Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)
1988-10-24 / 296. szám
988. október 24., hétfő Dunántúli napló 5 Rozsdás fémdarabból színpompás övveret Restaurátorok Múzeumokban jártunkban. érdeklődéssel figyelve a kiállított tárgyakat, csak ritkán, vagy egyáltalán nem is jut eszünkbe, hogy bizony azok megtalálásuktól amíg a szemünk elé nem kerülnek, rengeteg munkát adnak valakinek, vafokik- nek. Mert ha a nagyértékű leletek viszonylag épen, szemrevalóan kerülnek a múzeumok vitrinjeibe. az többnyire a restaurátorok keze munkáját dicséri. Nem régi. de mindenképpen üdvözlendő kezdeményezés tehát, hogy a Janus Pannonius Múzeum kétévente lehetőséget biztosit restaurátorainak, hogy bemutassák legfrissebb munkáikat. Ilyenkor talán jobban előtérbe kerül a szakemberek munkája, hiszen a kiállított darabok közül nem egy külön erre az alkalomra készül. Mivel az idei év ismét meghozta a bemutatkozás lehetőségét, a Janus Pannonius Múzeum valamennyi restaurátor műhelyében a közelgő kiállítás jegyében folyik a munka, mára már nagyjából összeállt a szemlére szánt tárgyak listája. A régészeti részleg több érdekességet is felvonultat. Látványban ma már egészen mást mutat a megtalálásakor rozsdás fémdarabnak tűnő avar kori tausíro- zott övveret. A későbronzkorból maradt ránk az urnamezős kultúra fazekasságának jellegzetességét bemutató, a Jakab-hegyen megtalált őskori tárolóedény. Hasonló a lelőhelye az időszámításunk előtti I—II. században kézikorongon készített kelta használati edénynek, évezredünkben a ÍV. századot pedig a pécsi Székesfehérvár utcában talált római bronz- kancsó idézi. A meghívásnak eleget téve vendég kiállítóként idén a Baranya Megyei Levéltár is részt vesz a restaurátorok bemutatóján. Három kiállítási tárgyak között a leg- figyelemfelkeltőbb Mehmed pasa Jakob Lissi pécsi polgár tartozása ügyében 1713. augusztus 12-én merített papírra kelt bizománylevele. A levéltár mellett idén Szigetvár és Mohács is feliratkozik a kiállítók sorába. A Zrínyi Miklós Múzeum anyagából a XIX. század elején készült Szigetvár térkép lesz látható, míg a Duna- parti város múzeuma egy szép női bőrsubával képviselteti magát. Legtöbb munkát talán a múlt század végén készült historizáft ülő- garnitúra adta felújítóinak, négyen több hónapig is dolgoztak rajta. A megemlített tárgyakkorán sem adják teljes listáját a közelgő kiállításnak, talán csak egy kis ízelítőt adnak a jövő hónap elején a Néprajzi Múzeumban n“:,ó tárlat anyagából. Az időszakos kiállítás több érdekességet is ígér, és talán egy kis betekintést is nyújt a tárgyakat előkészítő húsz restaurátor munkájába. K. E. Bardffaluaröl Bangkokba Budától Belgrádig, Belgrádtól Karlócáig A török kori források kiadásának országos műhelye ^ Baranya Megyei Levéltár nemzetközi tudományos sikere Sámánok földjén A magyar őstörténetkutatás érdekességei Mesél a gasztronómiai rhenedzser A Baranya Megyei Levéltár a második mohácsi csatának is emlegetett nagyharsányi csata 300. évfordulójára 1987- ben szervezett Siklósi Nemzetközi Történész-konferenciával is a hazai kutatóműhelyek között főszereplővé lépett elő. A Budától Belgrádig című tanulmány és dokumentumkötete pelig szakmai értékelés szerint igen jelentős helyet foglal el a