Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)

1988-10-22 / 294. szám

1988. október 22., szombat

Dunántúli napló

5

Helyi reform és müuelödés

Beszélgetés Varga Csaba íróval

Geometrikus

költészet

Buczkó György üvegszobrai a Pécsi Kisgalériában

A népművelők tengelici továbbképzésén tartott előadást Varga Csaba, a helyi reform és a művelődés kérdéséről. Varga Csaba író, szociográfus, a nemrégiben alapított Eötvös József Kiadó elnökhelyettese, és az Országos Közművelődési Központ szerződéses főmunkatársa. Előadását azzal kezdte, hogy a címben megjelölt témára vajmi kevés lenne a megszabott másfél óra, és az utána megbeszélt félórás beszélgetés az újságíróval szintén nem elegendő a téma kifejtésére, éppen ezért kivételesen inkább csak az általa felállított tételrendszereiről beszélne szívesen.

Mondandója, véleménye bizonyára nem találkozik mindenki egyetértésével, de egy, a reformelképzelések, megoldási javaslatok közül, amelyet közlésre kívánunk bocsátani.- Ma Magyarországon nagyon sokan reformernek vélik magukat, holott ez még csak ábránd. A magyar köz- gondolkodásnak óriásit kell fejlődnie ahhoz, hogy vállalni tudjon egy valóban hatékony reformot. A közművelődésben is áhított reform pedig nem képzelhető el a társadalmi, politikai, gazdasági reform megvalósulása nélkül, csakis annak közegében nyer realitást. Azt, hogy Magyarország roppant nehéz helyzetben van, hogy a hetvenes évek pangása után a szakadék széléhez sodródott, már mindenki tudja. A társadalmi folyamatok láthatatlanul mentek végbe, és most nem tudunk mit kezdeni velük —, a népesedés, a gazdaság és az oktatás általános helyzetére gondolok. A radikális népességcsökkenést valószínűleg nem lehet megállítani, 2020 után feltehetően a lakosság ‘száma kilencmillió körülire csökken, a nyugdíjasok száma elérheti a lakosság negyven százalékát. A gazdasági helyzetről nem szólok külön, az oktatás problémáját is csők megemlítem. Európában az egyik legalul- képzettebb ország vagyunk. Nincsen megfelelően kialakítva a felnőttnevelés rendszere sem, a TIT próbálkozásai, a népfőiskolák kezdeményezései kevesek. A társadalmi struktúrában az elit és az alsó szerkezeti elem közötti távolság már szakadék. Úgy néz ki ez a szerkezet, mint egy kisfejű, nagyhasú, maxiszoknyás asz- szony. A feje a gazdosógi-poI i ti kai - kul tu rá I is elit, szá muk úgy félmillió, a szoknyája, a

2—3 milliós depriváltak rétege, ide értem például az aprófalvak lakosságát is, a hasában pedig mindenki más megtalálható. Ilyen társadalmi szerkezettel, a többség számára szóló, tevőleges, hathatós demokráciáról nem lehet beszélni.- Az iskola ma úgy fest, mint egy sátor, amelyet felüli ről ugyan tart egy vastag kötél, de a négy sarka nem a földön áll, hanem pont a szakadék — (a helyi társadalomban a helyi hatalom és a helyi civil társadalom) — fölött. Azért nem dől össze, mert belülről fújják a pedagógusok. Az iskola akkor lesz igazán küldetése magaslatán, ha talajt log, a saját társadalmi erejével gyökerezik a társadalomban. A művelődési ház, hogy hű maradjak a hasonlatomhoz, olyan foltos lepedő, amely ugyancsak a szakadék fölött található. Felülről nem fogják, belülről is kevesen fújják. Igaz, még tartja néhány polgár a helyi társadalomból és néha-néha egy rigó is rálibben, de ez ma édeskevés.- ön felvázolt több re- formmodellt, megemlítve esélyeiket, buktatóikat. Kérem, mondja el, miként látja a helyi társadalmak és egyesületek kibontakozását, a művelődés kapcsolatát, az beleszólásuk lehetőségeit a közművelődés, illetve a helyi társadalom ügyeibe, alakításába.

