Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)

1988-10-19 / 291. szám

1988. október 19., szerda Dunántúli napló 3 Harkányi históriák Meddig jár a korsó? Változatok egy alkatrész témára Tetteinkért néha a kö­rülmények is felelősek. Ahogy a következő törté­net szereplői sem egyedül vétkesek abban, amit a bíróság vagy környezetük a szemükre vet. Az autó- és alkatrészpiac — ha ugyan piacnak nevezhető a mocsár, a káosz — szü­lőhelye a gazdasági bűn- cselekményeknek. Okulást, javulást pusz­tán egy-egy eset leirásától nem remélhetünk. De az sem csekélység, ha né­hány illúziótól segít meg­szabadulni bennünket. 1982 nyarán gondolt egy me­részet a pécsi Diósi úti autó­szerviz vezetősége, és magán autóalkatrész-kereskedőt hívott a cég harkányi telepelyére. Dobos Dezsőné komlói üzletét cserélte fel a harkányira. Hogy miért éppen őrá esett a vá­lasztás? Mert róla úgy hírlett: nem ismer lehetetlent. Kitűnő kapcsolatai révén a föld alól is megszerzi a hiányzó árut. A szerviz vezetői, ha csodát nem is, de azt várták tőle, hogy a krónikus alkatrészhiányt meg­szünteti. Dobosné hetven négyzetmé­teres üzlethelyiséget bérelt a szerviztől; nemcsak az utcáról betérőknek, hanem az ügyfe­leknek is ő árusított. A szerviz csak jelképes raktárkészletet tartott fenn. A forgalom szépen növeke­dett. Harkány népes hely, szombatonként elárasztják a jugoszlávok. A főnök, Németh Péter, és a kiskereskedő ritkán víkendezett, sőt szombaton az adminisztráció terheit is magá­ra vállalta. Hogyhogy nem, a szövetke­zet bevétele mégsem nőtt. Sor­ra veszteséges éveket könyvelt el a harkányi részleg. Pedig alkatrészhiány miatt keveset álltak a szerelők. Dobosné üz­letében „terülj-terülj asztal- kám"-ként működött az eladó­pult. Csak a számlákkal bán­tak takarékosan, persze joggal, hiszen kiskereskedő kétezer fo­rint alatt nem köteles számlát adni. Néha méltatlankodott ugyan egy-egy jugoszláv a túl­zott ár miatt, még hazája vámparancsnokságán is pa­naszt tett, de a mi pénzügy- őrségünk nem talált szabályta­lanságot az ügymenetben. Az üzlet tehát virágzott, csak éppen a szerviz nem ta­lált magára. Sorra veszteséges éveket könyveltek el. A folya­matos ráfizetésnél csak a ga­ranciális kifogások voltak kel­lemetlenebbek. No, nem az ügyfél, hanem a Merkur rekla­mált. . . 1986 tavaszán a leg­főbb autóforgalmazó már azt is fontolóra vette, hogy meg­vonja a garanciális szervizek jo­gát a Diósi úti Kisszövetkezet­től és harkányi részlegétől. Mintha túlontúl sok alkatrész fogyott volna el, s nem a leg­tisztább adminisztrációval . . . * A szövetkezet 1986 derekán megelégelte a harkányi veszte­ségeket, Makra Ferencné fő­könyvelő javaslatára átalányel­számolásos részleggé szervez­ték át a szervizt. A harkányiak­nak havi negyvenezer forintot kellett befizetniük a közös kasszába, s ami a rezsin felül megmaradt, feloszthatták ma­guk között. (Közel három és fél millió forint árbevételt ter­veztek.) Természetesen kötelez­ték magukat a jövedelemadó bevallására és megfizetésére, továbbá arra, hogy a megren­delőknek számlát adnak, az árbevételről pénztárkönyvet ve­zetnek. A szerződés megkötése előtt Dobos Dezsőné — meggyengült egészségi állapotára hivatko­zással — visszaadta kiskereske­dői engedélyét, üzletét - Do­bosné állítása szerint 605 ezer forintért - Harsányi József vet­te meg, ő maga pedig 1986. július 1-jén (az általányelszá­molásos rendszer kezdőnapján) belépett a céghez anyaggaz­dálkodónak. Munkaköri leírása szerint az ő feladata lett a szerviz anyagellátása, s ennek teljes adminisztrációja. E meglehető­sen