török elleni felszabadító háborúkkal foglalkozó hazai és nemzetközi történetírásban. A nemzetközi sikerű tanulmány és dokumentumkötettel szinte egy csapásra a Baranya Megyei Levéltár országos műhelye lett a török kori források kiadósának. Ebben a kutató és kiadói munka színvonala mellett az a helyzeti előny is szerepet játszott, hogy a felszabadító háború idejének jórészén Baranya vagy hadszíntér volt, vagy területén vonultak fel, illetve kerestek szállást a seregek. Baranya török kori forrásoi sorozatcím alatt ezidoig három könyv készült el a Baranya Megyei Levéltár tudományos műhelyében. Az első, a már megjelent nagy sikerű Budától Belgrádig című mű hatására, amely az 1686—1688 közötti hadieseményeket tárgyalja, a levéltár elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi és nemzeti emlékeket gyűjtő és közzé tevő .tanácsának anyagi támogatását is a következő kötetek kiadásához. Elsőként ahhoz a 800 oldalas kötethez, amely vagy két évtizedes ku- tatómunká alapján állt össze eredetileg azt a célt szolgálva, hogy összegyűjtse mindazon dokumentumokat más levéltárak anyagából, amelyek Baranya török uralma alatt nálunk megsemmisültek, eltűntek, máshova kerültek. Ez a kötet a Válogatott dokumentumok Baranya török kori történetéből 1526—1687 címet viseli, s már a Pécsi Szikra Nyomdában várja kinyomtatását. Jövő évre várható megjelenését mindenképpen megelőzi a Szigetvár felszabadulása 300. évfordulójára (1989. január 26.) Írott mű, a „Királyi Sziget". Az országos hírű katolikus lelkész történész, a baranyai Tímár György ebben a munkában Sziget királyi várónak 1546— 1566 közötti várgazdasági iratai páratlan értékű dokumentumait teszi közzé. Javarészük a Zágrábi Levéltárból került elő, s a végvár életének olyan apró részleteit is megvilágítják, hogy mikor milyen lakoma került a mindenkori kapitányok asztalára. Ez a mű csak néhány napja került dr. Szita László, a Baranya Megyei Levéltár igazgatójának Íróasztalára, aki a Budától Belgrádig című kötetnek is nemcsak szerzője, de szerkesztője is volt. A közeljövő kutatási és kiadási terveiről szólva az eddigieknél is impozánsobb eredményeket ígérő távlatot vázol fel: —, Az első kötethez, a forráskutatást még saját költségre, turistaként végezhettem a külföldi levéltárokban. Most mór profi módon folyhat a kutató munka. Huszonnégy levéltárnak küldtük meg a Budától Belgrádig című kötetet, s kértünk tőlük további munkánkhoz segítséget. A 24-ből 20 rendkívül értékes Segítséget nyújtott. Már most mintegy 80 százaléka együtt van annak a több ezer dokumentumra rúgó anyagnak, amely Belgrád újbóli elestéről az 1699-es karlócai békekötésig követi nyomon a felszabadító háború eseményeit. A dokumentumok között olyan ritkaság is van, mint a karlócai béketárgyalások ezidáig soha sehol nem publikált 600 oldalnyi terjedelmi „gyorsírósos" jegyzőkönyve! Lehet, hogy ez a munka nem is fér el egy kötetbe. Ezen kívül készül a Királyi Sziget második kötete is, amely az 1546—1566 közötti időre vonatkozóan közli a várhoz tartozó térség összes dézsma- jegyzékét és adóösszeírását. D..I. „Itt ürül kerván gecser" vagyis a kutya ugat a karaván halad, szól a jól ismert török közmondás. Ami azért jutott eszembe, mert a kicsit hűvösebbre és