tanultuk, hogy az igazat mondd, ne csak cr valódit. És erre még esküt is tettünk a tizenkét pontban. Az úttörő mindig igazat mond. Legyen minden néző egyenlő, s akik tehetik, még egyenlőbbek. Szerepeljünk a tévében. Minél .többen. Nézzük egymást. Minél többet. Hiszen mi egy nagy csalód vagyunk. A tévénézők szövetsége. Lássuk a szomszédokat a Szomszédokban, a kollégákat a vetélkedőkben, a főnököket a ripor-. tokban, családunkat a dokumentum filmekben. Kívánjuk, hogy a tévések ismerősei rftíké váljanak. Lássuk őket főzni, teniszezni, műsort ajánlani, halljuk őket énekelni, szavalni, tréfálkozni, személyeskedni. S mindezt elvárjuk' a közélet közszereplőitől is. Korlátozódjék o politikai közszereplés néhány személyre. Esküdjünk hűséget a Magyar Televíziónak. Ne hagyjuk őt cserben nagy magára maradottságában, a chanellek fojtó szorításában. Néha kapcsoljunk át az ő programjaira is. Érezze: hatása ránk sugárzik. Adózzunk. Gomboljuk le becsülettel az előfizetői díjat. Hiszen ebből tartjuík el a tévét. Nélkülünk működésképtelen volna. Legyen 'minden utcában és lépcsőházban szerelő. Nehogy készülékünk működésképtelen «maradjon. Hiszen akkor megszűnnénk nézők lenni. S mi lenne akkor belőlünk. Lépjünk tévékészülékünkkel unióba. így önazonosságunk biztosított. S lássuk, magunk előtt Az .utolsó óra kilencedik percét, amikor (Üvöltés-antológia, 280. oldal) „'három elmeorvos szii'multán szexuális kapcsolatba lépett egy színes televíziókészülékkel.” M. P. Vitát váltott ki Hársfai István kollégánk „Mátyás-szobor Pécsett?” című cikke, amely iapunk október 10-i számában jelent meg. Az alábbiakban két hozzászólást, két véleményt . közlünk a pécsi Mátyás király emlékmű terveivel, valamint a cikkel kapcsolatban. Mátyás király szobra Pécsett Nem fér kétség ahhoz, hogy Mátyás király a legnagyobb magyar királyok egyike volt. Péccsel való törődését mutatja, hogy Janus Pannoniust, a reneszánsz költészet Európa- hírű poétáját Pécs püspökévé nevezte ki, s ezzel városunkat a reneszánsz kultúra egyik központjává avatta. Nem sokkal Janus Pannonius halála után Oláh Miklós e szavakkal jellemezte városunkat: „Pécs lakóinak barátsága és műveltsége miatt élenjáró." E barátság fogadta Mátyást, midőn a költő halála után Pécsre látogatva elrendelte, hogy Janus szurkos ládában rejtett tetemét díszes szarkofágban helyezzék el. Mindezeket azért említettük, mert Pécs városának többirányú kötődése volt a reneszánsz kultúrához és Mátyás királyhoz. Halála 50G. évfordulójának megünneplése történelmi múlEgy zsűritag Százéves hagyománya, gyakorlata van hazánkban a köztéri szobor-, emlékműállítás; nak. A téma mindig élénken Toglalkoztatta a közvéleményt, mindig élénk vihart kavart egy-egy szobor, emlékmű féltünkre emlékezést, tisztelet- adást is jelent. Más kérdés, hogy az ismert Mátyás reliefektől eltérő Ben- csik-Várnagy-féle szoboralkotás alkalmas-e köztéri elhelyezésre. Olyan helyre, ahol naponta belföldiek és külföldiek tömege kérdezné meg: kit jelképez ez a Gólem-szerű idom- talan tömeg? Mert miből áll ez a szobortorzó? Nem az ismert Mátyásarcok egyikéhez hasonlít, mint inkább az alkotó művész sanyarú mosolyát tartalmazza: félbe