nagy felelősséggel járó te­vékenységen felül még arra is jutott energiája a bolttól be­tegség miatt megvált asszony­nak, hogy régi üzletében el- árusítással, tolmácsolással, pa­pírmunkával segítse a gyakor­latlan Harsányi Józsefet. Aki a maga módján igyekezett viszo­nozni a segítséget: „Azt nem tudom, hogy a szerviz raktárkuicsa miként kerüli harsányi Józsel birtokába, de amikor Dobosné nem volt ott, bennünket ugyanúgy Harsányi József látott el alkatrésszel. Ezt ugyanúgy a boltban Írták lel" — emlékezik vissza Korsós Csaba szerelő. Németh Péter hasonlóan: „Dobosáénak csak a raktárkészlet értékével kel­lett elszámolnia, Így lehetősé­ge nyílt arra, hogy a szerviz raktárkészletéből átvigyen va­lamit a korábban tulajdonát képező, de jelenleg Harsányi által üzemeltetett alkatrészbolt­ba ... " Az újdonság, a begyakorlat- lanság okozta, hogy az árkép­zésben is bizonytalanságok vol­tok? Dobosné hónapokig kiske­reskedelmi áron adta el a szerviz alkatrészeit. Húsz száza­lékkal magasabban, mint te­hette volna. (A nagykereske­delmi áron eladott árukért egyébként hat százalék jutalék illette meg.) De hát csak az nem hibázik, aki nem dolgo­zik. Alapjában véve gördüléke­nyen mentek a dolgok. Amíg egyszer csak homok nem került az órászerkezetbe... 1986. szeptember 27. Karip Eszter, a harkányi szerviz ad­minisztrátora egy köteg hami­sított számlával állít be isme­rőséhez, dr. Báldy Tibornéhoz: - Nem bírom tovább! Nem ckarok börtönbe jutni! Segíts! Hivatalos közeget keresnek föl még aznap este. Az admi­nisztrátor átadja a számlákat, > elzokogja: nap mint nap ma­nipulálnak a garanciális alkat­részekkel, megvágják az ügy­feleket, a fekete pénzek kü­lön kasszába vándorolnak. Ő is kapott a pénzből, de már nem akar falazni tovább. A hi­vatalos személy erősen ígéri: haladéktalanul jelentést tesz a rendőrségen. Hetek múlnak el eredmény nélkül. Csak a szervizben fagy meg a légkör. „Valaki köpött." Azok a számlák ma sincsenek a rendőrség kezén, az ügyet a katonai ügyészség vizsgálja .. . A rendőrség csak 1986 no­vemberében szerez tudomást a harkányi visszaélésekről. Óva­tosan, szinte konspirálva indul meg a feljelentés állításainak ellenőrzése. Részlet a nyomozó­tiszt jelentéséből: „A szerviz működése kereté­ben visszaélések történtek, egy­felől a magánkereskedői tevé­kenység gyakorlása során a szerviz alkatrészkészletének a megengedettnél magasabb áron való értékesítése terén, másfelől a garanciális szolgál­tatás végzése során, mert pél­dául olyan alkatrészeket is el­számoltak garanciális javításra (beépítésre), amelyek ténylege­sen nem kerültek beszerelésre a garanciális gépkocsikba, to­vábbá olyan mádon is vissza­éltek a beosztásukkal, hogy a hétvégi műszakokban leszám­lázás nélkül dolgoztak a sze­relők, a bevételt pedig Németh Péter szétosztotta." A könyvszakértő megjegyzé­se: „Nem bizonyítható, de feltételezhető, hogy az eladott raktári készleteket a bolton ke­resztül értékesítették, melynek során a magánkereskedőt ter­helő adófizetési kötelezettség alól is kivonták." 1985. december 5. Rendkí­vüli leltár a harkányi szerviz­ben.