— Helyi reformokra lenne szükség, központi segítséggel. Ez utóbbi azt jelentené, hogy a nagyon lassan átalakuló társadalmi szerkezetben olyan nemzeti feltételeket teremtenek, amelyben lehet valódi reformot, csinálni, s megkapnak minden politikai, gazdasági lehetőséget. Más típusú gazdálkodásra van szükség. A tanácsok legyenek minél nagyobb részben önfinanszírozók. A gazdaság fölött nem pusztán piaci kontrollt, hanem társadafmi-erkölcsi kontrollt is biztosítani kell, melynek működési formája az önigazgatás. Az oktatást teljesen át kell alokítani. A piramis formájú társadalmi szerkezet következtében a kultúra struktúrája is piramis alakzatú. Magyarországon a gondolkodási elit az elmúlt húsz évben világméretű értékeket is produkált, viszont a tömegkultúra (a has) süllyedő szintű. A harmadik — alsó — részben érdekes kultúra-törmelék található. Itt sűrűsödik a legtöbb maradék a népi kultúrából. Ebben a helyzetben a népművelés értelme az új kultúra elosztási mechanizmus kivívását jelenthetné. A népművelés öt—tíz év múlva olyan helyzetbe kerülhetne, amikor egy valódi magyar reform letéteményese lesz. Még egyszer hangsúlyozom hát: helyi reformok, központi segítséggel.

— A helyi társadalom és az egyesületek szerepkörének felvázolását még nem tette meg.- Először is a helyi társadalmak értelmezéséből kell kiindulni. Értelmezhető nagyság szerint ideillik Bibó—Erdei 1946-os „vórosmegyék" meghatározása is, van néprajzi, honismereti vetülete, de a legfontosabb a virtuális hely fogalma. A településeken a reform esélye annyi, amennyi a virtuális hely ott, azaz attól függ, hogy hány olyan ember tevékenykedik, aki tudja, mi a dolga. A helyi szellemi élet, a tartósan profitáló termelés tartozik ide. A helyi társadalmak három részből állnak: a helyi hatalomból, a közép (— a helyi civil társadalom —) és a lenti rétegből, a szakadék itt is óriási. A legfőbb hatalmi erő a gazdaság, utána következik a helyi tanács^, a pórt. Szerepük lehetne a helyi tömegszervezeteknek, de ez csak néhol tapasztalható. A negyedik hatalmi erő a művelődés: az iskola, a művelődési ház; illetve jelenleg inkább ezeknek az igazgatói, a központi hatalom végrehajtói. Az ötödik csak most dugta ki a fejét (néhány év múlva már jobban látszik): ezek az önmagát megszervező helyi társadalom formációi.

— A művelődési háznak a helyi valóság feltáró intézményének is kellene lennie. Ezt a munkát a helyi hatalom nem végzi el, nem érdeke, s ha a művelődési ház, a helyi közművelődés nem képes erre, elvégzik helyette a helyi alternativ szervezetek s a művelődés még jobban a perifériára kerül. A közművelődés feladata, hogy minden gondolatnak, szándéknak működési teret nyújtson. Legfontosabb: segítse a kóros szerkezetű helyi társadalmat egy evolúció keretében átalakulni demokratikus ún. civil társadalommá, segítse közösséggé tenni a társadalmat! Autonóm polgárok és autonóm közösségek együttese legyen a helyi társadalom. Teremtsenek szellemi műhelyeket, amelyek nélkül lehetetlen a reform kivitelezése.

— Egyre több egyesület alakul. Milyen . szerepet kapnak az ön koncepciója szerint a közösségformálásban?- A helyi egyesületek tanulószobái egy helyi reformnak, a helyi társadalmat eddig nem tudták megváltoztatni. Megítélésem szerint a következő évek politikai, társadalmi- mozgásai döntik el. miképpen alakulnak szerepköreik. A népművelőkkel kapcsolatban annyit mondanék, hogy igen fontos a szakosodásuk. Legyenek például müvelődésszoci- ológusok, kulturális menedzserek. telekommunikációs szakértők. A népművelő nem lehet sem hatalmi irányító, sem ideológiai agitátor, csak azt választhatja, hogy értékközpontú közösségszolgólatot 'képvisel. Ne művelődési ház igazgatója legyen, hanem a helyi társadalomnak személyiség és közösségi témáiban fölkészült szakértője, innovótora.