vágva. Mert a három- méteres szoborfejnek a fele hiányzik, a nyakánál és a tarkójánál is (tehát három helyen) le van csapva. Véleményünk szerint Mátyás helyett a lefejezett Hunyadi Lászlót akarja szimbolizálni. Kérdés, kell-e ilyen torzó Pécsett? Dr. Tóth István véleménye állítása - de mindig utólag. Amikor is az alkotás mór állott. Sohasem előtte „fúrták" a dolgot. Pécsett túl vagyunk- azon, hogy. iesz Mátyás király emlékmű. Évfordulótól függetlenül, Népköztársasági ösztöndíjasok Mint egy expressz vonat... Martin Zoltán joghallgató Készült a beszélgetésre. Adatokkal, feljegyzésekkel teli noteszába kézzel sűrűn teJeírt oldalakra írta fel, amit ő szeretne elmondani, a pécsi JPTE egyik Népköztársasági ösztöndíjasa, Martin Zoltán joghallgató : — Mikor először beléptem az egyetem kapuján, nem gondoltam, hogy Népköztársasági ösztöndíjas leszek. Másrészt viszont azonnal kényszerhelyzetbe «kerültem. Először levelezőre vettek fel, a nappalira ■kerüléshez jó rendűséget 'kellett elérnem, ez jelesre sikerült. «Másodiktól nappalis vagyok, azóta nem akartam lejjebb adni. Pályázat alapján demonstrátor lettem a családjog—nemzetközi magánjog tanszéki csoportnál. Tudományos munkát, ta«nszéki adminisztrációs tevékenységet végzek havi fix díjazásért, ezenkívül tagja vagyok a kari tanácsnak és a 'hallgatói önkormányzat legmagasabb szervének, a csoportvezetői tanácsnak. Szeretek felkészülten menni a vizsgákra, tisztában vagyok azzal, hogy nem elég csak a vizsgaidőszakban készülni. Lelkiismeretem akkor nyugodt, ha tudom az anyagot. Sorolja-sorofja még a tényeket magáról Martin Zoltán egy ideig, aztán 'hirtelen egymásra nézünk. Megakadunk a •beszélgetésben, mjnt egy expresszvonat, amelynek hirtelen meg kell állnia kényszerből egy állomáson. Tisztázzuk, az olvasó sem .fogja «nagyképűnek tartani a felsorolt tényeket. 'Megkönnyebbülve térünk át a legnehezebb témára. Nem említetted, hogy párttag vagy, vetem fel. — Rengeteget gondolkoztam ezzel kapcsolatban azon is, hogy miért gondolhatják sokan: ez az ember azért érhette el a Népköztársasági ösztöndíjhoz szükséges átlagot, mert párttag. —. Mentegetőzöl? — Félreértesz. Márcsak azért sem, mert például jóval előbb lettem Népköztársasági ösztöndíjas, mint párttag. Másrészt pedig rengeteget tanulok. Érdekel a jog. Régóta ismerem Martin Zoltánt. Bizton állítható, hogy makacssága, közéleti szereplésre való vágya sok mindenben megnyilvánul. Publikál az Universitas'ban rendszeresen, részt vállal egyetemi választott testületek munkájában. Keresi magát, keresi társait ebben a' helyzetben. Érvel és elutasít. Elfogadják és elutasítják. Gondolkozik. Olvas. Jövőre végez. Vajon, milyen munkahelyen találjo meg . a helyét? _ Bozsik L. s okfelő! fellépő kívánság volt ez, amely találkozott a párt-, a tanácsi szervek, a minisztérium, a Képzőművészeti Lektorátus egyetértésével. Nem népszavazás útján született a döntés, mert ennek nem ez a módja, hanem az említett 100 éves gyakorlat szerint, ahogyan hazánkban köztéri szobrot szokás állítani. Vagyis e döntés után az Állami Lektorátus nyilvános pályázatot írt ki, amire rengeteg munka érkezett. E munkákat, hogy a zsűri számára megtekinthetőek