- Az előtte való napokban beront hozzám Dobosné egy halom pénzzel: „Eszti, ezt könyveld le valahová!” Mint kiderült, közel háromszázezer forint. Hiába tiltakoztam, le kellett könyvelnem. Utólag ta­láltak ki mindenféle neveket. Fiktív személyeknek állították ki a számlát. . . Makra Ferencné főkönyvelő tanúvallomásából: „Hirtelen le kellett mennünk Harkányba, mert olyan beje­lentés jutott tudomásunkra, hogy Dobos Dezsőné lehetősé­get kapott: a leltár ideje alatt különböző bizonylatokat utólag készítsen el. A helyszínre érve megállapítottuk, hogy a beje­lentés megfelel a valóságnak. Szemmel látható volt, hogy Dobos Dezsőné ezt az admi­nisztrációt a kiérkezésünkkor hagyta abba, illetve azt meg­előzően végezte." Dobosné védekezése: Né­meth Pétertől és Karip Eszter­től (!) kapott utasítást arra, hogy radikálisan csökkentse a raktárkészletet, mert különben nem tudnak fizetni a dolgo­zóknak. Boldog-boldogtalannak árulta az alkatrészeket, még a közeli autóbusz-pályaudvarra is kijárt vevőket keresni . . . Mivel sok tételről volt szó, nem állí­tott ki bolti bizonylatokat, ha­nem később, a központ utasí­tására, utólag bizonylatolta az e'adásokat egy összesítő ív­ről .. . * 1987. február 9. Megindul cr büntetőeljárás Németh Péter részlegvezető és társa, Dobos Dezsőné ellen. A vád: sikkasz­tás. Házkutatást tartanak a szen/izben, Németh Péter házá­ban, Dobos Dezsőné házaiban. A részlegvezetőnél megtalálják a fekete pénzekről vezetett fü­zetet (más verziók szerint ezt már korábban „ellopták" tőle); Dobosnénak egyebek között tiltott lőszerre és az NSZK-ba szóló ajándékozási nyilatkoza­tot kérő levélrészletre bukkan­tak a nyomozók. Március 4-én váratlan for­dulat: Dobosné elfogultságot jelent be a nyomozótiszt ellen. Hivatkozási alap egy géppel írt levélre, amelyet a rendőr­tisztnek címeztek: „Dobosné 2000 márkát tett le Dombóváron egy jugoszláv bűnöző kapja ha magát le kell gázolni az otóval azt is mon­dák a gyerekével is lehet fog­ni elrablással, ha nem állítja meg a nyomozást." Dobosné sérelmezi, hogy ezt a levelet a kihallgatás során összefüggésbe hozták vele. El­fogultsági panaszát a rendőr­ség elutasítja. A kihallgatás június 15-én folytatódik, más vizsgálótiszttel Németh Pétert fegyelmivel visszaminősitik szerelővé és át­helyezik a Diósi úti szervizbe. Sorozatos infarktus után hosszú időre táppénzre kerül. Dobos Dezsőné és Karip Eszter írásbeli figyelmeztetést kap Fodor János szövetkezeti elnöktől. Előbbi azért, mert el­titkolta mellékállását (?), utób­bi, mert „eltűrte, hogy az anyaggazdálkodással megbízott dolgozó az általa eladott anya­gok után átvett készpénzzel nem azonnal számolt el." (Nóta bene: Karip Esztert szombaton­ként kitiltották a szervizből, s ott a szerelőkön kívül csak Né­meth és Dobosné „adminiszt­rált".) 1987. március 28. Karip Esz­ter újabb fegyelmit kap. A büntetés ezúttal kizárás, mert a jegyzőkönyvi tényállás sze­rint február 26-án délelőtt fel­pofozta munkahelyi vezetőjét, a Németh Péter helyébe lépett Rudolf Rudolfot. Az egyetlen közvetlen tanú: Dobos Dezső­né. Ö hívja be a többi tanút, okik szerint .Rudolf Rudolf ar ca a bal oldalon piros volt"... A szövetkezeti döntőbizottság áthelyezésre enyhíti a kizárást. A munkaügyi bíróság mindkét fokon helybenhagyja az íté­letet. * Hosszú táppénz után Karip Eszter 1988 márciusában áll munkába a Diósi úton. (Úti­költségét o cég fizeti.) Érdemi munkát nemigen kap, még író­asztalt sem. „A bíróság nem kérdezte meg, van-e szüksé­günk újabb adminisztrátorra. Nincs. Karip Eszterrel egyéb­ként sem akar senki együtt dolgozni. Hanyaa, felületes, il­letéktelen dolgokba avatkozik. Lehetetlen a modora" — érvel­nek a szövetkezeti vezetők. (Augusztus végén apróhirdetés a Dunántúli Naplóban: a Pé­csi Autójavító Kisszövetkezet két fő adminisztrátort és he­gesztőt keres .. .") Kétségtelen, hogy Karip Esz­ter nyughatatlan lélek. Véletle­nül mindig ott van, ahol nem kellene. Június 3-án a Diósi úti szervizben mintegy kétmil­lió forintos Dinitrol-hiányt tár fel a belső ellenőrzés. Min­denki tud róla, a főraktárost elbocsátják, s - állítólag — rendőrségi följelentést tesznek Július 19-én Karip Eszter kar­tonok rendezgetése közben észreveszi: a hiányt leírták, ré­gi kartonokra szétkönyvelték . . . Újabb fegyelmit kap. „Értesítem, hogy a munkahe­lyén, 1988. 