I

— Hogyan készülhetnek föl erre a feladatra a népművelők?- Aki értelmiségiként tartja magát szómon, annak kötelessége, hogy törekedjen erre az új típusú szemléletre, hozzáállásra. Felkészülni erre szervezett formában nem tud, ezt nem oktatják ma sehol, bár az egyre növekvő számú népfőiskolák egy része törekszik erre.

— A művelődési házak mindig is lüggeni lógnak fenntartóiktól, s nem biztos, hogy elképzeléseik egybeesnek a helyi tanács, a termelőszövetkezet törekvéseivel. Nem gondolja, hogy ez már önmagában behatárolja a művelődési ház mozgási körét?

— A függés ellenére is ki kell bizonyos önállóságot vívni. Ha ezt a függést a helyi hatalom továbbra is uralmi módszerekkel akarja elérni, befolyásolni, úgy azt az intézményt a helyi társadalom ki fogja selejtezni. Viszont amennyiben a támogatás a helyi társadalom fejlődését szolgálja, akkor a helyi közösség műhelyévé válhat. Ismét visszatértünk. a kiindulási gondolajhoz: önmagában nincsen kulturális reform, társadalmi reform is szükséges hozzá. Olyan reform, amely például a tanácsok számára nem azt teszi érdekké, hogy a központi hatalom manipuláló karjai legyenek, de azt igen, hogy a helyi társadalom érdekeinek képviselőivé váljanak.

Barlahidai Andrea

Pataki Sándor:

A maratoni befutója

V

égig egyedül

onszoltam kétségeim, ojúdósom. Most százezer áll ring, láb dobog, elem fut a lelátó, elem, nem ellenem.

V

ajon első agyok

agy utolsó?

Buczkó György az üvegterve, ző művészeknek ahhoz a generációjához tartozik, amely a 7ű-es évek elején pályára lépve az üveg autonóm művészi megformálásának útjait kereste. E generáció elévülhetetlen érdeme, hogy a szerény lehetőségeket mesterségbeli tudással és fantáziával ellensúlyozva jelentős egyéniségeket hozott az üvegművészetbe.

Buczkó számára az autonó- ni. Ha ezt a függést a helyi léleti kérdés. Első lépése az üveg hagyományos funkcióitól való elszakadás. Ovegszobrai olyan biztonságról és következetességről tanúskodnak, amely kizárja a tetszetősségnek és a divatnak tett engedményeket. Vizsgálódásai magára az anyagra irányulnak, a hidegen és melegen megmunkált üveg viselkedésére, optikai hatásaira. A szilárdság és áttetszőség, a zárt geometrikus felületek és a fénytörés jelenségei elegendő élményt és művészi programot jelentenek.

„Egyenes és hajlított sík", „Gömb hajlított síkon” — ehhez hasonló, nem túl irodol- mias címek jelzik e programot. Buczkó természettudományos alapossággal munkálja meg érdeklődése és csodálata tárgyát, és az anyag nem marad hálátlan, üvegbe csomagolt gömbjeiben, hajlított hasábjaiban a tiszta szerkezet, az üveg szépsége és a megmunkálás tökélye a poézis hordozója.

Az egyértelmű viszonylatok, egyensúlyhelyzetek világa ez, szinte laboratóriumi. A művész mindent kizár, ami megzavarhatná ezt a racionalitáson alapuló harmóniát.

Annál meglepőbbek és hatásosabbak a személyességnek és a másik ember személyiségével való azonosulásnak azok a példái, amelyek a Schaár Erzsébet és a Kígyós Sándor emlékére készített szobrokon villant fel.

Buczkó György viszonylagos fiatalsága ellenére (38 éves) jelentős életművet tudhat a magáénak. Minden készsége és képessége megvan arra, hogy a magyar üvegművészet hatásában is kiemelkedő egyénisége legyen. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a kiállítás ezúttal a budapesti Ernst Múzeummal közös vállalkozásban került a látogatók elé. A mutatós, kétnyelvű katalógus hátsó lapjain hirdető szponzorok az új idők új szeleit jelzik. Egyben arra is felhívják az érzékenyebb látogatók figyelmét, milyen kilátástalan az állami gyámkodás alól épphogy kivont, lehetetlen adótörvényekkel sújtott művészek helyzete, akik működő műtárgypiac híján ki vannak szolgáltatva az alkalmi mecé- nafúrának.)