legyenek, kiállítóteremben helyezte el a Művészetek Háza, és- mive) e házba bárki bemehet, e pályamű- veket bárki megnézhette. De ez sem népszavazás, hanem egy szakma dolga volt. Ami az időpontot illeti, az volt a feltétel, hogy a zsűrizéskor ott legyenek a pályaművek. Ott is volt valamennyi. A szobrászszövetség vezető tagjai, a szakma jeles mesteréi, továbbá építészek, művészettörténészek és az Állami Lektorátus teljes vezérkara alkotta a zsűrit; megfigyelőként ott volt a megyei tanács elnökhelyettese, Pécs város tanácsának elbö- ke, a művelődési osztályok képviselői. Bencsik István és Várnagy Péter tervénél éreztük, hogy „remekmű gyanús” a dolog. De nemcsak ez tetszett, hisz sok jó terv érkezett. Ám végiggondolva az összes szempontot, valamint azt, hogy melyik terv veszi figyelembe az összes helyi adottságot, melyik egyesíti az emlékmű soksok ismérvét, a választás a Bencsik-Várnagy' munkáia esett. Ez a választás is szakmai, egy szakma gyakorlatán, tapasztalatain és felelősségén nyugszik. Nekem, úgy is, mint a zsűri egyik tagjának azért tetszik ez az emlékműterv, mert figyel a helyszínre, mert egy monumentális fejjel érzékelteti mindazt, ami Mátyás kora, ami a szelleme. üzeni ezt a XXI. század számára. És nem üzenheti Fadrusz Mátyásával, sem az ismert korabeli ábrázolatokkal, avagy egy neobarokk lovasszoborral. A mi feladatunk emléket állítani egy eszmévé magasztosult személynek a holnap számára. Az általam vitatott cikk további kérdése, vajon erre kell-e most költeni? Nagyon rossz érzést kelt bennem az ilyen kérdésfelvetés. Mert nem összetartozó dolgokba kérdez. Én úgy kérdeznék: miért nincs hazánkban elég iskola, lakás? Miért hagytuk évtizedek során lepusztulni a románkori kőtárat, miért hanyagolta el a Zsolnay-mauzóleumot az a gyár, _amely ellenszolgáltatás nélkül használja termékein ezt a nevet? Dr. Romváry Ferenc művészettörténész Határtörés Művészeti fesztivál a JPTE Tanárképző Karán Mór harmadízben rendezik meg október 28-a és 30-a között azt a fesztivált, mely idén a Határtörés ‘88 nevet kapta. Az első fesztivál egy évvel ezelőtt az elmúlt húsz év művészeti eseményeit próbálta szám- bavenni, elsősorban olyan művek bemutatásával, melyek a szélesebb nyilvánossághoz valamilyen ok miatt nem jutottak el. A Határtörés ’68-at tavaly decemberben követte a Határtörés *80. E második rendezvény a lengyel film 1976. és 1983. közötti periódusát szerette volna négy film segítségével megismertetni. Az idei fesztivál a szándék szerint úgy akar a jelenről keresztmetszetet adni, hogy a múlt jránk és a jövőre vetülő árnya is érezhető legyen. Az első két nap a péntek és a szombat a filmeké jés a videóké. Vasárnap pedig egy nagyszabású előadássorozatra kerül sor, a legkülönbözőbb témák képviselői beszélnek egyetlen közös gondolat jegyében: a jelenlegi tendenciákból és lehetőségekből kiindulva arról szólnak, mi várható az elkövetkező években, s szerintük mit, hogyan kell tenni . . . Kedvcsinálóul csak néhány a filmes kínálatból: premier előtt vetítik Bereményi Géza Eldorádó című filmjét, Téglássy Soha, sehol, senkinek című alkotását. Bemutatják Tarr Béla Kárhozat-át, Jeles András Álombrigád-ját. Hodnik I.