csepergósre fordult törökországi időjárás sem tudta megakadályozni a magyar turistákat abban, hogy az elmúlt napokban újabb rekordot ne döntsenek. Bár a hőmérséklet az európai részen nem csökkent, 16—18 fok alá, estére azért itt is előkerültek a pulóverek és a kiskabá- tok. Olykor-olykor az eső is megeredt, ennek ellenére még késő éjjel is lehetett magyar szót hallani Isztambul egyik legforgalmasabb főutcáján, a Janicsárok sugárútjón. vagy Nagybazár környékén. A magyaroknál valószínűleg csak a lengyelek lehettek többen, itt, ebben a nyolcmilliós Dr. Gyula Cey-Bert Bangkokban él, foglalkozása gasztronómiai menedzser, marketing- és reklámtanácsadó. Híres szakácsokat ad el híres szállodáknak. Ezen kívül közvetít konyhákat, recepteket, zenekarokat szállodáknak, éttermeknek. Dzleti tevékenységének színtere Thaiföld, Japán, Dél-Korea, Kína, Tajvan, Indonézia. öt nyelven jól beszél, de másik öt nyelven sem lehetne eladni. A Nemzetek Konyhája Világszövetségének főtitkára. Élelmiszerpszichológiából doktorált, korábban volt Svájcban reklámpszichológus és közvéleménykutató. Még korábban újságárus, zongoraszállító, temetői munkás és tehénápoló. Különben 50 éves, gyermekei. Tünde és Tibor Magyarországon egyetemisták. Dr. Gyula Cey-Bert- et ugyanis valamikor Czeibert Róbertnek hívták, és a Kaposvár melletti Bárdfalván született. 1956 őszén vágott neki q nagyvilágnak. Dr. Cey-Bert Gyula — amikor éppen nem hoteldirekto- rokkal és főszakácsokkal tárgyal - nemes szenvedélyének hódol: olyan magyar szakemberek őstörténeti kutatásait támogatja, akik a magyarság legkeletibb kapcsolatait igyekeznek felderíteni a mai Kína területén. — Tudtuk, hogy Kínában van Európa és Ázsia határán fekvő nagyvárosban. A magyar turisták idei rekordjáról először Rodostóban hallottunk. Ali Kabudzs, a Rákóczi múzeum igazgatója elmondta, hogy idén minden eddiginél több látogató érkezett, hogy lerójo kegyeletét a bujdosó kurucok emléke előtt. A fejedelem mellszobrát most is tengernyi koszorú bortíotta, és még sötétedés után is egymást követően érkeztek magyarországi csoportok. A pécsi műemlékesek által helyreállított emlékház semmit sem változott az elmúlt egy év alatt. Török gazdái nagy gondot fordítanak a rendre, a tisztaságra. A Törökországot úticélként választó honfitársaink a drága repülögépárak miatt mostanában inkább autóbusszal egy újgurnak nevezett, törökül beszélő, 10 milliós nép. feltételeztük, hogy kapcsolatban vannak magyar őseinkkel, mégpedig Körösi Csorna Sándor nyomán, aki azt mondta: „meghalok, és nem tudtam eljutni az újgurokhoz" - mesélte Cey-Bert Gyula, néhány napal ezelőtt Kaposváron, a múzeumbarátok körének népes összejövetelén. — Mi azt hittük, róluk van szó: Kiszely István antropológussal és kínai kísérőinkkel elutaztunk: megtaláltuk nemcsak az új- gurokat, hanem az úgynevezett sárga újgurokat is, akik ;ogu- roknak nevezik magukat. s mintegy tízezren élnek Kína Kanszun tartományában, és a Góbi sivatag keleti részén. — öltözködésük, étkezésük, szokásaik rokonságot mutatnak a magyarokéval, a török, hun életmóddal. A jogurok kedvelik a füvekkel ízesített pörköltet, a birkahúst „tarkonó- val" (tarhonyával), fogyasztják. Az öregek még emlékeznek a sámánokra, akik hosz- szú copfba