08. 01. napján ta­núsított botrányosan fegyelme­zetlen magatartása és a mun­kahelyi rendet sértő magatar­tása miatt, valamint egyéb munkaköri kötelezettség-szegé sei, illetve azok alapos gyanú­ja miatt ön ellen fegyelmi el­járást indítok." Egyszersmind udvarosi munkakört ajánlanak föl neki. „Feladata és köteles­sége: a szövetkezet telephe­lyének épületen kivüli részeit, közlekedési útvonalait tisztítsa rr.eg a szennyeződésektől." Karip Eszter középiskolai vég­zettségének megfelelő munkát követel, és egészségügyi iga­zolást hoz: nem végezhet ta­karítást. 1988. október 10-én kizárják a szövetkezetből. A döntőbi­zottsági határozatot megfelleb­bezi. Szeptember 28-án Siklóson megkezdődik Németh Péter bí­rósági tárgyalása. A vád: 117 ezer forint értékre elkövetett sikkasztás. it A rendőrség 1987. november 6-ón megszünteti a nyomozást Dobosné ellen. „Dobos Dezső­né a bűncselekmény elköveté­sét tagadta. Védekezését a nyomozásba bevont igazság­ügyi könyvszakértői vélemény és a kihallgatott tanúk vallo­mása alapján megnyugtatóan luegcátolni nem lehetett, és ez a további nyomozástól sem várható." Kétszer rendelnek el pótnyo- mozóst, eredménytelenül. A lőszerrel való visszaélés miatt — „a cselekmény csekély súlya miatt’ — az ügyész nem lát okot vádat emelni. Dobosné ma is ott segédkezik egykori üzletében. Törvénysértés nem történt. Havasi János Elnökivalasztas előtt a TIT-ben A TIT Baranya Megyei Szer­vezetének elnöksége tegnap délután ülést tartott a Bartók Klubban Márk Bertalan ügy­vezető elnök vezetésével. Meg­emlékeztek a Megyei Szerve­zet elhunyt elnökéről, dr. Grastyán Endréről, és titkárá­ról, Právicz Lajosról, majd a jelölőbizottság megválasztá­sával előkészületeket tettek a TIT Baranya Megyei Szerve­zete új elnökének megválasz­tására, a jelöltek kiválasztásá­ra és megbeszélték a válasz­tás szempontjait. Márk Bertalan ezután kitün­tetéseket adott át azoknak, akik ismeretterjesztési munká­jukkal ezt kiérdemelték: Tisz­teletbeli Tag díszoklevélben részesült dr. Tóth István nyu­galmazott főiskolai tanár, la­punk „Toliseprű" rovatának gondozója. Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben része­sült dr. Tamásfy József, a Ba­ranya Megyei Bíróság elnöke. Aranykoszorús Emlékplakettet vett át az Mgtsz-ek Baranya Megyei Szövetségének és a Megyei Tűzoltópanancsnokság képviselője. TIT Aranykoszorús Jelvényt nyújtottak át Csorba Tivadarnak, Pécs Város Taná­csa nyugalmazott műv. osztály- vezetőjének és Kolics Pálnak, a Dobszai Általános Művelő­dési Központ igazgatójának. A TIT országos elnökségének oklevelét huszonhárom sze­mélynek adták át. Betegápolás otthon Ha súlyos betegen ér haza valakinek a hozzátartozója a kórházból, mit kell csinálnia, hogyan ápolja? Ebben a helyzetben nyújt szakmai se­gítséget a komlói Vöröskereszt tanfolyama a házi betegápo­lásról. Két évvel ezelőtt szerveztek először ilyen jellegű képzést Komlón 19 idős és fiatal nő részvételével. A városi kórház orvosai és ápolónői az elmé­leti és gyakorlati tennivalókkal egyaránt megismertették az érdeklődőket. Megtanulták többek között, fekvő beteget hogyan kell felültetni, tisztá­ba tenni. Emellett természete­sen pszichológiai ismereteket is szereztek a résztvevők, mi­vel a megértés és a türelem is a betegápolás része. Néhányon