Kovács Orsolya

Olvasás közben

Furcsa ellentmondás: o

gyerekeknek szánt könyveket a szülők választják ki, a fiataloknak írt műveket a felnőttek vásárolják meg. Ezért a jó gyermekirodaimat nem a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek kell ajánlani.

A mai magyar gyermek- irodalom igazán nem szűkölködik jó könyvekben. A legújabb termésből két olyan könyvre is érdemes fölhívni a figyelmet, amelyhez — szerzője személye miatt - több közünk vqn. írójuk, Nagy Franciska is, Marafkó László is Pécsről indult el. mindketten egy ideig a Du. nántúli Napló munkatársai voltak. Nagy Franciska akkor S. Nagy Gabriella néven írta cikkeit, Marafkó László ma a Magyar Nemzet munkatársa.

Nagy Franciska könyve, a Macska a zongorában eredeti baranyai ízeket hordoz. A háború utáni években, Dencsházón vagyunk. A fővárosból egy kibombázott család, egy derék asztalos- mester érkezik feleségével és négy gyermekével. Már a nevekben mennyi íz van: az asztalost Fábiusz Józsefnek, a gyerekeket Menyétkének,

Tintaivónak, Szuszulykának és Giginek hívják. S körülöttük ott kavarog a háború utáni évek dél-baranyai falujának élete, mesteremberek, fuvarosok, szomszédok, fiatalok, pletykáló asszonyok és derék háziállatok. A regény igazi hőse Gigi, a mindig nevetésre kész copfos kislány és egy zongora, amely kalandos úton érkezik meg az asztalos házába, majd ezt követően a zongoraművésznek készülő kislány igazi barátja lesz.

A regényben nincs semmi „blickfang”, cselekménye hagyományosan lineáris szerkezetű, előadása részletező és aprólékos, nyelve egyszerű, világos és szép. Mégis megragadja a figyelmet, mégis rajta van a tehetség biztos jele. Talán a sorok között mindig ott bújkáló csöndes humor, talán az élet apró és hiteles mozzanataiból összeálló atmoszféra teszi: pedagógiai szándék nélkül is tágítja az olvasó világát, hatásvadászó elemek nélkül is gyönyörködtet és igazi örömet fakaszt.

Gigi történetének az írónő gyermekkora lehetett az élmény! alapja, Süni alakjának - Maralkó László köny. ve hősének — az író gyermeke lehetett a modellje. Gigi körül a régi, a hagyományos magyar falu élete kavarog, Süni életének díszleteit a mai nagyvárosi élet elemei alkotják. Már a cím telitalálat: Kulcs a bőrszíjon. "Vagyis a nyolcéves Süni „kulqsos gyerek”, szüleit ritkán látja, apja vidéken dolgozik, anyja késő este” jön haza, fők,ént nővére, Zsuzska vigyáz rá. Az állatok riadalmat keltenek benne, a nála idősebb iskolatárs megfenyegeti, az osztályfőnök, az igazgató félreérti szándékát. Szorongásai, a való világ idegensége elől képzeletének álomvilágába menekül: a tévében látott filmhős, K. felügyelő történetét szövi tovább. "

Süni körül eleven, érzékletesen megformált alakok mozognak. Kitágul a család élete, megismerjük apja, nagyapja sorsát. Hitelesek Süni iskolatársai is, az erőszakos Egon, a rakoncátlan hajú Mesztegnyei.

Süni története ízig-vérig mai gyerektörténet. Elemei: a napközi, a lézerpisztoly, a krimi, a Matchbox, a nyomozás, a veszély, a félelem, a képzelet, a véletlen, a győzelem ... A regény nyelve is alkalmazkodik a történet idejéhez: a mai diákzsargon szavai, jópofa bemondások színesítik. .Szerencsére mindez nem marod puszta kellék, díszletelem. Marafkó Lászlót jó ízlése megőrzi a túlzásoktól, pedagógiai hajlama a megnyugtató feloldás felé tereli hősei sorsát, lélektani érzéke pedig a jelenségek mögöttes tartalmait képes megéreztetni. Hiszem, hogy o jó könyv olvasóját is alakítja. formálja. Jó volna, ha Süni történetében sok-sok olvasója önmagára ismerne, alakjában barátját, testvérét találná meg.

Tüskés Tibor