fonták és színes tollakaki díszítették a hajukat, betegeket gyógyítottak, és ünnepek idején citeraszóval meséltek. Többek között az égig érő fáról. A jogurok istenüknek állatáldozatot mutattak be. A lakodalom náluk tíz napig tart: előbb a legény, aztán a lány házánál. A halotutaznak. Az isztambuli szállodák parkolóiban egymást kerülgették a magyar Ikaruszok. A Pannon, a Vértes, a Szegedi vagy a Soproni Volán járművein kívül nem volt nehéz felfedezni Isztambul utcáin sem a székesfehérvári ayár csuklós buszait. A hazai közlekedési vállalatokkal utazó magyar turistákat, mint elmondták, a hosszú út igencsak elgyötörte, és aligha túlzás a tanulság, amit levontak, hogy ilyen kényelmetlen járművekkel ekkora távolságot nem szabad megtenni. A több mint két és félezer kilométeres oda-vissza út persze a légkondicionált török 'Mercede- sékkel sem könnyű. Nekünk szerencsénk volt, mert Ali és Behcset Karakón személyében, két olyan kiváló sofőrt kaptat fehér zsákba varrvo temették el, fegyvereivel együtt, föléje dombot 'emeltek, és „kök" (kék), fehér szalaggal díszített lodzsát tűztek. Szeretik a káposztát, a birkapörköltet, a leveseket csipetkével fogyasztják. Zenéjük pentatonikus, ritmusa, dallama, a szöveghangsúly hosonlít a miénkhez. Találtunk úgynevezett kvintváltó dallamokat, mindez nyomós bizonyíték lehet a rokonság mellett.- Ez a kis nép el fog tűnni: a jogur hősök helyét már elfoglalták a kínai hősök, a jogurok jurtái, vályogházai közelében felépültek a kinai faluközpontok. A fiatalok már kínaiul tanulnak, nem ismerik őseik történetét. Ök az eddig még nem látott európaiaknak kijáró csodálkozással fogadtak bennünket (hiszen ez Kínában „zárt terület”), de az öregek felfedezni vélték a jogur és magyar nép ősi hagyományai közti rokonságot. Jó lenne minél hamarabb fel - gyűjteni, amit még lehet: ez nekik is, nekünk is fontos a nemzeti tudathoz. Talleyrand jutott eszembe, aki azt mondta: vedd el a nép történelmét, és azt csinálsz vele, amit akarsz. Ezek az utóbbi mondatok már a bárdi szőlőhegyen hangzottak el, baráti társaságban. Cey-Bert Gyula, ugyanis néhány hetet minden évben itthon tölt, és Erdélybe is ellátogat. A pinceszeren marha- pörkölt és újbor kerül az asztalra' a gyertyafénynél újgur ételek receptjeit olvasgattuk, és fényképeket nézegettünk szőkehajú, kékszemű, „aazsar” nemzetiségű lányokról, akik Afganisztán és Pakisztán határán élnek, és akiknek őseit a monda szerint, egy szarvas vezette hazájukba. G. T. tunk, akik igazán értették a dolgukat. Pilótáink nemcsak a vezetés nagy mesterei, de ahhoz is nagyon jól értenek, hogyan lehet m'inél hamarabb átjutni a határokon az autópályák útvesztőin. Sőt leleményességüket addig fokozták, nemegyszer oz idegenvezetőt is pótolni tudták. Az IBUSZ Dél-Dunántúli Igazgatóságának csoportját szállító pécs-isztambuli járattal megdőlt a magyarországi látpgatók eddigi rekordja. Amint azt Zeli Terzi, a Morava Turizm nevű török utazási iroda igazgatója elmondotta, idén több mint 60 csoportot fogadtak. Ezzel persze nincs vége a magyar turistainváziónak, hiszen március végéig hetente újabb és újabb vendégeket várnak Magyarországról. Ferenczi Demeter Magyar turistacsúcs Törökországban jMMnu* „lelőni',.». ürü| |<erván gecser' ■