nemcsak a saját, hanem mások családjánál is vállalják az ápolást. Így a gondozási központ fő- és mel­lékállású gondozói és a vö­röskeresztes aktívák jól ki­egészítik egymás tevékenysé­gét. Komlón, a fiatalokat is igyekeznek bevonni a munká­ba, hiszen az iskolákban is előadásokat tartanak az ottho­ni betegápolásról. A Steinmetz Miklós Egészségügyi Szakkö­zépiskola tanulói több idős embert patronálnak, a Csiz­madia Gyula Ipari Szakmun­kásképzőből pedig néhányon fa- és szénhordást vállaltak a rászorulók számára. Visszatérve a házi beteg­ápolásra, a jelentkezőket no­vember 1-jéig várják Komlón, a Vöröskereszt városi szerve­zetében. Válaszúton a filmművészet Művészet vagy piac? Európai mozgókép év, I988 Bécsbe készül Kőhalmi Fe­renc, a Filmfőigazgatóság vezetője. — Az idén rendezik meg az európai mozgókéD évet, s ennek jegyében a föld­rész film- és tévéművészei, a mozgókép gazdasági szakemberei, valamint mű­vészetpolitikusok tanácskoz­nak, elsősorban arról, hogy a művészi érték nélkül, de tömegméretekben készülő amerikai film elárasztja a világot. Nemcsak elárasztja, hanem veszélyezteti a nem­zeti filmgyártások saját mű­vészi arculatának érvényesü­lését. Jacques Lang, a hí­res francia művészetpolitikus már első miniszterségé ide­jén szorgalmazta, hogy az európai kultúra érdekében fogjunk össze, az európai nemzeti filmművészetek élet- képességének serkentése vé­gett. Az egész évre kiterje­dő rendezvénysorozat kere­tében Bécsben lesz egy kon­ferencia a filmművészet és a világgazdaság összefüggé­sei ről. — Érdekel-e ez a konfe­rencia bennünket, magya­rokat? — Nagyon érdekel, nagyon fontos nekünk, ezért elő­adást is tartok Bécsben. Ar­ról lesz szó, hogy a film milyen mértékben piaci áru. Az amerikai filmipar például a piacgazdaság szabályai szerint működik és vetítéseit világszerte telt házak nézik. Ugyanakkor a kis- és köze­pes országokban csupán a piacgazdaság alapján nem lehet életképes a filmgyár­tás — másfelől ez is igaz­ság. — A közönség viszont a világon mindenütt eltérő műveltségű, többségében sajnos csak szórakozni okara moziban, a tévé előtt, s nem elmélyedni a művészetben?! — Ezért van szükség olyan művészetpolitikóra, amely segíti ebben a filmművésze­tet. Én arról szeretnék be­szélni Bécsben, hogy ma Magyarországon milyen a gazdasági feltételrendszer és a filmművészet viszonya. Hi­szen az elmúlt 5—6 évben mi is elismerjük a piac szerepét, s változtatásokat hajtottunk végre a filmgyár­tásban és forgalmazásban. A monopolhelyzetű gyártást és forgalmazást lassan fel­válthatja a több forrású és versenyre törekvő gyártás meg forgalmazás, erre pél­da a Zala Megyei Mozi­üzemi Vállalat kezdeménye­zése, melyről a VDN-ben már beszámoltak. Például szólni akarok az államilag rossz megkülönböztetéssel támogatott mozijegyár hát­rányairól, s arról, hogy a piac és a művészet egyezte­tése során, a jövőben az állami támogatást nem in­tézménynek, hanem egyes értékeknek, művekre adjuk, vagyis a jó filmek érvé­nyesülését szorgalmazzuk, s nem vállalatokét. — Lesz-e egyszer újra filmszemle Pécsett? — Pécsről azért került el a szemle, mert Budapesten kevesebbe kerül, hiszen ke­vesebb szállás- és utazási költséget kell elviselnünk. Bár féltünk, hogy Pécs egy városon belül jobban ösz- szefogta a szakmát, s a Pesten lakó filmművészek számára a fővárosi szemle a nagy szakmai beszélgetések elmaradását eredményezi. Tévedtünk: a kongresszusi palota e tekintetben is be­vált, s így Pécsett sajnos nem lesz többé filmszemle. Földessy D.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents